Lelkészmagány Nem csak a hivatásukkal és az életvitelükkel járó küzdelmek tehetik magányossá a lelkészeket – legalább ekkora baj, hogy nem mernek erről nyíltan beszélni. Összeállításunkban négy lelkész vall arról, hivatása mely pontján érezte magát magányosnak, és miért. Az az idei hír, hogy egy sokoldalú szolgálatot végző, köztiszteletben álló katolikus pap kilépett papi szolgálatából, protestáns körökben is fájó pontot érintett. Sok kérdés megfogalmazódik ilyenkor, ami végső soron elvezet a lelkészek, papok magányához. Gondolhatnánk, hogy ez csak azokban a felekezetben igazán akut kérdés, ahol kötelező a papi cölibátus. Mi a jelekből ítélve mégis arra következtettünk, a magány református lelkészek életében is jelen van – úgy, hogy annak köze lehet a hivatásukhoz is. Nem akartunk találgatni, inkább megkérdeztük őket. Négyen vállalkoztak arra, hogy megosztják velünk, mely pontokon érezték magukat magányosnak a szolgálatuk során, és mit tudnak ők maguk tenni azért, hogy ezen enyhítsenek. A pályaelhagyás, ami persze, ennél jóval összetettebb kérdés, szintén felmerült. Megkeresésünk a téma érzékenysége miatt úgy szólt, hogy nem fedjük fel a nyilatkozók személyazonosságát. Ilyet ritkán teszünk, most is csak annak reményében, hátha így mélyebbre áshatunk – és valóban őszinte, komplex válaszokat kaptunk. Ezeket a megkérdezett lelkészek személye hitelesíti: mindannyian köztiszteletben álló, szolgálatukat hosszú évek, évtizedek óta felelősséggel végző emberek. Vannak köztük városi és falusi lelkészek, családosok és egyedülállók, nők és férfiak. Párkapcsolati nehézségekről, a gyülekezeti
82 • Karakter • parokia.hu
közösséggel való partneri viszonyról és az egyházi rendszerben tapasztalt nehézségeikről is vallottak. Házasodjon minél előbb! Mielőtt mélyebbre ásnánk, vegyük az egyik lagalapvetőbb kérdést: a párválasztást. Sok fiatal lelkésztől hallani, hogy amikor „civilként” új ismeretségekre tesz szert, akkor csak jó néhány kör után osztja meg magáról azt az információt, hogy ő lelkész. Számos sztereotípia kapcsolódik ugyanis ehhez a hivatáshoz, ami nem biztos, hogy megkönnyíti a megismerkedési folyamatot. Hatványozottan igaz lehet ez a párkeresésre. A lelkészeknek fel kell mérniük, hogy a másik fél vajon elbírná-e azt a „csomagot” – a sajátos életvitelt, kötelezettségeket és íratlan szabályokat –, ami az ő hivatásukkal jár. Sokan egyetértenek abban is, hogy lelkészfeleségnek lenni külön kategória, ennek vállalása legalább akkora kihívást jelent, mint a lelkésznek megtalálni a megfelelő partnert, aki (pálya) társ a szolgálatban is. Érdekes helyzetet teremt az is, amikor egy nem egyházi berkekben dolgozó férfi arról dönt, elfogadja-e, hogy a feleség egy gyülekezet lelkésze, ami másfajta elkötelezettséggel jár számára, és hatással lesz a mindennapjaikra. Az is kérdés, ő tud-e, akar-e lelki értelemben a felesége vezetője lenni.
