FÉNYHALMI BEATRIX
A spiritualitásról, mint félreértésről
Itt néhány félreértést fogok tisztázni, melyet egy bizonyos tudatszinten majdnem mindenki tapasztal, hisz, gondol. Van egy képzelgése, hogy mi és milyen a spiritualitás. Erre most rávilágítunk elme mentesen, hitrendszer mentesen.
A spirituális emberek miért nem életképesek, miért nem állják meg a helyüket a realitásban? Ezen természetesen nem mindenki megy át, de az emberek többsége igen. Azt gondolhatjuk, hogy hibáztunk, valamit rosszul ismertünk fel, ez viszont az elme egyik állomása, melybe nem sok beleszólásunk van, de megfigyelhetjük hogyan is működik, így hamarabb átléphetünk ezen az ajtón. Sajnos a saját tapasztalatom, hogy itt meglehetősen sokáig állomásoztam. Amikor meghalljuk a hívó szót, elindulnak bennünk az élet valós, nagy kérdései, ekkor elkezdünk nyílni, de az ego szerkezete még nagyon stabil erőd, dualisztikusan érzékel, így az efelé forduló figyelmet, irányultságot elkezdi érdeklődésnek hívni. A hétköznapi értelemben érdeklő-
dünk az ezotéria és spirituális dolgok iránt. Már ez egy megosztása a valóságnak. Eleinte tévesen elkezdjük témakörnek, hobbinak tekinteni a spiritualitást, egy kalap alá véve más témákkal. Elhis�szük, hogy van egy ilyen részünk és van egy materiális részünk, melyek szemben állnak egymással, vagy éppen egymás kiegészítői. Mivel megoszt bennünket ez a hit, hogy a spiritualitás egy magasabb rendű dolog, eszme, hit, így elkezdünk belé kapaszkodni. Csak a láthatatlan, a lélek felé igyekszünk fordulni, megtagadva, elutasítva a valóságot, melyben az anyagi világ jellemzői benne vannak. Tiszták, ártatlanok akarunk maradni, átlátjuk nagyjából a rendszer működését, de ez a látás még nem teljes. A spiri világunkban akarunk élni és mozogni, elfordulva a szomorú ténytől, hogy itt pénzre van szükség a megélhetéshez, ezért dolgozni kell; de én olyan spiri vagyok, hogy akármilyen munkát nem végzek el. Ez alapjáraton CsPM 65
