Krisztusért, a magyarságért „Sok román ajkútól hallottam, hogy a nyelvi különbség ellenére inkább vállalható a magyar közösségek kitartása, hite, kultúrája, mintsem a hivatalos közgondolkodás. Ezért is fontos, hogy tényleg felismerjük a testvért a másikban.” A dél-erdélyi magyarság helyzete a koronavírus-járvány előtt sem volt könnyű, és a trianoni döntés 100. évfordulója is megnehezíti a mindennapokat. Hogyan élték meg a reformátusok a karantén nehézségeit, és mit jelent számukra a trianoni békekötés? Sokan aláírták a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését a regionális kultúra ápolásáért, de ez mennyire releváns a szórványmagyarság számára? Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkészt, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesét kérdeztük. Szórványban, mélyszórványban Az erdélyi Fehér megye területén mintegy 350 ezer ember él, ebből a magyarság aránya csupán 4,3%. A Nagyenyedi Református Egyházmegye reformátusai immáron egy évszázada küzdenek a megmaradásért, hiszen ezt a terü-
40 • Karakter • parokia.hu
letet nem adták vissza Magyarországnak 1940-ben, a második bécsi döntés során. „Csak néhány évig volt Észak-Erdély Magyarország része, de az ottani magyar közösségek komolyan megerősödtek ebben az időszakban. A mi térségünk még ebből is kimaradt, így elmondhatjuk, hogy megszakítás nélkül voltunk kisebbségben, szórványban. A szocialista időszakban a hunyadi és gyulafehérvári területeket a nagyenyedi megyébe vonták, így társadalmilag hibrid, nagy területű egyházmegye jött létre. A rendszerváltás után Hunyad ismét önálló megye lett, míg Gyulafehérvár nem alakult újra egyházmegyeként.” A helyzetet tovább nehezíti, hogy egyes gyülekezetek mélyszórványhelyzetben vannak. „A szórvány nagyobb nemzetiségi tömbtől távol és szétszórtan élő közösség, amely más ajkú és felekezetű
