Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”

Az első vagyonrendezési eljárás „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”

Az ügyvédi iroda jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy került elő, amelynek a törölt ügyvédi iroda volt a tulajdonosa. Megfelelő szabályozás hiányában kellett megoldani a helyzetet úgy, hogy a kérelmező már évek óta várta a kamara segítségét. Az eljárásom ideje alatt a BÜK és a MÜK kidolgozott egy megfelelő szabályozást, de addig is kérdéses volt, kell-e irodagondnok az ügy megoldásához, mi a szerepe az ügyvédek irodagondnokának, mit tehet és mit kell tennie, meddig terjed a felelőssége, valamint milyen szempontok alapján kell elszámolni, és hogyan. A konkrét ügyben ezek a kérdések válasz nélkül maradtak ugyan, viszont mégis tanulságos, mert maga az ügy menete indította el az ügyvédi irodák vagyonrendezési eljárásának szabályozását. Jelenleg felszámoló látja el az ügyvédi irodák vagyonrendezését, de az ügyvédi titok miatt még ebből is lehetnek majd bonyodalmak.

Dr. Méhes Dávid Dániel ügyvéd, Budapest

Tényállás és szabályozási háttér 2010-ben törölte nyilvántartásából a Budapesti Ügyvédi Kamara az ügyvédi irodát. A törlés időpontjában – az eredetileg kéttagú ügyvédi iroda – már csak egyszemélyes ügyvédi iroda volt. Az ügyvédi iro-

da a törlés napjával jogutód nélkül, a törvény erejénél fogva szűnt meg, mivel egyedüli tagját a kamara fegyelmi úton kizárta. Az ügyvédi iroda tulajdonában állt egy ingatlan. Tekintve, hogy 2010-ben sem az egyedüli ügyvéd tag, sem az ügyvédi iroda irodagondnoka nem végezte el az akkor hatályos ügyvédekről szóló törvény szerinti vagyonfelosztást, az ingatlan-nyilvántartásban változatlanul az ügyvédi iroda volt tulajdonosként feltüntetve.

Az ügyet bonyolította az is, hogy az ingatlanra több jelzálogjog volt bejegyezve. Az egyik jelzálogjog alapját egy kölcsönszerződés képezte, amely szerint a kölcsön adósa az egyszemélyes ügyvédi iroda tagja, míg a kölcsön kezese és zálogkötelezettje az ingatlan tulajdonosa, tehát az ügyvédi iroda. A másik jelzálogjog jogosultja a társasház volt az ingatlan után járó közösköltség-tartozás alapján. Az ügy szempontjából lényeges az is, hogy a törölt ügyvédi iroda tagjával szemben az említett kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás miatt bírósági végrehajtás volt folyamatban.

A kölcsönadó először az ügyvédi kamarához fordult, majd annak eredménytelensége miatt a Fővárosi Törvényszéktől kérte vagyonrendezési eljárás megindítását, amely elutasításra került. Időközben az ügyvédi iroda tagja (aki egyben a kölcsönszerződés adósa) elhunyt. A kölcsönadó ezután ismét az ügyvédi kamarához fordult, és kérte az ügyvédi iroda utólagos vagyonrendezését. Hivatkozott ebben a Fővárosi Ítélőtábla elutasító jogerős végzésére is.

A hagyatéki eljárás során a közjegyzői kamara kifejtette, hogy az ügyvédi iroda jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyon iránti igény adható át az örökösöknek. A közjegyzőnek nincs hatásköre a meg nem történt vagyonfelosztást hatósági határozattal pótolni. Ennek megfelelően a közjegyzői kamara az irodagondnok kirendelését látta megoldásnak. A közjegyzői kamara állásfoglalása alapján a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző megkereste a Magyar Ügyvédi Kamarát irodagondnok kirendelése érdekében azzal, hogy a kamara jelölje meg, mi tekinthető hagyatéki vagyonnak.

Az elhunyt ügyvéd egyedüli örököse végrendeleti örökösként az ügyvédi irodának az a volt tagja, akinek a tagsági jogviszonya az ügyvédi iroda törlését megelőzően megszűnt. A törvényes örökösök visszautasították az örökséget. A tagsági jogviszony megszüntetésekor a volt tag elszámolt az ügyvédi irodával, amiről tagygyűlési jegyzőkönyv és ügyelosztási megállapodás is készült.

Az ügyvédi iroda az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) hatálya alatt szűnt meg, azonban az ismételt irodagondnoki kijelölésre és irodagondnoki eljárásra már az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) és az irodagondnokról szóló 7/2017. (XI. 20.) MÜK-szabályzat hatálya alatt került sor, amely szabályzatot az elmúlt időszakban négyszer módosították (többek között ezen irodagondnokság miatt is).

A szabályzat 2019. augusztus 1-jétől hatályos változata szerint az irodagondnok kijelölésével a területi ügyvédi kamara mint megbízó és az irodagondnok mint megbízott között az irodagondnoki feladatok ellátására megbízási jogviszony jön létre. A másik lényeges változás az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt érinti, és 2019. január 1-jétől hatályos. E szerint ha az ügyvédi iroda jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő,

amelynek a törölt ügyvédi iroda volt a tulajdonosa, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti vagyonrendezési eljárást kell lefolytatni azzal, hogy a törölt cégre vonatkozó rendelkezéseket a törölt ügyvédi irodára kell alkalmazni (Üttv 96. § (5) bek.). Irodagondnoki kijelölésemkor ez a két rendelkezés még nem létezett.

Eljárásom során nem tudtam figyelmen kívül hagyni a Fővárosi Ítélőtábla 15.Vpkf.44.154/2016/3. számon hozott jogerős végzését, amely kifejezetten a gondnokolt ügyvédi iroda vonatkozásában megállapította, hogy a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárásra ezen ügyvédi iroda esetében azért nem kerülhet sor, mert az ügyvédi iroda törlését megelőzően a Ctv. szerinti megszüntetési eljárás nem történt meg, ami viszont a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárás nélkülözhetetlen feltétele. Ezzel a döntéssel a Fővárosi Ítélőtábla egyértelműen arra utalt, hogy ezt a vagyonrendezést az ügyvédi kamarának kell megoldania.

A Fővárosi Ítélőtábla végzésében kifejtette, hogy a Ctv. 119. § (1) bekezdése alapján vagyonrendezési eljárást kérelemre vagy hivatalból akkor kell lefolytatni, ha a megszüntetési eljárás lefolytatása után a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. A Ctv. 119. § (1) bekezdése egyrészt kifejezetten cég, azaz a Ctv. 2. § (1) bekezdésében definiált, a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából létrejött jogalany jogutód nélküli törlése esetére szabályozza a vagyonrendezési eljárást, másrészt kifejezetten úgy rendelkezik, hogy vagyonrendezési eljárásnak a megszüntetési eljárás lefolytatása után van helye. Ez volt az oka annak, hogy később – az irodagondnoki kijelölést követően – az Üttv. rendelkezéseit módosították az ügyvédi iroda vagyonrendezési eljárása vonatkozásában.

Az eljárás során figyelemmel voltam a BH2015.286. eseti döntésre, amely szerint az ügyvédi iroda végelszámolójának nem a Ctv. szerinti szabályokat kellett betartania, hanem az örökösök felhatalmazása alapján eljárva, a vagyon felmérése után az Üt. 76. § (6) bekezdésére figyelemmel a hitelezőkkel kellett volna – bírósági eljáráson kívül – elszámolnia, s erről a közjegyzőnek beszámolnia.

Eljárásom során – a jogutód nélkül megszűnt ügyvédi iroda vagyonrendezésének szabályozása hiányában – figyelembe vettem a MÁV ÁBE megszüntetési eljárása kapcsán született 2/2008. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat azon rendelkezését, miszerint „a jogi személy tulajdonjoga – jogutód nélküli megszűnése ellenére – fennmarad, a polgári jogviszonyokból eredő jogai és kötelezettségei sem szűnnek meg, mert ellenkező esetben azokról a felszámolók sem rendelkezhet-

Eljárásom alatt a tevékenységemet érintően több alkalommal módosították mind az Üttv.-t, mind az irodagondnokságra vonatkozó szabályzatot. Az Üttv. 2019. január 1-jén hatályba lépett változásaival kapcsolatban azonban nem rendezték egyértelműen azt a kérdést, hogy a változások mikortól alkalmazandók. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdése szerint a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal

Az eljárásnak meg kellett, felelnie a régi és az új ügyvédi törvénynek, illetve a vonatkozó kamarai szabályzat rendelkezéseinek és igazodnia kellett a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljáráshoz is.

nének, ugyanis sem a felszámoló, sem az alapszabályban a vagyon átvételére kijelölt szervezet nem tekinthető a megszűnt szervezet speciális jogutódjának, ez utóbbi csak a kötelezettségektől megtisztított vagyon várományosa”. A jogegységi határozat szerint továbbá „az a jogalkotói szándék is megállapítható, hogy a jogi személyt – a megszűnéséről szóló döntés ellenére – vagyonának felszámolása, végelszámolása érdekében fennállónak kívánta tekinteni, és ebben a körben a jogalanyiságát fenn kívánta tartani abból a célból, hogy a képviseletében eljáró felszámoló (végelszámoló) a követeléseket behajthassa, a kötelezettségeket teljesíthesse, és a megmaradt vagyont a jogszabályokban megjelölt személynek, szervezetnek átadhassa”. A jogegységi határozat ezen túlmenően rögzíti, hogy „a kijelölés polgári jogi szerződéssel, megbízással megy végbe, amely magában foglalja a meghatalmazáson alapuló képviseleti jogot is, mert a felszámolók csak a jogi személy nevében tehetnek érvényes jognyilatkozatot. Erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában saját nevükben más személy vagyonáról nem rendelkezhetnek.”

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzése, valamint az általam figyelembe vett eseti döntés és jogegységi határozat alapján úgy kellett lebonyolítani az eljárásomat, hogy megfeleljen a régi és az új ügyvédi törvény, illetve az irodagondnokokra vonatkozó kamarai szabályzat rendelkezéseinek, ugyanakkor igazodjon – amennyire csak lehet – a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljáráshoz is. kell rendelkeznie. A 2. § (2) bekezdése alapján a jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A 15. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.

A magam részéről egyetértettem volna azzal, hogy a folyamatban lévő ügyben is alkalmazzuk a Ctv. vagyonrendezési eljárására vonatkozó rendelkezéseit, de a jogalkotásról szóló törvény, valamint az Üttv. módosításánál az átmeneti rendelkezések hiánya okán ez nem volt egyértelmű, ugyanakkor a bírósági gyakorlat és a Fővárosi Ítélőtábla végzése alapján a Ctv. vagyonrendezési eljárása analóg módon történő alkalmazását láttam megfelelő megoldásnak.

A jelzálogjogosultak követelésével kapcsolatban az eljárás során kérdéses volt az elévülés. A jelzálogjogosultak követelése a taggal szemben nem évült el, mert a követelés behajtására tett intézkedések folyamatosak voltak vele szemben, továbbá végrehajtási eljárás volt folyamatban. Az elévülés az ügyvédi irodával szemben sem volt megállapítható, mert a Ptk. 326. § (2) bekezdés szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvé-

nyesíthető, ha az elévülési idő már eltelt. Az elévülésre vonatkozó ezen rendelkezéseket az új Ptk. 6:24. §- is tartalmazza.

Irodagondnok kijelölése A Budapesti Ügyvédi Kamara 2018. május 14-én kijelölt irodagondnoki feladatok ellátására. A kijelölő határozat indokolása szerint a kamara hitelt érdemlő tudomást szerzett arról, hogy a már törölt ügyvédi irodának van vagyona, többek között tulajdonában áll egy ingatlan. Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 85. § (2) b) pontja alapján az (1) c) pontja szerinti esetben az ügyvédi iroda ni az ügyvédi díjakat. Eljárása során jogosult az ügyvéd, európai közösségi jogász, ügyvédi iroda irataiba betekinteni. A törvény újítása, hogy a jogutód nélkül megszűnő ügyvédi iroda vagyoni helyzetét is rendezi: meghatározza azokat az irodagondnok által ellátandó feladatokat, melyeket az irodavezető mulasztása esetén meg kell tenni. Ennek keretében az irodagondnok felméri az ügyvédi iroda vagyoni helyzetét, rendezi a tartozásait, a hitelezők kielégítése céljából szükséges értékesíti vagyoni eszközeit, továbbá kielégíti a hitelezői igényeket, felosztja a vagyont, végső soron pedig megszünteti a működést.”

vagyoni helyzetét felméri, követeléseit behajtja, tartozásait kiegyenlíti, jogait érvényesíti, kötelezettségeit teljesíti, vagyoni eszközeit pedig szükség esetén értékesíti, a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyont az ügyvédi iroda tagjai, illetve örökösei között pénzben vagy természetben felosztja, és az ügyvédi iroda működését megszünteti.

Az új ügyvédi törvény (Üttv.) irodagondnokokra vonatkozó részének indokolása szerint „az irodagondnok a feladatainak teljesítése során az ügyfelek jogainak és jogos érdekeinek szem előtt tartásával, károsodástól való megóvása érdekében jár el. A korábbi szabályozással azonosan feladatkörében továbbra is ellátja a halaszthatatlan jogi cselekményeket, rendelkezési jogot nyer az ügyvédi letéti számla, fizetési számla és átvett vagyontárgyak felett, valamint megkísérli beszed-

A régi ügyvédi törvény (Üt.) is szabályozza az ügyvédi iroda vagyonrendezését. A 76. § (6) bekezdése szerint a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont az alapító okirat eltérő rendelkezése vagy megegyezés hiányában a tagok között vagyoni hozzájárulásuk arányában kell felosztani.

Az eljárás menete röviden Az eljárásom során az ügyvédi iroda tulajdonát képező ingatlan a törvényes örökösökkel és a végrendeleti örökössel egyeztetve adásvételi szerződéssel került értékesítésre. A gondnokolt ügyvédi iroda tulajdonát képezték az irodában található bútorok és lámpák, amelyeket az ügyvédi iroda volt tagja – aki egyben az ügyvédi iroda elhunyt tagjának egyedüli és általános végrendeleti örököse is – megvásárolt ingó adásvételi szerződéssel. Az ügyvédi iroda vagyonát képezte továbbá az irodában található festmények egy része, amelyeket az ügyvédi iroda volt tagjának (és végrendeleti örökösének) szerződéssel felelős őrzésébe adtam a hagyatéki eljárás végéig.

Az ingatlanra adó- és értékbizonyítvány került beszerzésre az adásvételi szerződést megelőzően. Az eladott bútorokra elfogadtam a volt tag tagsági jogviszonyának megszűnésekor készült elszámolás szerinti értéket. Az eladás alapján befolyt vételárak kapcsán felmerült, hogy lesz-e adókötelezettség, ezért megkerestem a NAV-ot. A megkeresésre érkezett válasz alapján adókötelezettség a jogutód nélkül megszűnt ügyvédi iroda értékesítései miatt nem keletkezik.

Az irodagondnoki kijelölést követően az ügyvédi irodában található iratok alapján megállapítható volt, hogy az ügyvédi iroda mely bankoknál vezethetett bankszámlát. A pénzintézeteket írásban megkerestem, így kiderült, hogy több bankszámlája van az ügyvédi irodának, amelyeken a letéti számla kivételével tartozás volt. A bankszámlák zár alá vételét még a Fővárosi Bíróság rendelte el az ügyvédi iroda törlését megelőzően. A zár alá vétel a bankszámlák megszüntetését nem tette lehetővé. Eljárásom során több alkalommal kértem a banknál az ügyvédi iroda még meglévő bankszámláinak megszüntetését a 2009. évi LXXXV törvény 18. §-a alapján, mely szerint a pénzforgalmi számlát a pénzforgalmi szolgáltató azonnali hatállyal megszünteti, ha a nyilvántartást vezető szervezettől származó okirattal a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett szervezet nem igazolja, hogy a nyilvántartásban szerepel. Igazoltam a bank részére, hogy az ügyvédi iroda 2010-ben jogutód nélkül megszűnt.

A bankkal történt levélváltások és többszöri személyes ügyintézés sokáig nem vezetett eredményre, ezért közvetlenül megkerestem a Fővárosi Törvényszéket a zár alá vétel feloldása érdekében. Megkeresésemre soha nem érkezett válasz a törvényszéktől, viszont a bank tájékoztatott, miszerint a Fővárosi Törvényszék tájékoztatása alapján a NAV az illetékes eljáró hatóság a zár alá vétel feloldása ügyében, egyúttal arról is tájékoztattak, hogy a NAV-nál kezdeményezték a zár alá vétel megszüntetését. Ezt követően néhány hónap elteltével a bank végül arról tájékoztatott, hogy „a bankszámlák zárolása az eljáró hatóságokkal történt egyeztetéseket követően feloldásra került”.

A zár alá vétel feloldására tekintettel ismét kértem a bankszámlák megszüntetését, aminek során az ügyintéző arról tájékoztatott, hogy olyan kamarai határozatra lenne szüksége a pénzintézetnek, amely a bankszámla megszüntetésére is kiterjedő hatállyal bír. A kamara kérésemre az irodagondnoki kijelölésemet meghosszabbította határozatlan időre. A határozatot és az irodagondnokságról szóló szabályzatot megküldtem a banknak, így végül sikerült megszüntetni a bankszámlákat. Az ügyvédi iroda letéti számláján lévő összeget a bank átutalta az általam megjelölt elkülönített számlára, semmilyen banki költséget nem vontak le. Az ügyvédi iroda törlésekor eljáró irodagondnok záró jegyzőkönyve szerint az ügyvédi iroda minden ügyfelével elszámolt, folyamatban lévő ügyekben nem látott el ügyvédi tevékenységet, letétet nem kezelt.

Az ügyvédi iroda vagyonrendezését a hitelezői felhívásokkal közzétettem két országos napilapban a szabályzatunknak megfelelően, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara weboldalán.

Az eljárás során bejelentett hitelezői igényekből kizárólag a jelzálogjogosultak hitelezői igényeit ismertem el és fizettem ki. A közüzemi szolgáltatók felé fennálló tartozásokat nem ismertem el, illetve a kötelezettségeket végül a vevő rendezte, és nem számoltuk el egymás között, úgyhogy nem merült fel költségként.

Az irodagondnoki teendőkkel és az új szabályozással kapcsolatos észrevételeim Szerintem ellentmondásos és számos félreértésre adhat okot az irodagondnok jogkörének kiterjesztése a fizetési számlák feletti rendelkezési jogra, az ügyvédi díjak beszedésére, gazdálkodásra, hitelezői igények kielégítésére, vagyonfelosztásra, örökösökkel való – gazdálkodással kapcsolatos – egyeztetésre.

Az ügyvédi iroda gazdálkodása nem tartozik a szoros értelemben vett ügyvédi tevékenységek közé. Az irodagondnok eljárása véleményem szerint kizárólag az ügyvédi tevékenység folyamatosságának biztosítéka és e szempont alapján az ügyfélérdekek biztosítása, végső soron az ügyfélvédelmet szolgálja. A gazdálkodás ehhez a célhoz, illetve a korábbi szabályozáshoz képest hosszabb távú és terjedelmesebb feladat. A jelenlegi szabályozás szerint az irodagondnok szerepe gyakorlatilag a felszámolói szerepkört is betölti.

A pénzforgalmi számlák feletti rendelkezési jog, a vagyonnal való gazdálkodás, a hitelezői igények kielégítése – ezzel kapcsolatban az igények elismerése, mérlegelése –, a vagyontárgyak értékesítése álláspontom szerint nem kellene hogy az irodagondnok feladata legyen. A szabályozás sem elég részletes, kérdéseket vet fel önmagában az is, hogy például a vagyontárgy értékesítése milyen szempontok szerint történjen. A hatályos szabályozás a csődtörvény mellett felállított egy kvázi felszámolási eljárást azzal a különbséggel, hogy az irodagondnok sokkal kevesebb lehetőséggel rendelkezik, nincs meg a felszámolási eljárás lebonyolításához szükséges képzettsége és felelősségbiztosítása, illetve teljesen alaptalanul sokkal kevesebb díjazásban részesül, mint a felszámoló

Az irodagondnok jelenleg a kamarával megbízási jogviszonyban végzi tevékenységét, minden felelősséget neki kell vállalnia. Ezen túlmenően az irodagondnoki tevékenységgel járó készkiadásokat is az irodagondnoknak kell megelőlegeznie. Ez nem szerencsés, de nem is korrekt, mert végső soron az irodagondnoki tevékenység tipikusan kamarai feladat, az ügyvédi kar érdekét szolgáló olyan közfeladat, amelynek lényege az ügyfélérdekek védelme és az okiratbiztonság. Ennek a feladatnak nem lehet egyedüli felelőse, sem költségviselője egy irodagondnok. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az irodagondnok kamarai tisztség legyen.

Az ügyvédi irodák elleni fizetésképtelenségi eljárások lehetővé tétele óta problémát okozott, hogy a felszámoló nem lép az ügyvéd helyébe az ügyfelekkel való jogviszonyban, tehát nem veheti át az ügyfelek iratait az ügyvédi iroda vezetőjétől, mert az ügyvédi titkot képez, nem veheti át a letétbe tett összegeket, mert az nem az ügyvédi iroda vagyona stb. Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 85–86. §-a és 96–98. §-a tartalmazza az irodagondnok intézményét és a felszámolóval való kapcsolatának alapelemeit. Felszámolás esetén a jogi képviselet iratait és a letéteket az irodagondnok, míg a működés gazdasági, pénzügyi iratait – felszámolás esetén – a felszámoló veszi át. Ez alapján az irodagondnokság szabályozására két megoldási javaslatom lenne. Az egyik, hogy az irodagondnok ügyvéd lehessen egyben felszámoló is, aki szerepel a felszámolók névjegyzékében. Ez esetben a felszámolást is irodagondnok végezné. A másik megoldás, hogy visszatérünk az eredeti funkcióhoz, legyen éles határ a gazdálkodás és a szorosan vett ügyvédi tevékenység között nemcsak a felszámolási eljárás esetén, hanem általános jelleggel minden olyan esetben, amikor irodagondnokot jelöl ki a kamara, tehát az irodagondnok kizárólag az ügyvédi tevékenység gondnoka legyen.

Ebből a szempontból logikus és valószínűleg jó megoldás, hogy az ügyvédi iroda jogutód nélküli törlését követően – ha olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt ügyvédi iroda volt a tulajdonosa – a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti vagyonrendezési eljárást kell lefolytatni azzal, hogy a törölt cégre vonatkozó rendelkezéseket a törölt ügyvédi irodára kell alkalmazni. Ebben az esetben ugyanis ügyvédi tevékenységet érintő ügyekkel, iratokkal – az ügyvédi iroda jogutód nélküli megszűnése miatt – valószínűleg nem kell már foglalkozni, így nem okoz problémát, hogy nem ügyvéd látja el az utólagos vagyonrendezést, hanem a felszámolói névjegyzékben szereplő felszámoló.

Érdemes lenne az irodagondnokságról egy összefoglaló tájékoztató elkészítése, amelyet a Magyar Ügyvédi Kamara weboldalán közzéteszünk a kollégák és ügyfeleink számára. Számtalanszor előfordult például, hogy felszámolók kerestek meg az Üttv. 98. § (5) bekezdésben írt iratok átadása miatt, illetve az ügyvéd, ügyvédi iroda vagyoni helyzete felől érdeklődtek. Ezekben az esetekben tájékoztattam a felszámolókat az irodagondnok felszámolás esetén végzendő tevékenységéről, ami a felszámoló eljárására tekintettel kizárólag a szoros értelemben vett ügyvédi tevékenységet jelenti (ügyfelek, hatóságok tájékoztatása, ügyiratok számbavétele, kiadása), és nincs köze a gazdálkodáshoz. A kamarai honlapon ezenfelül feltüntethetnék, melyik ügyvédnek ki az irodagondnoka, illetve helyettes ügyvédje, jóllehet ezt a törvény is tartalmazza (Üttv. 190. § (1) e) pontja), de egyelőre nem tökéletes még a nyilvántartás.  Budapest, 2022. október 1.