Elgyászolni egy magzatot Egy gyermeket elveszíteni a legnagyobb veszteség, ami egy szülőpárt érhet. De mi történik akkor, ha a kis élet még ki sem fejlődhetett? Milyen körülmények között vehetnek búcsút szülei a magzattól, akit még csak nem is láthattak? Hogyan segíthet ebben az egyház? Kérdéseinket egy édesanyának, egy családterapeutának és egy elveszített babát búcsúztató lelkésznek tettük fel. Rózsaszín mámorban úsztak férjével, amikor friss házasként az első hónapban összejött a baba. Ajándékként tekintettek rá, örömükről pedig kendőzetlenül meséltek másoknak is – kezdi történetét az az édesanya – nevezzük Krisztinának –, aki vállalta, hogy megosztja velünk élete legnagyobb fájdalmát. „Eszünkbe sem jutott, hogyha kapunk egy babát, azzal bármi gond lehet, ezért is döbbentett meg nagyon, amikor a tizedik héten kiderült, hogy a gyermekünk már nem él.” Bár ez még az első trimeszterben történt, mégiscsak kialakult egyfajta kötődés az édesanya és a magzat között. Ezért sem estek neki jól az olyan vigasztalásnak szánt mondatok, hogy majd lesz másik vagy biztos beteg lett volna. „Úgy éreztem, ezer gyerek közül is megismerném, melyik az enyém. Mindemellett bűntudatom volt nekem is. Milyen anya az, aki nem tudja megtartani a gyermekét? – Ez a kérdés mardosott. Úgy éreztem, elbuk-
78 • Karakter • parokia.hu
tam, mint anya, mint nő.” Ma már tudja: sok nő hasonlóan érez, aki spontán vetélésen esett át. Búcsú a kórházban? Férjével együtt mindketten református lelkészek, ez a tény azonban nem kímélte meg őket a szenvedéstől – folytatja. Noémi ma már két kisgyermek boldog édesanyja, és három vetélésen van túl. Minden alkalommal kérdés volt számára, hogy meddig és mennyire fájhat neki a magzatok elvesztése – idézi fel. „Reális ez a fájdalom, vagy túl kellene lenni rajta, mert akár már két hét is eltelt? A válaszkeresés egy újabb kérdést is megnyit: azt, hogy minek tekintünk egy pár hetes magzatot – semmiségnek, vagy Istentől kapott életnek.” Magányát a kórházban átélt kiszolgáltatottsága csak elmélyítette, hiszen minden vetélése műtéti úton fejeződött be. „Ezek az elvesztés fájdalmán túli traumák. A
