KOVÁCS KATALIN
ÉN KIS KERTET KERTELTEM…
„ „ Néhanap lakoltassuk ki magunkat, majd hagyjuk, a kert költözzön belénk.
Falun lakom. Patak mellett, mi csak nagy esők után veti meg lábát a mederben, tikkasztó nyárban, mintha ő is csak hűs árnyékra vágyna, csendben bújik meg az őt ölelő liget rejtekében. Büszke hegyek, hetyke porták, csodaszarvas, én kis falum - szerelem. Egyszerű, szívből jövő kinyilatkoztatás ez, szelíd vidéki sanzon. Idill. (Na jó, vannak csupasz csigák is, akik rejtélyes módon valahogy mindig meglepnek a fürdőszobában, meg társbérlő egy undok darázs-bagázs, de róluk most nem szól a dal…) A főnök – a fenntartó – de mondhatnám azt is, a helytartó a B. utca 7. szám alatt én vagyok. Ez a darabka föld, s rajta a gerendás ház, az én tulajdonom. És ami az enyém, azzal azt tehetek, amit csak akarok.
20 CsPM
