Ügyvédek Lapja 2022/6

LXI.évfolyam 6. szám 2022 november–december

DE AZ ÜGYVÉD JÓ, HA SZÁMOL,

BIZTOSÍTÁSA MEGKÖTÉSEKOR,

LEGALÁBBIS

IUDEX NON CALCULAT AVAGY MIÉRT A MÜBSE

SZÉLESKÖRŰ BIZTOSÍTÁSI VÉDELEM

• 2023-tól 4 féle szakmai alapbiztosítás: 15, 25, 50 és 100 millió Ft-os káreseményenkénti fedezet

• az elektronikus ingatlannyilvántartási eljárásban való részvételhez szükséges kiegészítő biztosítás, plusz további 4 féle kiegészítő szakmai védelem

• ügyvédi balesetbiztosítás díjmentesen minden MÜBSE tagnak, opcionális kiegészítőkkel

DÍJCSÖKKENTÉSI LEHETŐSÉGEK

• éves díjfizetés: 5% kedvezmény (tagjaink több, mint 30% él a lehetőséggel)

• 3 éves szerződés: 6% kedvezmény (tagjaink 48% választotta)

• kármentességi díjvisszatérítés: 2023-tól 20%-kal emelt összegben, a 2022-ben megfizetett biztosítási díj 10-40%-a közötti mértékű díjcsökkentés érhető el. (tagjaink 83%-a részesül a kedvezményben, 53% a maximális kedvezmény kapja.)

ALAPSZOLGÁLTATÁSAINK

• ügyvédbarát, felkészült ügyfélszolgálat,

• kollégák által végzett szakszerű és empatikus kárrendezés,

• előzetes szakmai konzultáció,

• ÜgyvédPortál a kényelmes elektronikus ügyintézéshez

EGYESÜLETI KIEGÉSZÍTŐ

SZOLGÁLTATÁSOK

• támogatások (segélyek) praxisindítás, gyermekszületés, betegség, haláleset bekövetkezése estén, alkalmanként bruttó 110.000 Ft összegben

• kreditszerzés online, kényelmesen, ingyenesen – jelenleg 32 kredit szerezhető meg, ennek piaci értéke: 70-140.000 Ft

• ügyvédi balesetbiztosítás minden tagunknak ingyenesen, piaci értéke: 15-22.000 Ft

SZÁMOLJON MINDEZEKKEL ÉS KIJÖN ÖNNEK IS:

a díjcsökkentési lehetőségekkel és pénzértékkel bíró kiegészítő szolgáltatásainkkal élve anyagi szempontból is

Tartalom

2 Magyar Ügyvédek Napja 2022 – Hivatásrendi ünnep, szakmaiság, elismerések

3 A magyar ügyvédség méltán lehet büszke elért eredményeire Dr. Bánáti János

4 Az ügyvédség államhatalomtól való függetlenségét közjogi normák biztosítják Dr. Varga Judit igazságügyi miniszter

6 Az ügyvédség alkotmányjogi helyzete 2022-ben Dr. Sulyok Tamás

10 Kitüntetések

13 Újabb tisztázó részletek az ingatlan-nyilvántartási törvényről Dr. Hidasi Gábor interjúja dr. Tóth Balázzsal

18 Az anyagi igazság és a konszenzuális eljárásjogi jogintézmények viszonya Dr. Kónya István

22 Öröksége: élő tudomány – Tisztelgés Király Tibor emléke előtt

24 Új kihívások a védői munkában Dr. Bánáti János

28 A New York-i választottbírósági egyezmény Dr. Schmidt Richárd

34 „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk” Dr. Méhes Dávid Dániel

38 Védőügyvédi tanulság egy emberölés nyomán Dr. Fenyvesi Csaba

42 „Kizárólagos feladatunk az ügyvédség igényeinek kiszolgálása” Beszélgetés dr. Csurgó Ottóval, a MÜBSE ügyvezető elnökével

44 Az aláírási címpéldányról Dr. Schlosser Annamária

47 A Deák Ferenc-díj ügyvéd jutalmazottja 2022-ben Dr. Réti László

Keskeny ösvényen

Olykor szükségét érezzük – vagy akár általunk alakított közösségekként, szakmai szerveződésekként is –, hogy időről időre meghatározzuk: kik vagyunk, honnan jöttünk, miért társultunk, mivel azonosítjuk magunkat és mivel nem, mit akarunk elérni. Erre részben a bennünket körülvevő világban tapasztalható, olykor nagyon is felfokozott ütemű változások késztetnek vagy éppen kényszerítenek, önazonosságunk stabilitásának felmutatása érdekében. Vagy éppen részben magunk is szükségét érezzük annak, hogy a változások értékelése nyomán mi magunk is igazítsunk, „korszerűsítsünk” mindazon, amivel aztán a továbbiakban azonosítani fogjuk tudni magunkat.

Érdekességként említjük a közismert történelmi analógiát: amikor a XVI. századi reformáció kiteljesedett, annak teoretikusai (teológusai) arra jutottak, hogy az egyháznak folyamatosan reformálnia kell önmagát. Azaz: folyamatosan figyelnie kell arra, hogy alapértékeitől el nem tántorodva, ám a külső deformáló hatásoktól önmagát mentve, másfelől pedig a tegnapi felismerések merev tradíciókká válását megakadályozva, mindig figyelje a szükséges megújítási követelményeket: „Ecclesia semper reformanda est” szól a felismerés. A gondolatot Szent Ágoston egyházatyától ­ az V. században élt ­ származtatják, akinek a tanai mélyen befolyásolták a középkori világképet. Figyelemre méltó módon a protestáns reformátorok tartották Ágostont az egyik legjelentősebb előképnek. (Hogy ez mennyire sikerült, ennek taglalása csábító, de nem e hasábokra tartozik...) Ezzel csupán oda akarunk kilyukadni, hogy legyünk bármennyire is meggyőződve identitásunk, önazonosságunk stabilitásáról, a jobbító­javító felismerésekre folyamatosan oda kell figyelnünk, bárhonnan – belülről avagy kívülről is – érkezzenek azok.

Nincs másként a hazai ügyvédi hivatásrend életében sem. Fennállása óta rendkívül gazdag, társadalmi szempontból igen progresszív (az ország jogrendjében, az igazságszolgáltatásban nélkülözhetetlen és pozitív) szerepet töltött be. És tölt be ma is.

Ennek egyik legmeggyőzőbb visszaigazolása volt legutóbb a 2022. november 19-én megrendezett Magyar Ügyvédek Napja. Ezen olyan „kívülről érkező” vélemények és értékelések hangzottak el a hazai ügyvédségről, amelyek – még ha az esetleges, fesztív külsőségek inspirálta udvariasságot leszámítjuk is – egyértelműen jelezték: az ügyvédség a hazai jogi élet fundamentumához tartozó nélkülözhetetlen entitás – miként azt előadásában az igazságügyi miniszterasszony hangsúlyozta. Olyan fontos tényező, amelyek legfontosabb jellemzői és feladatai között ezeket tartja számon a mindenkori status quo is: az államhatalomtól való függetlenség, a közhatalom részeként működő igazságszolgáltatás tevékenységében való részvétel, ugyanakkor a megjelenő egyéni, partikuláris érdekek és akaratok megbízói érdekképviselet ellátása, alanyi jogon gyakorolt pártatlanság az elfogulatlan és tisztességes eljárás alkotmányos alapkövetelményének betartása mellett, a titoktartási kötelezettségből fakadó közbizalmi tisztség gyakorlása, kamarai érdekvédelmi és érdekérvényesítési közösségi lét.

Az AB elnökének előadásában pedig az is elhangzott, hogy az ügyvéd a jog uralmának, az alapvető és alanyi jogosultságok és sok esetben a jogos érdek érvényre juttatásának alkotmányos garanciája. Továbbá: az ügyvédnek egyszerre kell képviselnie a közhatalom által alkotott és alkalmazott jogot, illetve megbízójának érdekeit, egyszerre kell érvényre juttatnia a közjót és az egyéni érdekeket. Az ügyfélnek meg kell bíznia az ügyvédben, amihez hozzá kell tartoznia a közbizalomnak is. Az ügyvédnek függetlennek kell lennie, elsőként az államtól, illetve mindenkitől, aki az egyéni jogérvényesítés nézőpontjából az ellenkező oldalon állhat. Az állam feladata pedig, hogy az ügyvéd függetlenségét jogi normák útján biztosítsa.

Ügyvédek Lapja A Magyar Ügyvédi Kamara hivatalos lapja Megjelenik: kéthavonta Példányszám: 15 300 Főszer­kesz­tő: Dr. Bánáti János Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor Munkatárs: Dr. Kaszás Beáta A szer­kesz­tő­ség cí­me: Magyar Ügyvédi Kamara, 1054 Budapest, Szemere u. 8. Kiadja: PanPress Kft. Fe­le­lős kiadó: a Panpress Kft. vezetője. Lap­igaz­ga­tó: Komlós Attila Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Telefon: (+36­1) 6333366 Fax: (+36­1) 700­1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594­1/2007 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) ISSN 1216­9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes Fotók: Panpress, archív és Adobe

Súlyos gondolatok így ünnepek tájékán és egy újabb év fordulóján. Különös tekintettel arra is, hogy ciklusfordulón vagyunk, tisztújításokkal. A húsz területi kamarából (megyéből) hétben választottak új elnököt, sok helyütt más tisztégviselőkkel együtt. A személyi és kamarai programváltozások (van, ahol egybeesnek, van, ahol nem) bizonyára fognak kisebb­nagyobb egyeztetni valókat is magukkal hozni. És még hátra van az országoskamarai tisztújítás, 2023 februárjának végén.

Összességében azt mondhatjuk: a történelmi inspiratív hagyományok, a társadalom bizalma, a törvényhozás és az állam által megalkotott­biztosított keretek, a hivatásrendi alapértékek adottak. Már „csak” a jelen és a holnap ügyvédségén múlik, tud­e, képes­e ezekkel a rendkívül pozitív adottságokkal hűségesen sáfárkodni: megőrizni a biztos alapokat és egyben nyitottnak lenni a változások előtt is. Anélkül, hogy a hivatásrendi egység – ezzel együtt végső soron az ügyfél és a köz bizalma – sérülne. Ez bizony – tekintettel napjaink sekélyes kísértéseire – keskeny ösvény. Komlós Attila

Magyar Ügyvédek Napja 2022

Hivatásrendi ünnep, szakmaiság, elismerések

Az eseményt idén is nagy szakmai érdeklődés kísérte

Az ügyvédség, de egyben a hazai jogászvilág egyik legrangosabb és legfontosabb eseményévé vált az immár több mint tízéves hagyomány nyomán a Magyar Ügyvédi Kamara által minden évben megrendezett Magyar Ügyvédek Napja. Idén is a november 19-én lezajlott rangos eseményen a legmagasabb szakmai szintről meghívott előadók fejtik ki a hazai igazságszolgáltatást szűkebben és tágabban érintő és érdeklő gondolataikat. Ezzel lehetővé válik, hogy a hallgatóság s most lapunk olvasói is első kézből értesüljenek véleményükről, a várható fejleményekről. Az is fontos mozzanata ennek az éves reprezentatív rendezvénynek, hogy ilyenkor ad elemzést a honi ügyvédi hivatásrend helyzetéről a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. Végül, de nem utolsósorban kiemelkedő alkalom arra is, hogy a honi ügyvédség kitüntetések adományozásával és ünnepélyes átnyújtásával jutalmazza a szakma kiválóságait, illetve további kiemelkedő teljesítményekre biztassa-késztesse a jogi pályára készülő utánpótlást, tehetséges fiatal ügyvédjelölteket és joghallgatókat.

Szakmai vonatkozásban – az általános, az ügyvédség helyzetét dr. Bánáti János MÜK-elnöktől elhangzott értékelést követően (beszédét jelen lapszámunkban külön is közöljük) – egy kormánytag, dr. Varga Judit igazságügyi miniszter felkért vendégelőadó osztotta meg gondolatait az igazságszolgáltatás, főleg az ügyvédség szerepét érintő gondolatait. Az Alkotmánybíróság elnöke, dr. Sulyok Tamás pedig az ügyvédség alkotmányjogi helyzetéről adott beható elemzést. (Felszólalásukat, előadásukat külön-külön ismertetjük jelen lapszámunkban.)

Az esemény ünnepi részében kitüntetéseket, díjakat, elismerő okleveleket adtak át, amelyeket a MÜK alapított a jogtudomány, az ügyvédi közélet és szakmai tevékenység elismerése, valamint a fiatal utánpótlás támogatása érdekében. A kitüntetetteket, díjazottakat dr. Fekete Tamás, a MÜK főtitkára mutatta be. (A kitüntetetteket részletesen ismertetjük jelen lapszámunk más oldalain.)

A széles körű érdeklődést az eseményen részt vevő vendégek köre is jelzi. Részt vett

az eseményen dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke, dr. Czine Ágnes, dr. Szalay Péter és dr. Salamon László alkotmánybíró, dr. Böszörményiné Kovács Katalin, a Kúria általános elnökhelyettese, dr. Ibolya Tibor, a büntetőjogi legfőbb ügyész helyettese, dr. Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, dr. Bolcsik Zoltán, a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára, dr. Trócsányi László, a KRE rektora, az MJE elnöke, európai parlamenti képviselő, dr. Senyei György, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, dr. Balogh János országos rendőrfőkapitány és helyettese, dr. Töreki Sándor, dr. Bohli Eszter, az országos Bírói Tanács elnöke, dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi Hatóság elnöke, az igazságszolgáltatás korábbi és jelenlegi vezetői, a jogi kar dékánjai, a társkamarák és szervezetek vezetői, a területi ügyvédi kamarák elnökei és nem utolsósorban a hazai ügyvédi területi kamarák vezetői és ügyvédei.

A Magyar Ügyvédek Napja rendezvény szakmai részének befejeztével a MÜK fo-

gadást adott a vendégeknek, este pedig megtartották a rendezvényhez kapcsolódó, már szintén hagyományos társasági eseményt, az estélyt.

A rangos esemény kivitelezését több jeles cég támogatta.

Fő támogatók: OTP Bank Nyrt., Groupama Biztosító Zrt., ORAC Kiadó Kft.

További támogatók: Microsec Zrt., Wolters Kluwer Hungary Kft., Audi Centrum Budapest, Breitling Boutique Budapest, Komoder Kft., Samsung Electronics Magyar Zrt., Style Optika, Schoeffel-bemutatóterem, Rienne Creations, Canissi Szabóság, Hotel Golden Lake Resort**** Superior, Hotel Európa Fit**** Superior, Spirit Hotel Thermal Spa***** Superiol, Steamhouse Cafe, Pernod Ricard Hungary Kft. Chivas Regal, Zwack Unicum Riserva, Harsányi Pincészet, ChocoMe, Zepter Ungarn Kft., Hajnalka Tórizs Head Couture, SendeeApp, Olasz fagylalt, Kleopátra Szépségszalonok, Medical Healing Point, Buja, Omorovicza Boutique&Spa, Herendi Porcelánmanufaktúra, CBA, MUBSE, Feldmájer és Somogyi Ügyvédi Iroda, Hunguest Hotels.

Megyei kamarák: Pécsi Ügyvédi Kamara, Debreceni Ügyvédi Kamara, Pest Megyei Ügyvédi Kamara, Szegedi Ügyvédi Kamara, Békés Megyei Ügyvédi Kamara, Magyar Ügyvédi Kamara, Budapesti Ügyvédi Kamara, Heves Megyei Ügyvédi Kamara.

A magyar ügyvédség méltán lehet büszke elért eredményeire

Az ügyvédek napját ünnepeljük, ami alkalmat adhat arra, hogy kivételesen ne a feladatokat, gondjainkat vegyük sorra, hanem az elért eredmények felé fordítsuk tekintetünket, és említsünk meg néhányat azokból, amelyekre jogászként, ügyvédként büszkék lehetünk, a világot és Európát, országunkat fenyegető gazdasági veszélyeket, hivatásunk napi gondjait pedig hagyjuk az ünnepet követő hétköznapokra.

Ma a választási ciklusunkat lezáró ügyvédnapi ünnepségen engedtessék meg tehát, hogy elfogultan csak arról szóljak, mire lehetünk büszkék, mivel lehetünk elégedettek.

1. Büszkék lehetünk a hivatásunk kereteit adó jog történelmi múltjára: elég, ha említem a római jogot, amely két évezrede máig hatóan meghatározza sok ország civilisztikáját. Hazai jogtörténelmünkből az évforduló okán értelemszerűen az Aranybullát említem, amely a magyar jogtörténelem szimbóluma.

2. Hazai jogi hagyományinkon belül büszkék lehetünk az ügyvédség hagyományira is. Engedtessék meg, hogy ebből is kiemelten szóljak a kamara történelméről, hiszen az 1875. évi törvény által létrehozott Ügyvédi Kamara az egyedüli, amely köztestületként közelít 150 éves folyamatos működéséhez, amelyen persze a történelem

ugyan ejtett sebeket, okozott szégyenkezésre is okot adó mozzanatokat, de hivatásrendünk összességében még a legrosszabb történelmi korszakokból is kilábalt, visszatért hagyományaihoz. Főként pedig sikerült megőriznie függetlenségét, ideértve a szervezeti függetlenséget, az állami költségvetéstől való anyagi függetlenséget. Mindezen alapokon tudjuk ma is betölteni alkotmányos szerepünket a jogállamban, legyen szó akár a jogügyletek törvényes, biztonságos lebonyolításában való közreműködésről, a polgári, munkajogi jogviták törvényes megoldásának elősegítéséről vagy a közigazgatásban és a büntetőeljárásban meglévő állami túlhatalommal szemben az állampolgárok megsegítéséről.

3. Büszkék lehetünk arra, hogy mindezt szabad foglalkozás keretében tesszük, nem mesterségesen megszabott létszámkeretek között. Így hivatásunk, karunk befogadó hivatás, legyen szó a végzett joghallgatók pályára kerüléséről, akár átszervezés vagy a nyugdíjazási szabályok miatt állást vesztő jogászkollégákról.

4. Ez a befogadó szemlélet teszi sokszínűen érdekessé karunkat, ettől vált sikertörténetté harminc évvel ezelőtt a jogtanácsosi munkaközösségek befogadása, és ezért lesz várakozásaink szerint sikertörténet a jogtanácsosok kamarai taggá válása is.

5. Méltán lehetünk büszkék arra is, hogy a szabadpiaci keretek között dolgozó ügyvédség a rászorulók jogi segítségét is ellátja kirendelt védőként, párfogó ügyvédként, jogi segítségnyújtóként, pro bono jogi tanácsadóként.

6. Méltán lehetünk büszkék karunk tagjainak tudományos, szakirodalmi és oktatói munkásságára és arra, hogy a sokszínű ügyvédi kar kiemelkedő aktivitást mutat a közéletben, így például motorja a jogászi hivatásokat összefogó Magyar Jogász Egyletnek.

7. Büszkék és elégedettek lehetünk azzal, hogy helytálltunk az informatikai robbanás okozta helyzetben, megbirkózunk azzal a néha túlzott sokszínűséggel, amely arra kényszerít bennünket, hogy szinte minden kialakított rendszerhez külön-külön biztosítsuk a hozzáférést. Ez az alkalmazkodóképességünk teszi lehetővé, hogy a jogalkotó bizalmából a jövőben aktív szereplői legyünk az ingatlan- és a cégnyilvántartás elektronikus változatának.

8. Mindezt értelemszerűen csak az állandó továbbképzéssel lehetett elérni. Ezért büszkék lehetünk a kötelező továbbképzés megszervezésére és tagságunk részére hozzáférhetővé tételére.

Az ügyvédi kar méltán lehet büszke arra, hogy az évente megrendezett ünnepi ülését a magyar közélet, az igazságszolgáltatás vezetői megtisztelik jelenlétükkel. Felkérem dr. Varga Judit igazságügy miniszter asszonyt ünnepi köszöntőjének elmondására. 

Az ünnep hangulatában

Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a honi hivatásrend nyolc tartópilléréről

Dr. Varga Judit igazságügyi miniszter

Az ügyvédség államhatalomtól való függetlenségét közjogi normák biztosítják

A modern jogállamban az ügyvédség közjogi helyzetét azon közjogi normák írják elő, melyek biztosítják az ügyvédség és az ügyvédi hivatás számára az államhatalomtól való függetlenség megőrzését. Az ügyvéd részt vesz a közhatalom részeként működő igazságszolgáltatás tevékenységében, és ugyanakkor a megjelenő egyéni, partikuláris érdekek és akaratok képviseletét is ellátja a megbízói érdekképviselet révén. E hivatás sajátossága, hogy alanyi jogon gyakorolható a pártatlanság, az elfogulatlan és tisztességes eljárás alkotmányos alapkövetelményének betartása mellett, s a titoktartási kötelezettségből fakadóan egyúttal közbizalmi tisztség is – hangsúlyozta egyebek között az igazságügyi miniszter a 2022. november 19­én megrendezett Magyar Ügyvédek Napján.

A kamarai rendszer jelentősége

Az igazságügyi miniszter asszony a továbbiakban arról szólt, hogy az ügyvédi kar legfontosabb alapjogvédelmi funkciója a jogegyenlőség és az ügyvédség szervezeti és funkcionális függetlensége érvényesülésének biztosítása, valamint a közbizalom és az ügyvédi szabadfoglalkozás követelményének érvényesítése. Utalt arra, hogy az ügyvédi kamarák tevékenységük ellátása során alapvetően gondoskodnak az ügyvédek jogainak védelméről, valamint elősegítik kötelezettségeik teljesítését is. Továbbá, szervezik szakmai továbbképzésüket, s az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szakmai szabályokat alkotnak. Ezen

kívül véleményt nyilvánítanak az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben, döntenek az ügyvédek kamarai tagságának keletkezéséről és megszűnéséről. A miniszterasszony hangsúlyozta: az önkormányzatiság elve alapján a kamarák nagyfokú önállósággal rendelkeznek a működésük meghatározását illetően.

Az Igazságügyi Minisztériumnak az országos és területi kamarákkal való szakmai együttműködése, valamint a kamarák felett gyakorolt törvényességi felügyelete jól működik – jelezte beszédében az igazságügyi miniszter asszony. Elmondta azt is, hogy tapasztalatai szerint a területi kamarai elnökökkel való rendszeres konzultációk révén

élő kapcsolat épült ki, amely lehetővé teszi a minisztérium számára a jogalkalmazás során felvetődő kérdések, a módosuló jogszabályokkal kapcsolatos vélemények, valamint az egyes hivatásrendeket érintő kihívások megismerését és megvitatását, ezáltal pedig – mint fogalmazott – a hivatásrendek és az igazságügyi kormányzat közötti konzultatív kapcsolat fenntartását.

Együttműködés a jogi segítségnyújtásban Külön kiemelte, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara és a minisztérium 2021 májusában együttműködési megállapodást kötött a jogi segítségnyújtás működő rendszerének to-

vábbi fejlesztésére. Ennek alapvető célja a jogi segítői tevékenység szélesebb szakmai körben történő népszerűsítése, amit az együttműködő szervezetek a területi ügyvédi kamarák bevonásával kívánnak megvalósítani. E célt szolgálja a jogi segítői névjegyzékbe vételi eljárás egyszerűsítése, valamint a jogi segítségnyújtási rendszernek az ügyfelek és a jogi segítők javára történő szakmai továbbfejlesztése. A megállapodás értelmében – mint ismeretes - a kamara jogi segítségnyújtással kapcsolatos tananyagot dolgoz ki, amit a kreditpont szerzéssel járó kötelező szakmai továbbképzések részévé is tett. További cél a kiváló munkát végző jogi segítő ügyvédek jutalmazása. Ennek érdekében a MÜK és a minisztérium közösen díjat alapított e tevékenység méltó honorálására.

A frissen alapított, az Év Jogi Segítője díjat első alkalommal 2021-ban adták át, az ideit pediga november 19-én, a Magyar Ügyvédek Napján.

Az Igazságügyi Minisztérium - mondta dr. Varga Judit - bízik abban, hogy a szakmai kamara által képviselt ügyvédség a jövőben is az eddigiekhez hasonló felelősséggel és hivatástudattal látja el feladatait, tovább erősítve ezzel a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat.

Élő hagyomány

A hazai jogásztársadalom múltjára visszatekintve köszöntő beszédében a miniszter asszony felidézte az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1874. évi XXXIV. törvénycikk korabeli indokolását, annak megítélése szerint is máig gondolatébresztő és figyelemre méltó tartalma miatt: „Az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege az ügyvéd. Ha törvénykezésünket a jogtudomány és alkotmányos intézményeink követelményeinek megfelelőleg akarjuk szervezni: akkor lehetetlen az ügyvédség rendezését mellőznünk. A bíróságok szervezésére vonatkozó törvények már hatályba léptek; a közjegyzőkről szóló törvényjavaslat pedig szintén a törvényhozás elé terjesztetett. De az uj organismus mindamellett, is hiányos maradna, ha a fennebbi munkákkal az igazságszolgáltatás harmadik főtényezőjének, az ügyvédségnek szervezése is végre nem hajtatnék. (…) A három közeg közül az ügyvédnek hivatása: a jog védelme. Ő felderiti a kétes jogviszony tényi és jogi körülményeit, és ez által megkönnyiti a birónak az igazságos itélethozatalt. Ő ellenőrzi a biróságokat és hatóságokat, nehogy eljárásuk netán tévedéseik által a polgárok jogait sértsék.

Az ügyvédi hivatás ezen fontossága szükségessé teszi, hogy részére a törvénykezési szervezetben oly állás biztosíttassék, mely hivatásának teljes betöltését reá nézve lehetségessé tegye. Mert habár az ügyvéd közvetlenül csak egyes polgárokat képvisel, és egyesek jogait védelmezi: eljárásának alapját mégis a jog eszméje képezi, - melynek elveit szem elől tévesztenie, azokkal ellenkezésbe jönnie, egy pillanatra sem szabad. Ez által válik az ügyvéd az igazságszolgáltatás tényezőjévé.”

Dr. Varga Judit részletesen is utalt arra, hogy a reformkor, a XIX. század nemcsak általánosságban véve a magyar történelemnek és kultúrának volt tekintélyes évszázada, hanem a hazai ügyvédségnek is. Ekkoriban olyan történelmi személyiségek művelték e hivatást, mint Kossuth Lajos, Eötvös Károly, vagy a kiegyezésben nagy szerepet vállaló Deák Ferenc, a nemzet prókátora. Az 1867-es kiegyezést követő dualizmus korszaka a magyar polgári társadalom kialakulása mellet az új és önálló hivatásrendként megjelenő magyar ügyvédség helyzetének rendezése szempontjából is fontos időszak volt. 1874-ben született meg ugyanis a modern magyar ügyvédi rendtartás, melynek alapján 1875-ben hazánkban létrejöttek az első ügyvédi kamarák is.

Méltató szavak

Ahhoz, hogy honi ügyvédség mindmáig megőrizze szakmai, hivatásrendi értékeit,

az nagyban köszönhető komoly emberi vezetői teljesítményeknek is - hangsúlyozta dr. Varga Judit igazságügyi miniszter. A korábbi jelentős ügyvédvezetői személyiségek közül hangsúlyosan kitért dr. Bánáti Jánosnak a MÜK jelenlegi elnöke munkáságának méltatására, akinek – mint fogalmazott –igen sokat köszönhet a hazai ügyvédség, de a jogásztársadalom egésze is; aki immáron harminc esztendeje szolgálja közösségét kamarai vezetőként: 1992-től 2006-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara élén, majd 2006tól az országos kamara első embereként áll helyt a szakmai és érdekképviseleti feladatokat ellátó köztestület élén.

A miniszter asszony értékelése szerint MÜK és az IM kapcsolata mindvégig kiegyensúlyozott és harmonikus volt az elmúlt évek folyamán, köszönhetően a szoros szakmai együttműködésnek.

Ugyancsak megemlékezett a nagynevű kamarai elnöki elődről, dr. Horváth Jenőről, a Magyar Ügyvédi Kamara örökös tiszteletbeli elnökéről, aki 1989-től volt az Országos Ügyvédi Tanács, mai nevén a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, s négy cikluson át, egészen 2006-ig állt annak élén. Személye és munkássága – szinte életének 93. évében, 2021 utolsó napján bekövetkezett haláláig – maradandóan hozzájárult az ügyvédség és a Magyar Ügyvédi Kamara társadalmi presztízsének megerősítéséhez.

Dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke

Az ügyvédség alkotmányjogi helyzete 2022-ben

„Egyszerre kell érvényre juttatnia a közjót és az egyéni érdekeket”

Számos legenda, mítosz és olykor előítélet övezi az ügyvédi hivatást, nem beszélve az ügyvédviccek garmadájáról, a dörzsölt, öltönyös figurákról, az ezeroldalas könyvek fölött gubbasztó, esténként szivarfüstbe burkolózó karakterekről. Ezeknek a hiedelmeknek egy része talán igaz, de azért az itt lévők – úgy hiszem –ismerik az érem másik oldalát is, a valóságot: az ügyvédi hivatás jelentős része ma már napi 8-10-12 óra monitor előtt ülést és az online elérhető jogtárak professzionális ismeretét, na meg lehetőség szerint a legkiválóbb ügyvédjelöltek megtalálásának művészetét jelenti.

Sok esetben az ügyfelek és a társadalom mint egyfajta szükséges rosszra tekintenek az ügyvédre, de legalábbis mindenképpen jelentős költségtételként az adott ügyben. Hányszor halljuk a mindennapokban: „Azért nyert, mert jobb ügyvédje volt, vagy volt pénze jó ügyvédre.” Talán még ebben is van igazság, bár remélhetőleg kevesebb, mint az előző hiedelmekben. Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy egy-egy jogvita kimenetelét sokszor az dönti el, hogy melyik fél jogi képviselője a felkészültebb.

Az ügyvéd: alkotmányos garancia Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mi az ügyvédség valójában: az ügyvéd igazából alkotmányos garancia, a jog uralmának, az alapvető és alanyi jogosultságok és sok esetben a jogos érdek érvényre juttatásának alkotmányos garanciája. Magyarország Alaptörvénye nem tartalmaz az ügyvédekre, az ügyvédségre vonatkozó kifejezett rendelkezéseket, tartalmazza azonban a jog uralmának és az alapvető jogok érvényesülésének követelményét. Márpedig az ezekből fakadó közvetlen követelmény egy hatékony eszköztárral rendelkező, szabad ügyvédség működése.

Az előző Alkotmány sem tartalmazott az ügyvédségre vonatkozó kifejezett rendelkezést, így az ügyvédség alkotmányos helyzetének kimunkálása az Alkotmánybíróság feladatát képezte a rendszerváltást követően, és képezi mind a mai napig. De erről később még röviden szólnék.

Az ügyvédi hivatás lényege Amikor az ügyvédség alkotmányos helyzetére tekintünk, meg kell értenünk az

ügyvédi hivatás lényegét. Az ügyvédi hivatás egyik legjellemzőbb karaktere a kétarcúság, egy sajátos dichotómia. Ez a helyzet abból adódik, hogy az ügyvédnek egyszerre kell képviselnie a közhatalom által alkotott és alkalmazott jogot, illetve megbízójának érdekeit.

Az ügyvédnek tehát hivatása gyakorlása során egyszerre kell érvényre juttatnia a közjót és az egyéni érdekeket. Ezt a jelenséget nevezhetjük az ügyvédi hivatás funkcionális dichotómiájának.

Szellemi szabadfoglalkozás Ahogy az Alkotmánybíróság már egészen korán, működésének elején megállapította: az ügyvédi hivatás megkülönböztető jegye, hogy szellemi szabadfoglalkozásként olyan magántevékenység, amely a közhatalmi szervek működési körében garanciális okokból hangsúlyozottan magántevékenységként különül el a közhatalomtól.

Az ügyvéd részt vesz a közhatalom részeként működő igazságszolgáltatás tevékenységében, ezzel a közhatalom gyakorlásának egy funkciójával áll közvetlen kapcsolatban. Egyúttal azonban a közhatalom tárgyaként is megjelenő egyéni érdekek képviseletét is ellátja, hiszen elsősorban megbízója érdekének érvényesítése érdekében jár el.

Az ügyvédnek az igazságszolgáltatásban való részvétele történelmi hagyomány, s mint ilyen akár a történeti alkotmány részének is tekinthető.

Alapkövetelmény, egyúttal cél Másrészt azonban az ügyvédség a jog uralmának egyik alapkövetelménye, egyúttal célja is. Nevezetesen: a jogegyenlőség tényleges biztosítása – mint cél – az, amely az ügyvédség intézményének alapvető alkotmányos relevanciát biztosít.

Mindemellett az ügyvédségnek – bizonyos szempontból magához az Alkotmánybírósághoz hasonlóan, természetesen más-más oldalról – van egy rendkívül erős alapjogvédelmi funkciója is. Az ügyvédség intézményében az alapjogvédelmi funkción keresztül a jogállami alkotmányok azon garanciája jelenik meg, hogy az alapjogokat az egyének ténylegesen is érvényesíteni tudják. Így válik az Alaptörvény betűje holt szövegből élő valósággá a mindennapok során. Az ügyvédség alapjogvédelmi funkcióját az Alkotmánybíró-

ság olyan jelentőségű elhatároló ismérvként jeleníti meg, amely megkülönbözteti az ügyvédi hivatást minden más egyéb foglalkozástól, s ezzel az alapjogvédelmi funkció mint az ügyvédi hivatás differentia specificája jelenik meg.

Alapjogvédelmi funkció –és a tisztességesség eszköze Az alapjogvédelmi funkció betöltésének célja határozza meg az ügyvédség intézményével szemben a jogállami alkotmányok által támasztott alapvető követelményeket. E legfontosabb követelmények az ügyvédség szervezeti és funkcionális függetlensége, a közbizalom és az ügyvédi szabadfoglalkozás biztosításának követelménye.

Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete a jogegyenlőség biztosításának alkotmányos követelménye érdekében az

Beszédes példák

Egy 2022-es ügyben egy bírói ítéletet kellett e körben a testületnek megsemmisítenie. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a haszonbérleti szerződés alapján használt termőföldre vonatkozóan elővásárlási jogával élve elfogadó jognyilatkozatot tett. Az adásvételi szerződés kapcsán további két személy tett még eltérő jogcímen elfogadó jognyilatkozatot. A hatósági eljárásban a kormányhivatal megállapította, hogy az indítványozó elfogadó nyilatkozata az általa hivatkozott jogcím alapján rangsorban megelőzné a másik két nyilatkozatot tevő elővásárlási jogosultságát, azonban az indítványozó nyilatkozatát alaki hiba miatt nem vette figyelembe, mivel az ügyvéd által ellenjegyzett okiraton az ellenjegyző ügyvéd kasz-számát csupán az okiraton tüntették fel, maga az ügyvédi ellenjegyzés nem tartalmazta. E hiányos-

A tisztességes eljáráshoz való jog védelmét, különösen az ügyvédség vonatkozásában az Alkotmánybíróság mindig is rendkívül komolyan vette...

ügyvédségre háruló alapjogvédelmi funkció biztosítása alapján határozható meg. Ahogy arra az Alkotmánybíróság rámutatott, az ügyvédi hivatás a bírósági, hatósági eljárások tisztességességének eszköze. Ekként a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, annak keretein belül magát az ügyvédi intézményt is alapjogi védelem illeti meg. A tisztességes eljáráshoz való jog égisze alatt az ügyvédi hivatás a fegyverek egyenlősége és a védelemhez való jog részjogosítványain keresztül áll közvetett alkotmányos védelem alatt.

A tisztességes eljáráshoz való jog védelmét, különösen az ügyvédség vonatkozásában az Alkotmánybíróság mindig is rendkívül komolyan vette. Egy 2018-as ügyben a testület kimondta, hogy az ügyvédi hivatás a bírósági, hatósági eljárások tisztességességének eszköze, ekként a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, annak keretein belül is értelmezendő alapjogi védelme. A tisztességes eljáráshoz való jog égisze alatt az ügyvédi hivatás a fegyverek egyenlősége és a védelemhez való jog részjogosítványain keresztül áll közvetett alkotmányos védelem alatt.

ságra tekintettel a hatóság az adásvételi szerződést nem az indítványozóval, hanem a rangsorban őt követő nyilatkozatot tevővel hagyta jóvá. Az indítványozó keresetében a határozat megváltoztatását kérte, a bíróság pedig támadott ítéletével a keresetet elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga megsértését állította, és arra hivatkozott, hogy a hatóság és a bíróság Alaptörvény-ellenesen értelmezte az ügyvédi ellenjegyzésre vonatkozó szabályozást, ami így a tulajdonhoz való joga megsértéséhez is vezetett.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott bírósági ítélet az ügyvédi tevékenységről szóló törvény vonatkozó rendelkezésének deklaráltan egy olyan, kizárólag nyelvtani és logikai értelmezését tekintette alkalmazandónak, amelyhez képest megfogalmazható alternatív (megengedőbb) értelmezés, továbbá a bíróság az általa választott értelmezés során a kasz feltüntetésére vonatkozó előírás céljára irányuló indítványozói hivatkozást irrelevánsnak minősítette. Az Alkotmánybíróság ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a támadott bíró-

sági ítélet az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésben nem tett eleget a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolt bírói döntéshez való jogból következő követelménynek. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért a támadott határozatot megsemmisítette.

Szintén a tisztességes eljárás követelménye merült fel egy 2021-es ügyben, amelynek indítványozója a Kúria volt. A Kúria egy előtte folyamatban lévő ügy kapcsán fordult indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz, amely szerint az ügyvédi tevékenységről szóló törvény azon rendelkezése – miszerint az ügyvéd akkor folytathat ügyvédi tevékenységet korábbi munkáltatójával szemben, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony legalább három éve megszűnt, és az ügy intézésében nem

és szükség esetén fel kell hívnia a feleket arra is, hogy nyilatkozatukat okirattal igazolják. Ezt követően, amennyiben a nyilatkozatok és az okiratok alapján megállapítható az ügyvállalási korlát fennállása, a bíróság oly módon tudja biztosítani a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését, ha megfelelő határidő biztosításával hiánypótlásra hívja fel az ügyvállalási korláttal érintett ügyvéd által képviselt felet, hogy gondoskodjon új jogi képviselő meghatalmazásáról. Az Alkotmánybíróság tehát a támadott rendelkezést nem tartotta Alaptörvény-ellenesnek, így a bírói indítványt elutasította, de alkalmazásához alkotmányos követelményt fűzött.

A jogegyenlőség alkotmányos alapjogi követelményének eleget téve, alapjogvédelmi funkciója keretében az ügyvéd megbí-

Az ügyvédi hivatás intézménytörténete arról szól, hogy az igazságszolgáltatásban való közreműködés közjogi követelményrendszerét – amelynek középpontjában az ügyvéd függetlensége áll – milyen intézményi rendszer útján lehet összeegyeztetni az ügyvédi működés piaci gyökereivel.

Az ügyvédi hivatás fejlődése sajátosan alakult a közép-kelet-európai államokban, ahol az ügyvédi hivatás gyakorlását a kommunista rendszerek mind politikai, mind jogi eszközökkel igyekeztek ellehetetleníteni. Ezen államokban a társadalmi tulajdont élesen megkülönböztették a magántulajdontól abból az elvi megfontolásból, hogy a politikai ideológia feltételezése szerint az utóbbi a kommunizmus időszakára már meg is fog szűnni.

Ehhez a tulajdonjog-felfogáshoz igazították a jogi szolgáltatások rendszerét is a kommunista államokban, ebből következően alakult ki az ügyvédi hivatásnak a politikai diktatúra ideológiájából levezethető jellege.

A rendszerváltás előtt tehát az ügyvédség inkább csak egyfajta támogató, kiegészítő intézményként funkcionált, semmint valódi jogvédelmet megvalósító független intézmény, amely alkotmányos védelem alatt áll. Volt tehát dolga az Alkotmánybíróságnak, amikor a rendszerváltást követően nekilátott az ügyvédség alkotmányos helyzetét esetről esetre kimunkálni.

vett részt – szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a tisztességes eljáráshoz való jogot, nem felel meg a normavilágosság követelményének, alkalmazása hatáskörelvonással jár, továbbá a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelméhez is vezethet.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem korlátozza szükségtelenül és aránytalanul a felek Alaptörvényben foglalt jogait, azonban kiemelte, hogy amennyiben a bíróság a képviseleti jogosultság tartalmi vizsgálata során azt észleli, hogy az jogszabályba, így a támadott rendelkezésbe ütközik, nyilatkoztatnia kell az érintett feleket és az ügyvédet,

zója érdekében jár el, egyúttal az ügyvédség intézményének gazdasági alapjait is a megbízók által fizetett díjazás adja. A jogállamiság közjogi követelményei által létrehívott ügyvédség intézménye a magánjogi szabályozás alapján működő piacon jut hozzá létének pénzügyi alapjaihoz.

Ügyvédi függetlenség, piaci gyökerek

A széles körben elterjedt mondás, miszerint „az ügyvéd erkölcsét pótolja a perköltség” akár még alkotmányos megalapozást is nyerhetne. Természetesen jómagam csak kiváló és feddhetetlen ügyvédkollégákkal találkoztam, így a mondás erkölcsre vonatkozó részét csak cáfolni tudom.

A kontinentális európai jogfelfogás elvárja az ügyvédtől, hogy a megbízói érdekek képviseleténél a közjóra is legyen figyelemmel, emiatt bizonyos fokig és korlátozott mértékig még a megbízójától is legyen független. Ezzel szemben az amerikai felfogás nem szab a megbízói érdekérvényesítésnek ilyenfajta határt. Amíg a kontinentális európai ügyvédi magatartási szabályoknak közjogi normatív erejük van, addig az amerikai ügyvédi magatartási szabályok csupán egyfajta code of best practices-nak foghatók fel.

Hivatás az alkotmány védelme alatt Bár az ügyvéd szót az európai alkotmányok alig tartalmazzák, az ügyvédség intézménye szinte minden tagállamban az alkotmány védelme alatt áll. Minél erősebb az alkotmányos igény az egyéni jogok állammal szembeni védelmére, annál komolyabb jogi védelem illeti meg az egyéni jogok védelmét ellátó ügyvédséget.

Napja

Az ügyvédség alkotmányjogi relevanciáját tehát az alkotmányos jogegyenlőség elvéből következően az egyéni jogok védelmének, az alapjogvédelem igényének alkotmányos megjelenése alapozza meg.

„Der Kampf ums Recht ist die Poesie des Charakters” – mondta Rudolf von Jhering 1872 tavaszán a Bécsi Jogásztársaság előtt tartott beszédében. Vagyis: A jogért való küzdelem a jellem költészete. Jhering szerint „Nem a józan pénzügyi érdek az, amely a sérelmet szenvedettet a per megindítása felé hajtja, hanem az elszenvedett jogtalanság felett érzett erkölcsi fájdalom, egy belső hang súgja, hogy számára nem egy értéktelen tárgy csupán a tét, hanem saját személyisége, saját jogérzéke, saját önbecsülése, így a per rövidesen egy pusztán érdekbeli kérdésből jellembeli kérdéssé válik.”

A jogért való küzdelem adja a jogállam létének dinamikáját „attól a perctől kezdve, hogy a jog a küzdelemre való készségét feladja, saját magát adja fel” – mondja Jhering.

A jogért folytatott küzdelem, vita és a jog kiharcolása

Ez a jogért folytatott küzdelem, a jogért folytatott vita és a jog kiharcolása az ügyvédi hivatás alkotmány által védett lényege.

A jogállam jogi szempontból a jogi normák uralmát jelenti. Tekintsünk most el az európai politikai vitáktól és különféle jogállamfelfogásoktól.

Az Alkotmánybíróság értelmezésében jogállamiságon azt az – évszázadok alatt formálódott és mára a demokráciákban maradéktalanul elismert – követelményt értjük, hogy az államnak a jog uralma alatt kell állnia. Az állam csak a jog keretei között, a jog által előre meghatározott eljárási rendben működhet.

Az Alkotmánybíróság már 1991-ben, mintegy elvi éllel kimondta, hogy „a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket”.

Az ügyvédeknek elsősorban bizalmat kell élvezniük

Az ügyvédet elsősorban jogi tudása és tapasztalata teszi alkalmassá arra, hogy a jog

útvesztőiben elkalauzolja a jogkeresőket, és jogaik érvényesítésében segítse. Az ügyvédi intézménynek azonban a jogi tudáson túl más alkotmányos adottságokkal is kell rendelkeznie ahhoz, hogy alkalmas legyen a jogért való küzdelem jheringi küldetésének megvalósítására. Ahhoz, hogy a jogot keresőknek lehetőségük legyen jogilag releváns problémáik megosztására az ügyvéddel, az ügyvédeknek elsősorban bizalmat kell élvezniük.

Ennek a bizalomnak mindig van egy szubjektív, individuális oldala: az ügyfélnek meg kell bíznia az ügyvédben. Enélkül nem képzelhető el a hatékony érdekképviselet.

A bizalomhoz hozzá kell tartoznia azonban egy szociális, társadalmi oldalnak is: a közbizalomnak. A bizalom e társadalmi vetülete azt jelenti, hogy az ügyvédségnek olyan társadalmi rangot és hitelt kell birtokolnia, amely mind a közösség, mind pedig az egyének számára lehetségessé teszi, hogy saját jogérvényesítés iránti küzdelmük érdekében igénybe vegyék az ügyvédet.

A közbizalom és a szubjektív bizalom tehát az ügyvédi működés előfeltétele, ezért az állam feladata, hogy a közbizalom és a bizalom fenntartását biztosító jogot alkosson. Az ügyvédségnek a szaktudás és a bizalom mellett olyannak is kell lennie, amelynél nem merülhet fel, hogy egyszerre két urat szolgál. A jogot kereső, a jogért küzdelembe szálló egyén számára ebben a keresésben, küzdelemben csak az a hiteles tanácsadó, akinél nem merülhet fel annak a gyanúja, hogy másnak, esetleg éppen az ellenfélnek is tanácsadója.

Az ügyvédi függetlenség lényege Az ügyvédnek tehát függetlennek kell lennie, elsőként az államtól, illetve mindenkitől, aki az egyéni jogérvényesítés nézőpontjából az ellenkező oldalon állhat. Az állam feladata ebben a körben az, hogy az ügyvéd függetlenségét jogi normák útján biztosítsa. A közbizalom biztosítása, a függetlenség garantálása az ügyvédség alkotmányjogi relevanciájának legfontosabb szabályozási területe.

Az ügyvédi hivatást az Alaptörvénynek abból a célból kell védenie, hogy korlátozza az államhatalmat az ügyvédi hivatás alapjogvédelmi funkciójának érvényesülése érdekében. Az államhatalom ilyen alkotmányos korlátozásának célját támasztja alá az igazságszolgáltatás rendes, jogállami

működésének követelménye mint alkotmányos érték is, hiszen csak a független, közbizalmat élvező ügyvédség képes az igazságszolgáltatásban reáruházott funkció betöltésére.

A csábító és félrevezető relativizálás Napjainkban a relativizálódás korszakát éljük. A modern, globalizált társadalom azt az üzenetet közvetíti számunkra, hogy minden változhat, sőt mindennek változnia is kell. Vannak azonban olyan értékek, olyan igazságok, amelyeket ha relativizálunk, elveszítjük saját fundamentumunkat. Napjainkban a jogért való küzdelemre talán kevesen tekintenek Jheringgel szólva úgy mint a jellem költészetére, s talán az ügyvédekben is kevesen fedezik fel a jellem költőit.

Az ügyvédség iránti közbizalom garantálása

Ahogy azonban az Alkotmánybíróság egy 2015-ös határozatához fűzött párhuzamos indokolásomban rámutattam, az ügyvédség a jogállami igazságszolgáltatás rendes működése alapértékének és az alapjogok tényleges érvényesülésének nélkülözhetetlen intézménye, amely nélkül sem az igazságszolgáltatás rendes működése, sem az alapjogok védelme nem biztosítható. Az ügyvédi hivatás és az ügyvédség intézményének alkotmányjogi értelemben vett alapvető garanciális jellegű sajátossága a függetlenség, amelynek legfőbb biztosítéka az, hogy mind az ügyvédség mint intézmény, mind pedig az egyes ügyvéd egzisztenciális fenntartása a piacon dől el, a piac finanszírozza. Az ügyvédi hivatás megfelelő ellátásának feltétele, hogy az állam biztosítsa az ügyvédség intézményének a működéséhez és ezen keresztül az ügyvédi tevékenységhez szükséges közbizalom fennmaradását.

Beszédem végén szeretnék őszinte köszönetet mondani elsősorban dr. Bánáti János elnök úrnak, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének mint több mint harmincéves kamarai tagsággal rendelkező volt ügyvéd a jog tiszteletén alapuló, bölcs és mértéktartó vezetői munkájáért, másrészt mint az Alkotmánybíróság elnöke szeretném megköszönni elnök úrnak az elmúlt hat év kiváló szakmai, kollegiális együttműködését, amely intézményközi kapcsolatainkat is jelentősen erősítette.

Kitüntetések

A Magyar Ügyvédek Napja alkalmából számos kitüntetést, díjat adtak át, amelyeket a Magyar Ügyvédi Kamara alapított, s amellyel minden évben díjazni, jutalmazni kívánja azokat a jogtudósokat, bírákat, ügyészeket, ügyvédeket, akik kiemelkedő szerepet vállaltak a magyar igazságszolgáltatás jobbá tételében, szakmai minőségének emelésében, valamint azoknak a fiatal tehetségeknek, akik ügyvédjelöltként bizonyságot tettek felkészültségükről és a hivatásrendi szolgálat jövőbeni minőségi végzéséről. A következőkben a 2022-es Magyar Ügyvédek Napján átadott kitüntetetteket mutatjuk be – miként azt az ünnepi eseményen dr. Fekete Tamás, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkára előterjesztette. A kitüntetéseket, díjakat és elismeréseket dr. Bánáti János, a MÜK elnöke nyújtotta át.

A JOG SZOLGÁLATÁBAN DÍJ 2022. évi kitüntetettjei

A tudomány képviseletében

Dr. Máthé Gábor

A jogi diploma megszerzését követően az MTA főmunkatársa, majd az Államigazgatási Főiskola Jogtudományi Tanszékének előbb tanára, majd tanszékvezetője, végül a főiskola főigazgató-helyettese volt. Egyik újraszervezője a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának, ahol 1990-től tíz éven át intézetvezető, 2004 és 2008 között pedig dékán volt. Az ELTE ÁJK egyetemi tanára, professor emeritus. 2007-ben az állam- és jogtudományok habilitált doktora címet nyerte el. Az MTA több bizottságának volt tagja, titkára, illetve az Állam- és Jogtudományi Osztály Jogtörténeti Albizottságának elnöke. 350 publikáció fűződik a nevéhez. Kutatási tudományos munkássága középpontjában a magyar alkotmány és a közigazgatás intézményrendszerének fejlődéstörténete áll. A Magyar Jogász Egylet főtitkára, majd 2005–2010 között elnöke volt. Elnöke volt az Országos Választási Bizottságnak is, tíz éven át pedig a Magyar Akkreditációs Bizottságnak. Elnyerte az Akadémiai Díjat, a Deák Ferenc-díjat, a Szalay László Emlékérmet, tulajdonosa a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének és tisztikeresztjének.

A bírói hivatásrend képviseletében

Dr. Gál Judit

1974-ben fogalmazóként, utána közjegyzőként, majd bíróként dolgozott. 1993-tól a Pest Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának vezetője. 2003-tól a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma Gazdasági Szakágának vezetője, 2015-től másodfokú tanácselnök. 2019-től az IM, majd a GM kodifikációjában vett részt. Oktatott a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Tanszékén és oktat a Miskolci Egyetemen, a Pázmány Péter Egyetem Deák Ferenc Intézetében és az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében. 2002-ben PhD-vizsgát tett. Számos szakkönyv szerzője. 1991-től harminc éven át a Céghírnök című jogi szaklap főszerkesztője volt. Részt vett a Bírósági Döntések Tára című szaklap szerkesztésében, jelenleg az Ítélőtáblai Határozatok című lap szerkesztője, valamint a Gazdaság és Jog című folyóirat rovatvezetője. 1990 óta elnöke a Cégbírák és Gazdasági Bírák Országos Egyesületének.

Az ügyészi hivatásrend képviseletében

Dr. Belovics Ervin 1983-ban jogi diplomát, 1990-ben közgazdász diplomát szerzett. 1985ben nevezték ki bírónak, majd kodifikátor volt az IM Büntetőjogi Kodifi-

kációs Főosztályán. 1990-től a Legfőbb Ügyészség ügyésze, 1993-tól csoportvezető, majd főosztályvezető-helyettes volt. 2000-től 2022-ig a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese, jelenleg a Legfőbb Ügyészség főtitkára. Doktori fokozatának megszerzése után, 2012-ben habilitált. 1995 óta oktat az ELTE ÁJK-n, jelenleg egyetemi magántanár. Tanszékvezetője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ÁJK Büntető Anyagai Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszékének. Tagja az MTA köztestületének, az OKRI Tudományos Tanácsának, az ELTE jogi kara intézeti tanácsának, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktori Tanácsának. Témavezető a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Doktori Iskolájában és az ELTE ÁJK Doktori Iskolájában. Részt vett a Büntetőjogi Kodifikáció című szaklap és az Eljárásjogi Szemle című szaklap szerkesztésében, jelenleg pedig az Ügyészségi Szemle és a Büntetőjogi Szemle szerkesztőbizottságának tagja. 25 könyv és több mint 330 tudományos közlemény szerzője. Birtokosa a Kozma Sándor-díjnak, a Deák Ferenc-díjnak és a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésnek.

Az ügyvédi hivatásrend képviseletében

Dr. Sulyok Miklós 1968-ban summa cum laude szerzett jogi diplomát, majd Kiskunfélegyházán ügyvédjelölt, 1970-től ügyvéd, a polgári és gazdasági jog területének kiemelkedő művelője. A Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottságának tagja, majd elnöke volt, 1992 óta megszakítás nélkül a kamara elnöke. 1992-től az Országos Ügyvédi Tanács elnökségének, majd a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének tagja, 2007 óta a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese, mely tisztségre több ízben újra választották. Tiszteletbeli tagja a Krakkói Ügyvédi Kamarának. Birtokosa a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének, 2018 óta pedig a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének. 1995 óta a Jogi Szakvizsga Bizottság cenzora. 2011 óta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara választottbírája. 2000-ben elnyerte a Magyar Ügyvédi Kamara Kiváló Ügyvéd kitüntető címét, 2013-ban az Ügyvédségért kitüntetést.

AZ ÜGYVÉDSÉGÉRT kitüntető cím 2022. évi díjazottjai

Dr. Borsos Tamás 1996-ban summa cum laude eredménnyel szerzett jogi diplomát. Főként büntetőügyekben és büntetés-végrehajtási ügyekben vállal képviseletet, többször járt el a strasbourgi bíróságon. 2004-től a BÜK fegyelmi jegyzője, 2014-től a Fegyelmi Bizottság tagja. 2018-tól a MÜK küldöttgyűlésének tagja.

Dr. Csere Bálint 2000-ben summa cum laude minősítéssel végezte el az egyetemet. Több mint öt éven át a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének munkatársa volt. 2005ben lett az FHB Jelzálogbank Nyrt. osztályvezető jogtanácsosa, majd háromévi ügyvédi tevékenység után a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének Igazgatóságán volt ügyvezető. 2014 óta az OTP Bank Nyrt. jogi igazgatóságának vezetője, ügyvezető igazgató. 2018-ban az országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozat elnökévé választották, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese.

Dr. Papp Géza 1986 óta ügyvéd. Szakterülete a büntetőjog. 2004–2006 között óraadó a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Büntetőjogi Tanszékén. 2008 óta cenzor. 1997-ben a BÜK fegyelmi megbízottja lett, majd a kamara titkárává választották, 2014 és 2018 között a BÜK főtitkára. 2006 és 2014 között a MÜK fegyelmi megbízottja. 2018-tól a BÜK továbbképzési biztosa. Elnyerte a MÜK Kiváló Ügyvédi Munkáért kitüntetését, és birtokolja a BÜK Eötvös Károly-díját.

Dr. Spisák Béla

1976-ban szerzett jogi diplomát, majd mezőgazdasági szakjogász és banki szakjogász posztgraduális képzésben vett részt. 1991ben meghatározó szerepet vállalt a jogtaná-

csosi munkaközösségek ügyvédi karba történő integrálásában. 1992ben a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnökségi tagja lett, 1997-ben pedig a MÜK teljes ülésének tagjává választották. 2006-ban a kamara elnökhelyettese, majd titkára lett. 2010-től a MÜK országos Fegyelmi Bizottságának tagja. 2015-ben az ügyvédjelöltek az év oktatójának választották. Kiemelkedő szerepet vállalt a kamara nemzetközi kapcsolatainak szervezésében.

Dr. Szilli Gyula 1965-ben summa cum laude fokozattal szerzett jogi diplomát, amelyet követően ügyvédjelölt, majd ügyvéd lett a Somogy Megyei Ügyvédi Kamarában. Szakmai érdeklődésének középpontjában a polgári és családjog áll. 1973 óta a kamara elnökségi tagja, az Ügyvédjelölti Vizsgabizottság elnöke, 1997-től a kamara elnökhelyettese. Cenzor. 2003 óta a MÜK Fegyelmi Bizottságának tagja. Munkája elismerései között szerepel a MÜK által adományozott Kiváló Ügyvédi Munkáért kitüntetés.

A KIVÁLÓ ÜGYVÉDI MUNKÁÉRT kitüntető jelvény 2022. évi jutalmazottjai

Dr. Boross Ildikó 1984 óta ügyvédjelölt a BÜK nyilvántartásában, majd ügyvéd lett. Jelenleg a 2021-ben általa alapított Dr. Boross Ügyvédi Iroda tagja. Fő szakterülete az összetett gazdasági polgári jogi peres ügyekben szakértői tevékenység és képviselet. Eredményesen kezdeményezte az EU Bíróságánál az egyes támogatásokra vonatkozó uniós aktusok értelmezését.

Dr. Szegesdi Judit 1978-ban tett szakvizsgát. 11 év jogtanácsosi tevékenység után jegyezte be 1986-ban a Tolna Megyei Ügyvédi Kamarába, elsősorban

a gazdasági jog és cégjog területével foglalkozik. Gyakran végez pro bono tevékenységet alapítványoknak. 2006-tól a Magyar Ügyvédi Kamara teljes ülésének, illetve küldöttgyűlésének tagja, a MÜK Fegyelmi Bizottságának tagja.

Dr. Gyalog Balázs Ügyvédi tevékenységét 2005-ben kezdte meg a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjaként, amelynek jelenleg újraválasztott főtitkára. Cenzor. 2018-ban lett Eötvös-díjas, 2021-ben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Tevékenysége súlypontja a védői munka és a sértetti jogi képviselet.

Dr. HegymegiBarakonyi Zoltán Az 1992-ben szerzett jogi diploma birtokában az Egyesült Államokban tanult. A GVH munkatársa, majd 1994 óta a Baker&McKenzi budapesti irodájának tagja. 2013 óta irodavezető. Elnöke a Magyar Versenyjogi Egyesületnek, alelnöke a Nemzetközi Versenyjogi Ligának, több mint egy évtizede óraadó tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán.

Dr. Kabai Zoltán 1979-ben szerezte meg jogi diplomáját, amelynek birtokában 18 éven át az ügyészség szervezetében dolgozott. 1997 óta a B.-A.-Z. Megyei ÜK tagja, közlekedési szakjogász. Ennek megfelelően alaptevékenysége a büntető- és a szabálysértési jog. A B.-A.-Z. Megyei Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa.

Dr. Török Béla Az 1987-ben megszerzett jogi diploma birtokában a Szegedi Ügyvédi Kamara vette fel ügyvédjelöltnek, jelenleg egyéni ügyvéd. Elsősorban polgári joggal

és gazdasági joggal, ezen belül kiemelten gazdasági társaságok alapításával foglalkozik. 2006 óta a Szegedi Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 2008 óta elnökhelyettes. Cenzor.

A KIVÁLÓ KAMARAI JOGTANÁCSOS díjazottjai 2022-ben

Dr. Csanády Szabolcs

2001-ben jogi diplomát, 2002-ben történelem szakon bölcsész diplomát szerzett, 2004-ben közigazgatási szakvizsgát tett. Jogi pályáját az önkormányzati igazgatásban kezdte, majd közel egy évtizedig a Honvédelmi Minisztériumban a jogi kodifikáció egyik felelőse volt. E minőségében részt vett a Nemzeti Közszolgálat Egyetem megalapításának előkészítésében, ahol jelenleg az egyetem jogi igazgatója. Társszerzője több szakmai munkának.

Dr. Szabados János

A 2004-ben szerzett jogi diploma birtokában önkormányzati közigazgatásban dolgozott, majd a Budapest Környéki Törvényszék bírója volt. 2016 óta az E.ON Hungária Zrt. jogtanácsosa. Cenzor. A Kamarai Jogtanácsosi Tagozat tevékenységét kezdetek óta támogatja, részt vett az ügyvédi törvény társadalmi szakmai egyeztetésében. Az Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozat titkára.

A JOGI KULTÚRÁÉRT Díj 2022. évi kitüntetettje

Dr. Hidasi Gábor

1978-ban szerzett jogi diplomát. 1989 óta tagja a Budapesti Ügyvédi Kamarának. 2006-2018 között a BÜK Oktatási Bizottságának elnöke. Társszerzője az Ingatlanjog kézikönyve, az Ingatlanjog nagy kézikönyve és az Ügyvédek nagy kézikönyve című szakkönyvnek. Az Ügyvédek Lapja szerkesztője és számos cikk szerzője. E te-

vékenysége jelentős mértékben hozzájárult a kar szakmai továbbképzéséhez. A BÜK Eötvös Károly-díját bírja, a MÜK 2013ban az Ügyvédségért díjban részesítette.

PRO BONO ÜGYVÉD 2022-ben

Dr. Szűcs A. Gábor Jogász és történelem szakos bölcsész. Társalapítója az Ügyvédség Ukrajnáért jogsegélycsoportnak, amelyben eddig több mint harminc jogsegélyügy elintézésében vett részt.

PRO BONO ÜGYVÉDI IRODA 2022-ben

Dr. Törös Ügyvédi Iroda

Az iroda alapítója dr. Törös Judit, az Uccu Alapítvány Roma lányoké a jövő program egyik kidolgozója és aktív résztvevője. Kiemelkedő szerepet vállal az Inter Art Alapítvány működésében és a Vállalható Üzleti Kultúráért kezdeményezés tevékenységében.

„AZ ÉV JOGI SEGÍTŐJE” DÍJAZOTTJA

Dr. Koczka Judit ügyvéd, a Békés Megyei ÜK tagja az (nem volt jelen).

Dr. Lakos Tamás a Bács-Kiskun Megyei ÜK tagja ugyancsak az „Év jogi segítője” díjazottja.

ORSZÁGOS PERBESZÉDVERSENY ügyvédjelöltek részére, 2022

I. helyezett: Dr. Üveges Eszter Anna a BÜK ügyvédjelöltje II. helyezett: Dr. Szabó András, a Pécsi ÜK ügyvédjelöltje

III. helyezett: Dr. Háromszéki Bence, a Győr-Moson-Sopron Megyei ÜK ügyvédjelöltje

DR. KISS DAISY EMLÉKPÁLYÁZAT

I. helyezett: Szombathelyi Anna, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója II. helyezett, megosztott: Tónai Virág Eszter és

AZ ORSZÁGOS KAMARAI JOGTANÁCSOSI TAGOZAT PÁLYÁZATA

Dr. Tóth Dávid az E.ON Hungária Zrt. kamarai jogi előadója,nyertes dolgozatának címe: Az ügyvédi és kamarai jogtanácsosi hivatás összevetése

Nagy Alexandra, a Pécsi Tudományegyetem hallgatói

Újabb tisztázó részletek

az ingatlan-nyilvántartási

törvényről

Mit jelent az elektronikus kapcsolattartás és az automatikus döntéshozatal bevezetése az ügyvédi felelősség szempontjából?

Mint ismeretes, az Európai Unió támogatásával négy évvel ezelőtt indult meg az ingatlan-nyilvántartási eljárás elektronikussá tételéről szóló kormányzati koncepció kidolgozása. A fizetési meghagyásos, a végrehajtási és a cégnyilvántartási eljárások elektronikussá tételéhez hasonlóan az volt a cél, hogy a papíralapú kapcsolattartást és ügyintézést váltsa fel az elektronikus, miáltal a magyar ingatlan-nyilvántartás legyen korszerű és versenyképes. A hatálybalépés előtt álló új ingatlan-nyilvántartási törvénnyel már többször is foglalkoztunk az Ügyvédek Lapjában, hiszen a változások a hazai ügyvédséget is mélyen érintik. A korábbi tájékoztatások időközben újabb információkkal bővültek. Kezd kikerekedni az a kép, amelyből megtudható, az új törvény és végrehajtási rendelete milyen új kihívásokat okoz az ügyvédség számára. Ezeket a legújabb, rendkívül fontos tisztázó megközelítéseket foglalja össze az alább ismertetett beszélgetés, amelyt dr. Tóth Balázzsal, a Miniszterelnökség ingatlan­nyilvántartásért és térképészetért felelős főosztályvezetőjével folytatott lapunk szerkesztőségi tagja, dr. Hidasi Gábor ügyvéd.

Az új Inytv. 21. §-a határozza meg, ki minősül ügyfélnek az ingatlan-nyilvántartási eljárásban. E szakasz (2) bekezdése szerint „Kérelem visszavonása vagy módosítása esetén ügyfélnek minősül az ingatlan tulajdoni lapján széljegyzett további beadvány jogosultja is.” Hogyan kell értelmezni a „beadvány jogosultja” megfogalmazást? Ki minősül a beadvány jogosultjának?

– Mielőtt a kérdésre válaszolnék, szeretném megköszönni a lehetőséget a beszélgetésre. Az ingatlan-nyilvántartás fejlesztése nemcsak a jogásztársadalomra, hanem a nemzetgazdaságra is nagy befolyással bír, így az eING projekt megvalósítása prioritás, hogy minél transzparensebb, megismerhetőbb legyen már maga a folyamat is. Ugyanakkor látni kell ennek a velejáróját is, hogy az egyes jogszabályok hatálybalépéséig, a rendszer élesedéséig egyes részletkérdések változhatnak, ennélfogva az interjú válaszai is a jelen állapotot tükrözik.

Mindkét törvény definiálja, hogy ki minősül ügyfélnek az ingatlan-nyilvántartási eljárásban. A hatályos Inytv. 6. §-a azt is tartalmazza, hogy a kérelemre induló eljárásokban a kérelmezőt eleve ügyfélnek kell tekinteni. Az új törvény ilyen rendelkezést azért nem tartalmaz,

mert a 2016. évi CL. törvény (ÁKR) 10. §-a az ingatlan-nyilvántartási eljárásra is kimerítően szabályozza a kérdést.

Az új törvényben valóban új fogalom a beadvány jogosultja. Ezt a fogalmat a hatályos törvény nem használja. Az Inytv. 21. §-ának alkalmazásakor értelmezni kell, mit jelent ez a fogalom, illetve a további beadvány.

A beadvány jogosultja valamennyi, az eredeti (tehát a visszavont vagy módosított) kérelmet követő széljegy jogosultját jelenti. Széljegy jogosultján azonban nemcsak a széljegyben szövegszerűen megjelenő személyt kell érteni, hanem valamennyi jogszerzőt, aki a széljegy (kérelem) elintézésével az ingatlanon jogot szerezne, javára tényt jegyeznének be, ideértve a vevői jogot is, ami szintén új kifejezés a törvényben (jelenleg: tulajdonjog fenntartással történő eladás ténye).

A beadvány jogosultja nem csak a kérelemre indult eljárásokban értelmezhető, nem jelenti azt, hogy a további beadványon is csak kérelmet kell érteni. Az új Inytv. 2. § (4) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartási eljárásban beadvány a kérelem, a bírósági elrendelés és a hatósági felhívás, valamint az ezekhez tartozó okirat (a továbbiakban együtt: beadvány). A beadvány jogosultja mint alany megha-

tározása is részben abból fakad, hogy bírósági elrendelés, illetve hatósági felhívás esetében a rendelkező hatóság semmiképpen nem minősülhet kérelmezőnek.

Interjú dr. Tóth Balázzsal, a Miniszterelnökség főosztályvezetőjével

További beadvány mindaz, ami azokat az eljárásokat indítja, amelyek a visszavonó vagy módosító kérelemmel érintett széljegyet követik. Nemcsak egy kérelem lehet további beadvány, hanem a bírósági elrendelés és hatósági felhívás is (a hatályos Inytv. szerinti megkeresés). A további beadvány jogosultján tehát a bírósági elrendelés és hatósági felhívás szerinti olyan személyeket is érteni kell, akik ezen iratok elintézésével az ingatlan-nyilvántartásban jogot szereznek, javukra tényt jegyeznek fel.

Az Inytv. 21. §-a tekintetében bejegyzett jogosulton azt a korábban nyilvántartásba vett jogosultat is érteni kell, akit a bejegyzésre váró jog vagy tény nem jogosít, hanem kötelez. (Például a jelzálogjogi kötelezett a bejegyzett tulajdonjoga folytán ingatlan-nyilvántartási jogosultnak minősül, illetve a tulajdonjog-fenntartással történő eladás ténye – új nevén vevői jog – bejegyzése esetén a tulajdonos nem minősül jogosultnak.)

A hatályos Inytv. 29/A. § (3) bekezdése helytelenül fogalmaz, amikor úgy rendelkezik, hogy ha a lakásmegosztás vagy -összevonás a közös tulajdoni hányadokon nem változtat, az összes tulajdoni hányad több mint felét képviselő tulajdontársak által aláírt társasházi alapító okirat szolgálhat a bejegyzés alapjául. Ezt a rendelkezést az új törvény változatlanul átvette. Várható-e ennek módosítása? – Valóban téves megfogalmazás az alapító okirat, és az is, hogy csak az összes tulajdoni hányad által aláírt alapító okirat szolgálhat az adott változás bejegyzésére, ezért célszerű újragondolni ezt a rendelkezést. Az új Inytv. 33. § (3) bekezdésében a helyes meghatározás nem az alapító okirat, hanem az alapító okiratot módosító okirat lenne.

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Tht.) 21. § (2) bekezdése megengedőbb, mint az Inytv. 33. § (3) bekezdése. A Tht. 21. § (2) bekezdése maga is az alapító okirat minősített többségű módosításáról rendelkezik, ezt azonban nem köti módosító alapító okirathoz. Lehetővé teszi, hogy az alapító okirat módosítását az összes tulajdoni hányad egyszerű többsége közgyűlési határozattal érje el.

A társasházi törvény az alapító okirat a Tht. 21. § (2) bekezdés szerinti módosításról szóló határozatát is bejegyzésre

alkalmas okiratnak tekinti, ami azt jelenti, hogy egy ellenjegyzett közgyűlési jegyzőkönyv vagy annak ellenjegyzett kivonata is alkalmas kell hogy legyen a változás bejegyzésére. Ez akkor is teljes bizonyító erejű magánokirat (vö. Inytv. 32. § (1) bekezdés), ha nem az összes tulajdoni hányadot képviselő valamennyi tulajdonostárs, hanem csak a közgyűlés levezető elnöke, a jegyzőkönyvvezető és a közgyűlésen erre megválasztott két tulajdonostárs hitelesíti. Mindezekre tekintettel fontos megteremteni az új Inytv. és a Tht. összhangját.

Az új Ptk. 5:183. §-a lehetővé teszi a bejegyzés törlését az alapul szolgáló jogügylet érvénytelensége és a bejegyzés utólagos helytelenné válása miatt. Milyen esetkört jelent az utólagos helytelenné válás?

– A Ptk. annak a fejezetnek, amelyben az utólagos helytelenné válás miatti törlésről van szó, azt a címet adta, hogy Az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése; a törlési és a kiigazítási kereset; jogvédelmi hatás. A hatályos Inytv. az utólagos helytelenné válás miatti törlésről azóta rendelkezik, amióta a Ptk. hatályba lépett.

2016. évi CL. törvény 123. § (1) bekezdése szerinti semmisségi tényállásokat (vö. még Inytv. 55. § (2) bekezdés). A bejegyzés alapjául szolgáló kérelem és okirat tehát érvényes, hatályos, nem ellentmondásos, alkalmas a bejegyzésre, de az ingatlanügyi hatóság a bejegyzés során eltért annak tartalmától. Fontos, hogy olyan tartalmi eltérésről legyen szó, ami nem név- vagy számelírás, illetve számítási hiba, miáltal nem korrigálható a kijavítás szabályai szerint.

Magából a Ptk. 5:182. §-ából nem derül ki, hogy a helyesbítéshez van-e szükség perre, de nyilvánvaló, hogy mégis szükség lehet rá, ha a helyesbítés igazgatási úton, ideértve a felügyeleti intézkedést is (Inytv. 55. §) nem valósítható meg.

Nem tartoznak a helyesbítési szabály hatálya alá az érvénytelenség és az utólagos helytelenné válás esetei. Az érvénytelenség alapvetően ügyleti (okirati) érvénytelenséget jelent. Az utólagos helytelenné válás pedig azt, hogy a bejegyzés eredendően helyes (jogszerű) volt, de azok a körülmények, amelyek miatt egykor helyesnek minősült, a bejegyzés hatálya alatt utóbb megváltoztak, és a változás olyan jellegű, hogy annak ismereté-

A képviseleti korlátozás csak annyit fog jelenteni, hogy az ügyfelek által elérni kívánt joghatást nem szinte azonnal, hanem egy klasszikus közigazgatási eljárást követően tudják kiváltani...

A Ptk. különbséget tesz a helyesbítés (Ptk. 5:182. §) és a törlés között (Ptk. 5:183. §), ugyanakkor magáról a helyesbítésről szóló szabály is tesz említést törlésről.

A Ptk. a helyesbítés két módját ismeri. Egyik a törlés, a másik a kiigazítás. Lényeges, hogy a helyesbítés körében alkalmazott törlés nem azonos az érvénytelenségi és az utólagos helytelenné válási törléssel (Ptk. 5:183. §).

Az ingatlan-nyilvántartás helyesbítése akkor alkalmazható, ha az ingatlan-nyilvántartás tartalma a bejegyzés alapjául szolgáló okirathoz vagy az ingatlan tényleges adatához képest helytelen, de a bejegyzés alapjául szolgáló okirat vagy a hatóság ettől való eltérése nem valósít meg érvénytelenségi okot, például az Általános Közigazgatási Rendtartásról szóló

ben a bejegyzés az adott tartalommal már nem lenne teljesíthető. Ilyen eset, ha a jog/tény bejegyzésére bírósági elrendelés vagy hatósági felhívás alapján jogszerűen került sor, de a határozatot igazgatási vagy bírói úton megváltoztatták, hatályon kívül helyezték, megsemmisítették (például közigazgatási perben vagy perújítás során). Egyes nézetek szerint az is az utólagos helytelenné válás miatti törlés, ha a tulajdonos a jelzálogjoggal biztosított kötelezettségét teljesítette, de a jelzálogjog jogosultja a törlési hozzájárulást nem adta meg.

A bejegyzés érvénytelenségi és utólagos helytelenné válási alapú törléséről a Ptk. 5:183. §-a szól. A Ptk. e szabálya nem tesz különbséget a tulajdonjog vagy más jog/tény törlése között. Hatálya bármilyen bejegyzésre kiterjed.

A hatályos Inytv. 30. § (2) bekezdése, valamint az ezeket lényegében megismétlő új Inytv. 34. § (1) bekezdése rendelkezik a tulajdonjog törléséről és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállításáról. Kimondja, hogy erre csakis jogerős bírósági, hatósági vagy végleges közigazgatási hatósági határozat alapján kerülhet sor.

A hatályos Inytv. 30. § (2a) bekezdése és az új Inytv. 34. § (2) bekezdése nemcsak a tulajdonjogi bejegyzés törléséről szól, hanem bármilyen „bejegyzés Ptk. szerinti törlésről”.

Ez a Ptk. 5:183. §-ában szabályozott törléseket, tehát az érvénytelenség és az utólagos helytelenné válás miatti törlést jelenti.

A tulajdonjog törléséről szóló rendelkezés nyilván speciális a bejegyzés Ptk. szerinti törlésére vonatkozó szabályhoz képest. A tulajdonjogi bejegyzés törlését az Inytv. 34. § (1) bekezdése megengedi a hatósági határozat vagy végleges közigazgatási hatósági határozat alapján, azaz nem csak bírósági ítélet esetén. Bírósági határozat esetén azonban a törvény előírja, hogy miről kell rendelkeznie ahhoz, hogy törlésre alkalmas legyen: meg kell állapítania a jogügylet érvénytelenségét, és el kell rendelnie a törlést.

Ez a szabály a Pp. 172. § (3) bekezdésére is kihat. Az ingatlan-nyilvántartási törvények szerinti esetkör ugyanis túlmutat a Pp. megállapítási keresetekről szóló szabályán. Az új Inytv. 34. § (2) bekezdése és a hatályos Inytv. 30. § (2a) bekezdése nem elégszik meg a törlést elrendelő ítélettel, elvárja, hogy az ítélet rendelkezzen az ügylet érvénytelenségének megállapításáról is. A törvényben nincs arról szó, hogy az ítéletnek az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállításáról is rendelkeznie kell, de nyilván a kereset, annak korlátai, a bizonyított tényállás dönti el, hogy a bíróság rendelkezik-e erről. Ha a bíróság ezt is elrendeli, az nem minősülhet jogellenesnek. Más kérdés, hogy nem elég, ha a felperes az eredeti állapot helyreállítását kéri. Pontosan meg kell határoznia, mit ért ezen, mi az az eredeti állapot, amelynek a helyreállítását kéri.

Az új Inytv. 36. § (1) bekezdése szerint, ha a szerződő fél ügyleti képviselőjeként aláíró személy meghatalmazása olyan korlátozást tartalmaz, amelyet az

új Inytv. az ingatlanügyi hatóság által biztosított elektronikus meghatalmazási űrlapon nem tesz megjeleníthetővé, a jogi képviselő jogosult az általa elektronikus okirattá alakított ügyleti meghatalmazást az elektronikus kérelemhez csatolni. A jelenlegi elképzelések szerint e meghatalmazás csak a meghatalmazó és meghatalmazott elektronikus aláírásával lenne érvényes, ami az erre fel nem készült, elsősorban a természetes személyeket hátrányos helyzetbe hozza. Jelenti-e ez azt, hogy a felek kizárólag az elektronikus aláírás megkerülése érdekében „kitalálnak” egy olyan képviseleti korlátozást, amit az elektronikus űrlap nem nevesít?

– Az űrlapot alapvetően úgy fejlesztették, hogy azon bármely korlátozó tényező megjeleníthető legyen. Az alapvető kérdés talán inkább az, hogy mennyiben tudja az ingatlan-nyilvántartást támogató informatikai rendszer ezeket olvasni. Jelen tudásunk és a technika jelenlegi állása szerint kevéssé, de ez nem azt jelenti, hogy az elektronikus benyújtást akadályozná. Ez csak abban jelent akadályt, hogy az eljárást automatikus döntéshozatallal le lehet-e zárni, vagy sommás, illetve teljes eljárásban kell elbírálni, azaz ügyintézői tevékenység kell hozzá. A képviseleti korlátozás „kitalálása” tehát csak annyit fog jelenteni, hogy az ügyfelek által elérni kívánt joghatást nem szinte azonnal, hanem egy klasszikus közigazgatási eljárást követően tudják kiváltani, az ezen eljárásra szükséges időtartamot követően.

Az Inytv. 46. § (2) bekezdése arról szól, hogy ha a kérelmező a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény hatálya alá tartozó természetes személy, de belföldön nincs lakó- vagy tartózkodási helye, a kérelem csak akkor széljegyezhető, ha a kérelmező a kérelemben megadott egy belföldi elérhetőségi címet. Milyen érdemi változást jelent ez a hatályos Inytv. 26. § (10) bekezdéséhez képest?

– A hatályos törvény 26. § (10) bekezdése valamennyi szerződő félre, tehát nem csak a kérelmezőre írja elő, hogy ha lakó- vagy tartózkodási hellyel (szék -

VÁLLALJA:

alapító okirat, társasági szerződés, aláírási címpéldány, cégkivonat, taggyűlési jegyzőkönyv, úgyszintén külföldi felhasználásra szánt dokumentumok hiteles fordítását

HOFFMANN ERZSÉBET

1022 Bp., Bimbó út 33/a Tel: 326-7789 vagy 30/530-5334 E-mail: ponti@t-online.hu

hellyel vagy telephellyel) nem rendelkezik, és nincs az ingatlan-nyilvántartási eljárás vitelére belföldi lakóhellyel (székhellyel vagy telephellyel) rendelkező képviselője, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakcímét (székhelyét vagy telephelyét), a kézbesítési meghatalmazott meghatalmazását, valamint a meghatalmazás elfogadását tartalmazó okiratot. Az új törvény nem ezt írja elő, hanem azt, hogy a bejegyzési kérelemben fel kell tüntetni a belföldi lakcímmel nem rendelkező természetes személy kérelmező (tehát nem valamennyi ügyleti résztvevő) elérhetőségi címé t. Így van ez akkor is, ha ez magában az ügyleti okiratban is ott van. Ha a kérelemben nincs benne az elérhetőségi cím, a kérelmet be nem nyújtottnak kell tekinteni, és erről a rendszerjelez a kérelmező jogi képviselőjének, hogy a kérelem széljegyzésre alkalmatlan (46. § (4) bekezdés b pont).

nyi természetes személy számára értelmezhető adat, ha a jogosulttal kapcsolatot akar fenntartani, így a tulajdoni lapon nem lenne elég a rendelkezési nyilvántartásban megadott elérhetőségek valamelyikét megjelölni.

Az ÁKR 40. §-a szerint az automatikus döntéshozatalnak négy konjunktív feltétele van. Ezek között olvasható az, hogy a kérelem benyújtásakor minden adat rendelkezésre áll, vagy a hatóság azokat automatikus információátvétel útján meg tudja szerezni. Az új törvény 52. §-ában melyik esetkörről van szó: az automatikus információátvételről vagy arról, hogy minden adat a hatóság rendelkezésére áll?

– A hatályos Inytv. is ismeri az automatikus döntéshozatal lehetőségét, de ez csak a tulajdoni lapról elektronikus dokumentumként szolgáltatott hiteles és nem hiteles tulajdonilapmásolat-szolgáltatásban érvényesülhet. Itt nyilván arról

A magyar ingatlan-nyilvántartás elsődleges feladata az, hogy a nyilvánosság révén bármely ingatlan adatai, tulajdon­ és egyéb jogviszonyai feltérképezhetők legyenek.

A 46. § (2) bekezdést az ÁKR. 87. §-ával együtt kell értelmezni, miszerint a belföldön lakó- és tartózkodási hellyel nem rendelkező ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával – a kézbesítési meghatalmazás előterjesztésével együtt – kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik, képviselőt nem nevezett meg, és elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye. E szabályhoz képest speciális, hogy a kérelmezőként eljáró ügyfél, illetve jogi képviselője a bejegyzési eljárásban akkor is köteles megjelölni elérhetőségi címet, ha van jogi képviselője, és elektronikus kapcsolattartásnak van helye. Ennek okát az ingatlan-nyilvántartás céljában kell keresni. A magyar ingatlan-nyilvántartás elsődleges feladata ugyanis az, hogy a nyilvánosság révén bármely ingatlan adatai, tulajdon- és egyéb jogviszonyai feltérképezhetők legyenek, ideértve a jogosult elérését is. Az elérhetőségi cím az, amely valamen y -

van szó, hogy minden, a kérelem teljesítéséhez szükséges adat rendelkezésre áll. A jövőben az egyes jogok és tények bejegyzésére is kiterjedő automatikus döntéshozatalnál nincs érdemi jelentősége annak, hogy az információátvétel automatizmusa (két vagy több köznyilvántartás közötti automatizált adattovábbítás) vagy az teszi-e lehetővé a döntéshozatalt, hogy minden adat a hatóság rendelkezésére áll. Valójában mindkettő szükséges lesz. Az ingatlanügyi hatóság számítástechnikai rendszere legalább 32 egyéb nyilvántartáshoz, regiszterhez fog kapcsolódni.

A kérelmező jogi képviselőjével (ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, közjegyző) szemben törvényi elvárás, hogy a törvény által kívánt pontos adatokat elektronikus úton, az elektronikus űrlap pontos kitöltésével adja meg. Ezek közül kritikus a helyrajzi szám, a jog vagy tény, a jogosult megjelölése, ugyanis ha a jogi képviselő ezt nem teszi, a kérelmet a hatóság rendszere nem tekinti széljegyezhetőnek,

és nem az eljárás megindulását, hanem a széljegyzés lehetetlenségét fogja jelezni.

A végrehajtási rendelet ki fog zárni egyes jogokat, tényeket, és megnevez olyan eseteket, amelyekben a hatóság csak ügyintézői eljárásban dönthet; e kör meghatározása folyamatban van. Figyelembe kell venni azt is, hogy nem minden bejegyzési eljárásra igaz, hogy abban nincs ellenérdekű ügyfél.

Tekinthető-e úgy, hogy az ügyvéd beavatkozik a hatóság által vezetett köznyilvántartásba a bejegyzési kérelem elektronikus benyújtásával? Jelenti-e az automatikus döntéshozatal, hogy az ügyvéd válik saját kérelme elbírálójává? – Mindkettő kizárt. Az eljárás továbbra is kérelemre indul, amit az ingatlanügyi hatósághoz (Kormányhivatal) kell benyújtani. A döntést a hatóság hozza meg. A kérelmező, illetve jogi képviselője nem azért fordul a hatósághoz, hogy ő maga bírálja el saját kérelmét, hanem azért, hogy a hatóság. Az automatikus döntéshozatal mint a hatósági eljárás egy módja sem az Ákr., sem pedig az Inytv. olvasatában nem jelenti azt, hogy a kérelmező bírálja el a saját kérelmét. Ha így lenne, elő sem fordulhatna széljegyzésre alkalmatlanság és teljes eljárásra utalás. Ki az a jogi képviselő, aki szeretné megakadályozni saját kérelme gyors sikerét? A jogi képviselő a jövőben sem avatkozik be jobban az állami ingatlan-nyilvántartásba, mint ahogy a hatályos Inytv. alkalmazásakor, bejegyzési kérelmével teszi.

Ha elektronikus kapcsolattartásra köteles, terheli-e a jogi képviselőt a most is ismert felelősségen és kockázaton túl többletfelelősség és fokozottabb kockázat a bejegyzési eljárásokban? – Az ügyvédi működésben nem az automatikus döntéshozatal jelent új feladatot, hanem az elektronikus ügyintézés. Az automatikus döntéshozatal nem az ügyvéd működése, hanem a hatóságé, ez tehát nem többletteher. A jogi képviselő épp úgy felel az ügyféllel létrejött megbízás hibátlan teljesítéséért az elektronikus eljárásban, mint jelenleg. Sem a felelősségben, sem a kockázatban nincs különbség jelen és jövő között. A különbség csak a papíralapúság és a digitalizáció között van. Ez nem többletfelelősség és többletkoc-

kázat, hanem ugyanaz a szakmai felelősség és kockázat az ügyvéd számára más jogterületeken már gyakorlattá vált elektronikus ügyintézéssel.

A többletfelelősség az adatok betöltésénél jelenik meg. A jelenlegi eljárásrendben a felek jogügyleti akarata elsősorban a szerződésben jelenik meg, amit az ingatlanügyi hatóság ügyintézője alakít informatikai adattá. Ezentúl ez a feladat – és a szerződésnek megfelelő kitöltés – a jogi képviselőt terheli. Ezenfelül amennyiben az ügy automatikus döntéshozatallal kerül elbírálásra, a szerződésnek való megfelelőséget a hatóság nem vizsgálja.

Az elektronikus űrlapok kitöltésének pontosságára épp úgy kell ügyelni, mint most az ügyleti okirat és a kérelem szerkesztésére. A hibázási lehetőség viszont csökken, mert az automatikus adatátvitelek okán nemcsak az igaz, hogy a megadott adatokat az ingatlanügyi hatóság elektronikus rendszerei összevetik a nyilvántartott adatokkal, hanem az is, hogy szükség esetén az adatkitöltéshez is segítséget nyújtanak (például személyi azonosító szám megadása esetében a természetes azonosító adatokat a rendszer tölti ki). Ez nyilván nem érvényesül az ügylet tárgyára (ingatlan és ügyleti jogcím), valamint az ügylet alanyaira.

A jogi képviselő mentesül viszont attól a kockázattól, amit az elektronikus irathoz szükséges adatok megismerése és a kérelem elektronikus benyújtása közötti időben bekövetkező változások okozhatnak. Az ingatlanügyi hatóság rendszere ugyanis másodpercnyi pontossággal észleli az időközi változásokat is, amelyeknek felismerésére a jogi képviselő technikai vagy időbeli okokból nem lenne képes. Igaz ez a személyes adatok vagy a cégadatok változására, de arra is, hogy az említett időben az ingatlan vagy a bejegyzett jog vagy jogosult adatai változhatnak.

Lesz-e az automatikus döntéshozatalt felügyelő ügyintéző? Milyen jogosítványai lesznek?

– Az ÁKR az automatikus döntéshozatalt nem teszi függővé az ügyintéző igénybevételétől, ugyanakkor nem is tiltja, hogy hatósági oldalról humán erőforrás igénybevételével történjen meg a döntéshozatal. Elméletileg létezhet olyan automatikus döntéshozatal is, amely csak emberi közreműködéssel történik, ugyan-

akkor az ingatlan-nyilvántartást támogató új informatikai rendszer fejlesztésekor az volt a cél, hogy ne legyen szükség ügyintézői intézkedésre. Az automatikus ingatlan-nyilvántartási döntéshozatal elektronikai eszközökkel egyszerűsített és gyorsított folyamata nem azt jelenti, hogy mellőzhetővé válik az emberi ellenőrzés vagy beavatkozás. Mivel az automatikus döntéshozatal a hatóság műkö -

elő a jogi képviselet kötelezőségét (Inytv. 53. § (1)–(2) bekezdés). Ha az ügyfél a kérelem helytadása ellenére mégis kér teljes eljárást, a jogalkotó nézete szerint azért indokolatlan az ügyvédkényszer, mert az ügyvéd már eredménnyel teljesítette a bejegyeztetésre irányuló megbízási kötelmét. A teljesítéssel ez a kötelem megszűnik (Ptk. 6:3. § a) pont). Ha az ismételt elbírálást kérő

Az ingatlanügyi hatóság rendszere másodpercnyi pontossággal észleli az időközi változásokat is, amelyeknek felismerésére a jogi képviselő technikai vagy időbeli okokból nem lenne képes.

dése, és a hatóságot annak munkatársai személyesítik meg, ők azok, akik szükség esetén beavatkozhatnak a döntéshozatalba, korlátozhatják az automatizmust, különösen a kezdeti időszakban.

Csupán azért, mert a döntéshozatal automatikus, a mostanihoz képest csökken-e az ingatlanügyi hatóságoknak az eljárás jogszerűségéért fennálló felelőssége, ideértve a közhatalom gyakorlásával okozott károkat is (Ptk. 6:548. §)? – A hatósági felelősség nem csökken, a jövőben sem osztódik ügyfél (a kérelmező és jogi képviselője) és a hatóság között. Az eljárás minden alanyát a saját feladatkörében nyújtott teljesítményért, annak vagy eszközeinek hibáiért terheli felelősség. Az eljárás alanyai (értsd: jogi képviselő és hatóság) saját működésüknek szabályosságáért, kiszámíthatóságáért és pontosságáért felelnek. A jogi képviselő nyilván a megbízója irányába, a hatóság pedig az ügyfelek irányába.

Az Inytv. 42. § (1) bekezdése szerint a kérelemre induló bejegyzési eljárásban – akár automatikus, akár teljes – kötelező a jogi képviselet. Mi az elvi és praktikus oka annak, hogy megkerülhető az ügyvédkényszer azzal, hogy a fél teljes eljárásban kérheti a bejegyzés ismételt elbírálását?

– Az úgynevezett ügyvédkényszer mind az automatikus, mind a sommás és teljes eljárásra érvényesül. Az automatikus döntéshozatali eljárást követően (tehát azután, hogy a hatóság a kérelemnek helyt adott) a törvény valóban nem írja

ezek után továbbra is ragaszkodik jogi képviselőhöz, ezt tiltani nem lehet, de az sem lenne helyes, ha a jogi képviseletet kötelezővé tennénk. Igaz ez annak ellenére, hogy a teljes eljárást nemcsak az eredeti kérelmező, hanem az eljárásban ügyfélnek minősülő bármely személy kérheti; a teljes eljárásban nem csak az ismételt elbírálást kérő minősül ügyfélnek.

Fontos, hogy a törvény 53. § (1) bekezdését egyébként nem úgy kell érteni, hogy a kérelmező, illetve jogi képviselője választhat az automatikus döntéshozatal és a teljes eljárás között. Ezt a benyújtott kérelem alapján a hatóság elektronikai rendszere vagy az ügyintéző fogja megtenni. Ha a hatósági szoftver úgy ítéli meg, hogy a kérelemről automatikus eljárásban nem lehet dönteni, a kérelem elbírálását ügyintézői (sommás vagy teljes) eljárásra utalja; ebben az esetben az eljárás nyilvánvalóan ügyvédkényszeres marad.

Az ismételt elbírálás iránti kérelemre is érvényesül-e a jogi képviselet nélküliség lehetősége, vagy ezt a kérelmet csak jogi képviselővel lehet előterjeszteni?

– A teljes eljárás iránti kérelem előterjeszthető jogi képviselet nélkül, ilyenkor azonban az eljárás újraindul, így, ha az ügyintéző úgy dönt, hogy hiánypótlás kibocsátására van szükség, azt az eredeti kérelmet előterjesztő jogi képviselőnek fogja megtenni, vagy felhívja az ügyfelet megfelelő jogi képviselet biztosítására. 2022. október 28.

Dr. Hidasi Gábor

Az anyagi igazság és a konszenzuális eljárásjogi jogintézmények viszonya

ja a szerző álláspontját a kétféle igazságról, amelynek versenyfutásából – szerinte – az alaki igazság kerül ki győztesen, lévén hogy csak azt találjuk meg. Álláspontjának alátámasztására számos érvet hoz fel, amelyek között az igazság megismerhetőségének korlátai, a bizonyítékok tökéletlensége, az eljárási helyzetből fakadó kötelezettségek és kényszerek, a bíró (olykor téves) szerepfelfogása, sztereotípiák és bírói rutin, valamint az eltérő igazságelméletek egyaránt megtalálhatók.

Kimondva-kimondatlanul tagadja az anyagi igazság megismerésének lehetőségét, amikor a hibákhoz, hiányosságokhoz vezető okok számtalan veszélyének példálózó felemlítésével szemben a következőképpen vélekedik az alaki igazságról:

„A büntető perjogban az igazság értelme és követelménye mindenekelőtt abban áll, hogy a bíróság és minden hatóság, mely az eljárás valamelyik szakában eljárni hivatott, mindig a való tényekre köteles határozatát vagy intézkedését alapítani.” Ezt a dr. Finkey Ferenc által 1927-ben megfogalmazott követelményt hatályos büntetőeljárási törvényünk – parancsként kijelentő módban – szinte szó szerint ugyanígy írja elő: „A büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a döntését valósághű tényállásra alapozza.” (Be. 163. § (2) bekezdés.) A törvény egészére vonatkozó célkitűzés és a bizonyítás általános szabályaként – kivételt nem engedve – megfogalmazott valósághű tényállásra alapozott döntések parancsa nem hagy kétséget aziránt, hogy a konszenzuális eljárásjogi jogintézmények térnyerése nem jelenti az anyagi igazságon nyugvó ítélkezés követelményének fellazítását.

Dr. Kónya István miniszteri biztos, Igazságügyi Minisztérium

A preambulum ünnepélyesen deklarálja az igazság megállapításának igényét, melyet a törvény konkrét rendelkezéseivel összevetve megállapítható, hogy a jogalkotó nem a formális, hanem a materiális igazságfogalom mellett kötelezte el magát.

Nem mindenki osztja ezt a véleményt. Példa erre Békés Ádám Az anyagi igazság keresése, az alaki igazság megtalálása című tanulmánya (250 éves a Dei delitti e delle pene – tanulmányok Cesare Beccariáról, KRE, 2015, Budapest), amely már címében elárul-

„Az alaki igazsággal való megelégedés, azzal való »beérés« annak elismerését jelenti, hogy a perbeli felek által előterjesztett bizonyítékok, felajánlott bizonyítási cselekmények összességét kell csupán a bírónak megvizsgálnia és döntésre jutnia (…) Ebben a felfogásban azonban a bírónak csupán az eljárást vezetnie és döntenie kell, és nem kell arra törekednie, hogy az ügyész és a védő helyett gondolkodván derítsen fel tényállási részleteket vagy keressen bizonyítékokat. Ennek tényleges előnye az eljárások gyorsulása, az aktívabb ügyészi és védői munka.”

Fantoly Zsanett továbbmegy (maga Békés Ádám idézi őt ugyanott), amikor a bíró szerepéről gondolkodva fejti ki, hogy „ha a tiszta funkciómegosztás szerint gondolkodunk, akkor szükségszerűen el fog veszni az anyagi igazság, hiszen a bíró nem fog az ügyész helyett bizonyítani, és olyan esetben is felmentő rendelkezést hoz, amikor a bizonyítékokból tudja, hogy lenne további bizonyíték, amely a bűnösséget támasztja alá.”

A korábbi Be. 75. § (1) bekezdésében rendelt bizonyítási kötelezettséget (a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására törekvés kötelességét) Kadlót Erzsébet egyenesen ősbűnnek nevezte, mert – álláspontja szerint – „az anyagi igazsághoz ragaszkodás lehetetlenné teszi a jogfejlődést, a mo-

dern eljárási intézmények bevezetését, a hatékonyság és az időszerűség teljesítését”. Békés Ádám interpretációja szerint Kadlót azért tartja mindezt sérelmesnek, mert az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) határozatában kimondta, hogy az állam nem biztosít alanyi jogot az anyagi igazsághoz, és amennyiben az anyagi igazságot nem tükrözi az ítélet, ettől nem tekinthető törvénysértőnek. Elek Balázs ezt – német felfogás alapján – korlátozott igazságfelfogásnak nevezi.

„A német felfogás a terhelt bűnösségének vagy ártatlanságának megállapításában látja az igazság lényegét, tehát nem anyagi, hanem eljárási természetű az igazság, mivel az eljárási szabályok megtartásával születik. Ennek megfelelően az igazság a tisztességes eljárás kritériumrendszerével, a pozitív jog által meghatározható, biztosítható és a garanciákon keresztül ellenőrizhető.”

Ez az utóbbi felfogás akkor lehet az anyagi igazság megtalálásának útja, ha hozzátesszük, hogy a bűnösség vagy ártatlanság megállapítása a vád szerinti bűncselekményben. Miként azt Békés Ádám az említett tanulmányában – Bócz Endrére hivatkozva – írja: „Ahhoz azonban, hogy a bíró képes legyen a számára releváns té-

nek megtörtént eseményekkel való behelyettesítése, kitöltése, amelynek irányát a vád tárgya határozza meg. Nem mindegy – sem a bizonyítás, de a tisztességes eljárás követelménye szempontjából sem –, hogy a bizonyítás (és védekezés) tárgya akár ugyanazon eseményekkel kapcsolatban is a vádiratban még emberi test til-

Az, hogy mi a valóságban megtörtént cselekmény, mi a bizonyítandó, megtalálandó igazság, nem független az eljárás tárgyát képező cselekmény büntetőjogi minősítésétől.

nyeket megismerni, ahhoz meg kell tudnia határozni a bizonyítás tárgyát,”

A vád tárgyának akár minősítés szerinti többszöri változtatása ezt az utóbbi követelményt veszélybe sodorhatja, mert a releváns tények nem mások, mint a különös részi tényállások fogalmi elemei-

„A büntetőeljárás célja évezredek óta, amióta és ahol a bűnügyek elintézése jogilag rendezett eljárás alakjában történik, mindig és mindenütt kifejezetten és hangsúlyozottan az igazság keresése és az igazságosság érvényesítése volt, és ma is az. Igazság a tények megállapítására nézve s igazságosság a bűnösség feletti döntés és a büntetéskiszabás tekintetében. Összefoglalva, egy kifejezésbe tömörítve: igazságszolgáltatás a bűnügyekben.”

„A büntetőeljárásnak legelső éspedig sajátos feladata a biztos ténymegállapítás s ezzel a valóban elkövetett bűncselekmények miatt azok tetteseinek és részeseinek megbüntetését, a valóban ártatlanul gyanúsított vagy vádolt személynek pedig a zaklatástól és büntetéstől való megmentését lehetővé tenni. Ez az ún. büntetőper jogi igazság, vagy – amint a büntetőperjogi írók szeretik erőteljesebben kidomborítani – az anyagi igazság.”

„Az anyagi és alaki igazság kifejezés a büntető és a polgári perjog képzelt vagy erőszakolt antagonizmusából ered.”

„Csak annyit kívánok itt kiemelni, hogy azt a filozófiai álláspontot teszem a magamévá, mely az igazságot mint egyetemes, abszolút és örökérvényű fogalmat tekinti. Ez a felfogás tehát nem ismer kétféle igazságot, mert csak az az igazság, ami mindig, mindenütt és feltétlenül mindenre és mindenkire egyaránt érvényes. Az a tétel, hogy a Föld forog, igaz és érvényes volt akkor is, amikor még ezt nem bizonyította be a tudomány, sőt az uralkodó felfogás az ellenkezőt (a Föld mozdulatlanságát) tanította. A kétszer kettő négy vagy a Pythagoras-tétel igazak és érvényesek voltak azok tudományos megállapítása és formulázása előtt is, s igazak és érvényesek lesznek akkor is, ha az emberiség kihal vagy a Föld kihűl, és a csillagászok mai tanítása szerint valamikor majd a Napba belehull. Az ún. relatív igazság tehát fogalmi ellentmondás. Az, ami csak bizonyos helyen vagy bizonyos időre érvényes, az nem valódi igazság, mert érvényét, tekintélyét meg lehet dönteni.”

„Az igazság mint a büntető perjog legfőbb vezérelve nekünk, perjogászoknak sem jelent mást, mint azt, hogy a büntetőeljárásban is úgy a bíró, mint az eljárásra hivatott minden más tényező a logikai értelemben vett igazat köteles mindig szem előtt tartani.”

„A büntető perjogban az igazság értelme és követelménye mindenekelőtt abban áll, hogy itt a bíróság és minden hatóság, mely az eljárás valamelyik szakában eljárni hivatott, mindig a való tényekre köteles határozatát vagy intézkedését alapítani.” (Dr. Finkey Ferenc: Anyagi igazság és téves jelszavak a büntetőeljárásban. 1927, Budapest, A Magyar Jogi Szemle kiadása. A továbbiakban felhozott valamennyi Finkey-idézet ugyanebből a tanulmányból származik.)

tott felhasználása, a tárgyalási szakban (ugyanazon cselekmény) már csalás, végül kuruzslás, majd a megismételt eljárásban megint csalás. Az, hogy mi a valóságban megtörtént cselekmény, mi a materiális (bizonyítandó, megtalálandó) igazság, nem független az eljárás tárgyát képező cselekmény büntetőjogi minősítésétől. Az anyagi igazságon alapuló ítélkezés követelményének nem lehet meghatározó vezérfonala a váderedményesség mindenáron való kiszolgálása. („Az nem létezik, hogy nem találunk az eljárás ügyiratainak évek óta keletkezett hatalmas tömegében valami minősíthető cselekményt, ami az eljárás eddigi elhúzódását igazolhatja.”) Ez az utóbbi zárójelbe tett megjegyzés merő fikció egy teljességgel ki nem zárható hibás szemlélet szándékosan eltúlzott illusztrálására.

Az eddig kifejtettekkel nem tértem el a címben meghatározott tartalomtól, mert az anyagi igazság és a konszenzuális eljárásjogi jogintézmények viszonya éppen az anyagi igazság érvényesülése miatti aggályok miatt vált vizsgálódás tárgyává. A 2017. évi XC. törvény „kiemelt hangsúlyt fektet a terhelti együttműködésre”, mindez az időszerűség és pergazdaságosság elvének megfelelésigényével, de végül pragmatikus szempontok alapján, mert érdemes egyszerűbben kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a terhelt beismer azokkal szemben, ahol a tagadó terhelt bűnösségét kell bizonyítani.

A törvény indokolása a terhelti beismerésnek és együttműködési szándékának kétféle megegyezéséről szól, a nyomozati szakban megköthető egyezségről, a bűnösség beismeréséről és a vádemelést követően kialakuló egyezségről (terhelt jóváhagyása,

belenyugvása), amely az előkészítő ülésen valósulhat meg a terhelt váddal egyező beismerésével és a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogról lemondással. Mindkét jogintézmény közös eleme, hogy a tényállás és a jogi minősítés nem lehet megállapodás tárgya, azt az ügyész közli a felekkel, kizárólag a joghátrányról és a járulékos kérdésekről lehet egyeztetni. A tényállás és jogi minősítés ügyészi kézben hagyása már garanciális elem, hiszen e két tényező szabja meg az eljárás – s ha sor kerül rá, a bizonyítás – tárgyát, irányát. Az előkészítő ülésen ez nem is történhet másként, mivel a kon-

szenzus tárgya a vádiratban foglalt bűncselekmény, amelyet a közvádló tett a vád tárgyává. Az anyagi igazságon alapuló büntetőjogi felelősségre vonás pedig a valóság felderítésével (kinyomozásával) kezdődik, a büntetőigény megfogalmazásával és érvényesítésével (vádemelés) folytatódik, és az ítélkezés által teljesül be. Az anyagi igazság megtalálásának útja folyamat, amelynek kezdete megelőzi a bíróságot. Egyebek mellett már csak ezért is gondolatébresztő Kadlót Erzsébet e témával foglalkozó tanulmánya, amely A „vád igazsága” címmel jelent meg 2010-ben. (A „vád igazsága”. In: A büntető ítélet igazságtartalma. Szerk.: Erdei Árpád, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2010., 23–44. o.) Ezt az utat járják be a konszenzuális eljárásjogi jogintézmények is. A különbség az, hogy az em-

lített jogintézmények bírósági szakasza lerövidül, és éppen a bizonyítás – olykor elhúzódó – folyamatát kiküszöbölve, a tárgyalást elhagyva születhet igen gyorsan ügydöntő határozat. Az eljáró hatóságok és bíróság kötelezettsége tehát változatlan, betartani a Be. 163. § (2) bekezdésének parancsát. (Jóllehet az említett törvényhely a döntések valósághű tényállásra alapozását a bíróságra, az ügyészségre és a nyomozó hatóságra megkülönböztetés nélkül, tehát azonos módon rendeli, egyet kell értenem Kadlót Erzsébet hivatkozott tanulmányának azon állításával, mely szerint „a vád igazsága és az ítélet igazsága közeli rokonok”. A közeli rokonság azonban nem egyenértékűség, mert a mindenkire kötelező erejű anyagi igazság erejével csak a jogerős bírósági ítélet rendelkezik.)

A beismerés következményeként megnyíló együttműködés soha nem kötelező, hanem önként választható jogosultság, amelynek elfogadása, jóváhagyása a bíróságra van bízva. A bűnösség beismerése és a tárgyaláshoz való jogról lemondás bíróság általi elfogadás taxatíve felsorolt feltételekhez van kötve, éppúgy, mint az egyezség jóváhagyása. Az egyezség jóváhagyásának feltételei mellett, ugyancsak garanciális követelmények sorát meghatározva a törvény öt olyan okot is megállapít, amelyek bármelyike az egyezség jóváhagyásának megtagadására kötelezi a bíróságot.

Az előkészítő ülésen tett beismerés és tárgyalás jogáról lemondás kapcsán a törvény a beismerés végzéssel történő elfogadását írja elő a bíróság számára, amenynyiben a beismerő nyilatkozat elfogadásának 504. § (2) bekezdés a)–c) pontjában foglaltak megvalósultak. Ebben az esetben, ha a bíróság nem látja akadályát az ügy előkészítő ülésen való elintézésének, a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja. Ha ennek során támad bármilyen kételye a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt, és úgy találja, hogy emiatt a beismerés elfogadásának nem lett volna helye, akkor elfogadó végzését éppúgy hatályon kívül helyezheti, mint az 521. § (3) bekezdésében meghatározott esetben. Az egyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezésére és az eljárás továbbiakban általános szabályok szerinti folytatására a 737. § is megnyitja a lehetőséget, ha az egyezség jóváhagyása után szükségessé vált bizonyítás eredményéhez képest látja úgy a bíróság, hogy az egyezség megtagadásának lett volna helye. Az eljárást az ügy uraként kézben tartó bíró valóságmegállapító kötelezettsége, a konszenzuális jogintézmények alkalmazásában őt tételesen terhelő – félreérthetetlenül a vádlott perbeli jogosultságait garantálni, védeni hivatott – kötelezettségek az együttműködés visszaélésmentes gyakorlását szilárdan biztosítják.

Mindehhez képest mivel magyarázhatók az aggodalmak? A konszenzuális eljárásjogi jogintézmények, ügyek tömeges időszerű befejezését eredményezik már ma is. Ezek az eljárási formák azonban a bírósági szakban megszokott bizonyítás elmaradásával járnak (hiszen éppen ez a cél, hogy a hosszas tárgyalási szak nélkül lehessen az ügyeket befejezni), és a tárgyalásokon megszokott alapos, részletekbe menő bizonyítás hiánya a „jó bizonyíték” megszerzésnek közvetlen élményétől fosztja meg a bíróságot, de a vádlót is, aki a konszenzus létrehozásakor a terhelt beismerésére épít úgy, hogy a további bizonyítás lefolytatásától eltekint. Ennek kétségtelenül van kockázata, de ez csak az egyezség kapcsán hozható fel. Egyébként a beismerés elfogadása olyan feltételekhez kötött, amelyek a legkisebb bírói kétely esetén a visszautasítást és a tárgyalás kitűzését követelik meg. A valósághű tényál-

lás az egyezség és az elfogadott beismerés esetén is meg kell hogy feleljen annak, amit a törvény az érdemi határozattól elvár. Mint az eddigiekből láttuk, a konszenzuális eljárás alapján elfogadott igazság sem kisebb értékű a tárgyaláson ítéleti bizonyossággal megállapítotthoz képest.

A terhelt eljárási érdekeinek védelmét szolgáló intézményesített eljárási garanciákat már érintettem.

A törvény hatálybalépése óta eltelt négy év ítélkezési tapasztalata nem igazolta azokat a félelmeket sem, amelyek a bírósági eljárás lerövidítésének mellékhatásaként a büntetéskiszabási gyakorlat torzulásától tartottak. A büntetéskiszabás mértéke nem enyhült, nem került veszélybe a középmértékes büntetéskiszabás törvényi követelménye. Ellenkezőleg. Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke az előkészítő ülésen elfogadott vádlotti beismerés gyakorlatával kapcsolatban azt a véleményét fogalmazta meg, miszerint „Nem figyelhető meg olyan gyakorlat, hogy az ügyész a vádlott beismerésére és a tárgyalásról lemondásra tekintettel érdemben enyhébb büntetés kiszabását indítványozná.”

Attól félünk, hogy olyan ítéletek tömege születhet s kerülhet irattárba, amelyek valótlan beismerésen alapulnak, csak azért, mert a beismerő vádlott szabadulni akart a büntetőeljárás szorításából polgári, gazdasági ellehetetlenülésétől tartva?

Ez a veszély sem új keletű. Ki ne hallott volna már olyan esetről, amikor családi ráhatásra vagy anyagi előnyért valaki bűnösnek vallotta magát egy büntetőeljárásban, hogy az igazi tettes elkerülje a szabadságvesztést vagy más hátrányt.

Ennek megelőzése, kiszűrése a felderítés feladata, valamint mindazoké, a kontroll elvégzésére hivatott hatóságoké, akiknek munkája által teljesül a szélesebb értelemben felfogott igazságszolgáltatás. A tényállás és jogi minősítés ügyészi kézben van, egyezség sincs a büntetőjogi igény érvényesítésére hivatott közvádló nélkül. Az egyezség jóváhagyása, az előkészítő ülésen tett beismerő vallomás és tárgyalásról lemondás elfogadása pedig a bíróság döntése és felelőssége éppúgy, mint a megtárgyalt vádirat alapján hozott ítélet. A konszenzuális eljárásjogi intézményeknek nincs tehát eltérő viszonyuk – eltérő értékű igazságtartalmuk – az

anyagi igazsághoz a tárgyaláson elbírált, kitárgyalt ügyekhez képest.

A bírói döntés igazságtartalma nem függhet attól, hogy a bíróság eljárásának melyik formájában hozták meg, és attól sem, hogy a terhelt együttműködött-e, avagy sem. A valósághű tényállás megállapításának kötelezettsége és az anyagi igazságon nyugvó ítélkezés követelménye általános, azonos érvényű, jelentőségében, értékében különbséget tenni nem lehet.

ténymegállapításait. A jogerős ítélet közhiteles, ezért ténymegállapításai felhasználhatók más, például közigazgatási eljárásokban vagy a társadalom- (talán leghasznosabban a történelem-) tudományokban, anélkül hogy tartalmukra ismét bizonyítást kellene lefolytatni. Például a Legfelsőbb Bíróság sortüzes perekben hozott határozatai, semmisségi döntései, sőt igazolásai alapján valósághű, hiteles kronológiája rajzolható

Az ítélkezési tapasztalat nem igazolta azokat a félelmeket, amelyek a bírósági eljárás lerövidítésének mellékhatásaként a büntetéskiszabási gyakorlat torzulásától tartottak.

Mégis van olyan eset, amikor a döntés csak tárgyaláson hozható meg, és megköveteli a nagy nyilvánosságot. Ilyen volt a táskás nő ügye, ahol ötévi méltatlan eljárásjogi helyzet után a Kúria hozott felmentő ítéletet, kifejezett elégtételt adva egy jogosan védekező bátor embernek, aki szembeszállt rablóival, mégis éveken át terheltként vett részt a büntetőeljárásban, holott sértett volt.

Az igazságot helyre kell állítani, ki kell mondani és minél szélesebb körben hirdetni, hogy kiperelhetőségének meggyőző ereje az igazságszolgáltatás iránti közbizalmat erősíthesse.

Az igazság kihirdetése több, mint az igazságot tartalmazó döntés meghozatala.

Tremmel Flórián professzor szerint a jogerős bírósági döntés – bár lehetnek hiányosságai, hibái – az igazság erejével bír, mondhatni, erősebbnek mutatkozik a valóságnál is. (Békés Ádám tanulmánya.)

Álláspontom szerint (Finkey után) az igazság nem több és nem kevesebb, mert az maga a valóság. Tehát valóság és igazság szinonima. Minden más értelmezés – egyiknek a másik fölé helyezése – megzavarhatja tisztánlátásunkat, világos gondolkodásunkat.

Tremmel professzor álláspontját úgy fordítanám bíróira, hogy a jogerős bírói döntés nem azért bír az igazság erejével, mert ítéleti (határozati) formába öntötték, hanem azért igazságértékű, mert a valóságot állapítja meg. A tényekről és bűnösségről hozott bírói döntés ítéleti rangját épp ez adja meg. Ezért fogadjuk el valósnak a jogerős törvényes ítélet

meg Magyarország l944–1963-ig terjedő történelmének. E bírósági határozatok különleges értékét adja, hogy nem elégednek meg az események egymást követő időrendi leírásával, hanem azok jogi, alkotmányossági értékelését is elvégzik, szükség esetén nemzetközi jogi összefüggések tükrében. A Kúria Bs. III.1344/2016/10. számú végzésével igazolta, hogy Nagy Imre miniszterelnök és társainak elítélése a 2000. évi CXXX. törvény rendelkezése alapján semmis. A törvény által deklarált semmisség igazolását tartalmazó végzés az ENSZ Közgyűlésének határozatai és a genfi egyezmények alapulvételével állapította meg, hogy Magyarország miniszterelnöke (Nagy Imre) politikai gyilkosság áldozata lett. A politikai bűnténynek legfőbb bírói fórum általi megállapítása jogi, történeti hiányosságot pótol, és megbízható adatokkal szolgál a mártír miniszterelnök történelmi jelentőségének elismeréséhez. A legmagasabb bírói szinten meghozott döntés a bírósági határozatban megállapított valóságot hiánytalan teljességgel nyújtja át a történelmi értékelés számára a szubjektív érzelmi vagy még inkább eszmei-politikai elfogultság által torzított megközelítésekkel szemben.

Ne féljünk tehát kiállni amellett a materiális igazságfogalom mellett, amelyről Finkey olyan szépen, tisztán és szenvedélyesen szólt! Ebből nem engedhetünk, meg nem alkudhatunk, mert (ez is tőle származik): „Az anyagi igazság helyesen a jelző nélküli igazság.

Öröksége: élő tudomány

szakembere tiszteleg Király Tibor emléke előtt. a személyes hangú emlékezéstől, az esszéjellegű írásokon át a tudományos értekezésekig. Pályatársai, kollégái, tanítványai alkották meg azt a szellemi tőkét, amelyet ez a könyv képvisel.

Végig lapozva a könyvet, helytálló a bevezető megállapítása: a kötet tanúságot tesz arról, hogy Király Tibor tanítása tovább él a jogtudomány mai művelőinek munkáiban, tanításaiban és gondolkodásában.

Ez a gyűjtemény, azzal a céllal készült, hogy sokoldalú képet adjon Király Tibor professzor tudományos életéről, munkájáról, gondolat- és eszmevilágáról, személyiségéről, egyéniségéről, példamutató szerénységéről és érző emberségéről.

Kiállításában és gazdag szakmai tartalmában is reprezentatív kötettel tisztelegtek egykori tanítványai és tisztelői 2022. december 2-án a Károlyi Gáspár Református Egyetemen dr. Király Tibor professzor, akadémikus emléke előtt, aki 2021 decemberében hunyt el. A képen dr. Czine Ágnes, dr. Bánáti János és dr. Tóth Mihály (jb)

A büntető eljárásjog mértékadó művelője a „Király Tibor emlékkötet” több szerzőjének és még sok pályatársnak volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán a tanára, kollégája, barátja, „aki nemcsak tanította nekünk a büntetőeljárást, de meg is kedveltette velünk a jognak ezt a fontos területét, és ezzel alapvetően befolyásolta hivatásunk kiválasztását. Nagy veszteség ezért az egész jogásztársadalom, a büntető eljárásjog-tudomány és az akadémiai szféra számára, hogy eltávozott közülünk. Veszteség mindazoknak, akik tisztelték és szerették, és mindazoknak, akik személyesen ugyan nem ismerték, de művein, ma is gyakran forgatott tankönyvein keresztül ismerték fel azokat az elveket és jutottak olyan megállapítások bir-

tokába, amelyek az évtizedek során kiállták az idő próbáját és utat mutattak a jogalkotásban, a jogalkalmazásban vagy a jogtudományban egyaránt” – írja a könyv előszavában dr. Trócsányi László, a Magyar Jogász Egylet elnöke és dr. Czine Ágnes a nagymúltú szakmai szervezet elnökségének tagja, a emlékkötet szerkesztője. Miként megtudjuk tőlük „a kötet azért készült, hogy emlékezzünk a közösségteremtő, magyarságmegtartó, református keresztyén szellemiségű tudósra, akitől oktatási, jogalkotói és tudományteremtő életútján keresztül értékrendet és példát kaptunk”.

Tanulmányaival a kötetben a büntetőjog és a büntetőeljárásjog, jogtörténet és civilisztika huszonhárom ismert és elismert

Az egyedi kiadvány (a Magyar Jogász Egylet és az ORAC könyvkiadó gondozásában jelent meg) különlegessége, hogy maga Király Tibor gondolatait is olvashatjuk benne. Ugyanis – mint az előszóból értesülünk erről - egy eddig kiadatlan, először sajtó alá rendezett értekezése is szerepel a kötet második részében. Az a tudós volt – hívják fel az olvasó figyelmét -, aki nemcsak hosszú életpályát tudhat magáénak, de magas kora ellenére sokáig dolgozott elemző elmével és kreatív gondolatokkal. A most megjelenő tanulmányt is kilencvenhárom évesen írta, mert mindvégig foglalkoztatták a jogtudomány kérdései és mindig meglepően naprakész tájékozottságról tett tanúbizonyságot, ha valakivel kedves témaköréről, a büntetőeljárásról szót válthatott.

Megismerve a könyvtartalmát, egyet éthetünk dr. Trócsányi László és dr. Czine Ágnes megállapításával: Király Tibor öröksége élő tudomány. A kötet nem kőbe vésett és mozdulatlan emlék, nem egy pillanatkép a hatalmas időben. A benne szerepelő írások időszerű, fontos jogi kérdésekhez, felvetésekhez kapcsolódnak, amelyek szerepe az, hogy az érdeklődő olvasót tovább gondolásra késztesse. Külön értéke a kiadványnak Király Tibor publikációinak jegyzéke, amely Lukács Krisztina lelkiismerete munkáját dicséri.

Mindez együtt mutat rá: Király Tibor öröksége élő tudomány. 

Tisztelgés Király Tibor emléke előtt

PREVENTOR

VAGYON- ÉS FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS

MEGOLDÁSOK KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZÁMÁRA

• komplex, jól variálható csomag

• védelem saját tulajdonú, bérelt vagy lízingelt épületekre, berendezésekre, számítástechnikai eszközökre

• készpénzre és egyéb értékcikkre is kiterjeszthető

• számos, összevonható engedmény: tartam-, kármentességi-, üzletpolitikai-, díjfizetés gyakorisága szerinti engedmény

Vállalati biztosítások Fair alapon

Új kihívások a védői munkában

Felgyorsult korunk minden korábbinál gyorsabb jogalkotási folyamatot honosított meg. Az élet legkülönbözőbb területeit szabályozó jogi normák ugyan érzékelhetően fokozott tempóban születnek – majd módosulnak –e lendület mégsem érhető ilyen mértékben tetten az írott jogszabály egységes gyakorlattá válása tekintetében. A tapasztalat azt mutatja, hogy éveknek kell eltelniük, mire egy hatályba lépő új jogszabály kikristályosodott jogalkalmazói gyakorlatot alakít ki. Kijegecesedett nyomozó hatósági, ügyészségi és bírósági rutinról ugyan még a 2017. évi XC. törvény, azaz az új büntetőeljárási törvény (a továbbiakban: Be.) vonatkozásában sem lehet szó, a 2018. július 1-je óta eltelt idő mégis elegendő volt arra, hogy áttekintsük az új eljárási törvény nyomozó és vádhatóság, valamint bíróságok általi gyakorlati alkalmazása első időszakának tapasztalatait. Ez alapján pedig az a konzekvencia biztosan levonható, hogy az új Be. sok tekintetben újszerű felfogása és a korábbiakhoz képest új jogintézményei a védőkéhez hasonló próbatételek elé állították a büntető igazságszolgáltatás részeként működő, más hivatások gyakorlóit is.

I. Bevezető gondolatok

Minden törvényt több szempontból lehet elemezni. Alapvetően különbözhet a jogtudományi, elméleti vizsgálódás a jogalkalmazó szempontjaitól. A büntetőeljárási törvény ezen túlmenően abban is különbözik más törvényektől, hogy nyilvánvalóan más a megközelítésük a különböző jogalkalmazói hivatásrendeknek, amikor ezt a törvényt vizsgálják, elemzik, és véleményt nyilvánítanak róla. Vizsgálódásom nézőpontját a védői munka határozza meg, így ezáltal vállaltan „védői elfogultsággal” alkotok véleményt az új büntetőeljárási törvényről.

A védői hivatás létének lényegét Király Tibor, a magyar büntetőeljárás tudományának kiemelkedő képviselője így fogalmazta meg: „Abban az eljárásban van több remény és lehetőség az igazság elérésére, amelyben a terheltet megilleti a védelem joga, amelyben a védelem működése biztosított.”1

Az új Be. kapcsán mindenekelőtt fontos egy rövid visszatekintés rögzítése. 2015 januárjában került a kormány elé az új büntetőeljárási törvény szabályozási elveiről szóló előterjesztés, amelyben ismét kiemelték, hogy az új kódex alapvetései közül kiemelt jelentőségű a hatékonyság, a gyorsaság, az egyszerűség, a korszerűség, a koherencia és a célszerűség, amellett azonban hogy mindezek érvényre juttatása nem járhat az eljárási garanciák sérelmével.

Rossz jelnek kellett azonban tekinteni, hogy az előterjesztés kiemelt súlyt fektetett a „joggal való visszaéléssel szembeni hatékony fellépésre”, megelőzve a vissza-

élésszerű joggyakorlást, kiemelve az efféle eljárások indokolatlan veszélyeit. Természetesen egyet kell értenünk azzal a jogalkotói akarattal, amely egyensúlyt kíván teremteni a terhelti alkotmányos jogok védelme és a büntető igazságszolgáltatás hatékony működése iránti társadalmi elvárások között, azonban nyilvánvalóan fennáll a veszélye annak, hogy ha a jogalkotás elsősorban az eljárások indokolatlan elhúzása visszaszorításának igényét hangsúlyozza, akkor ezt elsősorban a védekezési jog csorbításával szándékozik elérni, noha tényadatokkal nem támaszthatók alá azon nézetek, amelyek a védői munkában látják a büntetőeljárások szükségtelen elhúzódásának fő okát. Nem vitatva, hogy esetenként lehet ilyen jellegű, kifogásolható magatartással találkozni, a tárgybani felmérések azonban egyértelműen igazolták, hogy védői mulasztásra, szándékosan jogellenes magatartásra elenyésző számban vezethető vissza eljárás elhúzódása.

Az Országgyűlés által végső formájában elfogadott büntetőeljárási törvény vizsgálatát védői elfogultsággal végzem el.

II. Az eljárás gyorsításának igénye és az eljárási garanciák összefüggései

A büntetőeljárás egyszerűsítésének és gyorsításának gondolata és igénye nem új keletű és nem magyar specialitás. Ebből is következően a védelemnek is számolnia kell az ez irányú fejlődéssel, azonban joggal igényelhetjük a védői szempontok figyelembevételét is.

A problémakör felvetésénél visszautalok a védő munkáját szabályozó törvényhelyekre2, amelyek a védőt egyoldalúságra kötelezik. Ennek keretében külön is utalok arra, hogy a védő a védekezési eszközöket kizárólag a terhelt érdekében használja fel.

Ebből a felfogásból pedig a büntetőeljárások gyakorlatában nem következhet más, mint az, hogy egy potenciálisan meglévő bizonyítási indítvány tényleges előterjesztését a védő attól is függővé tegye, hogy a büntetőeljárásban a vád, illetve az eljárás többi szereplője által előterjesztett bizonyítási indítványok hatására milyen módon, irányban fejlődik az eljárás.

El kellene tehát ismerni a védőnek azt a jogát, hogy a „terheltnek megfelelő időben” terjessze elő bizonyítási indítványát, azaz helytelen felfogást tükröz annak törvényi előírása, hogy ezt általánosságban az előkészítő ülésen kell megtennie.

Téves iránynak tartom a törvény miniszteri indokolásának azon mondatát, amely mintegy kivételt nem tűrő tézisként szögezi le, hogy „a védő jogainak az eljárás elhúzódását eredményező gyakorlása védői kötelezettségszegésnek tekinthető”. Itt nem csak elvi kérdésről van szó, hiszen az eljárásban kiszabható bírság felső határát egymillió forintra emelte a jogalkotó, ami enyhén szólva is súlyos fenyegetés, különösen arra tekintettel, hogy a kirendelt védő díjazása méltatlanul alacsony.

Az eljárás gyorsítása kérdéskörének leglényegesebb része az előkészítő ülés szabályozása és ehhez kapcsolódóan a bizonyítási indítványok előterjesztésének sorsa.

Dr. Bánáti János ügyvéd, c. egyetemi tanár, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Jogász Egylet alelnöke

Alapjaiban természetesen elfogadható, hogy az előkészítő ülés a jelenlegitől merőben eltérő rendeltetést kapott, és a szó valódi értelmében szolgálja a tárgyalás előkészítését. Helyeselhető, hogy kinyilvánítódik a tárgyalás koncentráltságára vonatkozó jogalkotói célzat, de legalábbis kritikával kell fogadni azt az elképzelést, hogy a bizonyítási indítványoknak a tárgyalási szakaszban jogkövetkezmények nélküli előterjesztésének lehetősége jelentősen szűküljön.

E vonatkozásban mindenekelőtt azt tartom szükségesnek figyelembe venni, hogy a büntetőeljárás középpontjában a terhelt büntetőjogi felelősségének vizsgálata áll. Azt pedig felesleges hangsúlyozni, hogy a büntetőjogi felelősség fennállása vagy hiánya megállapításának következményei mélyrehatók és messzire vezetnek, ezért megfelelő módon szankcionálható ugyan az előterjesztő indokolatlan késedelme, de egyrészt itt a hangsúlynak az indokolatlan szón kell lennie, másrészt pedig a szankció soha nem idézheti elő az igazság feltárásának háttérbe szorulását. Azaz a gyorsítás oltárán semmilyen körülmények között nem áldozható fel az igazság megismerése, amennyiben erre megvannak a megfelelő eszközök. Ilyen eszköz (bizonyítási lehetőség) fennállása esetén tehát a bizonyítási indítványnak minden körülmények között helyt kell adni.

Lényegében ezt vallja az új Be. is, hiszen csak akkor teszi lehetővé a javasolt szabályoknak meg nem felelő bizonyítási indítvány indokolás nélküli elutasítását, ha arra a tényállás tisztázásához nincs szükség. A tényállás tisztázáshoz szükséges, az új törvény felfogása szerint azonban késedelmesen előterjesztett indítványnak a bíróságnak helyt kell adnia ugyan, de az előterjesztő szankcionálhatóságát, egyes esetekben kötelező szankcionálást írja elő.

Ennek a kötelezettségnek egyébként az is gátat szab, hogy nem biztosítható teljeskörűen a védő felkészülése erre az időpontra. Az előkészítő ülést ugyanis legkésőbb a vádirat kézbesítésétől számított egy–három hónapon belül meg kell tartani, másik oldalról a törvény mindössze azt garantálja, hogy legalább a vádemelés előtt egy hónappal kézhez kapja a védő az ügy teljes iratát. Ebből tehát az következik, hogy – az egyedi kivételeket figyelmen kívül hagyva – a védőnek általában hatvan nap áll rendelkezésére ahhoz,

hogy adott esetben egy többvádlottas, több ezer oldalas nyomozati irattal a bírósághoz érkező ügyben eljusson az ügyismeretnek arra a szintjére, hogy kétséget kizáróan meg tudja állapítani, hogy az előterjeszthető bizonyítási indítvány szolgálja-e a terhelt érdekét. Meggyőződéssel állítom, hogy az ügyek jelentős részében ez képtelen elvárás.

Világosan tetten érhetőnek látom a fegyveregyenlőség hiányát, így inkább „fegyveregyenlőtlenségről” beszélhetünk, hiszen a vád képviseletében eljáró ügyész oly módon érkezik az előkészítő ülésre, hogy az azt megelőző nyomozást, vádelőkészítő szakaszt teljes terjedelmében ismerte, „uralta”, azaz tőle – aki az ügy objektív, teljes körű feltárására köteles – valóban elvárható, hogy ne késlekedjen a bizonyítási indítvány előterjesztésé-

Dr. Király Tibor (1920-2021) a MÜK-től kapott „Jog szolgálatában” kitüntetés átvételekor, 2014-ben. Hatvan évvel ezelőtt leírt gondolatai örökbecsűek: „Soha nem a védőtől kell félteni a büntetőeljárást. A védő közreműködése sokkal inkább elősegíti, mint gátolja a jogszerű eljárást, az igazságos ítéletet”.

vel. A védő részére azonban a nyomozás során biztosított, korlátozott terjedelmű adat- és iratmegismerési jog nem teszi lehetővé, hogy az ügyésszel egyenlő mértékű ügyismerete legyen az előkészítő ülésen.

Eleve téves tehát az a kiindulópont, amely elvárhatónak tartja a védőtől is, hogy az előkészítő szakaszban minden lehetséges, ismert bizonyítási indítványt előterjesszen.

III. A védői kirendelés új rendszere

A pozitív változások közé sorolom a védői kirendelés szabályozásánál bekövetkezett módosítást, noha ez az ügyvédi kamarákra új feladatokat ró.

Miközben az új Be. természetesen továbbra is a meghatalmazott védő elsőbbségét hangsúlyozva szabályozza a kirendelt védő intézményét, annak szabályait teljeskörűen megújítja. Az elmúlt években többoldalú kifogás érte a kirendelések elosztásának rendszerét, ezen belül azt, hogy az eljáró hatóság nemcsak a kirendelés szükségességéről dönt határozattal, hanem a kirendelés ellátására jogosult ügyvédek közül maga választhatta ki az eljáró ügyvéd személyét. Jelen írás keretei nem teszik lehetővé, hogy e helyütt részletez-

zem azokat a ma már széles körben ismert és részben elismert aggályokat, amelyek ezt a megoldást körbevették.

A megoldást az ügyvédi kamarák bevonása jelenti, hiszen a hatóság kizárólag a kirendelés tényéről dönt, ezt elektronikus formában jelzi az illetékes területi kamarának, és a köztestület feladatává teszi, hogy egy lényegében automatikus, az eljárási cselekmények időszerű lefolyását, valamint az arányos munkateher-elosztást is lehetővé tevő informatikai rendszert működtessen.

A kirendelt védő jogai és kötelességei fő vonalakban érintetlenül maradnak, azonban törvényi szintű kötelezettséggé válik, hogy ha az eljárásban a kirendelt védő helyébe meghatalmazott védő lép, egyrészről erről a tényről a meghatalmazott védő köteles haladéktalanul tájékoztatni a korábban eljáró kirendelt védőt, aki viszont ugyancsak haladéktalanul köteles minden olyan adatot közölni és minden rendelkezésére álló olyan ügyiratot átadni, amely felhasználható a védelem ellátásához.

A Magyar Ügyvédi Kamara kiépítette és a területi kamarák törvényi feladatának biztosítása érdekében működteti azt az infor-

matikai rendszert, amely száz százalékot megközelítő biztonsággal teljesíti, hogy a kijelölés iránti kérelem a beérkezéstől számított néhány percen belül feldolgozásra kerüljön, és a kijelölt ügyvéd adatait közöljék a hatósággal.

Sajnos itt is meg kell állapítani, hogy a kirendelő hatóságok a rendszer működtetésének első időszakában jelentős számban elmulasztották e kötelezettségüket, abból a téves feltevésből kiindulva, hogy a kijelölésről gondoskodó kamarai rendszer továbbítja a kirendelő határozatot is a kijelölt ügyvédnek.

Nyilvánvaló, hogy itt nem egyszerű technikai kérdésről van szó, hiszen a kirendelés mint közjogi aktus közvetlenül kell hogy létrejöjjön a kirendelő hatóság és az érintett ügyvéd között, azaz a kamara a jogszabály által nem kapott és így a gyakorlatban sem kaphat feladatot a kirendelő határozat postázása, továbbítása körében. A kamara az informatikai rendszer által kijelölt ügyvédet nem rendelheti ki a hatóság helyett, eljárási cselekményre nem idézheti.

IV. A nyomozati iratok terhelt és védelem általi megismerése

Ahogy arra már jelen dolgozat szerzője korábban részletesen értekezett: „Az új Be. egyik legjelentősebb, alapelvi szintű újítása volt a teljes ügyirat-megismerés elvén álló büntetőeljárási rendszer kialakítása, amelynek következtében már a nyomozati eljárás során – a korábban megszokottakhoz képest – lényegesen kiszélesedett a terhelt és a védő iratmegismerési joga. Az ügyirat-megismerési jog alapvető rendelkezéseit az új Be. 100. §-a rögzíti, kommentárt nem igénylő egyértelműséggel deklarálva, hogy az ügyirat-megismerés joga az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed, ideértve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetve a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratokat és a további bizonyítási eszközöket is. Főszabály szerint tehát a terhelt és védője valamennyi nyomozati iratot és bizonyítási eszközt megismerheti, kivéve azokat, amelyeket az eljárási törvény explicite kiemel a megismerhető ügyiratok köréből. Ilyenek például az ügyészség és a nyomozó hatóság között a felügyelet és irányítás gyakorlásával összefüggésben keletkezett ügyiratok.”3

Bár meglehetősen egyértelmű normák összessége alkotja a terhelt ügyirat-megismerési jogának jogszabályi hátterét, a gyakorlat

mégis számos visszatérő problémát hozott felszínre e körben is. Utalok itt elsősorban az iratvisszatartásról rendelkező döntések indokolásának teljes elmaradásáról vagy sematikus voltáról. Ez a hiányosság teljes egészében kiüríti a jogorvoslati lehetőséget.

V. Vádlotti együttműködés – védői dilemmák

A törvény egyik legfontosabb újítása, hogy ténylegesen, kézzelfoghatóan honorálni kívánja a vádlotti együttműködést.

A hatékonyság javítása a garanciák megtartása mellett determinálja, hogy büntetőeljárásunk irányt vegyen a terhelttel köthető megállapodás felé. A törvény sok lehetőséget fogalmaz meg arra, hogy ösztönözze a terheltet a beismerésre, amelynek eredményeképpen az eljárás gyorsabban és egyszerűbben zárható le. Az előbbiek következtében felszabadulhat az állam által felépített és működtetett büntető igazságszolgáltatás kapacitása, és átcsoportosíthatóvá válhat azon ügyek minden részletre kiterjedő, megalapozott végigvitelére, ahol kétséges a bűnösség. Nyilvánvaló, hogy a törvény csak a lehetőségét teremtheti meg annak, hogy a hatékonyság oly módon javuljon, hogy mind több ügyben törvényes megállapodásra kerüljön sor. Mindehhez – álláspontom szerint – a törvényt hivatásszerűen alkalmazóknak nézőpontot kell váltaniuk, a jelenleg alapnak tekinthető bizalmatlansági elvet fel kell hogy váltsa a kölcsönös bizalom elve. El kell jutnunk odáig, hogy a védőket a jövőben az ügyészségeken nemcsak a tájékoztatóirodáig engedik, nemcsak az eljáró ügyész nevét közlik, de lehetővé teszik a személyes tárgyalások kezdeményezését és kiegyensúlyozott lebonyolításának lehetőségét is.

Ezen írás kereteit meghaladja a védőkre váró problémák részletes taglalása. Gondolok itt arra, hogy mindenekelőtt minden törvényes eszközzel törekedni kell az eljárás kezdeti szakaszától a lehető legteljesebb körű ügyismeretre, hiszen ez az alapja annak, hogy a védő felmérhesse, milyen tanácsot adjon a terheltnek. Újra kell gondolni azokat az etikai szabályokat, amelyek a terhelt és a védő viszonyát keretezik, hiszen két irányból is veszély vár a védőkre: utólagos szemrehányást kaphatnak, ha egyezség megkötését tanácsolják, más esetekben pedig azért, ha ennek megkötését nem tartják indokoltnak, és egy súlyos büntetést kiszabó ítélet utólag megkérdőjelezheti a tanács helytállóságát.

Az egyezség kérdése tehát komoly védői kihívás, hiszen az egyik legalapvetőbb döntést kell a terheltnek meghoznia, anélkül hogy a nyomozati anyag teljességének birtokában lenne. Ez a fő oka gyakran annak, hogy a védő tartózkodik attól, hogy ügyfelét rábeszélje az egyezség megkötésére. Határozott véleményem szerint a védők tartózkodása e körben tehát az óvatosság elvére vezethető vissza, nem pedig arra a helytelen felvetésre, hogy a védő azért nem érdekelt a sommás elintézésben, mert „rentábilisabb számukra az elhúzódó eljárás folytán megnyíló anyagi lehetőségek kihasználása”. Semmiképpen nem osztom tehát azon okfejtést, hogy a védőnek semmilyen érdeke nem fűződik az egyezség megkötéséhez, sőt a meghatalmazott és a kirendelt védő is a két-három évig elhúzódó büntetőperben kifizetendő több munkaórákban érdekelt, hiszen a mértékes indítvány elfogadása esetén a védő „komoly” munkadíjtól eshet el.

Ez az okfejtés, túl azon, hogy sértően általánosító a védői karra, nem is tényszerű, hiszen a megbízásos büntetőügyekben a munkadíj nem is óradíjban kerül a legtöbbször megállapításra, a kirendelési óradíj pedig az irodai költségek és terhek figyelembevételével egyáltalán nem nevezhető annyira vonzónak, hogy a védő ezért húzza az eljárást.

Az egyezségek alacsony számának oka meglátásom szerint tehát sokkal inkább a hatósági oldalon keresendő.

VI. Előkészítő ülés Mindenekelőtt e helyütt is hangsúlyozni szeretném, hogy a tárgybani nyilvános ülés az új Be. egyik legsikeresebb új intézménye. Statisztikai adatokat most nem ismertetek és nem is elemzek, jelen írás terjedelmi korlátaira figyelemmel csak tényszerűen jelzem, hogy az eljárás gyorsításának ezen intézménye beváltotta az előzetesen hozzá fűzött várakozásokat.

Természetesen itt is merülnek fel újszerű védői feladatok. Ilyen például a terhelt részére történő tanácsadás annak kérdésében, hogy érdemes-e elfogadni vagy elutasítani a felajánlott büntetést, ezáltal idő előtt lezárva az eljárást. E körben azonban még ennél is fontosabb kérdésnek tartom annak kiemelését, hogy ez az intézmény többvádlottas ügyekben gyakran félre is viheti az objektív igazság feltárhatóságát, valamint a bizonyítás tisztességes lefolytatá-

sát. Arra gondolok, hogy számtalan olyan eset lehetséges, amikor szubjektív megítélés kérdése, hogy történt-e bűncselekmény, megállapítható-e például az eshetőleges szándék. Ilyen esetekben életszerű az a döntése valakinek, hogy ahelyett hogy több évig még büntetőeljárás hatálya alatt álljon (ami önmagában sok szempontból korlátozhatja az életújtát), elfogad egy pénzbüntetést vagy felfüggesztett szabadságvesztést. Ez általában önmagában nem is vet fel problémát, ez a beismerés azonban a vádat elfogadó és a tényállást nem vitató nyilatkozattal együtt más terhelt helyzetét is befolyásolhatja. Az olyan többvádlottas ügyekben, ahol az elkövetők magatartása a bűncselekmény jellegéből fakadóan egymást feltételezik (például befolyással üzérkedés és befolyás vásárlása, aktív és passzív vesztegetés vagy kábítószer átadása és megszerzése), egyes vádlottak beismerésének elfogadása a bizonyítási nehézségeken túl további kérdéseket is felvet. A bíróság a beismerő vádlottal szemben az előkészítő ülésen nyomban ítéletet hozhat, miközben a tagadó vádlottak tekintetében az eljárást lefolytatja, és kizáró rendelkezés hiányában ugyanazon bírói tanács jár el a tárgyalási szakban, folytatja le a bizonyítást és hoz ítéletet, mint aki az előkészítő ülésen a rendelkezésre álló bizonyítékokat már értékelte, hiszen megállapította, hogy az iratok alátámasztják a beismerést.

Jelen írás keretében csak megemlítem, és nem hozok fel érveket azon alkotmánybírósági döntéssel4 szemben, amely nem látta e körben veszélyeztetve a bírói (p)ártatlanságot.

VII. Terhelti jelenlét a tárgyalás során, nyilvánosság

Ezt követően egy olyan kérdésről szólnék, amelyhez „érzelmi szálak” fűznek, mert ebben a kérdésben az új Be. előtti évtizedben többször nyilvánítottam véleményt előadás és írás keretében is. Ez pedig a terhelt tárgyalási jelenlétének kérdése.

Érveltem amellett, hogy ez a terhelt védekezési jogának része, és helytelenítettem, hogy a hatályos törvény ebből a jogból kötelezettséget alkotott, ami többvádlottas ügyekben gyakran akadályozta a tárgyalás megtartását.

Csak remélni tudom, hogy érveim is hozzájárultak a törvény módosulásához, az azonban öröm számomra, hogy a jogalko-

tó is kinyilvánítja, hogy a tárgyalási jelenét alapvetően jogosultság, ezért sokkal szélesebb körben teszi lehetővé a vádlottnak a tárgyalási jelenlétről való lemondást, biztosítva a visszatérés lehetőségét.

Megállapítható, hogy a terheltnek ez a szélesebb joga, a védői kötelezettség szélesedésével jár, hiszen a védőnek jelen kell lennie a terhelt távollétében tartott tárgyalásokon is, sőt merőben új feladatként kézbesítési ügygondnokként kell fellépnie a távol maradó terhelt vonatkozásában.

Ez már átvezet azokhoz a változásokhoz, amelyeket nem tartok védői szempontból pozitívnak. A következőkben ezek közül említek néhányat. E körben röviden elemezném a büntetőügyek tárgyalásának két kiemelkedő alapelvének, a nyilvánosságnak és a közvetlenségnek néhány évtizeden belül bekövetkezett döntő változásait:

1. Szakmai pályám első évtizedeiben (hetvenes-nyolcvanas évek) megszokottak voltak a hallgatósággal zsúfolt tárgyalóteremben zajló ülések, ahol tehát a gyakorlatban is érvényesült a nyilvánosság alapelve, nem beszélve a közvetlenségről, hiszen vádlotti és tanúi meghallgatásra kizárólag a tárgyalótermekben került sor.

2. A kilencvenes évek elejétől a hallgatóság helyét a televíziós közvetítések és az újságírók vették át, akik a jelentősebb ügyeket szinte folyamatosan közvetítették, az írott sajtó is nap nap után tudósítást adott róluk.

3. A nyomtatott sajtónak a tárgyalásokról történő kikopásával és a televízió bulvárosodásával egyidejűleg a következő fázis a kétezres évek elejétől 2018-ig (az új Be. hatálybalépése) jellemezhető, ahol azonban legalább a vádlottak és a védők fizikai jelenlétében zajlottak a tárgyalások, tehát a nyilvánosság gyakorlati eltűnése mellett legalább a közvetlenség továbbra is érvényesült.

4. Végül bekövetkezett a legújabb szakasz, amikor már az ügyek jelentős részében nem csupán a hallgatóság hiányzik a tárgyalótermekből, hanem maguk a vádlottak is, vagy azért, mert élve jogukkal lemondanak a részvételről, vagy azért, mert a büntetés-végrehajtási intézetből nem állítják elő a terheltet, de „nagyvonalúan” biztosítják a Skype-kapcsolatot. Túl azon, hogy ez véleményem szerint közelről sem biztosítja a valódi közvetlenséget, a védőnek is újszerű feladatot ad, hiszen döntenie kell arról, hogy a még fennmaradt közvet-

lenség lehetőségéről lemondva a távkapcsolatra kényszerített terhelt mellett ül, vagy a védői jogok egy részéről lényegében lemondva a tárgyalótermet választja, ami azt jelenti, hogy a tárgyalás idejére magára hagyja a vádlottat, hiszen nincs lehetőség a közvetlen kapcsolattartásra.

5. Ellenállok a kísértésnek, és nem bocsátkozom jövőbe látással, nem jósolgatok, hogy a következő években, évtizedekben az informatikai fejlődés hová vezet, marad-e még valami a valódi közvetlenségből, a valódi nyilvánosságból.

VIII. Záró gondolatok Írásom elején már idéztem dr. Király Tibor szavait, most gondolataim összegzésénél ismét a közel hatvan évvel ezelőtt megjelent művéből idézek, mert minden, büntetőeljárással foglalkozó számára örökbecsűek az ott írtak, ma is megkerülhetetlenek:

„A történelmi és a társadalmi gyakorlat bizonyítják, hogy az igazság elérésének az az eljárás az alkalmas eszköze, amelyben a terhelt szabadon védekezhet, amelyben védő támogathatja őket. Nem hihető ugyan, hogy a védelem joga oly csodaír, amely megóv a visszaélésektől, a tévedésektől, az ártatlanok elítélésétől, de mégis, valamely biztosítékot nyújt erre, és reményt kelt.

Soha nem a védőtől kell félteni a büntetőeljárást. A védő közreműködése sokkal inkább elősegíti, mint gátolja a jogszerű eljárást, az igazságos ítéletet.

Az igazságért küzdő erők a valóságban akkor vannak egyensúlyban, ha működik a védelem, és nem akkor, ha az hallgat.”5

Védői kötelességünk hűek maradni Király Tibor tanításához. 

Jegyzetek

1 KIRÁLY Tibor: A védelem és a védő a büntetőügyekben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1962, 120.

2 Be. 42. § (4) bekezdés b) és d) pontja, Üttv. 40. § (2) bekezdés.

3 BÁNÁTI János–MÁTYÁS Dénes: Új büntetőeljárási törvény – újszerű védői kihívások a büntetőeljárás nyomozati szakában. In BÁRD Petra (szerk.): Liber Amicorum – Bárd Károly – Vol I. – Mértéktartó hatalom: Igazságszolgáltatás a jogállamban. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2022, 191–192.

4 26/2021. (VIII.11.) ÁB­határozat.

5 KIRÁLY Tibor: A védelem és a védő a büntető ügyekben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1962, 120­–132.

Hatvan év a hazai joggyakorlatban

A New York-i választottbírósági egyezmény

Aligha létezik olyan sikeres nemzetközi jogi szerződés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén, mint a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-én New Yorkban kelt egyezmény1 („Egyezmény”). Az Egyezményhez csatlakozott államok száma közelíti a 170-et, emellett mintaként szolgált az UNCITRAL 1986. évi nemzetközi választottbíráskodásról szóló modelltörvényének2 („Modelltörvény”) kidolgozásakor, amelyet hazánk is kiindulási alapnak tekintett a választottbíráskodás közelmúltbeli átfogó szabályozása során. Figyelemmel arra, hogy az Egyezmény idén ünnepli hazai hatálybalépésének hatvanadik évfordulóját, érdemes áttekinteni az ahhoz kapcsolódó hazai bírói gyakorlatot, választ keresve arra a kérdésre, hogy mennyiben követi az Egyezmény nemzetközi joggyakorlatában kialakult uralkodó trendeket. Az összehasonlításhoz többek között segítségül hívjuk a közelmúltban magyar fordításban megjelent ICCA Kézikönyvet az Egyezmény értelmezéséhez, amely azzal a céllal készült, hogy az Egyezmény sokszor csak idegen nyelven elérhető külföldi bírói gyakorlatát könnyebben hozzáférhetővé tegye az Egyezményt alkalmazó nemzeti bírák és természetesen valamennyi, választottbíráskodással foglalkozó szakember számára.3

1. Az Egyezmény a hazai jogrendben

1.1 Marginális szerep a rendszerváltásig, közvetett hatás a kilencvenes évektől Magyarország 1962. március 5-én csatlakozott az Egyezményhez, és még ugyanabban az évben az Igazságügyi Minisztérium egy végrehajtási rendeletet is kiadott bizonyos végrehajtási kérdésekről.4 Ugyanakkor a csatlakozás utáni három évtizedben a politikai és gazdasági berendezkedésre tekintettel az Egyezmény a rendszerváltásig csak mellékes szerepet játszhatott. Emellett pragmatikus indokai is voltak annak, hogy a rendszerváltás előtt az Egyezmény csak korlátozott szerephez juthatott a hazai gyakorlatban. A KGST-ben a nemzetközi választottbíráskodás jogát elsősorban a Moszkvai Egyezmény szabályozta,5 mely a New York-i Egyezményhez képest kevesebb megtagadási okot ismert a választottbírósági határozat végrehajtásával szemben. Másrészt az Egyezmény hazai végrehajtási rendelete egy további megtagadási okot is bevezetett, amely alapján a hazai fél a végrehajtási szakaszban még a magyar jog speciális szabályaira is hivatkozhatott a külföldi választottbírósági ítélet hazai végrehajtásának ellehetetlenítése érdekében.6 A fenti okokból az Egyezmény hazai alkalmazása igazi lendületet a rendszerváltás után kapott, amikor újra kinyíltak a nem-

zetközi gazdasági kapcsolatok. Az Egyezmény mintaként szolgált az UNCITRAL Modelltörvény 1985. évi elfogadásakor is, és mivel utóbbit a hazai jogalkotó a választottbíráskodás két legutóbbi kodifikációja alkalmával, 1994-ben és 2017-ben is kiindulási alapként tekintett, megállapítható, hogy az Egyezmény – közvetett módon –meghatározó befolyást gyakorolt és gyakorol mindmáig a választottbíráskodás hazai szabályozására.

1.2 A kereskedelmi fenntartás

Az Egyezmény I. cikk (3) bekezdése alapján lehetőség van az Egyezményhez úgynevezett viszonossági, illetve kereskedelmi fenntartással csatlakozni, amivel Magyarország is élt. A kereskedelmi jelleg fogalmának meghatározását az Egyezmény a nemzeti jognak engedi át, a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy e fogalmat a különböző nemzeti bíróságok a cél szerinti értelmezést alapul véve viszonylag tágan értelmezik.7 Több hazai ítélet is született a kereskedelmi fenntartás értelmezéséről. Egy osztrák választottbírósági ítélet elismerése ellen az adós azzal próbált védekezni, hogy az általa kötött bérleti és garanciavállalási szerződés a tulajdonosváltozás hiánya miatt nem kereskedelmi jellegű. A bíróság jogerős döntése leszögezte, hogy bár a régi Kereskedelmi törvény8 már nem hatályos – így a kereskedelmi jogviszony fogalmát a tételes jog nem szabályozta –, a régi Ptk.-nak a választottbírósági út lehetőségét kimondó 7. § (2) bekezdése alapján a tulajdonosváltozás kérdése a kereskedelmi jelleg megítélése szempontjából irreleváns.9 Egy svájci jog alapján kötött kereskedelmi ügynöki szerződésből fakadó jogvitában hozott választottbírósági határozat kapcsán az adós arra hivatkozott, hogy munkaviszonyban állt, azonban a bíróságok szerint – szemben a munkajogra jellemző alá-fölé ren-

Dr. Schmidt Richárd LL.M ügyvéd, választottbíró, Budapest

deltségi viszonnyal – a kereskedelmi ügynöki szerződést két önálló gazdasági szereplő kötötte egymással, akik közös gazdasági céljaik elérése érdekében, jutalékos rendszerben önálló haszonszerzésre törekedtek, ami egyértelműen az Egyezmény hatálya alá tartozó kereskedelmi jogviszony.10 Egy, a Belga Királysággal hálózatfejlesztési kivitelezési szerződést kötő adós a végrehajtási eljárásban azon az alapon vitatta a jogviszony kereskedelmi jellegét, hogy a felek közötti szerződésre a közigazgatási jog az irányadó. Az eljáró bíróságok azonban leszögezték, hogy jóllehet a lakosság villamos energiával való ellátása kapcsolódik az állam közhatalmi funkciójához, de a felek jogviszonyában az állam nem közhatalmi jogosítványait gyakorolta, hanem sajátos piaci szereplőként, mellérendelt félként szerződött.11 Fentiek alapján megállapítható, hogy a kereskedelmi fenntartás hazai joggyakorlata összhangban van az irányadó nemzetközi trenddel.

2. A választottbírósági kikötés kikényszerítése

2.1 Alapelvek: vélelmezett érvényesség, autonómia

Az Egyezménynek a hazai jogi szakirodalomban kevésbé tárgyalt és az esetjogban is meglehetősen alulreprezentált része a II. cikk, amely a választottbírósági megállapodásra vonatkozó alapvető szabályokat tartalmazza. Az Egyezmény II. cikk (3) bekezdése alapján a jogirodalom domináns álláspontja szerint az Egyezmény vélelmezi a választottbírósági megállapodások érvényességét (presumptive validity).12 A vélelmezett érvényesség kérdéséhez szorosan kapcsolódik a választottbírósági megállapodás fő szerződéstől való függetlenségének, autonómiájának elve (separability), aminek alapján a fő szerződés érvénytelensége nem feltétlenül vonja maga után a választottbírósági megállapodás érvénytelenségét is. A fenti elvek eljárásjogi vetülete a Kompetenz-Kompetenz elv, amelynek alapján a választottbíráknak maguk dönthetnek saját hatáskörükről azzal, hogy a választottbírói hatáskör fennállásáról való végső döntés majd az állami bíróság jogköre lesz. A hatásköri felülvizsgálat terjedelméről a nemzetközi gyakorlatban nincs egységes megközelítés. Amíg Franciaországban és Svájc-

ban az úgynevezett prima facie – sommás jellegű – vizsgálat érvényesül, és csak első látásra is nyilvánvalóan érvénytelen választottbírósági megállapodás esetén utasítják a feleket rendes bíróság elé, addig több jogrendszerre jellemző, hogy az állami bíróságok már ebben a szakaszban teljes körű, de novo bizonyítást folytatnak le. A magyar bírói gyakorlat belföldi érvénytelenítési ügyekben hagyományosan a második megközelítést követi, de bizonyos területeken már túlment az optimális ponton, erodálva a Kompetenz-Kompetenz elv negatív oldalát, amely kérdéskörre az alábbiakban még részletesen kitérünk.

2.2 Választottbírósági megállapodás létrejötte és érvényessége

A választottbírósági megállapodás végrehajtása szempontjából elsődleges kérdés, hogy létrejött-e ilyen megállapodás, s ha igen, akkor az alaki szempontból érvényes-e. Az Egyezmény II. cikk (1) bekezdése alapján választottbírósági megállapodást csak írásban lehet megkötni. Az írásbeli forma egyrészt az Egyezmény autonóm fogalma, így e kérdésben a nemzeti jog nem érvényesülhet, másrészt az uralkodó álláspont szerint egy úgynevezett maximumszabály, amely nem zárja ki a kedvezőbb nemzeti jogi előírások érvényesülését. Manapság elkerülhetetlen a kérdés, hogy az elektronikus kommunikáció e téren menynyire alkalmazandó. Egy 2006. évi UNCITRAL-ajánlás e tekintetben akként rendelkezik, hogy az Egyezménynek az írásbeliségre vonatkozó felsorolása nem zárt, a technika újabb vívmányai szintén megfelelőnek minősülhetnek.13 Az Egyezmény észak-amerikai és nyugat-európai gyakorlatában az e-mail-váltás már egyértelműen írásbelinek minősül, az igazi kérdés manapság inkább az újabb technikák (például clickwrap és a browsewrap szerződések) megítélése kapcsán merül fel, amelyekkel kapcsolatban a jogtudomány hajlik az írásbeli minősítésre.

2.2.1 Választottbírósági kikötés ÁSZFben, hallgatólagos elfogadás kérdése Az Egyezmény gyakorlatában a legtöbb kérdés a hivatkozással kötött választottbírósági megállapodások, ezeken belül két alapvető esetkör kapcsán jelentkezik. Egyrészt a felek az egyedi szerződésben az általános szerződési feltételekben (ÁSZF)

szereplő választottbírósági kikötésre utalnak, amit a gyakorlat általában létrejöttnek tekint. Másrészt előfordul az is, hogy a felek csak általánosságban utalnak a szerződésükben az ÁSZF alkalmazására, a választottbírósági megállapodásra pedig még utalás sem történik, aminek a megítélésében a gyakorlat már sokkal nagyobb szórást mutat.14 A magyar bíróságok belföldi választottbírósági ügyekben kialakult azon gyakorlata, amely az általános szerződési feltételekben szereplő választottbírósági kikötést még B2B (buisness-to-buisness) relációkban is meglepetésklauzulának tekinti,15 anakronisztikusnak tűnik, a kereskedők közötti határon átnyúló jogvitákban való alkalmazása semmiképpen sem indokolt. A hallgatólagos elfogadás kérdése vetődött fel egy közelmúltbeli hazai ügyben, ahol egy osztrák és egy magyar cég között jött létre vállalkozási szerződés gázmotor javítására.16 Az osztrák fél által alkalmazott ÁSZF az osztrák jog alkalmazását és egy ICC választottbírósági klauzulát tartalmazott, azonban nem lehetett bizonyítani, hogy a magyar fél ezt az utóbbi kikötést kifejezetten elfogadta, jóllehet a felek teljesítették a fő szerződést. Az elsőfokú bíróság lex foriként a magyar jogot alkalmazva – kifejezett figyelemfelhívás hiányában17 – a választottbírósági kikötést létre nem jöttnek tekintette. A másodfokon eljáró bíróság azonban a választottbírósági megállapodásra lex causaeként az osztrák jogot alkalmazta, amely szerint ha a felek azonos iparágban tevékenykednek, vagy huzamosan együttműködnek, akkor nem kell külön felhívni a másik fél figyelmét a szokásostól eltérő szerződéses rendelkezésre, elegendő, ha a másik fél tud e rendelkezés alkalmazásának szándékáról. Jóllehet a fenti döntés kifejezetten nem hivatkozik az Egyezményre, a másodfokú bíróság pro-arbitration megközelítése a nemzetközi választottbírósági megállapodás jogi megítélése kapcsán mindenképp példaértékű, és a jövőben követendő az Egyezmény alkalmazásakor is.

2.2.2 A képviselet kérdése

A választottbírósági megállapodás létrejöttével kapcsolatos jellemző probléma, hogy az azt aláíró képviselő törvényes vagy ügyleti képviseleti jogát utólag kétségbe vonják. Az ügyleti képviselet kérdésköréből

érdemes idézni egy hazai döntést, amelyben egy ciprusi cég magyar magánszemélynek egy magyar cég üzletrészének megvásárlására adott meghatalmazást, majd annak alapján a meghatalmazott öt évvel később egy svájci cégnek adta el ugyanezt az üzletrészt. A második üzletrész adásvételi szerződésében az Oroszországi Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választottbíróság javára szóló választottbírósági kikötés szerepelt, amely alapján a svájci eladó választottbírósági eljárást is indított Moszkvában. Az orosz állami bíróság meg-

teles a feleket választottbírósági útra utasítani. E kategóriákat az Egyezmény nem definiálja, azokat a választottbírósági megállapodásra irányadó jog tölti ki tartalommal. Bizonyos szerzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy ezeken csak a szerződési jog nemzetközileg általánosan elismert – tágabb értelemben vett – érvénytelenségi kategóriái értendők, szemben az olyan idejétmúlt nemzeti szabályokkal, amelyek a nemzetközi választottbírósági megállapodásokat hátrányosan különböztetik meg.19 A hazai gyakorlat-

Kezd kialakulni egy olyan gyakorlat, amely a felek egyikének felszámolása esetén teljesíthetetlennek minősíti a választottbírósági megállapodást.

állapította, hogy erre az eljárásra az orosz választottbíróság hatáskörrel rendelkezik. Ugyanakkor a ciprusi cég Magyarországon rendes bírósági pert indított a svájci vevő ellen annak megállapítására, hogy a második üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződés érvénytelen, mivel álláspontja szerint a 2004. évi ciprusi meghatalmazás csak a vételre terjedt ki, az eladásra már nem, így a második szerződésben szereplő választottbírósági megállapodás is érvénytelen. Ebben az ügyben az első- és másodfokon eljáró bíróság is azon az állásponton volt, hogy a második adásvételt a meghatalmazott álképviselőként kötötte, és a meghatalmazó utólagos jóváhagyása hiányában sem a fő szerződés, sem az abban foglalt választottbírósági megállapodás nem jött létre. Az ítélőtábla döntésének érdekessége, hogy – „lényeges külföldi elem hiányában” – mind a 2004. évi meghatalmazásra, mind a 2009. évi üzletrészeladásra lex foriként a magyar jogot alkalmazta. Ennek az álláspontnak a helyessége vitatható, egyrészt az ügy szembeötlő nemzetközi dimenziója miatt, másrészt azért, mert figyelmen kívül maradt a választottbírósági megállapodás fő szerződéstől való elválaszthatóságának elve.18

2.2.3 Érvénytelenség, hatálytalanság, teljesíthetetlenség

Az Egyezmény II. cikk (3) bekezdése alapján ha a választottbírósági megállapodás érvénytelen, hatálytalan vagy nem teljesíthető, akkor az állami bíróság nem kö-

ban – belföldi választottbírósági kikötések kapcsán – sajnálatos módon kezd kialakulni egy olyan gyakorlat, amely a választottbírósági megállapodást kötő felek egyikének felszámolás alá kerülése esetén teljesíthetetlennek minősíti a választottbírósági megállapodást.20 Ez a megközelítés éles kritikát kapott a hazai jogi szakirodalomban, különösen a gyors automatizmus miatt, amely alapján az adós tényleges vagyoni helyzetének eseti vizsgálatát mellőzve önmagában a felszámolási eljárás megindulását olyan körülménynek tekintik, ami betarthatatlanná teszi a választottbírósági megállapodást. 21 Megjegyezzük, hogy e körben a nemzetközi gyakorlat sem teljesen egységes: a német legfelsőbb bíróság egy döntése szerint a fél nehéz anyagi helyzete – az egyedi körülmények gondos vizsgálata fényében – a választottbírósági megállapodás teljesíthetetlenségét eredményezheti.22 Egy angol és egy portugál felsőbírósági döntés ezzel szemben arra világít rá, hogy a fél nem hivatkozhat anyagi helyzete elnehezülésére a választottbírósági megállapodásból eredő kötelezettségei teljesítésével kapcsolatban.23 Az Egyezményt átható pro-arbitration megközelítéssel legfeljebb az adós vagyoni helyzetének eseti, körültekintő in concreto vizsgálata egyeztethető össze, automatizmusok azonban semmiképp, így csak remélni lehet, hogy a hazai gyakorlatban az Egyezmény hatálya alá eső választottbírósági megállapodásokra nem kerül alkalmazásra.

2.3 Arbitrabilitás

A választottbírósági megállapodás érvényességétől eltérő probléma annak megengedhetősége, azaz annak kérdése, hogy az adott ügy választottbírósági útra tartozhat-e (objektív arbitrabilitás), illetve az, hogy az adott személy jogosult-e választottbírósági megállapodást kötni (szubjektív arbitrabilitás). Az Egyezmény II. cikk (1) bekezdése az objektív arbitrabilitás követelményét említi, ennek hiánya a választottbírósági megállapodás kikényszeríthetetlenségét eredményezi. Az uralkodó álláspont szerint az Egyezmény II. cikkének alkalmazásakor az objektív arbitrabilitást vizsgálni kell egyrészt az eljáró bíróság lex forija, másrészt a választottbírósági megállapodásra irányadó jog mint lex causae alapján is.24 A hazai gyakorlatból e körben említést érdemel a már hivatkozott, ciprusi eladó és svájci vevő közötti üzletrész-adásvételi szerződéssel kapcsolatos ügy, amelyben a svájci alperes választottbírósági kifogásával szemben a felperes objektív inarbitrabilitásra is hivatkozott a magyar bíróságok előtt, mivel álláspontja szerint a per tárgya a magyar cégnyilvántartást mint közhiteles nyilvántartást is érintette, így e vonatkozásában kizárt a választottbíróság eljárása. Ezzel kapcsolatban azonban az ítélőtábla – megítélésünk szerint helyesen – mutatott rá, hogy az üzletrész-adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása a cégjegyzéket közvetlenül nem érinti, így az ügyben szereplő választottbírósági megállapodás –ha létrejött volna – nem ütközött volna az objektív inarbitrabilitás korlátjába.25 Szintén cégjogi tárgyú egy másik hazai ügy, amelyben egy belga–magyar vegyes tulajdonú kft. társasági szerződésében szerepelt egy választottbírósági kikötés egy belgiumi választottbírósági intézmény javára. A belga kisebbségi tag egyedi könyvvizsgálatot kezdeményezett, amit a taggyűlésen a többség nem támogatott, emiatt a tag cégbírósághoz fordult, kérve, hogy – a választottbírósági kikötésre tekintettel – elsődlegesen állapítsa meg hatáskörének hiányát, másodlagosan pedig rendeljen el egyedi könyvvizsgálatot. A jogerős döntés leszögezte, hogy szemben a társasági jogi vitákkal, amelyek vonatkozásában választottbíráskodás köthető ki, a könyvvizsgálat elrendeléséhez kapcsolódó kisebbségvédelmi szabályozás olyan jogintézmény,

amely csakis törvényességi felügyelet keretében érvényesülhet, ez nem minősül a felek magánautonómiájába tartozó társasági jogvitának, így azzal kapcsolatban a választottbírói út nem vehető igénybe.26

3. A választottbírósági határozat elismerése és végrehajtása

Az Egyezmény alapján külföldi választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására irányuló eljárás jogalkalmazói nézőpontból két fázisból áll: a formális szakaszból, amely a kérelmező által teljesítendő követelmények alaki vizsgálatára irányul (IV. cikk), és az érdemi szakaszból, amelyben már a konkrét megtagadási okokat vizsgálják (V. cikk).

3.1 Formai követelmények vizsgálata

A formai vizsgálat során a bíróság a végrehajtást kérő által a végrehajtási tanúsítvány kibocsátása iránit kérelméhez csatolt dokumentumok alaki vizsgálatát végzi el. E dokumentumok a választottbírósági megállapodás és a választottbírósági határozat hiteles(ített) példányai és ezek hiteles fordításai. A nemzetközi gyakorlatban kisebbségben vannak azok az országok, amelyek az Egyezmény rendelkezéseinek mindenben megfelelő dokumentumok benyújtását kötelező eljárás-előfeltételként értékelik. A nemzetközi választottbíráskodás szempontjából vezető államok a formai feltételeket inkább a bizonyítás, illetve bizonyítékok mérlegelése körében kezelik.27 Ezzel szemben a hazai gyakorlatban a formai feltételek teljesítése eljárási előfeltétel, amelyek meg nem felelősége esetén megismételt eljárást rendelnek el.28 Ennek alapján a hazai gyakorlatban jellemző elutasítási ok a hitelesítések, az eredeti dokumentumok, illetve a hiteles fordítás hiánya.29 A hazai gyakorlat alapján a választottbírósági megállapodás csatolásától akkor sem lehet eltekinteni, ha annak megléte a választottbírósági határozatból kitűnik, illetve akkor sem, ha annak létezését korábban maga az adós állította.30

A túlzott formalizmust jól jellemzi egy közelmúltbéli ítélőtáblai döntés, amely szerint – a polgári eljárásokban irányadó elektronikus kapcsolattartás ellenére – a kérelmezőnek a választottbírósági határozatot és megállapodást nemcsak elektronikus formában, hanem eredetiben, papíralapon is csatolnia kellett.31

3.2

A megtagadási okok vizsgálata

3.2.1 Alapelvek

Az Egyezmény V. cikke sorolja fel azokat az okokat, amelyek alapján a választottbírósági határozat végrehajtása megtagadható. Alapelv az érdemi felülbírálat, az úgynevezett révision au fond tilalma, mivel a végrehajtási eljárás nem keverendő össze egy rendes jogorvoslattal, valamint a megtagadási okok kimerítő szabályozása az Egyezményben, amelynek alapján az adós nem hivatkozhat az V. cikkben nem szereplő okra. Ami a megtagadási okok értelmezését illeti, itt mértékadó szűk értelmezés indokolt, mert kivételekről van szó.32 Általánosságban elmondható, hogy a magyar bírói joggyakorlatban a fenti elvek többnyire érvényesülnek, így például a bíróságok kimondták az érdemi felülbírálat tilalmát, továbbá nem fogadták el megtagadási okként a követelés csökkenésére, illetve a harmadik személlyel szemben folyamatban lévő perre való adósi hivatkozásokat sem.33

3.2.2 Ügyleti képesség hiánya, érvénytelen választottbírósági megállapodás

Az Egyezmény V. cikk (1) bekezdés a) pontja megtagadási okként szabályozza egyrészt a választottbírósági megállapodást kötő fél cselekvőképességének hiányát, másrészt azt az esetet, ha a választottbírósági határozatot érvénytelen választottbírósági megállapodás alapján hozták. Az ügyleti képesség hiányával kapcsolatban a hazai érvénytelenítési gyakorlatból két ügy érdemel említést. Az egyikben egy nagykövetség által kötött szerződés esetében állapította meg a bíróság, hogy az utóbbinak nem volt önálló jogi személyisége, így érvényes választottbírósági megállapodást sem köthetett.34 A másikban egy társasház képviseletében a közös képviselő által aláírt választottbírósági megállapodást a közgyűlésnek jóvá kellett volna hagynia, ennek hiányában nem jött létre a választottbírósági szerződés.35 Ami a választottbírósági megállapodás érvénytelenségét illeti, a hazai gyakorlatból említést érdemel egy döntés, amelyben az adós sikertelenül próbált a telexváltással létrejött, angol jogválasztást tartalmazó hajóbérleti szerződésben lévő londoni választottbírósági kikötés érvénytelenségére hi-

vatkozni, amire a bíróság álláspontja szerint az angol jogot mint lex causaet kellett alkalmazni.36 Ugyanígy sikertelen volt az adós védekezése az aláírt választottbírósági kikötésre egy másik ügyben, ahol az adós által aláírt eladási visszaigazolás tartalmazta a Hamburgi Tőzsdei Választottbíróság eljárásának kikötését.37

3.2.3 Értesítés hiánya, tisztességes eljáráshoz való jog sérelme Az Egyezmény V. cikk (1) bekezdés b) pontja két esetcsoportot ölel fel. Az első megtagadási ok, amikor az adóst nem értesítették szabályszerűen a választottbíró kijelöléséről, illetve a választottbírósági eljárásról. Egy idevágó hazai esetben arra hivatkozott az adós, hogy nem értesítették a választottbírósági eljárásról, de bizonyítható volt, hogy megkapta az eljárás iratait, csak ő elutasítva jelzéssel visszaküldte a választottbíróságnak, így alaptalanul hívta fel e megtagadási okot.38 Egy másik ügyben a felek között franchise-szerződés egy pontja tartalmazta a választottbírósági megállapodást, majd az ez utáni pont a felek közötti kommunikáció szabályait. Az adós arra hivatkozott, hogy a választottbírósági eljárás iratainak kézbesítése azért nem volt szabályos, mert a recepción lévő személynek nem volt meghatalmazása az iratok átvételére. Az ítélőtába döntése szerint azonban ez irreleváns volt, mert a felek közötti kommunikációt szabályozó szerződéses pontjának megfelelt a kézbesítés.39 Az V. cikk (1) bekezdés b) pontjának második esetköre, amikor a választottbírósági eljárásban sérül a tisztességes eljáráshoz való jog (due process), és a fél emiatt nem tudja az ügyét előterjeszteni. A nemzetközi gyakorlat ezt az esetkört általában szűken értelmezi.40 A hazai gyakorlat alapján sikertelen volt az ügy előterjesztéséhez való jog sérelmére történő hivatkozás, amikor az adós ténylegesen részt vett a választottbírósági eljárásban, beadványokat nyújtott be, és a tárgyalásokon jogi képviselője jelen van.41 Szintén alaptalan e körben önmagában a nyelvi korlátokra való hivatkozás, így az anyanyelven való értesítés hiánya vagy a választottbírósági határozat magyar nyelvű megküldésének elmaradása az adós részére, miként az is, ha a kézbesítések gyorspostai szolgáltatók igénybevételével valósultak meg, és a választottbírósági ítélet nem teljeskörűen tartalmazza a kézbesítési címeket42

3.2.4 Túlterjeszkedés a hatáskörön

Az Egyezmény V. cikk (1) bekezdés e) pontja a nemzetközi gyakorlatban két esetkört ölel fel: i) amikor a választottbírósági határozat olyan vitás kérdésekről rendelkezik, amelyek nem képezték a választottbírósági megállapodás tárgyát; ii) amikor a választottbírósági határozat túlterjeszkedik a kereseti kérelem korlátain (ultra petita). Az első esetkör vizsgálata során kiemelt jelentősége van a választottbírósági megállapodás értelmezésének, a nemzetközi gyakorlatra itt is jellemző a pro-arbitration megközelítés, ami alapján az állami bíróságok a választottbírósági megállapodások hatályát tágan értelmezik.43 A hazai gyakorlatból figyelmet érdemel egy érvénytelenítési ügyben hozott döntés, amely szerint a választottbírósági kikötés hatálya az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése után felmerülő jogvitára is kiterjed, tekintet nélkül arra, hogy az ügynök az igényét az ágazati jogszabályra hivatkozással terjeszti elő, mivel az utóbbi a szerződéses jogviszony részévé válik.44 Egy másik belföldi ügyben szintén helyesen utasították választottbírósági útra a felperest, amikor az egy adásvételi szerződésben lévő választottbírósági kikötés ellenére a rendes bíróság előtt terjesztett elő elsődlegesen dolog kiadására, ennek hiányában kártérítésre, másodlagosan nem vagyoni kártérítésre irányuló keresetet.45 A fentiekhez hasonlóan rendelkezett egy döntés, amely szerint a vitás ügy fogalma nem szűkíthető le egy szerződésre, ha az abból fakadó szerződésszegés következményeit a felek további írásbeli szerződésekkel kívánják elhárítani.46

3.2.5 Eljárási szabálytalanságok

Az Egyezmény V. cikk (1) bekezdés d) pontját az adós akkor hívhatja fel, ha egyrészt a választottbírói tanács összetétele, másrészt a lefolytatott választottbírósági eljárás nem felelt meg a felek megállapodásának, illetve a választottbíráskodás helye szerinti állam jogának. Az idevágó hazai érvénytelenítési gyakorlatból említést érdemel egy döntés, ahol az érvénytelenítést kérő fél a választottbírósági eljárás során úgy nyilatkozott, hogy nincs kifogása a tanács összetétele ellen, emiatt az érvénytelenítési perben ezen okra már nem hivatkozhatott sikerrel.47 Ami az V. cikk (1) bekezdés d) pontja szerinti egyéb eljárási szabálytalanságokat illeti, e megtagadási ok egyértelműen

azon súlyos eljárási szabálysértésekre vonatkozik, amelyek az ügy érdemi elbírálására kihatással voltak.48 Az eljárási szabálysértések körében az adósok gyakran hivatkoznak arra, hogy az eljárás általában nem felelt meg az adott ország polgári perrendtartásában lévő törvényi szabályoknak, ez a kifogás általában sikertelen.49 Megjegyzést érdemel, hogy ezzel párhuzamos hazai gyakorlat alakult ki az érvénytelenítési perek kapcsán, ahol egy eseti döntés kifejezetten kimondta, hogy a magyar Pp. nem háttérjoga a választottbírósági eljárásnak, kivéve ha a felek kifejezetten így állapodnak meg.50

3.2.6 Nem kötelező, érvénytelenített, felfüggesztett határozat

Az Egyezmény V. cikk (1) bekezdés e) pontja alatti megtagadási ok olyan esetben hívható fel, ha a választottbírósági határozat i) még nem vált kötelezővé; illetve ii) érvénytelenítették vagy végrehajtásában felfüggesztették azon országban, ahol vagy amely állam joga szerint meghozatalra került. Egy közelmúltbeli hazai döntés – amelynek alapjául szolgáló ügyben az adós a választottbírósági határozat részére

3.2.7

Inarbitrabilitás és közrendbe ütközés

Az Egyezmény V. cikk (2) bekezdése sorolja fel azt a két okot, amelyet a bíróság nemcsak az adós hivatkozása alapján, hanem hivatalból is figyelembe vehet az elismerés, illetve végrehajtás megtagadása körében: az arbitrabilitás hiányát, illetve a közrend sérelmét. Az arbitrabilitás hiánya miatt ritkán kerül sor a választottbírósági határozat végrehajtásának megtagadására a nemzetközi gyakorlatban, idevágó hazai ügy pedig nem ismert. Ami a közrend sérelmét illeti, az Egyezmény V. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a végrehajtás országa szerinti közrend sérelme vezethet a végrehajtás megtagadásához. A külföldi joggyakorlat különbséget tesz az anyagi jogi és eljárásjogi jellegű közrendi szabályok sérelme, illetve a tágabb esetkört felölelő nemzeti közrend és a szűkebb értelmű nemzetközi közrend sérelme között. A hazai gyakorlatban még nem beszélhetünk arról, hogy a közrend differenciálódása véglegesen kialakult volna, de ennek csírái már megjelentek. Így például tisztán belföldi tényállás esetén a bíróság eltúlzott ügyvédi munkadíj miatt érvénytelenítette a választottbírósági ítéletet,

A hazai joggyakorlatban túlzott formalizmus figyelhető meg a kérelmező által teljesítendő alaki követelmények (hiteles dokumentumok, fordítások) teljesítése kapcsán.

való kézbesítésének hiányára hivatkozott – rögzíti, hogy a választottbírósági határozat a felekre nézve kötelező, ha azzal szemben már nem áll rendelkezésre olyan jogorvoslat, amely a határozat végrehajtására nézve halasztó hatályú, vagy ha a határozatot a választottbíróság előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítja. E kérdésektől független, hogy az adósnak kézbesítették-e, vagy sem, ami a teljesítési határidő szempontjából releváns.51 Említést érdemel még egy kúriai döntés, amelynek alapján az, hogy a választottbírósági ítélet ellen az ítélethozatal államában érvénytelenítési pert indítottak – felfüggesztés hiányában –, önmagában nem indokolja a határozat elismerésének és végrehajtásának megtagadását,52 illetve egy ítélőtáblai határozat, amely a határozathozatal államában való felfüggesztésre tekintettel megtagadta a külföldi választottbírósági határozat elismerését és végrehajtását.53

mely döntés komoly jogtudományi kritikában részesült.54 Néhány évvel később nemzetközi kontextusban az Egyezményt alkalmazó bíróság már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magas ügyvédi munkadíj önmagában nem indokolta a választottbírósági határozat végrehajtásának megtagadását.55 Az eljárási közrend sérelmével kapcsolatban pedig említést érdemel két újabb ítélőtáblai döntés az Egyezmény hazai gyakorlatából. Az egyik esetben a másodfokú bíróság az adós kézbesítési szabálytalanságokra való hivatkozását kizárólag az Egyezmény V. cikk (1) bekezdés b) pontja körében, az eljárási szabálysértések körében vizsgálta, mivel álláspontja szerint a közrendi záradék alkalmazására csak kivételesen, a társadalmi-gazdasági rend sérelme esetén lehetne hivatkozni.56 A másik ügyben pedig – ahol az adós a választottbírósági határozat kézbesítésének elmaradására és ezáltal jogorvoslati lehetőségeinek elvesztésére hivatkozott – a bíróság

analógiával a Brüsszel Ia rendelet közrenddel kapcsolatos hazai joggyakorlatára utalt, kiemelve, hogy a kézbesítés elmaradása önmagában nem szünteti meg az adós jogorvoslati lehetőségeit.57 Az idézett döntések alapján megállapítható, hogy a magyar gyakorlatban is elindult bizonyos különbségtétel a belföldi és nemzetközi közrend között, ami mindenképpen üdvözlendő.

4. Összefoglalás

Az Egyezmény nemzetközi és hazai joggyakorlatának összevetése alapján az alábbi következtetések vonhatók le. A kereskedelmi fenntartás szűk értelmezése kapcsán a magyar joggyakorlat lényegében konform az Egyezmény uralkodó nemzetközi gyakorlatával. A választottbírósági megállapodás elismerése és végrehajtása vegyes képet mutat. A belföldi érvénytelenítési perekben kialakult gyakorlat – meglepetésklauzula, illetve felszámolási helyzetben lévő felek esetén automatikusan betarthatatlannak minősített kikötés – lényegesen csökkenti a választottbírósági kikötések hatékonyságát. E joggyakorlatot semmiképpen sem lenne helyes alkalmazni az Egyezmény hatálya alá tartozó nemzetközi ügyekben, mert divergál a vezető nemzetközi fősodortól. Ugyanakkor a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog kérdésével kapcsolatban idézett döntések, amelyek a lex foritól elszakadva külföldi jog mint lex causae alapján fenntartották a választottbírósági kikötést, illetve az objektív arbitrabilitás szűk felfogása, ami a cégjegyzéket közvetlenül nem érintő pereknél elvi síkon megengedte a választottbíráskodást, konvergál a domináns nemzetközi trendhez. A választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása kapcsán szintén vegyes a kép. Egyrészt a hazai joggyakorlatban túlzott formalizmus figyelhető meg az Egyezmény IV. cikke vonatkozásában a kérelmező által teljesítendő alaki követelmények (hiteles dokumentumok, fordítások) teljesítése kapcsán, ami szintén divergáló tendenciát mutat a vezető nemzetközi irányhoz képest. Ugyanakkor az V. cikk szerinti megtagadási okok hazai gyakorlata kapcsán konvergencia, sőt konformitás figyelhető meg a domináns pro-arbitration szemlélettel. Jelen sorok írója reményét fejezi ki, hogy az Egyezmény hazai joggyakorlata a következő évtizedekben a végrehajtásbarát megközelítés jegyében fog tovább fejlődni. E kívánatos célhoz kívánt hozzájárulni e tanulmány is. 

Jegyzetek

1 1962. évi 25. törvényerejű rendelet a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről. Hatálybalépés: 1962. X. 22.

2 Az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága által 1985­ben kiadott, 2006­ban felülvizsgált nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló modelltörvény.

3 Az ICCA ­kézikönyv az 1958. évi New York-i Egyezmény értelmezéséhez –Kézikönyv bírák számára. („ICCA Kézikönyv”.) A magyar fordítást készítette: DR. SCHMIDT Richárd, DR. HARANGOZÓ Vanda, DR. GRITTA PÉTER, DR. DÓZSA Dániel. Az ICCA Kézikönyv ingyenesen letölthető az alábbi honlapról: https://cdn.arbitration­icca.org/ s3fs­public/document/media_document/ICCA-NYC-Guide-Hungarian.pdf.

4 Az Egyezménnyel kapcsolatos bizonyos végrehajtási kérdéseket a 12/1962. (X. 31.) IM IM-rendelet szabályozza („Vhr.”).

5 Moszkvában 1972. május 26­án aláírt egyezmény. Kihirdette az 1973. évi 23. tvr.

6 Ld. a Vhr. 5. §-át, mely1994. XII. 13. napjáig volt hatályos.

7 ICCA Kézikönyv 27.

8 1878. évi XXXVII. tc.

9 BH2004.369.

10 BH2007.4.130.

11 Fővárosi Ítélőtába 2201-3. Pfk.27.107/2015/10. sz. döntés.

12 BORN, Gary B.: International Commercial Arbitration Kluwer Law International. 2nd Edition. 2014. 230–236.

13 A New York-i Választottbírósági Egyezmény II. cikk (2) bekezdésének és a VII. cikk (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos UNCITRAL-ajánlás (2006. 07. 07.).

14 ICCA Kézikönyv 47.

15 EH 2003.875. sz., illetve BH 2001.131. szám alatt közzétett eseti döntések.

16 Győri Ítélőtábla Gf.20.107/2020.

17 GK.37. szerinti állásfoglalás.

18 Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2011/12., ÍH 2012.82.

19 BORN, i. m. 838–840.

20 EBD2014.11.4.G szám alatti eseti döntés. Pécsi Ítélőtábla Gf.40.041/2014/11. számú határozata, Fővárosi Törvényszék G.42.087/2016/31. számú határozata, Debreceni Törvényszék G.40.169/2015/42. sz. határozata.

21 BORONKAY Miklós: A fizetésképtelenség hatása a választottbírósági szerződésre. In: A Kereskedelmi Választottbíróság évkönyve 2018. HVG­ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2019. 222–239.

22 Reinmar WOLFF (Ed.) New York Convention – Article-by-Article Commentary. (2nd ed.) C.H. Beck, München. 195.

23 ICCA Kézikönyv 117.

24 WOLFF i.m. 150.

25 Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.417/2011/12., ÍH 2012.82.

26 Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf43.178/2017 – BDT2017. 340.

27 ICCA Kézikönyv 79–82.

28 BH1999.223.; BH+2002.582.; BH2004.18.

29 BH2004.19. BH+2002.582.

30 Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.25.861/2012.; BH2004.285.

31 Fővárosi Ítélőtábla 2201-7. Pkf.25558./2019/4.

32 ICCA Kézikönyv 83–88.

33 BH+ 2015.5.209., BH1998.184.; BH2007.130., BH1996.375.

34 BH2009.25.

35 Kúria Gfv. VII.30.354/2013. 36 BH1997.34.

37 RAFFAI Katalin: A New York-i konvenció alkalmazásának egyes kérdései a magyar joggyakorlatban. In BURIÁN László–SZABÓ Sarolta (szerk.). Arbitrando et curriculum bene deligendo – Ünnepi kötet Horváth Éva 70. születésnapja alkalmából. Pázmány Press, Budapest, 175.

38 BH2004.416.

39 ÍH2019.94.

40 ICCA Kézikönyv 97.

41 Fővárosi Ítélőtábla 7.Pkf.26.013/2017/3.

42 Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.26.476/2015/2.; Szegedi Ítélőtábla Gpkf.II.30.001/2008/2., Fővárosi Ítélőtábla 2201-3. Pkf.25.561/2019/2.

43 BORN i. m. 3543–44.

44 BH2007.411.

45 BH2009.186.

46 Idézi: KECSKÉS László–MURÁNYI

Katalin: A hazai és a külföldi választottbírósági ítéletek végrehajtásának elrendelésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok Magyarországon. Magyar Jog. 2013/03. 135.

47 BH2006.218.

48 BORN i. m. 3564–65.

49 ICCA Kézikönyv 105.

50 1999/9 VBH I (Legf. Bír. Gfv. VI. 30.111/1999. sz).

51 ÍH2021.22.

52 BH+2013.1.31.

53 Debreceni Ítélőtábla Gpkf. III.30.289/2007./4.

54 KECSKÉS László–NEMESSÁNYI

Zoltán: Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend. Európai Jog, 2007/3. 21. RAFFAI Katalin: A nemzetközi magánjogi közrend rétegei – különös tekintettel a közösségi és magyar jogra. Doktori értekezés 2008. 194–195. BOÓC Ádám: A választottbírósági ítéletek érvénytelenítése. Patrocínium, Budapest, 2018. 191.

55 BH2003.127. és BH2007.130. sz. ügyek.

56 ÍH 2019.94.

57 ÍH 2021.22.

„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”

Az ügyvédi iroda jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy került elő, amelynek a törölt ügyvédi iroda volt a tulajdonosa. Megfelelő szabályozás hiányában kellett megoldani a helyzetet úgy, hogy a kérelmező már évek óta várta a kamara segítségét. Az eljárásom ideje alatt a BÜK és a MÜK kidolgozott egy megfelelő szabályozást, de addig is kérdéses volt, kell-e irodagondnok az ügy megoldásához, mi a szerepe az ügyvédek irodagondnokának, mit tehet és mit kell tennie, meddig terjed a felelőssége, valamint milyen szempontok alapján kell elszámolni, és hogyan. A konkrét ügyben ezek a kérdések válasz nélkül maradtak ugyan, viszont mégis tanulságos, mert maga az ügy menete indította el az ügyvédi irodák vagyonrendezési eljárásának szabályozását. Jelenleg felszámoló látja el az ügyvédi irodák vagyonrendezését, de az ügyvédi titok miatt még ebből is lehetnek majd bonyodalmak.

Tényállás és szabályozási háttér 2010-ben törölte nyilvántartásából a Budapesti Ügyvédi Kamara az ügyvédi irodát. A törlés időpontjában – az eredetileg kéttagú ügyvédi iroda – már csak egyszemélyes ügyvédi iroda volt. Az ügyvédi iro-

Az ügyet bonyolította az is, hogy az ingatlanra több jelzálogjog volt bejegyezve. Az egyik jelzálogjog alapját egy kölcsönszerződés képezte, amely szerint a kölcsön adósa az egyszemélyes ügyvédi iroda tagja, míg a kölcsön kezese és zálogkötelezettje az ingatlan tulajdonosa, tehát az ügyvédi iroda. A másik jelzálogjog jogosultja a társasház volt az ingatlan után járó közösköltség-tartozás alapján. Az ügy szempontjából lényeges az is, hogy a törölt ügyvédi iroda tagjával szemben az említett kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás miatt bírósági végrehajtás volt folyamatban.

A kölcsönadó először az ügyvédi kamarához fordult, majd annak eredménytelensége miatt a Fővárosi Törvényszéktől kérte vagyonrendezési eljárás megindítását, amely elutasításra került. Időközben az ügyvédi iroda tagja (aki egyben a kölcsönszerződés adósa) elhunyt. A kölcsönadó ezután ismét az ügyvédi kamarához fordult, és kérte az ügyvédi iroda utólagos vagyonrendezését. Hivatkozott ebben a Fővárosi Ítélőtábla elutasító jogerős végzésére is.

gyatéki ügyben eljáró közjegyző megkereste a Magyar Ügyvédi Kamarát irodagondnok kirendelése érdekében azzal, hogy a kamara jelölje meg, mi tekinthető hagyatéki vagyonnak.

Az elhunyt ügyvéd egyedüli örököse végrendeleti örökösként az ügyvédi irodának az a volt tagja, akinek a tagsági jogviszonya az ügyvédi iroda törlését megelőzően megszűnt. A törvényes örökösök visszautasították az örökséget. A tagsági jogviszony megszüntetésekor a volt tag elszámolt az ügyvédi irodával, amiről tag ygyűlési jegyzőkönyv és ügyelosztási megállapodás is készült.

Az ügyvédi iroda az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) hatálya alatt szűnt meg, azonban az ismételt irodagondnoki kijelölésre és irodagondnoki eljárásra már az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) és az irodagondnokról szóló 7/2017. (XI. 20.) MÜK-szabályzat hatálya alatt került sor, amely szabályzatot az elmúlt időszakban négyszer módosították (többek között ezen irodagondnokság miatt is).

da a törlés napjával jogutód nélkül, a törvény erejénél fogva szűnt meg, mivel egyedüli tagját a kamara fegyelmi úton kizárta. Az ügyvédi iroda tulajdonában állt egy ingatlan. Tekintve, hogy 2010-ben sem az egyedüli ügyvéd tag, sem az ügyvédi iroda irodagondnoka nem végezte el az akkor hatályos ügyvédekről szóló törvény szerinti vagyonfelosztást, az ingatlan-nyilvántartásban változatlanul az ügyvédi iroda volt tulajdonosként feltüntetve.

A hagyatéki eljárás során a közjegyzői kamara kifejtette, hogy az ügyvédi iroda jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyon iránti igény adható át az örökösöknek. A közjegyzőnek nincs hatásköre a meg nem történt vagyonfelosztást hatósági határozattal pótolni. Ennek megfelelően a közjegyzői kamara az irodagondnok kirendelését látta megoldásnak. A közjegyzői kamara állásfoglalása alapján a ha-

A szabályzat 2019. augusztus 1-jétől hatályos változata szerint az irodagondnok kijelölésével a területi ügyvédi kamara mint megbízó és az irodagondnok mint megbízott között az irodagondnoki feladatok ellátására megbízási jogviszony jön létre. A másik lényeges változás az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt érinti, és 2019. január 1-jétől hatályos. E szerint ha az ügyvédi iroda jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő,

Az első vagyonrendezési eljárás

Dr. Méhes Dávid Dániel ügyvéd, Budapest

amelynek a törölt ügyvédi iroda volt a tulajdonosa, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti vagyonrendezési eljárást kell lefolytatni azzal, hogy a törölt cégre vonatkozó rendelkezéseket a törölt ügyvédi irodára kell alkalmazni (Üttv 96. § (5) bek.). Irodagondnoki kijelölésemkor ez a két rendelkezés még nem létezett.

Eljárásom során nem tudtam figyelmen kívül hagyni a Fővárosi Ítélőtábla 15.Vpkf.44.154/2016/3. számon hozott jogerős végzését, amely kifejezetten a gondnokolt ügyvédi iroda vonatkozásában megállapította, hogy a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárásra ezen ügyvédi iroda esetében azért nem kerülhet sor, mert az ügyvédi iroda törlését megelőzően a Ctv. szerinti megszüntetési eljárás nem történt meg, ami viszont a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárás nélkülözhetetlen feltétele. Ezzel a döntéssel a Fővárosi Ítélőtábla egyértelműen arra utalt, hogy ezt a vagyonrendezést az ügyvédi kamarának kell megoldania.

A Fővárosi Ítélőtábla végzésében kifejtette, hogy a Ctv. 119. § (1) bekezdése alapján vagyonrendezési eljárást kérelemre vagy hivatalból akkor kell lefolytatni, ha a megszüntetési eljárás lefolytatása után a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. A Ctv. 119. § (1) bekezdése egyrészt kifejezetten cég, azaz a Ctv. 2. § (1) bekezdésében definiált, a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából létrejött jogalany jogutód nélküli törlése esetére szabályozza a vagyonrendezési eljárást, másrészt kifejezetten úgy rendelkezik, hogy vagyonrendezési eljárásnak a megszüntetési eljárás lefolytatása után van helye. Ez volt az oka annak, hogy később – az irodagondnoki kijelölést követően – az Üttv. rendelkezéseit módosították az ügyvédi iroda vagyonrendezési eljárása vonatkozásában.

Az eljárás során figyelemmel voltam a BH2015.286. eseti döntésre, amely szerint az ügyvédi iroda végelszámolójának nem a Ctv. szerinti szabályokat kellett betartania, hanem az örökösök felhatalmazása alapján eljárva, a vagyon felmérése után az Üt. 76. § (6) bekezdésére figyelemmel a hitelezőkkel kellett volna – bírósági eljáráson kívül – elszámolnia, s erről a közjegyzőnek beszámolnia.

Eljárásom során – a jogutód nélkül megszűnt ügyvédi iroda vagyonrendezésének szabályozása hiányában – figyelembe vettem a MÁV ÁBE megszüntetési eljárása kapcsán született 2/2008. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat azon rendelkezését, miszerint „a jogi személy tulajdonjoga – jogutód nélküli megszűnése ellenére – fennmarad, a polgári jogviszonyokból eredő jogai és kötelezettségei sem szűnnek meg, mert ellenkező esetben azokról a felszámolók sem rendelkezhet-

Eljárásom alatt a tevékenységemet érintően több alkalommal módosították mind az Üttv.-t, mind az irodagondnokságra vonatkozó szabályzatot. Az Üttv. 2019. január 1-jén hatályba lépett változásaival kapcsolatban azonban nem rendezték egyértelműen azt a kérdést, hogy a változások mikortól alkalmazandók. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdése szerint a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal

Az eljárásnak meg kellett, felelnie a régi és az új ügyvédi törvénynek, illetve a vonatkozó kamarai szabályzat rendelkezéseinek és igazodnia kellett a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljáráshoz is.

nének, ugyanis sem a felszámoló, sem az alapszabályban a vagyon átvételére kijelölt szervezet nem tekinthető a megszűnt szervezet speciális jogutódjának, ez utóbbi csak a kötelezettségektől megtisztított vagyon várományosa”. A jogegységi határozat szerint továbbá „az a jogalkotói szándék is megállapítható, hogy a jogi személyt – a megszűnéséről szóló döntés ellenére – vagyonának felszámolása, végelszámolása érdekében fennállónak kívánta tekinteni, és ebben a körben a jogalanyiságát fenn kívánta tartani abból a célból, hogy a képviseletében eljáró felszámoló (végelszámoló) a követeléseket behajthassa, a kötelezettségeket teljesíthesse, és a megmaradt vagyont a jogszabályokban megjelölt személynek, szervezetnek átadhassa”. A jogegységi határozat ezen túlmenően rögzíti, hogy „a kijelölés polgári jogi szerződéssel, megbízással megy végbe, amely magában foglalja a meghatalmazáson alapuló képviseleti jogot is, mert a felszámolók csak a jogi személy nevében tehetnek érvényes jognyilatkozatot. Erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában saját nevükben más személy vagyonáról nem rendelkezhetnek.”

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzése, valamint az általam figyelembe vett eseti döntés és jogegységi határozat alapján úgy kellett lebonyolítani az eljárásomat, hogy megfeleljen a régi és az új ügyvédi törvény, illetve az irodagondnokokra vonatkozó kamarai szabályzat rendelkezéseinek, ugyanakkor igazodjon – amennyire csak lehet – a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljáráshoz is.

kell rendelkeznie. A 2. § (2) bekezdése alapján a jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A 15. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.

A magam részéről egyetértettem volna azzal, hogy a folyamatban lévő ügyben is alkalmazzuk a Ctv. vagyonrendezési eljárására vonatkozó rendelkezéseit, de a jogalkotásról szóló törvény, valamint az Üttv. módosításánál az átmeneti rendelkezések hiánya okán ez nem volt egyértelmű, ugyanakkor a bírósági gyakorlat és a Fővárosi Ítélőtábla végzése alapján a Ctv. vagyonrendezési eljárása analóg módon történő alkalmazását láttam megfelelő megoldásnak.

A jelzálogjogosultak követelésével kapcsolatban az eljárás során kérdéses volt az elévülés. A jelzálogjogosultak követelése a taggal szemben nem évült el, mert a követelés behajtására tett intézkedések folyamatosak voltak vele szemben, továbbá végrehajtási eljárás volt folyamatban. Az elévülés az ügyvédi irodával szemben sem volt megállapítható, mert a Ptk. 326. § (2) bekezdés szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvé-

nyesíthető, ha az elévülési idő már eltelt. Az elévülésre vonatkozó ezen rendelkezéseket az új Ptk. 6:24. §- is tartalmazza.

Irodagondnok kijelölése

A Budapesti Ügyvédi Kamara 2018. május 14-én kijelölt irodagondnoki feladatok ellátására. A kijelölő határozat indokolása szerint a kamara hitelt érdemlő tudomást szerzett arról, hogy a már törölt ügyvédi irodának van vagyona, többek között tulajdonában áll egy ingatlan. Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 85. § (2) b) pontja alapján az (1) c) pontja szerinti esetben az ügyvédi iroda

ni az ügyvédi díjakat. Eljárása során jogosult az ügyvéd, európai közösségi jogász, ügyvédi iroda irataiba betekinteni. A törvény újítása, hogy a jogutód nélkül megszűnő ügyvédi iroda vagyoni helyzetét is rendezi: meghatározza azokat az irodagondnok által ellátandó feladatokat, melyeket az irodavezető mulasztása esetén meg kell tenni. Ennek keretében az irodagondnok felméri az ügyvédi iroda vagyoni helyzetét, rendezi a tartozásait, a hitelezők kielégítése céljából szükséges értékesíti vagyoni eszközeit, továbbá kielégíti a hitelezői igényeket, felosztja a vagyont, végső soron pedig megszünteti a működést.”

amelyeket az ügyvédi iroda volt tagjának (és végrendeleti örökösének) szerződéssel felelős őrzésébe adtam a hagyatéki eljárás végéig.

Az ingatlanra adó- és értékbizonyítvány került beszerzésre az adásvételi szerződést megelőzően. Az eladott bútorokra elfogadtam a volt tag tagsági jogviszonyának megszűnésekor készült elszámolás szerinti értéket. Az eladás alapján befolyt vételárak kapcsán felmerült, hogy lesz-e adókötelezettség, ezért megkerestem a NAV-ot. A megkeresésre érkezett válasz alapján adókötelezettség a jogutód nélkül megszűnt ügyvédi iroda értékesítései miatt nem keletkezik.

vagyoni helyzetét felméri, követeléseit behajtja, tartozásait kiegyenlíti, jogait érvényesíti, kötelezettségeit teljesíti, vagyoni eszközeit pedig szükség esetén értékesíti, a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyont az ügyvédi iroda tagjai, illetve örökösei között pénzben vagy természetben felosztja, és az ügyvédi iroda működését megszünteti.

Az új ügyvédi törvény (Üttv.) irodagondnokokra vonatkozó részének indokolása szerint „az irodagondnok a feladatainak teljesítése során az ügyfelek jogainak és jogos érdekeinek szem előtt tartásával, károsodástól való megóvása érdekében jár el. A korábbi szabályozással azonosan feladatkörében továbbra is ellátja a halaszthatatlan jogi cselekményeket, rendelkezési jogot nyer az ügyvédi letéti számla, fizetési számla és átvett vagyontárgyak felett, valamint megkísérli beszed-

A régi ügyvédi törvény (Üt.) is szabályozza az ügyvédi iroda vagyonrendezését.

A 76. § (6) bekezdése szerint a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont az alapító okirat eltérő rendelkezése vagy megegyezés hiányában a tagok között vagyoni hozzájárulásuk arányában kell felosztani.

Az eljárás menete röviden Az eljárásom során az ügyvédi iroda tulajdonát képező ingatlan a törvényes örökösökkel és a végrendeleti örökössel egyeztetve adásvételi szerződéssel került értékesítésre.

A gondnokolt ügyvédi iroda tulajdonát képezték az irodában található bútorok és lámpák, amelyeket az ügyvédi iroda volt tagja –aki egyben az ügyvédi iroda elhunyt tagjának egyedüli és általános végrendeleti örököse is – megvásárolt ingó adásvételi szerződéssel. Az ügyvédi iroda vagyonát képezte továbbá az irodában található festmények egy része,

Az irodagondnoki kijelölést követően az ügyvédi irodában található iratok alapján megállapítható volt, hogy az ügyvédi iroda mely bankoknál vezethetett bankszámlát. A pénzintézeteket írásban megkerestem, így kiderült, hogy több bankszámlája van az ügyvédi irodának, amelyeken a letéti számla kivételével tartozás volt. A bankszámlák zár alá vételét még a Fővárosi Bíróság rendelte el az ügyvédi iroda törlését megelőzően. A zár alá vétel a bankszámlák megszüntetését nem tette lehetővé. Eljárásom során több alkalommal kértem a banknál az ügyvédi iroda még meglévő bankszámláinak megszüntetését a 2009. évi LXXXV törvény 18. §-a alapján, mely szerint a pénzforgalmi számlát a pénzforgalmi szolgáltató azonnali hatállyal megszünteti, ha a nyilvántartást vezető szervezettől származó okirattal a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett szervezet nem igazolja, hogy a nyilvántartásban szerepel. Igazoltam a bank részére, hogy az ügyvédi iroda 2010-ben jogutód nélkül megszűnt.

A bankkal történt levélváltások és többszöri személyes ügyintézés sokáig nem vezetett eredményre, ezért közvetlenül megkerestem a Fővárosi Törvényszéket a zár alá vétel feloldása érdekében. Megkeresésemre soha nem érkezett válasz a törvényszéktől, viszont a bank tájékoztatott, miszerint a Fővárosi Törvényszék tájékoztatása alapján a NAV az illetékes eljáró hatóság a zár alá vétel feloldása ügyében, egyúttal arról is tájékoztattak, hogy a NAV-nál kezdeményezték a zár alá vétel megszüntetését. Ezt követően néhány hónap elteltével a bank végül arról tájékoztatott, hogy „a bankszámlák zárolása az eljáró hatóságokkal történt egyeztetéseket követően feloldásra került”.

A zár alá vétel feloldására tekintettel ismét kértem a bankszámlák megszüntetését, aminek során az ügyintéző arról tájékoztatott, hogy olyan kamarai határozatra lenne szüksége a pénzintézetnek, amely a bankszámla megszüntetésére is kiterjedő hatállyal bír. A kamara kérésemre az irodagondnoki kijelölésemet meghosszabbította határozatlan időre. A határozatot és az irodagondnokságról szóló szabályzatot megküldtem a banknak, így végül sikerült megszüntetni a bankszámlákat. Az ügyvédi iroda letéti számláján lévő összeget a bank átutalta az általam megjelölt elkülönített számlára, semmilyen banki költséget nem vontak le. Az ügyvédi iroda törlésekor eljáró irodagondnok záró jegyzőkönyve szerint az ügyvédi iroda minden ügyfelével elszámolt, folyamatban lévő ügyekben nem látott el ügyvédi tevékenységet, letétet nem kezelt.

Az ügyvédi iroda vagyonrendezését a hitelezői felhívásokkal közzétettem két országos napilapban a szabályzatunknak megfelelően, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara weboldalán.

Az eljárás során bejelentett hitelezői igényekből kizárólag a jelzálogjogosultak hitelezői igényeit ismertem el és fizettem ki. A közüzemi szolgáltatók felé fennálló tartozásokat nem ismertem el, illetve a kötelezettségeket végül a vevő rendezte, és nem számoltuk el egymás között, úgyhogy nem merült fel költségként.

Az irodagondnoki teendőkkel és az új szabályozással kapcsolatos észrevételeim Szerintem ellentmondásos és számos félreértésre adhat okot az irodagondnok jogkörének kiterjesztése a fizetési számlák feletti rendelkezési jogra, az ügyvédi díjak beszedésére, gazdálkodásra, hitelezői igények kielégítésére, vagyonfelosztásra, örökösökkel való – gazdálkodással kapcsolatos – egyeztetésre.

Az ügyvédi iroda gazdálkodása nem tartozik a szoros értelemben vett ügyvédi tevékenységek közé. Az irodagondnok eljárása véleményem szerint kizárólag az ügyvédi tevékenység folyamatosságának biztosítéka és e szempont alapján az ügyfélérdekek biztosítása, végső soron az ügyfélvédelmet szolgálja. A gazdálkodás ehhez a célhoz, illetve a korábbi szabályozáshoz képest hosszabb távú és terjedelmesebb feladat. A jelenlegi szabályozás

szerint az irodagondnok szerepe gyakorlatilag a felszámolói szerepkört is betölti.

A pénzforgalmi számlák feletti rendelkezési jog, a vagyonnal való gazdálkodás, a hitelezői igények kielégítése – ezzel kapcsolatban az igények elismerése, mérlegelése –, a vagyontárgyak értékesítése álláspontom szerint nem kellene hogy az irodagondnok feladata legyen. A szabályozás sem elég részletes, kérdéseket vet fel önmagában az is, hogy például a vagyontárgy értékesítése milyen szempontok szerint történjen. A hatályos szabályozás a csődtörvény mellett felállított egy kvázi felszámolási eljárást azzal a különbséggel, hogy az irodagondnok sokkal kevesebb lehetőséggel rendelkezik, nincs meg a felszámolási eljárás lebonyolításához szükséges képzettsége és felelősségbiztosítása, illetve teljesen alaptalanul sokkal kevesebb díjazásban részesül, mint a felszámoló

Az irodagondnok jelenleg a kamarával megbízási jogviszonyban végzi tevékenységét, minden felelősséget neki kell vállalnia. Ezen túlmenően az irodagondnoki tevékenységgel járó készkiadásokat is az irodagondnoknak kell megelőlegeznie. Ez nem szerencsés, de nem is korrekt, mert végső soron az irodagondnoki tevékenység tipikusan kamarai feladat, az ügyvédi kar érdekét szolgáló olyan közfeladat, amelynek lényege az ügyfélérdekek védelme és az okiratbiztonság. Ennek a feladatnak nem lehet egyedüli felelőse, sem költségviselője egy irodagondnok. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az irodagondnok kamarai tisztség legyen.

Az ügyvédi irodák elleni fizetésképtelenségi eljárások lehetővé tétele óta problémát okozott, hogy a felszámoló nem lép az ügyvéd helyébe az ügyfelekkel való jogviszonyban, tehát nem veheti át az ügyfelek iratait az ügyvédi iroda vezetőjétől, mert az ügyvédi titkot képez, nem veheti át a letétbe tett összegeket, mert az nem az ügyvédi iroda vagyona stb. Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 85–86. §-a és 96–98. §-a tartalmazza az irodagondnok intézményét és a felszámolóval való kapcsolatának alapelemeit. Felszámolás esetén a jogi képviselet iratait és a letéteket az irodagondnok, míg a működés gazdasági, pénzügyi iratait –felszámolás esetén – a felszámoló veszi át. Ez alapján az irodagondnokság szabályozására két megoldási javaslatom lenne. Az

egyik, hogy az irodagondnok ügyvéd lehessen egyben felszámoló is, aki szerepel a felszámolók névjegyzékében. Ez esetben a felszámolást is irodagondnok végezné. A másik megoldás, hogy visszatérünk az eredeti funkcióhoz, legyen éles határ a gazdálkodás és a szorosan vett ügyvédi tevékenység között nemcsak a felszámolási eljárás esetén, hanem általános jelleggel minden olyan esetben, amikor irodagondnokot jelöl ki a kamara, tehát az irodagondnok kizárólag az ügyvédi tevékenység gondnoka legyen.

Ebből a szempontból logikus és valószínűleg jó megoldás, hogy az ügyvédi iroda jogutód nélküli törlését követően – ha olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt ügyvédi iroda volt a tulajdonosa – a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti vagyonrendezési eljárást kell lefolytatni azzal, hogy a törölt cégre vonatkozó rendelkezéseket a törölt ügyvédi irodára kell alkalmazni. Ebben az esetben ugyanis ügyvédi tevékenységet érintő ügyekkel, iratokkal – az ügyvédi iroda jogutód nélküli megszűnése miatt – valószínűleg nem kell már foglalkozni, így nem okoz problémát, hogy nem ügyvéd látja el az utólagos vagyonrendezést, hanem a felszámolói névjegyzékben szereplő felszámoló.

Érdemes lenne az irodagondnokságról egy összefoglaló tájékoztató elkészítése, amelyet a Magyar Ügyvédi Kamara weboldalán közzéteszünk a kollégák és ügyfeleink számára. Számtalanszor előfordult például, hogy felszámolók kerestek meg az Üttv. 98. § (5) bekezdésben írt iratok átadása miatt, illetve az ügyvéd, ügyvédi iroda vagyoni helyzete felől érdeklődtek. Ezekben az esetekben tájékoztattam a felszámolókat az irodagondnok felszámolás esetén végzendő tevékenységéről, ami a felszámoló eljárására tekintettel kizárólag a szoros értelemben vett ügyvédi tevékenységet jelenti (ügyfelek, hatóságok tájékoztatása, ügyiratok számbavétele, kiadása), és nincs köze a gazdálkodáshoz. A kamarai honlapon ezenfelül feltüntethetnék, melyik ügyvédnek ki az irodagondnoka, illetve helyettes ügyvédje, jóllehet ezt a törvény is tartalmazza (Üttv. 190. § (1) e) pontja), de egyelőre nem tökéletes még a nyilvántartás. 

Budapest, 2022. október 1.

Védőügyvédi tanulság egy emberölés nyomán

Ferdinand von Schirach német ügyvéd kollégánk negyvenöt éves korában megírta a Bűnös? című kötetét. A 2009-es művében tizenegy saját praxisú bűnügyét villantotta fel szépirodalmi stílusban. Könyve bestsellerré vált. Nem csak hazájában, hanem Amerikában is, angol nyelven. Millióan olvasták el százhetven oldalas írását. A sikeres megjelenés óta teljesen íróvá vált szerző egyszerűen, szikáran megfogalmazta, alkalmanként sejtelmesen fellibbentette az egyes aktákban és személyekben rejlő, az eseteken és szereplőkön túlmutató gondolatait, tanulságait. Úgy tűnik, ezek nem csak izgalmasak, hanem hasznosíthatók ügyvédeknek és ügyfeleiknek is. A 2010­es magyar kiadás inspirált arra, hogy közreadjak hasonló összefoglaló művet magam is a közeljövőben. Ennek egyik szerény tanulmányi példáját adom közre (megváltoztatott nevekkel), bízva abban, hogy szakmai pályafutásuk során hasonló kérdéseket (netán válaszokat) megfogalmaztak már az Ügyvédek Lapja olvasói is, különösen a védőügyvédek.

Az első adatok 2002. december 29.-én 13 órakor K. Zoltán bogádi lakos távbeszélőn bejelentést tett a Pécsi Rendőrkapitányság ügyeletére, hogy kutya sétáltatás közben a Bogádi és Nagykozári út kereszteződésétől kb. száz méterre egy női holttestet vett észre a füves, gazos részen. A rögvest kiküldött járőr a helyszínen megállapította, hogy a bejelentés valós. A kb. húsz év körüli nő bűncselekmény áldozata lett.

A nyomozás

A halaszthatatlan nyomozási cselekményként lefolytatott helyszíni szemlén észlelték a detektívek, hogy a sértettet alulról teljesen lemeztelenítették, miközben a fölső ruházatát rajta hagyták. Az alsó ruházat darabjait, farmer nadrágját, cipőit, kabátját a test közelében eldobálva találták meg. Egy orvosi fecskendőt is felleltek, amelyen vérgyanús szennyeződést láttak. Az elhalt nyakán zsinegelésre utaló vérbeszűrtségi nyomot regisztráltak. A fejének hátsó jobb részén pedig egy feltehetően lövéstől származó lyuk tátongott. Az orvos szakértők értékelése szerint a halál kb. 12-24 órája állhatott be.

A szemle utáni boncoláson az orvosok a koponya jobb oldali falcsonti tájékán találtak egy kerek, 11 mm átmérőjű anyaghiányos bemeneti nyílást. A nyílás egy csatornában folytatódott, mely – álló testhelyzetet, egyenes fejtartást feltételezve –jobbról-hátulról, balról-előre és kissé lefelé mutatott. A csatorna hosszát 80 mmnek mérték. Ilyen hosszúságban, kb. 1215 mm-es sávban az agyállomány roncso-

lódását is észlelték. Emellett az arcon kisebb kiterjedésű hámhúzódásokat figyeltek meg. A bal oldali csípőtájékon két kisebb szederjes hámhúzódást, a nyakon elöl félköríves zsinegelési barázdát detektáltak. A sértett halálának okát agyállományi roncsolódásban jelölték meg, amely erőszakos úton jött létre. A gyors orvosi segítség sem menthette volna meg.

Kimondták, hogy a sértett nyakát megzsinegelték egy 5-7 mm átmérőjű kötélszerű tárggyal, melynek következtében a nyelvcsont mindkét nagyszarva eltört. Ez a sérülés még életében keletkezett. Azt is állították – valószínűséggel –, hogy egy speciális eszközzel, mégpedig disznóölővel lőtték fejbe.

A további vizsgálatok érdekében a boncolók vér-haj-fanszőrzet mintákat rögzítettek.

A helyszínen az elhalt személyazonosságát nem lehetett azonnal megállapítani, mivel ruházatából személyi igazolványa vagy egyéb okirata nem került elő. Csakúgy nem, mint a mobiltelefonja vagy egyetlen forintja. A szemle és az elsődleges nyílt nyomozási adatgyűjtés alapján azonban rövid időn belül kiderítették, hogy az áldozat a 21 éves, hajadon F. Irén, aki egy baranyai falucskából származott. Prostituáltként dolgozott a 6-os főút mellett a Budai vám (a város keleti kivezető útja) környékén.

Az intenzív erőkkel beindított nyomozás során feltérképezték személyi, csalá-

Dr. Fenyvesi Csaba ügyvéd, egyetemei tanár PTE, ÁJK, büntető és polgári eljárásjogi tanszék

di, „munkahelyi” kapcsolatait. Mindenekelőtt kihallgatták a futtatóját. A középkorú férfi elmondta, hogy a „munkavállalója” készpénzt keveset tarthatott magánál, mert „bűnmegelőzési okból” igyekezett naponta többször is átvenni a fuvarok díjait. Mobiltelefonja volt a hölgynek, de annak sorsáról nem tud. Számát és a készülék típusát megadta a kihallgatóknak. Nem tudott érdemi adatot szol -

A fordulat 2003. február 24-én az áldozat mobiltelefon készüléke jelt adott. Felébredt 57 napos Csipkerózsika álmából. Azt ugyanis kezdettől fogva figyeltették. Nem csak a chipes SIM kártya adhat szignált, hanem maga a készülék is. Könnyen lehet, hogy ezt az elkövető sem tudta. Óvatlanságában átpasszolta a készüléket egy ismerősének, T. Sándornak, akitől a felderítők íziben le

A hipotézishez nem jöttek az adatok, a nyomozási szálak nem melegedtek. Nem csak a helyszín, hanem a nyomozás is kihűlt. Közel két hónappal az elkövetés után holtpontra jutott.

gáltatni arról, hogy december 28-án vagy 29-én ki lehetett szolgáltatást igénybe vevő. Számára is furcsa volt, hogy nem veszi fel a telefonhívását 29-én. Kereste is a 6-os út környékén, masírozott kocsijával, de nem lelte fel.

A helyszín közelében korábban videokamerát nem helyeztek ki, érdemi elektronikus adathoz nem jutott a hatóság. Csakúgy nem a mobilszám híváslistájának elemzéséből és a hívók ellenőrzéséből sem. Az utolsó kuncsaft, ha egyáltalán ő volt a tettes, feltehetően az utcán ismerkedett meg az áldozatával, nem telefonozott vele.

Szerény családi kapcsolataiból sem bukkant fel érdemi adat.

A modus operandi nyilvántartásból olyan személy nem jutott a nyomozók látókörébe, aki hasonló bűncselekményt követett volna el korábban. A sértettel ellenségesen viselkedő személyt, bosszúállót, ilyen motivációjú személyt sem tárt fel a széleskörű adatgyűjtés.

A legerősebb verziónak az bizonyult, hogy az alkalmi szexuális partnere, az út mentén őt leszólító, autós személy lehetett a tettese. Nem lehetett kizárni motivációként a sértett pénzének, telefonjának elvétele is az „ingyen fuvar” mellett. A hipotézishez azonban nem jöttek az adatok, a nyomozási szálak nem melegedtek. Nem csak a helyszín, hanem a nyomozás is kihűlt. Közel két hónappal az elkövetés után holtpontra jutott.

És ekkor jött a legnagyobb rendőr, a véletlen. Ami mögött sokszor a szerencse is meghúzódik, no meg a „kriminalisztikai banánhéj”. Amin a tettes megcsúszik.

is foglalták. Mindjárt kibökte, hogy régi ismerősétől, L. Mihálytól kapta egy 4.000 forintos adósság törlesztése fejében.

A kérdőre vont L. Mihály kezdetben egy fiktív becenevet dobott be a nyomozóknak forrásként. Miután ellenőrizték ezt és kiderült a trükkje, bevallotta, hogy ő adta át a mobiltelefont T. Sándornak. SIM kártya nélkül, csak magát a készüléket.

Innentől az események felgyorsultak, a nyom és az ügy melegedni kezdett, visszatért a siker reménye.

Házkutatást tartottak a 28. évét taposó, alkalmi kőművesmunkákból élő, szakmunkásképzőt végzett, egyszer katonai szolgálat alóli kibúvás miatt próbára bocsátott L. Mihály pécsi, keleti városrészes otthonában. A szülei családi házában lakott nyugdíjas édesapjával és a még dolgozó édesanyjával. No meg a madonna arcú feleségével és pólyás kisfiával. Azok nem örültek az egyenruhások megjelenésének, de tűrték. A spájzból mindjárt előkerült egy disznóölő pisztoly, 6,4 cm-es hosszúságú, 11 mm-es szélességű tüskével. Az apa elmondta, hogy ezt használják disznóvágáshoz. Január elején akcióztak vele legutóbb, egy 120 kilós malac bánta.

A bűnüldözők magukkal vitték L. Mihály összes ruháját, lábbelijét és az öreg családi autót. De legfőképpen Mihályt. Aki gyorsan bevallotta, hogy 2002. december 28. napján találkozott a sértettel. 19 óra körüli sötétségben indult el otthonából az apja erősen lestrapált Toyota Corolla személygépkocsijával. A Renault Nyitrai szalon közelében az út szélén sétálgatva látta meg a későbbi áldozatot. Leszólította és megegyezett vele, hogy 3.000 forintért

komplett szexuális szolgáltatást kap. A pénzt előre kérte a hölgy, és ezt át is adta.

A szőke, alacsony termetű Irén beült a személygépkocsi jobb első ülésére, majd a Szent Borbála hídhoz gurultak. Itt a nő először orálisan nyújtott szexuális szolgáltatást. Majd jött az óvszeres közösülés. Hátulról. Úgy, hogy a kétajtós autó jobb első ülésének háttámláját lehajtották. Irén arra feltérdelt, előre hajolt. A feje a hátsó ülés közepe táján feküdt. Ám itt történt a baj – mondta L. Mihály.

– Miféle baj? – kérdezte a kíváncsi nyomozó.

– Hát ekkor történt a baleset – bökte ki szomorú hangon az előállított.

– Miféle baleset? – érdeklődött a kihallgató.

– A hátsó ülésen felejtett disznólövő elsült, durrant egy nagyot. Véletlenül rátenyereltem az indító karjára a jobb kezemmel, amikor az orgazmusom után ráhajoltam. A tüske meg kiugrott és belebökött fejébe.

– De hát nem vette észre, hogy ott van a disznólövő a hátsó ülésen?

– Nem vettem észre, mert rajta volt a kék ballonkabátom, eltakarta.

– De a lefoglalt ballonján nem találtunk lyukat, ahol a tüske kiugrott volna?

– Mert volt alatta rés az ülés egyenetlensége miatt és ott ment ki a tüske. Így nem ütött lyukat a dzsekimen.

– Miért volt önnél egyáltalán disznólövő fegyver, amikor szexelni ment?

– Véletlenül maradt a kocsiban.

– Miért kellett egyáltalán a kocsiba tenni egy disznólövő pisztolyt, amit a házukban használnak disznóölésre?

– Néha el szoktam menni, hogy lőjek vele, például a szőlőnkben.

– Lőni egy olyan pisztollyal, aminek 6-8 centiméteres a tüskéje?

– Igen, egy fa közelében állva szoktam a fába vagy deszkába lőni, játékból.

– Miért volt töltve a pisztoly az autóban?

– Elfelejtettem, hogy patronnal töltve hagytam.

L. Mihály a zsinegelést tagadta, semmiféle fojtást nem alkalmazott. Állította, hogy amikor meglátta a pulzus nélküli, ellazult testet, a meglőtt fejet, pánikszerűen csak annyit tudott tenni, hogy egy eldugott helyen kirakta a kocsiból a fűbe. Tárgyait kidobálta és elhajtott. Semmiféle pénzt nem vett el tőle. Csak útközben vette észre,

hogy a kocsiban maradt a nő telefonja. A SIM kártyát hazafelé tartva kidobta a kocsi lehúzott ablakán, az út szélén a Shell kút közelében. A készüléket magánál tartotta egészen február 24-ig. Akkor átadta adósság törlesztésként egy régi ismerősének, T. Sanyinak, akinek tartozott.

A disznóölő pisztolyt otthon többször lemosta, takarította az eset után. Mint ahogy az autóban levő vérfoltokat is letörölgette. A használt óvszert meg a kukájukba hajította. Azóta azt már sokszor ürítette a köztisztasági vállalat.

A szakértői vélemények

A kihallgatással párhuzamosan a szakértők is aktívan dolgoztak. A szerológusok a lefoglalt személygépjárműben „A” vércsoport tulajdonságú anyagmaradványokat találtak. A boncoláskor biztosított vérmintából tudták már, hogy sértett „A RH pozitív” vércsoporttal bírt.

A vizsgált szőrképletek és rázadékok alapján azt is kimondták a szakemberek, hogy a piros Corolla mindkét első ülés előtti padlószőnyegén több, igen nagy valószínűséggel az áldozattól származtatható hajszál volt azonosítható. Tekintettel arra, hogy ezek egy része egészséges, megtartott hajhagymával rendelkezett, vélhetően erősebb mechanika erőbehatásra (haj húzása, tépése) kerülhettek feltalálási helyükre. Az orvos szakértők szerint az áldozat a gépjármű valamelyik első ülésen lehetett, és húzhatták a haját. Emellett a jobb hátsó ülés előtti szőnyegről biztosított szőrképletek között is találtak olyat, amely az áldozattól származhatott. (A helyszínen fellelt fecskendő és azon levő vér nem volt köthető az ügyhöz, feltehetően már korábbról, más cselekményből maradt ott.)

A fegyverszakértő is szorgalmasan végezte munkáját. Az általa végzett próbalövés (modellezés) során egy műanyag dobozt plasztilinnel (gyurmával) megtöltött, majd az állatkábító készülékbe töltényt helyezett. A műanyag doboz tetejére egy 2 mm vastagságú lapot helyezett, majd az eszközt közvetlenül ráhelyezte a műanyag lap felületére. A készülékből kivágódó acéltüske kilyukasztotta a műanyag lapot és a doboz fenékrészét. Véleménye szerint a lenyomás bekövetkezhet véletlen módon is, ám az igazságügyi orvos szakértők kísérlete nem ezt bizonyította. A kísérlet során egy koponyatető rész-

letét szappan-zselatin keverékkel feltöltötték, majd kihűtötték. A disznóölő fegyvert a vaklőszerrel betöltötték, majd felhúzták. A koponyatetőt rászorított csőtartással átlőtték. A kísérlet során a tesztlövés azonos nagyságú kerek anyaghiányt okozott, mint

nősül. A szándékos fejbelövést és a zsinegelést mindvégig tagadta.

Az idézett első kihallgatása során a szakemberek megítélése szerint magába roskadó (regresszív) magatartást tanúsított. Folyamatosan sírt, cselekménye mi-

A túlélés, a visszatérés esélye sokkal erősebb volt, mint bármiféle (bizonytalan) enyhítés. Érdekelte is őt egykét év. Egyáltalán nem biztos. Egy biztos csak. Túl kell élni. Vissza kell térni.

amilyet a sértett boncolásakor a koponyáján találtak. Az orvos szakértő véleménye szerint a fegyvert annak használójának erősen tartva, a fejre kellett szorítania.

Ezt a verziót erősítette a végrehajtott bizonyítási kísérlet is. Ott a Corollában mutatta meg az aktívan közreműködő gyanúsított, hogyan történt szerinte a balesetes meglövés. Egy próbababát adtak L. Mihály kezébe, aki megmutatta Irénke helyzetét az autóban, amint éppen a feje a hátsó ülésen nyugszik. A szakértők készítettek egy viaszfejet, hasonlóan a sértett fejméretéhez. A hátsó ülés jobb felén fekvő disznóölő pisztoly tüskéje teljesen más szögben érkezett a viaszbábuba a kísérlet során, és teljesen más szögű csatornát hozott létre, mint a boncoláskor talált szúrcsatorna. A szakértők következtetése szerint a terhelt által bemutatott módon nem keletkezhetett a sértett agyi sérülése.

A terhelttől lefoglalt kék ballon aljából hiányzott az összehúzó zsinór. A szakértők szerint az abban használt zsinór alkalmas a sértett nyakán levő sérülések előidézésére.

Az anyagmaradvány szakértők pikogramm mennyiségű emberi agyvelőt találtak a házban talált disznóölő pisztoly tüsketartójában. Az megegyezett a sértett agyvelejei mintájával.

Azt is – az ideg-elme szakértők szerint –a teljesen épelméjű gyanúsított elé tárták, hogy a letartóztatása alatti zárkatársa azt vallotta, hogy neki elárulta bizalmasan L. Mihály, hogy a lövést követően nem következett be azonnal a sértett halála, ezért a dzsekijéből kivett egy zsinórt és azzal fojtogatta.

A terhelt Mindezen bizonyítékok ellenére az eljárás alá vont az egész nyomozás során fenntartotta a balesetes verzióját, ami jogilag gondatlan emberölésnek mi -

att összetört, megbánó magatartást mutatott. Azt is őszintén feltárta, hogy a bűncselekmény megtörténte után folyamatosan arra számított, hogy mikor fognak érte menni a rendőrök. A második alkalommal már azt is megvallotta, hogy az eset előtti két-három évben többször vette igénybe Budai vám környéki prostituáltak szolgáltatásait.

Az elsőfokú bíróság ítélete

A Baranya Megyei Bíróság két napos tárgyalást követően 2004. március 3-án szándékos emberölés (alapeseti) büntettében mondta ki bűnösnek L. Mihályt, miután nem fogadta el a vádlott, tárgyaláson is megismételt baleseti verzióját. Ezért 12 évi börtönre ítélte, mellékbüntetésül 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztésbe beszámította a 2003. március 5. napjától előzetes fogvatartásban eltöltött időt. A bűnjelként lefoglalt ingóságok közül a disznóölő eszközt a hozzátartozó patronokkal elkobozta, míg a lefoglalás megszüntetése mellett a fehér színű bélelt női dzsekit, fehér női műszőrme kabátot, a fekete hosszú ujjú pulóvert, fehér hosszú ujjú női pamut felsőt, fehér rövid ujjú pólót, kék farmernadrágot, a szürke női tangabugyit, a fekete női bakancsot, a női hajcsatot, a két darab gumi óvszert, a fehér öngyújtót, a Siemens A40-es mobiltelefont akkumulátorral, a fehér melltartót és szürke zoknit a sértett hozzátartozójának, a szürkéskék kabátot és az ahhoz tartozó zsinórt, a szürke szabadidő nadrágot a vádlottnak rendelte kiadni, míg az egyéb bűnjelek megsemmisítését rendelte el. Kötelezte a vádlottat az addig felmerült 977.450 Ft, forint bűnügyi költség megfizetésére, míg a további 180.205 forint az államot terheli.

A másodfokú bíróság ítélete

A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosabb minősítésért és hosszabb tartamú, valamint szigorúbb (fegyház) végrehajtási fokozatú szabadságvesztés-büntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést. A védelem eltérő minősítés és ezzel összhangban enyhébb szankcióért fellebbezett.

A Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy a főbüntetés tartamát 14 év börtönre súlyosította. A bűnügyi költséges rendelkezést akként változtatta meg, hogy a vádlott 741.245 forint bűnügyi költséget köteles megfizetni, míg 236.205 forint bűnügyi költség az államot terheli. Egyebekben az elsőfokú bíróág ítéletét helybenhagyta.

Indokolásában a tanács kiemelte, hogy a sértettet ért mindkét sérülés halálos eredményhez vezetett volna. Külön a fejlövés és külön a zsinegelés is a sértett halálát okozta volna. A két sérülés között 1-2, legfeljebb 3 perc telt el. A vádlott azzal védekezett, hogy az általa használt disznókábító eszköz véletlenül sült el a gépkocsija hátsó ülésén, nem szándékosan okozta a sértett fejsérülését, és ezzel halálát. Ezen túlmenően tagadta azt, hogy áldozatát zsinegelte. A véletlen baleset lehetősége, és így a vádlott védekezése a szakértői vélemények alapján minden kétséget kizáróan cáfolható. Az el-

sőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása annyiban szorul kiegészítésre, hogy a vádlott a sértettet egyenes szándékkal ölte meg, halálát kívánva hajtotta végre az ölési cselekményt. Mellőzi a másodfokú bíróság súlyosító körülményként értékelni a cselekmény motiválatlanságát. Ezzel szemben súlyosító körülményként értékelhető a kivégzésszerű, durva, kíméletlen elkövetési mód, a sértettnek esélyt sem adva az életben maradásra. További súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott az ölési cselekmény végrehajtására a sértett fizikailag kiszolgáltatott helyzetét használta fel.

Epilógus

A terhelt meghatalmazott védője sokat és hosszan gondolkodott azon: vajon miért ragaszkodott makacsul L. Mihály a balesetes verzióhoz az egész eljárás során? (A szülők által megbízott védőjének is.) Miközben értelmes ember lévén szinte bizonyosan tisztában volt azzal, hogy az életszerűtlen verzióját nem fogja befogadni egyetlen hatóság, így végső soron a bíróság sem. Miért nem használta ki a megbánásos beismeréssel járó előnyt, az esetleges enyhébb büntetést?

A védencének is felvetett fenti kérdésre nem tudott felelni az eljárás során a védő. Mihály is csak annyit mondott: higgye el ügyvéd úr, ez így volt, ahogy mondom!

A kérdésre tehát nem jött válasz az eljárás során. Csak később. Évekkel később. Tíz évvel később.

Történt ugyanis, hogy véletlenül L. Mihály felesége munkahelyén járt más ügyből kifolyólag a védőügyvédje. És ott beszédbe elegyedett az intézmény portásával, akit évtizedek óta ismert. Szó szót követett. A portás tudta, hogy az ügyvéd volt a meghatalmazott védője L. Mihálynak, olvasta az újságban is. Felvetette, hogy itt takarítgat a házban Mihály felesége, a gyermeke édesanyja. Szoktak cseverészni egymással. És most jön a döntő mondat a portás szájából:

„a feleség már nagyon várja haza Mihályt, nemsokára lejár a balesete miatti büntetése.”

A balesete miatt! És ezt Mihály benn is tudta. Kilátott a rácsok mögül. Kezdettől fogva. A túlélés, a visszatérés esélye sokkal erősebb volt, mint bármiféle (bizonytalan) enyhítés. Érdekelte is őt egykét év. Ha netán. Ha egyáltalán. Az sem biztos. Egyáltalán nem biztos. Egy biztos csak. Túl kell élni. Vissza kell térni. Tovább kell élni. A jövőben.

A már iskolás gyermeke sem gyilkos gyereke, hiszen baleset mindenkivel előfordulhat. Inkább sajnálatos dolog. És Mihály ezt megérezte.

Most már megint otthon van. 

2000 szerzői fotós QR melléklettel)

A 140 országban járt pécsi professzor-ügyvéd-tudományos kutató három utazási kötetének sikere után újabb 33 helyszínt mutat be – a szokásos turista-bédekker szemüvegen túlmenően – főleg jogászi-közgazdászi-kriminalista látószögből. A megírt célpontok: Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyiptom, Észtország, Finnország, Görögország, India, Izland, Írország, Jordánia, Kanada, Kína, Lettország, Litvánia, Marokkó, Málta, Mexikó, Moldova, Oroszország, Paraguay, Skócia, Svédország, Szingapúr, Szlovákia, Thaiföld, Tunézia, Ukrajna.

A világjáró a szokásos turista-bédekker szemüvegen túlmenően – valós helyi bűnügyeket, kriminalisztikai eseteket is felvillant az elmúlt évtizedekben meglátogatott, eleddig meg nem írt 33 államáról. Az élénk, megtörtént esetekkel, kriminális sztorikkal tarkított rövid beszámolókat a QR mellékletben található kétezer helyszíni fotó is plasztikusabbá teszi az érdeklődő, már ott járt, netán oda készülő, vagy csak egyszerűen kíváncsi olvasó számára.

Megrendelhető telefonon/faxon/e-mailen/személyesen: Kódex Nyomda Kft, 7627 Pécs, Rigóder út 29. • E-mailen: kodex@t-online.hu • Telefonon/faxon: (72)213-999

Mit kínál 2023-tól a Magyar Ügyvédek Kölcsönös Biztosító Egyesülete?

„Kizárólagos feladatunk az ügyvédség igényeinek kiszolgálása”

Beszélgetés dr. Csurgó Ottóval, a MÜBSE ügyvezető elnökével

Számos újítást vezet be 2023­tól biztosításainak körében a MÜBSE. Mint megtudtuk, tapasztalataik szerint annak ellenére, hogy az ügyvédek biztosítójaként működnek, az elmúlt években kialakított megoldásaikat, tagjaiknak kínált széles körű szolgáltatási palettájukat az ügyvédek közül sokan – feltehetően sűrű munkabeosztásuk miatt érthető okból – csak részben ismerik. Szerkesztőségünk ezért kereste meg a biztosítót, hogy az ügyvezető igazgatóval, dr. Csurgó Ottóval beszélgetve áttekintő képet adjunk tevékenységük valamennyi, tagjaik számára fontos és előnyöket kínáló részletéről.

Mit is takar az „ügyvédek biztosítója” megfogalmazás?

– Biztosító egyesületünket harmincegy évvel ezelőtt a Magyar Ügyvédi Kamara közreműködésével alapítottunk nonprofit szervezetként, kifejezetten hivatásrendünk, az ügyvédség szakmai felelősségbiztosítási igényeinek kiszolgálására. Tizenegyezer főt meghaladó tagságunk kizárólag ügyvédekből áll. Szervezetünket, munkamódszereinket az ügyvédség igényeinek megfelelően alakítottuk ki. Munkatársaink az ő munkájukat, problémáikat megismerő, megértő szakemberek. A kárrendezésben például kizárólag hosszú és széles körű gyakorlattal rendelkező ügyvéd kollégák hozzák az érdemi döntéseket. Egyesületünknek nincs eredménynövelési kényszere, bevételeinket elsősorban a biztonságos működésre kell fordítanunk. Az egyesületi formának köszönhetően a fennmaradó összeget különböző megoldásokkal visszaforgatjuk tagjainknak, és a magyar ügyvédség támogatására, fejlesztésére költjük.

Milyen változások várhatók az ügyvédi szakmai felelősségbiztosítások körében?

– Biztosítási feltételeinket számos pontos megújítottuk 2023. januári kezdettel. Ezek közül a legfontosabbak a következők: a tagjaink többsége által igénybe vett 1. számú termék káreseményenkénti biztosítási öszszege az Üttv.-ben megfogalmazott évenkénti fokozatos emelkedés után most éri el a 15 millió forintot. Az éves limitösszeg

pedig a MÜK szabályzatában írtaknak megfelelően az alapösszeg kétszeresére, harmincmillió forintra emelkedik. Utóbbi intézkedésnek alapvetően ügyvéd- és károsultvédelmi szempontból van kiemelkedő jelentősége, ugyanis így elkerülhető, hogy egy esetleges nagyobb összegű károkozás után az adott évben a törvényben előírt minimum alá csökkenjen a biztosítási fedezet.

Egyszerűsödik továbbá a reaktiválásra vonatkozó eljárás, illetve az esetleges díjnemfizetés miatt megszűnt szerződések fedezete meghosszabbik az ügyvédi tevékenység megszűntének időpontjáig.

A tagjaink által jelzett igénynek megfelelően harmonizáltuk a díjfizetés határidejét a kamarai tagdíj fizetésével, így ezentúl minden negyedév első hónapjának 15. napjáig várjuk a befizetéseket negyedéves díjfizető tagjainktól. Az éves díjfizetőktől értelemszerűen január 15-ig.

Maradnak-e az eddig megszokott termékek?

– Mivel az 1. számú termékünk által nyújtott minimális kötelező biztosítási fedezet káreseményenkénti fedezete 15 millió forintra emelkedik, indokolatlannak látszik a 16 millió forintos fedezetet kínáló 2. számú termék további fenntartása, így ezt a verziót 2023-tól kivezetjük. Biztosítottaink dönthetnek arról, hogy az 1. számú terméket választják-e, vagy a 3., 4. esetleg 5. számú, magasabb védelmet kínáló termékeink közül valamelyiket. Ez esetben élhetnek

egyszeri ajánlatunkkal, amely alapján 2023ban elengedjük a díj 25 százalékát.

3. számú termékünk káronkénti fedezetét 24-ről 25 millió forintra emeljük jövő évtől, a díj változatlanul hagyása mellett. Így tagjaink négyféle alaptermék közül választhatnak, 15, 25, 50 vagy százmillió forintos fedezettel.

Várható-e új biztosítások bevezetése, különös tekintettel az e-ing rendszerhez kapcsolódó biztosítási védelemre?

– A korábban megismert jogszabályok alapján felkészültünk arra, hogy érdeklődő tagjaink számára kínálni tudjuk az e-ing-rendszerhez kapcsolódó, ötvenmillió forintos fedezetű kiegészítő biztosítást, de ismereteink szerint az ingatlan-nyilvántartás új megoldásának bevezetése 2024-re tolódik. Mindenesetre a MÜBSE megfelelő időben ki tudja majd szolgálni tagságát ezzel a biztosítással is.

Nem kerülhetjük el a mindenkit elsősorban érdeklő kérdést: változnak-e a biztosítási díjak?

– A jelenlegi díjakat öt évvel ezelőtt állapítottuk meg, amikor a biztosítási fedezet tízmillió forint volt. Ahogy korábban említettem, az Üttv. alapján a minimum limit 2023-tól 15 millió forint lesz, azaz ötven százalékkal növekedett 2019 óta. Ehhez adódik a megemelkedő éves fedezet, valamint az egyesületünket is érintő költséginfláció.

Mindezekre tekintettel – amint arról érintett tagjainkat írásban már értesítettük – 1. számú termékünk díját közel 13 százalékkal emelni kényszerülünk 2023-tól. Ezenkívül a kárlefolyásokra tekintettel némileg emeltük a közbeszerzési kiegészítő biztosítás díját is.

Meggyőződésem azonban, hogy a piacon egyedülálló kedvezmény és díjvisszatérítési rendszerünk, továbbá egyesületi szolgáltatásaink figyelembevételével az ügyvéd kollégák túlnyomó többsége akkor jár legjobban, ha a MÜBSE-nél köti meg biztosításait.

Melyek a díjcsökkentési lehetőségek? – Tagságunknak egyre nagyobb része ismeri ezeket, de figyelmébe ajánlom azon kollégáknak is, akik még nem élnek velük.

Mostanra biztosítottaink ötven százaléka választja a három évre történő szerződéskötéssel járó hatszázalékos díjkedvezményt, és egyharmaduk él az éves díjfizetés lehetőségével és az ezzel járó ötszázalékos kedvezménnyel. A kétféle díjengedmény össze is vonható.

A legjelentősebb díjcsökkentést azonban a kármentes ügyvédi működéssel lehet elérni. Jelenleg tagságunk 83 százaléka részesül legalább egyhavi díjvisszatérítésben, 53 százaléka pedig a legmagasabb, négyhavi visszatérítésre jogosult.

2023-tól húsz százalékkal megemeljük a díjvisszatérítések összegét, így –ezzel, a hazai piacon egyedüliként kínált megoldással – három év kármentes működés után a korábbi évben megfizetett díjak alapján számított tízszázalékos díjvisszatérítést fizetünk majd, hat év után húsz százalékot, kilenc év után harminc százalékot, 12 év után pedig negyven százalékot.

A más biztosítóknál töltött és általuk igazolt kármentes éveket is beszámítjuk.

Terveznek-e fejlesztéseket a szolgáltatások körében is?

– Alapszolgáltatásainkat az elmúlt néhány évben korszerűsítettük, ügyfélszolgálatunk felkészült és tagjaink által is visszaigazoltan ügyvédbarát, az ügyvéd kollégák által végzett kárrendezési tevékenység – ideértve az egyre keresettebb kárkonzultációt – pedig elismerten szakszerű és empatikus.

Jövőre komoly fejlesztéseket tervezünk honlapunkat és különösen a már tagságunk közel egyharmada által rendszeresen használt ÜgyvédPortált érintően. Utóbbi használatával gyorsan, kényelmesen elintézhető minden biztosítási és egyéb, szolgáltatásunkat érintő ügy már most is, azonban jelentősen fejleszteni szeretnénk a rendszer felhasználóbarát megoldásait és dizájnját egyaránt.

Említette az egyéb szolgáltatásokat. Melyek ezek? Várhatók-e változtatások e körben is?

– Egyesületi működési formánknak köszönhető, hogy tagságunknak nemcsak szakmai biztosítást nyújtunk, hanem egyéb hasznos szolgáltatásokat is. Az egyesületi szolgáltatásoknak pedig anyagiakban mérhető értéke van, ismerve a hasonlók piaci beszerzési árait.

Évek óta működik támogatási (segélyezési) rendszerünk. A honlapunkon megtalálható segélyezési szabályzatban jelzett rendkívüli anyagi terhekkel járó örömteli (gyermekszületés, praxisindítás) vagy szomorú (betegség, haláleset) események bekövetkeztekor tagjaink támogatási igénnyel fordulhatnak egyesületünkhöz. Évente átlagosan 320-350 tagunknak fizetünk segélyt, 2022-ben várhatóan körülbelül 48 millió forint összegben.

2023-ban emelni tervezzük a segélyezési keretet és az egy segélyre adható maximális összeget egyaránt. Utóbbi küldöttgyűlésünk hatáskörébe tartozó döntés, ezért az emelt összegek fizetése a II. félévtől várható.

2020-tól vezettük be egyesületi szolgáltatásként – az UNION Biztosítóval kötött csoportos biztosítási megoldással – a minden MÜBSE-tagot tagi jogon megillető, jelentős védelmet kínáló Ügyvédi Balesetbiztosítást. Az eltelt időszakban hetven kollégánk kényszerült igénybe venni a balesetbiztosítás szolgáltatásait, nekik összesen kilencmillió forintot meghaladó összeget fizetett ki a biztosító.

Opcionális formában a védelem kiterjeszthető a tagok családjára is, továbbá kétszeres, négyszeres összegű fedezetek is igényelhetők.

Ugyancsak opcionálisan elérhető a MÜBSE honlapján a tagságunk korszerű és gyorsan hozzáférhető egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényei alapján, az UNION által egyedileg kidolgozott Ügyvédi Egészségbiztosítás is. Számos tagtársunk élt már az opcionális biztosításkötés lehetőségével.

Jövőre bővíteni kívánjuk ezt a szolgáltatási kört is, főként tagi jogon járó szolgáltatásokról tárgyalunk biztosítópartnerünkkel.

Az ügyvédség számára előírt, kreditszerzéssel is járó képzési kötelezettség kapcsán is segítjük egyesületünk tagságát azokkal a távoktatási formában, online elérhető, könnyen befogadható, lapozgató formátumú képzési anyagainkkal, amelyekkel jelenleg 32 kredit érhető el költségmentesen, kényelmesen.

A képzési anyagokat a kárrendezésben dolgozó kollégáink írják az egyesületben felhalmozott több mint harmincéves tapasztalat alapján, a legfőbb ügyvédi károkozási tényállások szerint csoportosítva, megoldást és aktuális jogszabályi, joggyakorlati ismereteket kínálva. Így az anyagok megismerése a kreditszerzésen túl jelentősen segítheti a műhibák elkerülését is.

A meglévő anyagokat rendszeresen aktualizáljuk, emellett új témákkal bővítjük a kreditszerzési lehetőségek számát. Idén –egy, az ügyvédi felelősségről és annak biztosításáról szóló anyaggal – megkezdtük az előadás-formátumú szakmai képzések készítését, ezt a jövőben évente két témával kívánjuk bővíteni.

Miként összegezné: miben áll a MÜBSE egyedi jellege és egyben vonzereje? – Bátran állítom, hogy ügyvéd kollégáink a MÜBSE-t választva járnak igazán jól. Ezt három okban látom alátámasztva. Először: a fizetendő biztosítási díjakkal szembeállítva igen komoly díjcsökkentési megoldásaink vannak. Másodszor: igénybe vehető egyesületi szolgáltatásaink értéke igen magas. Végül harmadszor, de nem utolsósorban: egyesületünk speciális feladatra létrehozott, annak megfelelően működő szervezet, amelynek kizárólagos feladata az ügyvédség igényeinek kiszolgálása.

Az aláírási címpéldányról

A cégek és egyéb szervezetek világában az aláírás címpéldánya egy olyan dokumentumtípus, amelyet gyakran használnak, annak ellenére, hogy a magyar cégtörvény és a jogi személyekre vonatkozó jogszabályok szerint benyújtása ma már opcionális. A jogi szakirodalomban azonban alig olvashatunk róla. Mivel a kiállított címpéldány a közjegyző által kiállított másolata a cégbejegyzési kérelem nem kötelező melléklete, természetesen ritkábban készül. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy egyre szélesebb körben alkalmazzák. A hatályos jog szerint új, elektronikus formák is megjelentek. E cikk célja bemutatni a közjegyzői okirat jogi természetét, funkcióját, szerkesztési szabályait és használatának gyakorlatát, minél szélesebb körben, a magyar jogi szabályozás tükrében, továbbá bemutatni történetét, elméleti megközelítését, a hatályos és a közeljövőben hatályba lépő jogszabályokat, valamint a joggyakorlatot.

Dr. Schlosser Annamária PhD közjegyző, Esztergom

Az aláírási címpéldány a cégek és más szervezetek világában rendkívül gyakran használatos okirattípus, annak ellenére, hogy a cégtörvény, illetve a szervezeti jogalanyiságról szóló jogszabályok szerint már nem kötelező, hogy rendelkezzenek vele. A jogirodalomban mégis alig olvashatunk róla. Amióta a cégbejegyzési kérelemnek nem kötelező melléklete a közjegyző által kiállított címpéldány, természetesen ritkábban is készül. Ennek ellenére úgy tűnik, a hatályos jogban egyre szélesebb körben merül fel az alkalmazása, és új, elektronikus formái is kialakultak. Jelen cikk a közjegyzői hitelesítéssel ellátott aláírási címpéldány jogi természetét, funkcióját, szerkesztésének szabályait és felhasználásának gyakorlatát kívánja bemutatni a lehető legszélesebb körben, a jogtörténet, az elméleti megközelítés, a hatályos és közeljövőben hatályba lépő jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat tükrében.

A gyökerek

Az aláírási címpéldány kialakulásának kezdetén a váltótörvénykönyvről szóló 1840. évi XV. törvénycikk aláírási czímnek nevezte a firmát, vagyis a cégnevet. A törvény 30. §-a szerint a közjegyzői eljárásban az aláírólapok helyett a korábban használt aláírókönyv elődjében, a váltótörvényszék könyvébe jegyezte be a váltótörvényszék a kereskedő nevét, a kereske-

dő aláírt, és azzal egyező példányokat állítottak ki. „A bejegyzésről annyi többletpéldányt készítettek, ahány váltótörvényszék volt, azt a kérelmezővel szintén aláíratták, és azokból egy-egy példányt valamennyi törvényszéknek megküldték. A bejegyzett kereskedőnek (cégnek) váltóleveleket tehát csak ilyen formában lehetett aláírni. A bejegyzésekről készült iratokat két példányban, a váltótörvényszék levéltárában őrizték.” Az 1875. évi XXXVII. kereskedelmi törvény 67. §-a szerint „Az előbbeni §-ban érintett bejelentéseket, melyek a kereskedelmi czégjegyzékbe egész kiterjedésük szerint bevezetendők, a társaság összes tagjai az illetékes törvényszéknél sajátkezűleg aláirni, vagy hitelesitett alakban benyujtani tartoznak. A társaság képviseletével megbizott tagok egyuttal kötelesek ugyanazon törvényszéknél czégjegyzésüket hitelesittetni, vagy azt hiteles alakban bemutatni.” A 40–41. § szerint a „czégvezető az aláirásnál köteles a czéghez saját nevét a czégvezetésre vonatkozó toldással csatolni. Együttes czégvezetésnél mindegyik czégvezető köteles az érintett toldással ellátott czégjegyzéshez saját nevét hozzácsatolni. A czégvezetési felhatalmazás a főnök által, a kereskedelmi jegyzékbe leendő bevezetés végett az illetékes törvényszéknél személyesen vagy hitelesitett alakban bejelentendő. Egyuttal a czégvezető czégjegyzését ugyanott személyesen aláirni, vagy hitelesitett alakban

benyujtani tartozik.” Be kellett, hogy mutassa aláírását a törvényszéknek a törvény hatálya alá eső kereskedő (16. §) és a betéti társaság összes tagja (126. §).

Szinonimák

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló hatályos, 2006. évi V. törvény miniszteri indokolása szerint „a hiteles cégaláírási nyilatkozat közjegyzői hitelesítéssel (záradékkal) ellátott okirat, melyben a közjegyző a cégjegyzésre jogosult aláírásának valódiságát hitelesíti, vagyis azt, hogy a személyazonosságát igazoló személy előtte, saját kezűleg írta alá az okiratot. A cégjegyzésre jogosultnak a későbbiekben úgy kell a cég nevében aláírnia, ahogyan az a címpéldányon szerepel. Így az üzleti partnerek –kétség esetén – meggyőződhetnek arról, hogy a cég nevében eljáró személy valóban jogosult-e a cégjegyzésre.” A hiteles cégaláírási nyilatkozat és az aláírási címpéldány kifejezés szinonimának tekinthető, jogszabályaink többnyire utóbbi megnevezést használják.

Az aláírási címpéldány funkciója, hogy tanúsítsa a cégjegyzés, vagyis az írásbeli képviselet módját. A fenti idézet második mondata nem teljesen pontos, önmagában a címpéldány ugyanis nem tanúsítja, hogy az aláíró jogosult-e a cégjegyzésre. Ezt ugyanis cég esetében az aktuális hiteles cégkivonat, cégmásolat, más jogi személy

esetén a reájuk vonatkozó közhiteles nyilvántartásból származó kivonat igazolja közhiteles módon. A képviseleti jogosultság pedig a létesítő okiraton alapul, ha a címpéldány és a létesítő okirat tartalma eltér, a létesítő okirat az irányadó. A 3/2005. Közigazgatási jogegységi határozat kimondja: „Az alapszabályból ki kell tűnnie annak, hogy ki az a megfelelő képviseleti joggal felruházott tisztségviselő (…) Az aláírási címpéldány nem pótolja az alapszabály hiányos előírásait.” A BH1998. 604. értelmében: „A közjegyző által hitelesített aláírási címpéldánynak azt a »hibáját«, hogy az a társaság képviselőjét tévesen »üzletvezetőként« tünteti fel, a cégbíróság – hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül – maga kijavíthatja.”

közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldányt) ügyvéd vagy kamarai tag jogtanácsos által ellenjegyzett aláírásmintát csatoljon. A Ctv. 9. § (3) szerint az ügyvéd vagy a jogtanácsos az aláírásmintát kizárólag cégbejegyzési vagy változásbejegyzési eljárás során jegyezheti ellen abban az esetben, amennyiben a cég létesítő okiratát vagy a létesítő okirat módosítását is ő készíti vagy szerkeszti és jegyzi ellen, és az aláírásminta a cégbejegyzési vagy változásbejegyzési kérelem mellékletét képezi. A (3a) szerint pedig közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldány és a (3) bekezdésnek megfelelően készített ügyvéd vagy kamarai tag jogtanácsos által ellenjegyzett aláírásminta egyaránt bizonyítja az aláírás valódiságát. Fontos kü-

Az aláírás-hitelesítési ügyben az okmányellenőrzés sikertelenségét vagy a hitelesítés más okból történő elmaradását a nyilvántartásban az ok megjelölésével kell feltüntetni.

A címpéldány a cégjegyzés, illetve a szervezet írásbeli képviseletmódját tanúsítja, vagyis, hogy a képviselőnek hogyan kell aláírnia a cég, szervezet nevében. Alkalmas az aláírás jellegzetes, egyéni módjának rögzítésére, későbbi összevetésre, az aláírásokkal való manipuláció, okirat-hamisítás megelőzése érdekében. Tartalmazhatja a bélyegzőlenyomatot is, ezzel erősítve az aláírás biztonságát. Másrészt annyiban több, mint egy aláírásminta, hogy mindig tartalmazza a képviselet módját. Többes képviselet vagy korlátozott képviselet esetében azt is tartalmazhatja – pontosabban helyes esetben tartalmazza is –, hogy az együttesen aláíró képviselő kivel vagy kikkel, milyen tisztséget, munkakört betöltő más személlyel együtt vagy milyen tárgyi körben képviseli a szervezetet. Azért célszerű, hogy a címpéldány tartalmazza ezeket az adatokat, mert a cégkivonatból, más nyilvántartási kivonatokból ez nem derül ki, és csak a létesítő okirat szabályainak ismeretében lehet eldönteni, hogy az aláíró jogosult-e az adott módon jegyezni a céget.

Ügyvéd vagy kamarai tag jogtanácsos

A cégtörvény és már sok más jogszabály is lehetővé teszi, hogy az ügyfél választása szerint hiteles cégaláírási nyilatkozatot (a

lönbség azonban, hogy a címpéldány közokirati bizonyító erővel bír, és nemcsak az aláírás, hanem egész tartalma tekintetében, továbbá az is, hogy a közjegyzőnek kötelező irattároznia a címpéldányhoz tartozó aláírásmintát, ezért az aláírás valódisága később ellenőrizhető is. „Az aláírólapon fel kell tüntetni legalább az ügyszámot, valamint az ügyfél családi és utónevét. Az aláírás-hitelesítési ügyben az okmányellenőrzés sikertelenségét vagy a hitelesítés más okból történő elmaradását a nyilvántartásban az ok megjelölésével kell feltüntetni. Az aláírás-hitelesítésnél az ügyfél által aláírt, kinyomtatott aláírólapot az aláírást követően meg kell őrizni.” 29/2019. (XII. 20.) IM-rendelet a közjegyzői ügyvitel szabályairól 65. § (1)–(2). Az aláírólapokat a közjegyzői levéltár ötven év után selejtezi.

Ami már nem kötelező A cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárásban címpéldány, aláírásminta csatolása már nem kötelező. De ha megtették, ezután a cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon, illetve formában kell aláírnia, ahogy az ott szerepel. (Ctv. 9. § (1).) A KGD1994. 56. számon közzétett döntés értelmében: „A cégszerű aláírás azt jelenti, hogy a megállapodásokat a kötele-

zettnek a bejelentett módon kell aláírnia, a bank megtagadhatja az azonnali beszedési megbízással történő fizetést, ha az aláíró személy azonos, de aláírásának módja a bejelentettel nem azonos.” Ha a címpéldány adatai változnak, újat kell benyújtani a cégbírósághoz (KGD2001. 330.).

A Ctv. kommentárja szerint: „A cégeljárás teljes elektronizálásával ugyanis jelentőségét vesztette a papíralapú dokumentumként írásszakértői eljárások fontos kellékét képező aláírási címpéldány, ezért az egyéb cégalapítási és változásbejegyzési ügyekben a Ctv. erre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezték.” Nem gondolnám, hogy a címpéldány jelentőségét vesztette volna, a forgalom biztonságát továbbra is erősíti, ha becsatolásra kerül a cégnyilvántartásba, mert továbbra is alkalmas lehet arra, hogy írásszakértői vizsgálat alapját képezze. Inkább általában az elektronikus okiratok és eljárások elterjedésével csökken a jelentősége a papíralapú aláírásnak és cégjegyzésnek, de azért szerepük a forgalomban még nem elhanyagolható.

Kötelező tartalmi elemek

A címpéldány kötelező tartalmi elemei: a cég neve, a cégjegyzésre jogosult neve, lakóhelye, a képviselet jogcíme (például vezető tisztségviselő, munkavállaló), a cégjegyzés módja, valamint a cégjegyzésre jogosult aláírási mintája. A cégjegyzésre jogosult munkavállaló kérésére az aláírási címpéldányon a cégnél ellátott feladatköre, beosztása is szerepeltethető. A BDT2017. 3667. számon közzétett eseti döntés szerint az aláírás „az aláíró nevének saját kezű leírását jelenti. Az aláírás lenyomata (névbélyegző használatával) nem tekinthető sem aláírásnak, sem kézjegynek, mert nem köthető egyértelműen az aláíró személyéhez. A cégjegyzési jogot tehát csak aláírással lehet gyakorolni, a névbélyegző használata cégjegyzésre nem alkalmas.” A cég bélyegzőjének lenyomata nem kötelező eleme a címpéldánynak. Viszont ha tartalmazza, akkor az aláírás csak bélyegzőlenyomattal együtt érvényes. Ez a két elemből álló cégjegyzési mód a mai gyakorlatban ritka, régen azonban gyakoribb volt, és erősebb biztonságot nyújthat az írásbeli képviseletnek, főleg ha a bélyegzőlenyomat biztonsági elemeket is tartamaz. A szokásos „előírt, előnyomott vagy nyom-

tatott neve alá/fölé” fordulat nem a bélyegzőlenyomatra utal, hanem hogy a cégnév feltüntetésével együtt kell aláírni a cég nevében. Az aláírás térbeli elhelyezkedésének a cégnévhez képest, vagyis, hogy az ténylegesen a név alá, fölé vagy mellé kerül, az ítélkezési gyakorlat nem tulajdonít jelentőséget: „A cégszerű aláírásnak felel meg az is, ha az aláírási címpéldányon szereplő cégképviselőnek az aláírása azonos a nyilatkozaton szereplő aláírással, függetlenül a cégnévhez képesti aláírás fizikai és térbeli elhelyezkedésétől. Mindebből következően eleget tesz a cégszerű aláírás követelményének, ha a cég képviseletére jogosult személy az aláírásmintában szereplő cégnév alatt vagy felett ír alá, az aláírás cégszerűsége az okiratokból összességében megállapítható.” (Kúria Kfv. 38.164/2014/4.) A lényeg, hogy a cégnév az aláírással együtt szerepeljen, vagyis egymáshoz kapcsolható legyen.

Az egyetlen magánokirat, amelyet közjegyző készíthet

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény szerint az aláírási címpéldány tervezete az egyetlen magánokirat, amelyet közjegyző készíthet. (7. § (4).) Ez a magánokirat-tervezet valójában a címpéldány fejrésze, amely még nem tartalmaz ügyszámot, és nem kell a közjegyzői okiratok és tanúsítványok módjára szerkeszteni, erre kerül a hitelesítési záradék, az aláírás vagy kézjegy valódiságát igazoló tanúsítvány. (Ktv. 136. § (1) c).) Maga a kész, közjegyző által már hitelesített címpéldány egésze tehát közokirat. A tanúsítványt záradék formájában kell kiállítani, amely tartalmazza az ügyszámot, a fél családi és utónevét, születési helyét és idejét, lehetőség szerint anyja születési nevét, kérésére egyéb személyi adatait. (39. § (4).) A fél személyazonosságáról a közjegyző a tanúsítvány kiadása előtt meggyőződik. Ha a fél vak vagy írástudatlan, illetve olvasásra képtelen, vagy nem érti az okirat nyelvét, a hitelesítésnek további szabályai vannak: tartalmának elmagyarázásával, illetve tolmács bevonásával lehet a tanúsítványt elkészíteni.

Az elektronikus aláírásról is készíthető elektronikus címpéldány. A fél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírásának valódisága elektronikus közokirat formájában is tanúsítható. A fél elektronikus

aláírásának érvényességéről a közjegyző –bizalmi szolgáltató útján – a tanúsítvány kiadása előtt meggyőződik, ennek tényére a tanúsítványban utalni kell. A közjegyző tanúsítja a fél olyan aláírásának valódiságát, amely a kiállító személyéhez rendelt és a kiállító saját kezű aláírására egyértelműen visszavethető. (Ktv. 39. § (5)–(6).)

Szervezeti vagy ügyleti képviselő részére?

Felvetődik a kérdés, hogy csak szervezeti képviselő részére, vagy ügyleti képviselő (meghatalmazott) részére is készíthető-e aláírási címpéldány. A Ctv. csak a cégjegyzés tanúsítására szolgáló címpéldány fogalmát ismeri. A gyakorlatban azonban meghatalmazott képviselőknek (leggyakrabban együttesen aláíró banki meghatalmazott munkavállalók részére) is készülnek címpéldányok, mégpedig azért, mert egyes eljárásokban előírják a csatolását. Jellemzően a földhivatalok követelik meg

getlen a cégjogi szabályozás attól, hogy az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet alapján a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetek kevés kivétellel kötelesek voltak 2018. január 1-jétől cégkaput nyitni, és az elektronikus ügyintézést lehetővé tévő eljárásokban azon keresztül eljárni. Minisztériumi állásfoglalás szerint az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés-szolgáltatással (AVDH – üzemeltetője a NISZ Zrt.) készülő, vagyis ügyfélkapun, cégkapun keresztül történő aláírás nem minősül cégjegyzésnek.

Ahol nincs szabályozva Jelenleg a cégeken kívüli egyéb jogi személyek, szervezetek létesítéséről szóló jogszabályok nem szabályozzák a címpéldány, aláírásminta készítését. Nincs róla például szó az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló

A cégeljárás már lehetővé teszi, hogy a cég kérelmére a cégjegyzék tartalmazza a cégjegyzésre jogosult elektronikus címpéldányáról készített tanúsítványát is.

a bejegyzési eljárásokban, bár az Inytv. csupán a „cég címpéldányát” kéri, de a gyakorlatban a bejegyzés alapjául szolgáló okirat aláíróinak címpéldányát kell csatolniuk. A meghatalmazás gyakran csak az ügyek igen korlátozott körére terjed ki, ezért a meghatalmazottak részére készített címpéldányokból általában nem lehet a képviseleti jogot levezetni. Arra vonatkozóan, hogy a meghatalmazottnak az adott okirat aláírására volt-e képviseleti joga és aláírása megfelelő volt-e, a közhiteles nyilvántartás, együttes cégjegyzésnél a létesítő okirat, a meghatalmazás(ok) és a címpéldány vizsgálata ad választ.

A cégeljárás már lehetővé teszi, hogy a cég kérelmére a cégjegyzék tartalmazza a cégjegyzésre jogosult – külön jogszabály szerinti – elektronikus címpéldányáról készített tanúsítványát is. A cégjegyzékbe bejegyzett tanúsítvánnyal rendelkező elektronikus aláírás a cégjegyzésre jogosult cégszerű aláírásának minősül. (Ctv. 9. § (4).) A papíralapú címpéldányhoz hasonlóan az elektronikus aláírásról készített tanúsítvány benyújtása sem kötelező. Füg-

2011. évi CLXXV. törvényben. A gyakorlatban azonban szinte minden jogi személynek szüksége van rá, ha máshoz nem, a bankszámla nyitásához. Ezenkívül nagyon sok jogszabály írja elő, hogy a szervezetnek bizonyos eljárásokban címpéldányt, aláírásmintát kell csatolnia. Ezekkel dől el az a kérdés, ami a gyakorlatban felmerül, hogy valójában csak a cégeknek készíthető-e címpéldány, és csak a cégjegyzés módja tanúsítható-e vele, vagy más szervezeteknek is, és az írásbeli képviselet módja tanúsítható általában.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény például előírja a bejegyzési kérelemhez a címpéldány vagy aláírásminta csatolását cégek esetében. Ezenkívül csak az egyházi jogi személyek esetében kötelező, viszont számukra nem elég az aláírásminta, hanem címpéldány vagy az aláírási címpéldánynak a nyilvántartásba vételről szóló igazolás kiállítására jogosult által hitelesített másolata szükséges. (37. § (4), (4a).) A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról 229/2012. (VIII. 28.) Korm. ren-

delet 3. § (4) szerint az intézménytörzsbe történő bejelentkezés papíralapon történő teljesítése esetén csatolni kell a fenntartó és a köznevelési intézmény képviseletére jogosult személy közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott aláírási címpéldányát, vagy ha a fenntartó cég és képviselőjének közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldányát, vagy az ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett aláírásmintáját a cégbírósághoz benyújtotta, és ezt a tényt a cégjegyzék tartalmazza, a hivatal az iratot lekérdezi. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 91/B. § (4) szerint a jegyzőnek a családtámogatási folyószámla megnyitásához meg kell külenie a jegyző aláírási címpéldányát is. Az állami sportcélú támogatások felhasználásáról és elosztásáról szóló 474/2016. (XII. 27.) Korm. rendelet 17. § (1) 2. szerint a támogatási szerződéshez gazdasági társaságnak nem minősülő gazdálkodó szervezet esetén képviselőjének közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldányát, vagy az ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett aláírásmintáját, vagy a számlavezető pénzforgalmi intézmény által vezetett aláírási kartonja másolatát csatolni kell.

E szabályokból következően aláírási címpéldány bármilyen szervezet, köz- és magánjogi jogi személy képviselője részére készíthető, és tanúsíthatja nemcsak a cégjegyzés, hanem az írásbeli képviselet módját általában.

A jogi személyek nyilvántartásáról és a nyilvántartási eljárásról szóló, 2023. július 1-jén hatályba lépő 2021. évi XCII. törvény egységesen szabályozza a cégek és más jogi személyek alapítását, hatálya kiterjed a cégekre, egyesületekre, sportról szóló törvény alapján működő szervezetekre és országos sportági szakszövetségekre, köztestületekre, az alapítványokra, a közalapítványokra, a magánnyugdíjpénztárakra, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakra, a pénztárak szövetségére és a vegyes nyugdíjpénztárakra, a hitelintézetek önkéntes betétbiztosítási, illetve intézményvédelmi alapjaira, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program-szervezetekre, a bejegyzett és nyilvántartásba vett egyházakra (a bevettekre nem), vallási egyesületekre, a társasházakra, valamint azon jogi személy vagy nem jogi személy jogalanyok-

ra, amelynek bíróság általi nyilvántartásba vételét törvény elrendeli, továbbá az államháztartásról szóló törvény alapján nyilvántartásba vett törzskönyvi jogi személyekre, az ügyvédi irodákra, a törzskönyvi jogi személynek nem minősülő felsőoktatási, illetve köznevelési jogi személyekre, a befektetési alapokra, az európai területi társulásokra, valamint azon jogi személy vagy nem jogi személy jogalanyokra, amelyek adatainak a jogi személyek nyilvántartásában való feltüntetését törvény elrendeli (2. §).

Először fordul elő

A törvényben először fordul elő, hogy az aláírási címpéldányt és az aláírásmintát együtt címpéldánynak nevezi egy jogszabály. A bejegyzéshez a benyújtásuk a most hatályos Ctv.-hez hasonlóan nem kötelező, de valamennyi szervezet esetében lehetséges (26. §). A törvény bevezeti az elektronikus aláírás-tanúsítvány fogalmát: a cégjegyzési jog fennállását a cégjegyzésre jogosult elektronikus aláírásának tanúsítványa is igazolhatja oly módon, hogy a tanúsítvány tartalmazza a szervezet nevét és a képviselet jogcímét is. Hogy a törvény mit ért képviselet jogcíme alatt, egyelőre nem teljesen világos A képviselet alapulhat jogszabályon, létesítő okiraton, belső szabályzaton, meghatalmazáson – talán erre gondolt a jogalkotó. A cégjegyzés fogalmát a törvény valamennyi szervezetre kiterjesztve használja.

Az indokolás szerint a címpéldány, aláírásminta nyilvántartási jegyzék adatával való összekapcsolása, továbbá azon szabály, hogy az ügyvéd, kamarai jogtanácsos mikor készíthet aláírásmintát, végrehajtási rendeleti szinten kerül újragondolásra.

Kétarcúság

Az aláírási címpéldány jogintézmény fejlődése fentiek tükrében tehát kétarcú. Egyrészt csökken használatának gyakorisága az elektronikus okiratok és eljárások térnyerése miatt a papíralapú okiratokkal és eljárásokkal szemben. Másrészt elektronikus formájának elterjedése és jövőbeli jelentősége még nem teljesen látható. Jogrendszerünk pedig, ahogy láttuk, abba az irányba változik, hogy a jövőben valamennyi jogiszemély-típus esetében nevesíti a címpéldányt, aláírásmintát, ez a gyakorlatban minden bizonnyal szélesebb körű használatot fog eredményezni.

A Deák Ferenc-díj ügyvéd jutalmazottja 2022-ben

Dr. Réti László

A Deák Ferenc-díjat az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Legfőbb Ügyész, a Magyar Jogászegylet elnöke, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, a Magyar Közigazgatási Kar elnöke, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottságának elnöke 2003ban közösen alapították azzal a céllal, hogy minden évben kitüntessék azon szakembereket, akik életútjuk alapján kiemelkedő jogászként a deáki hagyományok méltó utódai. A Deák Ferenc-díj ügyvéd-jutalmazottja 2022-ben dr. Réti László budapesti ügyvéd volt. Az elismerést a kitüntetettnek dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese adta át.

Dr. Réti László a Réti Várszegi és társai ügyvédi iroda tagja és alapítója. Summa cum laude végzett az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán 1982-ben. Negyven évvel ezelőtt lett ügyvédjelölt, majd ügyvéd, az akkori 3. Számú Ügyvédi Munkaközösségben. 1987 óta dolgozott együtt Antall Györggyel, együtt építették fel a mai irodát, amit 60 éves koráig vezetett . Dr. Réti László praxisa a gazdasági jogi területen túlterjed, elismert képviselője a közigazgatási, köztestületi jognak, és pénzmosás elleni gyakorlatoknak. 2006t-ől két cikluson át volt a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Betöltötte a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettesi és a MÜK törvényelőkészítő és elvi bizottság elnöki tisztét. Jelenleg a Magyar Jogász Egylet főtitkára.

Legyen szó új irodáról, a régi felújításáról, vagy éppen otthona megtervezéséről, teljeskörű lakberendezési szolgáltatással állunk rendelkezésére.

• Térszervezés

• 3D látványtervezés

• Kiviteli tervek és műszaki dokumentáció a teljes megvalósítási folyamathoz

• Akár a teljes kivitelezési szakasz nyomon követése és ellenőrzése

• Nincsenek fix csomagok, minden kedves érdeklődő személyre szabott ajánlatot kap igényeinek megfelelően.

Berlin biztosította.