BLOGI
Apák napja margójára 2017. január 12. Sosem felejtem el azt a délutánt
Éppen egy berlini munkára készülődve bevásárlásból tartottunk haza az akkori Párommal. A keszthelyi körforgalomból kikanyarodva a kis Polskival megcsörrent a telefonom és Anyukám sírástól elcsukló hangját hallottam a vonal túlsó végén… Nem akartam elhinni, amit mondott... Hiszen Papa még csak 67 éves volt... Együtt kellett volna még ünnepelnünk egy csomó születésnapot és Apák napját, felidézve az egyre több közösen töltött évet. Jókat nevetgélve, eszegetve-iszogatva, ahogy mindig szoktuk. S ha ez nem is sűrűn történt már az utolsó években, hiszen akkor én már évek óta a Balaton partján éltem, Ők meg maradtak Budapesten, a ritka találkozások annál jobb hangulatban teltek.
148 CsPM
