Ügyvédek Lapja 2025/3-4

LXIV. évfolyam 3–4. összevont szám

2025 május–augusztus

A mai ügyvédség kész a jövő kihívásaira válaszolni

élve 150 év kamarai tapasztalataival is

Tartalom

TÖRTÉNELEM 2 A hazai ügyvédség intézményesülésének kezdetei Dr. Balogh Judit

4

A magyar ügyvédség legutóbbi másfélszáz éves története

Dr. Bóka Zsolt

ORSZÁGHÁZI ÜNNEPSÉG 6 Központi emlékülés az Országházban 2025. április 15-én 8 A jogállamiság és a jogegyenlőség érdekében nélkülözhetetlenek az ügyvédek Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök országházi beszéde

10 Az ügyvédséghez való viszonyulásáról és hivatásrendjükről Részletek dr. Sulyok Tamásnak a területi kamarák előtt elmondott beszédeiből

14 Az ügyvédi hivatás az igazságszolgáltatás egyik alappillére Dr. Havasi Dezső MÜK elnök országházi beszéde

16 Kamaráink sokrétű tevékenységének középpontjában tagságunk érdekeinek érvényesítése és védelme áll Részletek dr. Havasi Dezsőnek a területi kamarák előtt elmondott beszédeiből

18 Köszöntő levél

Dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke

KÖSZÖNTŐ BESZÉDEK 19 Dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter 20 Dr. Senyei György, az Országos Bírósági Hivatal elnöke 21 Dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke 22 Dr. Roman Završek, a CCBE elnökhelyettese 22 Dr. Görgényi Orsolya, az AIJA képviseletében 24 Dr. Claudio Visco, az IBA elnöke 26 Dr. Bánáti János, a MÜK örökös tiszteletbeli elnöke NEMZETKÖZI KONFERENCIA 27 Budapesti emlékülés mai tanulságokkal ELEMZÉS 29 Hivatás és közbizalom

Dr. Holczer Ferenc, a MÜK főtitkárának a területi kamarák előtt elhangzott gondolatainak összefoglalója

TERÜLETI KAMARAI MEGEMLÉKEZÉSEK (IDŐRENDBEN) 31 Pécs - Jogászként a Tettye oldalában 34 Pest - Fordulatos történelem, kitartás a hivatás egységében 35 Debrecen – Élő cívis hagyományok...

38 Győr - Ami mögöttünk van, annak a holnapunkat kell erősítenie 41 Sopron - A város építőkövei 42 Székesfehérvár - Meg kell őriznünk függetlenségünket, önállóságunkat 45 Veszprém - Szakmai kohézió, fraternális kapcsolat 46 Budapest – A legnépesebb kamara 49 Szeged - Hivatásunk életprogram 52 Gyula - Kamaráink nélkül az ügyvédség aligha életképes 53 Kecskemét - A megújulás történelmi tanulság 54 Nyíregyháza - Jövőnk nem esetlegesség vagy kényszerűség, hanem lehetőség 57 Zala - Eggyé szelídült három világ – Egerszeg, Kanizsa, Keszthely 60 Tata (KEM) - A történelem és a jövő személyes döntéseink függvénye is KITEKINTŐ 63 Megújult a Budapesti Ügyvédi Kamara székháza Dr. Szabó Kálmán

KÖNYVSZEMLE 64 Ügyvédsors

Dr. Becker Tibor írása dr. Kapa Mátyás könyvéről

Az emlékező ünnep, ami megerősödést és megújulást hozhat A hazai ügyvédség ünnepi esztendeje az idei: kamarákba szerveződésének százötvenedik évfordulója. Szeretnénk hű képet adni mindenről, kerülve az ismétlődések veszélyét, bár az események előrehaladtával és lelkesedésünk hőfokának egyenes arányú emelkedésével, lehet, hogy szerkesztői éberségünk, kötelező szakmai távolságtartásunk és elfogulatlanságunk imitt-amott alábbhagyott, amiért előre is olvasóink megértését kérjük.

Egy évforduló jelentőségét az ünneplők adják meg. Az évforduló jelentőségét a hazai ügyvédség öröme emelte magas szintre.

Az ünnep: alapvető kérdések feltétélének is az ideje. Ugyanis időről időre – már aki tudatosan éli életét és nem csupán könnyű habként sodródik az események zavaros vizein ide s tova - szükségesnek érzi önmaga számára is feltenni a kérdést, hogy kik vagyunk? Mi értelme volt eddigi létünknek? Milyen a jelenünk? Mi értelme van lehetséges jövőnknek? Egyáltalán, mi végre vagyunk ezen a világon?

Ez a fajta szembenézés önmagunkkal, a múltra való visszatekintés, a történelem adta tapasztalatok összegzése, szellemi-lelki feltöltekezés, egyfajta egyenleg megvonása és főleg, abból egyfajta jövőkép felrajzolása nem csak kívánatos, hanem az adott emberi-szakmai közösség számára elengedhetetlen is. Önazonosság meghatározása, önértékelés-önbecsülés átgondolása, jövőkép felrajzolása. Ezt véljük három fontos feladatnak. Az elmúlt néhány hónap visszaemlékező, ünnepi eseményeinek a mélyén határozottan az ezen gondolatok alkotta biztos szövetet véltük felfedezni.

A hazai ügyvédség ünneplőbe öltözve tisztelgett elődei előtt. Majd egyidejűleg sorra vette jelenének turbulens időszakát (bár, őszintén, a történelemnek vajon mely időszaka nem volt „turbulens” az elmúlt százötven év során a hazai ügyvédek számára; még belegondolni is hátborzongató például a XX. század világháborúkkal is sújtott, majd’ az önmeghasonlással is terhes szörnyűségeibe!) és készült-készül tudatosan hivatása (gyakorlásának) jövőjére, amely – ne legyenek kétségeink – megint csak sok változással terhes időszaknak ígérkezik.

A legfontosabb üzenete ennek az ünnepi nagy áttekintésnek azonban mégis, egyértelműen egy derűlátóbb kicsengés legyen: a hazai ügyvédségnek minden ereje: történelmi tapasztalata, szellemi, szakmai, hivatásrendi felkészültsége a jelek szerint készen áll erre a nagy zarándoklatra a jövő felé. Az e sorok írójaként, lapunk krónikásaként személyesen is átélt, felelős gondolatokkal teljes, kulturális élménnyekkel is átszőtt, könyvkiadással is gazdaggá tett, a kollegiális-fraternális asztalközösségi együttlétben is örvendezni tudó területi kamarai emlékülések, a budapesti nemzetközi konferencia, az Országházban megrendezett reprezentatív, emelkedett ünnepség, a felújított budapesti székház, a többféle, így a Nemzeti Múzeumban megrendezett kiállítás mind-mind ezt üzeni.

Még akkor is, ha olykor borongós hang is megszólal. Ez is természetes. Kiben nem dolgozik az egészséges aggodalom adott esetben... Nehéz - szó nélkül – igazodni kacska társadalmi-politikai jelenségekhez, követni egy törvényhozás sajátos eljárási rendjének rendkívül felgyorsult és mennyiségében is nehezen követhető „eredményeit”... És igen, nehéz megküzdeni nap mint nap az ügyfelekért, az ügyfelek bizalmáért, érdekeik maradéktalan képviseletéért... Általában: nehéz egy olyan hivatásrend tagjaként élni és azt megélni, amely az igazságszolgáltatás rendszerében egyes egyedül a hozzá forduló jogkeresőre összpontosít, hiszen megélhetési hátterét is egyedül és kizárólag csak ő biztosítja.

Akárhogyan is legyen, az ügyvédi hivatásrendnek is szüksége van az ünnepre, ünneplésre. Nem egyszerűen csak emlékezünk a múltra, hanem felidézzük azt, önmagunkat újfent alakító tényezővé tesszük, átéljük. Az ünnep megmutatja (idézhetnénk az okos filozófiai fogalmakat): életünk egyidejűleg a „kockázat és a remény színtere”, egy „utópikus pillanat”, amelyben megmutatkozik a „másképpen-történés lehetősége”. Az ünnep „az emlékezés és várakozás metszéspontja”: egyszerre fordul a múltba és a jövőbe. Az ünnep „az idő sűrűsödése”, lehetőség a szabadság és remény megélésére. Ünnepkör az idő sűrűsödése a hazai ügyvédtársadalom valamennyi generációja számára is: lehetőség a szabadság (kamarai függetlenség, önállóság, önkormányzatiság és szakmai függetlenség) és a remény (biztos lét) megélésére.

Az ünnep mellett nem lehet közömbösen elmenni. Tálcán kínálja a lehetőséget. Nem szabad eltékozolni. De lehet vele a jövőt aktívan alakítva élni.

Az ünnep erőt ad a folytatáshoz.

Komlós Attila

Mit ünnepelünk?

Mik voltak az előzmények?

Nem múló értékek mentén A hazai ügyvédség intézményesülésének kezdetei

A magyar ügyvédség kamarai keretekbe szerveződésének százötven éves évfordulójára való emlékezés megkívánja, hogy kitekintsünk az előzményekre.

Dr. Balogh Judit a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara 2025. március 1-jén megtartott évfordulós ünnepi megemlékező gyűlésének alkalmából megtette (erről lásd beszámolónkat e lapszámunk belső oldalain), amikor széles körű tanulmányában a hazai ügyvédség kialakulásának kezdeteitől eljutott a nyíregyházi kamara újkori történetének részletezéséig. Alábbi írása ott elhangzott előadásának szerkesztett változata, amely a hazai ügyvédi hivatásrend kialakulásának érdekfeszítő történetét foglalja össze a kezdetektől a százötven évvel ezelőtt megalkotott, országszerte ünnepelt törvény megalkotásáig. Az ezt követő másfél száz év történetét pedig – máig nyúló, sőt a jövőre nézve is érvényes következtetések levonásával gazdag tanulmányát –, dr. Bóka Zsolt írását lapunk következő oldalain találják meg olvasóink – a szerkesztő.

Hazánkban az 1867-es kiegyezés után gyorsult fel a jogrendszer átalakítása. A stabilizálódó közjogi alapon a bíráskodás alapkövévé vált 1869. évi IV. törvénnyel elválasztották a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, az ezen alapuló 1871. évi reformmal pedig teljessé vált a rendes bírósági szervezetrendszer; a bíráskodás immár nem magánszemélyek vagy önkormányzatok hatásköre, hanem állami feladat lett. A reform következő lépéseként létrehozták a királyi ügyészség szervezetrendszerét, majd a folyamat befejezéseként, 1874-ben rendezték a közjegyzőség és az ügyvédség jogi helyzetét is. Ettől az időponttól, százötven esztendővel ezelőtt kezdődik a hazai modern ügyvédség, ezzel együtt a testületi szerveződés története. De mi volt mindezek előtt? Milyen volt addig az ügyvédi tevékenység? A kezdetekről szól az alábbi tanulmány.

Dr. Balogh Judit ügyvéd, habil. egyetemi docens, Debreceni Egyetem ÁJK Jogtörténeti Tanszék

Az ügyvédek hivatása az egész államban közérdekű, tisztelt (tiszteletre méltó), gyümölcsöző (hasznos) és szükséges.

(I. Lipót ügyvédekről szóló statútuma, 1694) „Jobb a sovány egyezség, mint a kövér ítélet”

„A bírónak az igazságot kell keresnie, és a nagyobb valószínűség szerint kell ítélnie.

Az ügyvédnek nem kötelessége, hogy a nagyobb valószínűséget keresse, és megkísérelheti a gyengébb ügyet is igazságra vinni. Másként kell eljárnia aszerint is, hogy felperes vagy alperes helyzetében vesz részt a perben. A felperesi ügyvéd (…) ügyeljen arra, hogy az ügy érdemében haladjon, tartsa készen bizonyítékait, és ha kétségessé válik ügye, idejében javasoljon egyezséget. Az alperesi ügyvéd alkalmazza a kifogásokat, aki időt nyer, életet nyer. Hivatkozzék az alaki kifogásokra is, de óvatosan, nehogy a jobb pozícióban lévő felperest vegzálva ügyfelének többletköltséget okozzon. Az alperes ne vállalja át a bizonyítás terhét. Ha teheti, kössön egyezséget, mert jobb a sovány egyezség, mint a kövér ítélet.”

2

„A közjegyző a közhitelességnek letéteményese, a jogszolgáltatás preventív munkása, az ügyvéd pedig a társadalom lelkében élő jog érvényesülésének úttörője, hagyományos felfogás szerint »a pernek első bírája«.

Ebben a feladatában az ügyvéd a bírónak nemes munkatársa.”

Az ügyvédi munka lényegének e két aforizmaszerű megközelítése közel kétszáz év különbséggel született. Az első szöveghely Huszty Istvánnak egy – elsőként 1745-ben Budán megjelent, később több kiadást megérő – tudományos igényű, ám sokáig tankönyvként használt munkájából, a második pedig dr. Szobonya Bélának 1943. november 29-én a debreceni királyi ítélőtábla teljes ülésében elmondott elnöki székfoglaló beszédéből származik.

Prókátorok – a mai ügyvédség előképei

E nemes hivatás intézményesült megjelenését a XV. századra szokták tenni, ez ugyanis

az az időszak, amikor a bírósági eljárásokban eseti megbízás alapján valaki érdekében a perben eljáró rokon, barát, jól beszélő ismerős helyett egyre gyakrabban szerepeltek az e feladatokat hivatásszerűen ellátó prókátorok. Ennek a századnak a végétől kezdve a periratok is tartalmaznak olyan adatokat, amelyek szerint bizonyos személyek már nem csak alkalmanként, hanem rendszeresen látták el mások – akár idegenek – jogi képviseletét, vagy adtak a perben álló feleknek jogi tanácsot honorarium vagy palmarium fejében. Ez a juttatás lehetett a költségek puszta megtérítése, a hála pénzbeli kifejezése, de akár birtokadomány is. Az ilyen, immár nem a király vagy valamely főúr kancelláriájában dolgozó, hanem önálló, rendszeres és jövedelemszerző tevékenységként prókátori feladatokat vállaló jurisperitusok adták a mai ügyvédség előképét.

Kitonich János Directio methodica című, 1619-ben megjelent munkájában öt pontÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

Mit ünnepelünk?

összegyűjtött decisiókban szerepel, hogy homagiumot kellett fizetnie annak a prókátornak, aki ügyfele akarata ellenére tevékenykedett, infámiával büntették az ügyvédet, aki tudván hamis iratot használt fel a perben, silentiummal pedig azt, aki szegényjogú ügyfél ügyében a pertárgy egy részét „sikerdíjként” kötötte ki.

Mária Terézia a kötelező ügyvédi vizsga anyja

ban foglalta össze az ügyvéd (procurator, prókátor) kötelezettségeit: lényegesnek tartotta, hogy ne pereljen megfelelő meghatalmazás nélkül, mert ellenkező esetben nyelvváltságra ítélik. Feladatául szabta, hogy fejtse ki a vonatkozó jogszabályt; tájékozódjék a helyben érvényes szokásokról; ne hagyja figyelmen kívül a jogtudomány véleményét, a communis ratiót, végül gondoskodjék a megfelelő tanúról és bizonyítékokról. Ha biztos az ügyben, sürgesse az ítéletet, ha kétséges a kimenetel, próbálja elkerülni. Mindent tegyen meg az ügyfél érdekében, csak csalás és rosszhiszeműség ne legyen működésében. Ezek is igazolják, hogy az ügyvédekkel szemben már egészen korán komoly erkölcsi követelményeket támasztottak mind az ügyfelek, mind a praxis és a tudomány művelői, mind pedig maguk az uralkodók.

Habsburg Miksa 1567. évi decretumában már eskü letételét is megkövetelte az ügyvédektől arra vonatkozóan, hogy nem vállalnak igazságtalan peres ügyet, nem járnak el az ország törvényei ellenében, a pereket indokolatlanul nem nyújtják el, és az ellenféllel nem játszanak össze. Az ügyvédi eskü gyökere abban a felfogásban rejlik, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatás és nem a fél kiszolgálója, azaz a tárgyi igazságot segít megkeresni. Ha egy ügyvéd vétett ezen etikai elvek ellen, ügyfelének nyelvváltságot (homagium) tartozott fizetni, súlyosabb esetben a bíróság megbírságolhatta, infámiával (azaz becsületének elvesztésével), legsúlyosabb esetben pedig silentiummal (a hivatás gyakorlásától, a képviselettől való végleges eltiltással) sújthatta. A Planum Tabularéban Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Talán kevésbé ismert, hogy az első ügyvédi rendtartást I. Lipót király adta ki 1694-ben, amelyben a prókátorokat az etikai szabályok szigorú betartására, valamint eskü letételére kötelezte, de azt szinte minden ügyvéd tudja, hogy az ügyvédi működés vizsgához kötése általánosságban Mária Terézia nevéhez kapcsolható.

Mária Terézia ugyanis a felsőbíróságok (királyi tábla, Hétszemélyes Tábla) előtt valószínűleg már korábban is bevett gyakorlatot valamennyi ügyvédre kiterjesztette, és 1769-ben általánosan kötelezővé tette az

szerveződésének szabályozásához. E korszak dokumentumai igyekeztek fenntartani a magas szintű szakmai és etikai követelményeket, megtartani a pálya nyitottságát, ugyanakkor biztosítani az ügyvédi és az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó más jogászi pályák közötti átjárhatóságot. E fejlődésben jelentett törést az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc leverése után kibontakozó neoabszolutizmus, amelyben a Ferenc József által császári jogon kiadott, 1852. júliusi nyílt parancs az ügyvédi működést jogi doktorátushoz (!), német nyelven az osztrák jogból leteendő vizsgához, büntetlen előélethez és politikai szalonképességhez, majd mindezek alapján kormányszéki engedélyhez kötötte. Az akkoriban országosan hatezer főt számláló ügyvédi társadalom e rendelkezés következtében megharmadolódott.

Ez a rendtartás tulajdonképpen ellehetetlenítette a forradalomban és szabadságharcban magukat exponált ügyvédek működését, és még sok rosszat el lehet róla mondani, ugyan-

Az ügyvédi működésnek két feltétele jelent meg: az etikai szabályok betartása, amelyet az eskü, valamint a magas szintű képzettség (amelyet a vizsga igazolt). ügyvédi vizsgát. A jelenlegi ügyvédi kvalifikációs feltételek kialakulása tehát ehhez az időponthoz köthető.

Az ügyvédi működésnek így már két feltétele jelent meg: az etikai szabályok betartása (amelyet az eskü), valamint a szaktudás, a magas szintű képzettség (amelyet a vizsga igazolt). A korát messze megelőző gondolkodású II. József a Novus Ordóban még ki akarta ezt egészíteni a patvaristaként és a királyi táblánál iuratus notariusként eltöltött gyakorlati idő előírásával – nem csupán a szakmai képzettség magasabb szintje érdekében, hanem azért is, mert ez az időszak „a jogásznak készülőket összehozta, körükben a testületi szellemet felébresztette”, így ez a rendelkezés hatásában a későbbi egyleti, majd kamarai működés előképét jelentette.

A „politikai szalonképesség” is megkívántatott a neoabszolutizmus idején

Az ügyvédi hivatásrend kialakulásában jelentős szerepe volt a reformkornak, hiszen ekkor több tervezet is készült az ügyvédi működés feltételeinek és az ügyvédek karrá

akkor – mint ennek az időszaknak szinte minden rendelkezése – kétarcú volt: hiszen ugyanez volt az a dokumentum is, amely elsőként rögzítette az ügyvédi titoktartás kötelezettségét, és ez volt az, amely az osztrák jog ismerete révén egészen a XIX. század végéig segített a jogalkalmazásban számos, a rendi hagyományok és a jogrendszer fejletlensége miatt kilátástalannak tűnő kérdés megoldásában.

A császári igazságügyi miniszter által kinevezett ügyvédi testületek, a választmányok

Az ügyvédi működés feltételeinek megszigorítása mellett ez a szabályzat teremtette meg az ügyvédek szerveinek első formáját, az úgynevezett ügyvédi választmányokat is.

Ezek azonban – nevükkel ellentétben – nem választott, hanem a kerületi főtörvényszékek javaslata alapján a császári igazságügyi miniszter által kinevezett testületek voltak.

E választmányok jogot kaptak az ügyvédi kinevezések előtti véleményezésre, felügyeleti jogot gyakoroltak az alájuk tartozó 3

Mit ünnepelünk?

ügyvédek működése felett, irányították az ügyvédjelölteket, részt vettek az ügyvédi vizsgák bizottságaiban, és kijelölték azokat az ügyvédeket, akik a szegény ügyfelek ingyenes képviseletét látták el. Ezek a testületek vegyesen mutattak fel önkormányzati és nem önkormányzati sajátosságokat. A testület tagjainak kinevezése, a – szintén kinevezett – elnök számára biztosított többlethatáskörök semmiképpen nem az önkormányzati jelleget erősítették, annyiban mégis hasonlatosak voltak a későbbi ügyvédi kamarákhoz, amennyiben a rendtartás feladatul szabta számukra, hogy az igazságszolgáltatásra és az ügyvédségre vonatkozó kérdésekben javaslatokat tegyenek a fennálló helyzet jobbítására, megváltoztatására, emellett gazdasági ügyeiket önállóan intézhették, és tagjaiknak (helyesebben a választmány alá tartozó ügyvédeknek) a működési költségek fedezéséhez hozzájárulást kellett fizetniük.

Falakra írt üzenet

Reformtörekvések

Az 1867-es kiegyezés környékén sorra alakultak meg hazánkban a városi, megyei ügyvédegyletek, amelyek közül a legjelentősebb, a Pest-Budai Ügyvédegylet javaslatot terjesztett elő az ügyvédi rendtartás tárgyában.

Erre építve a polgári jogfejlődést előmozdító igazságügyi reformok keretében 1874. december 4-én Ferenc József király szentesítette a XXXIV. törvénycikket, amely megteremtette a más hivatásrendektől eltérő, hagyományosan egységes magyar ügyvédség szervezeti kereteinek közjogi hátterét. Ez a jogszabály a mai napig meghatározó jelentőségű, hiszen százötven éve alapjaiban változatlanul képezi a magyar ügyvédség szervezeti kereteit; fundamentumai kiállták az idő próbáját.

Az 1861-es Ideiglenes Törvénykezési Szabályok (ITSZ) hatályon kívül helyezte a császári rendtartást, és visszaállította az 1804. évi – tulajdonképpen II. József rendelkezéseit rögzítő – rendtartás hatályát.

Az országbírói értekezlet illetékes testülete javasolta azt is, hogy az ügyvédeknek „szabadságukban álljon (…) megyénkint ügyvédi társulatot alakítani, elnököt és társulati tisztviselőket maguk közül szabadon választani”, ám ez a rendelkezés végül nem került be az ITSZ szövegébe.

Az 1867-es kiegyezés után felgyorsult a jogrendszer átalakítása. A stabilizálódó közjogi alapon a bíráskodás alapkövévé vált, 1869. évi IV. törvénnyel elválasztották a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, az ezen alapuló 1871. évi reformmal teljessé vált a rendes bírósági szervezetrendszer; a bíráskodás immár nem magánszemélyek vagy önkormányzatok hatásköre, hanem állami feladat lett. A reform következő lépéseként hozták létre a királyi ügyészség szervezetrendszerét, majd a folyamat befejezéseként, 1874-ben rendezték a közjegyzőség és az ügyvédség jogi helyzetét is.

Ettől az időponttól kezdődik a modern ügyvédség és ezzel együtt a testületi szerveződés története az ország akkori területének huszonnyolc kamarájában, amelyek az 1874. évi XXXIV. törvénycikk alapján százötven éve, 1875. január 1-jével jöttek létre.  4

A magyar ügyvédi hivatásrend másfél száz éves története a törvény, a szabadság, a harc és a béke négyszögében Arról, hogy milyen volt a hazai ügyvédi hivatásrend kialakulásának izgalmas története az idén ünnepelt, százötven évvel ezelőtt megalkotott, a kamarai rendszert létrehozó törvény előtt, dr. Balog Judit ugyancsak e lapszámunkban közölt írásából alkothatunk képet. Az alábbi tanulmány a MÜK–BÜK rendezésében 2025. április 24-én megtartott nemzetközi konferencián elhangzott nagyívű előadása befejező részének szerkesztett változata. Bár a szakavatott szerző visszanyúlt a történeti kezdetekhez, előadásának itt azt a részét adjuk közre, amely az utolsó százötven év történetét foglalja össze a szerző egyéni szempontjai szerint, erős kitekintéssel a történelmi örökség jövőre nézve szinte kötelező érvényű következtetéseire – a szerkesztő.

Dr. Bóka Zsolt ügyvéd, Széchenyi István Egyetem, mesteroktató, Győr

Az 1874. évi XXXIV. törvénycikk alapelvei

A törvénycikk alapelvi szinten kimondta: • az ügyvédség független a kormánytól, a bíróságoktól és a közigazgatási hatóságoktól; • az ügyvéd szabad hivatású. Minden magyar állampolgár lehetett ügyvéd, aki megszerezte az ügyvédi oklevelet, és felvetette magát az ügyvédi kamarába; • ügyfelének képviseletében az ország bármely bírósága és hatósága előtt eljárhatott; • szabad döntésétől függött a fél képviselete vagy a tanácsadás elvállalása; • az ügyvédi hivatás egységes volt, mert magában foglalta a jogi tanácsadást, a felek képviseletét és a védelmet is, tehát

nem volt kettéosztva, mint például a korabeli Franciaországban, Angliában.

Az ügyvédi kamarák felállítása és szerepe

Az 1874. évi XXXIV. törvénycikk alapján 1875 első hónapjaiban jöttek létre az ügyvédi kamarák (az első a kolozsvári volt).

Kezdetben 28 kamara alakult; minimum harminc ügyvéd alkotott egy kamarát. Az ügyvédi kamara a magyar ügyvédség önkormányzati és érdekvédelmi szerve lett, amely közigazgatási teendői mellett fegyelmi jogot is gyakorolt a kamara tagjai felett.A kamarák egyúttal biztosították az ügyvédség szervezetrendszerének kiépülését, valamint a törvényre támaszkodva az ügyvédség intézményi, politikai, erkölcsi és fegyelmi függetlenségét. Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Mit ünnepelünk?

A dualizmus kora

A Budapesti Ügyvédi Kamara székháza a magyar ügyvédség szíve. Ha felnézünk e csodálatos díszterem mennyezetére a fali kari csillárok vonalában, meglátjuk, hogy korabeli kartársaink mit helyeztek a szívükre: a mennyezet négy sarkában a törvény, a szabadság, a harc és a béke szavak olvashatók. Ezeket felhasználva tekintsük át a hazai modern polgári ügyvédség és az ügyvédi kamarák százötven évét.

• Törvény: a gyakorlati idő meghosszabbítása.

Az 1913. évi LIII. törvénycikk módosította az ügyvédjelölti tevékenység gyakorlati idejét a korábbi két évről három évre emelve.

• Szabadság: a nők helyzete. 1918-ban megnyílt az út a nők jogi felsőoktatásban való részvétele előtt; ezt 1920-ban megszüntették. Ungár Margit 1923-as ügyvédjelöltnek jelentkezése és 1928-as ügyvéddé válása nyomán változások történtek.

• Harc: az első világháború. Kartásaink jelentős része, például a Győri Ügyvédi

A szocializmus időszaka

szerzett jog alapján azok, akik a törvény hatálybalépésekor már kamarai tagok voltak, folytathatták a tevékenységüket.

• Harc: a zsidó származású ügyvédek. A zsidótörvények hatására egyre több jogkorlátozással és jogfosztással kellett szembenézniük a zsidó származású ügyvédeknek. Ezek a törvények súlyosan érintették az ügyvédi kart, mivel például

A magyar ügyvédi hivatásrend kialakulása összefonódott a magyar állam- és jogfejlődéssel. Eljutott az önkormányzattal rendelkező, a jogszolgáltatásban nélkülözhetetlen hivatásrendig.

Kamara tagjainak közel egyharmada a frontra került; jelentős számban hősi halált haltak. Nem volt ez máshogy más ügyvédi kamaráknál sem.

• Béke: a boldog békeidők. Az Osztrák– Magyar Monarchia a kiegyezéstől az első világháborúig tartó boldog békeidőknek nevezett időszakában kialakult a polgári ügyvédség, továbbá az ügyvédi tevékenységet professzióként űző hivatásrend.

Változások és kihívások a két világháború között

• Törvény: a kamarai autonómia korlátozása.

1937-ben a IV. törvénycikk módosította az ügyvédek jogi helyzetét, némiképp korlátozta az ügyvédi kamarák autonómiáját és a felvehető ügyvédek létszámát, valamint létrehozta az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságát.

• Szabadság: a női szabadság elvesztése. 1937től csak férfi lehetett ügyvéd, ezért a nők kiszorultak az ügyvédi pályáról, de a Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

a budapesti ügyvédi kamarában a tagság hozzávetőlegesen 52 százalékát adták.

Megszüntették kamarai szavazati jogukat, házassági jogukat is korlátozták, törölték őket a kamarai nyilvántartásokból. Sajnos a vidéki zsidó ügyvédség tagjai különösen nagy számban, a budapesti zsidó ügyvédség tagjai jelentős mértékben a holokauszt áldozatává váltak, ahogy ez a díszterem falán elhelyezett, a mártírok nevét tartalmazó márványtáblákon látható.

• Béke: a kamarai béke ideiglenes megtartása.

Ebben nagy szerepe volt a Keresztény Ügyvédek Nemzeti Szö­vet­s ége (KÜNSZ) tagjainak, különösen elnökének, Komarnicki Románnak, mivel vezetésével az értelmiségi kamarák közül (orvosi, mérnöki) a budapesti állt legtovább ellen a szélsőjobboldali kamarai hatalomátvételnek, a legvégsőkig biztosítva a zsidó származású ügyvédek hivatásgyakorlásának, ezáltal kenyérkeresetének lehetőségét.

• Törvény: a szovjet minta. Az 1958. évi 12. törvényerejű rendelet általánossá tette az ügyvédi munkaközösségeket, korlátozva a magánügyvédi tevékenységet. Ezt a formációt az 1983. évi 4. törvény is fenntartotta.

• Szabadság: enyhülés a Kádár-kor­szak­ban. Az 1983. évi 4. törvényerejű rendelet csak részlegesen állította helyre az ügyvédi önkormányzatiságot.

• Harc: megtorlások. Harc az igazolási eljárások (második világháború, 1956) jogfosztásai ellen, továbbá az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatai érdekében. Győrött ügyvédper lefolytatása, börtönbüntetések kiszabása.

• Béke: az ügyvédi kamarák száma. Ötről (1948) húszra (1958) növekszik, amit a korabeli szakirodalom szerint az „ügyvédség utóbbi években beállott pozitív irányú fejlődése tett lehetővé”.

A rendszerváltoztatás és az 1998. évi XI. törvény

• Törvény: az 1991. évi XXIII. törvény megszüntette az ügyvédi munkaközösségeket és visszaállította a kamarák önkormányzatiságát, amit az 1998. évi XI. törvény még jobban megerősített, kibontott.

• Szabadság: a szabad ügyvédi pálya. Ennek visszaállítása, így a feltételeknek megfelelő jelentkezők felvétele az ügyvédi kamarákba, a korábban az ügyvédi tagságtól igaztalanul megfosztottak kamarai rehabilitációja.

• Harc: székház. Dr. Bánáti János BÜK-, majd MÜK-elnök harca e csodálatos budapesti (államosított) székház visszaszerzéséért, amit ezúttal is hálásan köszönünk.

• Béke: az Alkotmánybíróság 1994-es ügyvédi határozata. E szerint az alapjogvédelmi funkciót ellátó ügyvédség a jogállami igazságszolgáltatás alapvető biztosítéka, az anyagi/alap jogok érvényesítésének nélkülözhetetlen eleme. A jogi békét a tárgyalóteremben ügyvédi talárban segítjük elő, ami ebben az időszakban lett a magyar ügyvédek viselete.

A hatályos törvény, a 2017. évi LXXVIII. törvény

Hogy a jelenben miként történik a törvény, a szabadság, a harc és a béke összehangolása a praxisunkban – különös te5

Országházi ünnepség

kintettel családtagjainkra –, ez már nem része az előadásnak, de ebben a hivatásrendben valamennyiünknek alapvetően figyelembe kell vennünk.

(E vonatkozásban sok érdekes szempontot, mi több, gyakorlati támpontot adott az április 24-i, nemzetközi konferencia programja során dr. Görgényi Orsolya előadása és dr. Erdei Mariannával közös panelbeszélgetése. Ezekről lapunk más helyén, a konferenciáról szóló beszámolónkban részletesebben írunk – a szerk.)

Holnap is az ügyfél érdeke áll a középpontban

Összefoglalva: a magyar ügyvédi hivatásrend kialakulása hosszú és összetett folyamat volt, amely szorosan összefonódott a magyar állam- és jogfejlődéssel, a társadalmi-politikai kontextussal. Az ügyvédség a kezdeti, kevésbé szabályozott formáktól eljutott a modern, önkormányzattal rendelkező, a jogszolgáltatásban nélkülözhetetlen szerepet betöltő hivatásrendig. A jogi szabályozás, az ügyvédi kamarák tevékenysége és az ügyvédség társadalmi szerepvállalása mind hozzájárult a mai magyar ügyvédség kialakulásához.

Ahogy láttuk, a törvény, a szabadság, a harc és a béke fogalmai meghatározók voltak a magyar ügyvédség történelmében, ezért mélyen vallom, hogy a jubileumi esztendő és a nemzeti múzeumi kiállítás vezérmondata, az Ügyfelem érdekében immanens részét képezik.

Ez, meglátásom szerint, teljes mértékben összhangban van dr. Bánáti Jánosnak, immár a MÜK örökös tiszteletbeli elnökének 2025. március 3-i BÜK-székházavatón megosztott gondolatával, aki az Ügyfelem érdekében címre az ügyvédi eskü megnyilvánulásaként, az eskü lényegi rendelkezései tömörítéseként is tekint. Egyetértünk.

Végszóként: füleljünk!

Halljuk meg ezekből a sok törvényt, szabadságot, harcot és a békét látott falakból elődeink üzenetét!

Mit is mondanak? Én így hallom: továbbra is álljatok ki a vártára, folytassátok szellemi örökségünket az ügyfelek érdekében, a jogkeresők szolgálatában. Büszkék vagyunk rátok!

Isten éltesse a százötven éves magyar ügyvédi kamarákat!  6

Központi emlékülés az Országházban

Az ügyvédség gazdag múltú és tartalmú, egyben a jövőt garantáló hivatás, nem csak szolgáltatás A hazai ügyvédi hivatásrend kiemelkedő történelmi eseményére, a kamarai rendszer százötven éves évfordulójára emlékeztek a tavaszi hónapokban országszerte (lásd a következő oldalakon olvasható beszámolóinkat). A sorozat méltó lezárása volt a Magyar Ügyvédi Kamara és a Budapesti Ügyvédi Kamara közös eseményeként az Országház felsőházi tanácstermében megrendezett emlékülés, amelyen megjelent és köszöntő szavakat mondott hazánk több kiemelkedő állami, társadalmi, közigazgatási, igazság-szolgáltatásban társhivatásrendi személyisége, továbbá a legnagyobb európai uniós, valamint globális nemzetközi ügyvédi szervezet vezetője, nem utolsósorban a hazai területi kamarák vezetői, kamarai tag jogtanácsos-tagozatok vezetői, ügyvédek és kamarai tag jogtanácsosok az ország minden szegletéből. Az Országház épülete, történelmi levegőt árasztó környezete méltó hátteret adott a jeles eseménynek.

A magyar Himnusz és az Európai Unió himnuszának elhangzása után dr. Szecskay András, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese moderálásával kezdődött meg az emlékülés. A történelmi visszaemlékezésre okot adó másfél száz év meghatározó események sorozata volt a hazai ügyvédtársadalom egészére nézve. Ám az egész részletekből tevődik össze. Erre adott jó példát a levezető elnök közvetlen hangú utalása saját családjának történetre, amely – más jeles hazai családi ügyvéddinasztia történetéhez hasonlóan – több ponton párhuzamosan haladt az országos történésekkel, mivel a dédapa, a nagyapa, az édesapa, majd maga a levezető elnök, illetve napjainkban már az ő lánya is ennek a hivatásnak szentelte-szenteli életét; a család generációi átadták egymásnak a hivatásrendi stafétabotot.

A jogegyenlőséget szem előtt tartva az ügyvédi hivatás egyik alapelve: szövetség az emberrel az emberért

Mi az ügyvédi hivatás lényege? Mi az, ami százötven év után sem változott? – tette

fel a kérdést köszöntő beszédében dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök, aki maga is ügyvédként kezdte jogászi pályafutását.

Meggyőződése szerint ez nem más, mint az az értékalap, amely az ember méltóságát mutatja fel; az a norma, amely minden korban a jogegyenlőség igényével lép fel; amely a kiszámíthatóságot, a rendet, a szabályok által fogódzókat adó világot kívánja kiépíteni a kiszámíthatatlannal és anarchikussal szemben; amelyben él a remény, hogy ha valaki az igazság oldalán áll, Dávidként is mindig győzhet Góliát erejével szemben. Erre ad lehetőséget a jogállamiság és a jogegyenlőség, és ebben a küzdelemben nélkülözhetetlenek az ügyvédek – hangsúlyozta.

Véleménye szerint csak akkor találhatunk rá az ügyvédi hivatás elmaradhatatlan lényegére – ami túl van a szakmai jártasságon, tudáson és a fontos kompetenciákon –, ha a jogegyenlőség felől közelítünk.

Mire irányul a praxis? Szövetségre az emberrel az emberért. Az ügyvéd az, aki a jog birodalmában, de az emberekért dolgozik; ez az ügyvédi identitás megrengethetetlen Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Országházi ünnepség

alapja, emberi mivoltunkban gyökerező gondolat, a válasz arra, hogy százötven év után miért ünnepelhetünk – mondta dr.

Sulyok Tamás. (Beszédének teljes szövegét e lapszám más oldalain adjuk közre.)

A kamarai rendszer nélkülözhetetlen szerepe

A százötven évvel ezelőtt kelt törvény óta a kamarák kulcsszerepet játszanak az ügyvédség önszabályozásában, a szakmai etika fenntartásában és a jogvédelem biztosításában – hangsúlyozta egyebek mellett dr.

Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. Az ügyvédi hivatás nem csak jogi szolgáltatást jelent; az igazságszolgáltatás egyik alappillére is. Ez biztosítja az állampolgárok jogainak védelmét, és hozzájárul a demokratikus jogrend fenntartásához.

Ahhoz, hogy az ügyvédség önálló és független szakmai közösségként tudjon működni, elengedhetetlenül szükség van a kamarai rendszerre – húzta alá. (A MÜK elnökének beszédét teljes részletességgel lapunk más oldalain kiemelve tesszük közé.)

pán történelmi összegzésére ösztönzik az ügyvédség elmúlt másfél száz év során végbement változatos eseményei – mondta egyebek között köszöntő beszédében dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter, aki maga is az ügyvédség szakmai közösségéhez tartozott, mielőtt politikai pályára lépett.

Három megközelítésben elemezte a másfél száz esztendő kihívásait és az arra adott történelmi válaszokat, és vizsgálta a jövőbeni, válaszokat váró kihívásokat. A miniszter rendkívül bizakodó a jövő változásaira is választ adni kész ügyvédség felkészültségét illetően. (A miniszter beszédének részletes ismertetése lapunk más helyén olvasható.)

illeti az ügyvéd kollégákat – hangsúlyozta. (Az OBH elnöke beszédének részletes ismertetése lapunk más helyén olvasható.)

A színvonalas ügyvédi tevékenység megkönnyíti az igazságszolgáltatás munkáját is

üzenethordozója is. Utalt arra a jelentős tényre, miszerint maga az épület egy időben jött létre az Országház épületével, ily módon beleilleszkedik a korabeli Magyarország boldog békeidős modernizálásába.

Időutazásra invitálta az ünneplő országházi hallgatóságot: sorra vette azokat a legfontosabb történeti eseményeket, amelyek az elmúlt másfél évszázadban – megannyi probléma és feladatra való kihívás mellett – meghatározták a hazai ügyvédi hivatásrend létét, fejlődését, általános szakmai értékrendjének ma is érvényes, egyben a jövő számára is támpontot adni tudó rendszerét. (Beszédét részletesen ismertetjük lapunk más helyén.)

Egy időutazás tanulságai

Köszöntő beszédében dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke áttekintette az eddigi, a másfél száz évre emlékező országos eseményeket, a területi kamarai rendezvényeket, kiállításokat, különösen a BÜK-nek a Nemzeti Múzeumban június 22-ig megtekinthető kiállítását.

A BÜK szákházának teljes felújításával külön is foglalkozott, amelynek sajátságos szimbolikus jelentése is van, mivel a hazai ügyvédtársadalom egységének jelképes

Nem lehet túlértékelni az igazságszolgáltatás hivatásrendjeinek összetartozását

Az emlékülésre küldött üdvözlő levelében dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke – aki meghívott vendégként személyesen nem volt jelen – egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy „tisztelettel és örömmel” osztozik az ügyvédi kar jubileumi ünnepében, amint az ügyvédek és ügyészek is osztoztak a magyar bíróságok és a Kúria hasonló eseményeinek megünneplésében. „Az igazságszolgáltatás hivatásrendjeinek összetartozását nem lehet túlértékelni. Nem magától értetődő ugyanis. Két hivatásrend – az ügyvédek és az ügyészek – a perekben jellemzően egymással szemben állnak, a harmadik tagjai, a bírák pedig kötelező erővel az ország nevében döntenek közöttük. Nagy bölcsesség kellett ezért az összetartozás közjogi hagyománnyá válását megalapozó törvényi alapok kidolgozásához” – írta levelében. (A levél teljes szövege lapunk más helyén olvasható.)

Bízhatunk az ügyvédség felkészültségében és hivatásrendi elkötelezettségében

Nemcsak az ügyvédeket, de a ma élő jogásznemzedéket is az előretekintésre, nem csuÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

Meghatározó élmény számára, hogy pályája kezdetén ügyvédként kezdhette meg a munkát egy kiváló ügyvédi közösségben – elevenítette fel köszöntő beszédében személyes emlékeit dr. Senyei György bíró, az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Közvetlen élményei vannak az ügyvédi pálya nehézségeiről, szépségeiről és kihívásairól, de mindenekelőtt ennek a hivatásnak a tiszteletre méltó jellegéről.

Igazgatási vezetőként is pontosan látja és érzékeli az ügyvédtársadalom jelentőségét – utalt a tapasztalataira –, hiszen részben az ügyvédek színvonalas munkájának köszönhető, hogy az elmúlt öt évben ötven százalékkal csökkent az elhúzódó bírósági ügyek száma. Színvonalas ügyvédi tevékenység nélkül ez nem következhetett volna be, ezért is köszönet

Sokat számítanak a magyar ügyvédség történelmi tapasztalatai

A CCBE komoly erőfeszítéseket tesz, és alapelveit is határozottan megfogalmazza a megfelelő dokumentumokban a jogállami7

Országházi ünnepség

ság, a demokrácia fenntartása, az állampolgárok joghoz való maradéktalan hozzáférésének biztosítása, az alapvető jogok védelme, a jogi képviselet, azaz az ügyvédhez jutás biztosítása érdekében – mondta el köszöntő beszédében dr. Roman Završek szlovéniai ügyvéd, a CCBE elnökhelyettese. „Nagy érdeklődéssel figyeljük, hogy e gazdag tapasztalatokat miként használja fel történelmi és teljes szakmai felelőssége tudatában a hazai ügyvédség az ország társadalmi-politikai kihívásaira adandó válaszkeresésben” – mondta. (Beszédének részletes ismertetése lapunk más helyén olvasható.)

Sok erőt és kitartást egy bonyolult feladat betöltéséhez a jövőben is

Különösen megérintették a magyarországi ügyvédi kamarák százötven évvel ezelőtti létrejöttét bemutató kiállításon a szegedi boszorkányperek – mondta el közvetlen és friss élményét köszöntő beszédében dr. Claudio Visco, talán a világ legnagyobb ügyvédi nemzetközi szervezetének, az IBA-nak (az ügyvédi kamarák nemzetközi szövetségének) elnöke.

Emlékezetes: ebben a perben az ügyész egy személyben képviselte a vádat és a védelmet, az esküdtszék pedig a városi tanács tizenkét tagjából állt. Ezt a pert „a jogászság történetének zéró pontjaként” említik – idézte fel, majd hangsúlyozottan megállapította: „1725 óta hatalmas utat tettünk meg – de most mintha visszafelé haladnánk. A bírói függetlenség, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a véleménynyilvánítás szabadsága és az ügyfél ügyével való azonosítás elutasítása szakmánk alapelvei közé tartozik. Ha ügyvédeket, ügyvédi irodákat, bírókat, civil szervezeteket vagy újságírókat világszerte megtámadnak csak azért, mert a munkájukat végzik, akkor a felelősségünk jogászként elsődleges. (…) Biztos vagyok abban, hogy önök is jól tudják, mennyire nélkülözhetetlen a demokrácia és különösen a kiszolgáltatott emberek alapvető jogainak megőrzéséhez a jogállamiság. Az ügyvédek és kamaráik mindig is a jogállam őrzői voltak és azok is maradnak – hangsúlyozta dr. Claudio Visco. – Ezért kívánok önöknek az IBA nevében is sok erőt és kitartást e szerep betöltéséhez, és kívánom, hogy a következő százötven év legalább olyan sikeres legyen, 8

mint az előző.” (Beszédének teljes szövegét lapunk más oldalain adjuk közre.)

A jövőt nem kis részben magunk alakítjuk

A nemzetközi ügyvédi szervezetek közösségének egyik legfiatalabb tagja a fiatal ügyvédeket egybefogni kívánó szervezet, az AIJA. Nevükben a korábban e szervezetben elnöki tisztet is betöltő dr. Görgényi Orsolya budapesti ügyvéd köszöntötte az emlékülés résztvevőit és rajtuk keresztül a magyarországi hivatásrend valamennyi tagját.

A fiatal ügyvédek üzenete, hogy a jövőt nem kis részben magunk alakítjuk.

A hivatásrend történelmileg kiérlelt, megpróbált értékei komoly támaszt jelentenek a holnap kihívásaira is

Két kísértéssel kell szembenéznie a mai ügyvédgenerációnak – mondta el záróbeszédében dr. Bánáti János, a MÜK örökös tiszteletbeli elnöke –: a múltba való révedéssel, illetve az ismeretlen jövőtől való rettegéssel, elbizonytalanodással. Ezzel szemben előremutató, ha a múlt tapasztalatait, értékeit hasznosítjuk a jelenben, és ezek eredményeit okosan felhasználva tudunk a jövőbe tekinteni, a jövő feladataira felkészülni.

A jövőre tekintve részben bizakodását fejezte ki: a hivatásrend történelmileg kiérlelt, megpróbált értékei komoly támaszt jelentenek a holnap kihívásaira, ugyanakkor aggodalmát sem rejtette véka alá, miszerint a robbanásszerűen megjelent informatikai forradalom és legújabban az úgynevezett mesterséges intelligencia pozitív hatásai meddig tartanak, s mikor következhet be egy olyan negatív fordulat, amely komoly dilemma elé állítja a jogászság egészét szakmai és egzisztenciális vonatkozásban egyaránt. Sok egyéb stratégia kidolgozása mellett igen fontos a magas színvonalú ügyvédi szolgáltatás garantálása, ennek pedig az elmaradhatatlan velejárója a magas szintű alap- és továbbképzés, valamint a határozott elvárásokon alapuló fegyelmi gyakorlat. (Beszédének részletes ismertetése lapunk más helyén olvasható.)

Az emlékünnepségnek művészi emelkedettséget kölcsönzött Donáczi Cseperke gordonkaművész játéka. Az ünnepi megemlékezés a Szózat éneklésével ért véget. 

Eljött a jeles nap, hogy a területi kamarák után most az egész hivatásrend együtt ünnepelje meg a magyarországi ügyvédi kamarák megalapításának százötvenedik évfordulóját.

Hazánk életében 1875-ben az ügyvédi rendtartást életbe léptető törvénycikk nyomán gyökeres fordulat következett be. Jóval nagyobb dolog történt annál, mint egy új jogi intézményrendszer elindítása, és annál is jelentősebb, mint az igazságszolgáltatás átfogó reformja. Nem kisebb eseménynek lehetünk itt tanúi, mint hogy az állam – amely számunkra akkor az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Magyarországot jelentette – elkötelezte magát a polgári jogállam mellett.

Ennek volt a záloga az ügyvédi tevékenység teljes megreformálása, egy új önálló hivatásrend megszületése.

A szórványos, alárendelt és alkalmi ügyvédkedés helyett létrejött a független, egységes ügyvédi kar. Bástyái, a magyarországi területi kamarák megteremtették az ügyvédség szellemi közösségét, összefogták annak erőit, meghatározták létének sarokpontjait, megformálták életét. A kamarák élénkké tették a szakma kommunikációját, átvették a felügyeleti jogkörök ellátását, segítséget nyújtottak a képzésben, biztosították az érdekvédelmet. Egyértelművé tették az erős és egységes ügyvédi kar jelenlétét.

Az ügyvédek hivatása különleges helyet képvisel a polgári jogrendszerben. Szerepük a polgári demokráciában nélkülözhetetlen mind az igazságszolgáltatás, mind a jogállamiság biztosítása terén. Ők azok, akik tevékenységükkel összekapcsolják az embereket Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Országházi ünnepség

A jogállamiság és a jogegyenlőség érdekében nélkülözhetetlenek az ügyvédek

Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök beszéde a magyar ügyvédségnek az Országházban megtartott ünnepén, 2025. április 25-én a jogrenddel. Miközben kilátástalan köz- és magánügyeket hoznak helyre, és támogatásra szorulóknak nyújtanak segítséget, elérhetővé teszik a jogvédelmet, biztosítják a jog uralmát. Tevékenységük a jogállamiság működésének garanciája. Közreműködésükkel valósul meg az Alaptörvény XV. cikkében rögzített törvény előtti egyenlőség elve, vagyis az ügyvédek a gyakorlatban alapjogvédelmi funkciót is ellátnak.

Mindannyian, akik ma összegyűltünk, nagyra becsüljük a polgári és demokratikus jogrendet, és hiszünk abban, hogy annak jól definiált jogi keretrendszere működtethető.

Ma méltán ünnepelhetjük az ügyvédi kamarák megalapításának másfél évszázados évfordulóját a jelentőségéből adódóan.

Az elmúlt két hónapban volt szerencsém a fővárosi és több vidéki ügyvédi kamara számos ünnepi rendezvényén részt venni.

Közösen elevenítettük fel az ügyvédi hivatás izgalmas, felelősségteljes és szép vonásait.

Neves egykori ügyvédekre és a hozzájuk fűződő történetekre emlékeztünk; ügyvédekre, akiket zsidó származásuk miatt hurcoltak el és végeztek ki nyolcvan évvel ezelőtt, a holokauszt idején; ügyvédekre, akik a kommunista diktatúra mártírjai voltak.

Szegeden, ahol korábban magam is ügyvédként praktizáltam, arra a Csongrád vármegyei születésű Csemegi Károlyra emlékeztünk, aki előbb népszerű ügyvéd volt, majd maga szövegezte meg az 1874. évi ügyvédi rendtartást.Pécsett Abay Nemes Oszkár ügyvéd emlékét idéztem fel, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után pécsi forradalmárok védőügyvédjeként írta be magát a történelembe.

A fővárosban a hivatásrend patinás fellegvárában ünnepeltük meg, hogy elkészült a felújítás, újra régi fényében ragyog hazánk legnagyobb tagsággal rendelkező kamarája, a Budapesti Ügyvédi Kamara székháza.

Százötven év tengernyi idő. Jóval több, mint amit egy ember végig élhet, sok emÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

beröltő. Az egymást követő nemzedékek cselekedetei és tapasztalatai alakítják a közösség tudatát, jogfelfogását. A különböző történelmi korok belső és külső erői folyamatosan építik és rombolják a jogrendszert, megváltoztatják a politikai és társadalmi berendezkedést, sőt magának az államnak a határait is.

Az ügyvédi kamarák és az ügyvédi függetlenség vívmányának százötven évvel ezelőtti létrejöttére és annak tizenöt évtizeden keresztül történő fennmaradására – a magyar történelmet ismerve – csak tisztelettel és csodálattal tekinthetünk. Megállapíthatjuk, hogy bár sanyarú időkön és meghurcolásokon is túl kellett jutnia, de egy rendkívüli érték jött létre 1875-ben; olyan alapérték, amely túléli az egymást követő rendszer- és paradigmaváltásokat, amelyre számítanak az emberek, amely a modern állam működésének elmaradhatatlan része.

Már a kezdetek is beszédesek. A XIX. század utolsó évtizedeiben Budapesten fontos építőmunkák folytak. Ekkor épült meg az Országház, mai ünnepünk helyszíne. Ezzel párhuzamosan ekkor épültek az igazságszolgáltatás bástyái, az ügyvédi kamarák székházai is. Egy időben emelkedtek ki a földből a törvényhozásnak és az igazságszolgáltatásnak, a demokratikus jogállam alapintézményeinek a színhelyei.

De vajon honnan indult el ez a folyamat, és mi a gyökere annak a szándéknak, amel�lyel hazánk a jogállamiságot vette célba, és amely a független ügyvédség megteremtéséhez is elvezetett? Talán Deák Ferenc és Ferenc József kézfogása? A két ország, Ausztria és Magyarország kiegyezése, amely az egykori zalai ügyvéd, a haza bölcse és a békés közös utat elfogadó császár párbeszédéből született?

Vagy ez inkább csak egy fontos állomás volt, hiszen az 1848-as, vér nélküli forradalmunk tizenkét pontba sűrített követelései között is szerepelt a törvény előtti egyenlő-

ség, sőt már korábban tárgyalta ezt a témát Széchenyi István is Stádium című művében.

Régi korok kutatása inkább történészi feladat. A kérdés megválaszolásához, hogy honnan is ered a független ügyvédi kart létrehozó társadalmi igény, talán közelebb jutunk, ha azt vizsgáljuk meg, mi az, ami százötven év után sem változott meg. Mi az ügyvédi hivatás lényege?

Azt hiszem, ez nem más, mint az az értékalap, amely az ember méltóságát mutatja fel; az a norma, amely minden korban a jogegyenlőség igényével lép fel, amely a kiszámíthatóságot, a rendet, a szabályok által fogódzókat adó világot kívánja kiépíteni a kiszámíthatatlannal és anarchikussal szemben; amelyben él a remény, hogy ha valaki az igazság oldalán áll, Dávidként is mindig győzhet Góliát erejével szemben. Erre ad lehetőséget a jogállamiság és a jogegyenlőség, és ebben a küzdelemben nélkülözhetetlenek az ügyvédek.

Véleményem szerint az ügyvédi hivatás elmaradhatatlan lényegére – ami túl van a szakmai jártasságon, tudáson és a fontos kompetenciákon – csak akkor találhatunk rá, ha a jogegyenlőség felől közelítünk. Mire irányul a praxis? Szövetségre az emberrel az emberért. Az ügyvéd az, aki a jog birodalmában, de az emberekért dolgozik. Ez az ügyvédi identitásnak megrengethetetlen alapja, emberi mivoltunkban gyökeredző gondolat, a válasz arra, hogy százötven év után ma itt miért ünnepelhetünk.

Az óriási felelősséggel járó és komoly teherbírást követelő ügyvédi munka során jó, ha újra és újra megfogalmazzuk mindezeket, ha választ adunk a miértekre, ha felelevenítjük hivatásunk mélyebb értelmét és mozgósítjuk az ebben rejlő erőket. A független ügyvédi hivatásrend százötven éves évfordulója erre kínál lehetőséget.

Köszönöm mindannyiuknak, amit az emberekért, ügyfeleik szolgálatáért tesznek!  9

Kitekintő

Az ügyvédséghez való viszonyulásáról és hivatásrendjükről

Részletek dr. Sulyok Tamás köztársasági elnöknek a hazai ügyvédi területi kamarák százötven éves fennállásuk emlékezetére rendezett ünnepi eseményein elmondott beszédeiből és levélüzeneteiből Az ügyvédek élik meg a legközvetlenebbül: a jog fókuszában az ember áll

Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy Magyarország köztársasági elnökeként büszke vagyok arra, hogy magam is az ügyvédek hivatásrendjének vidéki soraiból jöttem – emlékeztette hallgatóságát Pécsett.

Ma is azt vallom, hogy az ügyvédek tapasztalják és élik meg a legközvetlenebbül, hogy a jog fókuszában az ember áll. Az empátia, a bizalom megerősítése, a megbízhatóság fenntartása mellőzhetetlen a legokosabb és legtalpraesettebb ügyvédek számára is. Minden szakmai jártasság, minden tudás csak ezután következik és e köré rendeződik. Itt érhető tetten, hogy a jog van az emberért, és nem az ember van a jogért.

Az 1874. évi ügyvédi rendtartás nyomán 150 éve létrejött kamarák megszilárdították az ügyvédség szakmai tekintélyét, erős alapokra helyezték annak függetlenségét. Rögzültek azok a keretek, amelyek által az ügyvédek foglalkozása teljesen önálló jogi hivatássá vált. A kamarákba való kötelező belépés pedig igazi korszakváltó lépést jelentett az ügyvédek közötti kommunikáció és az egységes hivatásrend kialakulásának történetében.

Az ügyvédek társadalmi szerepének 150 évvel ezelőtti törvényi megerősítése azt a felfogást tükrözte, hogy az akkori Osztrák– Magyar Monarchia a jogállamiság irányába kívánja fejleszteni jogrendjét. A védelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog elérhetőbbé tételéhez pedig mind több szorgalmas ügyvédre és újabb és újabb kamarák létrehozására volt szükség.

A törvény előtti egyenlőség, a fegyverek egyenlőségének elve mélyen az emberekben élő vágy volt. Évszázadok óta ott élt a magyar emberek szívében korábbi szabadságküzdelme10

ink céljai között. Hiába tűnt úgy, hogy a jogegyenlőség elfogadása és gyakorlatba ültetése közelebb kerülhet a valósághoz, e reményeket a XX. század újabb fordulatai szertefoszlatták. Abay Nemes Oszkár pécsi ügyvéd sorsa megmutatta, hogyan viszonyul a diktatúra az egyenlőség és jogállamiság kérdéséhez. Azt az ügyvédet, aki jogvédelmet nyújtott néhány ’56-os forradalmárnak, eltiltották hivatásától, megfosztották irodájától.

A szuverenitás megszerzésére volt szükségünk ahhoz, hogy a rendszerváltás után végre kiépülhessen Magyarországon a jogállamiság. Ennek legfőbb őrei maguk az ügyvédek lettek. Csak rajtuk keresztül érhető el, hogy a mindennapi élet történései a hatályos jog szabályzása szerint folyjanak

le, életünk a jogállamiság medrében maradhasson. Az ügyvédi hivatás ezzel együtt egy lényeges alapjogvédelmi funkciót is ellát, hiszen csak ügyvédi közreműködéssel valósulhat meg a tisztességes eljáráshoz való jog mint alkotmányos alapjog.

Az ügyvéd tehát egyszerre képviseli védencét, annak joggal összeegyeztethető magánérdekeit, illetve egyszerre követi a törvények betűit. Ahogy az 1874-es rendtartás fogalmaz: „az ügyvéd (…) eljárásának alapját (…) a jog eszméje képezi, melynek elveit szem elől tévesztenie, azokkal ellenkezésbe jönnie egy pillanatra sem szabad”. A jó ügyvéd mindezeken túl a jogszabályok mögöttes értékét is megjeleníti. Ő lesz az a morális erő, aki munkájában a jogrend és jogbiztonság értékeit is képviseli, szemben a szemet szemért elvével, az anarchia és a rendezetlenség zűrzavarával.

Jogászi hivatásában fénylik fel, hogy a vitákat észérvekkel, ténymegállapításokkal, a törvények előírása szerint lehet rendezni az agresszivitás, az érzelmi indulatok és a barbár önbíráskodás helyett.

Az ügyvéd ugyanakkor a gyakorlat embere is, aki nem csupán a törvény betűihez marad hű, hanem az emberségéhez is. Ő az, aki az elvont jogelveket és a konkrét jogszabályokat a gyakorlatban alkalmazza, aki személyes üggyé teszi a jogot. Nem mindegy, hogyan alakul a ránk bízott emberek sorsa, családi helyzetük, vagyoni, munkahelyi, becsületbeli ügyeik. Mindez az ügyvédek munkáján, felkészültségén, éleslátásán, munkabírásán is múlik. Ettől felelősségteljes és ettől szép az ügyvédek munkája.

A párbeszéd mesterei

A XIX. század második felében, a polgári átalakulás megindulásával új törvényeket fogadtak el, és kezdetét vette az egész jogÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

Kitekintő

rendszer átformálása – tekintett vissza a kezdetekre Győrben megrendezett ünnepség résztvevőihez intézett levelében.

Ebben a folyamatban volt az igazságszolgáltatás szempontjából mérföldkő a százötven évvel ezelőtt hatályba lépő ügyvédi rendtartás. Az új törvény megteremtette az ügyvédek önkormányzati, felügyeleti és fegyelmi jogokat gyakorló testületét, az ügyvédi kamarákat. Tisztává váltak az ügyvédek jogai, kötelességei, praktizálásuk keretei, megváltoztak a képesítési előírások is. Ettől kezdve csak három év joggyakorlat és a jogi doktorátus megszerzése után lehetett ügyvédi vizsgát tenni. Az addigiaknál jóval szigorúbb előírásoknak – amelyek komoly tekintélyt biztosítottak az ügyvédeknek – minden bizonnyal az osztrák szabályozás szolgált mintául.

A korábban szétszórtan működő, változó feladatokat végző ügyvédek egységes közösséggé, hivatásrenddé alakultak. Munkájuk önálló és elismert jogi szakma lett.

ségre, amely ilyen tekintetben is az igazságszolgáltatás legfontosabb közege.

Miért jó még ügyvédnek lenni? Többek között azért, mert az ügyvédek tapasztalják és élik meg legközvetlenebbül, hogy a jog fókuszában az ember áll. A tudást, a szakmai jártasságot, a problémamegoldó képességet mind fel lehet használni azért, hogy segítsünk másokon, hogy javítsunk mások helyzetén. Az ügyvédség szolgálat, amelynek hivatala az iroda, hivatása pedig a jog és az erkölcs. A kettő egyben.

Az ügyvéden is múlik, hogy a jog uralma meg tudjon valósulni a legkülönbözőbb helyzetekben

„Nem csak karddal, pajzzsal és vérttel lehet a mi államunkért harcolni, harcolnak azért az ügyek védői is. Az ügyvédek legalább annyira hasznára vannak a társadalomnak, mintha csatában és sebek árán védenék a hazát és a szülőföldet. Ugyanis megoldják a kétes ügyek sorsát, sok elve-

Az ügyvéd biztosítja, hogy a törvény előtt mindenki részesülhessen jogi védelemben, hogy mindenkinek legyen esélye arra, hogy érvényesítse az őt megillető jogait. „Az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege az ügyvéd” – áll az 1874. évi XXXIV. törvénycikk indoklásának élén, és ez így van ma is. Az ügyvéd köti össze ugyanis a legerősebben a jogrendet a társadalommal. Védelmet és képviseletet biztosít az egyes embereknek, érvényre juttatja jogaikat, miközben egy pillanatra sem veszítheti szem elől, hogy eljárásának alapját a jog eszméje képezi. Az ügyvéd személye ezért a jogállamiság garanciája, munkája a jogrend működésének mechanizmusa. Az ügyvédség ars poeticáját tehát százötven éve is hasonlóan látták, mint ma.

Hiszem, hogy az ügyvédek, akik a perbeszéd mesterei, élenjárói a párbeszédnek is. A jó ügyvédet együtt jellemzi az éleslátás és az empátia kettőssége. Az ügyvéd egyszerre hű a jog uralmához és segít a hozzá forduló és benne bízó személyeknek. Az ügyvéd éppen ezért képes ma is tekintéllyel és morális erővel bírni. A mai atomizálódó, gyakran bizalmatlan, akár jogelveket megkérdőjelező vagy relativizáló korunkban óriási szükség van a párbeszédre és a tartásra. Nagy szükségünk van ezért az ügyvédÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

szett köz- és magánügyet hoznak helyre, sok elesettet feltámogatnak, fáradtakat megsegítenek” – Zlinszky János jogászprofesszor gondolatai a ma ügyvédnemzedékének is komoly üzenetet hordoznak – utalt a nagy tekintélyű jogtudós gondolataira a Pest Vármegyei Ügyvédi Kamara Gödöllőn megtartott emlékülésén.

Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. törvénycikk alapjaiban változtatta meg a hazai ügyvédség életét. Elrendelte a kamarák felállítását, aminek nyomán ma minden vármegyében és a fővárosban működnek ezen intézmények.

Az 1875. év fordulópont volt. Addig a változó feladatokat ellátó ügyvédeknek sem testületük, sem függetlenségük, sem szabadságuk nem volt, csak elvégzendő feladatuk. A hatályba lépő törvényi változással az ügyvédek feletti felügyeleti jog – amelyet korábban a bíróság látott el – az ügyvédi kamarákhoz került. Az új szabályozással megteremtették az ügyvédség számára az önkormányzatiságot, a függetlenséget és a szakmai közösséget. A jól látható, tekintélyes intézményekben for-

mát öltött az érdekérvényesítő képesség és a hivatásrend igazságszolgáltatáson belüli önállósága.

Néhány évvel korábban a bécsi osztrák igazságügyi miniszter különengedélyéhez kötötték az ügyvédi működést. Magát az új hivatásrendi törvénycikket megfogalmazó Csemegi Károlyt, aki fiatalabb korában Aradon, a vértanúk kivégzése utáni évben rendőri felügyelet alatt praktizált ügyvédként, hazafias kiállása miatt egy távoli, kicsiny faluba helyezték át.

De a kiegyezés időszakában a magyarok szabadságának kibontakozásával az ügyvédek szabadsága is kibontakozott.

Ebben a küzdelemben a végső győzelmet elhozó csatát, az 1874. évi ügyvédi rendtartás szövegét egy aradi ügyvéd tette le az asztalra. A sors néha nagyszerű választ ad.

A Zlinszky János jogászprofesszortól idézett gondolat –„az ügyvédek legalább annyira hasznára vannak a társadalomnak, mintha a csatában és sebek árán védenék a hazát és a szülőföldet” – nemcsak tekintélyt ad hivatásuknak, hanem komoly felelősséget is ró az ügyvédségre.

Mert az ügyvédek a jogszabályok betartásával és a konfliktusok, problémák jog területére való terelésével a jogállamiság őrei. Az ügyvéd figyelmén és fáradhatatlanságán is múlik, hogy a jog uralma meg tudjon valósulni a legkülönbözőbb helyzetekben.

Az ügyvéd biztosítja a törvény előtti egyenlőség alkotmányos alapjogát, azt, hogy mindenki részesülhessen jogi védelemben, hogy mindenkinek legyen esélye arra, hogy érvényesítse az őt megillető jogait. Ezek polgári, jogállami életünk védőbástyái, védelmük a legnemesebb jogászi feladat.

Az ügyvéd munkabírásán, türelmén, együttérzésén rengeteg minden múlik. Az is, hogy az ügyfelek megérzik-e, hogy a megalkotott jog alapján van esélyük érvényesíteni az igazukat, érdekeiket, hogy tájékoztatva legyenek minden kicsi, de releváns részletről, hogy lássák, ha a konfliktusuk egy ponton rendezhető vagy enyhíthető.

Milyen jövője lehet a jogászság egyik legizgalmasabb és legszebb hivatásának?

Az ügyvédi hivatásrend függetlenségét és egységességét hozta el a kiegyezés korának fontos újítása, az 1874. évi XXXIV. törvénycikk – emlékeztetett a jelentős történelmi fordulat velejáróira Szegeden. – 11

Kitekintő

A kamarák létesítésével létrejött az ügyvédség saját önkormányzata. Az új testület véleményt formált a képzés, a vonatkozó jogszabályok, a hivatásrend minden fontos ügyének kérdésében, megteremtette az ügyvédek közötti kommunikáció csatornáit, kézbe vette a kötelezően tagként hozzá tartozó ügyvédek felügyeleti és fegyelmi jogköreit; a kamara patinás intézménye összegyűjtötte az ügyvédség szellemi erőit.

A XIX. század végének polgári átalakulása, amely meghirdette a jogállamiság eszméit, valódi mérföldkővé vált a hazai

Mi tudjuk, hogy milyen nagyszerű pálya az ügyvédi. Ezt elmondhatjuk másoknak is, és közös ünnepeinken, amikor sokan összegyűlünk, mint most, megerősítésként megfogalmazhatjuk egymásnak is.

Mert milyen ügyvédnek lenni? Szerintem vagány, értelmiségi és nagyon emberi.

Vagány, mert az ügyvéd nem egy puha székbe, kész hivatalba ül be, hanem maga gyűjti és növeli ügyfélkörét, ügyességével maga építi karrierjét, a piacról él. Értelmiségi, mert a jó ügyvédnek nagy tudása van. Otthonosan mozog a jog legkülönbözőbb területein, legyen az

Az ügyvédi kar ezért is a magyar állam létfontosságú értéke.

Szervezetét tekintve független az államtól, funkciójában pedig nélkülözhetetlen. ügyvédség életében. A megújult, független ügyvédi kar által lehetőség nyílt az 1848. március idusának szabadságvágyában kikiáltott magasztos cél, a törvény előtti egyenlőség megvalósítására, Magyarország ügyvédei pedig készen álltak arra, hogy a mindennapok gyakorlatává tegyék a jog nemes eszméit, mint a védelemhez való jog, a fegyverek egyenlőségének elve és az ártatlanság vélelme. A hivatásrendet a törvény előtti egyenlőség mint alkotmányos alapjog oltalmazójaként a legnemesebb jogi feladattal, alapjogvédelmi funkcióval ruházták fel. Emellett az ügyvédség jogszabályokat követő és a jog érvényesítését célzó munkálkodása kiemelt szerepet biztosított a jogállamiság megóvásában.

De vajon mit jelent ma, a XXI. században ügyvédnek lenni? Milyen jövője lehet a jogászság egyik legizgalmasabb és legszebb hivatásának?

Az nem lehet kérdés, hogy az ügyvédi hivatásrend továbbra is az igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen része; mind a jogállamiság őreként, mind a törvény előtti egyenlőség biztosítékaként hangsúlyos szerepe van. Az viszont rajtunk, az egyes embereken múlik, hogy milyen erősek lesznek közösségeink kamaráinkban, irodáinkban, hogy mennyire hatja át a felelősségtudat, az empátia, a szorgalom és a türelem a munkánkat; mennyire tudatosan és kreatívan szervezzük meg a temérdek munkát és mennyire olajozottan működtetjük az egymást segítő kommunikációs csatornákat.

12

hazai vagy uniós, polgári vagy büntetőjog. Ismeri a jogszabályok legapróbb részleteit, átlát a jogszabályok végtelenjén, feloldja a gordiuszi csomókat, képes a jogelveket a gyakorlati élet tényállásaihoz igazítani, és megtalálja az egyes esetekre vonatkozó jogszabályokat. Kreatív és találékony.

Az ügyvéd foglalkozása nagyon emberi és emberközpontú. Az emberek méltóságát szolgálja azzal, hogy védelmet biztosít az ügyeikben. Együttérzéssel, türelemmel igyekszik támogatni azokat, akik igénybe veszik a munkáját. Nem felejti el, hogy a jog tudománya nem steril, tárgya nem száraz szöveganyag és előíráshalmaz, hanem az egész jog az emberért van.

Kiegészítem még azzal, hogy az ügyvéd tevékenysége az állam működését, az állampolgárok életét, vagyis az ország javát szolgálja. Az ügyvédi hivatás e jellemvonásain keresztül a sok munka mögül felsejlik a küldetés. Ebből nyeri forrását az az elszántság, amelyre a pálya során mindan�nyiunknak szükségünk van.

A kamara patinás intézménye összegyűjti az ügyvédség szellemi erőit

A százötven éves évforduló mindenekelőtt arra hív, hogy közösen a múltba tekintsünk, és megemlékezzünk az ügyvédi hivatásrend függetlenségének és egységességének megszületéséről, mert ezt hozta el a kiegyezés korának fontos újítása, az 1874. évi XXXIV. törvénycikk – utalt Deák Ferenc egykori

pátriájában a nagy fordulatra zalaegerszegi ünnepi ülésen felolvasott levelében A kamarák létesítésével létrejött az ügyvédség saját önkormányzata. Az új testület véleményt formált a képzés, a vonatkozó jogszabályok, a hivatásrend minden fontos ügyének kérdéseiben, megteremtette az ügyvédek közötti kommunikáció csatornáit, kézbe vette a kötelezően tagként hozzá tartozó ügyvédek felügyeleti és fegyelmi jogköreit; a kamara patinás intézménye összegyűjtötte az ügyvédség szellemi erőit.

Az ügyvédi kar a magyar állam létfontosságú értéke

Erős ügyvédi kamarák jöttek létre Budapesttől Pécsig, Pozsonytól Brassóig a korszakváltó 1874. évi XXXIV. törvénnyel.

Az ügyvédség egységbe tömörült. Magához vonta tagjainak felügyeleti jogát, erős alapokra helyezte szakmai tekintélyét, működésbe hozta a belső szakmai információcserét, önálló arculatot teremtett magának – emelt ki fontos eredményeket a Budapesti Ügyvédi Kamara emlékülésén.

Az Osztrák–Magyar Monarchia végképp kinyilvánította, hogy jogállami keretek között kíván működni. A megújuló államnak a jogi normák uralma alatt kellett továbbhaladnia. Az ügyvédi rendtartás indoklásában az szerepel: „az ügyvéd (…) eljárásának alapját (…) a jog eszméje képezi, melynek elveit szem elől tévesztenie, azokkal ellenkezésbe jönnie egy pillanatra sem szabad. Ezáltal válik az ügyvéd az igazságszolgáltatás tényezőjévé. (…) Az ügyvédnek hivatása: a jog védelme.”

Ma, másfél száz esztendővel később hasonlóan vélekedünk. A XXI. században is azt valljuk, hogy az ügyvédek a jogállamiság garanciái, a jogrend nélkülözhetetlen őrei.

Közreműködésükkel lesz valóság a törvény előtti egyenlőség, a védelemhez való jog, a fegyverek egyenlőségének elve, az ártatlanság vélelme, vagyis az ügyvédség az igazságszolgáltatásban megjelenő több alapjogot garantál, alapjogvédelmi funkciót lát el.

Az ügyvédi kar ezért is a magyar állam létfontosságú értéke. Szervezetét tekintve független az államtól, funkciójában pedig nélkülözhetetlen.

Az ügyvédi hivatást, amelyet több mint két évtizedig magam is gyakoroltam, szakmailag a legösszetettebb és egzisztenciálisan a legfelelősségteljesebb jogi foglalkozásnak Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Kitekintő

tartom. Többeket megismerve megtapasztaltam, hogy az ügyvédek – szemben más szakosodott jogi szakterületek művelőivel – sokszor valóságos jogi polihisztorokká válnak. Otthonosan mozognak a jog számtalan területén, legyen az magán- vagy közjog, polgári vagy büntetőjog, hazai vagy uniós jog. Tengernyi tudás és gyakorlati tapasztalat gyűlhet össze néhány év alatt.

A képviselt magánszemélyek vagy gazdasági társaságok bizalmát pedig meg kell szolgálni, és fizetség is csak akkor lesz, ha van munka. Ez a fajta aktív értelmiségi élet sok jogász igazi álma, az a pálya, ahol ki-ki megmutathatja talpraesettségét, tudását és kreativitását.

Az ügyvédi hivatás sajátja mindezeken túl, hogy morális erővel bír. Az ügyvéd az, aki tájékoztatást ad a hozzá forduló félnek a jogairól, segítséget nyújt a szerződéseihez, képviseli őt a perben, közbenjár konfliktusa elsimításában, aki a jogkereső

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

embert a jog birodalmába viszi, hogy ott a joggal összeegyeztethető érdekeit érvényesíteni tudja.

Az állam működésében az ügyvédek szerepe megkerülhetetlen. Egyrészt, mint említettem, az alkotmányos alapjogok védelme miatt – mert ügyvédek nélkül elképzelhetetlen a jogegyenlőség elvének élő gyakorlata –, másrészt tevékenységükön keresztül mutatkozik meg a jogbiztonság értéke és a jogrend stabilitásának ereje. Az igazságszolgáltatás és a jogállamiság működésének köszönhetjük, hogy a felvetődő vitákat a felek a jogi normák alapján, észérvekkel, a tények feltárása mentén szándékoznak rendezni, és nem az önbíráskodás, az ököljog és a túlfűtött érzelmi indulatok mentén. Az ő közreműködésük a biztosítéka annak, hogy a felek a jogi normák szerint kötik meg a szerződéseket.

Az Alaptörvényhez hű, a jogszabályokat megtartó ügyvédek őrzik a jogrend tisztaságának szellemiségét. Ezen a ponton tárul

fel az ügyvédség emberi tartalma, az, amiért nemcsak az állam, hanem az egyes emberek is méltán tekinthetik úriembernek az ügyvédeket. Hiszen az ügyvéd az, aki emberi sorsok alakulásába, élethelyzetek, családok jövőjébe segítő szándékkal, a jó erkölcs motiváló hatására lép be. Nemcsak jogi tudással van felvértezve, hanem empátiával és jó szándékkal is. Amit tesz, azt pártfogoltjáért, az emberért teszi.

A magyar ügyvédség ismert és kevésbé ismert alakjai a történelem során számtalanszor bizonyították kiválóságukat szakmai és még inkább emberi értelemben. A XX. század során sokszor akadályozták a hivatásrend függetlenségét és szabadságát. Olyankor az államon is mindig látszott: nincsen rend. Mert ahogy Deák Ferenc is mondta: „Szabadság és rend az alkotmányos élet sarokkövei.” Köszönöm az ügyvédi karnak, hogy hivatásukkal kiállnak ezen alapértékeink mellett! 

13

Országházi ünnepség

Százötven éves a hazai kamarai rendszer

Az ügyvédi hivatás az igazságszolgáltatás egyik alappillére Dr. Havasi Dezső: „A változások közepette is megőrizzük a hivatás méltóságát, függetlenségét és szakmai színvonalát” – Országház, 2025. április 25.

A kamarák a megalakulásukat megalapozó 150 évvel ezelőtt kelt törvény óta kulcsszerepet játszanak az ügyvédség önszabályozásában, a szakmai etika fenntartásában és a jogvédelem biztosításában – hangsúlyozta az Országházban április 25-én megtartott ünnepi megemlékezés alkalmával dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. Az ügyvédi hivatás nemcsak jogi szolgáltatást jelent – nyomatékosította -, hanem az igazságszolgáltatás egyik alappillére, amely biztosítja az állampolgárok jogainak védelmét, és hozzájárul a demokratikus jogrend fenntartásához. A kamarai rendszer biztosítja – húzta alá -, hogy az ügyvédség egy önálló és független szakmai közösségként működjék.

Hazai ünnep, nemzetközi támogató figyelemmel övezve

„Új szemmel nézni a régi képre – ez a mi alkotásunk!” idézte ünnepi beszédében dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke a költőt, Fodor Ákost.

Az elnök felidézte, hogy az elmúlt hónapokban a területi kamarák díszközgyűléseken ünnepelték meg az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 évi XXXIV. törvénycikkben előírt modernkori ügyvédi kamarák létrejöttének százötven éves évfordulóját. A rendezvények mindenütt országos és helyi közjogi vezetők jelenlétében, jelentős sajtó nyilvánosság mellett zajlottak.

Kiemelte, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamarának a Magyar Nemzeti Múzeummal együtt összeállított - számos tárgyi, és társadalom környezeti emlékkel gazdagított - kiállítása méltón csatlakozott az események sorához.

Az ünnepi üléseken legnagyobb méltatást, teljes joggal – idézte fel a kamarai gyűléseket, amelyeknek szinte mindegyikén maga is részt vett és amelyeken maga is kifejtette gondolatait - az ügyvédi rendtartásnak az ügyvédi foglalkozás szabadságának, függetlenségének és önigazgató jellegének szabályozása kapta. Emellett gazdagon idézték a rendtartás szövegéből és indokolásából, utalva annak máig tartó hatására; továbbá minden kamara megemlékezett kiváló szakmai és közéleti szerepet betöltő ügyvédeiről és kamarai vezetőiről.

14

A Budapesti Ügyvédi Kamarával közösen – mondta el a MÜK elnöke - április 24-én nemzetközi konferencia keretében foglalkoztak az ügyvédi hivatás történetével, jelenével és jövőbeli kihívásaival.

A rendezvénysorozat pedig az ország közjogi méltóságai, a bírói, ügyészi, igazságügyi, és közigazgatás szervek, a nemzetközi ügyvédi szervezetek, az európai társkamarák, valamint a társ hivatásrendek vezetői részvételével az ország házában zárult.

Szimbolikus helyszín és kísérő események

A helyszínnek szimbolikus jelentősége is van – mutatott rá dr. Havasi Dezső, hiszen kifejezi az ügyvédi hivatásrend társadalmi szerepének és felelősségének fontosságát. Köszönetet mondott Kövér László házelnöknek, hogy az ügyvédség megemlékezés sorozatának záróünnepsége számára az országház történelmi hangulatú felsőházi termét e célra rendelkezésre bocsátotta.

A MÜK elnöke külön köszönetet mondott a Magyar Nemzeti Bank vezetésének is, amiért a mai napra időzítve bocsátotta ki a százötven éves ügyvédi kamarai rendszer ünneplése alkalmából vert emlékérmeket.

Köszönetét fejezte ki a Magyar Postának is, amiért az év folyamán emlékbélyeget bocsát ki az ügyvédi kamarák százötven évvel ezelőtti megalakulásának megörökítésére.

Jelentős mérföldkő

A százötven éves évforduló jelentős mérföldkő nemcsak a jogászi hivatás, hanem a jogál-

lamiság és az igazságszolgáltatás szempontjából is. Ez az ünnep alkalmat ad arra, hogy vis�szatekintsünk a magyar ügyvédség történetére, annak szakmai fejlődésére és társadalmi szerepére – folytatta ünnepi beszédét a MÜK elnöke.

A magyar ügyvédi kamarák alapításának gyökerei – emlékeztetett dr. Havasi Dezső az 1870-es évekig nyúlnak vissza, amikor a modern jogállamiság keretei között felvetődött az igény egy független, önálló ügyvédi szervezet létrehozására. Az 1874-ben elfogadott Ügyvédi Rendtartás megteremtette a kamarák intézményét, szabályozta a szakmai követelményeket és a jogi képviselet rendszerét. Ez biztosította az ügyvédi hivatás professzionalizálódását és függetlenségét.

Kamarai kulcsszerep

A kamarák azóta is kulcsszerepet játszanak az ügyvédség önszabályozásában, a szakmai etika fenntartásában és a jogvédelem biztosításában – emelte ki az elnök. Az ügyvédi hivatás nemcsak jogi szolgáltatást jelent, hanem az igazságszolgáltatás egyik alappillére, amely biztosítja az állampolgárok jogainak védelmét és hozzájárul a demokratikus jogrend fenntartásához.

A kamarai rendszer biztosítja, hogy az ügyvédség egy önálló és független szakmai közösségként működjék – utalt dr.

Havasi Dezső a lényegre. - Ez különösen fontos a következő területeken: • Jogbiztonság és jogvédelem: Az ügyvédek a polgári és büntető igazságszolgáltatásban egyaránt kulcsszerepet játszanak, Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Országházi ünnepség

legyen szó peres eljárásokról, gazdasági jogi kérdésekről vagy az alapvető emberi jogok védelméről.

• Etikai normák és szakmai felelősség: A kamarai szabályozás garantálja, hogy az ügyvédek szakmai és etikai normák szerint járjanak el, ezzel növelve a jogi szolgáltatások megbízhatóságát.

• Függetlenség és önkormányzatiság: A kamarák biztosítják, hogy az ügyvédség ne váljon politikai vagy gazdasági nyomás áldozatává, hanem függetlenül képviselhesse az állampolgárok érdekeit.

• Szakmai továbbképzés: Az ügyvédi kamarák fontos szerepet játszanak az ügyvédek folyamatos képzésében és szakmai fejlődésük biztosításában.

A közhatalmi szervektől függetlenül

A százötven éves évforduló nemcsak a múlt eredményeinek elismerése, hanem egyben a jövő kihívásainak átgondolása is – tekintett ki a jövő felé a MÜK elnöke. A digitalizáció, a globalizáció és az új jogi kihívások folyamatos alkalmazkodást követelnek az ügyvédségtől. Az ügyvédi kamarák feladata, hogy ebben az új környezetben is megőrizzék a hivatás méltóságát, függetlenségét és szakmai színvonalát. Ez az évforduló tehát nemcsak a jogászi közösség, hanem a teljes magyar jogállamiság ünnepe is.

Ezt a megállapítást erősíti a hatályos jogszabály is – emlékeztetett az elnök. Az Ügyvédségről szóló 2017. évi LXXXVIII. törvény az ügyvédi hivatás - egyébként nem sűrűn citált - általános elveit a következőképpen rögzíti: „Az ügyvédi hivatás – jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

közhatalmi szervektől függetlenül – az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita – lehetőség szerinti – megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység, amely tevékenység magában foglalja az igazságszolgáltatásban való közreműködést.”

Az ügyvédi titok érinthetetlenségét deklarálja a bizalmi alapelv, miszerint: „Az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani.” Ügyvédi oldalról pedig a legfontosabb alapelvi elvárás, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni, továbbá az ügyvédi tevékenység gyakorlója szakmai tudását önképzés és kötelező továbbképzés útján köteles fejleszteni.

Az ügyvédi tevékenység gyakorlása azonban nem irányulhat jogszabály megkerülésére, jogszabályba ütköző célra, vagy ilyen jogügyletben való közreműködésre – hangsúlyozta az elnök.

Utalt arra, hogy az alapelvek rögzítik a szabad ügyvédválasztás lehetőségét. A kamarák önállóságát pedig a következő törvényi alapelv rögzíti: „A Magyar Ügyvédi Kamara és a területi kamara az ügyvédi tevékenységet gyakorlók önkormányzati elven alapuló, szakmai és érdekképviseleti feladatokat ellátó köztestülete”.

Ugyan az Alaptörvény expressis verbis az ügyvédség szerepéről nem rendelkezik az Alkotmánybíróság több határozata definiálja ezt a szerepkört.

E ponton dr. Havasi Dezső utalt arra, hogy dr. Sulyok Tamás korábban ügyvéd, majd alkotmánybíró mai pedig köztársasági elnök Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete című könyvében elemezte részletesen az ügyvédi hivatás ontológiáját.

Bátorítjuk az igazságügyi minisztert az aláírásra

Időszerűségére tekintettel e ponton tért ki a MÜK elnöke arra, hogy több éves előkészítő munka után elfogadták az Európa Tanács Egyezményét az ügyvédi hivatás védelméről. Az államok képviselői 2025 május 13-tól írhatják alá Luxemburgban ezt a fontos dokumentumot. Az egyezményt aláíró országok kötelezettséget vállalnak az ügyvédi hivatás független, állami befo-

lyástól mentes működésének biztosítására – hangsúlyozta dr. Havasi Dezső. Dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter pedig biztosította arról, ő is aláírja a dokumentumot. „Erre annál is inkább bátorítjuk – idézzük a MÜK elnökének szavait -, mert az igazságügy irányítóival kapcsolatunk folyamatos és konstruktív. Mint minden együttműködésben itt is vannak döccenők, sokszor akár jelentős nézetkülönbségek is, de ezeket közös társadalmi felelősségünk tudatában kezelni tudjuk. E ponton szeretném megköszönni Varga Zs. András úrnak, a Kúria elnökének tegnap érkezett tartalmas levelét, amelyben a 150 éves évforduló alkalmából köszöntötte az ügyvédeket és kamarai jogtanácsosokat.” (A köszöntő levél lapunk következő oldalain olvasható.)

Középpontban a hivatását teljesítő ügyvéd és kamarai tag jogtanácsos

Zárszóként dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke hangsúlyozta, hogy „az ünnepség alanya valójában az a szakmai, etikai és anyagi függetlenséggel dolgozó ügyvéd, aki élvezi ügyfelei bizalmát, a hatóságok, bíróságok szakmai elismerését, aki képezi magát, de igényt tart a munkájával arányos tisztességes javadalmazásra. Részt vesz a társadalmi közéletben, tehetségéhez mérten, önzetlenül segíti a rászorulókat.

Meggyőződésem és tapasztalatom szerint az ügyvédek túlnyomó többsége így teljesíti hivatását, és a - hivatásuk eltérő sajátossága mellett - ez jellemző –– a kamarai jogtanácsosokra is, akik ráadásul korszerű ügyviteli, szervezési ismereteikkel is színesítik a jogi szolgáltatás palettáját”.

Felemelni és nem hagyni süllyedni

Kifejezte azon meggyőződését, miszerint „a mesterséges intelligencia térnyerése mellett is, legalább még további százötven évig gyakorolható lesz gyönyörű hivatásunk, ha a százötven évvel ezelőtt kialakított szakmai és morális előírások szerint élünk és tevékenykedünk. Százötven éves - kamarai rendszerünk ezt tevékenységet fogja szolgálni a jó tradíciókat követve, de a kor követelményeihez alkalmazkodó módon és szervezettel”.

Végül ismét Fodor Ákost idézte a költő „morális örök mozgó axiómájával”: „amit nem emelsz – szüntelen –, süllyed”. Ehhez az „’emeléshez’ kívánok sok erőt, tehetséget és kitartást. Isten éltesse a százötven éves ügyvédi kamarákat!”  15

Kitekintő

Kamaráink sokrétű tevékenységének középpontjában tagságunk érdekeinek érvényesítése és védelme áll

Válogatás dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének a területi kamarák százötven éves fennállásuk emlékére rendezett ünnepi eseményein elmondott beszédeiből

A történelmi visszapillantás egyben elkerülhetetlenül a jövőnkre is ráirányítja a figyelmünket. Gondoljunk tehát felelősen arra is, hogy az eredményes jövő érdekében szükséges-e, és ha igen, milyen változásokat kell eszközölnünk – fogalmazott dr. Havasi Dezső Győrben, és több konkrétumot említett ezzel kapcsolatban.

Az országos kamarai elnök felvetette a kérdést, hogy fenn kell-e a tartani a vármegyei struktúrát, vagy más országokhoz hasonlóan elég volna-e egy országos szervezet. „A racionalitás is azt mondja, hogy a közvetlen kapcsolat elengedhetetlen” – adott választ. Summázatként idézett a százötven évvel ezelőtti alapító ünnepségen elhangzott gondolatokból: „Ha a függés, a pajtáskodás s a handabandával felvert népszerűség-hajhászat nyerend kifejezést az

Az ügyvédek szakmai továbbképzésével foglalkozni kell, elkerülhetetlen az informatikai fejlesztés, és fel kell készíteni a tagságot a mesterséges intelligencia szerepére, hogy „ne átok, hanem áldás legyen”.

alakulásoknál: akkor még az a jó is, ami van talán az eszmében, el lesz rontva, csírájában megölve s az ügyvédi testület erkölcsi emelés helyett alásüllyesztve, mi nemcsak az ügyvédi kamarát, de még magát az ügyvédi intézményt is kétessé teheti, mert nem vol-

A múlt egyik tanulsága: a függetlenséget és önérzetet soha nem szabad szolgai meghunyászkodással feláldozni

16

tak képesek a feladat színvonalára emelkedni, hanem lenn maradtak az uszályvivők porában, kik függetlenség s önérzet helyett szolgai meghunyászkodásnak áldozták fel magukat s a magasztos ügyet.”

A kamara: mi vagyunk

A Magyar Királyság területén megalakult huszonhét területi kamara a hivatásgyakorlás önigazgató, önszabályozó és érdekvédelmi szerveként belső normaalkotással, részben önálló fegyelmijogkör-gyakorlással regulálta az ügyfél bizalmán alapuló független és szakszerű ügyvédi működést – utalt a történelmi előzmények fontos mozzanatára Szegeden.

Fordulópontként tekintünk erre a törvényre több okból is. Egyrészt koherensen kapcsolódott a korszak egyéb igazságügyi tárgyú törvényeihez, másrészt megteremtette a modern kori ügyvédi kamara szabályrendszerét, amely – ma már bátran állíthatjuk – mintáját képezte az 1989 utáni rendszerváltást követően megalkotott ügyvédi törvényeknek is.

A törvénycikk indokolása a rendtartás szabályozásához alapelvi szinten határozta meg a dr. Török Béla elnök úr által néhány perccel ezelőtt idézett követelményeket.

Ebben a követelményrendszerben a jogalkotó korszerűen kinyilvánítja a szaktudás fontosságát, az ügyvédi foglalkozás nyitottságát, a szabad versenyt, az ügyvédi tevékenység függetlenségét és önállóságát, az ügyfél irányában fennálló felelősséget, a hivatáshoz kapcsolódó tekintély megóvásának követelményét és a méltányos díjazáshoz való jogot.

Meg kell állapítanunk, hogy ezek az alapelvi követelmények máig valósak és érvényesítendők mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban. Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Kitekintő

A mai összeférhetetlenségi fő szabály lényegében azonos a rendtartás 10. §-ával, miszerint: „Az ügyvéd saját vagy másnak nevében közvetve vagy közvetlenül nem folytathat üzletszerűen bármi olyan foglalkozást, mely ügyvédi hivatásával és állásának tekintélyével össze nem fér.”

Akkor is, de ma is, ez a korlátozás biztosítja az ügyvéd egzisztenciális, szakmai és morális függetlenségét, bár még mindig gyakran felvetődik a kérdés: a vállalkozás szabadsága és a tőke szabad áramlása mint európai alapjogok korszakában kell-e tevékenységi korlátok közé, sőt a kötelező tagságon alapuló hivatásrendi kamara kalodájába szorítani az ügyvédi hivatás gyakorlását?

Az ügyvédi hivatás kiemelt társadalmi jelentősége és az ezzel járó felelősség indokolja a praxis önszabályozását és ellenőrzését.

A szabad foglalkozás nem jelenthet szabadosságot, szabály- és felelősségnélküliséget, mert az nagyon hamar anarchiához, a jogbiztonság gyengüléséhez, végső soron az ügyfél bizalmának elvesztéséhez vezetne.

A jogállamiság feltétele azonban az is, hogy az ügyvédi tevékenység szabályozása és ellenőrzése döntően ne az államhatalom, hanem az önigazgató kamarák részéről történjen.

A százötven éves kamarai történelem igazolta az önkormányzatiság, önigazgatás fontosságát, mert még a negyvenes évek vészkorszakában, de a kommunista diktatúra időszakában sem szüntette meg a hatalom a kötelező tagságon alapuló kamarai működést, jóllehet jogi és politikai eszközökkel jelentősen csorbította az önállóságát. A kamara még ilyen körülmények között is a független ügyvédi tevékenység legfőbb biztosítéka volt.

Ezzel a hivatásrendi kamarák közül – a közjegyzői kamarák mellett – a kötelező kamarai tagság az alapítás óta csak az ügyvédi kamarákban maradt fenn; teljesen indokoltan.

Miben határozta meg a kamarák feladatát a kamarai születésnapot megalapozó ügyvédi rendtartás?

A törvény 19. §-a a következőképpen rendelkezik az ügyvédi kamarák hatásköréről: „19.§: Az ügyvédi kamarák hatásköre kiterjed: az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvására, az ügyvédek jogainak Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

megvédésére és kötelességeik teljesítésének ellenőrzésére; továbbá a jogszolgáltatás és az ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslása s korszerű reformok életbe léptetése iránti véleményadásra és javaslattételre.

Ezenkívül az ügyvédi kamarák a fegyelmi hatóságot a kamara lajstromaiban bevezetett ügyvédek és ügyvédjelöltek felett a jelen törvény határozatai szerint gyakorolják.”

Ennél tömörebben és frappánsabban, azt hiszem, ma sem határozható meg ez a feladat.

A törvényből citált nemes célokat, a fenyegetőnek tűnő hatósági és fegyelmi jogkört a kamara nem öncélúan és nem egy elkülönült, tőlünk független és felettünk álló hatalom útján gyakorolja, hanem a

az új kihívások tengerében, hanem próbáljuk meg előrelátóan meghatározni feladatainkat.

Egészen biztosan kiemelten kell foglalkozni az ügyvédi szakmai továbbképzéssel, végre kell hajtani és egységesíteni kell a munkánkat segítő informatikai fejlesztéseket. Fel kell készíteni tagságunkat arra, hogy a sokat emlegetett mesterséges intelligencia robbanásszerűn terjedő hatása ne átokként, hanem áldásként hasson a mindennapjainkban.

Időnként felvetődik az a kérdés is, hogy szükség van-e a törvényszékekhez kapcsolódó vármegyei kamarai struktúrára, vagy elegendő volna egy országos hatáskörű kamara, mint egyes környező országokban.

Meggyőződésem szerint nemcsak a hagyomány tisztelete, hanem a racionalitás is amellett szól, hogy a tagsággal, valamint a helyi hatósági és igazságszolgáltatási szervek-

A történelem igazolta az önkormányzatiság, önigazgatás fontosságát. A kamara még a legnehezebb időkben is a független ügyvédi tevékenység legfőbb biztosítéka volt. jogszabályi felhatalmazáson alapuló önkormányzati, önigazgató módon. Ugyanis soha nem néhány kamarai dolgozó áldozatos tevékenysége testesíti meg a kamarát, hanem mi mindannyian, a testület tagjai.

Százötven éves múlttal a hátunk mögött gondoljunk azonban arra is, hogy az eredményes jövő érdekében szükséges-e változásokat végrehajtani a kamarai szervezetben és működésben.

A kamaráknak elő kell segíteniük a kollegialitás, a szolidaritás és a hivatásrendi összetartozás érvényesülését

Ha visszatekintünk a területi kamarák százötven éves pályaívére, az alábbi folyamat írható le: induláskor teljes körű autonómia, amelyet a múlt század harmincas éveiben felváltott a közjó érdekében a fokozottabb állami befolyás, majd a háborút követően a szinte teljes jogfosztás és állami irányítás, amelynek szigora aztán a rendszerváltásig fokozatosan enyhült, de nem szűnt meg. A rendszerváltás után széles körű autonómiát élveztek a kamarák, törvényi korlátozással – vont mérleget Székesfehérváron.

Az eredményes jövő érdekében változásokat kell végrehajtani a kamarai szervezetben és működésben, hogy ne csak sodródjunk

kel való közvetlen kapcsolat elengedhetetlen a hatékony, a problémákra azonnal reagálni képes kamarai munka szempontjából.

Más kérdés, hogy az önálló kamarák funkcionális feladatait – például oktatás, könyvelés, informatikai szolgáltatás stb. – regionális szinten is megszervezhetnék egymás között, költségtakarékos módon, humán oldalról pedig az egyre jobban elidegenedő individuális világban a kamaráknak elő kell segíteniük a kollegialitás, a szolidaritás és a hívatásrendi összetartozás értékeinek érvényesülését. Ezekhez a feladatokhoz a Magyar Ügyvédi Kamara minden rendelkezésére álló eszközzel segítséget fog nyújtani.

Egy társkamara korabeli, az alakulásához köthető bátorító újságcikkéből idézett: „Ügyvédeink sorában elegen vannak olyanok, kik a jogtudomány mai színvonalán állva, az ügyvédi kamarák általunk is remélt magasztos hivatásának betöltésénél hasznos szolgálatot tehetnek, s kik a közönség elismerésével egyszersmind kartársaik bizalmát is bírván, általuk biztosan remélhetjük, hogy ügyvédi kamaránk egyike lesz azoknak, melyek hivatásuknak megfelelve mind az ügyvédségnek, mind a közönség erkölcsi és anyagi javára válnak. Ezt reméljük, és his�szük, hogy nem csalatkozunk.”  17

Országházi ünnepség

„A törekvés a jogegységre nehéz, talán nem is kényelmes, de közös feladatunk és főképpen közös felelősségünk” Dr. Varga Zs. András, a Kúria elnökének köszöntő levele a magyar ügyvédség kamarai szervezeti létének százötvenedik évfordulójára A Magyar Ügyvédi Kamarának Budapest Tisztelt Ügyvéd és Jogtanácsos Asszonyok! Tisztelt Ügyvéd és Jogtanácsos Urak!

Egymást gyorsan követő években ünnepeltük, ünnepeljük Magyarország igazságszolgáltatását alkotó hivatásrendjeink mai formáját megalapozó - akkor alkotmányos

súlyú - törvénycikkek megalkotásának 150. évfordulóját. Önmagában az a körülmény, hogy közvetlenül az uralkodóval bekövetkezett közjogi kiegyezést követően, mindössze fél évtized alatt az Ország�gyűlés fontosnak találta a bíróságok (1869.), az ügyészség (1871.) és az ügyvédi kar (1874.) szervezetét és működését sza18

bályozó sarkalatos törvények elfogadását, jelzi megkerülhetetlen közjogi szerepünket, és jelzi megkerülhetetlen összetartozásunkat is. Tisztelettel és örömmel osztozom ezért az ügyvédi kar jubileumi ünne-

A Kúria nyilván a saját feladatai felől tekint vissza erre a 150 évre. Csemegi rendszere ugyanis – amely a még régebbi Országbírói Értekezlet munkálkodásaira, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokra

Az igazságszolgáltatás hivatásrendjeinek összetartozását nem lehet túlértékelni. Nem magától értetődő ugyanis. Nagy bölcsesség kellett az összetartozást megalapozó törvény kidolgozásához. pében, amint az ügyvédek és ügyészek is osztoztak a magyar bíróságok és a Kúria hasonló eseményeinek megünneplésében!

Az igazságszolgáltatás hivatásrendjeinek összetartozását nem lehet túlértékelni.

Nem magától értetődő ugyanis. Két hivatásrend - az ügyvédek és az ügyészek - a perekben jellemzően egymással szemben állnak, a harmadik tagjai, a bírák pedig kötelező erővel, az ország nevében döntenek közöttük. Nagy bölcsesség kellett ezért az összetartozás közjogi hagyománnyá válását megalapozó törvényi alapok kidolgozásához. Ezért lehetünk hálásak ma is Csemegi Károlynak, akinek mindhárom törvényt köszönhetjük. Nyilván nem véletlenül: jogászi pályáját ügyvédként kezdte, a közszolgálatban folytatta és végül a Kúria tanácselnökeként fejezte be. Olyan igazságszolgáltatási rendszert hozott létre Csemegi gondolatait elfogadva az Országgyűlés, amely túlélte az elmúlt másfél évszázadot, és mindazt, ami eközben történt. Két világégést, a mindhárom hivatásrend tagjait megtizedelő vészkorszakot, a jogot, alkotmányosságot elvető, ezért a jog és az alkotmányosság védelmezőit előbb üldöző, utóbb lebecsülő negyven évet. Akik túlélték, mindahányszor újrakezdték, mégpedig ugyanazokon az alapokon.

épült - természetes módon vezetett el a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikkhez, és az annak életbeléptetéséről szóló 1912. évi LIV. törvénycikkhez. Utóbbi pedig a mai működésünket alapozta meg, amikor újra szabályozta a Kúria döntvényalkotási jogát, amelyet a Kúria különleges - az elnök, másodelnök vagy helyetteseik által vezetett jogegységi tanácsokra bízott azzal, hogy a vitás elvi kérdéseket a különböző ügyszakokban ítélkező bírák mindegyikét magában foglaló Teljes Ülés jogosult eldönteni. Ezt a rendszert élesztette újjá az ideiglenes Alkotmány 1997-ben, és ezt tartotta fenn az Alaptörvény.

Fontos megemlékezni erről az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. Törvénycikk megalkotásának 150. évfordulóján. A jogegységet a Kúria hivatott biztosítani, de letéteményesei a Kúria, az ügyvédek és persze az ügyészek együttesen. A jogegységesítő eljárások legnagyobb része - minden felülvizsgálati és a panasz-eljárás - a felek indítványára folyik.

A törekvés a jogegységre nehéz, talán nem is kényelmes, de közös feladatunk és főképpen közös felelősségünk.

Budapest, 2025. április 22.

(Betűhív közlés - a szerk.) Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Országházi ünnepség

Dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter

Történelmi tapasztalati és felkészültsége révén a hazai ügyvédség kész válaszolni a XXI. század kihívásaira Az elmúlt másfél száz év eseményei nem csak történelmi összegzésre sarkallják a visszatekintő ügyvédséget, hanem előretekintésre is inspirálják az egész mai jogásznemzedéket; nem csupán az ügyvédeket, amely közösség egykori tagjaként is szólt dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter, hanem a jogászi hivatásrend valamennyi testvérszervezetét – hangsúlyozta ünnepi köszöntő beszédében a MÜK és a BÜK szervezésében az Országházban 2025. április 25-én tartott ünnepi megemlékezésen.

Három megközelítésben elemezte a másfél száz esztendő kihívásait és az arra adott történelmi válaszokat és vizsgálta a jövőbeni, válaszokat váró kihívásokat a miniszter.

A múlt számos olyan politikai és szervezeti kihívás elé állította az ország jogásztársadalmát és különösen a kamarai létének százötven éves fennállását ünneplő ügyvédséget, amelyekről a történeti előadások már eddig is bőséggel szóltak (lásd lapunkban dr. Balogh Judit és dr. Bóka Zsolt történeti visszatekintő írásait – a szerk.).

Napjaink kihívásai más jellegűek – mondta a miniszter. Az Európai Unióval kapcsolatos jogharmonizáció komoly feladatot jelent, az ügyvédség számára a mindennapokban pedig igen nagy odafigyelést igényel a felgyorsult hazai törvényhozás.

Ugyancsak komoly jogászi, ügyvédi feladat a nemzetközi nyílt kereskedelmi rendszer nyomon követése. A miniszter kiemelte az internetes kereskedelem, mint teljesen új jelenség rohamos elterjedéséből fakadó számtalan jogi probléma tisztázását, a felvetődő ellentmondások, jogkövetkezmények megfelelő kezelését, az e munkára történő felkészülést, sok, eddig ismeretlen kihívással való szembenézést. A robbanásszerű informatikai fejlődés gyors válaszadásra, problémamegoldásra sarkallja, szinte kényszeríti a jogalkotás és a jogalkalmazás terén dolgozó hivatásrendeket, köztük a munka frontvonalában álló ügyvédséget.

Végül, de nem utolsósorban legfrissebb kihívásként a mesterséges intelliÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

gencia (MI) néven közismertté vált, valóban forradalmi megújulásokat hozó és már a közeljövőben feltehetően még több meglepetést tartogató technológiai jelenségre hívta fel a figyelmet dr. Tuzson Bence.

Egyelőre még nem látható pontosan, milyen mélységben fog hatást gyakorolni az MI a jogalkotás és a jogalkalmazás szereplőire. A minisztériumban úgy határoztak, hogy aggódás helyett az aktív alkalmazás kezdeményező álláspontjára helyezkednek, mégpedig úgy, hogy az MI adta lehetőségeket és módszereket is figyelembe véve, mi több, amennyire csak lehetséges, alkalmazva, ahol csak lehet, olyan fontos programok létrehozásába fognak, mint például a Nemzeti Jogtár, továbbá támogatják a jogi deregulációs és az átláthatóságot segítő munkát – többek között – az ügyfelek számára.

Hozzátette, hogy nagyon sokfelé aggódó hangokat hall az MI úgymond veszélyes elburjánzása miatt a jogi szakmákban, de az a véleménye, hogy nem kell tartani attól, hogy ki tudja váltani azt az emberi mozzanatot, amely nélkül elképzelhetetlen a törvényhozásnak és az igazságszolgáltatásnak a kényes és az adott ügy teljességét szenzitív, holisztikus módon kezelő és működtető jellege.

Az elmúlt másfél évszázad azt bizonyítja, hogy a hazai ügyvédtársadalom ennél az új technikai jellegű problémánál már sokkal súlyosabb politikai, társadalmi és szakmai konfliktushelyzetekben is megtalálta a megfelelő válaszokat. Ismer-

ve az ügyvédség szakmai felkészültségét és hivatásrendi elkötelezettségét, egyértelműen bízhatunk abban – hangsúlyozta beszédének végén dr. Tuzson Bence –, hogy az ügyvédek felkészültek a XXI. század kihívásaira is, továbbá készek és képesek arra, hogy felkészüljenek az újabb és újabb kihívásokra, így megtalálják a legmegfelelőbb megoldásokat.  19

Országházi ünnepség

Dr. Senyei György, az Országos Bírósági Hivatal elnöke

„Egymás mellé rendelt hivatásrend tagjai vagyunk” Bíróként, illetve az Országos Bírósági Hivatal elnökeként mindenkor kiemelt fontosságot tulajdonítok annak, hogy az ügyvédi és a bírói kar között kollegiális kapcsolat, közös gondolkodás álljon fenn. Mindenkor társhivatásrendként tartjuk számon egymást mindenben, ez együttműködésünk alapja – hangsúlyozta az Országházban 2025. április 25-én tartott, a százötven éves kamarai létformát ünneplő megemlékezésen dr. Senyei György bíró, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, aki a bírói kar nevében köszöntötte a hazai ügyvédi hivatásrendet.

Az ügyvédség gyakorlatilag a jogi kultúra és a jogállam egyik pótolhatatlan pillére – hangsúlyozta az OBH elnöke. Élete során a legtöbb ember találkozik ügyvédi szolgáltatással, amikor például szakértelemmel szerkesztett okiratra, végrendeletre, szerződésre van szüksége.

Egyebek mellett elmondta, hogy bíróként, illetve az OBH elnökeként mindenkor kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy az ügyvédi és a bírói kar között kol-

és kihívásairól, de mindenekelőtt ennek a hivatásnak a tiszteletre méltó jellegéről – nyújtott bepillantást pályafutásának meghatározó élményeibe az OBH elnöke. – Igazgatási vezetőként pontosan látom és érzem az ügyvédi társadalom jelentőségét, hiszen részben a színvonalas ügyvédi tevékenységnek is köszönhető, hogy az elmúlt öt évben ötven százalékkal csökkent az elhúzódó bírósági ügyek száma. Színvonalas ügyvédi tevékenység nélkül ez

A jogállamiság meglétének, fenntartásának egyik fontos feltétele és kelléke, hogy az állampolgár számára biztosítva legyen a védelemhez való jog, az ügyvédválasztás szabadsága. legiális kapcsolat, közös gondolkodás álljon fenn. „Mindenkor társhivatásrendként jelöljük egymást mindenben. Ez együttműködésünk alapja.”

A jogállamiság meglétének, fenntartásának egyik fontos feltétele és kelléke, hogy az állampolgár számára biztosítva legyen a védelemhez való jog, az ügyvédválasztás szabadsága. Ez ma Magyarországon teljes egészében biztosított. Megvan mindehhez a legfontosabb adottság is: a szakmailag felkészült, színvonalas ügyvédtársadalom. Hozzátette: a bíróságok munkája vonatkozásában is nyilvánvalóan kiemelt jelentőségű a színvonalas ügyvédi tevékenység, amivel pályája során maga is számtalanszor találkozott. „Meghatározó élmény számomra, hogy pályám kezdetén ügyvédként kezdhettem meg munkámat egy kiváló ügyvédi közösségben. Ezért személyes élményem van az ügyvédi pálya nehézségeiről, szépségeiről 20

nem következhetett volna be. Ezért is köszönet illeti az ügyvéd kollégákat” – utalt a hazai bíróságok egyik fontos problémamegoldó mozzanatára.

A technológia, a digitalizáció fejlődése és eljárásbéli felhasználása új szintre jutott – mutatott rá a már jól ismert problémára az elnök. Érintette a mesterséges intelligencia megjelenésével felvetődő aggodalmakat és kérdéseket, amelyek sokak szerint nemkívánatos, mechanikus mozzanatokat hoznának be az igazságszolgáltatás érzékeny rendszerébe. „A kiművelt emberfőkből álló bírói, ügyészi, ügyvédi és általában a jogászi hivatásrendet azonban, az emberi műveltség kincseit ismerő és ezek kulturális hátterét maguknak tudó szakemberek megfontolásait soha semmi más, különösképpen nem mechanikus gépi alkalmazás nem válthatja ki. A mi pályánkon ennek döntő jelentősége van.

Mert jóllehet, nagyot változott a világ az

elmúlt százötven évben, de úgy hiszem, hogy a kiművelt emberfőkből álló ügyvédi karra minden tekintetben – emberi, morális, szakmai megalapozottság tekintetében – mindenkor számítunk. Számítanunk is kell, hiszen a forma változhat, a tartalom azonban állandó” – fejezte be köszöntő beszédét dr. Senyei György bíró, az Országos Bírósági Hivatal elnöke.  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Országházi ünnepség

Dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke

Egy időutazás állomásai A magyar ügyvédség kamarai létének százötven éves ünnepségsorozata valójában már 2024 decemberében elkezdődött, amikor dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök a történelmi évforduló másnapján fogadta a hazai ügyvédi kamarák vezetőit a Sándor-palotában – idézte fel az eseményt köszöntő beszédében dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.

A továbbiakban áttekintette az eddig végbement országos eseményeket, a területi kamarai rendezvényeket, kiállításokat, különösen a BÜK-nek a Nemzeti Múzeumban június 22-ig megtekinthető kiállítását, valamint az emlékező eseményeket. Kü-

ma is érvényes, egyben a jövő számára is támpontot adó rendszerét.

Szólt az 1874-es törvény jelentőségéről, amely, mint köztudott, a jelenlegi kamarai rendszert – sok korabeli szakmai vitával övezve, egyben végül megannyi

amely a területi ügyvédi kamarák szabályzatalkotási lehetőségeinek szempontjából is fontos intézkedéseket hozott. Végül

Színes százötven év áll a magyar ügyvédség mögött, annak minden nehéz és a jövőre nézve is biztató fordulatával. lön foglalkozott a BÜK szákházának teljes felújításával, amelynek – mint elemezte – sajátságos szimbolikus jelentése van, mivel egyben a hazai ügyvédtársadalom egységének jelképes üzenethordozója. Maga az épület egy időben jött létre az Országházzal, ily módon beleilleszkedik a korabeli Magyarország boldog békeidős modernizálásába.

Az elnök időutazásra invitálta az ünneplő országházi hallgatóságot, amikor sorra vette a legfontosabb történeti eseményeket, amelyek az elmúlt másfél évszázadban – megannyi probléma és feladatra való kihívás mellett – meghatározták a hazai ügyvédi hivatásrend létét, fejlődését, általános szakmai értékrendjének

aggodalmat felülírva – megalapozta főként a hivatásrendi függetlenség, önkormányzatiság, az önálló, a tagdíjra alapozott gazdálkodás keretrendszerét. Utalt az 1937-es törvény jelentőségére, az országos, ma Magyar Ügyvédi Kamaraként ismert szervezet létét megalapozó intézkedésekre. Emlékezetbe idézte az 1958as és az 1983-as törvényerejű rendelet több jelentős változtatását, az ügyvédi munkaközösségek létesítésének kötelezettségét, majd egyebek mellett az ügyvédi irodák visszaállításának lehetőségét.

Kiemelten utalt az 1991-es törvényre, amely lehetővé tette a jogtanácsosok ügyvédkénti integrálódását az ügyvédi kamarába. Szólt az 1998-as törvényről,

felidézte a legfrissebb, 2017-es ügyvédi törvény jelentőségét, utalva annak immár a gyakorlatban is jól bevált főbb rendelkezéseire. Színes százötven év áll a magyar ügyvédség mögött, annak minden nehéz és a jövőre nézve is biztató fordulatával – zárta köszöntő beszédét dr.

Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

21

Országházi ünnepség

Dr. Roman Završek, a CCBE elnökhelyettese

A magyar ügyvédség történelmi tapasztalatai valamennyiünk számára fontosak A CCBE mélyen elkötelezett a jogállamiság ügyében; számos konkrét ajánlást, állásfoglalást adott ki, konferenciát és akciót szervezett – mondta el egyebek mellett köszöntő beszédében dr. Roman Završek, a CCBE (Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa) elnökhelyettese, szlovéniai ügyvéd.

Utalt dr. Sulyok Tamás beszédének azon részére, amelyben az államfő hangsúlyosan szólt az ügyvédi hivatásrend pótolhatatlan jelentőségéről az igazságszolgáltatás rendszerében, a jogállamiság megőrzésében és az emberi jogok védelme vonatkozásában. Hangsúlyosan emlékezetbe idézte azt a fontos dokumentumot, amelyet a CCBE ajánlásaként a közelmúltban fogadott el a nagy tekintélyű nemzetközi szervezet. (A dokumentumot lapunk más helyén tesszük közzé.) E téren is – mondta el a legnagyobb európai nemzetközi ügyvédi szervezet elnökhelyettese – együttműködnek a magyarországi ügyvédkollégákkal. „Munkájukban kitartást és becsületes, hivatásrendhez hű magatartást tapasztalunk már 1990 ót, amikor a dr. Bánáti János el-

nök által vezetett Budapesti Ügyvédi Kamara is szorosabban bekapcsolódott közösségünk munkájába.”

A CCBE komoly erőfeszítéseket tesz, és alapelveit is határozottan megfogalmazza megfelelő dokumentumokban a demokrácia fenntartása, az állampolgárok joghoz való maradéktalan hozzáférésének biztosítása, az alapvető jogok védelme, a jogi képviselet, azaz az ügyvédhez jutás biztosítása érdekében – hangsúlyozta a szervezet elnökhelyettese. Meggyőződése, hogy mindez a jövő számára is fontos alapvetés: a holnap világa elképzelhetetlen e jogbiztonság és joggyakorlat garanciái nélkül. Ezekben pedig nagyon sokat tehetnek az ügyvédek, különösen is hivatásrendi szervezeteik, azaz a kamarák belföldön, és nemzetközi szervezeteik, például a CCBE az Európai Unió tagországaiban.

Magyarország ügyvédségének gazdag történelmi tapasztalatai, hagyományai, több évszázad során kiérlelt szakmai és morális értékei a nemzetközi testvérszervezetek és szövetségük, a CCBE számára is rendkívül

fontos kincs. „Nagy érdeklődéssel figyeljük, hogy e gazdag tapasztalatokat miként használja fel történelmi és teljes szakmai felelőssége tudatában a hazai ügyvédség az ország társadalmi-politikai kihívásaira adandó válaszkeresésben” – fejezte be köszöntő beszédét dr. Roman Završek. 

Dr. Görgényi Orsolya, AIJA

Már most is a jövőt formáljuk A nemzetközi ügyvédi szervezetek közösségének egyik legfiatalabb tagja, a fiatal ügyvédeket egybefogni kívánó szervezet az AIJA. Nevükben a korábban e szervezetben elnöki tisztet is betöltő dr. Görgényi Orsolya budapesti ügyvéd köszöntötte az emlékülés résztvevőit és rajtuk keresztül a magyarországi hivatásrend valamennyi tagját.

A szervezet nagyon nyitott a jövő irányába, keresi azokat a nagy kérdéseket, amelyek az ügyvédi hivatásrend kihívásai – nemcsak a jövőben, hanem egyértelműen már most is formálni fogják a jövőt.

Ebben az összetett folyamatban nagyon sok minden éppen azoktól, esetünk22

ben az ügyvédektől is függ, akik egyben a jelenségek követői, azaz a jövő nem sodródás az eseményekkel, hanem alakító, aktív tevékenység is.

Ezért kifejezetten a már gyakorló, ám korban még fiatal ügyvédeknek ad otthont a szervezet.  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Praetor

Egy szoftverben minden, amire egy ügyvédnek szüksége van A Praetor olyan praxismenedzsment szoftver, amit kifejezetten ügyvédi irodák számára fejlesztettek.

A Praetor ügyviteli szoftverrel olyan digitális megoldást kap kézhez, amellyel maximálisan növelheti az ügyfelek elégedettségét, az iroda működésének hatékonyságát.

A szoftver a legmagasabb szintű IT adatbiztonsággal rendelkezik, számos mesterséges intelligencia megoldást, és beépített integrációt tartalmaz.

A Praetor ügyviteli szoftver előnyei • Integrációk • Biztonság • Támogatás • Adatmigráció • Folyamatos fejlesztés • Kiegészítő megoldások egyedi igényekről.

Kipróbálná a Praetor Ügyvédi Ügyviteli rendszert?

Kérjen bemutatót! ↓ https://www.wolterskluwer.com/hu-hu/ solutions/praetor-hu/kerjen-bemutatot

Országházi ünnepség

Dr. Claudio Visco, az IBA elnöke

Védd a jogállamot, mert a jogállam megvéd téged „Az ügyvédi hivatás hangját képviseljük globálisan”

„Biztos vagyok abban, hogy önök is jól tudják, mennyire nélkülözhetetlen a jogállamiság a demokrácia, különösen a kiszolgáltatott emberek alapvető jogainak megőrzéséhez. Az ügyvédek és kamaráik mindig a jogállam őrzői voltak, és azok is maradnak. Ezért kívánok önöknek – az IBA nevében is – sok erőt és kitartást e szerep betöltéséhez, és kívánom, hogy a következő százötven év legalább olyan sikeres legyen, mint az előző – summázta mondanivalóját az Ügyvédi Kamarák Nemzetközi Szövetségének (IBA) elnöke, Claudio Visco a magyarországi ügyvédség kamarai létének százötven éves évfordulóján az Országházban megrendezett emlékülésen 2025. április 25-én.

kamaráinak kezdeményezésére (harmincnégy alapító taggal) a „jogászok ENSZeként” azzal a céllal, hogy globálisan védelmezze és előmozdítsa a jogállamiságot a háború és a holokauszt borzalmai és igazságtalanságai után.

„Önmagunkat a jogi szakma globális hangjaként definiáljuk – és ha a korábban említett számokat (már százhetvennél több ország) nézzük, ez a mottó nem is túlzás. Ugyanakkor nagy felelősséggel jár, és ébernek kell lennünk, ha veszély

A kormányok kötelesek biztosítani, hogy az ügyvédek szabadon, zaklatás, megfélemlítés vagy beavatkozás nélkül végezhessék munkájukat...

Jelenleg több mint nyolcvanezer egyéni tagjuk van, körülbelül száz csoportos, továbbá mintegy százkilencven ügyvédi kamara és jogi szervezet, amelyek több mint százhetven országot fednek le.

Az elnök arról is beszélt: büszke arra, hogy számos magyar kolléga vesz részt aktívan a szervezet munkájában, tisztséget viselt vagy visel a MÜK és a BÜK képviseletében, rendszeresen részt vesz az IBA konferenciáin és intézményi találkozóin. „Néhányukat már több mint húsz-harminc éve ismerem – és ez nagyon fontos –, barátaimnak mondhatom őket” – tette hozzá.

Talán a világ legnagyobb globális ügyvédi szervezetét bemutatva Claudio Visco elmondta: a Nemzetközi Ügyvédi Kamara (IBA) 1947-ben, a második világháború után alakult meg a világ különböző ügyvédi 24

Ébernek kell lennünk, ha veszély fenyegeti hivatásunk alapelveit vagy általában a jogállamiságot

Azóta, hogy az IBA elfogadta az ENSZ alapelveit az ügyvédek szerepéről, a jogállamiság tevékenységük középpontjában áll – hangsúlyozta Claudio Visco elnök.

fenyegeti hivatásunk alapelveit vagy általában a jogállamiságot.”

Kezdeményezéseik között idén – ahogy 2018-ban is – videósorozatot indítottak, amely közérthetően magyarázza el a jogállamiság jelentését a mindennapokban. E videókat (honlapjukon elérhetők) az iskolák rendelkezésére kívánják bocsátani, hogy a fiatalabb generációk is megértsék ezt a fogalmat, amelyet „gyakran csak akkor érzékelünk, amikor veszélybe kerül – de teljes jelentését nem mindig értjük”.

Bár fiatalabb, mint a magyar ügyvédi kamara – emlékeztetett az elnök –, az IBA 1947 óta működik, tehát „a magyar kamara százötven évéből hetvennyolc évet közösen írtunk (több mint ötven százalék!), boldog és kihívásokkal teli időszakokat egyaránt megélve”.

A közös munkát jellemezve elmondta: a MÜK és a BÜK tagjai mindig aktívak voltak abban, hogy a szervezet megtalálja Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Országházi ünnepség

a megfelelő választ a társadalom változásaira és az új kihívásokra.

Személyes benyomások

A Magyar Nemzeti Múzeumban megtekintett, Ügyfelem érdekében – 150 éves a Budapesti Ügyvédi Kamara című kiállítás neki is sokat segített annak megértésében, milyen jelentős szerepet játszottak az ügyvédek Magyarország történetében. „Tudomásom van arról is, hogy nagyon sok magyar ügyvéd harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, az első világháborúban, az 1956-os forradalomban, és döntő szerepet vállaltak az 1989–90-es békés demokratikus átmenetben. Ugyanakkor tudatában vagyok a szégyenletes korszakoknak is: a Horthy-féle numerus clausus 1920-ból, amely az első világháború utáni korszak első antiszemita törvénye volt, drasztikusan korlátozva a zsidó hallgatók számát az egyetemeken, majd a további zsidótörvények és a holokauszt során meggyilkolt számos zsidó származású kolléga tragédiája. Megható volt tegnap megállni a Budapesti Ügyvédi Kamara székházában elhelyezett emléktáblánál, ahol felsorolják az áldozatok nevét. Szép gesztus.”

hangsúlyozottan állapította meg: – 1725 óta hatalmas utat tettünk meg – de most mintha visszafelé haladnánk. A bírói függetlenség, a hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz, a véleménynyilvánítás szabadsága és az ügyfél ügyével való azonosítás elutasítása szakmánk alapelvei közé tarto-

gyelmet. Támogatásában az IBA világosan és egyértelműen kinyilvánította: „Az IBA küldetése, hogy fenntartsa a nemzetközi jog alapelveit, beleértve az ENSZ ügyvédekre vonatkozó alapelveit.

Ezek egyértelműen kimondják, hogy a kormányok kötelesek

zik. Ha világszerte megtámadnak ügyvédeket, ügyvédi irodákat, bírókat, civil szervezeteket vagy újságírókat csak azért, mert a munkájukat végzik, akkor a mi felelősségünk jogászként elsődleges.”

• biztosítani, hogy az ügyvédek szabadon, zaklatás, megfélemlítés vagy beavatkozás nélkül végezhessék munkájukat; • garantálni, hogy szakmai feladataik ellátása miatt ne érje őket büntetőeljárás, szankció vagy gazdasági hátrány; • tiszteletben tartani, hogy az ügyvédek nem azonosíthatók ügyfeleikkel vagy azok ügyeivel csak azért, mert ellátják szakmai kötelességüket.”

Folytatódik a jogállamiság globális recessziója

„Ma ismét kihívásokkal teli időkben élünk” – hívta fel a hallgatóság figyelmét az IBA elnöke. Rámutatott: a World Justice Project (WJP) által készített 2024-es Rule of Law Index (jogállamisági mutató) szerint ugyanis folytatódik a jogállamiság globális recessziója. A jelentés szerint ez a tendencia eredetileg az autoriter rendszerek megerősödésének következménye, majd a Covid–19-világjárvány alatt vált általánossá. Bár a hanyatlás lassul, de – vélekedett Claudio Visco, és anélkül, hogy konkrét országokat megnevezett volna, hangsúlyozta – az érintett országok többségében még mindig romlanak az értékek.

Mintha visszafelé haladnánk

„Tegnap különösen megérintett a 150 éves kiállításon a szegedi boszorkányperek bemutatása, ahol az ügyész egy személyben képviselte a vádat és a védelmet is, az esküdtszék pedig a városi tanács tizenkét tagjából állt. Ezt a pert a jogászság történetének zéró pontjaként említik – idézte fel friss élményét az elnök. Majd Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

A kormányok figyelmeztetése kötelezettségeik betartására

Arról, hogy a Nemzetközi Ügyvédi Kamara nem csupán általános elveket hangoztatva a levegőbe beszél, amikor jelszavának tekinti, hogy Védd a jogállamot, mert a jogállam megvéd téged, a hallgatóság elé tárta: az IBA nemrég határozottan támogatta az Amerikai Ügyvédi Kamara nyilatkozatát, amely az Amerikai Egyesült Államokban tapasztalható jogállamiság-romlásra hívta fel a fi-

Félelem nélkül

Az IBA változatlanul elkötelezett a jogi szakma függetlensége mellett, és azért dolgozik, hogy az ügyvédek és bírák világszerte félelem nélkül végezhessék elengedhetetlen munkájukat.  25

Országházi ünnepség

A múlt tapasztalataira, a jelen realitásaira és a jövőbe vetett, megalapozott reménységekre támaszkodjunk Dr. Bánáti János: „A dolgok, az ügyek teljes szakmai, értelmi, érzelmi és morális

szempontjait együtt látni képes emberé lesz a jövőben is a döntő szó, nem egy gépé” Az határozza meg a hazai jogászság, benne az ügyvédi kamarai társadalom életminőségét, hogy a múlt, a jelen és a jövő miként viszonyul egymáshoz hivatásuk gyakorlása során – emelte ki az ünnepi visszaemlékezés fontos tanulságát záróbeszédében dr. Bánáti János, a MÜK örökös tiszteletbeli elnöke.

Az elmúlt évszázadok tapasztalatai, a jelen állapotok értékelése és a jövőbenézés elvárásai közepette – mondta nyomatékkal – két kísértéssel kell szembenézni: a múltba való révedéssel, illetve az ismeretlen jövőtől való rettegéssel, elbizonytalanodással. Ezzel szemben előremutató, ha a múlt tapasztalatait, értékeit hasznosítjuk a jelenben; ezek eredményeit okosan felhasználva tudunk a jövőbe tekinteni, a jövő feladataira felkészülni.

A MÜK örökös tiszteletbeli elnöke felidézte azokat a kiemelkedően fontos történelmi eseményeket, fordulatokat, ame-

előtt. Ezek sorában dr. Bánáti János érdekességként és máig megtartandó elvként utalt egy, a Mátyás király korabeli, 1567-es, az ügyvédek tevékenységével kapcsolatos esküszövegre, amelyben az ügyvéd sok egyéb mellett kötelezettséget vállalt arra, hogy mindent megtesz a „peres ügy időhúzásának elkerülésére” és arra is, hogy „az ellenféllel semmi módon nem játszik össze”.

Ami változott, és ami nem

A MÜK örökös tiszteletbeli elnöke szerint „eme kötelezettségeinkben semmi nem változott több száz éve”, mint ahogy az 1792-ben megfogalmazott eskü szövegét tekintve sem, miszerint az ügy-

tok. Mindemellett természetesen sok minden megváltozott az igazságszolgáltatás rendszerében, vannak azonban olyan hivatásrendi alapelvek, amelyek ma is érvényesek és remélhetőleg a jövőben is azok maradnak.

Sorra véve az elmúlt másfél évszázad fontosabb eredményeit, dr. Bánáti János kiemelte a kamarai lét által megerősödött és immáron többszörösen is törvénybe foglalt ügyvédi önszerveződést, önkormányzatiságot. Külön foglalkozott azzal az értékelése szerint igen fontos fordulattal, amikor a nyolcvanas évek végén meginduló politikai rendszerváltoztatás során lehetőség nyílt arra, hogy a jogtanácsosi munkaközösségek beolvad-

A hivatásrend történelmileg kiérlelt, megpróbált értékei komoly támaszt jelentenek a holnapok kihívásaira a robbanásszerűen megjelenő informatikai forradalom tehertételei ellenére.

lyek a hazai ügyvédség létrejöttét alakították már több száz évvel a kamarai rendszert létrehozó 1874-es törvény 26

véd minden egyes ügyfelének a segítségére lesz, és mindent megtesz ügye előmozdítása érdekében, „legyen ügyfél bár gazdag vagy szegény”.

Nem változnak az idők e tekintetben – vélekedett –, mert az ügyvédi hivatás gyakorlásának alaptételei között ma is ugyanígy szerepelnek ezek a szempon-

hassanak az ügyvédi kamarába. Ezzel – mint hangsúlyozta – a hazai ügyvédség megerősödött, új feladatelemekkel gazdagodott: az addig főként az ügyfelek egyéni problémáinak jogorvoslati intézése mellett a gyorsan változásnak, fejlődésnek induló gazdasági élet terén is számos feladathoz jutottak. Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Budapesti nemzetközi konferencia

Külön kiemelte a 2017-es ügyvédi törvény fontosságát, amely létrehozta a kamarai jogtanácsos törvényi fogalmát.

Ez egyértelműen az ügyvédi kamara és az ügyvédi hivatás erősödését jelentette, amit az azóta eltelt évek tapasztalatai is igazolnak.

Bizakodás és aggodalom

A jövőre tekintve a MÜK örökös tiszteletbeli elnöke részben bizakodását fejezte ki: a hivatásrend történelmileg kiérlelt, megpróbált értékei komoly támaszt jelentenek a holnapok kihívásaival kapcsolatban, ugyanakkor azt az aggodalmát sem rejtette véka alá, hogy vajon meddig tartanak a robbanásszerűen megjelenő informatikai forradalom és legújabban az úgynevezett mesterséges intelligencia pozitív hatásai, s mikor következhet be egy negatív fordulat, amely szakmai és egzisztenciális vonatkozásban komoly dilemma elé állítja a jogászság egészét.

Dr. Bánáti János a pozitív jövőképre való utalással zárta beszédét: felidézte az európai ügyvédi kamarák szövetségének, a CCBE-nek a közelmúltban megfogalmazott álláspontját. E szerint a magas színvonalú ügyvédi szolgáltatások garantálásának alapja a magas szintű alap- és továbbképzés, valamint a határozott elvárásokon alapuló fegyelmi gyakorlat.

Budapesti emlékkonferencia mai tanulságokkal

A nemzetközi összefogás ma már az ügyvédségnek is alapvető érdeke A hagyományok elevenen tartása, a lépéstartás a világ felgyorsult változásaival és végül, de nem utolsósorban a hitelesség megőrzése a társadalom és az egyéni jogkereső emberek előtt – az általános ügyvédi hivatásrend alapvető követelménye minden ügyvédre érvényes, éljen bármely táján a világnak – hangsúlyozta bevezető köszöntőjében dr. S. Szabó Péter ügyvéd, a BÜK nemzetközi ügyekkel foglalkozó elnökhelyettese a tanácskozáson, amelyet a Magyar Ügyvédi Kamara és a Budapesti Ügyvédi Kamara közös rendezésében a hazai ügyvédség kamarai létének százötvenedik évfordulója alkalmából tartottak a BÜK felújított és frissen felavatott székházának dísztermében április 24-én. A nemzetközi konferencián részt vettek az európai és a globális nagy ügyvédi szervezetek vezető személyiségei, akik közül többen előadást is tartottak. Az esemény háziasszonya dr. Vannay-Skody Virág kamarai tag jogtanácsos volt.

Az ügyvédi kamarák kulcsfontosságú szerepe

Ezen erőfeszítések folyamatos támogatása érdekében további intézkedéseket kell bevezetni, amiben kulcsszerepet játszanak az ügyvédi kamarák, ezáltal garantálják a szakma etikáját is. Mindennek fő célja az ügyfelek érdekeinek szem előtt tartása. Ez pedig – fejtette ki beszéde végén dr. Bánáti János – nem lehetséges a mechanikus, gépi, azaz mesterséges intelligenciának nevezett eszközzel, hanem csak az ember intelligenciáját, azaz a dolgok, az ügyek teljes szakmai, értelmi, érzelmi és morális szempontokat is látni képes ember közreműködésével.

A MÜK örökös tiszteletbeli elnöke a szervező MÜK és BÜK nevében kiemelten is megköszönte a köztársasági elnök és a közjogi méltóságok megjelenését, felszólalását, továbbá az értékes előadásokat, valamint azt, hogy „együtt ünnepelhettünk”.  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Megnyitó beszédében dr. Tóth M. Gábor, a BÜK elnöke egyebek mellett elmondta: örömmel osztják meg a nemzetközi testvérszervezetekkel a hazai ügyvédség százötven éves kamarai létének ünnepét. Felidézte az országokon, kontinenseken átívelő szakmai kapcsolatoknak teret adó osztrák kamara kezdeményezését, a szomszédos országokat is bevonó, azóta is rendszeresen megtartott konferenciáit, amelyeken a magyarországi ügyvédség is kezdettől részt vesz. A kilencvenes évektől intenzívebbé váltak a nemzetközi kapcsolatok, mivel a MÜK és a BÜK kapcsolódott a legnagyobb európai és globális

szervezetekhez. A mostani konferencia jó alkalom a tapasztalatok összegzésére és a XXI. századi kihívásokkal való szembenézésre. A továbbiakban áttekintette a hazai ügyvédség százötven éves történetének jelentősebb eseményeit, fejlődésének stációit.

Kitért egyebek mellett a nemzetközi ügyvédi szervezetek munkájára, amellyel sokrétűen szolgálják nemzetközi összefüggésekben is a tagszervezeteikhez tartozó ügyvédek érdekeinek védelmét és érvényesítését.

Sajátos képet mutat az ügyvédség múltjának, jelenének és jövőjének szinopszisban látása és értékelése a nemzetközi szakma 27

Budapesti nemzetközi konferencia

mérlegén – jelezte köszöntő beszédében dr.

Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. A múlt üzenete az olyan gazdag történelmi eseményeket megélő épületek falaiból is sugárzik, mint a tanácskozás színhelyéül szolgáló székház. Mi sem tükrözi jobban a jelent, mint a hihetetlenül felfokozódott informatikai, infotechnikai forradalom, aminek egyik jele, hogy a konferencia azonos időben online is követhető a világ bármely sarkában. Az sem meglepő, hogy már nem úgy gondolunk a jövőre, mint valami kiismerhetetlen rejtélyre, hanem mint a sok tekintetben általunk is alakítható holnapunkra.

28

A jogállamiság alapjainak folyamatos védését, egyben erősítését, az európai államok demokratikus választásai feletti őrködést, a jogállamiságról szóló éves állami jelentések áttekintését, szükség esetén a figyelemfelhívást a felvetődő jogsértésekre, illetve az orvoslásukra tett javaslatokat emelte ki előadásában dr. Simone Cuomo, az európai ügyvédi kamarák szövetségének (CCBE) főtitkára az ügyvédség XXI. századi kihívásaival foglalkozó előadásában. Felhívta a hallgatóság figyelmét több olyan fontos dokumentumra, amelyet – részben a CCBE kezdeményezésére – alkottak meg a közelmúltban a magyarországi ügyvédtagszervezetek közreműködésével, és olvashatók a szervezet honlapján (ccbe.eu).

Végül behatóan foglalkozott a mesterséges intelligencia körül kialakult vitával, jelezve: a CCBE tevékenységének középpontjában az ember érdeke, az ember és ember közötti kommunikáció áll. Ennek segédeszközének tekintik az informatika területén naponta születő újabb és újabb vívmányokat, így a mesterséges intelligencia néven emlegetett, a jogászok munkáját is nagymértékben segíteni tudó, szellemes és leleményes eszközt.

Ugyancsak a mesterséges intelligenciának nevezett technikai eszköz felhasználásának nemzetközi összefüggésekben is szükséges áttekintéséről, jogi szabályozásának szükségességéről szólt a brüsszeli székhelyű Európai Bizottság Jogi Szolgálata igazgatóhelyettese, dr. Talabér-Ritz Klára nagy érdeklődést kiváltó előadása. A szakember egyebek kö-

zött elmondta: egyre erősödik az igény a mesterséges intelligencia használatának nemzetközi szintű jogi szabályozására. E téren az Európai Unió tavalyi, az EU országaira érvényes rendelete – a maga nemében elsőként a világon – ígéretes kezdetnek bizonyult az MI szabályozására.

A konferencia további részében a magyar ügyvédség történetét dr. Bóka Zsolt győri ügyvéd, a Széchenyi István Egyetem tanára ismertette. (Előadását lapszámunk más oldalain tesszük közzé.)

A nehéz, felelős és sokszor fizikailag is igen megterhelő ügyvédi munka hátrányos következményeire, a minőségi emberi életet nehezítő, olykor szinte ellehetetlenítő rossz életgyakorlat veszélyeire hívta fel előadásában a figyelmet a nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező dr. Görgényi Orsolya budapesti ügyvéd. Dr. Erdei Marianna kamarai tag jogtanácsossal eleven és szellemes pódiumbeszélgetés keretében elemezték az ügyvédség, a jogászság szellemi és fizikai energiáit kizsigerelő, a túlterhelt időbeosztással és sok egyéb, az élethelyzetet bonyolító, nehezítő jelenségeket, majd keresték a megfelelő orvosságot rájuk.

Délutáni programjuk során a konferencia résztvevői megtekintették az Ügyfelem érdekében – 150 éves a Budapesti Ügyvédi Kamara című kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeumban.

(A konferencia teljes anyaga megtekinthető az interneten: https://www.youtube.com/watch?v=j0wvJcfiVLg&t=4755s) 

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Elemzés

Miként őrizhető meg az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen közbizalom?

Részletek dr. Holczer Ferenc MÜK-főtitkárnak a területi ügyvédi kamarák emlékülésein elmondott beszédeiből

Az ügyvédi hivatás törvényes gyakorlása minden fejlett társadalomban megkívánta az ügyvédség autonóm szervezeteinek létrehozását. Ezek az ügyvédi kamarák 1874-ben – a kiegyezés után felgyorsult polgárosodás során – több kiemelkedő törvény megszületésével egyidejűleg a 34. törvénycikk rendelkezései alapján jöttek létre.

A politikai és gazdasági kiegyezés után az Országgyűlés fokozatosan létrehozta azokat a törvényi kereteket, amelyek lehetővé tették, hogy Magyarország elinduljon a polgári átalakulás és fejlődés útján. Több parlamenti ciklusban, fokozatosan megszületett az az új állami, társadalmi és gazdasági intézményi keret, amelyben előtérbe kerülhetett a jogi és politikai közgondolkodásban az alkotmáÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

nyosság, a törvényesség, a törvény előtti egyenlőség, a szakmai igényesség gondolata és szabályozása.

Az első kodifikált ügyvédi rendtartás

A parlamenti vita során – már akkor – felvetődött, hogy a törvényi rendelkezések által sérül az egyéni szabadság és függetlenség, mert egyes képviselők korlátozást láttak a kamarák megalakításában és az ügyvédek kötelező kamarai tagságában.

A képviselők az önkéntes társulás lehetőségének szabályozását követelték. Érdekesség, hogy a rendszerváltás után a társadalmi, gazdasági helyzet megváltozásával – hasonlóan a kiegyezést követő helyzettel – ismét napirendre került a kötelező kamarai tagság. Kijelenthetjük, hogy ma Magyarországon az ügyvédi függetlenség, valamint az ügyvédségbe vetett közbizalom legfőbb letéteményesei az ügyvédi kamarák. Ezt az álláspontot – a kötelező kamarai tagság alkotmányossági vizsgálata során – meg is erősítette az Alkotmánybíróság a 22/1994-es határozatában.

A rendtartás a miniszter feladatává tette a kamarák számának, székhelyének és területének meghatározását. A miniszter – ahogy ma is – a kamarák területének meghatározását a bíróságok földrajzi elhelyezkedésében és illetékességi körében adta meg. A fokozatos, 1920-ig tartó első szervezés során 28 területi kamara jött létre, ennek eredményeként két-három törvényszékhez került egy-egy kamara. Ezen

Kijelenthetjük, hogy ma Magyarországon az ügyvédi függetlenség, valamint az ügyvédségbe vetett közbizalom legfőbb letéteményesei az ügyvédi kamarák. megalkotói és parlamenti előterjesztői közül külön említést érdemel Pauler Tivadar igazságügyi miniszter és Csemegi Károly igazságügyi államtitkár. Ez utóbbitól származik a gondolat: „A legjobb törvények, a legjobb bírói kar mellett is hiányos az igazságszolgáltatás, ha hiányzik egy magas szellemű, tekintélyes ügyvédi kar.”

a trianoni békeszerződés következményei miatt kellett változtatnia az igazságügyi kormányzatnak. Különböző időpontokban, fokozatosan került sor egy-egy kamara illetékességi területének felülvizsgálatára. Ennek során új kamarákat hozott létre, egyeseket megszüntetett, illetve beolvasztott más kamarákba.

29

Elemzés „Fokozottabb intézményes szolgálat”

Az első ügyvédi rendtartás több mint hatvan évig szolgálta a kar működését, az 1937. évi IV. törvénycikk váltotta fel. Az első ügyvédi rendtartás liberális, szabadelvű és a szabályozásnál közérdekű vonatkozásaiban nem igazán érvényesülő jellegével szemben az új törvény „arra való tekintettel, hogy az ügyvédi testület és az ügyvédek jelentékeny kiváltságokkal vannak felruházva, korunk államelméleti felfogását és azt az erkölcsi elvet érvényesíti a szabályozás intézkedéseiben és szerkezetében egyaránt, hogy a jogok és kiváltságok élvezetében az ügyvédségnek a köznek és a közjónak fokozottabb intézményes szolgálatát is kell követelni”.

Tanácsa, és ezzel hosszú időre megszűnt a fegyelmi ügyekben a bírósági felülvizsgálat lehetősége.

1956 leverése után kormányrendelettel felfüggesztették az ÜKOB-ot, a területi kamarákat szerveit. 1958. szeptember 1-jén lépett hatályba az 1958. évi 12. sz. törvényerejű rendelet, amely hatályon kívül helyezte valamennyi, az ügyvédekre vonatkozó korábbi törvényi szabályozást. Az új szabályozás nem titkolt célja volt az autonómia korlátozása; ekkor szűnt meg a magánügyvédi tevékenység. Kizárólag az működhetett ügyvédként, akit a kamara az ügyvédek névjegyzékébe bejegyzett, egyidejűleg valamelyik munkaközösség felvette a tagjai

„Az ügyvéd egyénisége, jelleme és erkölcsi tulajdonságai olyanok legyenek, amelyek az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomra méltóvá teszik.”

Ez a törvénycikk hozta lére az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságát (ÜKOB) az ügyvédség irányításának és megfelelő súlyának érdekében. A miniszteri indoklás szerint „magasrendű külön szervezetet létesít abból a célból, hogy az ügyvédi testület az igazságszolgáltatásra vonatkozó kérdésekben elfoglalt álláspontját az egyes kamaráknak esetleges részlegesítő megítélését átfogó szemléletbe emelt nagy áttekintésben juttassa kifejezésre, és ez fokozottabb súlyt adjon az ügyvédség állásfoglalásának és eredményesebb hasznára legyen az igazságszolgáltatásnak”.

Az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottsága egyben a kamara fellebbezési fóruma szerepét is megkapta, az első fokon eljáró választmány határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket bírálta el a felvételi, a felvételi korlátozási, a törlési és a kizárási ügyekben.

Végletek közt hányódva, majd lassú és tétova demokratizálódás

A II. világháborút követő alapvető politikai és gazdasági változások nem kerülték el az ügyvédi szervezetet sem, az 1948. évi 29. törvénycikk jelentős szervezeti és hatásköri változásokat hozott.

Az ÜKOB az egyes kamarák feletti másodfokú önkormányzati hatósággá vált, megszűnt a Kúria Ügyvédi Fegyelmi 30

közé. Ekkortól kellett feddhetetlenségi bizonyítvány és lett életkori határ, amely felett a tevékenység már csak miniszteri engedéllyel volt folytatható, és ekkor jött létre a MÜK elődje, az Országos Ügyvédi Tanács is. Ennek tagjai voltak a területi kamarák elnökei, valamint a kamarák által tanácstagi tisztségre megválasztott kollégák közül az igazságügyi miniszter által kijelöltek.

A hatvanas évek végétől a lassú és tétova demokratizálódás nem volt hatástalan az ügyvédség igazságszolgáltatáson belül elfoglalt helyzetére sem. Szerepe egyre erősödött, elismertebbé vált. Olyan munkák születtek ebben az időszakban, mint Király Tibor korszakos monográfiája, A védelem és a védő a büntetőügyekben.

Kénytelen-kelletlen tudomásul vették

A konszolidálódott szocializmus politikai vezetése kénytelen-kelletlen tudomásul vette, hogy az ügyvédi működést, különösen a kamarai autonómiát demokratikusabbá kell tenni az állami irányítás némi korlátozásával. E kényszerítő előzmény után született meg az 1983. évi 4. számú tvr., amely még mindig nem volt törvényi szabályozási szintű.

Itt már szűkebb volt az állami felügyeleti jogkör, de megmaradt a munkaközösségi rendszer, az ügyvédek, jelöltek szá-

mának meghatározása a miniszter hatáskörébe tartozott. Összességében nőtt a kamarai autonómia, aminek ellensúlyát képezte a miniszter törvényességi felügyeleti jogköre.

Lassan minden a helyére billen

A rendszerváltás után az ügyvédség helyzete is jelentősen megváltozott.

Azonnal napirendre került az átfogó, új szabályozás kérdése. Az 1991. évi 33. törvény novellaként módosította a törvényerejű rendeletet a legsürgetőbb kérdésekben. Ismét lehetővé vált az egyéni ügyvédkedés, megszűnt a munkaközösségi rendszer, és alanyi jogot biztosított az ügyvédi tevékenység gyakorlására. A korábban mesterségesen szétválasztott jogászi kar – a munkaviszonyban álló jogtanácsosok kivételével – kamarai taggá vált, így újra egyesült.

Ezt követően az ügyvédi kar hathatós közreműködése mellett megindult az ügyvédi tevékenység átfogó törvényi szabályozása, aminek eredményeképpen megszületett az 1998. évi XI. törvény, az Üt., amely létrehozta a Magyar Ügyvédi Kamarát, majd a ma hatályos 2017. évi 78. törvény, az Üttv.

Pályaív erős hullámzásokkal – a kamarák mellett az ügyvédi habitus felértékelődése

Ha a területi kamarák százötven éves pályaívére visszatekintek, az alábbi folyamat írható le: induláskor teljes körű autonómia, amelyet a múlt század harmincas éveiben felváltott a közjó érdekében a fokozottabb állami befolyás, majd a háborút követően a teljes jogfosztás és állami irányítás, aminek szigora a rendszerváltásig fokozatosan enyhült, de nem szűnt meg. A rendszerváltást követően széles körű autonómiát élveztek a kamarák, amit – valljuk be – a ma hatályos törvény korlátozott.

Végül egy ma is megfontolandó idézet a ma ünnepelt kamarát létrehozó törvénycikk indoklásából: „A javaslat az ügyvédi működés feltételéül nem csak külső és alaki követelményeket állít fel, hanem megkívánja, hogy az ügyvéd egyénisége, jelleme és erkölcsi tulajdonságai olyanok legyenek, amelyek az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomra méltóvá teszik.”  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Pécsi Ügyvédi Kamara

Jogászként a Tettye oldalában „Ember vagyunk, a föld s az ég fia”

Legfontosabb feladatának tekinti a kar erkölcsi tekintélyének megóvását, a testületi szellem fenntartását, az ügyvédi függetlenség megvalósítását és megőrzését – ezt a három alappillért tekintette legfontosabb célnak és feladatnak a pécsi kamara első elnöke, dr. Radenich János – idézte fel a máig érvényes, immár százötven éves gondolatokat dr. Leposa Marianna a kamara február 6-i ünnepi emlékező ülésén, amelyet Pécsett, a gyönyörű, Littke Pezsgőház néven ismert kulturális központban tartottak, ugyanis 1875. február 6-án alakult meg a pécsi és a szekszárdi királyi törvényszékek területein dolgozó ügyvédekből a Pécsi Ügyvédi Kamara. A rangos eseményen részt vett és felszólalt dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök, megjelentek a vármegye és a város, továbbá az igazságszolgáltatás hivatásrendjeinek legfelsőbb vezetői, valamint dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara örökös tiszteletbeli elnöke és számos területi ügyvédi kamara elnöke.

Valójában már 2024 decemberében megkezdték az országos megemlékezéseket – mondta el beszéde elején dr. Leposa Marianna elnök asszony –, amikor dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök a hazai ügyvédi kamarák megalakulásának 150. évfordulója ünnepségsorozatának megnyitásaként közös ünnepi találkozóra hívta meg a Sándor-palotába a kamarai vezetőket.

A kezdetek és a nehéz idők üzenete

A Pécsi Törvényszék munkatársai Vox Iustis kórusának az esemény ünnepi hangulatát megalapozó műsora után a Pécsi Ügyvéd Kamara eseményekben gazdag múltját áttekintve dr. Leposa Ma-

rianna utalt az ókori bölcsességre, miszerint a múlt értékei a jövő kincsei, vagy – ahogy Konfucius tétele mondja – „Tanulmányozd a múltat, ha ki akarod kutatni a jövőt”.

A kamara gazdag történetét ismertetve egyebek között fontosnak tartotta kiemelni, hogy szerinte mindig jellemző volt a kamarai tagságra a készség a társadalmi szerepvállalásra, ami minden korban meghatározó volt. Így az első világháborút követő kamarai közgyűlésen, 1918. június 30-án Csigó János elnök felszólalásában kegyeletteljes szavakkal emlékezett meg azokról a kartársakról, akik a hazáért estek el. Elmondta, hogy éppen az ügyvédek hozták

meg ebben a háborúban a legnagyobb áldozatokat, hiszen hazatérvén ugyanott kell majd kezdeniük, ahol irodájuk megnyitásakor kezdték a pályafutásukat. A kamara lehetőségeihez mérten segélyalapból támogatta a szerencsétlen helyzetbe került kollégákat, és a pártfogó ügyvédi lajstrom kialakításánál is ügyeltek arra, hogy a háborúból visszatért ügyvédek munkához, bevételhez jussanak. Voltak vagyonosabb ügyvédek, akik átadták irodájukat egy fiatal kollégának, de olyanok is, akik pénzt adományoztak azzal a meghagyással, hogy „méltóztassék a tekintetes elnökség azt jótékony célra fordítani.”

Dr. Felföldi László pécsi rk. püspök, Dr. Sulyok Tamás, Dr. Leposa Marianna, Dr. Holczer Ferenc (bj) Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

31

Területi kamarák megemlékezései

Jelentős példaként említette továbbá a szerb megszállás idején tanúsított kamarai magatartást, amikor kiáltványában így fogalmazott: „Nincs a megyében egyetlenegy ember sem nemre, nyelvre, felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül, ki Magyarországtól elszakadni kívánna.” A szerb megszállás alóli felszabadulást követően a következőket idézte a Pécsi Tábla elnökének köszönőleveléből: „A jogszolgáltatás szerves, kiegészítő részét képező ügyvédi kar a küzdelemteljes időkben egységes erővel és akarattal állott oldalunk mellé, minden egyes alkalommal hűségesen támogatott bennünket egész erejével, köztekintélyével és sok, más irányú önfeláldozással.”

(Az 1918. november 13-i belgrádi fegyverszüneti megállapodás értelmében az első világháborúban a vesztesek oldalán harcoló Magyarország déli területe a Barcs–Szigetvár–Pécs–Baja– Kisszállás vonalig ideiglenesen az antanthatalmakat képviselő szerbek megszállása alá került, így Baranya nagy részét szerb katonák által ellenőrzött demarkációs vonal választotta el Magyarországtól. A közel három évig tartó elszakítottságnak a trianoni szerződés vetett véget, amelynek értelmében a szerbeknek egy éven belül ki kellett vonulniuk a megszállt területről. Ez 1921. augusztus 22-én meg is történt – a szerk. a szerbmegszallas.hu alapján.)

Történelmünk sötét éveit is felidézve arra emlékeztetett, hogy az első, de különösen a második zsidótörvény kihirdetése után sem szűnt meg az ügyvédek közötti kollegialitás. Greiner József a kizárt ügyvédek nevében kérést és listát küldött arról, hogy ki melyik zsidónak nem minősülő ügyvédet szeretné irodagondnokul kirendeltetni. A kollégák többsége elvállalta a megbízást.

32

Napjaink sodrásában

A másfél évszázad gazdag történetének áttekintése után dr. Leposa Marianna a mai napok ügyvédi életére utalva megjegyezte: „Amikor a köszöntőmet azzal kezdtem, hogy a 2025. év különleges az ügyvédség történelmében, néhány kolléga arra gondolhatott: alig hevertük ki az új Pp. okozta megrázkódtatást, most kezdhetjük megtanulni az új Ügyfélkapu-rendszert, a DÁP-ot és az elektronikus ingatlan-nyilvántartást.

Halkan jegyzem meg: ezeket éppúgy megtanuljuk, mint ahogy az én korosztályom megtanulta az írógépről a számítógépre történő átállást és egyéb, a digitalizációval együtt járó technológiai változásokat.”

A Pécsi Ügyvédi Kamara méltó módon ünnepelte fennállásának másfél évszázadát.

Azt is célul tűzték ki, hogy „ezzel az ünnepséggel a fiatal kollégák is érezzék: jó a Pécsi Ügyvédi Kamarához tartozni”.

Dr. Delacasse Krisztina

Dr. Megyeri-Pálffi Zoltán

Az előkészületeket – mint megtudtuk – az elmúlt év tavaszán kezdték el. Folyamatosan egyeztettek dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina jogtörténész egyetemi docenssel és dr. Megyeri-Pálffi Zoltán egyetemi adjunktussal, szerkesztővel és a nyomdával, ugyanis a kamara az ünnepi alkalomra ös�szeállított, rendkívül érdekes, egyedi szerkesztői elgondolással és könyvészeti szem-

pontból is kiemelkedően művészi kötetet adott ki, amely kényes igényességgel dolgozza fel a kamara százötven évét, mozaikokat felidézve, mégis sajátos, teljes képet adva a kamara izgalmas-mozgalmas múltjáról, karakteres személyiségeiről. „Mi elődeinkre emlékezünk, s ők üzennek nekünk” – idézte fel Nagy Ferenc tudománytörténésznek a pécsi kamara számára is útmutató szavait az elnök asszony.

Köszönetét fejezte ki az ünnepi ülésen is jelen lévő Felföldi László római katolikus megyéspüspöknek, aki 2025. január 30-án este a pécsi székesegyházban a kamarai jubileum tiszteletére hálaadó szentmisét tartott, amelyen ő maga celebrálta a liturgiát. A felemelő alkalmon „valamennyi jogi hivatásrend képviselői – hívők és nem hívők – jelen voltak”. A püspök beszédét felidézve kiemelte: „Ebben a rendkívül nehéz hivatásban, a paragrafusok feszültségében mindig találjuk meg a helyes döntést, a helyes utat és a személyes életünk valóságát, a biztonságát és reményét.”

Dr. Leposa Marianna a szekszárdi gyökerű Babits Mihály gondolatával fejezte be ünnepi beszédét: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Államfői gondolat: a magyar vidék kiváló ügyvédei a hazai jogászértelmiség nélkülözhetetlen tagjai, erőforrásai

Lehet, hogy a vidéki ügyvédség körében egyelőre még szokatlan és meglepő, hogy az államfő részt vesz a jubileumi ünnepségükön, és eljön egy-egy rangos rendezvényükre – mondta köszöntő beszédében dr.

Sulyok Tamás köztársasági elnök. „Számomra azonban, aki magam is vidéki ügyvédként praktizáltam, hosszú ideig ügyvédként voltam részese a jogászéletnek, kifejezetten fontos, hogy itt, a vidéki jogászkollégák között lehessek.”

Az államfő gratulált „a Pécsett sokak által ismert és megbecsült családjogi ügyvédnek, dr. Leposa Marianna elnök asszonynak, aki immár kerek húsz esztendeje vezeti a Pécsi Ügyvédi Kamarát. Köszönöm, hogy ezen az elférfiasodott területen megmutatja, hogy nőként ugyanúgy professzionálisan ellátható ez a magas tisztség. Városuk már ebben is különleges.”

A hely szellemének fontosságára utalva egyebek mellett arról szólt, hogy „ha valaki jogászként jár a Tettye oldalában, hamar Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

kapkodnia kell a fejét. Mert az ugyan közismert tény, hogy Pécs a kultúra egyik leggazdagabb fellegvára hazánkban, de gyorsan felfedezhetjük azt is, hogy milyen sok neves jogász élete kötődik a városhoz. Így azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom: Pécset nevezhetjük a jogászok városának is. Csak néhány név közülük: Sólyom László, Mádl Ferenc, Herczegh Géza, Abay Nemes Oszkár, Flachbart Ernő, Lábady Tamás, Darák Péter. Két államfő – egyikük az Alkotmánybíróság elnöke –, egy hágai bíró és nemzetközi hírű jogtudósok, az ítélőtábla elnöke, a Kúria elnöke. Közülük az ügyvéd, Abay Nemes Oszkár, akit hazánkban – méltatlanul – talán legkevésbé ismerünk, nem csak olimpiai bronzérmes úszóként, hanem az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a pécsi forradalmárok védőügyvédjeként írta be magát a történelembe. Ügyvédként mutatta meg mindannyiunknak, hogy a jog van az emberért.”

A továbbiakban az államfő a hazai ügyvédi hivatásrenddel kapcsolatos általános történeti és jelenkori gondolatait osztotta meg. Ezek összefoglalását – csokorba gyűjtve más kamarai ünnepi üléseken elhangzott értékeléseivel – lapunk jelen számának elején, a területi kamarai ünnepi ülésekről szóló beszámolóink előtt ismerhetik meg olvasóink. „A most százötven éve fennálló pécsi kamara a magyar jogrendszer különleges értéke – hangsúlyozta dr. Sulyok Tamás.

– A magyar vidék kiváló ügyvédjei a hazai jogászértelmiség nélkülözhetetlen tagjai, Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

erőforrásai, a polgári jogrend érvényesülésének őrei és biztosítékai, a magyar jogállamiság jövőjének aranytartaléka. A jubileum ünnepén azt kívánom a Pécsi Ügyvédi Kamara minden tagjának, hogy a jövőben is megbecsült és eredményes ügyvédként folytassa hivatását.”

A fiatalabb köszönti az idősebb testvért

Különösen vonatkoztatható az ünnepi alkalomra és országos eseményeinkre is a pécsi meghívón szereplő mottó: „Mi elődeinkre emlékezünk, s ők üzennek nekünk” – hívta fel rá a hallgatóság figyelmét dr. Holczer Ferenc, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkára, aki átadta dr. Havasi Dezsőnek, a MÜK Pécshez ezer szállal kötődő elnökének személyes üdvözletét, mivel más elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni. Az a sajátos helyzet állt elő – emlékeztetett a helyzetre a MÜK főtitkára –, hogy „a százötven éves pécsi kamarát a korban sokkal fiatalabb Magyar Ügyvédi Kamara köszönti személyemben”. (A hazai kamarai lét másfél évszázados történetének kiemelkedő eseményeit elemző gondolatait külön tesszük közzé e lapszám más oldalain.)

Mi dolgunk a világban?

A kamarai emlékkönyv dr. Megyeri-Pálffi Zoltán érdekfeszítő szerkesztői bemutatóját követően dr. Korsósné dr.

Delacasse Krisztina jogtörténész tartott átfogó, részletes előadást a Pécsi Ügyvédi Kamara történetéről.

Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versét dr. Rákosy Lajos

Dr. Rákosy Lajos

ügyvéd avatott előadásában hallgathatta meg az ünneplő közönség, s vihette magával e tartalmas együttlét után a mindig érvényes útravalót: „Mi dolgunk a világon? küzdeni, / És tápot adni lelki vágyainknak. / Ember vagyunk, a föld s az ég fia. / Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, / S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, / Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt / Posvány iszapját szopva éldegéljünk? / Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért. / Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. / Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből / S a szellemharcok tiszta sugaránál / Olyan magasra tettük, mint lehet, / Mondhatjuk, térvén őseink porához: / Köszönjük élet! áldomásidat, / Ez jó mulatság, férfi munka volt!”  33

Területi kamarák megemlékezései

Pest Vármegyei Ügyvédi Kamara

Fordulatos történelem, kitartás a hivatás egységében Felelősen a hivatásért, sok munkával a közjóért

2025 jeles év, amikor a magyar ügyvédség kamarai létformája megalakulásának százötvenedik évfordulóját ünnepelhetjük. A jeles eseményt országszerte több területi ügyvédi kamara, valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara is méltó módon ünnepelte. A Pest Vármegyei Ügyvédi Kamarának (PVÜK ) a 2025-ös év dupla ünnep: ők is megemlékeznek az országos eseményről, másrészt ebben az évben van a kamara megalakulásának hatvanötödik évfordulója is. A Pest Vármegyei Ügyvédi Kamara hatvanöt évvel ezelőtti önállósulásának-megalakulásának megünneplését a dr. Szilágyi János által elnökölt kamara 2025. február 28-án Gödöllőn, a királyi kastélyban (Grassalkovich-kastély) rendezte meg. A jeles eseményről – amelyen részt vett szinte mindegyik hazai területi kamara vezetője – dr. Patakfalvi-Vigh Katalin, a PVÜK elnökhelyettesének szíves közlése nyomán számolunk be.

Dr. Szilágyi János, Dr. Patakfalvi-Vigh Katalin, Dr. Sulyok Tamás, Dr. Koczka Gábor, Dr. Bardocz Kálmán (bj)

A történelem ugyanis úgy alakult, hogy Magyarország közigazgatási területeinek változásával a korábbi Pest-Pilis-Solt vármegyéből az ötvenes évek elején leváló, annak illetékességi területét felölelő Pest megye megszületésekor jött létre a Pest Megyei Ügyvédi Kamara, amely immár jogutódja a Pestvidéki Ügyvédi Kamarának.

A Pestvidéki Ügyvédi Kamara a jelenleginél jóval nagyobb volt, eltérő területen működött, székhelye Újpesten volt. Később beolvadt a Budapesti Ügyvédi Kamarába, mígnem 1959. február 18-án önállósult.

A másfél száz év történetének, de főként a megyei ügyvédség kamarai létének életéből az ügyvédek fokozott felelősségvállalását és a közjóért kifejtett munkáját emelte ki ünnepi köszöntő beszédében dr. Szilágyi János elnök.

34

A jog van az emberért, és nem az ember a jogért

Az ügyvédi munka jelentős része emberek között zajlik – emlékeztetett az ügyvédi hivatás egyik alapigazságára dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök. – Itt realizálódik az az alapvetés, hogy a jog van az emberért, és nem az ember van a jogért.

Az eszme megvalósítása – mint az élet számos más területén is – sokszor az apró részleteken, a személyes emberi jelenléten, magán az ügyvéden múlik – hangsúlyozta.

Utalt arra a fontos tényre, miszerint két évtizeden át volt Szegeden ügyvéd, és tisztelettel, szeretettel tekint kollégáira, akik ma is megállják a helyüket emberségükkel, tudásukkal és munkabírásukkal akár

sztárügyvédként, akár egy kis irodában egyedül, akár nagyvárosban, akár kisebb településeken. Nemcsak megszolgálják az emberek bizalmát, hanem meg is érdemlik – mondta nyomatékkal. „Magyarország államfőjeként ezért szeretném kifejezni a legmagasabb fokú tiszteletemet az ügyvédek hivatása és munkája iránt – mondta dr. Sulyok Tamás. – Kívánom a mai kerek évfordulón a Pest Vármegyei Ügyvédi Kamara minden tagjának, hogy a jövőben is megbecsült, eredményes, sikeres és boldog ügyvédként folytassa hivatását.” Ünnepi beszédet mondott dr. Halmos Tamás, a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnöke, a MÜK elnökhelyettese. Az ünnepi megemlékezést dr. Bardocz Kálmán kamarai titkár vezette le.

Történelmi helyszín, művészet és emlékeztető

Nagy érdeklődés övezte dr. Fazakas Zoltán József egyetemi docens a területi ügyvédi kamarák és a Pest Megyei Ügyvédi Kamara megalakulásáról szóló jogtörténeti előadását, illetve Gál Gabi énekművész és művésztársai színvonalas előadását. A műsor és a pompás helyszín maradandó élménnyé tették az eseményt.

A kamara egyebek mellett a kifejezetten erre az alkalomra a Várhegyi György képzőművész által készített emléklappal lepte meg a résztvevőket.  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Debreceni Ügyvédi Kamara

Élő cívis hagyományok és elvárások találkozása napjaink korszerű ügyvédi hivatásrendjével

„Az igazságszolgáltatás ügyének rendezése a nemzet egyik legfontosabb érdeke. Az ügyvédi kamarák felállításával e téren hatalmas lépés történt – olvashatjuk az Egy czívis, azaz Egy polgár aláírással megjelölt cikkben, amely 1875. február 22-én jelent meg a Debreczen című újságban. A fontos, mert tudatos polgári írás, amely nemcsak tudósít, hanem véleményt is formál és közöl, így folytatódik: – Az ügyvédi kamarák felállítása az ügyvédi kar erkölcsi és jellemtekintélyének megóvására van hivatva. Most már a testület maga fogja elítélni a hívatlan kontárokat, és e szerint mintegy biztosítékot ad a közösségnek, hogy jogai védelmét olyan egyének vegyék át, akik arra hivatással bírnak.

Korszakot alkotó lesz tehát a holnapi nap közéletünk terén. Szívünkből üdvözöljük ezért a nap hőseit, a Debreceni Ügyvédi Kamara derék tagjait.” Nos, manapság sem lehetne szebben megfogalmazni azokat a civil elvárásokat, amiket napjaink jogkövető (állam)polgárai is támaszthatnak a XXI. század ügyvédeivel szemben. És nem csak Debrecenben, hanem széles e hazában.

A Debreceni Ügyvédi Kamara mai derék tagjai 2025. február 12-én a régi városháza Simonffy-termében emlékeztek meg elődeik korszakformáló eseményéről és kamarai létük 150. évfordulójáról. A jeles eseményt széles körű szakmai és társadalmi érdeklődés kísérte, ahogy a vendégek sokrétűsége is utalt rá. A kamara megalakulása egész pontosan 1875. február 23. napján volt az addig működő jogegylet tagjainak aktív közreműködésével, az ügyvédi rendtartás tárgyában született 1874. évi XXXIV. törvénycikk alapján, amelyet az uralkodó 1874. december 4-én szentesített.

Aktivitás, kreativitás

A törvényalkotási folyamatban az ügyvédi szakma képviselői aktívak voltak, indítványozták és támogatták a kamarák megÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

szervezését, az ügyvédi felelősség meghatározását, a szakmai elvárások rögzítését, a fegyelmi hatáskör gyakorlását, az ügyvédi függetlenséget és azt a jogkört, hogy a felek bírósági képviseletére díjazás mellett jogosultak legyenek – hangsúlyozta egyebek mellett ünnepi beszédében dr. Lampé Zoltán, a kamara elnöke. Érdekességként idézte a Hon című liberális sajtóorgánum 1874. május 16-án megjelent cikkét, amelyben az első ügyvédi rendtartás parlamenti tárgyalása előzményeként a következő olvasható: „Csemegi Károly mindenekelőtt konstatálja, hogy az ügyvédi kar hivatali szervezése országszerte találkozott a közvélemény helyeslésével. Egy jogállam egyik létfeltétele az illető igazságügyi organizmusok épsége, tekintélye. A legjobb törvények, a

legjobb bírói kar mellett is hiányos az igazságszolgáltatás, ha hiányzik egy magas szellemű, tekintélyes ügyvédi kar.”

Egyértelműen megállapítható – emelte ki az elnök –, hogy a helyi polgárok és az ügyvédi szakma is várta, kívánta az ügyvédi kamara megalakulását.

A frissen megalakuló kamara vezetői tisztségviselői túlnyomórészt az addig ügyvédegylet néven ismert szakmai közösség tagjaiból kerültek ki. A kamara első elnöke Simonffy Sámuel debreceni ügyvéd (róla nevezte el az utókor az ünnepi ülés színhelyéül szolgáló városházi tanácstermet), alelnöke pedig Krasznai Gábor nyíregyházi ügyvéd lett, ugyanis a törvény alapján kiadott miniszteri végrehajtási rendelet az országban 28 regionális kamarai székhelyet határozott meg, köztük Debrecent.

35

Területi kamarák megemlékezései Mátkaság külső kényszer hatására

A Debreceni Ügyvédi Kamara működése a Debreceni, Nyíregyházi, Hajdúböszörményi és Karcagi Törvényszék területén tevékenykedő ügyvédekre is kiterjedt. Érdekesség: az akkori statisztikai adatok szerint Debrecenben 56, Hajdúböszörményben öt, Karcagon hét, Nyíregyházán pedig negyven ügyvéd tevékenykedett.

1924-ig állt fenn ez a területi megosztás, amikor október 16-án igazságügyi miniszteri rendelet alapján felállították a Nyíregyházi Ügyvédi Kamarát. Ezt követően a Debreceni Ügyvédi Kamara hatásköre kizárólagosan a Debreceni Törvényszék területére szűkült.

A történelmi hullámzások kiszolgáltatottjaként később visszatért Debrecenhez a nyíregyházi ügyvédség, mert a II. világháború befejezése után az akkori politikai rezsim kamarai centralizálást foganatosított az országban, így 1946-tól a Nyíregyházi Ügyvédi Kamarát is beolvasztották a Debreceni Ügyvédi Kamarába. 1955-ben állították helyre az önállóságát.

Az elmúlt 150 évben olyan időszak is volt, amikor a miskolci ügyvédségnek is Debrecen adott otthont. 1948 és 1952 között, a már említett centralizáció jegyében született miniszteri rendelet alapján a Debreceni Ügyvédi Kamarába olvasztották be a miskolcit, amely 1952-ben kapta az vissza önállóságát.

Stabil fundamentum

Ami a 150 évvel ezelőtt törvényt illeti, dr.

Lampé Zoltán szerint az 1874. évi XXXIV. törvény modern, alapjaiban és az ügyvédi szervezet szerkezetét meghatározó rendelkezéseiben jogelődje mindazoknak a jogszabályoknak, amelyek az elmúlt 150 évben meghatározták az ügyvédség működési kereteit és tevékenységét. Az itt rögzített alapelvek – mint a területi kamarák tevékenysége, ügyvédjelöltek és alkalmazásuk körülményei, az ügyvédkedés működése, az ügyvédi jogok és kötelezettségek, az ügyvédi díjak, meghatalmazások, ügyvédi felelősség, fegyelmi eljárás – mind szerepelnek ebben a jogszabályban.

A Debreceni Ügyvédi Kamara az elmúlt 150 évben folyamatosan működött. Mindig rendelkezett a szükséges vezetőkkel és bizottságokkal, függetlenséggel – utalt a kamarai stabilitásra az elnök. Nem szabad elhallgatni azokat a nehéz időszakokat sem, 36

Dr. Lampé Zoltán kamarai elnök

amelyek az ügyvédi kamarákat is kikezdték, így az 1944-ben végrehajtott törlési eljárások, az 1945-ös igazolási eljárások és az 1956 utáni ügyvédi felülvizsgálatok.

A Debreceni Ügyvédi Kamara és tagsága átvészelte ezeket a nehéz és emberpróbáló időszakokat, ugyanúgy, mint a két világháborút, folyamatosan bizonyította, hogy igényli a szakma szervezettségét, függetlenségét, és esküje szerint vállalja az ügyfelek képviseletét – fogalmazott az elnök.

Az alap: a hivatásrend értékei; a felépítmény: a kamara

Összességében megállapítható – mondta –, hogy a jogszabályi változások és a társadalmi, gazdasági kihívások alapján az ügyvédi és a kamarai tevékenység is jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt 150 évben, amellett, hogy továbbra is következetesen hű maradt alapvető hivatásrendi értékeihez.

Saját ügyvédi tapasztalataira utalva úgy vélekedett, hogy az elmúlt évtizedek legjelentősebb változása az ügyvédi munkaközösségek megszűnése, a pálya szabaddá tétele, az egyéni és társas ügyvédi vállalkozások megjelenése volt. Ezek felértékelték és az addigiaknál jelentősebbé tették az ügyvédi kamara szerepét. Az ügyvédi munkaközösségek idején – mint köztudott – minden munkaközösségnek saját szervezete volt, így vezetője és vezetőhelyettese – akik összefogták a munkaközösség tevékenységét – gondoskodott az ügyvédjelöltek szakmai képzéséről és sokszor későbbi elhelyezéséről, munkájáról. Ezeknek a feladatoknak a jelentős része a ké-

sőbbiekben az ügyvédi kamarára hárult, és kiegészült további, jogszabályban rögzített kötelezettségekkel.

Jelenleg a Debreceni Ügyvédi Kamarának 430 ügyvéd tagja és 63 kamarai jogtanácsos tagja van. Székhelye 1975. január 1-je óta Debrecenben, a Péterfia u. 46. szám alatt található.

A kamara minden, az Üttv.-ben a 2017. évi LXXVIII. számú törvényben előírt kötelezettségének eleget tesz, így hatósági és fegyelmi ügyeket intéz, lefolytatja a kar tagjainak különböző ellenőrzéseit, és sok egyéb mellett szervezi a kamarai közéletet és oktatást, nyilvántartja az ügyvédi letéteket.

Ragaszkodás az alapokhoz, nyitottság a változásokra

E kamarai feladatok részei annak az önállóságnak, amit a jogszabályok biztosítanak – nyomatékosította az elnök. Ennek és az ügyvédi tevékenység függetlenségének a lényege pedig az, hogy a jogalkotó a kamarák saját hatáskörébe engedte ezeknek az intézését, egyúttal azonban rájuk ruházta azt a felelősséget is, hogy lelkiismeretesen és szakszerűen lássák el a feladatokat.

Ahhoz, hogy ezeket a pozícióikat a kamarák megőrizzék, a jövőben is hiánytalanul el kell látniuk a kamarai tennivalókat és kötelezettségeket, a tagoknak pedig az ügyvédi feladataikat.

Beszéde végén dr. Lampé Zoltán alapelvként jelölte meg – ahogy ez az elmúlt 150 év során végig így volt –, hogy az ügyvédi tevékenység az igazságszolgáltatás szerves része. Nincs hatékony igazságszolgáltatás az Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

ügyvédi kar aktív közreműködése nélkül.

Ahhoz azonban, hogy teljesíteni tudják ezen elvárásokat, elengedhetetlen az az ügyvédi függetlenség, önállóság, amelynek jogszabályi kereteit az Üttv. biztosítja. „Kamaránk vezetése – fejezte be beszédét – jelenleg is ezeknek az elveknek figyelembevételével, előtérbe helyezésével végzi tevékenységét, és ezek határozzák meg jövőbeli céljainkat is.”

megerősítette, de sok tekintetben próbára is tette az ügyvédi hivatásrend és a kamara struktúrájának állóképességét – mindmáig stabil hátteret adnak az ügyvédi munkához.

Részletesebben is szólt az ugyancsak változatos legutóbbi harminc év tapasztalatairól, amikor különböző választott felelős vezetői szerepben személyesen is felelősséget viselt a hazai ügyvédtársadalom működéséért.

Kipróbált barátság

A város jóllétére is figyelve

Különleges történelmi és kollegiális kapcsolat alakult ki az elmúlt másfél évszázadban a debreceni és a nyíregyházi ügyvédi kamara között. Ennek változatos fordulatait dr.

Lampé Zoltán elnök részleteiben is ismertette. Köszöntő beszédében dr. Halmos Tamás, a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnöke utalt

vezetes iskolájában, a református kollégiumban már a XVIII. század elején jogi ismereteket kezdtek tanítani, majd a XIX. században megindult a klasszikus jogászképzés is. Az itt végző diákok közül többen polgármesterek lettek a városban. E hagyományt követve a jelenlegi ügyvédi kamara tagjai közül is többen vállalnak választott tisztséget és szerepet a város vezetésében, önkormányzatában, illetve a kamara és a város vezetése között mindig élő szakmai kapcsolat állt fenn, ami a mai napig tart.

a történelmi szervezeti összevonásokra, az egykori centralizáló politikai tendenciákra, aztán az újra-önállósulási fordulatokra, majd a végleges szétválásra. Úgy vélekedett, hogy e sok hányattatás sem volt képes fellazítani azt a szakmai, baráti, kollegiális kapcsolatot, amit a közös hivatásrendi értékek fémjeleznek, s aminek a hétköznapok gyakorlatában oly sok pozitív hozadéka van.

Dr. Papp László polgármester megbízásából dr. Fauszt Zoltán aljegyző tartott sok izgalmas részletre kitérő előadást Debrecen és a Debreceni Ügyvédi Kamara színes történelmi gyökerű, változatos kapcsolatáról.

Egyebek mellett felidézte, hogy a város ne-

Morális és szakmai értékek mentén, kihívásokkal szembenézve

Az ügyvédi eskü szövegére utalva a hazai ügyvédi hivatásrend alapvető, máig változatlan értékeire hívta fel a figyelmet a hazai ügyvédség több száz éves múltjára visszatekintő köszöntő beszédében dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara örökös tiszteletbeli elnöke. Ezek az évszázadok során kiérlelt morális és szakmai értékek – annak ellenére, hogy az elmúlt százötven év nemcsak Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

A progresszív szellemiség hatásai

Az ügyvédi kamarai rendszer kialakulásának folyamatában a debrecenieknek igen fontos szerepük volt, a város e változások szorgalmazásának országosan is az egyik zászlóshajója lett – mondta egyebek között köszöntő beszédében dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Nyilvánvaló – hangsúlyozta –, hogy mindebben szerepe volt annak a progresszív szellemiségnek, ami az adott történelmi korszakban jellemezte a várost és a benne élő, dolgozó ügyvédeket, s amely országosan is hatott a kamarák

magalakulása utáni szakmai összhang kidolgozására, megtartására.

Egyedi történelem és egy könyvritkaság

Természetesen nagy érdeklődést váltott ki dr. Kiss Istvánnak, a Debreceni Ügyvédi Kamara elnökhelyettesének, a kamarai történelmi emlékbizottság vezetőjének történeti visszaemlékezése a kamaráról. Mint egyik társszerző bemutatta a kamara ünnepi kötetét. A könyv első része az akkori nevén Hajdú-Bihar Megyei Ügyvédi Kamara 120 éves történetét írja le; eredetileg 1995-ben jelent meg. A második rész az elmúlt harminc év kamarai fejlődéstörténetét foglalja össze gondos, szakavatott szerkesztésben és élvezetes, olvasmányos stílusban, rengeteg érdekes adattal, összehasonlító statisztikával.

A gyökerek és a távlatok

Széles történelmi kontextusba helyezte a hazai ügyvédi kamarák létrejöttének jelentőségét dr. Mezey Barna jogtudós, egyetemi tanár, aki előadásában felvázolta, miként alakult ki Magyarországon a középkortól kezdve mindaz a jogszolgáltatás, amit ma ügyvédi tevékenységnek nevezünk, és hogy ebben a fejlődési folyamatban milyen fontos szerepe volt az ügyvédi hivatásrend kamarai szervezeti keretei létrejöttének, továbbá hogy az első ügyvédi rendtartás milyen jelentős hatást gyakorolt a hazai jogfejlődésre.

Talán nem járunk messze a valóságtól, ha összegzésként arra jutunk, hogy Debrecen nemcsak a magyar vallás- és egyháztörténet világszerte elismert, fontos, meghatározó városa, nemcsak a hazai kulturális élet egyik sajátságos és egyedi ősforrása, hanem – talán mindezekkel együtt – a honi ügyvédi hivatásrend egyik sajátos, meghatározó, karakteres szereplője is.  37

Területi kamarák megemlékezései

Győri Ügyvédi Kamara

Ami mögöttünk van, annak a holnapunkat kell erősítenie

A múlt ismerete, a hagyományok tisztelete mellett az ügyvédség ma már nem nélkülözheti a nyitottságot az új jelenségekre, és a kreativitást A tagság érdekeinek védelmében, a jog és az igazság szolgálatában kezdte meg működését – ahogy azt az 1874. évi XXXIV. törvénycikk meghatározta – megyénkben Győr és Sopron városában is 1875-ben az ügyvédi kamara – utalt a nem is olyan egyszerűen kialakult akkori helyzetre dr. Posta Attila elnök a kamara ünnepi ülésén, 2025. február 15-én a városháza dísztermében. Ha a dolgok nagy vonalaira tekintünk, a történelmi, kezdeti célitűzések, az ügyvédi hivatásrend szervezeti kereteit megadó kamarai rendszer alapelvei mit sem változtak. Az ünnepséget a rendezvény díszvendégeként dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök is megtisztelte volna, ám betegség miatt kénytelen volt lemondani. Az ügyvédek mellett jelen volt a törvényszék elnöke, több járásbírósági elnök, a hivatásrendek intézményvezetői, a győri Széchenyi István Egyetem jogi dékánja, és megtisztelte az eseményt jelenlétével a vármegye főispánja is. A teremben köszöntötték dr. Havasi Dezsőt, aki korábban a Győri Ügyvédi Kamara elnöke volt, ma már a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke és a Győri Ügyvédi Kamara örökös tiszteletbeli elnöke, valamint dr. Écsi Bélát.

A társkamarák is képviseltették magukat elnökeik, illetve helyetteseik személyében.

A mögöttünk hagyott százötven év nemcsak politikai, hanem társadalmi és jogi átalakulások korszakfüzére is volt – mutatott rá köszöntő beszédében dr. Posta Attila, a Győri Ügyvédi Kamara elnöke. – Az ügyvédség hivatalos keretek közé helyezése a modern jogállamiság fundamentumának egyike volt, amely szilárdan kapcsolódott az akkori idők reformszelleméhez és a társadalmi bizalom erősítésének igényéhez.

A Győri Ügyvédi Kamara a győri és a soproni ügyvédi kamara két történelmi alapkövére építkezik. Történetük a második világháborút követően fonódott egybe, mindvégig harcosan képviselték a kar szakmai és egzisztenciális érdekeit.

A soproni ügyvédi kamara 1875. február 1-jén alakult meg, a tagság Wukanich Viktort választotta meg elnöknek. A győri ügyvédi kamara 1875. február 14-én, a győri városháza nagytermében tartotta jelölőgyűlését. Másnap, február 15-én száztizenegy szavazásra jogosult ügyvéd Nagy Endre győri ügyvédet választotta meg a kamara elnökéül.

A Győri Ügyvédi Kamara illetékességi területe az első nyolcvan évben többször is változott. Volt olyan időszak, hogy az 38

Dr. Fejér Ágnes, Dr. Posta Attila, Dr. Havasi Dezső, Dr. Écsi Béla (bj)

egész Északnyugat-Dunántúlra kiterjedt.

Az állandó biztos mag Győr városa volt.

1946-ban a kormány megszüntette a soproni ügyvédi kamarát, és a győri ügyvédi kamarához rendelte – vázolta fel a kamara összetett történetét az elnök.

A vészhozó 77-es szám

A sötétebb évekre tekintve az elnök a zsidótörvényekről és az 1944-es kényszerű kizárásokról is beszélt, amely az első nagy csapást hozta az ügyvédség életében. Ötvenegy izraelita tagját törölte sorai közül a Győri Ügyvédi Kamara.

1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány megszüntette a kamarák 1944. december 31. előtt választott vezetőségének megbízatását, 1950. július 20-ával felfüggesztette a kamara önkormányzatiságát, és miniszteri kiküldött irányítása alá helyezte.

1956-os szerepvállalásuk miatt, illetve politikai bizalmatlanságból a kamara területéről hetvenhét ügyvédet fosztottak meg hivatásától, többjükre pedig egy és nyolc év közötti szabadságvesztés büntetést szabtak ki – mondta el a nehéz történelmi fordulatokról a részleteket dr. Posta Attila. Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései A fejlődés mérföldkövei

1951-ben alakult meg az 1. sz. Ügyvédi Munkaközösség nyolc taggal. Három nappal később az igazságügy-minisztérium megszüntette a kamarai önkormányzat felfüggesztését.

Az 1958. évi XII. tvr. hatálybalépését követően a kamarák megyei keretek között kezdtek működni, tehát a kamara hatásköre az idő tájt Győr-Sopron megyére terjedt ki. Ekkor harmincan szerepeltek az ügyvédi névjegyzékben.

A viharos időket is túlélő kamara – az elnök összegző értékelése szerint –, mindvégig büszkén őrizve önállóságát, kiváló kollégák kiemelkedő szakmai munkájának eredményeképpen tiszteletet vívott ki. Tekintélyét, hitelességét mindenkor a tagjai munkásságáról alkotott kép határozza meg.

Az ügyvédi hivatás a bizalomra épül.

Legfontosabb alappillérei kezdettől fogva a felelősség, az igazság szolgálata és a jogrend védelme – szól Deák Ferenc intelme, aki ügyvédként és államférfiként is a jogi felelősség és az erkölcsi tartás példája volt. Ügyvédként a legnagyobb elismerés, amit el lehet érni, az ügyfelek bizalma. A hivatásgyakorlás során a hatóságokkal, az igazságszolgáltatásban, közigazgatásban dolgozókkal való kapcsolatban is példaértékű szakmai együttműködésre, kölcsönös bizalomra van szükség – hangsúlyozta az elnök. „Környezetünk – ezzel is minőségi munkára sarkallva – folyamatosan visszajelzést ad munkánkról, kontroll alatt állunk ugyanakkor a saját lelkiismeretünk által is. Hivatásunk egyik legnagyobb kihívása, hogy minden körülmények

ügyvédi kamarák, köztük az 1875. február 15-én elinduló Győri Ügyvédi Kamara létrejöttével az egész magyar jogrendszer megújulása vette kezdetét és kapott friss erőt.

Ahhoz, hogy Magyarország eljusson az ügyvédi kamarák létrehozásához, „egyrészt minden csillagnak jól kellett állnia,

Az egykori győri tanuló pedig Deák Ferenc volt, aki a város jogakadémiáján sajátította el a jog tudományát – idézte fel a történelmi tényeket írásában dr. Sulyok Tamás. Az ő higgadt és mély bölcsessége, különleges éleslátása kellett ahhoz, hogy Világos után és az ügyvédséget is kímélet-

másrészt nagyon sok munkára volt szükség”. Ebben a munkában oroszlánrészt vállalt a század két legnagyobb magyarja.

Egyikük Győr város egyik első díszpolgára, másikuk a győri jogakadémia diákja volt – emlékeztetett a magyar történelem két kimagasló alakjára.

A város díszpolgára, a mai egyetem névadója, Széchenyi István, Stádium című munkájában azt írja: „Minden pörben, az em-

lenül üldöző és sokszor ellehetetlenítő Bach-rendszert követően Magyarország és Ausztria eljusson a kiegyezésig.

A polgári átalakulás megindulásával új törvényeket fogadtak el, és kezdetét vette az egész jogrendszer átformálása. A korábban szétszórtan működő, változó feladatokat végző ügyvédek egységes közösséggé, hivatásrenddé alakultak. Munkájuk önálló és elismert jogi szakmává lett – ös�szegezte a korszak egyik fontos eredményét a kamarának írt soraiban a köztársasági elnök.

Egyik legnagyobb kihívás, hogy mindenek felett megőrizzük szakmai és etikai normáinkat, még akkor is, amikor a körülmények ezt nem teszik könnyűvé. között megőrizzük szakmai és etikai normáinkat, még akkor is, amikor a körülmények ezt nem teszik könnyűvé. Platón mondta: »Az igazságosság a lélek rendje.« Az ügyvédi hivatásban ez a rend elengedhetetlen.”

Az egységesülő ügyvédség

A mai történelmi jubileum nemcsak jogászként fontos számára – üzente írásban a Győri Ügyvédi Kamara közösségének dr.

Sulyok Tamás –, hanem Magyarország köztársasági elnökeként is, mivel a regionális Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

beri jussokat tekintve, azt hiszem legelsőnek, hogy saját ügyvédjét válassza mindenki; s ezen igazábúl valakit kirekesztni akarni a legméltatlanabb igaztalanság.”

Széchenyi, aki „fényt gyújtott a nemzetnek a sötétségben” hangsúlyosan kiállt a törvény előtti egyenlőség eszméjéért és a védelemhez való jogért. Mindezt belső meggyőződésből, nem jogi tanulmányok alapján tette, és amit Széchenyi mondott, arra mindenki odafigyelt – emlékeztetett a köztársasági elnök

A stabil kamarai keretek kiegyensúlyozott hátteret adnak az ügyvédségnek

„Elsősorban az ügyvédi kamara tagjaként veszek részt ezen az ünnepségen” – mondta köszöntő beszédében dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, majd azokról a különösen izgalmas időkről beszélt, amikor még „egy új korszak szellemi alapkövét tették le” az elődök. A továbbiakban időszerű kérdésekről szólva egyebek mellett arra a kérdésre válaszolt, hogy vajon szükséges-e még napjainkban a kötelező kamarai tagság. Válasza egyértelműen igen, amit az önigazgatás fontosságát is felmutató 39

Területi kamarák megemlékezései

másfél száz év is igazol. A hatósági jogkört a kamara nem öncélúan gyakorolja – tette hozzá, megemlítve a legfontosabbat: „A kamarát mi testesítjük meg: a tagok.”

Elismerő szavakkal emlékezett meg az elődökről, akik önzetlenül járultak hozzá a kamara munkájához. Külön kiemelte dr. Écsi Béla korábbi elnök munkásságát, és hasonló elismeréssel szólt dr. Kerényi Ervin és dr. Feltér László közösségépítő kamarai szolgálatáról is. Hangsúlyozta, hogy még számtalan kolléga méltó lenne az említésre.

Vajon szükséges-e változtatásokat eszközölni a kamarai rendszerben az eredményes jövő érdekében? – dr. Havasi Dezső konkrétumokat említett ezzel kapcsolatban. Foglalkozni kell az ügyvédek szakmai továbbképzésével, elkerülhetetlen az informatikai fejlesztés, továbbá fel kell készíteni a tagságot a mesterséges intelligencia megjelenésére és megfelelő alkalmazására. Felvetette azt a kérdést is, amely időről időre felbukkan szakmai körökben, hogy vajon a kamarai rendszert illetően érdemes-e még fenntartani a vármegyei struktúrát, vagy más országokhoz hasonlóan elég lenne-e egyetlen országos szervezet. A helyi, megyei, az élő és jól működő regionális – vármegyei – szakmai, emberi kapcsolattartás hazánkban kifejezetten hasznos az ügyvédi tevékenyég gyakorlati ellátása során – hangsúlyozta. Ezt felváltani értelmetlen lenne.

40

Városi elismerés a kamarának

A győri városháza a kezdetektől jelentős szerepet tölt be a kamara életében, így méltó helye és házigazdája volt a jubileumnak. Ezt pedig Pintér Bence győri polgármester tette lehetővé.

Köszöntő szavaiban a város első polgára a korabeli helyi dokumentumokra utalva felidézte a hasonlóan ünnepélyes kezdetet. Bejelentette: a város támogatni fogja, hogy a jubileumi évben rendezendő események erősítsék a tagok közötti kapcsolatot, és szélesebb körben közelebb hozzák az emberekhez a jog világát. A polgármester a városnak az ügyvédség iránti megbecsülése jeleként a helyi hivatásrend kamarájának ezüst emlékérmét adományozott, amelyet a

Győri Ügyvédi Kamara nevében dr.

Posta Attila elnök vett át.

A még mindig időszerű Platón

Szellemes választás volt a rendezők részéről Platón Szókratész védőbeszédének felidézése Fejszés Attila színművész nagyszerű előadásában. Szókratész rámutat, hogy egész életében csak az emberek javát kereste, kerülve minden vagyon- és hírnévszerzést. Felszólítja az embereket, mint eddig is tette, hogy „Ejnye, te legderekabb ember, athéni polgár vagy, a bölcsességben és hatalomban legnagyobb és legkiválóbb város polgára; nem szégyelled hát, hogy mindig csak a vagyonod lehető legnagyobb gyarapítására van gondod, meg hírnevedre, megbecsültetésedre, de a belátásról, az igazságról és arról, hogy lelkedet a lehető legjobbá tedd, nem is gondoskodol, nem is gondolkodol?” Ez a mű legfontosabb mondanivalója. Az ember érje be annyival, amennyi megélhetéséhez elég, és fordítsa fennmaradó idejét saját maga és a közösség tökéletesedésére. Ezt az üzenetet mondja ki a mű – mint napjainkban is tapasztalhatjuk – sajnos kevés eredménnyel.

Kiemelten kell szólnunk arról a zenei élményről, amellyel a világhírű Jávorkai Brothers duó színesítette a rendezvényt.

Korszerű bemutatkozás

Pintér Bence

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, sőt hangsúlyozottan: a kamara nem volt rest, és feltehetően sok szellemi és fizikai energiát fektetett bele a megalakulásának százötvenedik évfordulójára készített meglepetésajándék elkészítésébe: a kamarai múlt és a február 15-i esemény látványos, jól megszerkesztett internetes felületen követhető beszámolójába, amely minden tekintetben – esztétikailag, informatikailag és információgazdagságát tekintve – elismerésre méltó munka. A múlt ismerete, a hagyományok tisztelete, az évszázadok során szerzett emberi-szakmai tapasztalatokkal való folyamatos élés mellett az ügyvédség jövője ma már nem nélkülözheti a nyitottságot az új jelenségekre, és a kreativitást. Ebben a sajátos szemléletváltozásban és -formálásban, úgy látszik, a győri kamara és tagjai is erősen versenybe szálltak. A bemutatkozó itt, a kamara honlapján tekinthető meg: https://drive.google. com/file/d/18Yn7KzSk8JmcwOczDmZZ UwBM2BGZ-XFX/view.  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Az egykori Soproni Ügyvédi Kamara emlékezet és üzenete

Dr. Farkas Ciprián

A város építőkövei Százötven esztendővel ezelőtt, 1875-ben alakult meg a Soproni Ügyvédi Kamara. A megalakulás egykori helyszínén, a Megyeháza dísztermében a jeles dátum előtt díszünnepséggel tisztelgett a Győri Ügyvédi Kamara 2025. május 16-án. Az eseményen a város vezetése és a jogásztársadalom képviselői közösen emlékeztek a múlt értékeire és a hivatás jövőjére.

A Soproni Ügyvédi Kamara 1875 februárjában alakult meg, és nagyon gyorsan a térség befolyásos közéleti tényezőjévé vált. Sopronban már több ügyvéd is tevékenykedett, amikor 1874-ben törvény született az ügyvédi kamarák megalakításáról.

Ez után már csak az végezhette a hivatását, aki tagjává vált a szakmai és érdekképviseleti feladatköröket ellátó, helyi testületnek. A soproni kamara történetében jelentős fordulatot hozott az 1946-os esztendő, amikor területileg átalakultak hazánkban a helyi testületek. Ekkor olvadt bele a soproni a Győr--Moson--Sopron Megyei Ügyvédi Kamarába.

A megalakulás meghatározó alakja volt a korszak jeles soproni ügyvédje, dr.

Medgyesi Schwartz Miklós, aki hamarosan a Soproni Ügyvédi Kamara elnöke lett, és egészen 79 éves koráig, 1910-ig állt a testület élén.

Az ő alakját is felidézte az ünnepségen dr. Farkas Ciprián polgármester, aki megnyitó beszédében kiemelte: „Kívánom,

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

hogy dr. Medgyesi Schwartz Miklós szellemiségét követve, az ügyvédi kamara tagjai az együtt gondolkodást, a közösségi felelősségvállalást és az erkölcsi szolgálat lelkületét vigyék tovább és őrizzék meg a jövő számára is.” Egy város ereje a közösségének erejében rejlik és mutatkozik meg. Jól mutatja az egykori Soproni Ügyvédi Kamara százötven évvel ezelőtti megalakulása, hogy a soproni polgárság mindig olyan közösséget alkotott és hozott létre, amelyek maradandók, és a hivatásuk szerint el tudják látni a szerepkörüket - mondta a többi között ünnepi beszédében a város polgármestere, dr.

Farkas Ciprián. - Az ügyvédi szakma egy nagyon szép hivatás, ami nem csak egy hivatás betöltése, de talán a város lelkének hiteles és hivatott őrzője is egyben – hangsúlyozta a város első polgára. Ünnepi köszöntő beszédében a kamara történetét elevenítette fel dr. Posta Attila, a Győri Ügyvédi Kamara elnöke. Rámutatott arra: milyen fontos és hatékony

feladatot lát el a megyei kamara, amely az ország egyik legnagyobb ügyvédi érdekvédelmi szervezete, amely emellett etikai, érdekvédelmi és szakmai iránytűként is segíti tagjait a jelen és jövő kihívásaiban.

Az elnök a továbbiakban a az ügyvédi hivatásrend egyik legfontosabb összetevőjéről, mondhatni alapkövéről, az irányában megmutatkozó bizalomról beszélt, annak a fontosságát hangsúlyozta.

A XIX. századi polgárosodás és ebben az ügyvédség szerepe címmel tartott előadást dr. Tóth Imre, a Soproni Múzeum igazgatója. Ezt egy Krisch András által vezetett, a múltat idéző belvárosi séta követett Sopron belvárosában, főként a joghoz kapcsolódó épületek és szimbólumok nyomában.

A program kulturális színfoltja volt dr.

Csoba Sándor és dr. Bihariné dr. Csánk Júlia Az írnok dala című produkciója, amit dr.

Hadarits Vilmos verseiből állítottak össze.

Az előadás a soproni ügyvédek sokszínűségének is szép példájául szolgált. 

41

Területi kamarák megemlékezései

Székesfehérvári Ügyvédi Kamara

A történelem üzenete: folyamatosan meg kell őriznünk elnyert függetlenségünket, önállóságunkat

A felhalmozott tapasztalatok komoly fedezetet jelentenek az ügyvédség jövőjére nézve Sajátságos, történelmi hangulatban került sor a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara százötvenéves évfordulóját ünneplő eseményre a magyar történelem koronázóvárosa központi épületének, a városházának sok történelmi fordulatot megért dísztermében. Az emlékülésen megjelentek a hazai ügyvédi hivatásrend jeles személyiségei, a város és a megye, valamint a társhivatásrendek vezetői. Az ünnepségen nemcsak a történelmi tanulságokra emlékezés, hanem – mintegy annak elkötelező örökségeként – a jelen és a jövő helyzetét, lehetőségeit is felhozták beszédükben a kamarai vezetők és a vendégek. Ez is jelezte: a történelem nem arra való, hogy alámerülve volens-nolens kitérjünk mindannak az áttekintése elől, ami napjainkban – történelmi összefüggésben is – valamennyiünket foglalkoztat, az ünneplő hivatásrendet is.

Részletes történeti elemzést adott a hazai ügyvédség kialakulásának az 1874. évi XXXIV. törvény előtti évszázadokról – amely megteremtette az ügyvédtársadalom működésének modern kereteit – és a százötven év általános tapasztalatairól, illetve a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara kialakulásának meglehetősen változatos esztendeiről, amelyek összefonódtak az észak- és nyugat-dunántúli megyék, a győri, a veszprémi, sőt a pesti ügyvédség történetével – hangsúlyozta a dr. Szabó Kálmán kamarai titkár köszöntő szavait követő ünnepi megemlékező beszédében dr. Neukum Flórián, a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara elnöke.

Napra pontosan százötven évvel ezelőtt, 1875. január 18-án jött létre Székesfehérváron a Székesfehérvári és Veszprémi Ügyvédi Kamara – emlékeztetett az elnök. Az alapító ülés is e falak között történt. Érdekesség: a kamara mai területe eredeti elképzelés szerint a Budapesti Ügyvédi Kamarához tartozott volna, ám ezzel a megyei ügyvédség nem értett egyet, ezért 1874. december 27én a Székesfehérvári Törvényszékhez bejegyzett ügyvédek gyűlést tartottak, és elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek az igazságügyi miniszterhez az önálló fehérvári kamara érdekében. „Ügyüket végül a főispán támogatásával sikerült diadalra vinni” – emlékeztetett az elnök.

42

Kalandos évek

Az ezt követő százötven évben több ügyvédi rendtartás és változás következett, de a kontinuitás megmaradt. Ilyen változások voltak, hogy az átmeneti időszakban 1946. október 15. napjával megszüntették a Székesfehérvári Ügyvédi Kamarát. A Fejér megyei ügyvédek a Pestvidéki Ügyvédi

időszakok, amikor a kamarai függetlenség gondolata nem tetszett az aktuális hatalomnak, szemet szúrt, és közvetlen vagy közvetett eszközökkel beleavatkozott.

Ami azonban az ügyvédi kar erejét bizonyítja, hogy az ilyen beavatkozásokat mindig korlátozni tudta, és utána teljes mértékben vissza tudta nyerni függetlenségét.

A kamarai rendszer létrehozása és fenntartása lehetővé tette, hogy „a jogállamiság szempontjából alapvető fontosságú ügyvédi hivatásunkat önállóan és függetlenül láthassuk el”.

Kamarához, míg a Veszprém megyei ügyvédek a Győri Ügyvédi Kamarához rendeltettek átjegyezni. 1958-ban az igazságügy-miniszter Székesfehérvár és Veszprém központtal ügyvédi kamarák felállítását rendelte el.

Kisebb-nagyobb kihagyásokkal a kamarai rendszer létrehozása és fenntartása lehetővé tette, hogy „a jogállamiság szempontjából alapvető fontosságú ügyvédi hivatásunkat önállóan és függetlenül láthassuk el”.

Kamarai bölcsességgel hajózni olykor zavaros vizeken

Persze ne legyünk naivak – hívta fel a figyelmet az elnök –, mindig voltak olyan

A laikusok részére elsődlegesen a bíróság testesíti meg az igazságszolgáltatást. Ennek az igazságszolgáltatásnak a bírósággal azonos súlyú és megkerülhetetlen tényezője az ügyvéd. Természetesnek vesszük és fontosnak tartjuk a bírói függetlenséget; ha bármilyen oldalról támadás éri, a társadalom azonnal felhördül. Ennek az elmúlt hónapokban is tanúi lehettünk.

Keveset beszélünk róla – folytatta –, illetve kevésbé van a köztudatban, hogy ugyanilyen fontos az ügyvéd függetlensége, enélkül nem működhet az igazságszolgáltatás. Ennek a függetlenségnek alappillére az 1875-ben létrejött kamarai rendszer, hiszen ez tette lehetővé, hogy Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Dr. Neukum Flórián kamarai elnök és a meghívott városi, valamint szakmai vezetők

az állam külső hatalom legyen, senki ne tudjon beavatkozni az ügyvéd tevékenységébe, ne tudja befolyásolni független döntéseit. Ezért fontos tehát az ügyvédi függetlenség, azaz a kamarai önállóság, anyagi függetlenség és teljes önkormányzat. Ez teszi lehetővé az önálló hatalmi ág, az igazságszolgáltatás független működését – hangsúlyozta.

Mai kihívások, amelyekkel szembe kell nézni

Az elnök egy XIX. századi gondolatot idézett Tóth Lőrincz ügyvédtől, aki 1848ban egyebek mellett ezt írta Pozsonyban: „A legjelesebb publicisták általános közvéleménye, hogy az ügyvédi kar magasb vagy süllyedtebb állása az ország politikai egészségének egyik legbiztosb hévmérője, hogy a jogvédek méltánylása egy lépést tart (…) egyenes arányban áll a jogok tisztelésével, melly az országos egészségnek nélkülözhetetlen föltétele.”

Az elnök szerint az ügyvédek olyan hatások között dolgoznak, amelyek összességében némileg nehezebb körülményeÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

ket teremtenek a munkájukban. Ennek ellenére – tapasztalatai szerint – az ügyvédi kar tisztességgel teljesítette és teljesíti a dolgát, és teljes mértékben eleget tett és tesz alapvető alkotmányos feladatának.

Visszautalt az 1874. évi XXXIV. törvénycikk kommentárjának idézett gondolataira, amely szerint „az ügyvédnek hivatása a jog védelme (…) ő ellenőrzi a bíróságokat és hatóságokat, nehogy eljárásuk, netán tévedéseik által a polgárok jogait sértsék (…) mert habár az ügyvéd közvetlenül csak egyes polgárokat képvisel és egyesek jogait védelmezi, eljárásának alapját mégis a jog eszméje képezi.” Az elnök úgy véli, hogy a kar tagjai jelenleg is megfelelnek a fenti kitételnek, az ügyvédi kar az igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen, feladatát magas szinten ellátó része.

Turbulens korunk hatásai

Ugyanakkor az ügyvédség is tapasztalja munkakörülményeinek gyors változását.

Exponenciális sebességgel tör be területeire is az infotechnológiai forradalom. „Belecsöppentünk az elektronikus eljárások sűrű-

jébe. Kezdődött a cégeljárásokkal, folyatódott az e-pereskedéssel és jelenleg folyamatban van az E-ingatlan-nyilvántartás bevezetése nem kicsi döccenőkkel. Ma már az ügyvédi munka elképzelhetetlen magas szintű IT-támogatás nélkül. Ez sajnos azt is jelentette és jelenti, hogy a kollégák egy része kiszorul a munkából, mert életkora és/vagy affinitásának hiánya miatt már nem képes mozogni az elektronikus világban. Ez még csupán az út eleje, attól tartok. Egyelőre beláthatatlan következményei lehetnek a munkánkra a mesterséges intelligencia által előrevetített kihívásoknak” – sorolta az elnök a korjelenségeket. „Meg kell említeni munkánk körülményei között a jogalkotást, amelynek sebessége és mértéke olyan mennyiséget zúdít a nyakunkba, amely szinte követhetetlenné teszi a jogalkalmazó részére a hatályos jog feldolgozását. Itt csak utalni szeretnék arra a valamen�nyiünk által nemegyszer átélt élményre, amikor éjjel 1-kor megjelenik egy háromszáz oldalas salátatörvény, amely azonnal hatályba lép. Ember legyen a talpán, aki ezt követni tudja” – nyújtott bepillantást a részletekbe.

43

Területi kamarák megemlékezései

Mégis derűlátóan kell a jövőre tekinteni – hangsúlyozta. Az elmúlt százötven évben az ügyvédi kar komoly tudást, tapasztalatot halmozott fel, amelyet mindig átadott az újabb generációnak. Ez komoly fedezet a jövőre nézve. „Nyugodt szívvel állíthatom, hogy megyénk és Veszprém megye ügyvédi társadalma megfelel a kihívásoknak, és a jövőben is el fogja látni a feladatait. Legyünk büszkék hivatásunkra, munkánkra – mondta nyomatékkal –, arra a sokszor nehéz körülmények között elvégzett, felelősségteljes tevékenységre, amelyet nap mint nap végzünk. Legyünk büszkék elődeinkre, arra a százötven évnyi múltra, amelynek mi is részesei vagyunk!”

A társadalom, a város számít az ügyvédek partnerségére

A hivatásban megtalálni saját kiteljesülésünket, küldetésünket, egyben szolgálni közösségünk, esetünkben a város jóllétét is – ügyvédségünk egyik nagy lehetősége és számunkra nagy ajándéka – mondta egyebek között Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András.

Azért is fontos a történelmi évforduló, mert ünnepi körülmények között felidézhetjük a múltat és gyakorolhatjuk a közösséget. A polgármester felhívta a 44

figyelmet a városháza történelmi hangulatot árasztó környezetére, a díszteremre, a falain látható történelmi ábrázolásokra, idézetekre. Hangsúlyozta: a mai világban elképzelhetetlen hozzáértő jogi szakemberek, főként ügyvédek nélkül intézni magánéleti dolgainkat és közösségi ügyeinket. A város, mint mindig, a jövőben is számít a korrekt együttműködésre az ügyvédséggel.

A hazai ügyvédség eddig kiállta az idők próbáját, s ez erőt ad a holnapokra is

Nemcsak a Magyar Ügyvédi Kamara elnökeként, de az egyik szomszéd vármegye ügyvédi kamarájának tagjaként is vett részt a székesfehérvári díszünnepségen dr. Havasi Dezső.

A mai napon a dicső múltra emlékezünk – mondta –, ezen belül külön azokra a személyiségekre, akik a kamara évszázados történetéhez, sikeres működéséhez évtizedes példamutató munkával járultak hozzá. Köszönettel és hálával tartozunk önzetlen tettrekészségükért.

A továbbiakban azokra a kollégákra emlékezett szomorú szavakkal, akik a II. világháború idején „a zsidóüldözés tényleges vagy a numerus clausus következtében »csak« a hivatalvesztés áldozatai voltak. Ugyanúgy veszteségként éljük meg a

háború utáni B listázás és a kommunista diktatúra alatti diszkrimináció érintettjeinek sorsát is.”

Visszatekintve a területi kamarák százötven éves történetére, az elnök ekként írta le a hazai ügyvédség pályaívét: induláskor teljes körű autonómia, amelyet a múlt század harmincas éveiben felváltott a közjó érdekében a fokozottabb állami befolyás, majd a háború után a szinte teljes jogfosztás és állami irányítás, amelynek szigora a rendszerváltásig fokozatosan enyhült, de nem szűnt meg. A rendszerváltást követően széles körű autonómiát élveztek a kamarák, törvényi korlátozással.

Ezzel a tartalmas múlttal a jelen ügyvédnemzedékének gondolnia kell arra is, hogy az eredményes jövő érdekében milyen változásokat kell végrehajtani a kamarai szervezetben és működésben, hogy ne csak sodródjon az új kihívások tengerében, hanem próbálja meg előrelátóan meghatározni feladatait.

Az esemény ünnepi jellegét emelte a fiatal Balogh fivérek művészi zongorajátéka, amely igényesen választott zeneszámaival jól illett a történelmi helyszínhez és az ünnepi ülés hangulatához.

A városi televízió részletes beszámolót készített az eseményről, itt nézhető meg: https://www. fehervartv.hu/video/index/45790.  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Veszprémi Ügyvédi Kamara

Szakmai kohézió, fraternális kapcsolat A fiatalabb testvér, a Veszprémi Ügyvédi Kamara képviseletében dr. Varga Attila elnök „a magabiztos ifjak duzzadó önbizalmával” megfogalmazott, olykor történelmi fricskáktól sem mentes, szellemes, egyéni stílusú beszédében foglalkozott a történelem és a jelen ügyeinek sajátos szempontú értékelésével a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara emlékülésén Egyebek mellett arról szólt, hogy „számos megkérdőjelezhetetlen ügyvédi erényünk és értékünk okán a (Veszprémmel) szom-

igényes ügyvédkedéssel és családias gondoskodással meghálálni a nesztorok ragaszkodását.

Eötvös szavaira is figyelmezzünk: „Boldogtalan vagy rossz ember az, aki jóízűen nevetni nem tud, nem ismeri a derűt, a humorérzéket, mert ezek nélkül optimizmust táplálni nemigen lehet.” szédos jogászi nobilitások folyamatos versengésben voltak szövetségünk elnyerése érdekében. Folyt ez a tusa váltakozó sikerrel. Kezdetben a Fejérség, azután a Kisalföld éke mondhatta el, hogy birtokolja Észak-Dunántúl közös ügyvédi koronájának Koh-i-Noor gyémántját. Történetileg tehát Veszprém 1959-től lehet névadója kamarájának, ám korábban is igyekeztünk

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Hozzáadott értékünk lángos csillaga mindenekelőtt Eötvös Károly, a nemzet »vajdája«, aki közös örömünkre és büszkeségünkre tette le a hatékony védelem ismérveinek alapjait. Eötvös kollégánk nem volt rest az ügyvéd gyarló mivoltát sem megmutatni (…) Eötvös egyébként fogódzót nyújt az ügyvédi képzésben, kreditpontos oktatásban kevéssé hívő kollégák

számára is, midőn azt fogalmazza meg a jurátusoknak, hogy aki alapos tudományra akar szert tenni, olvasson keveset és gondolkodjék sokat.

Arról pedig, hogy mit értek családias hangulat és őszinte barátságon nyugvó kohézió alatt, tanúskodjon két ikonikus egykori elnökünk, Mikó Péter és Szabó Gyula kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködése.”

Majd szólt arról a történelmi fordulatról, amikor a negyvenes években „irigy politikusok” véget vetettek Fehérvár és Veszprém „gyümölcsöző nászának”, és a Veszprém megyei ügyvédség „Győrt gazdagította a továbbiakban”.

Végezetül köszönetet mondott a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara magas szintű szakmai együttműködéséért, a napi kihívásokkal kapcsolatos közös gondolkodásért. „Sikereket, sikerélményeket kívánok” – mondta befejezésül dr. Varga Attila, a Veszprémi Ügyvédi Kamara elnöke, és ismét Eötvöst idézte: „Boldogtalan vagy rossz ember az, aki jóízűen nevetni nem tud, nem ismeri a derűt, a humorérzéket, mert ezek nélkül optimizmust táplálni nemigen lehet.”  45

Területi kamarák megemlékezései

Budapesti Ügyvédi Kamara

Százötven éves az ország legnagyobb lélekszámú ügyvédi kamarája

2022 áprilisában a Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlésén úgy fogalmaztam, hogy a jövőt illetően bizonyosan van előttem olyan feladat, ami minden további kihívástól visszatart, mert ennek megvalósítása a budapesti ügyvédségnek az egyik legfontosabb, nem beszélve arról, hogy ilyen lehetőség nem biztos, hogy még egyszer adódik egy kamarai vezető életében. A kamarai keretek között működő budapesti ügyvédség 150. évfordulójának méltó megünneplése olyan komplex feladat volt, amely rengeteg időt és energiát kötött le, de megérte.

Köszönet érte mindenkinek, aki hozzájárult! – írja lapunknak küldött, alább közreadott beszámolójában dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.

A jubileumról való megemlékezés két központi eleme szeretett székházunk felújítása és a Nemzeti Múzeummal közösen szervezett időszaki kiállítás volt.

A kamara jelenlegi elnökeként engem ért a megtiszteltetés, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara 150 évének egyik legnagyobb beruházását, székházának átfogó felújítását irányíthattam. Személyes elhivatottságom volt, hogy úgy kövessük a fejlődést, hogy megőrizzük értékeinket.

A beruházás megvalósítására vonatkozó, 2023. novemberi anyagi döntés mögött tagságunk elkötelezettsége és az a cél állt, hogy a jó gazda gondosságával megőrizzük, de egyben korszerűsítsük és kibővítsük székházunkat a kor igényeihez igazodóan. Olyan környezetet szerettünk volna teremteni a kamara tagjai számára, amely méltón tükrözi ügyvédi közösségünk értékeit úgy, hogy a mindennapok46

ban használható tereket hozunk létre a jövő ügyvédi generációinak, akik reményeim szerint tovább erősítik majd hivatásunk hagyományait, és összetartó, a professzió szeretetében és tiszteletében kovácsolódó közösségként tekintenek múltba és jövőbe.

Ami egyaránt fontos volt magunknak és kifelé, hogy megmutassuk, hogy az ügyvédség mit adott hazánknak. Már a reformkort megelőzően, de még inkább a Bach-korszak után a pesti ügyvédség – évszázadok után – 1865-ben kezdte megszervezni önmagát intézményesült formában is. Az ügyvédegyletek közül a budapestinek a többinél is komolyabb szerep jutott, különösen a közjogi reformok ügyében. 1870-ben a közgyűlésén elfogadott Törvényjavaslat az „ügyvédrendtartás” tárgyában Magyar- és Erdélyország számára című munka képezte a gerincét az 1874.

évi ügyvédi rendtartásnak. Az átdolgozásokat követően 1873-ban az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatot a budapesti ügyvédi kar némi elfogultsággal az ügyvédegylet évkönyvében úgy értékelte, hogy „az egylet munkálatának legtöbb rendelkezése szabatosabb és kimeritőbb szerkezete miatt egészben elfogadtatott”.

Az 1874. évi XXXIV. törvénycikk Zlinszky János 1974-ben – a törvény elfogadásnak századik évfordulóján – megjelent értékelése szerint „több mint fél évezredes fejlődést zárt le a magyar ügyvédség kialakulásában”. Míg a megelőző öt évszázad az ügyvédi hivatás kialakulásáról, addig az utána következő időszak az ügyvédi karnak mint önkormányzattal rendelkező önálló testületnek a létrehozásáról szólt.

Időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egészen 1937-ig hatályban volt komolyabb változtatások nélkül. Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

A jogszabály részletes – korhű szövegű – indokolása így fogalmaz: „Az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege az ügyvéd. Az ügyvédnek hivatása: a jog védelme. Ő felderiti a kétes jogviszony tényi és jogi körülményeit, és ez által megkönnyiti a birónak az igazságos itélethozatalt. Ő ellenőrzi a biróságokat és hatóságokat, nehogy eljárásuk netán tévedéseik által a polgárok jogait sértsék.

Ez által válik az ügyvéd az igazságszolgáltatás tényezőjévé.”

Az 1874. december 28-án Pauler Tivadar igazságügyi miniszter által kiadott 35.365/1874. IM-körrendelet alapján 150 éve, 1875. február 20. napján 430 ügyvéd jelenlétében tartotta alakuló közgyűlését a Budapesti Ügyvédi Kamara a belvárosi Gránátos (ma Városház) utcában, a Vármegyeházán, ahol első elnökévé azt a tragikus sorsú Ghyczy Gyulát választotta, akinek családja aktív résztvevője volt a magyar közéletnek. Hozzá kell tenni, hogy a miniszteri rendelet alapján ez nem csupán a fővárosi ügyvédséget jelentette, ugyanis az Esztergomi, a Kalocsai, valamint a Pestvidéki Királyi Törvényszék területén működő ügyvédek ekkor még a fővároshoz tartoztak. Az elhelyezésről 1875 nyarától van adat, ugyanis a Jogtudományi Közlönyben is hírül adták, hogy a kamara június 15-től a belvárosi Zöldfa utca (ma Veres Pálné utca) 12/A alatti „saját helyiségeibe” költözött.

Az 1875-ben hatályba lépett fenti jogszabály egyik legfontosabb újítása volt, hogy az ügyvédség számára előírta a kötelező kamarai tagságot, és létrehozta az ehhez szükséges szervezetrendszert, „ugyanis csak az ügyvédi kamarák helyes szervezete teszi lehetségessé, hogy azok a reájuk ruházott hatáskört az ügyvédség valódi érdekében használják, s az ügyvédi kar becsületének és tekintélyének szeplőtlen fenntartása az ügyvédek egyetemleges kötelességévé tétetik”.

Sok magasztos pillanatot élhettem meg kamarai vezetőként, de mind közül az egyik legfelemelőbb volt, hogy az alapítás napra pontosan 150. évfordulóján szólhattam közjogi méltóságokhoz, társhivatásrendi vezetőkhöz, de legfőképp szeretett hivatásom képviselőihez, a kollégáimhoz a Nemzeti Múzeum Dísztermében. Elkerülendő az ügyvéd legfontosabb, elvárt, de jelen sorokban talán keÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

rülni célszerű tulajdonságát, az elfogultságot, álljanak itt dr. Becker Tibor, a Komárom-Esztergom Vármegyei Ügyvédi Kamara elnökének, a MÜK elnökhelyettesének gondolatai a megnyitóval és a kiállítással kapcsolatban: „A helyszín több szempontból volt különleges: az ünnepi beszédek a Magyar Nemzeti Múzeumnak abban a Dísztermében hangzottak el, amely 150 évvel ezelőtt – és egészen 1902-ig – a magyar Országgyűlés főrendiházának adott otthont. Ebben a teremben zajlott így többek között – ahogy arra dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke is rámutatott ünnepi beszédében – az Ügyvédi rendtartás tervezetének vitája is, mely vita során az előterjesztés védelmében az előterjesztő Csemegi Károlynak komoly politikai ellenállással is meg kellett küzdenie. Az eredmény mára már közismert, és éppen az ünnepi ülés apropója: az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. törvénycikk.

A kiállítást megtisztelte jelenlétével és köszöntő beszédével dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök, utána pedig dr. Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, valamint dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter mondott köszöntő beszédet. A rendezvény meghívójában a szervezők meglepetésvendéget harangoztak be, akinek a személyét – elmondása szerint – még az eseményt konferáló dr. Horváth István, a BÜK vezető fegyelmi biztosa előtt is sikerült titokban tartani. A meglepetés valóban nem maradt el: dr. Tóth M. Gábor elnök úr beszédének végén egy kétéves, titokban tartott projekt eredményét jelentette be büszkén, felmutatva a dr. Kapa Mátyás Ügyvédsors – másfél zivataros évszázad című kötetét. Az inkognitóból színre lépő meglepetésvendég, dr.

Kapa Mátyás ügyvéd és történelmiregény-író ezt követően mesélt a kötet közös ötletről, az ötlet megvalósításáról és persze magáról az elkészült műről is.

Dr. Tóth M. Gábor kamarai elnök

A Magyar Nemzeti Múzeum azonban nem erre a 150 évvel ezelőtti vitára emlékezve látta vendégül az ünneplő budapesti és az ország többi részéből érkező ügyvédeket. Az esemény ugyanis egy különleges időszaki kiállítás, a Budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Nemzeti Múzeum közös rendezésében megvalósult tárlat megnyitója is volt, amely a magyar ügyvédség és leginkább a Budapesti Ügyvédi Kamara 150 évre visszanyúló történetét mutatja be a múzeum állandó történeti kiállításának termeiben.

Egyre nagyobb kihívás a múlt megismertetése, és ez egy történelmi kalandregény kulisszái között sokkal hatékonyabban és szélesebb kört elérően sikerülhet, mint egy jogtörténeti tanulmány útján. A regény a magyar ügyvédség elmúlt másfél évszázados történelmén vezeti végig az olvasót úgy, hogy közben a cselekmény során egy ügyvéddinasztia több generációjának tagjai válnak a magyar jogtörténet jelentős mérföldköveinek számító jogesetek részeseivé, hol közelebbről, hol csupán távolabbi szemlélőként.

47

Területi kamarák megemlékezései

A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása követi a regény főbb eseményeit, hiszen a magyar történelem elmúlt mintegy két évszázadának jogesetein keresztül mutatja be az ügyvédség történetét, amelyek iránt a korabeli közvélemény a legnagyobb érdeklődést mutatta, és amelyek a regényben is megjelennek. Ezekben a perekben pedig természetesen ügyfeleik érdekében eljárva ügyvédek is közreműködtek. Ezek közül az ügyvédek közül kiállásukkal, hivatástudatukkal sokan az adott korszak meghatározó egyéniségévé is váltak.

A kiállítás különlegességei azok a tárgyi emlékek, amelyeket a budapesti és egyéb területi kamarák tagjai ajánlottak fel: számtalan régi fénykép, kitüntetések, a korabeli ügyvédi munka jellegzetes emlékei; a XIX. század végi legendás ügyvédhez, Eötvös Károlyhoz kötődő relikviák, az első magyarországi női ügyvéd, Ungár Margit élettörténetének bemutatása vagy Horváth Jenő volt BÜK- és MÜK-elnök kitüntetései mind megjelennek a kiállítás anyagában.

A rendezvény méltó megnyitója volt annak a több mint két hónapon át tartó rendezvénysorozatnak, amely a területi ügyvédi kamarák 150 évvel ezelőtti megalakulása előtt tiszteleg.”

Számomra az egyetlen negatívuma a délutánnak az volt, hogy egyéb feladataim okán sajnos csak a széksorokból élvezhettem a BÜK kórusa, a Próká-Torok fantasztikus előadását. A rendezvényt személyes jelenlétével megtisztelő – volt

Múltról emlékeztünk a jelenben, de gondolva a jövőre, hogy ha utódaink majd visszatekintenek, ugyanazt állapíthassák meg, ami nekünk adatott: ös�szességében dicsőséges 150 év, annak természetes árnyoldalaival.

De ez is a történelmünk, és tudjuk, hogy a múltat nem lehet és nem szabad végképp eltörölni. Az ország történelmében él az ügyvédség történelme, és az ügyvédség történelmében hazánk történelme, szoros szimbiózisban, ami a szívemnek oly kedves kiállításon is látható 2025. június 22-ig.

Az alapításra rendezett ünnepet követően sok idő nem maradt a pihenésre, mert március 3-án, a BÜK alapításának 150. évfordulója tiszteletére ünnepi és kibővített elnökségi ülésnek adott otthont a gyönyörűen felújított székház.

A rendezvényt és a formális birtokbavé-

A székház – történetében már negyedszer – a budapesti ügyvédi közösség összefogásának és elkötelezettségének élő és legszebb példája, a következő nemzedékek számára is. ügyvéd – köztársasági elnök rámutatott, hogy „a XXI. században is azt valljuk, hogy az ügyvédek a jogállamiság garanciái, a jogrend nélkülözhetetlen őrei. Közreműködésükkel lesz valóság a törvény előtti egyenlőség, a védelemhez való jog, a fegyverek egyenlőségének elve, az ártatlanság vélelme. Vagyis az ügyvédség az igazságszolgáltatásban megjelenő több alapjogot garantál, alapjogvédelmi funkciót lát el. Az ügyvédi kar ezért is a magyar állam létfontosságú értéke. Szervezetét tekintve független az államtól, funkciójában pedig nélkülözhetetlen.”

48

telt személyes jelenlétével ismét megtisztelte dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök, külön köszöntötte a fővárosi ügyvédséget dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Varga Réka, az AB – akkori – elnökhelyettese, dr. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, dr. Csák Zsolt, a Kúria elnökhelyettese, dr. Ibolya Tibor, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese és dr. Parti Tamás, a MOKK elnökhelyettese. A társhivatásrendek és az ügyvédi kamarák vezetői, tisztségviselői zsúfolásig megtöltötték a Dísztermet.

Külön kiemelem: az a tény, hogy a budapesti kar nemcsak a pénzügyi fedezetet biztosította a felújításhoz, hanem az átmeneti időszak kényelmetlenségeit és többletmunkáját is vállalta, példaértékű. Ez a hozzáállás mutatta meg igazán, hogy milyen egy önzetlen közösség projektje.

A székház – történetében már negyedszer – a budapesti ügyvédi közösség összefogásának és elkötelezettségének élő és létező, legszebb példája, hiszen nemcsak az eredeti építés kori ügyvédkollégák és a világháború után nehéz helyzetük ellenére az újjáépítés terhét vállaló kollégáink, illetve az építés centenáriuma idején hivatásukat a fővárosban gyakorlók pénzügyi támogatása, de a jelen ügyvédségének elkötelezettsége is maradandó és követendő példa a következő nemzedékek számára.

Az ünnepi gondolatokat követően Papp Viktor történész tartotta meg A hivatásszerű munka a mai világrend sarokpontja; az ügyvédi hivatás a 19. században című előadását.

Az értékes történeti kitekintés után Szilágyi Anna közgazdász-urbanista, a Budapesti Metropolitan Egyetem volt oktatója tartotta meg hatalmas sikerrel a Megújuló főváros, urbanisztikai fejlődés és a BÜK székháza című előadását. Az értékes kitekintést követően Bánáti János, a BÜK volt elnöke, a MÜK örökös tiszteletbeli elnöke tartotta meg ünnepi zárszavát, akinek érdemei elévülhetetlenek a magyar ügyvédség főhadiszállásának visszaszerzésében.

A területi ügyvédi kamarák – és benne a BÜK – alapításának 150. évfordulója olyan mérföldkő volt a hivatásrend történetében, amely emlékeztetett bennünket arra, hogy az ügyvédség tértől és időtől függetlenül a jogrend védelmezője, az igazságosság szolgálatában álló hivatás volt és marad a jövőben is.  Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Szegedi Ügyvédi Kamara

Hivatásunk életprogram

A mi korszerű hazafiságunkat már nem fenyegetheti „nyelvkötés” Az ünnepi hangulat, a sablonoktól mentes beszédek, a helyénvaló és kellő mértékkel adagolt, pátosztól sem idegenkedő hangulat, a különleges helyszín – a Szegedi Nemzeti Színház patinás épülete a kamara által éves rendezvényei alkalmával rendszeresen igénybe vett, egyébként erre kitűnően alkalmas Rákóczi téri nagy kongresszusi terem helyett – és nem utolsósorban egy különleges ráadás, egy színházi előadás sajátos élménnyé emelte a Szegedi Ügyvédi Kamara rendezvényét, amikor fennállásának százötvenedik évfordulójára emlékezett 2025. február 21-én.

A kamarával együtt ünnepelt a szakmai és társadalmi élet sok notabilitása – ennek általános megítélés szerint komoly presztízsértéke van az ügyvédség társadalmi elfogadottságát illetően –: a köztársasági elnök, bírósági, rendőrségi vezetők, a főispán, a város alpolgármesterei, az egyetem rektora, kancellárja és dékánja. A szavakon túl érezhetően is nagy szeretet övezte az alakuláskor a Szegedi Ügyvédi Kamarához tartozó Vajdasági Ügyvédi Kamara, a szabadkai ügyvédek és az Aradi Ügyvédi Kamara képviselőit, valamint az alakuláskor szintén Szegedhez tartozó, ma már önálló Gyulai és Kecskeméti és Szolnok Vármegyei Ügyvédi Kamara vezetőit.

Ünnepelni jöttünk össze

Dr. Török Béla, a Szegedi Ügyvédi Kamara elnöke köszöntő beszédének három egyszerű kezdő szava: „Ünnepelni jöttünk össze” – mély tartalmat hordoz.

Megható és egyben felemelő érzés – vallotta meg a színházat zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt –, hogy a százötven évvel ezelőtt megalakult kamara akkori területéhez tartozó, de jelenleg más országhoz vagy esetleg csak más hazai vármegyéhez tartozókkal együtt lehetnek az ünnep részesei.

Visszaidézve a megalakulás pillanatait, egyben jelezve, hogy az eltelt másfél évszázad milyen jelentős változást hozott az ügyvédség életében is.

Hozzátette: a jeles napra készülve újra megfogalmazódott benne, hogy ügyvédnek lenni még mindig különleges hivatás, amelyet a társadalom magas szinten elismer, nagy presztízzsel rendelkezik.

Az egység ereje a sokrétű szövet

Az elnök részletes történelmi visszatekintéséből néhány érdekes részletet kiemelve: 1875. február 21-re hívta össze Marinkics Mihály, a törvényszék akkori elnöke a Szegedi Ügyvédi Kamara akkori területén élő ügyvédeket a kamara megalakítására. Meg is jelent száztizenöt ügyvéd, akik közül a korelnök Babarczi József elnöklésével egyhangúlag kimondták a kamara megalakulását, és megvá-

lasztották a tisztikart és a választmányt. Egy korabeli újsághír szerint: „Több ügyvéd is csatlakozott volna, azonban harminc ügyvéd csak Bécsben kiállított oklevéllel rendelkezett a budapesti ítélőtáblai helyett, illetve három ügyvéd nyelvkötés [szilencium] alatt állott a hazafiságuk miatt és azért, mert a szabadságharc alatt Kossuth katonái voltak, s emiatt nem lehetett felvenni őket.”

Ekkor kezdődött a mai napig tartó kamarai munka, amely sok esetben a tagság előtt nem annyira látványos, némelyeknek tán még láthatatlan is, de nélkülözhetetlen és szükséges az ügyvédi működéshez – állapította meg az elnök, aki e ponton kitért a szegediekkel együtt ünneplő többi ügyvédi ka-

Dr. Török Béla kamarai elnök ünnepi beszédét tartja, az asztalnál Dr. Sulyok Tamás, Dr. Havasi Dezső, Dr. Farkas Csaba (jb)

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

49

Területi kamarák megemlékezései

mara történetére, rövid áttekintést adva az elmúlt másfél száz évről. Az időket jól jellemzik az alakulást követő másfél évszázad területi változásai, aminek következményeképpen új kamarákat hoztak létre Gyula, Kecskemét és Szolnok központtal, a Vajdaságot pedig a történelem vihara tépte ki természetes közegéből.

A beszéd magához ölelte a szomszédos (hazai és határainkon túli magyar) kamarák ügyvédségét, akikkel a szegediek a történelem során sok időn át szorosabb szervezeti kötelékben voltak. Ez az összetartozás-tudat – derült ki az elnök szavaiból – máig sem párolgott el, ma is kölcsönösen „szoros, testvéri érzéseket” táplálnak egymás iránt.

A régió kamaráinak rövid története is jel-

függetlenségének visszaállítását követően, a szocialista rendszerben ügyvédi munkaközösségek működhettek egészen 1991-ig, amikor a rendszerváltozás átalakította ezt, és azóta egyéni ügyvédek és ügyvédi irodák formájában lehet ügyvédként dolgozni, jogtanácsosként is ügyvédi kamarai tagnak lenni.

Az ügyvédi kamarák megalakításáról szóló 1874. évi XXXIV. törvénycikk, amely az ügyvédi rendtartásról rendelkezik, a mai napig megalapozza az ügyvédség működésének alapelveit. Ezek a most hatályos Üttv. szövegéből is egyértelműen kiolvashatók – összegezte a megemlékezés alapjául szolgáló egykori történelmi jogalkotás hatásait dr. Török Béla elnök.

Aki nem tudja a múltunkat, az nem ismeri a történelmünket, és az nem látja a fejlődésünket sem, egyben nem látja az értékeinket sem. Annak pedig a jelen csak adottság. lemzi az eltelt időszakot, amiből dr. Török Béla főbb eseményeket emelt ki: a két világháborút, a kommunista diktatúrát, a rendszerváltozást és a csatlakozást az Európai Unióhoz. Ezen események meghatározták az ügyvédség, azon belül a Szegedi Ügyvédi Kamara életét is. A szegedi ügyvédek mindig részt vettek a város, a megye, az ország ügyeinek alakításában. Háborús hősi halottaik emlékét márványtábla őrzi, társadalmi megbecsülésükre sok városi közterület elnevezése utal. „A történeti hűség miatt nem mehetünk el a két világháború közötti, zsidóellenes törvények miatti kizárások, törlések, illetve a kommunista diktatúra alatti, rövid ideig tartó önállóság elvesztése mellett – idézte fel az ország kritikus esztendeit. – A magyar történelem egyik legsötétebb időszakában, a nácizmus terjedése során a zsidóellenesség szinte a legnagyobb mértékben az ügyvédeket érintette, ami a Szegedi Ügyvédi Kamarát is nehéz helyzetbe hozta, hiszen nagy tudású, elismert ügyvédeknek kellett elhagyniuk a hivatásrendet. Százhatvankét ügyvédet kellett törölnie a kamarának.”

Az ügyvédség máig őrzi függetlenségét és önállóságát. Ezen értékeket csak egy rövid időre, a kommunista diktatúra ideje alatt tudták megtörni, amikor 1948ban miniszteri biztos került a kamara élére, de ez rövid ideig tartott. A kamara 50

„Lélekben megmaradtam szegedinek, aki mindig szívesen jön haza”

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mint korábbi szegedi ügyvéd térhetek most haza, és nem fogadatlan prókátorként kell beállítanom egy idegen helyre. Bár a váratlan helyzet tavaly magasra emelte a sorsomat, én lélekben akkor is megmaradtam szegedi jogásznak, szegedi ügyvédnek, szögedi lakosnak, aki mindig szívesen jön haza. A Szegedi Ügyvédi Kamara létrejöttének jubileuma számomra így személyes ügy is, kétszeresen ünnep – ezekkel a szavakkal kezdte köszöntő beszédét dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök.

A százötven éves évforduló mindenekelőtt arra hív – hangsúlyozta –, hogy közösen a múltba tekintsünk, és megemlékezzünk az ügyvédi hivatásrend függetlenségének és egységességének megszületéséről.

Mert ezt hozta el a kiegyezés korának fontos újítása, az 1874. évi XXXIV. törvénycikk.

Nem véletlenül mondta Csongrád városának neves szülöttje, Csemegi Károly – idézte az államfő a tekintélyes jogtudóst –, hogy „Hiányos az igazságszolgáltatás, ha hiányzik egy magas szellemű, tekintélyes ügyvédi kar.” Vármegyénk szülöttje nemcsak az első magyar Btk. megalkotója volt – ahogy minden magyar jogász számontartja –, hanem a százötven éve alapított magyarországi ügyvédi kamarák szellemi atyjaként az ügyvédi rendtartásról szóló törvény szerzője is.

Büszkék lehetünk rá, hogy ő, aki egykor maga is ügyvédként praktizált, meghatározó részt vállalt ebben a munkában.

A magyar vidék fontos szellemi hajtóereje a vidéki értelmiség – hangsúlyozta az elnök. – Jogászok, orvosok, mérnökök, tanárok, kutatók és más értelmiségiek munkája formálja környezetében a következő éveket, évtizedeket. A vidéki magyar jogászoknak fontos szerepük, felelősségük van. Ezért is látogatok, amikor csak lehetőségem van, a vármegyék értelmiségi köreibe – mondta el a hallgatóságnak dr. Sulyok Tamás. – Ezért voltam két hete Szentesen, a jogászfórumon, ősszel a gyulai Nizsalovszky Endre Magánjogi Kollokviumon, és megyek el, ha csak tehetem, az ügyvédi kamarák ünnepi üléseire. Most itt, a számomra legkedvesebb helyen Magyarország államfőjeként szeretném kifejezni a legmagasabb fokú tiszteletemet az ügyvédi hivatás és munka iránt. (Az elnöknek a hazai ügyvédség történetével és a hivatásrenddel kapcsolatos gondolatait – a többi kamarai emléküléseken elmondottakkal összegyűjtve és egybeszerkesztve – lapunk előző oldalain tesszük közzé.)

A függetlenség érdekében lett kötelező

Az ügyvédi hivatásgyakorlás évszázados történetében korszakos jelentőségű volt a kiegyezés utáni jogfejlődés eredményeként megszülető igazságügyi tárgyú törvénycsomag keretében kihirdetett 1874. évi XXXIV. törvénycikk az ügyvédi rendtartásról. Újdonságát az jelentette, hogy éppen az ügyvédkedés szabadsága, függetlensége érdekében írta elő a kötelező kamarai tagságot – hívta fel a figyelmet a történelmi fordulat egyik érdekes körülményére dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.

A továbbiakban megemlékezett a történelmi fordulatokról, a kamarai élet kialakulásának és megszilárdulásának történetéről, sok negatív évet és örömteli fordulatot tartalmazó korszakairól, majd köszönettel és hálával idézte fel azoknak az emlékét, akik példamutató munkával járultak hozzá a Szegedi Ügyvédi Kamara évszázados történetéhez, sikeres működéséhez.

Három kollégát név szerint is megemlített a közelmúlt szegedi ügyvédi korszakából a közéletben kimagasló és meghatározó tevékenysége okán: a néhai dr. Dobozy Leventét és dr. Kertész József elnököt, valamint dr.

Hofszang Katalint, a MÜK fegyelmi bizottságának elnökét, akiktől a jövő generációja is sokat tanulhatott, illetve tanulhat. Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Ne csak sodródjunk az új kihívások tengerében, hanem próbáljuk meg előrelátóan meghatározni feladatainkat – hangsúlyozta az elnök a hivatásrend jövőjéről szólva. – Egészen biztosan kiemelten kell foglalkozni majd az ügyvédi szakmai továbbképzéssel, végre kell hajtani és egységesíteni kell a munkánkat segítő informatikai fejlesztéseket. Fel kell készíteni tagságunkat arra, hogy a sokat emlegetett mesterséges intelligencia robbanásszerűn terjedő hatása ne átokként, hanem áldásként hasson a mindennapjainkban. Ebben a munkában a szegedi kamara bizton számíthat a helyi egyetem jogi karának országosan előremutató informatikai képzésére. Az onnan kikerülő leendő ügyvédjelöltek magas szintű előképzettséggel rendelkeznek az elektronizáció ügyvédi munkát segítő alkalmazásában. Emellett a kamaráknak elő kell segíteniük a kollegialitás, a szolidaritás és a hivatásrendi összetartozás értékeinek érvényesülését ebben az egyre elidegenedőbb, befelé forduló világban. Meggyőződése – fejezte be beszédét a MÜK elnöke –, hogy e felismerés és eltökéltség a szegedi és a jogutód kamarákban is elevenen él.

Mi dolgunk a világban?

A szegedi ünnepről szóló beszámolónk végén örömmel idézzük dr. Farkas Csabának, a kamara elnökhelyettesének személyesvallomás-szerű szavait, amelyek a maguk emelkedettségében és a gondolatok hitelességét megerősítő személyes tónusukkal méltó befejezést adtak az eseménynek.

Az ünnep alkalmával egy kicsit megpihenünk, egy kicsit talán megnyugszunk; gondolatainkat a kettőség jellemzi. Egyrészt a jövőre tekintünk, és elgondolkodunk: Mi dolgunk a világban? És talán válaszolunk is rá: „küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért.”

De ilyenkor nemcsak előretekintünk, hanem visszafelé is. Azt nézzük, honnan indultunk és hová jutottunk. Elértük-e kitűzött céljainkat, vajon mindent megtettünk-e annak érekében, hogy megvalósuljanak az álmaink?

A múlt ismerete nélkülözhetetlen. Múlt nélkül nincs jelen, a jelen a múlt nélkül nem értelmezhető.

Aki nem tudja a múltunkat, az nem ismeri a történelmünket, aki nem ismeri a történelmünket, az nem látja a fejlődésünket, az nem látja az értékeinket, annak a jelen csak adottság. Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Az ügyvéd feladata alapvetőn az érdekérvényesítés, a jog adta keretek között az ügyfél képviselete a bíróságok, a hatóságok, harmadik személyek előtt. Mi vagyunk az ügyfél szószólói, mi vagyunk azok, akik transzformáljuk, jogi köntösbe öltöztetjük az ügyfelek igényeit, kívánságait, és ezeket továbbítjuk a bíróságok, hatóságok felé. Ez természetesen visszafelé is igaz. A bírósági határozatokat mi interpretáljuk, mi magyarázzuk meg az ügyfeleknek.

Nélkülünk nincs ügy.

Kihagyhatatlan elemei vagyunk az igazságszolgáltatásnak.

Minket nem lehet megkerülni.

Természetesen ebből az is adódik, hogy a felelősségünk óriási. Néha szinte mázsás súlyként nyomja a vállunkat, nyomja a lel-

künket és a szívünket, néha vannak álmatlan éjszakáink, mert nem nyugszunk, mert meg akarjuk oldani az ügyet.

Mindezek ellenére vallom, hogy az ügyvédi hivatás a legcsodálatosabb szakma. Legyünk rá büszkék, hogy ügyvédek lehetünk.

Emlékeztetőként minden résztvevő kapott a történelmi megemlékezést idéző elegáns kamarai kiadványból, amelyet dr. Hajdú Gábor és dr. Hoffmann Balázs szerkesztett.

A szegedi kamarai est rendkívül emlékezetes eseményére, a minden tekintetben nagyszerű színházi előadásra, a világhírű 12 dühös ember című színművének méltatására, amelyet - egyetlen hivatásos színész kivételével – műkedvelő színjátszók: szegedi jogászok, főként ügyvédek adtak elő, lapunk következő számában visszatérünk.  51

Területi kamarák megemlékezései

Gyulai Ügyvédi Kamara

Szeretünk nosztalgiázni

A kamarai rendszer nélkül az ügyvédség aligha lehet életképes Minden területi kamara ünnepségekkel emlékezett az ügyvédi rendtartás megjelenésének százötven éves évfordulójára. Volt, amelyik önállóan és volt olyan is – köszönhetően a történelemi előzményeknek –, amelyik többedmagával. A Szegedi Ügyvédi Kamarával együtt ünnepelt a Gyulai Ügyvédi Kamara is, mert ők csak 1956tól léteznek megyei illetékességi területtel rendelkező ügyvédi kamaraként, előtte Szegedhez tartoztak. A Gyulai Ügyvédi Kamara részéről dr. Legeza Lászó elnököt kértük fel, ossza meg gondolatait az ünnepi évfordulóról.

Szeretünk nosztalgiázni: „Bezzeg a régi szép időkben” – szoktuk mondani. De vajon a „régi szép idők” tényleg olyanok voltak, mint ahogy emlékszünk rájuk?

Sokaknak azért szép, mert fiatalok voltak, pályakezdők, tele lelkesedéssel. Kijöttünk az egyetemről, sikerült elhelyezkedni, ügyvédjelöltek lettünk. Az első lépések bizonytalanok voltak: mit is kell csinálni? Az egyetemen megtanultuk a definíciókat, a felsorolásokat és sok minden mást, amit később már alkalmazni kellett, de a gyakorlat nem a tankönyvekben írtak voltak, hanem a valós élet.

Az „öregek”, a principálisok egyengették az utunkat, megmondták, hogy kell csinálni.

Azután belejöttünk és gyakorlatot szereztünk, önállóan tudtunk dolgozni.

Sokunk emlékszik még az ügyvédi munkaközösségekre. Be kell vallani, hogy 52

voltak előnyei. A több szem többet lát hasznos volt. A kilencvenes évektől fordult a világ; egyéni ügyvéddé, esetleg egy ügyvédi iroda tagjává váltunk.

A nagy váltással az addigi jogszabályi környezet is alapvetően megváltozott, szinte újra kellett tanulni mindent. Mindezt tetőzte az elektronizáció, ami a mai napig tart. Az ügyvéd ma már részben informatikus is, mert ha nem, alig tud dolgozni.

Szokták mondani, hogy haladni kell a korral. Ez igaz, de azért az új mindig nehéz. Vágyunk a régi, bejáratott dolgokra.

A nagyfokú önállóság jó, de sokszor kell segítség az eligazodáshoz. Ebben van nagy szerepük – sok máson kívül – a kamaráknak, akár a területit, akár az országos kamarát nézzük.

De nem csak a hivatalos dolgokról szól a kamara. Az évek során sok olyan összejövetel – akár oktatással egybekötve – volt, amikor a tagság egy pohár bor mellett meg tudta beszélni a napi gondokat, amikor egy-egy sportesemény vagy

kirándulás keretében nem csak szakmáról volt szó. Az összetartás, a kollegialitás fontos része az ügyvédkedésnek.

A százötven éves múlt, a kialakult szervezet és tevékenysége sokat segít a mai ügyvédnek is. A kamarák igyekeznek minden segítséget megadni a kollégáknak, hogy lehetőleg zavartalan legyen a működés. A kamarák szerveznek, lebonyolítanak, nyilvántartanak, felügyelnek, intézik az ügyvédséggel kapcsolatos teendőket. Persze nem mindig sikerül, főleg nem mindenkinek tetszően.

A százötven éves önállóság országunkban is szinte egyedülálló, talán csak a Magyar Tudományos Akadémia működik régebben, mint az ügyvédi kamarák. Önállóságunkat, függetlenségünket, önkormányzatiságunkat mindenképpen meg kell őriznünk, és ehhez a kamara kiállására is szükség van. Bízom benne, hogy még sokáig fennmarad a kamarai rendszer, mert enélkül az ügyvédség aligha lehet életképes. 

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Kecskeméti Ügyvédi Kamara

A megújulás iránti elköteleződésünk történelmi felismeréseinkből is fakad A Kecskeméti Ügyvédi Kamara 1875. február 25-én tartotta alakuló közgyűlését Kecskeméten, a királyi törvényszék nagyobb tanácskozótermében, ahol hatvan ügyvéd jelenlétében alakult meg, így azon területi kamarák közé tartozik, amelyek megalakulásuk százötven éves, jubileumi évfordulóját ünneplik. Ez a tény már önmagában igazolja a területi kamarák létjogosultságát, hisz a másfél száz év bizonyítéka annak, hogy a területi kamarák képesek megfelelni az 1874. évi 34. tc. indokolásában meghatározott követelményrendszernek, továbbá képesek biztosítani tagjaik vonatkozásában az érdekvédelmet. A nagymúltú kamara részéről dr. Szász Attila elnököt kértük meg a múlt tapasztalatai és a jövőt érintő következtetések összegzésére.

Százötven év alatt a Kecskeméti Ügyvédi Kamarának sok nehézséggel kellett megküzdenie – így például a Tanácsköztársaság ideje alatt felfüggesztették autonómiáját, elrendelték likvidálását, a IV. mozgó vörös hadosztály kamaránk berendezéseit, felszereléseit és irattárát teljes egészében lefoglalta és elszállította, a zsidótörvények okozta emberveszteség, a II. világháborút követően ismét a teljes vagyonát, ingóságait és irattárát is elvesztette, 1946. október 15-én megszűnt, és a továbbiakban a Szolnoki Ügyvédi Kamara Kecskeméti Helyi Bizottságaként működött tovább. Ezt követően tagjait a Budapesti Ügyvédi Kamara, majd 1951. márÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

cius 15. után az 1955-ös ismételt önállóvá válásig a Szegedi Ügyvédi Kamara tartotta nyilván, azonban e nehézségeket leküzdve 1955-től folyamatosan ellátja a feladatait.

Annak, hogy a területi kamarák 150 éve politikai rendszereket, háborúkat, forradalmakat túlélve ellátják feladataikat, őrzik önállóságukat, önkormányzatiságukat, alapvető feltétele volt a fent már említett követelményrendszernek való megfelelés, és mivel e követelményrendszer a jelen korban is mérvadó és érvényesítendő, így elsődleges célkitűzés e követelmények érvényre juttatása, ez lehet a biztosítéka az önálló területi kamarák további fennmaradásának.

A Kecskeméti Ügyvédi Kamara működése során e követelmények közül kiemelt jelentőséget tulajdonít az ügyvédi hivatáshoz kapcsolódó tekintély megóvásának, aminek alapját képezi a szaktudás folyamatos fejlesztésének, valamint az ügyfél irányában fennálló felelősség követelménye.

A tekintély megóvása, az ügyvédség presztízsének emelése csak úgy lehetséges, ha tagjaink szakmailag felkészültek, tájékozottak; ez az alapja annak, hogy a praxisok hosszú távon fennmaradjanak és fejlődjenek, továbbá hogy a társadalom és a hatalom is elfogadja, hogy az ügyvédség az igazságszolgáltatás része, és magas szinten képes ellátni a feladatait.

A Kecskeméti Ügyvédi Kamara ennek érdekében nagy hangsúlyt fektet a képzésre. Az oktatási bizottság szervezi a képzési eseményeket a helyi igényeknek

megfelelően, a képzési eseményeken való részvételre személyesen és online is van lehetőség, így egy-egy képzésen nagyobb számú tag is részt tud venni. Ezen túlmenően kamaránk törekszik tájékoztatást adni tagjainak a mindennapi munkához szükséges gyakorlati információkról, valamint jogszabályváltozásokról, ami napjainkban különösen nagy jelentőséggel bír. Tekintettel arra, hogy kamaránk tagjainak többsége egyéni ügyvédként tevékenykedik, a képzések megszervezése és a folyamatos tájékoztatás olyan feladat, ami hatékonyan csak a kamara által biztosítható.

Az ügyvédség tekintélyének megőrzése szempontjából is fontos követelmény az ügyfél irányában fennálló felelősség.

Ennek fontos része, hogy az ügyfelek bejelentéseit önállóan vizsgálják ki a kamarák, fegyelmi ügyeinket önállóan bíráljuk el; e kiváltság megőrzését fontos célkitűzésnek tartom. Ennek érdekében kamaránk kiemelt jelentőséget tulajdonít a bejelentések alapos kivizsgálására, ami annak biztosítéka, hogy a kamarák önállósága és függetlensége a jövőben is fennmaradjon.

Az elmúlt százötven év bizonyíték arra, hogy a területi kamarák számos nehézség ellenére is fenn tudtak maradni, el tudják látni a feladataikat, azonban napjaink gazdasági, társadalmi változásai megkövetelik, hogy folyamatosan megújuljanak, alkalmazkodjanak az új követelményekhez, mert ez a biztosítéka annak, hogy még sok további jubileumot ünnepelhessünk.  53

Területi kamarák megemlékezései

Nyíregyházi Ügyvédi Kamara

Jövőnk nem esetlegesség vagy kényszerűség, hanem lehetőség „Övezzük hát fel magunkat történelmi tapasztalatainkkal, kezünket pedig tegyük az eke szarvára”

Dr. Balogh Judit, Dr. Halmos Tamás, Dr. Seszták Oszkár (bj)

Az ünnep: múltunk, elődeink iránti hála, jelenünk feletti öröm és egyben a jövőnkbe vetett reménység kifejezésének szép alkalma és lehetősége. Ennek a felemelő élménynek lehettünk részesei a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara létrejöttének századik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen, 2025. március 1-jén. Dr. Halmos Tamás elnök fontos ajándéknak nevezte a múltat az ember számára: tanulhatunk belőle, levonhatjuk a következtetéseket, ám ami még ennél is fontosabb: tapasztalatainkon alapuló terveket tudunk készíteni jövőnk alakítása céljából – mondta ünnepi beszédének bevezető részében. Öltözzünk ünneplőbe

A jövő nem esetlegesség, nem is kényszerűség, hanem lehetőség. Nagyon sok tekintetben – természetesen nem mindenben – rajtunk múlik, menyire vagyunk felkészülve arra, hogy nap mint nap tudatosan építsük azt, ami a jövő adta lehetőség – nyilatkozta lapunknak közvetlenül a rendezvény előtti, ünnepi hangulatú percekben dr. Halmos Tamás elnök. E spontán beszélgetés során elmondott gondolatait idézzük az alábbiakban. „Fontos szó, fogalom: felkészülés. Az esetlegességre nem lehet hagyatkoznunk.

Egyéni, személyi döntéseink lehetnek ad hoc, egy fontos hivatásrend tagjaként, egy fontos hivatásrend fontos szervezeti struktúrájában élve tudatos körültekintéssel kell felkészülnünk a szükséges változások bevezetésére.

Vannak szükséges változások? Vannak.

Más behatások, más emberek komoly befolyással lehetnek véleményalkotásunkra, döntéseinkre. Más társadalmi képződmények, például az állam, folyamatosan alakítja a társadalom jövőjét mindenféle szabályozással, 54

ami bennünket, ügyvédeket különösen érdekel és érint: a törvényekkel.

A mi felkészültségünk egyik fontos mozzanata, hogy ne csak figyelemmel kísérjük a törvényhozás munkáját, ne csak alkalmazói legyünk mindannak, amit a törvényhozók elénk tesznek, hanem legyen véleményünk is munkájuk végeredményéről. Ha lehet, már a

Messze kerültem a hazai ügyvédség kamarai szervezeti struktúrába szerveződésének százötvenedik évfordulós ünnepi hangulatától? Úgy vélem, nem.

Az ünnep nem csupán lelkünk, tudatunk ünneplőbe öltöztetése, hálás emlékezés okos elődeinkre, hanem alkalom arra is, hogy körbetekintsünk: mire jutottunk más-

Az ünnep nem csupán hálás emlékezés okos elődeinkre, hanem alkalom arra is, hogy körbetekintsünk: mire jutottunk másfél száz év során, és mire tudjuk használni tapasztalatainkat? törvény előkészítése során, ha meg másként nem, adott esetben a törvény szükségesnek vélt módosításainak előtárásával, továbbá a törvényalkalmazás során felfedezett anomáliákra való figyelemfelhívással. Figyeljünk oda és alkossunk véleményt – segítve a törvényalkotó munkáját – az igazságszolgáltatás napi munkájába merülve az e téren tapasztalható jelenségekről, javítandó problémákról.

fél százéves történetünk során, és mire tudjuk használni a tapasztalatainkat? Elég-e az emlékezés? Nem csábít-e a múltba révedés?

Körülvesz bennünket múltunk gazdag örökségének áradata. Egyesek ezt fojtogató élményként élik meg, mások riadtan keresik a kimenekedést ebből a körből, megint mások azt mondják: annyi tapasztalat, annyi tudomány, annyi rátermettség, annyi kreatiÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

A történelmi események nagy összefüggéseire is kitérő beszédében egyebek mellett emlékeztetett arra, hogy az 1874. évi XXXIV. törvénycikk hatálybelépése után – amely az ügyvédi rendtartás tárgyában született – az akkori Magyaroroszág területén huszonnyolc ügyvédi kamara alakult. A Nyíregyházi Ügyvédi Kamara ezek között nem szerepelt, 1925-től számítják önálló kamarai létüket, létrejötte a trianoni békeszerződés következménye volt. E körülményből is adódik, hogy ezekben a hónapokban, 2025-ben van olyan területi kamara, amely megalakulásának százötven, míg más kamarák – például a nyíregyházi –a századik évfordulóját ünnepli. Összenőve a várossal

vitás szorult belénk, hogy észre kell venni, fel kell szabadítani; aggodalmaink gúzsba kötő hálójától megszabadulva legyünk a magunk jövőjének kovácsa.

Talán naiv vagy túlfűtött lelkesedéssel táplált gondolatok ezek? Lehet. Ez is az ünneppel jár.

Ugyanis örömteli szívvel és hálaadással tekinthetek majd végig a pulpitusról, ahonnan a következő percekben köszönthetem az emlékülésünket, látom majd a fiatal tehetségeket, hallom híres nyíregyházi kórusunk magával ragadó zenei élményét. Örömmel nézhetek majd végig a széksorokon, ahol jól ismert kollégák arcát látom, akik itt vannak velem, velünk évtizedek óta, és akikkel mindig együtt kerestük hivatásunk kisebb-nagyobb kérdéseire a legjobb megoldást. Hát ne örüljön az ember szíve, amikor a következő percekben kitüntetéseket, elismeréseket, díjakat adhatunk át arra érdemes, sok munkát lelkesen-szívósan és sikeresen végző kollégáinknak?

Azt szeretném, hogy legyen ez a mai emlékülés egyben hivatásrendünk örömünnepe. Még akkor is, ha a mi kamaránk létrejöttének kalandos története nem mindenben egyezik évszámokban az országos átlagéval. Örüljünk annak, hogy történelmünk – remélhetőleg – elég muníciót adott arra, hogy kíváncsisággal és tettre készen, a jelen gondjaitól nem megbénulva keressük annak a hivatásnak, örömteli szolgálatnak a módozatait, amire évtizedekkel ezelőtt odaszenÜgyvédek Lapja 2025 | 3-4

teltük magunkat. Övezzük hát fel magunkat történelmi tapasztalatainkkal, kezünket pedig tegyük az eke szarvára, és nem hátra tekingetve, hanem a célt magunk előtt látva, előre nézve alakítsuk ki a holnap ügyvédi hivatásrendi alapjait.”

Trianon öröksége

A magyar ügyvédség története szorosan összefonódik Magyarország történelmével, így a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara is magán viseli a magyar történelem eseményeit – utalt a kamarai előzményekre immár a pulpituson elhangzó megnyitó, egyben köszöntő szavaiban dr. Halmos Tamás elnök.

A kamara ajándékkal kedveskedett a meghívottaknak, amely erre az ünnepi eseményre emlékeztetheti őket: az ajándékot tartalmazó dobozon Nyíregyháza emblematikus épületei találhatók építésük dátumával. Az elnök elmondta: a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara történte összefügg Nyíregyháza történetével.

Talán kevesen tudják – invitálta képzeletbeli városnézésre a vendégeket –, hogy a nyíregyházi evangélikus templom az ingatlan-nyilvántartásban az 1. helyrajzi számot viseli. A városalapító atyák hitük megtartása végett emelték az épületet, amely a város alapításának fontos momentuma és szimbóluma volt; enélkül nem beszélhetnénk ma Nyíregyházáról.

55

Területi kamarák megemlékezései

A vármegyeháza úgy kapcsolódik a Nyíregyházi Ügyvédi Kamarához, hogy hosszú évek óta itt tartják közgyűléseiket, és az ünnepi közgyűlésnek is a díszterem ad méltó teret. Ennek a hagyománynak a kezdete arra az időszakra esik, amikor dr. Helmeczy László nyíregyházi ügyvéd volt a megyei közgyűlés elnöke.

A nyíregyházi városháza a magyar jogtörténelem egyik leghíresebb, nemzetközi visszhangot kiváltó perének volt a helyszíne – emlékeztetett –, amely a tiszaeszlári vérvádperként elhíresült büntetőeljárás volt, ahol a védői teendőket Eötvös Károly látta el, és amely perről a tengerentúlra is tudósítottak a kor hírközlési eszközeivel.

A Nyíregyházi Törvényház a mai napig a nyíregyházi kamarai ügyvédség sokrétű munkájának legfontosabb helyszíne.

Az épület létrehozása a helyi ügyvédek tevékeny közreműködésével és kezdeményezésére történt.

Az elnök a Luther-ház épületével zárta a történelmi sétát, amely jelenleg a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara székhelyeként is szolgál. A kamara ügyvédeinek több évtizedes vágya vált valóra azzal, hogy saját tulajdonú és megfelelő elhelyezést biztosító helyszínen történik

a megyei ügyvédség igazgatási, oktatási ügyeinek intézése, és ez a székhely szolgál az elnökségi ülések megtartásának helyszínéül is.

A szomszédos Debreceni Ügyvédi Kamara nevében dr. Lampé Zoltán elnök egyebek mellett arról szólt, hogy a történelmi egymásrautaltság miként alakult át máig tartó, valóságos szakmai és emberi kapcsolati hálóvá. Ez már hosszú évtizedek óta meghatározó, egymás kölcsönös segítésében is megmutatkozó kapcsolatrendszert hozott létre.

A megye köszöntését tolmácsolta dr. Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke. Kiemelte: a kamarai ügyvédséggel létrejött történelmi múltú kapcsolat kiállta az idők próbáját. Az ügyvédség és a közigazgatás a megye érdekeit szem előtt tartva sok szinten tud együttműködni.

A hazai ügyvédség történetének kezdeteiről és a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara változatos újkori eseményeiről dr. Balogh Judit nyíregyházi ügyvéd, a Debreceni Egyetem jogi karának habilitált docense tartott sok különleges részlettel gazdag, az átlaghallgató számára sok meglepetéssel teli előadást. (Ennek első, a hazai ügyvédség 1874 előtti, izgalmas fejezetét lapunk első oldalain tesszük közzé.)

Kitüntetések, díjak, elismerések

Dr. Bódor Sarolta

Tatárné Dr. Koncz Mária

Dr. Kokas Róbert

56

Dr. Serfőző Andrea

Dr. Berényi Levente

A jeles esemény megható percei következtek, amikor az elnök átadta a kamara elismerő díjait, kitüntetéseit. Életműdíjat kapott dr. Vékony Miklós ügyvéd.

Kamarai tagságuk 25. évfordulója alkalmából jubileumi emlékérmet kapott dr. Berényi Levente, dr. Bódor Sarolta, dr. Kokas Róbert, dr. Serfőző Andrea, Tatárné dr. Koncz Mária.

Az ünnep felemelő művészi élménye

A bensőséges ünnep különleges élménye volt a világhírű Cantemus kórus műsora.

A kórusban most főleg középiskolás lányok énekeltek. A valójában vegyes kórus az a cappella és az oratorikus kórusrepertoár reprezentatív darabjait adja elő a reneszánsztól a kortárs zeneszerzőkig. A kamarai eseményen nem egy-két kórusszám hangzott el, ráadásul különböző – klasszikus, sőt kifejezetten modern, egyenesen dzsesszes – stílusokban. A legnagyobb elismeréssel kell szólni művészi teljesítményükről, kiemelve rendkívül karizmatikus kórusvezetőjük, Szabó Dénes karnagy, a Cantemus Choral Institute igazgatójának munkáját. (Meleg szívvel ajánljuk a velük való behatóbb ismerkedést itt: https://cantemus.org.hu.) 

Dr. Vékony Miklós

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara

Eggyé szelídült három világ

Keszthely, Nagykanizsa, Zalaegerszeg vonzáskörzetének ügyvédei regionális sajátosságukat megőrizve tudják közösen gyakorolni hivatásukat A zalaegerszegi ünnepségen dr. Török Ferenc, a Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara elnöke köszöntötte a zalai ügyvédeket és vendégeiket 2025. március 21-én a Mindszenty József Látogatóközpontban. A dr. Gárdos Tamás keszthelyi ügyvéd által vezetett ünnepi ülésen a kamara létrejöttének százötven éves múltjára emlékeztek. A jogtanácsosokkal, jogi előadókkal, ügyvédi irodákkal együtt kétszázkilencven tagot számláló testület kiemelkedően jelentős eseménye volt ez az alkalom, amelyen részt vett dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara örökös tiszteletbeli elnöke, a társkamarák, a bírói kar, a rendőrség, az ügyészség egy-egy képviselője, valamint Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Zalaszentgrót polgármestere.

A Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara jubileumi ünnepségének előadói (balról jobbra): Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere, dr. Gárdos Tamás zalaegerszegi ügyvéd, kamarai elnökségi tag, dr. Török Ferenc, a kamara elnöke, dr. Iglódi Endre keszthelyi ügyvéd, a kamara MÜKküldöttje, dr. Németh László Sándor történész és dr. Károlyi Attila nagykanizsai ügyvéd, a kamara titkára (Fotó: Pezzetta Umberto)

A legutóbbi ötven év

Miután főbb vonalakban ismertette a kamara százötven évvel ezelőtti létrejötte történetének jelentősebb állomásait, dr. Török Ferenc elnök különösen az utolsó ötven év fontosnak tartott eseményeit elevenítette fel, tekintettel arra, hogy ő maga 1975-től tagja a kamarának, így személyesen is átélte az utolsó fél évszázadban történteket.

Felidézte a fontosabb dátumokat: 1979. január 1-jét, amikor az 1950-ben elcsatolt Keszthelyi járás visszakerült Zala megyéhez, így a keszthelyi munkaközösség is. 1985-ben adták át a Várkör 9. szám alatt az ügyvédháznak elkeresztelt épületet, amely – mások mellett – a Zalaegerszegi Ügyvédi Munkaközösség Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

tagjainak és a kamara irodájának, tanácstermének adott helyet. Ez a beruházás – az országban talán először – az akkori Országos Ügyvédi Tanács (OÜT) (a mai Magyar Ügyvédi Kamara jogelődje) támogatásával valósult meg társberuházásban. Ugyanebben az évben felújították a Keszthelyi és Nagykanizsai Ügyvédi Munkaközösségnek helyet adó irodákat, szintén az OÜT segítségével.

A rendszerváltással egy időben és azt követően – utalt a jelentősebb fejleményekre az elnök – felértékelődött az ügyvédi munka presztízse (egyebek mellett főleg a Független Jogász Fórumban és az ellenzéki kerekasztalban betöltött szerepük miatt). A történelemnek e sodrásában

– de lehet mondani, sokak esetében mind a mai napig – számos zalai kamarai ügyvéd vállalt megbecsült, aktív szerepet országos döntéshozó fórumokban, az Országgyűlésben és regionális politikai, valamint önkormányzati testületekben. A zalai ügyvédek, jogtanácsosok megyei és országos szakmai fórumokon is jeleskednek.

A kortörténetből nem maradhat ki a 2010-es években előírt elvárás teljesítése a női kvótával kapcsolatban a kamarai tisztségek és bizottsági tagok választásakor – emelte ki az elnök. „Büszkén mondhatom, hogy kamaránk teljes mértékben eleget tett a követelményeknek, hiszen a kamara elnökségében három keszthelyi ügyvédnőkollégát választottunk, a fegyelmi 57

Területi kamarák megemlékezései

főbiztosunk és a regionális fegyelmi bizottság hat tagja, az etikai bizottság elnöke és három tagja, az ellenőrző bizottság elnöke és egyik tagja, az oktatási bizottság elnöke és egyik tagja nő.”

A továbbiakban az elmúlt ötven év számos, ügyvédeket érintő jogszabályai közül kiemelte az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény jelentőségét, egyebek között az ügyvédi tevékenységet kibővítő értelmezését (jogtanácsosok, európai ügyvédek stb.). Ezzel a változással jelentősen megnőtt a zalai kamara taglétszáma, jelenleg ügyvéd kétszáztizenöt, alkalmazott ügyvéd hét, ügyvédjelölt tizennyolc, kamarai jogtanácsos negyvenhét, jogi előadó három, összesen kétszázkilencven fő. Írott és publikált történelem – tanulságul a holnap lokálpatrióta ügyvédeinek

Dr. Iglódi Endre keszthelyi ügyvéd – aki a Magyar Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa – szerzőségével elkészült a keszthelyi és zalai ügyvédség másfél évszázadát történetileg feldolgozó könyv – jelentette be dr. Török Ferenc elnök –, amely izgalmas betekintést nyújt egy sajátos korszak sajátos régiójának (esetünkben hangsúlyosan a keszthelyi ügyvédségnek) sajátos hivatásrendi életbe szerveződő, elkötelezett közösségi életébe.

Kiemelten utalt a korábban dr. Károlyi Attila nagykanizsai ügyvéd, kamarai titkár – a Magyar Ügyvédi Kamara Oktatási Akkreditációs Bizottságának tagja – által írt és szerkesztett, 2021-ben kiadott, nagyívű történeti munkájára.

Köszönetét fejezte ki Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Zalaszentgrót jelen lévő polgármestereinek, hogy jelentős anyagi támogatást nyújtottak a kamara történetét feldolgozó, költségigényes munkához.

Deák Ferenc higgadtságára, bölcsességére és éleslátására ma is szükségünk van – üzente az államfő

A százötven éve történtek nemcsak a hivatásrend saját ünnepének tekinthetők, hanem az egész országénak is, hiszen a kamarák felállításával az állampolgárok jogi védelme erősödött meg – üzente a Zala megyei esemény résztvevőinek írt levelében dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök, akinek sorait a Sándor-palota megbízásából dr. Szabó Tamás, a Szekszárdi Ügy58

védi Kamara elnöke olvasta fel. – Egy új korszak vette ekkor kezdetét, amelyben az ügyvédség függetlenségének és önkormányzatiságának megszületésével párhuzamosan a törvény előtti egyenlőség és a védelemhez való jog az állam jogrendjének alapértékévé emelkedett.

A Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara létrehozásának ünnepén jó, ha nem feledkezünk meg arról – emlékeztetett levelében a köztársasági elnök –, hogy hazánk polgári átalakulása, a történelmi alkotmányunk részévé nemesedett 1848. áprilisi törvények, a kiegyezés és az 1874. évi ügyvédi rendtartás mind nem valósulhatott volna meg a nemzet prókátora, a haza bölcse nélkül, anélkül az államférfi nélkül, akit Zala vármegyében ringatott a bölcső, aki ügyvédi vizsgája után büszke zalaiként hazatért vármegyéjébe.

Deák Ferenc 1848-ban igazságügy-miniszter, majd hosszú éveken át az Ország�gyűlés meghatározó alakja, vezéregyénisége, a magyar történelem sorsformáló személyisége, maga is jogász, zalai ügyvéd volt. Az ő higgadt és mély bölcsessége, különleges éleslátása kellett ahhoz, hogy Világos után és az ügyvédséget is kíméletlenül üldöző és sokszor ellehetetlenítő Bach-rendszert követően Magyarország és Ausztria eljusson a kiegyezésig, eljusson a kamarák felállításának szükségességéig.

Az egész jogrendszer átformálása, köztük az 1848. március 15. tizenkét pontjában követelt „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben” jogelv valóra váltása a kiegyezés korára várt – utalt a történelmi eseményekre dr. Sulyok Tamás. – 1867 után olyan horderejű változás ment végbe, amelyet évszázadok óta nem látott Magyarország.

Ennek volt fontos, elmaradhatatlan része az új ügyvédi rendtartás is.

Magyarország államfőjeként szeretném kifejezni a legmagasabb fokú tiszteletet az ügyvédi hivatás és munka iránt, amelyet önök is esküjükkel megerősítve végeznek – írta levelében.

Az 1874. évi XXXIV. törvénycikk indoklásában az áll – folytatta –: „Az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege az ügyvéd.” Ebben nincs semmi változás, hiszen az ügyvéd köti össze a legerősebben a jogrendet és az állampolgárokat ma is. Ő biztosít védelmet és képviseletet az egyes embereknek, hogy jogaikat és

jogos érdekeiket érvényre juttathassák.

Az ügyvédség a jogállamiság garanciája, működésük mellőzhetetlen a jogbiztonság fenntartásához, és nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy a jog minden apró részlete és működése világossá és kiszámíthatóvá válhasson az ügyfelek számára. „A százötven éves évforduló ünnepi fényében kívánom a Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara minden tagjának, hogy a jövőben is megbecsült, eredményes, sikeres és boldog ügyvédként folytassa hivatását” – fejezte be levelét dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök.

Törvényi garanciák és a betartásuk nélkül nem megy

Az ügyvéd minden jogállamban nélkülözhetetlen funkciót tölt be, az összeköttetést teremti meg az igazságügyi szervek és a közigazgatási szervek, valamint a jogkereső közönség között – mondta egyebek mellett köszöntő beszédében dr. Holczer Ferenc, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkára. – Tevékenysége ellátása során szabad és független, csak a jogszabályok előírásainak van alárendelve. E vonatkozásban nekünk, ügyvédeknek jogszabály Magyarország Alaptörvénye is. Az ügyvéd, feladatai révén, a törvényesség érvényesülésének fontos előmozdítója, függetlenségének biztosítéka pedig a területi kamarákban megtestesülő önkormányzatiságunk.

Az ügyvédi hivatás ellátásának alapvető feltétele az olyan törvényi szabályozás, amely garanciát nyújt valamennyi szereplőnek arra, hogy a fenti funkció zavartalanul, akadályoztatás nélkül ellátható legyen.

Különös hangsúlyt kap ez a mondat ma, amikor számos kihívás éri az igazságszolgáltatás másik nélkülözhetetlen szereplője, a bírói kar alkotmányos helyzetét.

Az 1867-es kiegyezés után az Ország�gyűlés fokozatosan létrehozta azokat a törvényi kereteket, amelyek lehetővé tették, hogy Magyarország elinduljon a polgári átalakulás és fejlődés útján. Az ügyvédi hivatás törvényes gyakorlása minden fejlett társadalomban megkívánta az ügyvédség autonóm szervezeteinek létrehozását. Ennek első csírái – emlékeztetett a fontos eseményre a főtitkár – az ügyvédegyletek voltak, amelyek „a tudományos művelésen kívül az ügyvédi testületi szellem ápolását, valamint a szociális kérdések megoldását tűzték ki célul”. Zala vármegyében 1874 Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

júliusában, Nagykanizsán jött létre az első ügyvédegylet.

Az ügyvédi kamarák megalakulásának lehetőségét nem sokkal ezután az 1874. évi 34. törvénycikk biztosította, amelyet a képviselőház 1874. december 10-én, a főrendiház pedig két nappal később fogadott el.

Dr. Horváth János, a Zalaegerszegi Királyi Törvényszék elnöke 1875. március 6-ra tűzte ki az ügyvédi kamara alakuló közgyűlésének időpontját; ezen a napon jött létre a Zalaegerszegi Ügyvédi Kamara.

Maga is szombathelyi gyökerekkel rendelkező dunántúliként felidézte: „1990-ben ismertem meg személyesen polgári szakvizsgabizottsági elnökömként dr. Takács Ádámot, a zalaiak korszakos elnökét...”

Versengésben érlelődve

A megye kamarai felállása nem volt olyan egyszerű, mint sok más megyei kamarai szerveződés esetében. Ennek rendkívül érdekes, változatos és – tán nem járunk mes�sze az igazságtól, ha azt mondjuk – máig nyúló hatásai vannak. A fordulatos, mindkét oldalról lokálpatrióta érzelemmel terhes vagy éppen dicsőséges (nézőpont kérdése), kölcsönös törekvésekről dr. Károlyi Attila adott érdekes betekintés előadásában Nagykanizsa város ügyvédeinek küzdelme a kamarai székhelyért címmel. A versengés eredménye: végül nem Nagykanizsa kapta…

Közelmúltunk érdekességei

Dr. Németh László Sándor, a Magyar Nemzeti Levéltár Szakmai Koordinációs Igazgatóságának igazgatója A helyes tárgyalási magatartás – Piros Sándor Zala megyei bírósági elnök ügyvédképe, 1956–1958 című előadásában felidézte a Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

XX. század közepén, a kor viszonyai között elvárt ügyvédi magatartást. Piros Sándor 1982ig volt a Zala Megyei Bíróság elnöke, ebben a minőségében írt szovjet mintákat alapul véve viselkedéskódexet a bírák, ügyészek, ügyvédek számára. A kortörténeti különlegeségekkel színezett előadás kitért az 1956 utáni perekben játszott ügyvédi szerepekre is.

Elismerések, kitüntetések

A Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara a jubileum alkalmából posztumusz díjat adományozott dr. Takács Ádámnak, amelyet a család megbízásából dr. Németh Györgyi ügyvéd vett át.

Kitüntető elismerést vehetett át dr. Tódorné dr. Vercz Hajnalka, dr. Lackner Melinda, dr. Matyók Mária.

Az ünnepi hangulatot fokozta két művész, Papp Máté és Papp-Csővári Dóra Viktória keszthelyi zenetanár klarinét- és fuvolajátéka, amellyel egyszerre tették oldottabbá a történelmi megemlékezés természetéből adódó elmélyülést és adtak lehetőséget a zene segítségével a gondolatok frissítő, szabad asszociációjának.

kintetben a légszélesebb értelemben vett közösségi, társadalmi elvárásoknak, igényeknek tesz eleget, amikor hivatását gyakorolja, ugyanakkor arra is rámutat, mennyire magára utalt ebben a jogászi munkában az ügyvéd, aki csak saját tudományára alapozva, saját lelkiismeretére hagyatkozva, kifejezetten csak ügyfelére és ügyére koncentrál, hogy képviselje jogos érdekeit, és ennek során semmilyen függőségbe ne kerüljön senkivel és semmivel. 

Megtekintendő kiállítás – mindenkinek ajánljuk

A megemlékezés jegyében a résztvevők megtekintették A jog szolgálatában címmel a Göcseji Múzeumban megrendezett kiállítást. Nem lehet meghatottság nélkül körbejárni a múzeumi installációkat: a számtalan, az ügyvédi hivatásra utaló személyes tárgyi emlék igen mély érzelmi reflexeket kiváltó hatással adja tovább a gazdag üzenetet egy különleges hivatásrend életéről, amely sok te59

Területi kamarák megemlékezései

Komárom-Esztergom Vármegyei Ügyvédi Kamara

A történelem személyek története is, a jövő pedig személyes döntéseink függvénye is A múltba tekintve hálásak lehetünk százötven évvel ezelőtti elődeinknek azért, hogy lerakták az ügyvédi szakma alapjait, amelyekre magunk is építkezhetünk – emelte ki dr. Becker Tibor, a Komárom-Esztergom Vármegyei Ügyvédi Kamara elnöke, egyben a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese a 2025. március 21-én megtartott közgyűlés megnyitóján. A kamara rendes közgyűlése ünnepi közgyűlés volt, mert bár a Komárom-Esztergom Vármegyei Ügyvédi Kamara a legfiatalabb ügyvédi kamarák egyikeként 1959. február 7-én tartotta alakuló közgyűlését, a területi ügyvédi kamarák megalakulásának százötvenedik évfordulójáról megemlékező ünnepségsorozat részeként a kamara tagjai meghívott vendégeikkel együtt mégis méltó módon kívántak visszatekinteni elődeikre.

Az idei közgyűlés Komárom-Esztergom vármegye ügyvédei számára is különleges alkalom volt, mert nem csupán az elmúlt egy évre, hanem a távolabbi múltra visszatekintésről is szólt. Erre hívta fel a figyelmet az ünnepi közgyűlés megnyitójában dr. Becker Tibor elnök, majd kiemelte: százötven évvel ezelőtt, 1875. február 15-én alakult meg a győri, majd 1875. február 20-án a budapesti területi ügyvédi kamara a területi kamarák sorában, amely kamarákhoz kezdetben a jelenlegi Komárom-Esztergom vármegye területe is tartozott azzal, hogy rövidesen Komárom és Esztergom vármegye területe teljes egészében a Győri Ügyvédi Kamara illetékességi területe alá került.

Mindennek alapját az a kulcsfontosságú jogszabály, az ügyvédi rendtartásról szóló, 1874. évi XXXIV. törvénycikk rakta le olyan ügyvédi köztestületként szabályozva az ügyvédi kamarákat, amelyek kötelező kamarai

tagság mellett fogják össze az ügyvédi tevékenység gyakorlóit, és amely ügyvédi érdekképviseleti, egyben az ügyvédek feletti fegyelmi, valamint hatósági jogkört gyakorló szervezet is. Az ügyvédi kamarák ettől fogva az ügyvédi függetlenség biztosításának letéteményesei is – hangsúlyozta a kamara elnöke –, mert nem volt és jelenleg sem volna független ügyvédség független ügyvédi kamara nélkül.

A hányattatás évtizedei

Dr. Becker Tibor érdekességként elmondta, hogy Komáromban és a hozzá tartozó járásban több ügyvéd működött 1918-ig, mint amennyi Győrben. A korabeli kamarai dokumentumok tanúsága szerint (Horváth Sándor Domonkos: A győri és a soproni ügyvédi kamara története, 1875–2014) a Komárom Királyi Törvényszék területén 77 ügyvéd lakott,

Dr. Becker Tibor, kamarai elnök

Dr. Havasi Dezső MÜK-elnök, Dr. Reszl Ildikó Komárom-Esztergom Vármegyei főügyész, Dr. Orbán Ferenc, a Tatabányai Törvényszék elnöke, Dr. Kancz Csaba, a Komárom-Esztergom Vármegye főispánja, Dr. Sándor Bernadett, a Komárom-Esztergom Vármegyei Ügyvédi Kamara elnökhelyettese

60

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Területi kamarák megemlékezései

Győrött csupán 41, Tatán 13, Nagyigmándon és Kisbéren kettő-kettő, Esztergomban pedig 22. A komáromi ügyvédség erejét mutatja, hogy többször sérelmezték kamarájuk Győr-központúságát, ezt pedig úgy próbálták feloldani, hogy az alelnököt és a választmányba két rendes és egy póttagot a komáromi ügyvédségből választottak meg már a megalakuláskor.

Trianon után a megcsonkított Komárom és Esztergom vármegye területe megmaradt a Győri Ügyvédi Kamara illetékességi területén, Komárom a létrejövő Csehszlovákiához csatolásával azonban jelentősen megcsappant a komáromi ügyvédek létszáma, így a súlya is a kamara területén.

Ez a helyzet – rövid időre – az első bécsi döntést követően változott meg, amikor Komárom visszakerült a Magyar Királyság területéhez. Már 1938 végén miniszterelnöki rendelet mondta ki ugyanis a Komáromi Ügyvédi Kamara létrehozását, amely 1939-ben alakult meg, és 1945-ig, a csehszlovák hatalomátvételig működött.

1945–1959 között Komárom-Esztergom vármegye, majd – nevében változva – Komárom megye ismét a Győri Ügyvédi Kamarához tartozott, végül 1959. február 7-én alakult meg tatabányai székhel�lyel a Tatabányai Ügyvédi Kamara – egyébként az akkor Esztergomban működő vármegyei bíróság tanácstermében.

Ezáltal a jelenlegi vármegye legnagyobb települései mind szerepet kaptak a vármegyei ügyvédi kamara történetében – zárta felvezetőjét az elnök.

A gazdag kamarai rendezvényen történelmi áttekintő előadásában dr. Barna Attila, a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kara Jogtörténeti Tanszékének vezető egyetemi docense bemutatta a magyar ügyvédség több évszázadra visszatekintő, izgalmas történetét.

Személyes jelenlét a történelemben

A történelem ismerete nem csupán a tények ismeretét jelenti, hanem az eseményeket alakító személyek élettörténetének ismeretét is – állapította meg az elnök –, éppen azért, hogy általuk bepillantást nyerhessünk a korabeli ügyvédi és kamarai hétköznapokba.

A közgyűlés résztvevői megtekinthették a kamara első és második elnöke, dr. Almády Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Károly és dr. Szentirmai József ügyvéd élettörténetét bemutató és a hozzájuk kapcsolódó érdekes korabeli dokumentumokat.

Az elnök megemlékezett dr. Józsa Domokosról, aki 41 évig töltötte be az elnöki tisztséget, továbbá személyesen köszöntötte a jelen lévő dr. Etter Ödönt, aki 2014– 2018 között volt a megyei kamara elnöke, jelenleg pedig vezető fegyelmi biztosa, végül köszöntötte dr. Szentirmai Anikót, néhai dr. Szentirmai József volt kamarai elnök gyermekét, aki korábban maga is ügyvédként dolgozott.

Fontosnak tartotta azt is leszögezni, hogy a múlt értékeinek megőrzése nem a múltba révedést jelenti, hanem éppen a múlt értékeire alapozó jövőbe tekintést.

Az elődöktől kapott értékekkel felvértezve kell közreműködnie az ügyvédi kamaráknak abban, hogy az ügyvédek a XXI. század kihívásai mellett is megmaradjanak független, önmagukra és hivatásukra büszke embernek.

Embernek maradni egy magunk alakította világban

Az elnök az ügyvédi függetlenség ügyvédi kamarai dimenziójában a kamara fegyelmi jogkörét, valamint az ügyvédi titok törvényi védelmét emelte ki. Mindezek – véleménye szerint – olyan alapvető elvek, amelyek már százötven évvel ezelőtt is megjelentek a jogalkotás szintjén, és ame-

Embernek maradni – ez az elmúlt évszázad nagy kihívása volt, aminek során egyes elődeink kudarcot vallottak, de számtalan példa van arra, hogy sok ügyvéd ember tudott maradni az embertelen közegben is.

A XXI. században az embernek maradni kifejezés újabb értelmet nyert – folytatta gondolatait dr. Becker Tibor –,

lyekre mint sarokkövekre ma is szükségünk van. Az ügyvédi működés alapja ugyanis a bizalom – hangsúlyozta –, ami nem alakulhat ki az ügyvédség felé irányuló erőteljes közbizalom nélkül. „Éppen ezért a közbizalomra mint legféltettebb kincsünkre kell vigyáznunk, és minden olyan ügyvédi magatartás vagy kívülről jövő megnyilvánulás ellen fel kell lépnünk, amely az ügyvédekbe vetett közbizalom megingatására alkalmas” – mutatott rá.

olyan értelmet, amely még húsz éve is a science fiction területe volt, de mára mégis realitásként kopogtat az ajtónkon: ez a mesterséges intelligencia, amely – meglátása szerint – „akár veszélybe is sodorhatja szeretett hivatásunkat, mint ahogy talán az egész emberiséget, ha nem vigyázunk rá, és nem tudjuk megfelelően kezelni. És hogy milyen eszközökkel kellene kezelni a technika vívmányait?” – tette fel a kérdést. Úgy látja,

A fundamentum

61

Területi kamarák megemlékezései

hogy csakis a jog eszközeivel. Ez viszont speciálisan szakképzett jogászokat feltételez. Szerinte „önmagában az ismeretlen ugyanis nem ellenség, hanem megszelídítendő lehetséges barát, amely a mi munkánkat is segíteni tudja”.

A feladatokkal gazdag jelen

A továbbiakban a közgyűlésen felszólaló dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, majd dr. Becker Tibor megyei elnök egymás gondolatait kiegészítve áttekintést adott az ügyvédi hivatásrend országos helyzetéről. Felemlítették azokat az időszerű kihívásokat, amelyek napjainkban is konkrét országos és területi kamarai feladatokban öltenek testet: • a büntető kirendelések kérdése, különösen finanszírozásuk jogszabályi változására; • az ügyvédi letéti rendszer reformja: az Alkotmánybíróság 17/2024. (VII. 23.) határozata által teremtett helyzet, amely lépéskényszerbe hozta az államot és az ügyvédi kamarákat, és amely lehetőség is a magyar ügyvédség számára; • a bírósági eljárásokban megállapítható ügyvédi költségek új szabályozása a 17/2024. (XII. 9.) IM-rendelettel, annak minden ügyvédi előnyével és a bírósági eljárásokra leselkedő (akár számuk csökkenését eredményező) veszélyekkel, az új lehetőségekkel élés és visszaélés esélyei; • az ingatlan-nyilvántartás új szabályai, az e-Ing bevezetése körében történt és történő ügyvédi kamarai közreműködés; • a pénzmosási megfelelés számtalan dimenziója, az ügyvédi praxis megfeleltetése a XXI. század követelményeinek.

A kamara elnökségének 2024. évi tevékenységéről dr. Homonnai Bendegúz elnökhelyettes adott részletes beszámolót.

Dr. Etter Ödön vezető fegyelmi biztos, dr.

Németh Gábor, az oktatási bizottság elnöke, dr. Árvay Nikolett, az ellenőrző bizottság elnöke és dr. Sántha Gergely, az összeférhetetlenségi bizottság elnöke tájékoztatást adott az általa vezetett terület előző évi működéséről.

A kamara közgyűlése dr. Izsó Attila titkár előterjesztése alapján elfogadta a 2024. évi költségvetés beszámolóját, valamint a 2025. évi kamarai költségvetést.

Dr. Izsó Attila kiemelte, hogy a kamara 2024-ben is fegyelmezetten gazdálko62

dott, biztosította a kitűzött célok anyagi fedezetét úgy, hogy nem termelt veszteséget, és megnyugtató megtakarítással rendelkezik.

selet aktuális feladatairól és kihívásairól tartott beszámolót.

A közgyűlésen megemlékeztek a 2025. február 4-én váratlanul elhunyt dr. Csorba

Önmagában az ismeretlen – legyen az akár a mesterséges intelligencia is - ugyanis nem ellenség, hanem megszelídítendő lehetséges barát, amely a mi munkánkat is segíteni tudja.

A Komárom-Esztergom Vármegyei Ügyvédi Kamara idei jeles eseményén díszvendégként megjelentek a társhiva-

Zsolt Ödönről, a Tatabányai Törvényszék korábbi elnökéről, aki két elnöki ciklusa alatt korrekt kapcsolatot tartott fenn az ügyvédséggel, és megalapozta a hivatásrendek közötti kiemelkedően jó együttműködést.

Dr. Becker Tibor elnök ajándékokkal köszönte meg a kamara érdekében végzett munkát több kamarai tagnak, ennek keretében szakkönyveket, illetve dr.

Kapa Mátyás Ügyvédsors – másfél zivataros évszázad című, az ügyvédi kamarák év-

tásrendek vármegyei vezetői is. Beszédet mondott a közgyűlésen dr. Reszl Ildikó megyei főügyész, dr. Orbán Ferenc, a Tatabányai Törvényszék elnöke, valamint dr.

Kancz Csaba, a megye főispánja és dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, aki a Magyar Ügyvédi Kamara tevékenységéről, az ügyvédi érdekképvi-

fordulójára a közgyűlés előtti hetekben megjelent kötetét vehették át a kollégák.

A közgyűlés végén dr. Etter Ödön, a kamara korábbi elnöke felvágta a kamara születésnapi tortáját, majd – a közös ebéd során is – beszélgetve erősítették a kollegiális összetartást, amely meggyőződésük szerint ritka kincsük. 

Közgyűlési feladatként megejtették a MÜBSE-küldöttválasztást is, miután meghallgatták dr. Kománovics Ibolyának, a MÜBSE szolgáltatási bizottsága elnökének beszámolóját a rendkívül fontos ügyvédbiztosítás részleteiről.

A ritka kincsként megélt kollegiális összetartás

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Kitekintés

Megújult a Budapesti Ügyvédi Kamara székháza A hazai, és benne a budapesti ügyvédség százötven éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat fontos állomása volt a BÜK központi épületének teljes felújítása utáni újra nyitása 2025. március 3-án. A ceremóniamester dr. Horváth István volt. Dr. Tóth M. Gábor a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke üdvözölte a főváros és területi kamarai meghívott vendégeket és a hazai jogász hivatásrend kiemelkedő képviselőit: dr. Sulyok Tamás köztársasági elnököt, dr. Varga Rékát, az Alkotmánybíróság, dr. Csák Zsoltot, a Kúria elnökhelyettesét, dr. Ibolya Tibort, a legfőbb ügyész helyettesét, dr. Parti Tamást, a Budapesti Közjegyzői Kamara elnökét, dr.

Gulyás Gergelyt, a Miniszterelnökséget vezető minisztert, akik valamennyien hozzászóltak, különös rangot adva ezzel az eseménynek. Hozzászólt továbbá: dr. Havasi Dezső a MÜK elnöke, dr. Bánáti János a MÜK örökös és tiszteletbeli elnöke. Papp Viktor levéltáros, aki a BÜK megalapítása előtti és utáni történelmi múltat mutatta be.

Szilágyi Anna pedig az épület történetét dolgozta fel kiváló előadásával.

A hozzászólások megbecsüléssel szóltak az elvégzett munkáról, ugyanakkor visszatekintést adtak az ügyvédség történetére, a kamara alapítása körüli időkre, a törvényhozásra, a megalapításra, az ügyvédek anyagi kötelezettség vállalására, majd az elszenvedett veszteségekre, köztük a honorácior- és zsidó ügyvédek hányattatásaira, valamint szóba kerültek a második világháború, az ötvenes évek, valamint 1956 utáni kiszűrések, az épület államosítása és dr. Bánáti János általi visszaszerzése is. Az épület építésén túl a budapesti ügyvédség részt vett az újjáépítésekben, átépítésben. A díszteremben a világháborúkban katonaként és az elhurcoltként meghalt ügyvédek emlékét kegyelettel megőrizték.

Szó esett az épület tervezőiről is: Korb Flóris (1860-1930) és Giergl Kálmán (18631954) az elsők között közvetítették a nyugat-európai új művészi impulzusokat, s fogékonyan reagáltak a korszak meghatározó, új szerkezeteire. Művészetük a historizmus és az új áramlatok sajátos, személyes karaktert hordozó ötvözete, ami az építészetükre leginkább jellemző időállóságot, maradandó érvényességet biztosította munkáik java részének. Mindketten Németországban tanultak, majd Hauszmann budapesti irodájában találkoztak össze. A budai királyi palota együttesének kiegészítéseképpen terveik szerint alakították át József főherceg Szent György téri palotáját, s részt vettek a pesti

A tervezők, az építők és a kamara mindenkori vezetése folyamatosan is ügyelt arra, hogy a székház betöltse funkcióját, adjon otthont a kamarának, s ez meg is valósult mindeddig.

A felszólalók kinyilvánították valamen�nyien azt, hogy az ügyvédség az igazságszolgáltatás szerves része, akiknek a tevékenysége a függetlenség és önkormányzatiság talaján kell álljon, önálló gazdálkodással, fegyelmi eljárással. Bánáti János az ügyvédi esküből kiemelte a titoktartást és „ügyfelem érdekében” kitételt, amely a Nemzeti Múzeumban június végéig megtekinthető, ügyvédség történetét is bemutató kiállításnak is a mottója. A kiállítás a hagyományos történeti kiállításba beleszőtt egyes fontosabb ügyvédeket is érintő eseményeket illusztrálja, ahol többek között szó esett a tiszaeszlári perről, a szegedi boszorkányperről, a biatorbágyi merényletről, a frankhamisításról. Érdemes megnézni a kiállítást és magát a múzeumot is. Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Törvényszéki palota, a New York-palota, a Kúria megalkotásában is. 1894-ben nyitott közös irodájuk a századfordulós építészet legkitűnőbb műhelyei közé tartozott. Számos kórházi együttest terveztek, ismertebb épületeik Klotild főhercegasszony két bérpalotája és a Zeneakadémia. (Gerle János, Az Építészet mesterei Korb Flóris és Giergl Kálmán, Honlap Kiadó Kft. 2010.)

A felújítás és átépítés kivitelezését egyéves előkészítés előzte meg. A kivitelezés szépen sikerült, megújult az épület minden szeglete, új lift épült, az udvaron világítóablak, terasz és az alatta lévő oktatási célt szolgáló és egyéb helyiségek. Az elnökségi üléseknek helyt adó termet dr. Horváth Jenőről, a BÜK korábbi elnökéről nevezték el.

A tervezők, az építők és a kamara mindenkori vezetése mindig is ügyelt arra, hogy a székház betöltse funkcióját, adjon otthont a kamarának, s ez meg is valósult mindeddig.

A gazdaságos fenntarthatóság érdekében eredetileg bérlakásokat építettek a felső szintre, illetve báloknak adott helyet a székház és annak díszterme.

Az ünnep, a kiállítás mögött elismerésre méltó, kitartó és végig gondolt szervezés és munka áll. A rendezvényt állófogadás zárta, amely módot adott a budapesti és vidéki ügyvédek találkozására is.

Dr. Szabó Kálmán a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara titkára 63

Könyvszemle

Ügyvédsors

Családregény és az ügyvédi hivatás elmúlt százötven évének története Megragadó tud lenni, ha egy fiktív család több generációs történetén keresztül az Olvasó belülről tudja átélni a történelem nagy eseményeit azáltal, hogy e család tagjait a szerző kisebb-nagyobb mértékben az események szereplőiként szövi a regénybe. Számos hasonló mű akad az elmúlt évek irodalmában is, elég csak Ken Follett XX. századi trilógiájára gondolni, amely az elmúlt századon vezeti végig a történelmet kedvelő olvasót több, egybefonódó család történetén keresztül.

Az Ügyvédsors című család- és ügyvédtörténeti regényben a szerző, dr. Kapa Mátyás budapesti ügyvéd nem kívánta ennyi síkon egyszerre vezetni az olvasóit. A cél ugyanis speciális volt: a magyar, de ezen belül leginkább a budapesti ügyvédség elmúlt százötven éves történetének bemutatása egy ügyvéddinasztia több generációján keresztül.

A lineáris történetben egymást követik – a szerző fantáziája szülte – Révész család tagjai: Révész Zsigmond 1873. évben történő felbukkanásától a család 6. generációjához tartozó, és a mai Budapesten praktizáló Révész Edináig.

Szerencsére minden generációra jut legalább egy gyakorló ügyvéd, méghozzá többségükben olyanok, akik valamilyen oknál fogva közel vannak a kor kiemelkedő jogi eseményeihez. A család tagjai ennek megfelelően vagy aktív jogi képviselőként, vagy éppen az érdeklődő hallgatóság tagjaként, de jelen vannak az adott korszak kiemelkedő pereinél. A regényben így megjelenik – egyebek között – a tiszaeszlári vérvád pere, a „temesvári lutri-per”, a frankhamisítási botrány ügye, Matuska Szilveszter pere, a Nagy Imre per vagy éppen a martfűi sorozatgyilkosság ügye is.

A regény célja a korabeli ügyvédi közélet bemutatása is, melyet a szerző a kordoku-

mentumok felhasználásával tesz hitelessé. E körben különösen érdekesek az egykori kamarai tisztségviselők dilemmái főleg olyan kérdésekben, amelyekkel a jelenkor ügyvédei szintén szembe kell, hogy nézzenek: panaszkodnak az ügyvédi munkadíjak mértékéről, az ügyvédség közmegbecsülésének hiányáról, beszélnek az ügyvédség létszámát illető korlátozás kérdéséről, vagy éppen a kamarai választások kapcsán felmerülő problémákról – éppen úgy, mintha a diskurzusok napjainkban zajlanának, és nem a Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi tagjai között 1890-ben.

A regény a rendszerváltás környékén történetében felgyorsul, a főszerepet inkább ügyvédinterjúk veszik át a Révész család utolsó generációinak tagjaitól, melyekből a Budapesti Ügyvédi Kamara legújabb kori elnökeinek életútját ismerhetjük meg, majd végül magának a regénynek a megszületésével kapcsolatos körülményeket.

Akik elolvassák a regényt, többek között megtudhatják azt is, miként zajlott a „nagy per, mely ezer éve folyik s még nincs vége” és hogyan alakult a védői csapat Eötvös Károly vezérletével, hogyan kezdte pályáját Ungár Margit, az első magyarországi ügyvédnő, és miképpen keltette fel a megjelenése a jogász közvélemény és a Révész család 3. és 4. generációjához tartozó férfitagjainak figyelmét, továbbá azt is, hogyan alakult egy ma-

gánjogi csábítás perfelvételi tárgyalása, vagy éppen miként védekezett a perében Matuska Szilveszter és milyen sikerrel. Összefoglalva: egészen különleges születésnapi ajándékkal lepte meg az olvasókat a szerző és a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, dr Tóth M. Gábor, akik egészen a 2025. február 20. napjáig, a Nemzeti Múzeumban tartott évfordulós ünnepségig titokban tudták tartani a könyv elkészültét.

Erősen ajánlott olvasmány nemcsak a budapesti, de az ország valamennyi ügyvédje, sőt a történelmet kedvelő nem jogász olvasó számára is.

Kapa Mátyás: Ügyvédsors – másfél zivataros évszázad (Historycum kiadó 2025) Dr. Becker Tibor

Ügy­vé­dek Lap­ja Folyóirat a Magyar Ügyvédi Kamara tagjainak Meg­je­le­nik: kétha­von­ta Pél­dány­szám: 15 300 Főszer­kesz­tő: Dr. Havasi Dezső Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor A szer­kesz­tő­ség cí­me: Ma­gyar Ügy­vé­di Ka­ma­ra, 1054 Bu­da­pest, Szemere u. 8. Ki­ad­ja: PanPress Kft. Fe­le­lős kiadó: a Panpress Kft. ve­ze­tő­je. Lap­igaz­ga­tó: Kom­lós At­ti­la Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Te­le­fon: (+36-1) 633-3366 Fax: (+36-1) 700-1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594-1/2007 (Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­del­mi Hi­va­tal) ISSN 1216-9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes

Fotók: Panpress archív, Panpress saját és Adobe Stock

64

Ügyvédek Lapja 2025 | 3-4

Az én múltam, a mi jelenünk, az ő jövőjük.

OTP PRIVATE BANKING A CSALÁD VAGYONKEZELŐJE GENERÁCIÓKON ÁT

www.otpbank.hu/privatbank