RÓNAI KATALIN
Az élet lélegzete Beszélgetés Gara Mirával I. rész
Gara Mirával 2008-óta közös táncaink kapcsán ismerkedtem meg. Állandó keresései és vágya, hogy mindabból, amit látunk, sokkal nagyobbat hozhasson létre, megkapó energiái, mellyel folyamatosan lépegetett előre azon az úton, amelyet magának megálmodott, sok év után egy újabb táncon összetalálkozva arra késztetett, hogy megkérjem, beszéljen önmagáról, az útról, amit megtett. A történet egy transzformálódás meséje, melyben Mariból Mira lesz, bábból kikel a pillangó, és az informatikusból biodinamikus kranioszakrális kezelő és dúla születik. S mindezt a maga csendes, szinte lélegzetvisszafojtott módján, szinte fénycseppenként képzelem el történetét hallgatva, amelynek egy-egy lépcsőfokánál magam is jelen voltam. Az elmúlt 15-20 év során nagyon sok önismereti kurzuson, workshopon vettem részt, hogy nagyobb tudatossággal legyek a jelenben, jobban tudjak magamhoz, a testemhez, az érzéseimhez kapcsolódni, miközben kapcsolatot tartok a ’kinti világgal’ is. Egy stabil és életteli egyensúlyt kerestem. Közben nagyon sok módszert találtam, tapasztaltam, de többször azt éreztem, hogy az adott módszer így önmagában kevés, nem tudtam igazán elköteleződni egyik mellett sem. Aztán 10 évvel ezelőtt megismertem a Biodinamikus kranioszakrális módszert – későbbiekben BCST,– ami teljességgel elvarázsolt, azt éreztem, hogy ez az, amit kerestem.
meséltél, hogy van egy módszer, amely a gerincvelő és az agyvelő folyadékszintjének szabályozásával gyógyítja, öngyógyításra ösztönzi a testet. Akkor nekem ez kínainak tűnt. Hát még akkor, amikor azt mondtad, hogy augusztusban el is kezdesz egy tanfolyamot, és Ausztráliából érkezik egy tanár. Még talán az is elhangzott, hogy gondolkodjak rajta, részt szeretnék-e venni ezen a pár napos kurzuson. Hát azt se tudtam miről beszélsz, mindez kínai volt számomra, egészen addig, amíg egy pránanadis előző életes utaztatásomon a kezelő el nem kezdett áradozni a kranioszakrális terápiáról, és annak felejthetetlen hatásairól, ekkor esett le a tantusz. Ekkor azt éreztem, ez nekem is kell!
Emlékszem a Baross utcában jöttünk épp a NiAról, nyár eleje volt, kissé már sötétedett, és te arról
Akkor augusztusban bele is vágtam és ez a tíz év ezekről a képzésekről szólt, meg persze a tán-
104 CsPM
