GÓDOR ANITA
„Budapest várhat, míg vége van a nyárnak…”
A meleg napok beköszöntével kevésbé vágyik az ember beautózni a városba, hogy eltöltsön egy estét valamelyik kőszínház falai között. Persze ez nem jelenti azt, hogy emiatt a csillagfényes nyári éjszakákon a kultúrától is távol kellene tartani magunkat. 20 évvel ezelőtt a júniustól augusztusig tartó időszak leginkább a könnyűzenei fesztiválokról szólt -mondjuk nem nekem, de sokaknak biztos-, és az ikonikus szabadtéri játszótereken kívül nem nagyon fordultam meg egyéb színházi eseményeken. Nem azért, mert ne érdekelt volna, hanem azért, mert nem is jutott el hozzám az információ. Vagy túl későn… A modern technika felgyorsította a mindennapjainkat és kétségtelen, hogy rengeteg nemszeretem és káros hatása van, de a legnagyobb előnye vitathatatlanul az, hogy ajtót nyit a világra, és lehetőséget teremt. Pár karakter leütéssel minden, számunkra releváns információ birtokába kerülhetünk. Azonnal. Ha valamiről mégis lemaradunk, azt nem foghatjuk már arra, hogy a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet vagy a Népszabad164 CsPM
ság kulturális rovatának ezen passzusát véletlenül átlapoztuk. Az internet egyik legnagyobb ellentmondása, hogy elérhető közelségbe hozza a Föld bármely szegletét, mindeközben mégis elszigetel. Minden elintézhető a négy fal között, így nem kényszerülünk arra, hogy felemeljük a hátsónkat a kényelmes fotelből, és kilépjünk az ajtón. Pedig az élményekért el kell indulni. A valódi emberi kapcsolatok, a társasági események és a közösségi élmények mind odakint várnak ránk, és hiába az örök érvényű igazságként hangoztatott „nekem erre nincs időm” mondat, ha egyszer rászánjuk magunkat a változtatásra, rájövünk, hogy ezek a jelenLÉTben eltelt órák azok, amik lassítják az időt. A magadra fordított idő az egyik legjobb befektetés.
