Önkéntesség a társadalomban –az emberekért, a közösségekért és az emberiségért

Veres Mónika

Önkéntesség a társadalomban –az emberekért, a közösségekért és az emberiségért

Ha megvizsgáljuk Magyarországon az önkéntes munkák helyzetét, azt láthatjuk, hogy számtalan területen működnek civil szervezetek és számuk egyre növekedik. Ahogyan a társadalmi szükségleteink változnak és a technológia fejlődik, ezek a területek is mindig alakulnak és képesek egyre könnyebbé tenni saját maguk számára a munkát, például a digitális technológiákkal, online platformokkal, melyek a távolságból történő tevékenységet is lehetővé teszik. Egyre több olyan edukációs célú kezdeményezés van, amely a diákok érdeklődését igyekszik felkelteni a nemes célokért, ezeket a programokat az oktatási intézmények is jó szívvel támogatják.

A család, mint elsődleges minta

A fiatalok bevonásában óriási jelentősége van a családi közös együttműködésnek. A közös cél és élmények által a család összetartó ereje is erősödik, hagyomány teremtődik. A családok átadhatják értékeiket a következő generációnak, akikkel maga a társadalom fog gazdagodni önzetlenség, felelősségérzet és tenni akarás terén. A gyerekek empátia fejlődésének nem is lehetne jobb lehetősége, mint a jótékonykodás általi kiteljesedés. Nagyszerű élmény, amikor egy teljes, összetartozó család lesz tagja egy segítő közösségnek, melyben együttesen tevékenykednek gyerekek, felnőttek egyaránt. Minden generáció tanítani igyekszik utódait, ez egy belénk kódolt működés. Jó, ha ez a tanítás olyan irányba mutat, amellyel másokat segíthetünk.

Az önkéntesség jövője a világban

Ha megpróbálnánk előrevetíteni az útvonalat, azt látnánk, hogy újabb területekre fog betörni. Olyan területekre, amelyek egyre fontosabbá válnak és amelyekhez a rohamosan fejlődő technológia adott.

A fenntarthatóság épp egy ilyen témakör. Feltétlen szükség van a környezeti és a társadalmi fenntarthatóság fontosságát felismerni és cselekedni. A digitális technológiák egy sor új lehetőséget hoznak a segítségnyújtáshoz, így ma már akár online támogató szervezetek is kialakulhatnak és nagyszerűen működhetnek tulajdonképpen személyes, közeli kapcsolattartás nélkül.

Az újdonságok és az innováció megvalósulása is könnyebb lehet támogató közegekben. Egyre nagyobb, globális célokért is lesz lehetőségünk elindulni, tenni.

Létezhet olyan társadalom, amelyben nem működik önkéntesség?

Igen, elméletileg létezhet, de a valóságban nem valószínű, hogy ilyennel találkozhatunk. Mindenhol fellelhetőek emberek kis csoportjai, akik a saját életük megalapozása és jóléte mellett belső igényt éreznek mások megsegítésére. Az önkéntesség olyan fontos eleme egy társadalomnak, hogy hiányában számos területen zavart szenvedhet. A segítő emberek oly sokfelé működnek, hogy nélkülük minden szegényebb lenne. A szociális ellátás, a közösségi összetartás, a válsághelyzetekből kilábalás, a kulturális élet és maga az oktatás területe is mind nagyon hálás az önkéntesek munkájáért.

Mikor érdemes arra gondolnod, hogy önkéntes csapathoz csatlakozz?

Ha egy ideje azt érzed, hogy a közösség életéhez, amelyben élsz te is szeretnél hozzájárulni. Ha már adtál és megtapasztaltad, hogy milyen az adás öröme, akkor szinte keresed az alkalmat. Amikor adunk, akkor az örömérzet jutalmát kapjuk vissza, amely megerősít minket.

Ma az idő nagy kincsünk, mégis vannak olyan élethelyzetek, amelyekben felszabaduló szabadidőnkkel szeretnénk valamit kezdeni, mégpedig hasznosan. Ha pedig már voltál önkéntes, akkor megtapasztalhattad azokat az előnyöket is, amelyekkel te magad gazdagodtál a folyamat során: fejlődtél kommunikációdban, csapatmunkában és más területeken, belekerültél egy összetartó közösségbe.

Ha már megérett a gondolat, érdemes elmélkedni azon is, hogy vajon milyen területen vállalnál segítő munkát szívesen? Mi áll hozzád közel, mihez van esetleg olyan készséged, ami előny lehet a munkában és mi az a helyzet, amit viszont szeretnél elkerülni?

Az az egy biztos, hogy oly sok terület létezik, hogy mindenki meg tudja találni benne a számításait.

Miért szeretnénk nyomot hagyni magunk után a világban?

Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a mi jóllétünk mellett mások életét is jobbá tegyük. Ehhez az önkénteskedést nagyon sokan választják. Szeretnénk egy értékes örökséget hagyni magunk után, melynek a gondolata örömmel tölt el minket. Ha nem is lehetünk majd már itt, mégis tudunk hatni az utókorra azzal, amit számukra megteremtünk. Ezzel saját utódainkról is próbálunk gondoskodni és a helyről, ahol nekik majd élniük kell. Az elmúlás miatti szorongás enyhíthető, ha olyan dolgokra fordítunk munkát, amelyek fenn fognak maradni. Egy szép és jól sikerült életút is elindíthatja azt a belső motivációt, hogy vissza akarjunk adni valamit a világba önmagunkból.

Mit tapasztaltam én, amikor önkéntes munkát vállaltam?

Az én esetemben épp a munkám hozta el számomra a lehetőséget, ugyanis online szövegírói szolgáltatásommal a közösségi média felületein találkoztam a felhívással, mely szerint egy mélyszegénységgel élő családokat segítő csapat keres szöveg íráshoz segítőket. Az eddig említett pozitívumokat én is megtapasztaltam, a segítség örömét, az emiatt érzett teljesség érzést, a kreativitásom fejlődését és van még valami, amit keveset említenek: a társaság kedvességének, empátiájának, a nyugodt és türelmes légkörének átélését. Tehát maguk a segítő emberek egymáshoz is emberségesen viszonyulnak, így jó az ilyen közösségbe beletartozni. Ezért azoknak az embereknek is ajánlom, akik szeretethiányt élnek meg, akiknek nincsenek baráti kapcsolataik.

Amikor olyan embereket ismerünk meg, akiknek a sorsa nagyon nehéz, a mindennapjaik küzdelmesek, akkor rájövünk, hogy a saját mindennapos panaszaink sokszor nem is annyira komolyak.

Ha másokon segítünk, a saját problémáink el tudnak halványulni

A helyszínen bizonyos fontossági sorrendek megváltoznak és átértékelődnek. A sorstársakkal való közösség átélése magas intenzitású empatikus megnyilvánulásokat indít el.

Ha egy egészen szélsőséges esetet nézünk, mint például egy katasztrófa helyszínén való segítségnyújtás, ez olyan változásokat hozhat létre a jelenlévőkben pszichésen, amelyek hatására távolra kerülnek saját problémáiktól és dolgaiktól. Ez történhet azonnal, helyben, mint automatikus reakció, de a feldolgozás során, idővel is.

Egy életet veszélyeztető helyzet ben felerősödhetnek a menekülésre, vagy készletek beszerzésére irányuló készteté sek, a pánik, beszűkült értelem és ösz tönös cselekvés – tehát cél: az életben maradás. Viszont abban a felállásban, amikor az ember, mint segítő lép fel, épp ellenkezőleg, az önzetlenség és a kreatív erő, megoldásokat létrehozó készségek aktivizálódása tapasztalható.

Traumát, veszteséget átélt személyek gyakran tudatosan indulnak el a segítségnyújtás felé, melynek során olyan emberi sorsokkal is találkozhatnak, amelyeket a sajátjuknál is borzasztóbbnak ítélnek meg. Ekkor átérzik azt, hogy az övék nem a legrosszabbak és képesek segíteni, besétálni a tragédiák terepére újra és újra, ez a feldolgozásban is segít.

Az „Életem a szörf” című igaz történetben Bethany Hamilton 13 éves korában szörfözés közben cápatámadást szenvedett el és egyik karját elvesztette. A thaiföldi katasztrófa helyszínen önkéntes munkát vállalva találkozott olyan emberekkel, akik minden családtagjukat elveszítették egyetlen nap alatt. Ez az élmény a saját veszteségét is más megvilágításba helyezte.

A film végén ezt mondja: „Nem változtatnék azon, ami történt, mert akkor most nem állhatnék itt, önök előtt és nem ölelhetnék magamhoz annyi embert, amennyit két karral sosem tudtam volna”.