Lelkem kicsiny arcképcsarnoka - Interjú Szilasi Mártival

BÚZA JUDIT

Lelkem kicsiny arcképcsarnoka - Interjú Szilasi Mártival

A 2000-es évek elején Bicskén, a hétéves elvonulásom időszakában ismertem meg. Az akkori párom masszázs és energiakezelésben volt nagyon hatékony, az én feladatom a lelki okok feltárása, benne a feladat megértésére való rávezetés és a támogatás volt. A kineziológiát is használtam az eszköztáram részeként, igaz, némi eltéréssel a tanultaktól, mert volt, hogy a tesztelés csak a megérzéseim igazolását szolgálta.

Sosem hirdettük magunkat, mégis jöttek hozzánk az ország minden részéből, így Budapestről is sokan. Akik jártak nálunk tovább ajánlottak és az ismerősök ismerősei is adták egymásnak a kilincset. Egy nap egy nagy terepjáró szerű autó állt meg a kapu előtt és egy kicsi, vékony, filigrán, fiatal, hosszú barna hajú nő szállt ki belőle meglepetésemre, mert az autó méreteit tekintve egy megtermett férfiembert vártam volna. A kellemes hangú, gyors mozgású és dallamos beszédű ifjú hölgy légies alkata ellenére mégis igen határozott benyomást keltett.

Amíg a kaputól a bejáratig értünk elmondta ki ajánlott bennünket, miért jött, mit szeretne. Megnyugodni kissé, feltöltődni és válaszokat a kérdéseire, mert pörgős, felelős, nagyon aktív életet él, gyermekruhákban utazik, férj és imádott fiú gyerek várja otthon. Panaszra nemigen van oka, se ideje, de érzi, valami nincs rendben a házasságában, benne, körülötte.

Néhány alkalommal jött, hetente egyszer masszázsra, energiakezelésre, alkalomról -alkalomra egyre többet beszélgettünk, egyre mélyebb szinteket érintve meg, a bizalmába fogadott és nagyon megszerettem.

Végül egy kinez oldás tette fel az i-re a pontot és mindketten éreztük, ez volt nála az áttörés.

Később is jött még néhányszor és sok embert küldött hozzánk.

Sokáig nem találkoztunk, nem tudtam semmit róla, de ez számomra megszokott dolog.

Lehet furcsán fog hangzani, de természetesnek élem, azt remélem, hogy mindenki megy a maga útján, s ha szüksége van rám valamiért, akkor megkeres és ez így van rendjén.

Azután az én életem fordult és pár év múltán megint a fővárosban éltem, az útjaink pedig ismét találkoztak, akkor Ő segített nekem azzal, hogy az Anahita jógaközpontban adott helyet a hangtál kezeléseimnek és párszor a nagyobb csoportjaimnak.

Sok év elteltével pedig büszkeséggel töltött el, hogy tőle tanulhattam a Theta Healing-et.

Ritkán beszélünk és még ritkábban találkozunk személyesen, de az mindig olyan, mintha tegnap váltunk volna el egymástól, ugyanaz a bizalom, tisztelet és szeretet-áramlás van köztünk.

Nem könnyű út az övé, de mélyen tiszteletreméltó és követhető, s nem utolsósorban, ami a mai világban ritka erény, hiteles tanítónak és segítőnek tartom, mert a saját példájával jár elöl.

Az újra ébredő Női Erő nagy változásokat képes generálni és ő ezt képviseli, másokat is hozzásegítve az úton.

Rájöttem, hogy nem kell szólnom, az energia elég és elfogadtam, hogy én ezzel jöttem, ez van, ez a dolgom...

Meséljen erről ő nekünk, az életútjáról és a küldetéséről a világban.

Hogyan változott az életed a bicskei találkozásaink után és jutottál el a ruhatervezés-kereskedéstől az Anahita Jógaközpontig?

Nos az úgy kezdődött, hogy még jóval korábban egyik éjszaka Jézussal álmodtam, anyám fürdőszobájában mutatta nekem a köldökét, egyre közelebbről, centiméterről centiméterre, aminek a jelentését sokáig nem értettem meg, a végén pedig azt mondta, ne felejtsem el, hogy miért jöttem ide.

Azt tudtam, hogy ez nagyon fontos üzenet. És hogy el kell mennem Indiába, amit meg is tettem. Azután azt is megértettem, hogy ahhoz, hogy ezt az utat járjam, ahhoz először meg kell gyógyulnom. Így kerültem hozzád is, mert rájöttem, hogy akkora ez a csomag, amit cipelek, hogy azzal valamit kezdenem kell, gyógyulnom kell.

2007 augusztusában azt álmodtam, hogy azt mondta egy hang, hogy „nyiss egy jógaközpontot”. Felébredtem és tudtam, hogy ezt komolyan kell vennem és október 1-én megnyílt az első Anahita Jógaközpont, az V. kerületben a Falk Miksa utcában.

Nem hirdettem magam, de időközben végeztem Vologyáéknál (dr.Vladimir Komin) a légzésterápián és az emberek elkezdtek hozzám járni egyéni transzlégzés terápiába, amin kicsit csodálkoztam is, meg izgultam is, hiszen még kezdőnek éreztem magam, de nagyon működött, nagyon gyógyultak az emberek. A jóga mellett ezt csináltam, volt, hogy naponta öt egyéni terápiát is, ami azután még évekig így működött.

A következő évben 2008-ban kimentünk Amerikába a nővéremmel egy üzleti útra, de addigra már nagyon érlelődött bennem, hogy el kell válnom a férjemtől, aki viszont nem akart válni, ellenben mindent megígért, hogy rendbe hozzuk a házasságunkat, így maradtam benne, de éreztem ez nem jó így egyikünknek sem. Akkoriban még nagyon nagy függésben voltam és csak úgy tudtam kilépni egy kapcsolatból, még ha az egy rossz házasság is, hogy ha ott egy másik, amibe beléphettem.

Ez a fajta függés sokak számára ismerős lehet. És néha még idealizálják is, hogy elviselhetőbb legyen. Márti, történt egy nagy tragédia az életedben, kérdezhetlek erről?

Amerikában megismertem Bárdos Gyurit, ő volt a szállásadónk s úgy volt, hogy elkezdünk valami közös üzleti dolgot, de aztán közben összeszerelmesedtünk az alatt a két hét alatt.

Hazajöttünk a nővéremmel, bár Gyuri nem így tervezte, de a történtek hatására pár hónap múlva hazajött ő is. Akkor összepakoltam és elköltöztünk a fiammal együtt a férjemtől. Albérletben laktunk és bár a fiamat megviselte a válásunk, de nagyon jól kijött Gyurival, akivel eldöntöttük, hogy családot alapítunk, közös gyereket is szeretnénk. Én akkor voltam 40 éves és úgy éreztem még beleférek az időbe.

És akkor az történt, hogy október 24-én 2009ben, hetedmagunkkal kirándulni mentünk a Nagykevéhez, ami ott Budakalász fölött van, ahol feltételezik az ősbudavárat és ami amúgy, egy nagyon érdekes hely.

Fölértünk a csúcsra, amikor Gyuri hirtelen roszszul lett, összeesett, megállt a szíve, a karjaimban halt meg. Próbáltam újraéleszteni, de nem sikerült, jött a mentőhelikopter is, de minden hiábavaló volt.

Hogyan lehet, hogyan van ilyenkor a továbblépés?

Ketten maradtunk a fiammal, azt éltem akkor, hogy minden összeomlott, de nem adhatom fel. Izgultunk Olival, hogy miből fogunk élni, a ruházást már elengedtem, a válás is kemény anyagi veszteségekkel járt, ahogy ez lenni szokott…

A jógaközpont tartotta bennem a lelket. De az akkor kezdett el jól menni, amikor eldöntöttem, hogy tökmindegy, hogy mennyi pénzből élek, nem érdekel, nekem akkor is ez az utam, nekem ezt kell csinálnom és akkor rá 2 napra megkeresett egy lány, hogy kibérelné az egyik termet és onnantól beindult minden.

Ez a Női Lét energia, az Anahita már akkor is jelen volt, nem véletlenül lett ez a jógaközpont neve, mert ez a legmagasabb női energia és ez vezetett engem is ezen az úton. De még hosszú évek jöttek a gyógyulásban, mert még nagyon messze voltam attól, hogy azt mondhattam volna, hogy én nőként bármit is kinyitottam volna magamban. A tragédia után meg örültem, hogy egyáltalán képes voltam valamennyire is összeszedni magam.

Azután jött egy másik kapcsolat, bár inkább (ki)képzésnek nevezném, de jó iskola volt, hogy hogyan tegyük le a bántalmazói minőséget, meg hogy mennyire sérült volt az én férfi oldalam, az apukámmal való kapcsolatomból fakadóan. Mert apukám is egy bántalmazó, nárcisztikus, borderline problémákkal küzdő ember volt, aki még ráadásul függő és alkoholista is volt és velünk a nővéremmel csúcsra tolta ezt a bántalmazást.

És amikor ez fel se tűnik, mert ez tűnik a „normálisnak”, nem is gondoltam, hogy ezért bántott annyit 20 év alatt a férjem, meg a többi férfi is, akik még jöttek, mert nekem ez volt a mintám.

Csak azt gondoltam sokáig, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, meg hogy nem szeret az Isten, hogy nekem nem ad férfit, olyat, akivel nekem jó lenne.

Hogyan lehetséges ezt egyáltalán felismerni és legfőképp kijönni ebből a csapdából?

Ott még nagyon az út elején tartottam, és nem tudom kihagyni, hogy valójában, ami nekem egy életet megváltoztató élmény, az az Ayahuascával való találkozásom volt.

2009-ben Gyuri halála után ez a növény segített nekem, elkezdte ezeket a nagyon mély traumákat kiszedni belőlem és meggyógyítani. És az nekem egy nagyon komoly fordulópont volt amellett, hogy jógáztam, meg légzésterápiáztam, meg mindent is csináltam, de azt egy módszerrel se tudtam elérni, amit az Ayával.

Nyilván ez is folyamat, ez nem egy alkalom, hanem kitartó munka.

2011-ben találkoztam egy olyan férfival, aki a jó apuka szerepkörét hozta be az életembe, legalábbis az elején még, a nap 24 órája arról szólt, hogy én jól érezzem magam. A habos kávétól a mindennel is körbevett, viszont nem tudtam felnézni rá férfiként, de az biztos, hogy gyógyultam ebben. Megéltem, hogy milyen az, ha egy apa törődik a lányával. Ez ilyen apa-lánya, anya-fia kapcsolódás volt, amiben a szexualitás természetesen egyáltalán nem működhetett köztünk. S akkor még elmentünk egy tantra tanfolyamra is, ami nekem arra volt jó, hogy felismerjem, ez biztos nem az az irány, amerre én menni akarok.

2012-ben szakmailag volt egy nagy fordulat, én már akkor csináltam a Reebirthing-et, az újjászületés programokat, amik nagyon hatékonyan működtek, sokat segítettek az embereknek és a gyógyításban is rengeteg tapasztalatom volt addigra, és akkor jött Magyarországra a Théta Healing. Megkerestek, hogy tudok-e helyet adni a tanfolyamoknak, amit azután én is elvégeztem.

Pár hónappal később már ott voltam Zágrábban hatodmagammal Magyarországról a továbbképzésen, ez volt az első Théta Healing-es tanári gárda.

Valamikor augusztusban kezdtem tanítani és azonnal 20 fős tanfolyamokkal indultunk.

Ez ott engem elkezdett nagyon megemelni minden szempontból, szakmailag, anyagilag is, úgyhogy a következő lépés az volt, hogy kimentem Amerikába és elvégeztem az összes szintet, amit lehetett.

Akkor volt egy csúcsminősítés ebben anno, az volt a neve, hogy Sience Master of Theta Healing, ezt is elvégeztem. Ez sok idő, energia volt és sok pénz, de megérte megcsinálni.

Hosszú éveken keresztül tanítottam - közben megnyitottam a második Anahita Központot is, a nyugati pályaudvarhoz közel, a Kádár utcábanegészen addig a pontig, amíg el nem indult egy nagyon erős árverseny.

Én azért küzdöttem, hogy itthon legalább a kezdő tanfolyamok legyenek sokak számára elérhetők - mert úgy éreztem, mi magyarok kissé nehezen teremtünk, de az alaptanfolyam után ez már jobban megy -, mások pedig azért, hogy magasabb árakat vezessenek be és tartsanak fenn.

Ettől persze nem lettem túl népszerű, a messze lévő felső vezetésnél sem. Egyszer kiírtam, hogy szeretnék egy 20 fős ingyenes csoportot indítani, amit azonnal megvétóztak, írt a kinti iroda, hogy meg ne próbáljam és így a vége az lett, hogy inkább kiléptem a rendszerből.

Voltak mások is többen a reprezentatívak közt, akik már régen benne voltak a rendszerben, de akik szintén hozzám hasonlóan látták mi zajlik és velem gondolkodtak együtt.

Az is elgondolkodtatott, ha látom a hibát és mégis benne maradok, az nemcsak morálisan, hanem a karma szempontjából se jó dolog, úgyhogy felálltam és eljöttem.

Na, ez volt egy nagyon tanulságos időszak nekem a női létemben, mert azt mondták akkor a föntiek, hogy „-oké, akkor most van az, hogy nem nagyon fogsz aktív időszakot élni, hanem a paszszív léted felfedezése fog következni. „

Persze tanítottam, de nem tudtam úgy belemenekülni a tanításba, mint korábban.

Szakítottunk a kapcsolatomban is és ott szembe kellett néznem minden fel nem dolgozott dolgommal, a Gyuri halálával újra, a függőségeimmel, a bántalmazott mintákkal, a volt férjem elengedésével, mert ugye amikor az ember még nem mer mélyre menni, elmenekül az érzések elől, mert Gyurit se gyászoltam meg, azonnal a munkába menekültem. A volt férjemet se gyászoltam meg, tehát kb. senkit és semmit, és így kb. 3 évre leültettek itthonra.

És akkor én azt hittem, hogy ennyi volt, nekem ezt már abba is kell hagynom, mert én már nem kellek vagy mittudomén? Akkor mondták az égiek, hogy nem.

Nekem most meg kell tanulnom, milyen az a passzív, befogadó női lét és el kell engednem ezzel kapcsolatban minden olyat, amiről azt gondolom, hogy az már az értéktelenség, ekkor idehaza kellett lennem, benne lenni ebben a „nem csinálok semmit, csak úgy kapcsolódom önmagamhoz állapotban.”

Ezt gyakoroltatták velem.

És volt még egy nagy elengedésed, a fiad időközben elment Amerikába szerencsét próbálni. Tudom milyen nehéz ez, az enyémkéim 9 évig éltek külföldön, bár jóval közelebb hozzám.

Igen. Gyuri sokat mesélt neki a kinti életéről, ami hatással volt rá és Gyuri halála után nem sokkal egy nap azt mondta, elmegy és kipróbálja magát.

Nagyon ügyes és büszke vagyok rá, mert gyerekkorában „kocka” volt, állandóan a számítógépnél ült, autodidakta módon tanulta ki számítástechnikát. Kaliforniában bement egy céghez, hogy itt szeretne dolgozni, azt mondták neki, nem keresnek embert, azután mégis felvették. Azóta bár már máshol, de vezető beosztásban dolgozik.

De ennél az elengedésnél jóval többet tanultam általa.

Nem értettem ugyanis egyet a párválasztásával, aminek hangot is adtam, sőt össze is vitatkoztunk a választottjával, de Oli kiállt mellette és a döntése mellett olyannyira, hogy fél évig hozzám se szólt és igaza volt.

Kivárta azt a pillanatot, hogy megtörténjen, mert nekem el kellett jutnom az őszinte elfogadásig. Szeretettel vártak és mindent elrendeztünk. Ma már van egy gyönyörű, különleges kisfiú unokám Orson, akivel nagyon szeretjük egymást és gyakran utazom hozzájuk, most is arra készülök, éppen csomagolok.

Ebben az időszakban egyébként kérdeztem az Ayát, hogy mi az az akadály, ami miatt nem tudok nőként kiteljesedni és az volt a válasz, hogy a fiad.

De hát miért? Már önálló, saját külön élete van… satöbbi…

Az volt a válasz, hogy azért, mert bűntudatod van, és addig, amíg bűntudatod van, nem fogod tudni élni a nőt, mert állandóan odafigyelsz az anyai részedre.

Akkor elkezdtem ezt a bűntudatot gyógyítani magamban, hogy elengedjem azt, hogy nekem tökéletes anyának kellett volna lennem, mert tudjuk, hogy olyan nincs.

Elkezdtem a saját anya archetípusommal dolgozni, még mélyebben anyukámmal való kapcsolatomon, hogy ez kezdjen a helyére kerülni, mert korábban már benne voltam ezekben a női munkákban.

A lényeg, hogy amikor meggyógyítottam magamban ezt a részemet, a belső anyámat, az anya-gyerek vonatkozásokat, meg a bűntudatot, akkor valahogy az jött, hogy itt az ideje a szexualitással is mélyebben lenni, dolgozni.

2017 körül megjelent az életemben egy nálam fiatalabb férfi, aki az egyik közös előzőnkben egy egyiptomi főpap volt. Na, ahogy egymásra néztünk tudtuk, s vele elkezdtem kibontani a papnői létemet, ezért többször kimentem Egyiptomba, hogy azt a tudást, ami már akkor ott megvolt, de rengeteg negatív tapasztalat övezte, hogy azt onnan le tudjam szedni és kinyitni magamban.

Úgyhogy úgy jöttem onnan haza, hogy éreztem, ez így megvan! Tényleg.

És azt is tudtam, hogy ez a kapcsolat ezzel a férfival valami iszonyú nehéz, mert a legnagyobb szexuális függésem volt vele. Ő is nagyon erős bántalmazó volt és mintha ővele az összes még feldolgozatlan női traumámat megkaptam volna, az apámhoz és az összes férfihez kapcsolódóan, és mintha ezt mind, egyszerre a nyakamba zúdították volna.

Javíts ki kérlek, ha nem értesz egyet, de én ezt megerősítésnek érzem. Amikor bizonyos dolgok visszatérnek az életünkbe, egy női trauma például, amit már korábban megdolgozottnak véltünk, az nem visszaesés, hanem egy újabb réteg, egy magasabb szinten történő feldolgozásnak lehetősége a fejlődési spirálunkon, amire a korábbi, alacsonyabb szint tapasztalata csak felkészítést és eszközöket adott.

Igen. Ez baromi nehéz kapcsolat volt, több százszor elküldtem, ő több százszor visszakúszott és a végén, amikor lezártuk az őrület volt, mert nem ő hiányzott, rájöttem, hanem a bántalmazás, a függés, mindaz, amit addig megszoktam! És amikor rájöttem, hogy én nem őt siratom, hanem ezt a részemet, ami haldoklik, akkor teljesen jól meg tudtam engedni magamnak mindezeknek a nehézségét, fájdalmát és akkor a szerető archetípusom is a helyére került bennem.

Felszabadult a szexualitásom, de még az ezzel kapcsolatos árnyékrészekkel is dolgoztam, mert azért sok minden van ám ott a háttérben.

Ezek után egyszercsak megérkezett a társam.

Na, ez egy külön fejezetet érdemelne, vagy egy könyvet akár. Összetalálkoztunk a Jade Beach-en, én kb. azonnal tudtam, hogy Ő AZ, ő nem, mert teljesen be volt zárva a szíve a régi sérülései miatt. Kilenc hónapig barátkoztunk egymással, de semmi nem történt, úgyhogy én kos létemre, már többször majdnem fel is adtam, de mindig az jött, hogy nem, tanuljak befogadást, türelmet nőként. Kilenc hónap után lejött neki is, hogy nekünk együtt kell lennünk. És még ezután sem volt egyszerű, mert bár kinyitotta a szívét, de semmi nem működött köztünk a régi sémák szerint, igaz azt egyikünk se akarta volna már.

Ő nem egy bántalmazó, ő egy „jó fiú”, amilyenre nem buktál régen, mert a séma-kémiádba nem illett bele.

De aztán rengeteg tanítás jött, hogy ez majd hogyan fog kinyílni, a szívünkből jövő szexualitás is, úgyhogy szép lassan végigmentünk ezen a folyamaton, a megérkezésig.

Az azért még fontos és ide tartozik, hogy kb. 2017-ben elmentem Dél-Franciaországba és az Anaya Sofia-nál elvégeztem A test szentségének felébresztését, a Sacred Body Awakening-et, ami egy gyönyörűséges híd a női-férfi kapcsolódásban, a régi női –férfi szexualitás és az új közt, s feltárja, hogy mi is ez az új kapcsolódás.

Elkezdtem tanítani is, elképesztő, csodálatos megnyílásokat hozott a nőknek és nekem is, nagyon nagy átalakulásokat. Igazából a társamat is ezzel gyógyítgattam az elején és ő tudta ezt fogadni.

Ezt a mai napig is tanítom, mert zseniális - és igaz, hogy közben kicsit kibővült, átalakult a sokéves tapasztalásaim mentén, amik hozzáadódtak -, ez hozza a legnagyobb ragyogást a nőknek.

https://szilasimarti.com/mystery-school/ test-szentsegenek-felebresztese-sacred-body-awakening/

Visszakanyarodva, addigra már tulajdonképpen majdnem az összes részem, archetípusom a helyére pakoltam, mert az anyai részem rendben volt, az amazon részem rendben volt, mert nem kellett, nem akart mindig az első kanyarban ott lenni, a szerető részem is rendben volt. A vezető, a „biznisz” asszony az bennem volt kezdetektől, azt nem kellett tanulnom, hát a bölcs asszony az akkor még nem, az mostanra lett meg. És volt még egy fontos pont.

Elkezdtem a tanárképzéseket is, összeraktam a Source Memory Healinget, ami magyarul Forrásemlék Gyógyítás, ami az én módszerem, amiben van Théta Healing, van transzlégzés, amibe mindent beleraktam, ami működött nekem.

Évek óta tanítom és most már vannak tanárok, konzulensek is, akik ezt csinálják és nagyon jól működik. De figyelek arra, hogy ne legyen túl nagy, ne legyen mlm szerű, mint más néhány hasonló iskola és hogy véletlenül se a pénzről szóljon. https://szilasimarti.com/source-memory-healing/ És itt tennék még egy apró kitérőt, megerősítve az előbbieket.

2016-ban meghívtam Magyarországra Sumant Kant Kaul –t, a Theta Healing után. Ő volt kinn Indiában a vezető képviselő a Thetában. Itt azután a vacsoránál tisztán és őszintén beszélt velem arról, hogy ő is látja, amit én és ő is újat kezd, az ősi trika filozófiából kiindulva, amit azután Karma Healingnek nevezett el.

Végül is én tőle tanultam a 8-as csakrás meditációt, amit sok-sok meditációs gyakorlatomban használok is.

Azután megkért engem, hogy legyek itt Európában és Magyarországon a vezető képviselője ennek az iskolának. De addigra már pontosan tudtam, hogy biztosan nem akarom ezt, nem akarok alkalmazott lenni, nem az én utam és nincs az a pénz, ami eltérítene a sajátomtól. Nem is nagyon értette, hogy miért mondtam nemet, végül azután mások vállalták a feladatot.

Mi lett a sorsa a második, Kádár utcai Anahita Jógaközpontnak? Mert valahol a tudatom mélyén számomra is a Thétával kapcsolódott össze, mivel ott végeztem nálad én is. Élmény volt tanulni tőled.

Az utolsó években valahogy már éreztem, hogy a saját dolgaim nem odavalók, az üzenet is az volt, hogy nem jó benn a városban és hozzá az az energiatér. És egy évvel a lezárások előtt már elkezdtem itt a házamban csoportokat tartani. Itt ugyan kisebb a tér és kevesebben férnek el, de sokkal mélyebb, minőségében sokkal komolyabb dolgokat tudtam csinálni, mivel egészen mások az energiák, durván jó az energiatér.

Amikor beütött a lezárások ideje nagyon meg se éreztem, mert addigra már felmerült bennem, hogy akarom- e ezt a központot tovább vinni, és hirtelen kaptam is rá átvételi ajánlatot. Iroda lett belőle azt hiszem.

De még előtte volt egy Sacred Body itt nálam és a végén az jött - még én is elsírtam magam -, hogy nemsokára az emberek nagyon nehéz időszakban lesznek, nagyon nagy lesz a félelem.

Erre márciusban megtörtént, ami addig elképzelhetetlen volt.

Azt mondták az égiek, hogy akkor most ülj le, csinálj napi két meditációt, mert ezzel tudsz segíteni az embereknek. Pénzt nem fogsz kapni érte, de nem baj, neked most ez a munkád, addig tart, ameddig tart.

Ott jött egy nagy meglepetés ajándék, mert egyik nap még ezren voltak a csoportban, másik nap már kétezren, azután ötezren, végül lettünk tizennyolcezren!

A végén már nézte a fél világ és a mai napig megismernek az utcán és megköszönik, s kapom a köszönő leveket a világ sok részéről, ami az ismertséget hozta el.

És tényleg, jó munkát végeztem három hónapon át, mert azoknak, akik a meditációkat komolyan végig csinálták -és rengetegen jeleztek viszsza, írtak rám -, durván megváltozott az életük jó irányba.

Ha kapcsolódnál, itt a lehetőség https://szilasimarti.com/ingyenesmeditaciok/

Ezt alátámaszthatom, mert bár nem meditálok veled rendszeresen, de amikor „véletlenül” bármilyen munkám közben feldobja a gép, hogy élőben vagy, elengedem, amit épp teszek, bekapcsolódom, az ott épp mindig a helyén van és utólag jövök rá sokszor, milyen változásokat generáltál vele bennem. Bár azt is megjegyzem, Te sem vagy épp az a bársonyos, puha, gyöngyöző homlokot törölgető típus, mert belém tudsz nyúlni néha rendesen, de nem bánom, mert megéri.

Igen. Így most már megismerve a pályámat, én abban nagyon jó vagyok, hogy van egy Shíva energiám, hogy hogyan bontsuk le a régit, hogy tudjon egy új létrejönni, de nem ilyen kis finomkodó, cuki módon, hanem ahogy jön, amivel meg tudom nyomni a megfelelő gombokat. Ezért van az, hogy vannak, akik nagyon kedvelnek és vannak, akik utálnak, ami régen nagyon elszomorított, hiszen nem szóltam egy rossz szót se, akkor miért utálnak, legyen az akár a tanárom. Rájöttem, hogy nem kell szólnom, az energia elég és elfogadtam, hogy én ezzel jöttem, ez van, ez a dolgom, ha ezzel tudok segíteni, akkor ezzel és minden rendben van, ne vegyem magamra, és azóta nem zavar.

Amiről még nem esett szó, hogy a közel 18 ezer fős csoport az Anahita Temple a facebookon ma is élő és aktív, tudom, mert én is tagja vagyok. A „pandémia” idején és azóta is töretlenül segítjük a hozzánk fordulókat a feltétel nélküli szeretet energiáival, sokszázan. Csodálatos gyógyulások és hihetetlenül váratlan megoldások tanúi vagyunk. Egy barátomat, aki Németországban volt már lélegeztetőgépen, több mint ötszázan támogattuk a teljes gyógyulásig.

A másik, hogy rendszeresen viszel elvonulásra embereket szakrális helyekre Balira, ami nálam bakancslistás és most láttam felröppeni a hírt, hogy 2024 elején, három év után ismét Goára készültök.

Milyen új vágyaid, elképzeléseid vannak most mindezeken túl?

A társammal, Gáborral vettünk egy 30 hektáros területet Csabdiban. Jövőre indul a közös házunk építése, azután egy közösségi házat építünk fel, majd szerveződik a közösségi lét, egy önfenntartó közösség, önellátó gazdálkodás, mert ez az élet jön, ez a jövő. És a szerveződés már elindult.

Kívánok mindenkinek jó egészséget, belső fényt, ha kinn már hamarabb sötétedik is és békés, meghitt hangolódást az előttünk álló időkre.