A spiritualitásról, mint félreértésről

Fényhalmi Beatrix

A spiritualitásról, mint félreértésről

Itt néhány félreértést fogok tisztázni, melyet egy bizonyos tudatszinten majdnem mindenki tapasztal, hisz, gondol. Van egy képzelgése, hogy mi és milyen a spiritualitás. Erre most rávilágítunk elme mentesen, hitrendszer mentesen.

A spirituális emberek miért nem életképesek, miért nem állják meg a helyüket a realitásban?

Ezen természetesen nem mindenki megy át, de az emberek többsége igen. Azt gondolhatjuk, hogy hibáztunk, valamit rosszul ismertünk fel, ez viszont az elme egyik állomása, melybe nem sok beleszólásunk van, de megfigyelhetjük hogyan is működik, így hamarabb átléphetünk ezen az ajtón. Sajnos a saját tapasztalatom, hogy itt meglehetősen sokáig állomásoztam.

Amikor meghalljuk a hívó szót, elindulnak bennünk az élet valós, nagy kérdései, ekkor elkezdünk nyílni, de az ego szerkezete még nagyon stabil erőd, dualisztikusan érzékel, így az efelé forduló figyelmet, irányultságot elkezdi érdeklődésnek hívni. A hétköznapi értelemben érdeklődünk az ezotéria és spirituális dolgok iránt. Már ez egy megosztása a valóságnak. Eleinte tévesen elkezdjük témakörnek, hobbinak tekinteni a spiritualitást, egy kalap alá véve más témákkal. Elhisszük, hogy van egy ilyen részünk és van egy materiális részünk, melyek szemben állnak egymással, vagy éppen egymás kiegészítői. Mivel megoszt bennünket ez a hit, hogy a spiritualitás egy magasabb rendű dolog, eszme, hit, így elkezdünk belé kapaszkodni. Csak a láthatatlan, a lélek felé igyekszünk fordulni, megtagadva, elutasítva a valóságot, melyben az anyagi világ jellemzői benne vannak. Tiszták, ártatlanok akarunk maradni, átlátjuk nagyjából a rendszer működését, de ez a látás még nem teljes. A spiri világunkban akarunk élni és mozogni, elfordulva a szomorú ténytől, hogy itt pénzre van szükség a megélhetéshez, ezért dolgozni kell; de én olyan spiri vagyok, hogy akármilyen munkát nem végzek el. Ez alapjáraton ott van, ami rendben is van. Nem kell bármibe beleugrani a pénzért, de muszáj belátnunk, hogy a világunkban nem lehet egyik napról a másikra spirituális és ezoterikus módon megélni. Ez egy hosszas folyamat, mely során az önbizalmat, életbe és magadba vetett hitedet erősíted meg és hagyod magad teljesen letisztulni, rálátni önmagadra. Olyan érzések is kavaroghatnak, hogy nem akarsz alantas munkát végezni, az annyira nem spirituális, nem hasznos; nem fogsz lealacsonyodni és bemászni a malomkerékbe, amikor éppen abból szabadulni szeretnél.

Egyet felejtünk el vagy későn ismerjük fel úgy igazából, hogy a spiritualitás nem egy külön valami a létezésben, hanem éppen maga az Élet. Nem az elszálltság, angyalkákkal, démonokkal, szellemekkel folytatott harcok, beszélgetések vagy ufókkal lévő kommunikációk és a többi a spiritualitás. Csupán egy része lehet az elején, de ez is az illúzió része. Ennek teljes félreértelmezése zajlik az elmékben. Megváltást, jobb életet várunk ettől, mert jobban akarjuk érezni magunkat, és nem értjük az élet miért nem támogat minket, hiszen lehetünk hatalmas képességekkel megáldva, akár nagy feladattal, de ehhez ragaszkodik az énünk. Ragaszkodik és birtokolni akarja a feladatát és ebben a sikerét, ha elvégezte; birtokviszonyt alakít ki a spiritualitással, feltételeket szab neki és elvárásokat támaszt. Nem érti miért nincsenek ezek. Miért nem fizeti ki az univerzum vagy az angyalok miért nem dobnak minden hónapban 100-ezret a postaládánkba, hiszen megérdemeljük. Még alkudozhatunk is vele, hogy ti küldtetek le ilyen energiákkal, ami által most nehéz megállni a lábamon, hát tartsatok el, hogy elvégezhessem a dolgom. Ez egy alattomos Mr. vagy Ms. Felsőbbrendű, ki felelősséget nem akar vállalni, mert koszos lesz a keze az alantas világban.

De a spiritualitás az Élet maga. A meditáció, a gyakorlatok lényege nem az elmenekülés, nem új elvárások és hitrendszerek felépítése a megvilágosodásról, felemelkedésről, nem az elszállás egy saját ego teremtette birodalomba, hanem éppen ellenkezőleg. Az eleinte lévő gyakorlások csupán emlékezés és hozzászoktatás a természetes állapothoz. Ez pedig Itt van. Amikor megérted, hogy a spiritualitás az, hogyan reagálsz, válaszolsz, gondolkozol, érzel, cselekszel a mindennapjaidban, aszerint, ahogyan meditálsz. A meditáció tapasztalatát, csendjét, a tudat letisztultságát kell megtartanod főzés, vezetés, gyermeknevelés és munka közben, minden folyamatod előbb-utóbb meditációvá alakul. Ez valamikor egyhegyű és lassult állapot, valamikor éberebb és pörgős, energiadús, de eleinte általában belassulsz ahhoz, hogy az éberséged megmaradjon önmagadban és közben figyelj kifelé, belülről. A befelé figyelésből figyelsz kifelé. Ezt, ha megkerülöd, akkor függőjévé válsz a meditációnak, elvonulásoknak, az elmenekülésnek, amit az önfejlesztés néven is címkézhetsz. Persze megvannak ennek az időszakai, mikor valóban ezt kell tenned, belső hangod szerint több elvonulást, egyedüllétet iktatsz be, de én most a függőségről beszélek.

A függő belekerül a halott csendbe, mely hideg, élettelen, közönyös, de csend. Amint ebből kibillentik, arra haragszik, hogy kibillentették és ennek okára, ami annak tűnik. Figyelő, kívülálló akar maradni, nem belefolyva, nem érintkezve a helyzetekkel, emberekkel. Ez ingerlékennyé is tehet és elkeseredetté, hogy bárhogy próbálod, nincs semmi. Nem megy az élet áramlása, hiába érzed úgy, teszel érte. Ez egy nagyon erős beidegződés. A bepillantásokból értelmetlennek tűnhet minden. Értelmetlen dolgozni, élni, enni, kakilni, létezni. Sokunknál a folyamat sorrendje így alakul, de a benne töltött idő változó. Itt jönnek elő a bepillantásokból eredő csapdák, melyekről később még beszélek; és Adyashanti is hasonlóan fejti ki. Ez teljesen ellehetetleníti az életet, hogy éld. Kemény, zord idők ezek, míg felismered, hogyan kapcsolódik össze a spiritualitásról kialakult felfogásod a mindennapi élettel; ebből lesz valós spiritualitás, mely életszínvonal, életminőség, hitelesség. Kint-bent azt élni, aszerint működni, tenni, beszélni, lélegezni, egységben. Ez viszont felelősségvállalás és bátorság.

A jó hír, ha ennek az útnak éppen a közepén tartasz valahol, akkor biztosan el fog múlni, biztosan eljutsz a megértésig, rálátásig, hogy mi a hiba a rendszerben, vagy csak eleged lesz és Nem Keresed Többé A Miérteket. Nem keresed az értelmét, helyességét, helytelenségét, megtegyed vagy ne tegyed és hogyan tedd. Túllépsz a beragadáson és elkezdesz a belső bizonyosságod vagy hited szerint cselekedni. Ha párszor pofon lesz belőle, akkor is már döntesz, lépsz és nem toporogsz egy helyben. A lehetséges pofonoktól még beljebb kerülsz, mi-miért történik és felgyorsul a változás benned, így könnyen lehet, hogy körülötted is. Nem minden esetben, karmától függ, hogy mennyire van hatással a benned lévő folyamat a körülményeidre. Ez badarságnak hangozhat, de a tapasztalatom ezt mutatja. Aki mindig csak befelé élt és asztrológiai képlete is teljesen befelé irányultságot jelzi, annak lassabban lesz tartós, maradandóbb változása a környezetben, de így kívülről nem is kap mindenhonnan bántást. Egy-két bántalmazója akad, aki akadályozza, gyűlölködik, de a többi valójában semleges vagy pozitívabb történés, maximum ő nem így látja. De racionálisan megfigyelve, itt a külső bántó, sértő ingerek jóval kevesebbek, mint a belső. Az introvertáltat a belseje falja fel, így nagy horderejű változáson, felismeréseken kell átmennie, hogy a környezetében is ez tükröződjön, míg akinek kifelé irányultabb a képlete, ott a külső erők a nagy hajtóerők, melyek összeomlasztják az illetőt. Természetesen minden külső tényező a belsőnk világától függ, de mindkettő hatással van egymásra, ennek aránya az, ami változik a két típusnál. Több szempontból is taglalhatnánk a típusokat, de nem sok értelmét látom. Azért hoztam említésbe az asztrológiát, asztrozófiát, mert nem vagyunk egyformák és ha megismered magad, mint személyiséget, jó tisztában lenni vele, befelé vagy kifelé forduló vagy inkább, mert a belsődben zajló folyamatok és kivetítésének ereje és gyorsasága ettől is függ.

Fényhalmi Beatrix: Lélekajtók a Tudatosságba