Tisztújítás Dunamelléken Balog Zoltánt választotta meg püspökévé a Dunamelléki Református Egyházkerület. Az egyházkerületi főgondnoki tisztséget továbbra is Veres Sándor tölti be. Megbízatásuk hat évre szól. Egyházunkban hatévente kerül sor tisztújításra. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök három cikluson át, mintegy 18 évig vezette az egyházkerületet. Mivel a püspöki szolgálati idő nem lehet ennél több, új püspök személyéről kellett döntenie a dunamelléki gyülekezetek presbitériumainak. A választáson a legtöbb szavazatot Balog Zoltán, korábbi emberierőforrás-miniszter, a Budapesti Németajkú Református Egyházközség lelkipásztora kapta – a leadott voksok 66,9 százalékát, szám szerint 200 szavazatot. Az egyházkerületi főgondnoki tisztre a hivatalban lévő Veres Sándort választották meg, ő a szavazatok 65,7 százalékát nyerte el, szám szerint 197 szavazatot. Az egyházkerület 304 gyülekezetének összesen 331 szavazati számértéke van, mivel a nagyobb gyülekezetek több szavazati számértékkel rendelkeznek. Balog Zoltánnal és Veres Sándorral még jelölésük után és a szavazatok leadása előtt beszélgettünk arról, miként képzelik el az egyházkerület jövőjét, és hogyan határoznák meg saját szerepüket a célok megvalósításában.
„Az evangélium az egyházon keresztül a világnak szól” Párbeszédre és elérhetőségre törekedne Balog Zoltán püspökként. Szerinte nincs üdvözítő politika, az egyház viszont lehetne önállóbb és bátrabb az evangélium képviseletében. Hogyan érinti Önt, hogy sokan támogatták az egyházban a jelölését? Nekem azért esett jól, mert akár az ellenkezőjét is el tudtam volna képzelni, hiszen a világi médiában rágalmazó támadások értek. Bízom benne, hogy ez a kétharmados támogatás a lelkipásztori, reménybeli egyházkormányzói szolgálatomnak szól.
14 • Karakter • parokia.hu
Valóban rendkívüli, hogy a politikából érkezhet valaki a püspöki székbe, még akkor is, ha már több mint két éve felhagyott a politikai szerepvállalással. Miért vállalkozna a püspökségre? Több mint húsz évet szolgáltam lelkipásztorként, belülről ismerem egyházunkat. Búcsút mondtam a politikának, ahol igyekeztem a miniszterségen belül is megmaradni lelki embernek és pásztornak. Úgy látom, egyházunk előtt Isten tágas teret nyitott, nagy lehetőségeink vannak, melyekkel nem élünk elég bátran. Közben pedig a szellemi, lelki küzdelem is élesedik. Meg tudunk-e maradni az evangéliumi hűségben? Ehhez változnunk kell és változtatnunk. Mi az egyházban ezt lelki megújulásnak nevezzük. Ebben a helyzetben szeretnék
belső elhívásom alapján szolgálni a nekem adott kegyelmi ajándékokkal és azokkal a tapasztalatokkal, melyeket az elmúlt években a vezetésben szereztem. Az egyház, a keresztyén közösség feladata, hogy azt az evangéliumot képviselje, amely a világ számára adatott, hiszen úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta... Ebben különböző módon lehetünk eszközök: miniszterként, lelkipásztorként, presbiterként, hívő édesanyaként, református pedagógusként, akár püspökként is. Az Ön pozíciója mégis megváltozna: amit korábban zárt ajtók mögött mondhatott vezető politikusoknak, azt ezúttal püspökként kellene képviselnie.
