Ügyvédek Lapja 2024/5

LXIII. évfolyam 5. szám

Dr. Kiss Attila Balázs:

2024 szeptember–október

Az ügyvédi irodák különleges célpontjai lehetnek az informatikai adathalász támadásoknak.

Védekezni ez ellen ma már az egyik legfontosabb feladat.

Hogyan kapunk az információbiztonsághoz segítséget?

AZ ÜGYVÉDEK BIZTOSÍTÓJA.

BALESET? BETEGSÉG?

VAN KÉT JÓ VÁLASZUNK

Praetor A baj bárkivel megtörténhet, ezt mi pontosan tudjuk.

Akár velünk vagy családtagjainkkal is.

A MÜBSE PERFEKT PRO Ügyvédi Balesetbiztosítás nem előzi meg a bajt, de nagyon nagy segítséget jelent.

Otthoni, közelekedési vagy sportbaleset? A biztosítás választható csomagokat (gyermek csomaggal is), széleskörű fedezetet és magas szolgáltatási összegeket kínál, rendkívül kedvező díj ellenében.

Még többet szeretne?

Válassza az exkluzív MÜBSE PERFEKT PRO MED Ügyvédi Egészségbiztosítást, amellyel járóbeteg-szakorvosi ellátásokat, labor- és diagnosztikai vizsgálatokat, ambuláns és egynapos műtéteket, nagyértékű diagnosztikai eljárásokat vehet igénybe – hosszú várakozás nélkül. És ha ez nem elég, non-stop orvosi tanácsadást nyújtunk és prevenciós kiegészítő szolgáltatásokat is választhat.

Részletek: www.mubse.hu

A biztosítás szolgáltatója az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt.

Egy szoftverben minden, amire egy ügyvédnek szüksége van A Praetor egy olyan praxismenedzsment szoftver, amit kifejezetten ügyvédi irodák számára fejlesztettek. Úgy alkották meg, hogy a nagyobb, komplexebb működésű ügyvédi irodák számára is hatékony segítséget jelentsen az adminisztrációs feladatok ellátásában.

Kíváncsi a szoftver működésére?

Kollégáink örömmel tartanak személyre szabott, online bemutatót Önnek és munkatársainak.

• Egy virtuális túra keretében megnézheti a szoftver működését.

• Megismerheti a személyre/irodára szabható funkciókat.

• Felteheti kérdéseit és egyeztethet egyedi igényekről.

Kipróbálná a Praetor Ügyvédi Ügyviteli rendszert?

Kérjen bemutatót! ↓ https://www.wolterskluwer.com/hu-hu/ solutions/praetor-hu/kerjen-bemutatot

Tartalom 2

Hivatásrendünk az önbecsülés, a társadalmi elvárások és a lehetőségek örök feszültségében

5

Tudnak-e a védőügyvédek sakkozni?

14

A műkincsforgalom legális keretei Magyarországon

21

Adózói magatartások azonosítása a büntetőeljárásban

26

Rangsor és perbejegyzés

30

IT-biztonság az irodában

36

Előre látta a folyamatokat, összefüggéseket – Sárközy Tamás életműve

Dr. Visegrády Zoltán Dr. Fenyvesi Csaba

Dr. Bittsánszky Géza Ádám

Dr. Tóth Attila Tas Dr. Hidasi Gábor

Dr. Kiss Attila Balázs

Dr. Gerő Tamás beszélget dr. Pázmándi Kingával és dr. Verebics Jánossal

42

A választottbíráskodásról – két fejezetben

46

Limcsi ügyvédsztori – A fecni

Dr. Schmidt Richárd

Dr. Sándor István könyvének bemutatója

Helyesbítés Az Ügyvédek Lapja előző, 2024-/3-4. (összevont) lap­ számának 19. oldalán: Dr. Bérdi Beatrix, a Pécsi Ügy­ védi Kamara felügyelő bizottsága elnökének a fotója alatt sajnálatos módon, tévedésből nem az ő neve ol­ vasható. A szerkesztőség ezért a kellemetlenségért minden érintettnek, egyben lapunk minden olvasójá­ nak szíves elnézését kéri.

Ügy­vé­dek Lap­ja A Ma­gyar Ügy­vé­di Ka­ma­ra hi­va­ta­los lap­ja Meg­je­le­nik: kétha­von­ta Pél­dány­szám: 15 300 Főszer­ kesz­tő: Dr. Havasi Dezső Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor A szer­ kesz­tő­ség cí­me: Ma­gyar Ügy­vé­di Ka­ma­ra, 1054 Bu­da­ pest, Szemere u. 8. Ki­ad­ja: PanPress Kft. Fe­le­lős kiadó: a Panpress Kft. ve­ze­tő­je. Lap­igaz­ga­tó: Kom­lós At­ti­la Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Te­le­fon: (+36-1) 633-3366 Fax: (+36-1) 700-1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594-1/2007 (Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­del­mi Hi­va­tal) ISSN 1216-9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes Fotók: Panpress, archív, Panpress saját és Adobe Stock, továbbá: Lang Róbert (Kaposvár, 5-9. old.), Kaszás Gergő Budapest, 13-14. old.), Pápai Zoltán (Tata, 20-22. old.), Kiss Albert (Szekszárd, 23-25. old.) Tóth Fotó (Szombathely, 6-7. old.), Szentesi György (Békéscsaba, 33-36. old.)

Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Mozgalmas őszünk lesz Az első félévben lezajlottak a területi kamarai beszámoló közgyűlések. Er­ ről az Ügyvédek Lapja fényképes tudósításokban beszámolt, összegezve ezek eredményét. Némiképp megnyugtató, hogy egy kamara kivételével a bevéte­ lek és kiadások egyensúlyban vannak, de több kamaránál ehhez a megtaka­ rítások részbeni bevonása is szükséges volt és ebben az évben is szükséges lesz. Hosszabb távon e negatív tendencia megállításához tagdíj emelés vagy - függetlenségünket nem sértő módon - külső források bevonása szükséges.

A közgyűlések mindegyikén felvetődött a kirendelések alacsony óradíja, tetézve ezek fizetési késedelmével a rendőrség részéről. A folyamat jogbiz­ tonsági kockázatokat is rejt, mert főleg kisebb létszámú kamaráknál, egyre nehezebb motiválni az ügyvédeket a hatékony védelem kirendelés során történő ellátására.

Sok kérdés érkezett a 32/ 2003-as IM rendelet tervezett módosításával kapcsolatban, arra is figyelemmel, hogy a MÜK már egy évvel ezelőtt, majd idén tavasszal ismét szövegszerű javalattal élt a jogalkotónál. Időközben a Kúria egyik tanácsa precedensértékű határozatban foglalta össze azokat a szempontokat, amelyeket a bíróságnak figyelembe kell venni perköltség mérséklési döntése meghozatalakor. Mondhatni, célegyenesben vagyunk, mivel szeptember elején a társadalmi vita keretében ismét véleményeztük a rendelet sok pozitívumot tartalmazó, bár ügyvédi/jogtanácsosi szempontból közel sem ideális - reméljük utolsó - változatát.

A nyárutó békéjét az ÁNYK-t - elégtelen tájékoztatás mellett, szakaszo­ san - leváltó iForm gyermekbetegségei borzolták. A begyűjtött ügyvédi észre­ vételek csokrát benyújtottuk az OBH-hoz és az igazságügy miniszterhez, a program javítását kérve.

Az év slágertémája változatlanul az E-Ing „saga”. Az új ingatlan-nyilván­ tartási törvény hatálybalépésének dátuma változatlan, 2025 január 15. Az újdonság az, hogy előreláthatólag legalább fél évig, az új szabályok alkal­ mazásával, minden ügyvéd papíralapon is beadhat bejegyzési kérelmet.

Természetesen az E-ing eljárási jogosultságot szerzett ügyvédek elektroni­ kus úton is kezdeményezhetik az eljárást. A meghatalmazást ugyan eddig kézzel is alá lehet írni és a többi okirattal együtt beszkennelve vagy papír alapon kell benyújtani.

Köszönhetően a MÜK Oktatási és Akkreditációs bizottságának, informa­ tikusainknak, és a szakmai anyagok elkészítőinek, a kötelező elméleti anyagból jelen cikk megírásakor már több mint 1700-an eredményes teszt­ vizsgát tettek. Az elektronikus eljárás megnézendő, de nem vizsgaköteles anyaga néhány napja kiegészült egy gyakorlati videóval, amelyet több is kö­ vet majd a hatályba lépésig. Kétségtelen, hogy rajtunk kívülálló okokból ja­ nuár 15-én kellő gyakorlási lehetőség melletti éles indulás lesz, de reméljük az addig megismert szimulációs felkészítő anyagok megfelelő segítséget nyújtanak a bátor pioníroknak.

Hogy gondjaink ne csökkenjenek, sötét viharfelhők tornyosulnak az ügy­ védi letétek körül.

Eddig csak a pénzmosás elleni harc mezején kerültünk tűzközelbe. Az Al­ kotmánybíróság július 11-i határozata viszont egyenesen kibiztosított akná­ kat helyezett el ezen hagyományos ügyvédi intézmény alá.

Mulasztásos alkotmánysértést megállapítva, nem kevesebbet írt elő a jogalkotó számára, mint 2025 június 30-ig gyakorlatilag objektív ügyvédi fe­ lelősséget tartalmazó jogszabály megalkotását a letétek maradéktalan ki-, vagy visszafizetésére. Ez azt jelenti, hogy a letéttel kapcsolatos bűncselek­ mény esetén is biztosítani kell a teljes letéti összeg kifizetést. Ha erre az le­ téteményes nem képes, a biztosítónak, illetve a teljes közösségnek kell helyt állnia. A MÜK Letéti Bizottsága az IM-mel együttműködve dolgozik egy kevés­ bé hátrányos szabályozás megalkotásán.

Egyébként is mozgalmas őszünk lesz. Erről a jogalkotási terv is gondos­ kodik: készül az egységes jogi személyi nyilvántartás 2.0 változata, sor kerül a pmt. szabályok módosítására is.

Szóval tanulni- és tennivalónk lesz bőven.

Emellett ünnepelni is fogunk. Hagyományos Ügyvédnapunkat november 16-án tartjuk. A délelőtti ünnepi ülés most is a Kúria dísztermében lesz. Az esti Ügyvéd Bál viszont új helyen a Marriott Szállodában, nagyobb befogadó kapacitással. Szívesen fogadjuk a kar közreműködését mind a feladatok el­ látásában, mind a kellemesebb programokon.

Dr. Havasi Dezső

2

Történelmi tükör

Hivatásrendünk az önbecsülés, a társadalmi elvárások és a lehetőségek örök feszültségében Érdekes és igen sok tekintetben tanulságos, az ügyvédség hivatásrendi sajátosságaiból – és a mindenkori társadalmi, gazdasági, politikai összefüggésekből is – következő történeti, a XX. század eleji kutatásokra hivat­ kozva egyfajta történelmi tükörben próbálom megvizsgálni a jelen, konkrétan a Pécsi Ügyvédi Kamarában tapasztalt fegyelmi állapotokat, különös tekintettel arra, hogy idén 150 éves az első ügyvédi törvény. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ennyi idő távlatában mi változott, min sikerült az ügyvédségnek változtatnia, és melyek azok a pontok, amelyek a mi ügyvédi generációnkra váró feladatok. Érdemes azzal is őszintén szembe­ néznünk, hogy melyek azok a területek, amelyeken, úgy tűnik, egyelőre nem és amelyeken talán sohasem lehet majd változtatni.

Dr. Visegrády Zoltán ügyvéd, a Pécsi Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa A feudális

A magyar ügyvédség válsága címmel tartott előadást Szende Pál a Társadalomtudományi Társaság 1910-ben megtartott ülésén. Az előadás témája az ügyvédség helyzete volt az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi 34. törvény bevezetése óta eltelt akkor harmincöt évben. Előadásában kitért az ügyvédség történeti fejlődésére 1874-ig, az ügyvédi pálya azt követő elözönlésére, ennek okaira.

Az egyik okként a magyar ügyvédi kar két eltérő jellemvonású típusát jelölte meg.

a másikra tolja a felelősséget, az ügyvédek szerint a viszályok oka a bíróságok lenéző magatartásában rejlik, a bírák viszont az ügyvédek modortalanságában látják a baj forrását.

A bírák nézete szerint az ellentétek oka az, hogy az ügyvédek zöme nem abból a társadalmi osztályból kerül ki, mint a bíróság tagjai. A bírák szerint az ilyen ügyvédek létezésének már a ténye is modortalanság.

A bíróságok ügyvédellenes hangulata főleg abban nyilvánult meg, hogy hihe-

Az ügyvédi pálya oly mértékben zsúfolt lett, hogy 1910-re szinte elviselhetetlenné vált. Budapesten 1875-ben 650 ügyvéd praktizált, 1910-ben már kétezer.

Az egyik típus a feudális, akik körébe azok az ügyvédek tartoztak, akik régi nemesi családból származtak, vagy olyan társadalmi osztályokból, akik azonosították magukat a nemesi réteggel, mondhatni, ez a réteg volt a dzsentri.

Róluk megállapítható volt, hogy figyelmük azért terjedt a jogi pálya felé, mert a jogi tanulmányok elvégzése kevésbé volt fáradságos és megerőltető, mint az orvosi és mérnöki hivatáshoz szükséges minősítés megszerzése. A bírói vizsga előfeltételei 1874-ben sokkal kedvezőbbek voltak, mint az ügyvédi, az ügyésziről nem is beszélve.

Ezen ügyvédtípus és a bírók között gyakoriak az összetűzések, mindegyik fél

tetlenül alacsonyan állapították meg az ügyvédi munka díjazását, és ezen a gyakorlaton az ügyvédi kamarák évtizedes panaszai ellenére sem akartak változtatni.

A merkantil

A második csoport az úgynevezett merkantil típus, akik az ipar és a kereskedelem körében keresték a megélhetésüket. Számukra a társadalmi felemelkedés egyedüli módja az értelmiségi pályára lépés, amelyek közül a legtöbb kilátást az ügyvédség nyújtotta. Szegényebb osztályból származtak, jelentős terhet jelentett számukra mind az egyetem elvégzése, mind pedig az ügyvédjelöltként eltöltött időszak finanszírozása, majd praxisuk megnyitása.

Az ügyfelek bizalmatlansággal fordultak azok felé az ügyvédek felé, akik előleget kértek, inkább olyanokhoz mentek, akik nem kértek. A szegényebb ügyvédek azonban nehezen tudták saját jövedelmükből megelőlegezni a perköltséget.

Emiatt a merkantil típusú ügyvédek kénytelenek voltak tetemes adósságot vállalni, hogy az előlegkéréssel ne keltsenek bizalmatlanságot az ügyfélben.

Túlzsúfoltság a pályán – és okai

Az ügyvédi pályán észlelhető túlzsúfoltság egyik oka Szende Pál elemzése szerint az egyetem könnyebb elvégzése volt, így aki közhivatalban vagy politikai pályán akart érvényesülni, az is a jogi tanulmányokat választotta. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Történelmi tükör

Az ügyvédi pálya oly mértékben zsúfolt lett, hogy 1910-re szinte elviselhetetlenné vált. Budapesten 1875-ben 650 ügyvéd praktizált, 1910-ben már kétezer.

Több ügyvéd volt ekkor Budapesten, mint Bécsben és Berlinben. Nagyváradon, Győrben és Temesvárott 65-100 százalékkal emelkedett a létszám öt év alatt.

A létszámnövekedés negatív következményei

A létszám folyamatos és jelentős növekedése értelemszerűen a megbízások, következésképpen az ügyvédi munkavállalás csökkenéséhez vezetett.

További káros következménye volt, hogy az ügyvédi visszaélések folytán keletkezett fegyelmi büntetések (praxismegvonás) miatt a zugírászat minden faja rendkívüli módon elterjedt. Ezt segítette elő az újabb törvényhozás irányzata, hogy kisebb jelentőségű ügyekben egyre szűkebb körre szorította az ügyvédi kényszert. Zugírászattal Magyarországon – a vizsgált időszakban – több mint tizenötezer ember foglalkozott.

Az ügyvédi kamarák állandóan panaszkodtak a községi jegyzők magánügyvédkedése miatt. A különböző kormányok e panaszok elől rendszerint azzal tértek ki, hogy a községi jegyzők fizetése oly csekély, hogy nem lehet tőlük megvonni ezt a mellékjövedelmet. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Időközben erősen megdrágult a megélhetés. Az ügyvéd, akinek a bizalomra éppoly szüksége van, mint a kereskedőnek, kénytelen volt – hacsak nem akarta eljátszani meglévő tekintélyét – alkalmazkodni az osztályára jellemző életmódhoz és társadalmi színvonalhoz.

Az ügyvédi kar körében is kétségbeesett licitálás indult meg, hogy ki vállalja el olcsóbban az ügyeket. Ennek következtében az ügyvédi munkadíjak gyakran valósággal az éhbér színvonalára süllyed-

nyoknak, legjobban az mutatja, hogy ekkor Angliában és Franciaországban inkorrektségnek tekintik – és a karból való kizárást is magával vonja –, ha valaki per útján akarja érvényesíteni megszolgált ügyvédi díját. Ausztriában ellenben fegyelmi eljárás alá esik az az ügyvéd, aki a megállapított ügyvédi díjszabáson alul vállal ügyet.

Magyarországon azon ügyvéd ellen indul fegyelmi eljárás, aki perveszteség esetén lemond arról, hogy ügyvédi munkáját a készkiadáson felül is jutalmazzák.

Az ügyvédi kar körében is kétségbeesett licitálás indult meg, ki vállalja el olcsóbban az ügyeket. A munkadíjak gyakran az éhbér színvonalára süllyedtek. tek. Az úgynevezett készkiadásos megállapodások – amelyek szerint a megbízó fél pervesztesség vagy a követelés behajthatatlansága esetén csak a készkiadásokat köteles megfizetni ügyvédjének – egyre nagyobb teret kaptak, és az ügyvédi kamarák fegyelmi bíráskodása igen kevéssé tudott gátat szabni a folyamatnak.

Az erkölcs és a gazdasági viszonyok kölcsönhatása

Azt, hogy az erkölcsi elvek és felfogások mennyire függvényei a gazdasági viszo-

Az ügyvédi jövedelem oly természetű, amely minden ellenőrzés alól kibúvik. Az ügyvédség, nehogy a társadalom bizalmát csökkentse, igyekszik a leggondosabban eltitkolni anyagi helyzetét.

Némi támpontot nyújtanak mégis a következő adatok: a budapesti ügyvédi kamara területén 1909-ben 480, 1910ben 476 ügyvéd maradt hátralékban a kamarai és nyugdíjjárulékkal. 1909-ben több mint háromszáz ügyvéd ellen vezettek eljárást. Nemfizetés miatt 216 ügyvéd ellen kellett a törlési eljárást megindítani.

3

4

Történelmi tükör

Ügyvédnyomor

A fegyelmi ügyek nagy száma is az ügyvédnyomor jele.

Budapesten a XX. század elején háromszáz olyan ügyvéd volt, aki négyezer koronánál kevesebbet keresett, a budapesti ügyvédi kar zöme az ügyvédség szervezetének reformját sürgette, ettől mint csodaszertől várva gyógyulást. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy az ügyvédség eljutott oda, ahová a kisiparosság: nyomasztó anyagi helyzetére már csak korlátozó intézkedések bevezetésétől remél segítséget.

Budapesten – de vidéken is – főleg abban nyilvánult meg a korabeli szóhasználattal proletarizálódási folyamat, azaz esetünkben az elszegényedés, hogy az ügyvédek mindinkább ügynöki teendőkre szorítkoztak, mivel egyre csökkent a szoros értelemben vett ügyvédi tevékenységből származó jövedelem.

A fővárosban és vidéken is egyre gyakoribb lett, hogy a fiatal ügyvédek kellő összeköttetés és anyagi eszközök híján nem tudtak irodát nyitni, kénytelenek voltak belépni valamely idősebb vagy tehetősebb ügyvédhez irodavezetőnek, később pedig százalékos jutalékkal társsá váltak.

A kamarák fegyelmi gyakorlatának anomáliái

Sokan azt hitték, hogy a fegyelmi bíráskodás szigorításával gátat lehetne szabni az ügyvédség elüzletiesedésének. Egy idő után azonban be kellett látni, hogy erre semmi remény.

Az ügyvédi kamarák fegyelmi gyakorlata – Szende Pál idézett elemzése szerint – iskolapéldája az osztály-igazságszolgáltatásnak. A fegyelmi esetek kilencven százaléka tipikusan „proletár-bűncselekmény”, amelyet az ügyvéd nem azért követ el, mert kapzsibb vagy gonoszabb a többinél, hanem azért, mert másképp nem tud megélni.

A vizsgált kor magyar ügyvédi kamaráinak fegyelmi gyakorlatára nem illik Anatole France-nak az a fényes és nagyon gyakran idézett mondása, hogy „a törvény felséges egyenlőséggel követeli meg a milliomostól és a koldustól, hogy kenyeret ne lopjon és a híd alatt ne háljon”.

Az ügyvédek visszaéléseit, az óriási nyomást, amelyet épp a legnagyobb

ügyvédek fejtettek ki a kliensek megszerzése érdekében, a szolgálatok, amelyeket gyakran egész néprétegek megrontásával az osztályuralomnak tettnek, azt a reklámot, amellyel a politikai sajtóban forgalomba hozták a nevüket, soha-

korábbi ügyekkel együtt hét eljárást függesztettek fel a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, az előzetes vizsgálatok megszüntetésével együtt 24 eljárás fejeződött be jogerősen, hét eljárás pedig jelenleg is folyamatban van. Hét ügyben a fegyelmi

Az ügyvédi kamarák nem kerültek abba a helyzetbe, hogy viselt dolgaikkal kelljen foglalkozniuk, mert befolyásuk olyan erős volt... sem vagy csak a legritkább esetben vonták fegyelmi eljárás alá.

Az ügyvédi kamarák még csak nem is kerültek abba a helyzetbe, hogy viselt dolgaikkal kelljen foglalkozniuk, mert befolyásuk olyan erős volt, hogy csírájában elfojtotta a megkárosítottak minden mozgolódását.

Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet a korszak kutatója – kikerülhetetlenül a fegyelmi bíróság elé került az az ügyvéd, aki hatvan koronát visszatartott, aki megosztozott egy fizetett közbenjáróval azon a sovány kereseten, amit neki juttatott, zugírászbeadványokat szignált, nagyobb cégtáblát tett ki a megengedettnél, vagy kétszer hajtotta be az adóson a perköltséget.

Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a fegyelmi bíráskodás felesleges, csupán rá akartunk mutatni, hogy a hibák oly tényezőkben rejlenek, amelyeket a kamarák fegyelmi hatásköre nem érhet el. És ma?

Lássuk, a mi kamaránk fegyelmi hatásköre mire terjedt ki 2023-ban. Örömmel jelentem, hogy a fegyelmi helyzet javult.

2023-ban 34 bejelentés érkezett kamaránkhoz, ez lényegesen kevesebb, mint 2022-ben, amikor 53 volt. A 34 bejelentés közül egy volt hatálytalan, két esetben nem rendeltem el az előzetes vizsgálatot, 31 esetben igen. A 31 esetben elrendelt eljárás eredményeképpen 16 esetben szüntettük meg az előzetes vizsgálatot, négy esetben figyelmeztetéssel, 15 esetben fegyelmi eljárást elrendelő határozat született.

A 2023-ban indult 15 fegyelmi eljárásból így hét alkalommal tárgyalás nélkül hozott határozatot a fegyelmi tanács, a

eljárás felfüggesztés alatt van, várunk a jogerős büntetőeljárások befejezésére.

A jogerősen befejezett eljárások esetében az eljárt fegyelmi tanácsok pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmaztak, kizárás és felfüggesztett kizárás büntetésre 2023-ban öt esetben került sor, ezek közül egy esetben alkalmaztak felfüggesztett kizárást. Négy kizárásból három korábbi felfüggesztett büntetőeljárások befejezése okán, ezek évtizedes fegyelmi befejezések voltak.

A kiszabott pénzbírságok legmagasabb összege egymillió forint volt, a legalacsonyabb százezer forint.

A másodfokú eljárásban eddig vagy helybenhagyó határozat született, vagy még nem fejeződtek be.

Az eljárások alapját képező bejelentések esetében két esetben rendőrkapitányságról érkezett átirat, bejelentés arról, hogy a kolléga ellen büntetőeljárás indult. Ezen esetekben a kollégák változatlanul elmulasztják a gyanúsítás haladéktalan bejelentését a kamara felé, ami önmagában fegyelmi vétség.

A gyanúsítások alapját ittas járművezetés – amelyet ügyvédjelölt követett el – és okirattal visszaélés képezte.

2022-ben fegyelmi eljárás alapját képezték még mulasztások, különösen polgári peres eljárásban tájékoztatás elmulasztása, letéti összeg bejelentésének elmulasztása, letéti összeg sikkasztása, letéti összeg téves kifizetése, megbízás megszűnése esetén ügyvédi munkadíjjal történő elszámolás elmulasztása, ügyek elvállalása anélkül, hogy a kolléga bármit is tett volna.  (A Pécsi Ügyvédi Kamara 2024. évi közgyűlésén elhangzott előadás szerkesztett változata.) Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Új utakon

Tudnak-e a védőügyvédek sakkozni?

Az első pillanatban talán meglepőnek tűnik a címben jelzett sakkjáték firtatása a bűnügyekben védői pozíció­ ban tevékenykedő kollégák körében, hiszen ez a játszma leginkább a bűnüldözők és a bűnelkövetők között folyik. A másodikban már talán felismerhető a szellemi (játék)modellem, némi analógiás készséggel pedig meg is fogalmazhatom a három fő játékrészt a büntetőeljáráson belül.

Prof. dr. habil. Fenyvesi Csaba egyetemi tanár, PTE ÁJK, Büntető- és Polgári Eljárásjogi Tanszék, ügyvéd

Felfogásom szerint ebben a bűnügyi „játékban” is van: 1. megnyitás, 2. középjáték, 3. végjáték.

Rögvest felvetem párhuzamos társaikat, a duálpárjaikat: 1. a helyszíni szemle (az elsődleges intézkedésekkel) mint megnyitás; 2. a nyomozás egésze (a további összes krimináltaktikai és technikai lépés) mint középjáték; 3. a bírósági szakasz (a tárgyalási bizonyítás) mint végjáték.

Ezekben már a védőügyvédek is részt vesznek, részt vehetnek (sőt hitem szerint részt kell venniük), ha kezdetben nem is dominánsan a kontinentális jogelvek alapján, de a büntetőeljárási kódexünk által is követelt hatékony védői tevékenység már magában foglalja, hogy a hivatásos védő ne pusztán szemlélő, passzív, álldogáló gyalogos legyen az örök játszmában. A tanulmány egy gondolati, cseppet sem kimerítő kísérlet arra, hogy melyik szakaszban milyen módon lépegethet a védőügyvéd. (Ha egyáltalán engedi sakkozni a jog és alkalmazója.)

I. A helyszíni szemle (az „első csapás”) mint megnyitás

A bűnelkövetők (a nagy játszmákban bűnözők) és a bűnüldözők közötti, évszázadok óta tartó sakkjátszma (sorozatelkövetőknél „szimultán partik”) kevés kivételtől eltekintve a bűnelkövetők nyitásával kezdődik.1 A kezdeti, világos bábus húzás (miközben ők a „rosszfiúk”, a „sötéttel”, sötétben játszók) szinte mindig a bűnös (általában zárt nyitású, titkolt) tettel indul, és – mint találó nevéből látható – a bűnüldöző szükségszerűen „üldözi”, követi a lépést, vagyis csak a reaktív (második) lépés, a sötét bábus, az ellenÜgyvédek Lapja 2024 | 5

támadás az övé. Ebből következően eleve hátrányban, egyúttal lépéskényszerben van, hiszen a sakkban is a világos élvezi az előnyt. Ha nagyon magas, mondhatni nemzetközi nagymesteri szinten űzi a bűnelkövető a játékot, akkor végig lépéselőnyben maradhat, győzhet. Itt jönnek be azonban a 64 mezős táblára teoretikusan (és szerencsére javarészt a még több mezős valóságban is) a kriminalisztikai princípiumok, amelyeket már most felsorakoztatok, hiszen köztük van az „első csapás” jelentősége is, ami kárpótolhatja, akár meg is fordíthatja a kezdeti lépéshátrányt (visszahódíthatja a centrumteret).

Logikája szerint így épül fel a hatos kriminalisztikai alapelvi sorom, mivel mindenekfelett a tényállást megalapozó fő kérdéseket kell tisztázni: 1. a kriminalisztikai hét fő kérdés (mi?, hol?, mikor?, hogyan?, ki?, kivel?, miért?), hogy megismerjük, rekonstruálhassuk a múltat; 2. a múlt megismerhető, mégpedig a nyomok, anyagmaradványok, vallomások, okiratok, elektronikus adatok segítségével; mivel 3. minden bűncselekmény hagy nyomot, amelyeket módszeresen össze kell gyűjteni, csakúgy, mint a személyi bizonyítékokat; így aztán 4. minden kriminalista annyit ér, amennyi adata van, az adatok tárháza pedig a helyszín és a hozzá kötődő elsődleges intézkedések; vagyis 5. az első csapás jelentősége, amiből kinyerhetjük és amivel megszerezhetjük a végső célunkhoz, az (egyedi) azonosításhoz szükséges adatokat; 6. a natura non facit saltum elve alapján (az én felfogásomban: a természet, az egyed nem ismétli önmagát).

E tanulmány csak az eredeti szakirodalmi (német) nyelven erste Angriff,2 angolul

pedig First Strike néven ismert „első csapás” („első támadás,” „első fellépés”, sakknyelven „első húzás” vagy „ütés”) taglalását igényli. Meglátásom szerint ez az alapelvvé érett követelmény mindazokat az elsődleges („király- és vezérszárnyi”) intézkedéseket – köztük az adatgyűjtést – foglalja csokorba, amelyeket a nyomozó hatóság a bűncselekmény tudomására jutását követően haladéktalanul, a lehető leggyorsabban megtesz az eredményes tényfelderítés érdekében, illetve amelyeket meg kell tennie.

Mivel válik ki, mi által több, miért emelem alapelvi trónusra?

Válaszként a következő érveket sorakoztatom fel: a) a kriminalisztikai tapasztalatok szerint az a tendencia figyelhető meg, hogy amelyik hatóság elhibázza, elmulasztja az „első csapás” lehetőségét és esélyét, annak vajmi kevés esélye van a pontos válaszadásra, a játszma megnyerésre;

5

6

Új utakon

b) ugyanez pozitív megközelítésben: aki él az „első csapás” lehetőségével, aki akkor és ott gyors és alapos, megfelel modern korunk kettős szorításainak,3 annak nagy esélye van a további sikerre, eredményes közép- és végjátékra is; c) a forró nyom mindig nagyobb esélyt ad a releváns adatok, köztük a tettes személyének felkutatására, mint a hideg, már kihűlt, rég lezajlott, időben és térben távoli cselekmény; d) annál könnyebb az emberi pszichében levő emléknyomok felidézése – fő szabályként, mivel néhány kivétel előfordul –, minél közelebb van az eseményhez, illetve ellenkezőleg: minél távolabb vagyunk időben a cselekménytől, annál nehezebb torzításmentes tükröt tartani az események elé (például annál többet tévednek a tanúk); e) nemcsak a pszichés, de a tárgyi nyomok fennmaradásának sem kedvez az idő, azok is halványulnak, eltűnnek a környezeti hatások miatt, és nem lépnek fel újra; f) annak ellenére, hogy az anyagmaradványoknál a partizán- (szinte kiirthatatlan) jellegüket, a szívósságukat, tartósságukat emelhetem ki, a frissesség előnye (legfeljebb lehetőség marad), de az azonosítási – különösen az egyedi – mindig csökken valamelyest; g) az „első csapás” váratlanul érheti az esetleg már képbe került tettest (a játszmaellenfelet) és védőügyvédjét is.

Letaglózhatja, sokkolhatja a gyorsaság (a rapid vagy villámsakk), a szembesítés a tettével, az idő rövidsége nem adja meg a tudatos, higgadt, kimunkált védekezés (a szekundánssal, így a védőügyvéddel való konzultáció) lehetőségét sem, sokkal könnyebb közvetlen bizonyítékként értékelhető, ma is értékes (korábban a bizonyítékok, mondhatjuk a sakkjátszma „királynőjének” tekintett) beismerő vallomást (is) elnyerni; h) az „első csapás” alkalmazható mind a nyílt, mind a titkos nyomozások körében; előbbinél a helyszíni szemle és a köré csoportosuló – forró nyomos – intézkedések adják meg a „vezérütést”, a titkosnál pedig a szisztematikusan végrehajtott előzetes titkos adatgyűjtést követő, gondosan előkészített, egyúttal váratlan realizálás – például kutatás, lefoglalás, azonnali kihallgatás, kényszerintézkedés – adja meg a csapás erejét.

A legutóbbi érv alapján nem haszontalan elemezni némileg a helyszíni szemlét mint az „első csapás” kardinális mozzanatát, ugyanis a statisztikai adatok – nem csak hazánkban – azt mutatják, hogy a bűncselekmények körülbelül hatvan-hetven százalékát az úgynevezett helyszínes bűncselekmények teszik ki. Ahol érdemes helyszíni szemlét tartani, ahol van mit keresni, kutatni, „fésülni”, ahol fellelhetők az azonosítási piramisomban4 szerepeltetett építőkockák, a nyomok és anyagmaradványok. Az egész világ kriminalistái körében tendenciózusan értékelődik fel az elsődleges helyszíni szemle,

Kriminalisztikai közhelynek számít az a megállapítás, hogy minden helyszín más.

Következésképpen nagy jelentősége lehet annak, hogy mennyire sikerül célirányos egyediesítéssel lefolytatni a helyszíni szemlét.7 Ennek érdekében a jó kriminalistának, helyszíni szemlézőnek vagy crime scene examinernek (CSE) vagy crime scene investigatornek (CSI) bele kell bújnia a tettes bőrébe, hogy eredményes nyomkeresést folytasson, azaz végighaladva az elkövető feltételezett ösvényén8 felkutassa és rögzítse mindazokat a nyomokat, anyagmaradványokat és elváltozásokat, amelyek a tettes mozgásával kap-

mivel mindenhol – akár az európai kontinensen, akár az angolszász orientációjú államokban, beleértve Ausztráliát, valamint az ázsiai országokban is – a helyszín az adatok tárháza, nyitott könyv, amiből meg kell tanulni olvasni. Nincs nyom-, illetve anyagmaradvány-mentes helyszín, csak meg kell találni, fel kell kutatni a sokszor láthatatlan, helyszínen hagyott elváltozásokat,5 és megfelelő értelmezést és jelentést kell társítani hozzájuk. Itt említem meg, hogy ugyanilyen értékesek lehetnek az úgynevezett negatív nyomok,6 vagyis az, ami nincs ott, de ott kellene lennie, illetve ami már nincs ott, de ott volt. Sokszor többet mond a nem létező, hiányzó nyom, mint a beszélő jelen lévő.

Ezeket a védőügyvédeknek is célszerű felismerniük, akár – kivételesen – már a helyszínen, ha a védő személyesen ott lehetett, akár utólag.

csolatban keletkezhettek, mégpedig gondosan és alaposan. Úgy is fogalmazhatok: minél alaposabb, figyelmesebb volt a tettes a helyszínen – hogy ne hagyjon hátra semmit magából –, annál alaposabbnak és figyelmesebbnek kell lennie a szemlézőnek.

A helyszíni szemle (sakkhasonlattal a nyitásra adott válaszlépés-sorozat) szükségszerűen többszakaszos, többmozzanatú tevékenység, nem beszélve arról, hogy mind célja, mind eredményei igen szerteágazók lehetnek.

Már az elnevezés is utal a helyszíni szemle bonyolult, összetett voltára.9 Nemcsak a helyszín lehet ugyanis sokféle és önmagában is soktényezős, sokelemű jelenség, hanem maga a szemle is több változatot jelent, például lehet személy, tárgy vagy helyszín szemléje. Az utóbbiban szükségszerűen benne vannak vagy benne lehetnek az Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Új utakon

előbbi kettő mozzanatai, azaz a helyszínen (holt) személy(ek) és fontos tárgyak, bűnjelek találhatók. Gyakran éppen a gyorsaság – a periculum in mora – követelménye miatt halaszthatatlan a nyomozási cselekmény.

Nem engedhető meg, hogy kihűljenek a nyomok, a sakkjátékos elaléljon, lejárjon az ideje a sakkórán.

Olyannyira nem, hogy a párhuzamosság is követelmény, vagyis már a szemle ideje alatt el kell indítani a más irányú adatgyűjtést, amint kellő adat van a feltételes magyarázatra, a verzió vagy verziók felállítására.

Olyan szintű nyom- és anyagmaradvány-kutatást (sakkhúzásokat) kell végezni, ami megállja majd a helyét a labortól kezdve a tárgyalóteremig, vagyis a sakkszerű végjátékban is (from crime scene to the courtroom).

Minden taktikai és technikai eszközt be kell vetni ennek érdekében, ami rendelkezésre áll az adott időben és helyen a természet- és társadalomtudományok, illetve a kriminalisztika mint alkalmazott tudomány önálló eredményei útján.

Ezek közül – miután gondolatsorom nem hivatott mindegyik részletezésére – újdonságként egyet emelek ki, nevezetesen a már hazánkban is tesztelt10 digitális térszkennert; nem csak nóvumértéke miatt, hanem azért, mert éppen a korunk kriminalisztikáját jellemző tendenciába illik,11 vagyis a második generációs bizonyítékokat produkáló digitális technikák előretörése miatt beszélünk róla többet.12 Az amerikai – DeltaSphere–3000 típusú – eszköz egyébként egy hordozható lézerszkennerből és egy digitális fényképezőgépből áll. A szkenner méretet vesz a körülötte levő tárgyakról és egymástól való távolságukról. Mindegyiket letapogatja, így készíti el a helyszín háromdimenziós modelljét. A szoftver segítségével erre fektetik rá a digitális kamera által készített képeket.

Körülbelül húsz lézersugár segítségével folyamatosan úgynevezett háromszögelést végez, megállapítja a földrajzi koordinátákat.

A mérési pontosság következtében a hagyományos mérőlécek lomtárba tehetők, amivel rengeteg időt nyerhetnek a feltárók, és persze sokkal pontosabbak is lesznek a kötelezően méretes képek, leírások. Ha teljes lefedettséget kívánnak elérni vele, akkor az eszközt – igen stabilan tartva – körbe kell mozgatni a helyiségben, hogy az egymást takaró tárgyak mögé is be lehessen látni. Az eszköz azért is értékes, mert a készített felÜgyvédek Lapja 2024 | 5

vétel nemcsak a nyomozóknak, hanem a bíróságon (a „végjátékban”) eljáróknak – bíróság, ügyész, védő, szakértő stb. – is hasznos, mivel szinte magukat is behelyezhetik az eredeti helyszínre, ott nézhetik végig és elemezhetik a pontos távolságot mutató inkriminált helyszínt, amely sokféle lehet: valódi, változatlan, spontánul vagy szándékosan változtatott, koholt, élő, mozgó, tagolt, kettős vagy többes,13 mellékes, stabil, mozgó, virtuális stb. Kiegészítem a felsorolást a veszélyes és veszélytelen helyszín fogalmával. Azért teszem e megkülönböztetést, mert önmagában az élő helyszínek nem fedik le feltétlenül a fogalmat, ugyanis van nem veszélyes élő helyszín is.

Ugyanakkor a tűzgyújtásos vagy robbantásos élő helyszínek kifejezetten kockázatosak a szemlézők (és a netán jelen levő védő) életére, testi épségére, mivel a veszély alattomosan megbújik. Például többemeletes épületben korhadt fagerendák, omladozó falak, aljzatok, tetők, vagy a sorozatrobbantások helyszínén ki tudja, még hány időzített szerkezet van elrejtve. Az ilyen (védőügyvédre is) veszélyt jelentő helyektől elkülönül a gyakorlati többség, ahol már semmiféle veszély nincs. (A felfegyverzett tettes már nincs a helyszínen, a betöréses lopás elkövetője nem hagyott hátra kockázati tényezőt stb.)14 Biztosnak tűnik, hogy mindegyik szemleforma („partinyitás”) más és más műfogásokat, taktikát és technikát („sakkválaszlépést”) kíván. Ez a szépsége, egyúttal nehézsége is, miközben az alaposság mellett még kellően gyorsnak is kell lennie a helyszín feltérképezésének („ketyeg a sakkóra”), az összképrögzítő, statikus és a nyomkereső, az anyagmaradványt kutató, dinamikus második szakasznak, ami szintén nem lehet kapkodó, felületes, elnagyolt. Ha így történik, az a védő számára is támadási felületet adhat. Vagyis a másik oldalról megközelítve a védőügyvédnek észlelnie is kell az anomáliákat, hibákat, akár a jelenlétében zajlik a cselekmény, akár utólag tanulmányozza az iratokat, fotókat, videókat. Azt tanácsolom a védelmet ellátó kollégáknak, hogy ne mulasszák el a helyszín megtekintését. Különösen közlekedési, munkahelyi baleseti ügyekben elmaradhatatlan, de élet-testi épség elleni (vagy nemi) bűncselekmény esetében is hasznos lehet a hatékony védelem ellátása érdekében. A védőnek sok apró körülmény feltűnhet, ami elkerülte a hatósági szemlézők figyelmét.15

Az alaposság és gyorsaság mellett óvatosnak is kell lennie a szemlézőnek, illetve már előtte a helyszínt biztosítóknak, mivel mindenképpen el kell kerülni a nyomok, anyagmaradványok szennyeződését, illetve az eltűnésüket, mielőtt rögzítették volna.

Növeli az „első csapás” jelentőségét, hogy nincs második esély. A második már nem lesz csapás, mivel a mozzanat – gyakorlatilag – megismételhetetlen (irreverzibilis), hiszen az első szemle alatt oly mértékben megváltozik a helyszín,16 hogy még egy eredményes feltárásra már nagyon halvány a remény.17 A halaszthatatlan nyomozási cselekményeknél nem mondható el a más krimináltaktikai cselekményeknél hasznos – például terhelt, tanú, sértett kihallgatásánál, megtervezett kutatásnál fennálló – tanácsom: Készülj fel az ellenfeledből! Mivel a váratlanság, kiszámíthatatlanság miatt erre nincs lehetőség, és általában „ellenfél”, rejtőzködő ismeretlen tettes sincs, nem várja a hatóságot (a tettenérés vagy önkéntes feladás eseteit, illetve a jelen tanulmány szerinti sakktáblánál ülő, már megismert, sőt tanulmányozott sakkellenfelet kivéve). Így alapos felkészülés nélkül, gyorsan kell dönteni a szükséges szemléző erőkről, technikákról (gépjármű, nyomrögzítő eszközök, világítás, számítógépek, nyomtatók, diktafon, fényképezőgép, videokamera, digitális lézerszkenner, rádió, mobiltelefon stb.), segítőkről (nyomkereső, -követő kutya, kutyavezető, technikus, jegyzőkönyvvezető, számítógépes-, fegyver-, nyom-, rovar-, orvos-, munkavédelmi, műszaki szakértő, szaktanácsadó stb.), az egész nyomozási cselekmény logisztikájáról. Ezt persze közben is végezni kell, igazodva a körülményekhez, a feladatok nagyságához és jellegéhez.

Az alapos helyszíni szemlét – és nem a köznyelvben populárissá vált helyszínelést, mivel az más krimináltaktikai cselekmény – és adatait hitelesen rögzíteni, dokumentálni kell, hogy a további, nem a helyszíni szemlét végző nyomozók, illetve az egyéb hatóságok (ügyészség, bíróság), valamint a védelem résztvevői (beleértve a védőügyvédet és terheltet is) minden részletét fel tudják idézni. Minimum írásos jegyzőkönyv formájában, de ehhez csatlakozhatnak még számítógépen, belső digitális hálózaton, CD-n, DVD-n levők is, fotó- és videófelvételek, rajzok, vázlatok, kutyaindításról jegyző-

7

8

Új utakon

könyv, bűnjeljegyzék a nagyon precízen leírt és szeparáltan csomagolt bűnjelekkel, a szubjektív megállapításokat, következtetéseket, verziókat is tartalmazó szemléző jelentése. („Borítékolt lépés után a szekundáns tanácsa.”)

A szemle során, illetve azután az „első csapás” jelleget erősítve és az általánosság szintjén bizonyítva értékes adatok merülhetnek fel, amelyek segíthetnek a továbblépésben, az összes kriminalisztikai fő kérdés megválaszolásában.

Ezek – álláspontom szerint – a következők lehetnek: a) Azonnali útmutatót kínálhatnak a „sötét bábus” tettes személyére, hollétére, távozási-menekülési útvonalára, rejtekhelyére, esetleges újabb bűncselekményeinek szándékára, veszélyességére (fegyver-robbanószer tartására), a sakkellenfél taktikájára, gondolatmenetére; b) a múltbeli eseményeken kívül nagyon erőteljes adatokat kaphatunk a jövőbeli szándékára a helyszínen fellelt digitális eszközökből, amelyek – bár nem könnyű – szakértői (szakszerű) vizsgálatát a lehető leghamarabb el kell kezdeni, a releváns adatokat ki kell nyerni; c) támpontokat adhat általános és részverziók felállításához, a múlt gondolati rekonstrukciójához; d) megismerhető a bűncselekmény pontos ideje, helye, az elkövetés módja; e) értékes fizikai-testi-szellemi tettesi adottságok olvashatók ki mind a statikus, mind a dinamikus szakasz eredményeiből (például az elkövető[k] száma, szereposztása, célzata vagy motívuma, szakképzettsége, helyismerete, ruházata, ereje, dohányzása, testi sérülése). Ez segítheti a védőügyvédet is saját képviseltje tevőlegességi mértékének tisztázásában: ha felelősségre vonják, csak azért vonják felelősségre, amit valóban elkövetett; f) fontos személyiségvonások, viselkedési módok mutatkozhatnak meg a helyszíni adatokból (például a tettes személyisége, jellegzetes szokása, perszeverantikus elkövetési módja, célszerű vagy felesleges utótevékenysége, a sértettel való kapcsolata, feltűnési vágya); g) mindezen fizikai-személyiségi adatok alkalmasak lehetnek profilalkotásra, az elkövető körvonalazására (művelt/primitív, brutális, kapzsi, vakmerő, beteges

hajlamú, ténylegesen beteg, illetve társadalmi státusza, iskolai végzettsége, foglalkozása); h) a szemlén rögzített adatok, bizonyítékok18 hasznosak lehetnek a későbbi esetleges bizonyítási kísérletnél, felismerésre bemutatásnál, helyszíni kihallgatásnál.19 Ezek szintén segíthetik a védőügyvédet a védtaktikai elemek kidolgozásánál, a terhelti magatartás tanácsainál; i) az adatok lehetőséget adnak a sorozatcselekmény felismerésére, az eddigi hasonló eseményekhez illesztésére, ami segíthet a verziók felállításában is, figyelemmel a korábbi szemlék adataira; j) a helyszíni szemle szinte valamennyi adata igen jól felhasználható a később felmerülő verziók és utóbb beszerzett perrendszerű bizonyítékok ellenőrzésében, illetve a bizonyítási eljárásban, végső soron a bíróságon, a végjátékban. Ez a megállapítás a védőügyvéd tevékenységére is igaz, hiszen a mentő, enyhítő körülmények is felszínre jutnak; k) a felkutatott nyomok, anyagmaradványok tárgyakat adnak a későbbi szakértői laborvizsgálatokhoz; l) a szemleadatok gyors beszerzése alapot adhat a forró nyomon üldözés megszervezésére. Így jutottunk el a következő állomáshoz, az „első csapás” másik, általam kiemelt, fontos összetevőjéhez, az úgynevezett forró nyomos összehangolt intézkedésekhez.

Felfogásom szerint ez is tartalommal tölti meg az alapelvi követelményt, vagyis hogy a lehető leggyorsabban a leghatékonyabb, koordinált lépéseket tegye meg az irányító vezető és csapata – nem sokkal a bűncselek-

mény elkövetése (az első sakklépés) után – a bizonyítékok összegyűjtésére, a tettes elfogására (amikor a nyom még meleg). Itt a védőnek nincs igazán mozgástere, ezeket a lépéseket nem is igazán látja, nem kap lépéslehetőséget.

A nyomozásvezető igen széles körű feladatai közé tartozik: a) az ügyeletes információkat összegyűjtő és továbbító tevékenységének figyelemmel kísérése; b) az (akár fegyveres, robbanószeres) elkövető elfogására felállított akciócsoport (alkalmanként kommandó, helikopter, motoros, búvárszolgálat stb.) tevékenységének irányítása; c) a helyszínbiztosítók és a szemlebizottság tevékenységének és eredményeinek, megismert digitális adatainak figyelemmel kísérése (akkor is le kell folytatni a szemlét, ha közben elfogták a tettest); d) a tanú(k) és sértett(ek) kihallgatását végzők, illetve az általuk beszerzett adatok megismerése; e) folyamatos kapcsolattartás az akcióba bevont más rendészeti szervekkel; f) a területileg illetékes körzeti megbízottak, járőrök, a kutyavezetők tevékenységének meghatározása, irányítása; g) a folyamatosan beszerzett adatok értékelése; h) ha szükséges, az üldözés irányának, a zárások (útzárak, útakadályok, területblokkolások) pontjainak megváltoztatása; i) intézkedés a lényeges adatok, információk mielőbbi rögzítéséről; j) gondoskodás a beszerzett bizonyítékok szakszerű tárolásáról; k) mindezen – és ezeken túli aktuális – feladatok összehangolása. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Új utakon

A k) ponthoz tartozik, hogy ha az elkövető személye, kiléte már ismert, akkor adatgyűjtést, kutatást kell végeztetni a lakhelyén, az ismerőseinél, a családjánál. Nem kizárt, hogy a terhelti házat (járművet, garázst, munkahelyet stb.) érintő kutatásnál már a védőügyvéd is jelen van. Értesíthette a potenciális ügyfél vagy a hozzátartozója, munkatársa.

Mindenesetre a hatóságnak fel kell térképeznie a célszemély szokásait, személyiségét, habitusát, foglalkozását, családi állapotát, iskolai végzettségét, más szokásos tartózkodási helyeit, illetve hogy rendelkezik-e fegyverrel, robbanószerrel, élet-testi épség elleni speciális eszközzel. Célszerű kideríteni, hogy mi válthatta ki a bűncselekmény vagy más/több bűncselekmény elkövetését, különösen, ha éppen egy másik elkövetési helyről menekül. Itt már cél az is, hogy az elkövető elfogásával megakadályozzák, hogy kárt tegyen saját magában, esetleg másokban – akár menekülése érdekében –, és hogy újabb bűncselekményt kövessen, illetve követhessen el.

Mindezeket persze gyorsan, szakszerűen, rugalmasan, mégis szervezetten és a jogi követelményeket – köztük a védői jogok gyakorlásának biztosítását –, a krimináltaktikai és technikai ajánlásokat betartva kell végrehajtani.

Sommázatként az „első csapás” alapelvéhez annyit jegyzek meg, hogy felfogásom szerint nemcsak lehetőség, hanem követelmény is a hatósági első támadás. Ezt a móduszt, ezt a helyzetet ki kell használnia a kriminalistának, a mesteri sakkozónak, annál is inkább, mert értékes alapként szolgál a hét kriminalisztikai kérdés megválaszolásához. Aki ezt az alapot rosszul építi fel, az nem számíthat stabil felépítményre, hatékony közép- és végjátékra. Kártyavárként omolhat össze a konstrukció, a verzió – akár már a nyomozás során, de megtörténhet a végjáték keretében, a bíróságon is.20 Különösen, ha sakkozni tudó védőügyvéd van az eljárásban, aki felismeri a gyengeségeket, hibákat, és meggyőzően, iratszerűen, hitelesen érvényesíti az ellenérveit.

II. A nyomozás egésze (a további összes krimináltaktikai és technikai lépés) mint középjáték

Ha áttekintjük a sakkjátékkal kapcsolatos szakkönyveket, azonnal feltűnik, hogy könyvtárnyi irodalmuk van az I. pontban Ügyvédek Lapja 2024 | 5

részletezett megnyitásoknak, szemben a második fázissal, amely oly bonyolult és olyan mértékű-kiterjedésű, hogy szinte megfogalmazhatatlanok a követendő taktikai utasítások. Ezzel szemben a kriminalisztika irodalma igen bőséges. Ezernyi tankönyv, monográfia taglalja a világban az első csapás után még megtehető bűnüldözői sakklépéseket. Gondoljunk csak a krimináltechnikai, taktikai, metodikai kötetekre, az abban foglalt ajánlások garmadára.21 Ebben a szakaszban a bűnüldöző sakkjátékos megfordíthatja a kezdeti lépéshátrányt, előnyre tehet szert, ha kellően alaposan, szívósan és szakszerűen küzd az ebben a fázisban inkább már a rejtőzésre fókuszáló, sokszor inkább passzivitásba forduló, a bűnt már korábban elkövetővel és az őt képviselő védő ellenféllel szemben. Felsorolni itt is lehetetlen a rendelkezésre álló, igen széles

todik, azaz kivel? kérdést nem is kellene feltennünk, hiszen ha többen voltak, akkor az ötödik, ki? kérdésre adott felelet tartalmazza, tartalmazhatja a társak nevét. Ám kétségtelen, hogy az angol (és német) rövidítésében 7W questions23 formula mára kiforrottá, nemzetközileg és általam is elfogadott részévé24 vált a kriminalisztika elméletének és gyakorlatának.25 A tömörséget mutató hét kérdés között sem véletlenül áll az első helyen a pusztán két apró betűből álló mi?, hiszen a mi történt? lényegbevágó megválaszolása adja meg a kezdő feleletet, egyben lökést, hogy valóban bűnügyben kell-e eljárniuk a hatóságoknak, netán közigazgatási, szabálysértési, munkaügyi, fegyelmi eljárásban – és sorolhatnék még néhány eshetőséget és területet.

A bűncselekményi válasz esetén azonnal más lesz a bevetendő apparátus, szakérte-

A „7W questions” rövidítéses formula mára kiforrottá, nemzetközileg is elfogadott részévé vált a kriminalisztikának. körű és – legfőképpen a természettudományos kutatásoknak köszönhetően – mindennap bővülő eszköztárat, inkább a középjáték kriminalisztikai célját jelölöm meg a már ismertetett alapelvek tükrében.

A középjáték markáns része a hét kriminalisztikai alapkérdésre adandó válaszok felderítése, előzetes nyomozási-ügyészi vizsgálata. Meglátásom szerint a már említett kriminalisztikai fő kérdéssor – a mi?, hol?, mikor?, hogyan?, ki kivel?, miért? – alapelvi szintre emelt együttes, hiszen ezek megválaszolása nélkül nem mondhatják a hatóságok, hogy ismerik a releváns tényeket, a történeti múltat, az elbírálandó tényállást.

Ha pedig nem ismerik hiánytalanul, torzításmentesen, és úgy próbálnak értékelni, dönteni, akkor ennek legfőbb veszélye, a legrosszabb forgatókönyv az esetleges justizmord lehet, aminek elkerülése, megelőzése minden jogalkalmazó elsődleges kötelességei közé tartozik.22 A kriminalisztika teoretikusai között voltak, akik legfőképp a hogyan? tartalmi elemeit porciózták, tizenkettőig bővítve a kérdéseket. Például: kinek a sérelmére? Milyen eszközzel követték el? Milyen okból, illetve milyen célból? Milyen kárt okozva? Megjegyezhetem, hogy a magyar nyelv szabályai szerint a ha-

lem, módszertan, eszközállomány, és azonnal élessé válnak a további alapkérdések.

A mondatból kiemelem az azonnalt, hiszen egyből fontossá válik az idő kérdése. Nem csak a nyomozás, a tényfeltárás gyorsaságának igénye miatt, hanem mert a mikor? kérdése is előretolul.26 A mi? után verseng a hol?-mikor?-hogyan?27. Szinte egyszerre és égetően merülnek fel, és a lehető legrövidebb idő alatt meg kell adni rájuk a pontos választ, mert enélkül nagy valószínűséggel nem tudják hatékonyan kutatni a további kérdéseket, a ki?-kivel?-t.

Egyébként az elméletben és gyakorlatban is szépen kikristályosodott hét kérdés azért bír kiemelt jelentőséggel (varázserővel), mert majdnem biztosan állíthatom, hogy sikerül a múlt rekonstruálása (a varázslat, a végjáték), ha a kriminalista, végső soron a bíróság meg tudja adni a pontos válaszokat ezekre az egyszerűnek tűnő kérdésekre, ami cseppet sem könnyű, mivel a gyakorlati megválaszolásuk a modern kriminalisztika korában éppen a mágiától távolodó, sőt elhatárolódó tudományos képességeket, ismereteket és erőket igényel.28 Ad 1. Már az első kérdés, a mi történt? óriási nehézséget okozhat és rengeteg időt, energiát vehet igénybe a nyomozó hatóság

9

10

Új utakon

tagjaitól. Márpedig erre a kérdésre mindenképpen választ kell adni a lehető leggyorsabban – és ez így lesz a jövőben is –, ugyanis ez határozza meg, hogy egyáltalán kriminális esetről van-e szó.29 Úgy is fogalmazhatok, hogy az első kérdés megválaszolása elengedhetetlen feltétel, conditio sine qua non a továbblépéshez. Már itt megjegyzem, hogy vannak a bázisban olyan kérdések, amelyek nem tartoznak ebbe a kategóriába; megválaszolásuk nélkül is lehet törvényes és valósághű tényállás-felderítés, illetve büntetőjogi felelősségre vonás. (Például a később részletezett miért? ilyen.)

A védőügyvédnek is fel kell ismernie, ha nem bűncselekményi a válasz az alapkérdésre. A baleset, önkezűség, természeti jelenség kizárhatja a gyanúsítást, a vádemelést, végső esetben pedig a jogerős elítélést.

Ad 2. A hol?, mikor?, hogyan? kérdéstriászból elvi szinten a második helyre, közvetlenül a – feltétlenül első – mi? kérdés után a

A pontos válasz irányt mutat a felderítést végzőknek, hol keressék a nyomokat és anyagmaradványokat, hol tartsák meg a kriminalisztikailag és jogilag32 is fontos helyszíni szemlét.

Csak példaként említem, hogy a védőügyvédeknek is tüzetesen meg kell vizsgálniuk akár az esetleges szemlén, akár az utólagos helyszínbejáráskor, hogy például közlekedési ügyben pontosan hol, melyik sávban történt az ütközés, a járművek találkozása. Az anyagmaradványokból, nyomokból a védőnek is helyes következtetéseket kell levonnia.

Ad 3. Tudnunk kell, mennyire szükséges visszanézni a múltba a bűncselekmény felderítése, az összes kérdés megválaszolása érdekében. A mikor történt? kérdés relevanciája többirányú. Elsőként a rögtönös intézkedések miatt van jelentősége, amit a szaknyelv a már taglalt forró nyomos üldözésnek nevez, és csak akkor van helye és értel-

Az elkövetői névjegy személyiséglenyomata temérdek információt árul el lelkiállapotáról, érdeklődési köréről, családi és egészségi állapotáról is. hol történt?-et helyezem,30 mivel a bűncselekmények jelentős száma helyszínes, vagyis a ténykérdések felderítése a bűncselekmény helyszínén, szemlével kezdődik. Tendenciájában ezek növekedését látom, és a jövőben is hasonló trendet modellezek, mivel a tárgyi bizonyítékok mikro-, sőt már szubmikroszintű megismerése, az egyre bővülő felismerési és rögzítési eszköz, technika évről évre több lehetőséget nyújt a szemletartáshoz, az értelmes, célirányos helyszíni adatgyűjtéshez. Ebből következően igen lényeges, hogy hol történt a bűncselekmény.

(Már ismert, hogy bűncselekmény, hiszen az első kérdésre meg kellett adni a hiteles választ.) Azért is lényeges, mert általában az egész büntetőeljáráson végighúzódó folyamat első állomása, ugyanis a helyszín-labor-tárgyaló triászában ez a belépő, az indító, az első lépcső a bizonyítékokhoz, feltárásukhoz, rögzítésükhöz, értékelésükhöz. A következő grádics a nyomok és anyagmaradványok vizsgálatát végző és véleményező szakértői labor, majd a harmadik állomás a végső értékelést, bizonyítékmérlegelést folytató, végjátékot lefolytató hely, a bírósági tárgyalóterem lesz.31

me a mozgósításnak, a gyors szervezésnek, ha a bűncselekmény valóban nemrég történt, a helyszín még nem hűlt ki. Másrészt időmedret ad a nyomozásnak, a további sokirányú, nyílt és titkos adatgyűjtésnek, puhatolásnak; harmadrészt a potenciális elkövetői körre is iránymutató: leszűkíti azokra, akik nem esnek ki az időmederből, szemben az ellenőrzött, megalapozott alibivel rendelkezőkkel.

Az időkérdés megválaszolásának szerepe lehet az alapkérdés, a mi? megválaszolásában is.33 A védőügyvédnek is különös hangsúlyt kell helyeznie e kérdés vizsgálatára, mivel döntő szerepe lehet éppen az inkriminált időben máshol tartózkodó terhelt védekezésében, és nemcsak az időpontnak, hanem az időtartamnak is jelentősége lehet. E körben saját bizonyítási kísérlet lefolytatása sem kizárt, például időtartam, eltelt idő.34 Ad 4. Kimeríthetetlen a hogyan történt a bűncselekmény? kérdésre adott válaszerdő.

Mégis született rá valamiféle rendszerezés, mivel a pszichológia nyomán a kriminalisták felismerték, hogy van sajátos összefüggés a tettes és tette között. Fogalmaz-

hatok úgy is, hogy hasonlítanak egymásra, vagyis a tett módja tükrözi az elkövetőt, személyiségét, gondolkodását: az összefüggés pszichológiai alapja a perszeverancia. Értelme szerint az elkövetők – mindenekelőtt a sorozatban cselekvők – állhatatosan és kitartóan ragaszkodnak elkövetési módjukhoz (sakkozónál például a megnyitási fajtához).35 Erre az elvi és gyakorlati felismerésre épül az egyes – ismert vagy ismeretlen tettesű – bűncselekmények módszertani leírása, a modus operandi (MO) nyilvántartás. Ez szinte nem más, mint az elkövetői névjegyek – signature behavior – gyűjteménye, amelyben aláírásjellegű viselkedési nyomokat tárolnak. Azon túl ugyanis, hogy a modus operandi önmagában jellemző az elkövetőre, megfigyelhetők olyan viselkedésjegyek, amelyek aláírásként funkcionálnak. Az elkövetői névjegy aszerint különböztethető meg a modus operandiba tartozó egyéb viselkedéstől, hogy az aláírásjellegű viselkedés nem a bűncselekmény elkövetésének szükségszerű részcselekményeiből, hanem ezeken kívül eső cselekményekből áll, amelyek az elkövető érzelmi, pszichikai szükségleteit elégítik ki.

Megjegyzem még, hogy az elkövetői névjegyek egyedisége nagy jelentőséggel bír egy aránylag új krimináltaktikai módszer, a profilalkotás szempontjából is. Az elkövetői névjegy ugyanis az elkövető személyiségének lenyomata, temérdek információt lehet nyerni belőle az elkövető gondolkodásáról, személyiségéről, lelkiállapotáról, foglalkozásáról, érdeklődési köréről, alkalmanként még családi állapotáról, betegségéről is.

A védőügyvédnek is el kell gondolkodnia büntetett előéletű képviseltek esetében azon, hogy az aktuális gyanúsításban (vádban) megfogalmazott elkövetési mód illeszkedik-e, hasonlít-e (perszeverantikus-e) ügyfele korábbi magatartási elemeihez. Ha ugyanis nem a válasz, akkor ez is érv lehet a terhelt védelmében. Erősítheti a védői hitet és aktivitást abban, hogy az egyébként tagadó terhelt érdekében további bizonyítékokat kutasson fel, illetve más szemszögből is megvizsgálja a meglévőket.

Ad 5–6. Végső büntetőjogi felelősségre vonás (játszmanyerés) csak a ki kivel követte el? kérdés(pár) megválaszolása után lehetséges. Ez is conditio sine qua non a tényállás megállapításában, legalábbis a tekintetben, hogy ki a tettes. Mert alkalÜgyvédek Lapja 2024 | 5

Új utakon

manként tisztában lehetünk azzal, hogy volt társ/részes is, mégsem sikerül azonosítani – attól még az ismert, egyedileg azonosított elkövetőnek megítélhető a pontosan feltárt tette.36 A védőügyvéd elemi feladata, hogy a megbízás/kirendelés első percétől szigorú gondossággal, precizitással vizsgálja a képviselt személy alanyiságát mind ténybeli, mind jogi szempontból. Ehhez fel kell használnia a rendelkezésre álló összes, tényállást tisztázó, az ügyet előbbre vivő (jogorvoslati) lehetőségét: észrevételezést, indítványtételt, felvilágosításkérést, saját adatgyűjtést, szakértői segítség igénybevételét, kérdezést, iratbeszerzést, jelenlétet, panaszt, felülbírálati indítványt, fellebbezést, a végjátékban perbeszédet, replikát stb.

Ad 7. Az angolszász felfogásban szinte az első pillanattól keresik a miért történt?-re a választ, nehezen képzelhető el felelősségre vonás a megválaszolása nélkül. A kontinentális felfogást is érdekli a válasz, azonban nem kötődik ilyen szoros, makacs ragaszkodással hozzá. Számtalan esetben nem kapunk érdemi feleletet a miért? kérdésére még a legaprólékosabb nyomozási munka alapján sem, mégis lesz büntetőjogi felelősségre vonás, ha a többi kérdésre adott válasz alapján bizonyosodik a tényállás.37 Hozzátes�szük, hogy nemcsak a bűnfelderítés, hanem a bűnmegelőzés szempontjából is fontos a válaszadás, hiszen csak valós gyökérok és okfolyamat ismeretében lehetséges a hatékony megelőzés.

Ha a védőügyvéd olyan szakember és (segíteni igyekvő) ember, aki úgy véli, hogy nem ügyet, hanem személyt, embertársat véd, akkor neki is fontosnak kell lennie ezeknek: a) Mi juttatta a jelenlegi helyzetébe a védett személyt? b) Mik voltak az ide juttató külső és a személyében rejlő körülmények? c) Mi volt a motivációja, mozgatórugója a tettének? d) Kell-e külső segítség neki? e) Milyen szakember és módszer segíthet azon, hogy ez még egyszer ne forduljon elő az életében?

III. A bírósági szakasz (a tárgyalási bizonyítás) mint végjáték

A sakkbeli végjátéknak számító bírósági szakasz adja meg a választ arra az egyszerű sportkérdésre, hogy ki nyeri a játszmát. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

A vád és védelem által mozgatott bábuknál itt annyi a fordulat, hogy a végjáték kezdete a bűnüldözőé. Vád nélkül ugyanis nincs végjáték, nincs bírósági szakasz. Itt már a hatóság nyit és támad. Lépéselőnyben, fórban, mattadó erőben kell lennie, nem maradhatnak el a húzási tervek, kombinációk, a nyomatékos, kétségtelen bizonyítékok az eszköztárából (fegyverzetéből). A sakkhoz képest előre meg kell ezeket jelölnie (vádiratában), az ellenfél felkészülhet belőlük. („Suszter” vagy kétlépéses „bolondmatt” így nem várható.)

Ettől még persze lehetnek mindkét részről taktikai vagy azonnali akciós elemek (sáncolás, beütés, lóugrás, sakk-sekk, villámsakk, en passant, kettős, felfedett, áldozati sakklépések), változtatások, vezéri (királynői), egyéb nehéz és könnyű tiszti (bástya, futó, huszár), gyalogosi fortélyok (például gyalogáttörés, szabad, mérgezett gyalog), csapdák, cserék, (vezér)cselek, kötések, ráterelések.

Itt dől el nyílt (óra nélküli, sokszor végtelennek tűnő, sokéves), kontradiktórius játszmában a közvetlenség elve alapján (egymással szemben ülve), hogy milyen hatékonysággal érvényesültek a kriminalisztikai princípiumok, vagyis mennyire biztos válaszok születtek az alapvető kriminalisztikai kérdésekre, hogyan, milyen mértékben sikerült a múltat rekonstruálni, sikerült-e hitelesen felkutatni, összegyűjteni, elemezni, vizsgálni, mérlegelni a képzeletbeli kriminalisztikai piramis38 középrészén levő összes (fizikális és digitális) nyomot, anyagmaradványt, vallomást, okiratot, elektronikus adatot. Elég minőségi, kellően releváns és perrendszerűen beszerzett, felmutatott, meggyőző volt-e az adatsor, amelynek java részét az „első csapás” körében szerezte be a bűnüldözés?

Adható-e kétséget kizáró, megnyugtató, egyedi válasz az azonosítások (tett, hely, idő, módszer, ok, motiváció, személy) körében? Lesz-e (például fojtott) mattadás, vagy vereség áll fenn, és a végjátékos bűnüldözői támadás felmentéssel, a saját király elbukásával, a parti feladásával végződik? Az örökös sakkos háromszori tükörkép, az ötven lépés szabálya, a patthelyzet (a döntetlen) is a bíróság elé citáltnak kedvez az in dubio pro reo büntetőeljárás-jogi alapelvét szem előtt tartva; ekkor is a világos, az indító nyer. (Ha egyáltalán személy szerint ő indított.)

A bűnüldözés társadalomvédelmi érdekéből adódóan drukkolhat minden jószándékú, jogkövető polgár a vád királyának, de ne feledjük, hogy csak tisztességes, a sakkjáték fair play szabályai (például fogott figura lép, letett bábu marad) szerint alkalmazható kombinációkat vethet be. Minden törvényes, tisztességes eszközzel törekedni kell a hű tükörtartásra, a múlt pontos, torzításmentes megismerésére, a justizmordok, a király elárulásának elkerülésére. Ez utóbbi minden bűnüldöző, jogalkalmazó (ügyész, bíró) és védőügyvéd sakkjátékos örök felelőssége. 

Jegyzetek 1

2

3

4

5

A nyílt vagy titkos eszközű bűnmegelő­ zés körében előfordul preventív, világos bábus nyitás hatósági oldalról, azonban ez szerény méreteket ölt világszinten is a nagy – Kertész Imre szavaival élve „befejezetlen háborús” –játszmában.

Lásd erről részletesebben: KERTÉSZ IMRE: Befejezetlen háború. BM Kiadó, Budapest, 2000.

FORKER, A.–BERTRAM, M.–GLÄSER, H.–LEONHARDT, R.: Über das Wesen und einige Grundsätze des „ersten Angriffs”. Forum, 1972/9. 404–407., il­ letve: Die Arbeit am Tatort–wesentlicher Bestandteil des ersten Angriffs. Forum, 1972/11. 491–495.; ESCHRICH, G.: Der erste Angriff is eine entscheidende Phase der Untersuchung einer Straftat.

Forum, 1973/9. 433–434.

A gyorsaság és alaposság duója mellett több kettős szorításról is beszélhe­ tünk még a kriminalisztikában. Így alkalmi párt alkot: a tervszerűség és az improvizáció, a törvényesség és az eredménycentrikusság, az objektivitás követelménye a szubjektív egyének nyo­ mozásával, fantáziájával és intuíciójával áll szemben, míg kicsit szélesebb kör­ ben a növekvő bűnözés, a kvalifikálódó bűnelkövetés és az erősödő terhelti jogcsomag feszül egymásnak. Lásd erről részletesebben: TREMMEL Flórián: Magyar büntetőeljárás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2001.

A kriminalisztika alapkérdései. In: GAÁL Gyula–HAUTZINGER Zoltán (szerk.): A rendészettudomány határkövei. Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szak­ osztály Pécsi Szakcsoport, Pécs, 2022.

209–218.

Az amerikai taktikai javaslat óv attól, hogy a kriminalista nagy és elképzelt várakozásokkal induljon neki a helyszíni bizonyíték gyűjtésnek. „A good evidence collector will not approach a scene with a predetermined expectation or what can be found.” MOORE, P.: The Forensic Handbook. Barnes and Noble, New York, 2004. 34.

11

12

Új utakon

6

DOBOS János: Negatív körülmények a helyszínen. Belügyi Szemle, 1964/1.

54-–59. valamint a szerző tollából ezen folyóiratban: A negatív nyomok üzenetei a védőügyvédeknek. Ügyvédek Lapja, 2024/2. 18-–24.

7 Találó megfogalmazásnak vélem Steinke szavait: „A rekonstrukció nem sablonizálható.” STEINKE, W.: A bűnügyi technikai szakvélemények bizonyító értéke. In: Katona Géza (szerk.): A kriminalisztika aktuális kérdései. BM Kiadó, Budapest, 2001. 116.

8 A helyszíni szemlén követhető „ösvé­ nyekről” lásd KOVÁCS Lajos: A Mór megtette… Korona Kiadó, Budapest, 2009. 38.

9 Lásd erről részletesebben: PUSZTAI László: Szemle a büntető eljárásban.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977., valamint: GÁRDONYI Gergely: A bűnügyi szemle. Ludovika Kiadó, Budapest, 2023.

10 Ügyészi tapasztalatai alapján egy új-zélandi eredetű, svájci–osztrák cég által gyártott, magyar rendőrség által tesztelt méretező szoftverről ír SZABÓ Orsolya: A helyszíni szemle rögzítése.

Kézirat, Pécs, 2009. 4.

11 Lásd erről részletesebben a szerzőtől: A XXI. századi bűnüldözés-tudomány nem­ zetközi tendenciái. Magyar Tudomány, 2004/6. 757-–765., illetve: A krimi­ nalisztika XXI. századi világtendenciái.

Belügyi Szemle, 2013/10. 7-–33.

12 A második generációs bizonyítékokról lásd részletesebben a szerzőtől: Az új generációs bizonyítékok a kriminaliszti­ ka történeti mérföldköveinek tükrében.

Magyar Jog, 2014/7–8. 433–443.

13 1989-ben Komlón egy négyéves kislány holttestére talált rá a nyomozó hatóság az egyik négyemeletes bérház alagsori fatárolójában. A szemmel láthatóan összeszurkált testen és környezetében nem volt jelentős vérmennyiség. Azonnal világossá vált, hogy nem az elsődleges helyszínről van szó, az emberölés máshol történt. Ennek felkutatása, vagyis a hol történt? kérdés megválaszolása a tettest is megmutatta, mivel éppen azért vitte el a fő helyszínről, mert az rá vallott. Az egyik első emeleti lakásban – luminol segítségével – sikerült megtalálni és bi­ zonyítani az elsődleges helyszínt, egyúttal a tettest, legfőképp rejtőző anyagmarad­ ványok – mindenekelőtt sértetti vér, haj – felkutatásával és azonosításával. Lásd erről részletesebben: FENYVESI Csaba– KODBA Ferenc: Kisgyermek sérelmére elkövetett brutális emberölés nyomozása.

Belügyi Szemle, 1990/4. 106–113. o.

Látens vér felkutatásáról lásd még: SEAS­ HOLS, A. J.–CROSS, H. D.–SHRADER, D. L.–RIEF, A. A.: Comparison of Chemical Enhancements for the Detection of La­ tent Blood. Journal of Forensic Sciences, 2013/1. Volume 58. 130–133.

14 Talán azért sem emelte még ki senki a szakirodalomban, mert 1945 után hosszú évtizedeken keresztül nem volt ennek hazánkban realitása, „veszé­ lye”. Az 1990-es évek robbantásos, leszámolásos, „fegyveres kivégzős” cselekményei után ez a „hallgatás” már nem tartható fenn.

15 Olyan is előfordult a gyakorlatban, hogy a szexuális motivációs élet elleni bűncselekmény miatt utólag a helyszínt megtekintő védő találta meg a sértetti alsóneműt a helyszín közelében.

16 Létezik az irodalomban úgynevezett post-crime inspection, egy utólagos, második helyszíni szemle. Ugyanis a kriminalisztikai anyagmaradvány-kutatá­ sok azt mutatják, hogy egyes ultrakön�­ nyű mikroszemcsék, szálak a levegőben vannak a szemle ideje alatt, és csak órák, alkalmanként napok múlva érnek le a földre, ahol rögzíteni lehet őket.

Ezért érdemes – lezárás és helyszín­ megóvás mellett – visszatérni még egyszer a már szemlézett színhelyre, akár több nappal később.

17 A nyolcvanas években egy baranyai faluban a szomszédok egy idős nénit találtak a gáztűzhely előtt fekve holtan, szépen összekulcsolt kezekkel. Úgy tűnt, így ment el, csendben, rend­ ben. Ezt állapította meg a felületes, rendkívüli halált vizsgáló szemle­ bizottság is, így – idegenkezűség hiányában – érdemi helyszíni szemlét sem tartottak. A néhány nap múlva elvégzett orvosszakértői boncolás azonban a gégeporc törését, idegenke­ zű fullasztásos elváltozásokat észlelt. Az emberölés miatt meginduló nyomozás helyszíni szemlével kezdődött, azonban mindent leromboltak a korábbi hatósági bejárások és az azóta aktív örökösök helyszínbejárásai. Az „első csapás” elmaradt, nem találtak érdemi és tiszta nyomokra-anyagmaradványokra, nem is sikerült a – később egyébként gyanúba került – személyt behelyezni a helyszín­ re. A bíróságon (a végjátékban) – nem meglepő módon – bizonyítékhiányos felmentéssel végződött az eset.

18 A rögzített bűnjelekkel kapcsolatban emelem ki az angolszász elméletben és gyakorlatban használt kifejezést, a chain of custodyt, a megőrzési láncot (vagy bizonyítékfolytonosságot), amely egy amerikai Criminal Investigation kötet szerint egy „tanúsított, írásban rögzített jelentés mindazokról, akik felügyelték a bizonyítékot a rendőrségi begyűjtéstől kezdve. Ez azzal kezdődik, amikor a bi­ zonyítékot a szemlén felkutatják, rögzí­ tik, és egészen a végső felhasználásáig tart. Állandó elszámolási kötelezettség biztosítja a megőrzési láncot; ez kell ah­ hoz, hogy képesek legyenek demonst­ rálni a bírósági bemutatásnál, hogy a bizonyíték (corpus delicti: a bűn teste,

valójában a bizonyíték megtestesülé­ se, a bűnjel felmutatása, vizsgálata, vitatása) megengedhető legyen a tár­ gyaláson. Minden egyén a megőrzési láncban személyes felelősséggel tarto­ zik a bizonyíték iránt, beleértve ebbe a róla való gondoskodást, a biztonságos elhelyezést és megőrzést.” SWANSON, Ch. R.– CHAMELIN, N. C.–TERRITO, L.: Criminal Investigation. Random House, New York, 1981. 24.; illetve: FENYVESI Csaba–HERKE Csongor–TREMMEL Flórián: Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022. 346.

Itt jegyzem meg, hogy a megőrzési lánc ellenőrzése fontos védőügyvédi feladat.

19 MOLNÁR József: A helyszínelés és bizonyítási kísérlet szerepe a bűnügyi nyomozásban. In: IRK Ferenc (szerk.): Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok XXXV., Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, Budapest, 1998. 316-–341.

20 Lásd erről részletesebben a szerzőtől: A justizmordhoz vezető kriminalisztikai hibák. Belügyi Szemle, 2014/3. 30–59.

21 Lásd a kötetekről a szerzőtől: A magyar büntető eljárásjog tudomány aktuális piramismodellje – monográfiák alapján. Ünnepi tanulmányok Farkas Ákos 65. születésnapjára. Miskolci Jogi Szemle, 2019/2. különszám 1. kötet, 271–279.; valamint: A magyar kriminalisztika és a büntető eljárásjog tudomány monog­ rafikus alapjai. Magyar Rendészet, 2013/2. 115–130.

22 Lásd ennek jelentőségét részleteseb­ ben HANDRIK Adél: A justizmordok okai – tévedési források a büntetőel­ járásban. Belügyi Szemle, 2011/9.

41–63.; HACK Péter: Az igazságszol­ gáltatás kudarcai. In FENYVESI Csaba (szerk.): A Magyar Büntetőjogi Társaság Jubileumi Tanulmánykötete. Budapest– Debrecen–Pécs, Magyar Bűntetőjogi Társaság, 2011. 43.; BADÓ Attila–BÓKA János: Ártatlanul halálra ítéltek. Buda­ pest, Nyitott könyv, 2003.; http://www. innocenceproject.org.

23 What, Where, When, How, Who, With Whom, Why? 24 Lásd ebbéli álláspontunkat a tanköny­ veinkben: TREMMEL Flórián–FENYVESI Csaba: Kriminalisztika tankönyv és atlasz. Dialóg Campus Kiadó, Buda­ pest–Pécs, 1999, 2002.; TREMMEL Flórián–HERKE Csongor–FENYVESI Csaba: Kriminalisztika tankönyv és atlasz. Dialóg Campus Kiadó, Buda­ pest–Pécs, 2005.; TREMMEL Flórián– HERKE Csongor–FENYVESI Csaba: Kriminalisztika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2009.; FENYVESI Csaba–HERKE Csongor–TREMMEL Flórián: Kriminalisztika. Ludovika Egye­ temi Kiadó, Budapest, 2022.

Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Új utakon

25 Módszertani útmutatóul szolgáltak a Chr. Wolff természetjogász és tanítvá­ nya, J. G. Darjes (1714–1791) által a latinból átvett kérdőszavak, amelyeket ma a német nyelv kriminalisztikai W-kérdésekként ismer. Armin FORKER: Történeti kriminalisztika – kísérlet az európai kriminalisztika fejlődésének tanulmányozására. In: KATONA Géza (szerk.): A kriminalisztika aktuális kérdései. BM Kiadó, Budapest, 2001. 69.

26 Lásd erről részletesebben a szerzőtől: A kriminalisztika idődimenziója. Magyar Rendészet, 2023/3. 139–148.

27 Lásd a modus operandi nyilvántartás alapjaként szolgáló perszeveranciáról: KOVÁCS Klára–PÁSZTOR Attila: A per­ szeverancia kriminalisztikai jelentősége.

Belügyi Szemle, 2011/12. 89–103.

28 Nem véletlenül beszélhetünk agy- és lábnyomozásról, illetve -nyomozóról (brain, illetve foot detective-ről). Szük­ ség van az elméleti felkészültségre, azonban a hagyományos, sok utánjárást igénylő adatgyűjtés sem maradhat el az eredményes – régi műszóval – kikuta­ kodáshoz, még elektronikus adatoktól hemzsegő napjainkban sem.

29 A nyolcvanas években a Pécs és Siklós között levő út menti szántásban egy kiégett Dacia személygépkocsit találtak, vezetőülésében egy elszenesedett férfi holttestével. Mindjárt felmerült az első, alapvető kérdés, amelyre a nyomozók verziókat állítottak fel: emberölés, öngyilkosság, közlekedési baleset, ter­ mészeti csapás vagy műszaki hiba jött szóba. Az igen alapos helyszíni szemlét és adatgyűjtéseket követően – szakér­ tők sokaságának bevonása és helyszíni (mérgezési) modellkísérletek után – sikerült megválaszolni a mi történt? kérdését. A vezető az öngyilkosság egy sajátos – mérgezéses-tűzgyújtásos, kombinált – formáját választotta.

30 Hangsúlyozom, hogy elvi szinten, mivel a gyakorlatban általában nincsenek en�­ nyire éles elválasztó vonalak és sorrendi határok. A kérdés-felelet lánc egymásba kapaszkodik, kombinált formában, sok­ szor egy időben jönnek elő a kérdések és a válaszok. Nézetem szerint ez az állítás igaz mind a hét kérdés esetében.

31 Összhangban a bizonyításfogalmunkkal, amely szerint „A bizonyítás a büntetőel­ járásban olyan megismerési folyamat, amely az egyedi ügyben büntetőjogi­ lag releváns, túlnyomórészt múltbéli tényállásnak az eljáró hatóság, végső soron a bíróság általi, a valósággal adekvát megállapítására irányul, és a bizonyítékok összegyűjtésével, vizsgá­ latával és mérlegelésével kapcsolatos tevékenységben realizálódik.” HERKE Csongor–FENYVESI Csaba–TREMMEL Flórián: A büntető eljárásjog elmélete.

Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2012. 132.; illetve TREMMEL Flórián:

Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Magyar büntetőeljárás. Dialóg Campus, Budapest–Pécs, 2001. 211.

32 A helyszíni szemle kettős arculatáról azért beszélhetünk, mert egyrészről kri­ minalisztikai relevanciája abban rejlik, hogy segíti a bűncselekmény elkövetési magatartásának és elkövetőjének re­ konstrukcióját – hiszen meghatározott térben keletkeznek a döntő bizonyíté­ kok, amelyeket fel kell kutatni és megfe­ lelően rögzíteni, illetve értékelni kell –; jogi relevanciája pedig abban áll, hogy választ ad az illetékesség kérdésére, továbbá anyagi büntetőjogi, azon belül különös részi tényállás alapján minősítő körülményként szerepelhet (pl. közve­ szély helyszíne, bekerített hely).

33 A Der Spiegel folyóirat nagy történelmi szenzációt keltően megjelentette Hitler állítólagos naplóját. A későbbiekben azonban okmányszakértők megállapí­ tották, hogy a felhasznált papír jóval a II. világháború befejezése – Hitler halála – után készült, vagyis bűncselekmény, csalás történt. A napló íróját és sajtóhoz juttatóját felelőségre is vonta a bíróság.

SEDDON, E. A.–PASS, A. D.: Hitler Diary Hoax. In: EMBAR-SEDDON, A.–PASS, A. D. (eds.): Forensic Science. Salem Press, Pasadena, California, 2009.

593–595.

34 Az időtartamok védői vizsgálatát lásd konkrét ügyekben: FENYVESI Csaba– NAGY Mariann: Egy fegyveres rablás kriminalisztikai és büntetőeljárás-jogi ta­ nulságai. Rendészeti Szemle, 2007/11.

106–121.; illetve: FENYVESI Csaba–OR­ BÁN József: Az elektronikus adat mint a 7-5-1-es kriminalisztikai piramismodell építőköve. Belügyi Szemle, 2019/2.

45–55.

35 A ragaszkodásnak is több fajtája van, így tapasztalunk: a) Személyhez (perseverantia subjecti): a sértetti-áldozati kör mindig csak egy bizonyos nemű, korú, hajszínű, foglal­ kozású csoporthoz tartozik. (Történeti példa Jack the Ripper esete, aki szinte csak prostituáltakat támadott meg.

A helyhez is ragaszkodott, mindig a White Chappel környékén cselekedett, és az elkövetés eszközében is kitartó volt: valamilyen igen éles, késszerű eszközt használt, mód szerint pedig szinte mindig csonkolt, egyre fokozódó kegyetlenséggel). b) Módhoz (perseverantia modi specialis): konok ragaszkodás az elkövetés mi­ kéntjéhez. (Például a nyolcvanas évek végén Pécsett sikerült azonosítani egy idősödő férfit, aki évtizedeken keresztül minden alkalommal valamilyen fémrúd­ dal, biciklipumpával ütötte vehemensen a sértettek bokáját, alsó lábszárát). c) Tárgyhoz (perseverantia objecti): például folytonos ékszerlopás. d) Eszközhöz (perseverantia instrumenti): az emberöléseknél, testi sértéseknél

vagy kísérletének végrehajtásánál azonos vagy hasonló eszközhöz való makacs „tapadás”, amit – mint a b) pontnál látható – nehéz elhatárolni a módhoz való ragaszkodástól, mivel szin­ te mindig szoros kapcsolatban áll vele. e) Helyhez (perseverantia loci): a tettes állhatatos ragaszkodása a tetthelyhez.

A nyolcvanas években egy pécsi támadó hónapokon át minden alkalommal négyemeletes házak lépcsőházában támadta meg a sértett nőket. (Megjelen­ het a helyhez való spontán visszatérés is, akár több alkalommal – bűncselek­ mény nélkül is –, hiszen önmagában a hely is okozhat valamiféle örömforrást a perszeverantikus pszichének.)

36 2005–2006-ban Dunaújvárosban és környékén fiktív cégalapításokkal és fiktív számlakibocsátásokkal követett el adócsalást egy középkorú vállalkozó, aki ismeretlen személye(ke)n („futáro[­ ko]n”) keresztül juttatta el a valótlan számlapéldányokat az azokat törvényte­ lenül befogadó, könyvelésükbe beállító cégvezetőknek. Mind a számlakiállító­ kat, mind a számlabefogadókat sikerült azonosítani, majd felelősségre vonni, azonban a futár(ok) személye az alapos és széles körű, nyílt és titkos eszközöket is bevető nyomozás ellenére ismeretlen maradt, nem sikerült azonosítani őt (őket).

37 1988-ban egy pécsi férfinél a házku­ tatás során több mint száz, több éven keresztül végrehajtott lopásból szár­ mazó tárgyat (autómagnót, varrógépet, szerszámot stb.) találtak a nyomozók egy lezárt szekrényben, amelyből az egyébként tetteit elismerő és feltá­ ró, teljes beszámítási képességével rendelkező, szakmával és munkahellyel bíró elkövető semmit nem értékesített.

A több hónapos nyomozás és a későbbi bírósági eljárás során nem derült fény rá, hogy igazából mi volt a vagyon elleni – hasznot azonban nem hozó – sorozatelkövetés motivációja, oka, célja, magyarázata. Ennek ellenére a bíróság megállapította a bűnösségét, és többéves szabadságvesztéssel sújtotta.

Később önálló tudományos vizsgálatot végeztünk a miért tette? – leginkább pszichológiai gyökerű – kérdés meg­ válaszolására, amelynek eredményeit tanulmányban meg is jelentettük. Vö.

FENYVESI Csaba–SZARKÁSSY Györgyi: Egy nagyvárosi bűncselekménysorozat tettesének pszichológiai vizsgálata.

RTF Figyelő, 1991/3. 273–278.; illetve FENYVESI Csaba: A negatív nyomok üzenetei a védőügyvédeknek. Ügyvédek Lapja, 2024/2. 18–24.

38 Lásd a piramismodell lényegét a szer­ zőtől: A kriminalisztika piramismodellje.

In: FENYVESI Csaba–HERKE Csongor– TREMMEL Flórián: Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022. 49.

13

14

Terra incognita

A műkincsforgalom legális keretei Magyarországon Jelenleg nem ismert olyan magyar nyelvű szakirodalom, amely jogi szem­ pontból átfogóan vizsgálná a műkincs-kereskedelem legális kereteit, így iránytűként szolgálhatna az illegális kereskedelmi gyakorlatok elhatárolásá­ hoz. A műkincs-kereskedelem jogi szempontú vizsgálatával láthatóvá válnak azok a tények, amelyek az illegalitás irányába mozdíthatják el a kereskedel­ mi gyakorlatot a polgári jogi normák megsértésével, illetve pönalizált tényál­ lások megvalósításával. Ezt az izgalmas témát taglalja az alábbi tanulmány.

Dr. Bittsánszky Géza Ádám kamarai tag jogtanácsos, igazságügyi régészeti konzulens

Jogszabályokban nem találjuk meg a műkincs kifejezés meghatározását, egyéb kifejezéseket használnak rá a jogi szabályozók, így a hatályos örökségvédelmi törvény a kulturális javak, az 1970. évi UNESCO-egyezmény és az 1995. évi UNIDROIT-egyezmény a kulturális javak és tárgy, az 1992. évi máltai (vallettai) egyezmény a régészeti örökség fogalmát alkalmazza.1 A műkincs szó a nyelvújítás eredménye2, 1831től írott forrásban adatolható3. Jelentése ebben az időben „kincs, melynek értéke valamely szép műben vagy művekben fekszik”4, a XX. század közepén pedig „olyan ritka művészeti alkotás, amelynek értékét különleges művészi megmunkálása v. drága anyaga és a hozzá fűződő közösségi érzelmek határozzák meg”.5 A rendészettudomány körében 1956-ban Kálmán Ottó adja meg a fogalom magyarázatát, amely szerint „a műkincs fogalma alá tartozik minden olyan műtárgy, amely anyagánál, speciális eredeti, művészi megmunkálásánál, régiségénél, ritkaságánál fogva muzeális jelentőséggel bír, jelentős értéket képvisel”.6 Napjainkban a szűkebb, szakmai szóhasználat a nemesfémből, drágakőből készült műtárgyakat nevezi műkincsnek, a köznyelv a műtárgy fogalomhoz hasonlóan a kulturális javak szinonimájaként használja. Jelenleg a hatósági eljárásokban – követve a hatályos Örökségvédelmi törvény fogalommeghatározásait, amelyeket még az 1970. évi UNESCO-egyezmény ültetett át a joggyakorlatba – kizárólag a kulturális javak vagy a kulturális tárgy fogalma használatos, ami lényegében a köznyelvben használt műtárgy és műkincs fogalmának feleltethető meg.

A köznyelvben a régiségekre inkább a műkincs fogalmát, míg a műtárgyakra a műalkotás elnevezést használja a szakmai zsargon.7 A műkincs e jelentéstartalma minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy a római jogban, így az európai jogrendszerekben is elsőként a kincs fogalma körében találjuk a régiségek jogi szabályozását, ami a régi időkben anyagi értékkel rendelkező tárgyakat jelölt, és csak a XIX. századtól jelentek meg a kincs egyéb vonatkozású értékelései, amikor a jogtudomány már nemcsak alapanyaguk, hanem kultúrtörténeti és régészeti jelentőségük alapján is minősítette a tárgyakat, utat nyitva a kulturális javak fogalmának XXI. századi kialakulása előtt, amelyet a 2001. évi LXIV. törvény határozott meg. Ettől az időponttól kezdve a műkincsek is ebbe a körbe tartoznak, mint az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, írásos emlékei és művészeti alkotásai. Megjegyzendő, hogy a magyar jogrendszer már korábban is találkozott e fogalommal, ugyanis az 1970. évi UNESCO-egyezményt az 1979. évi 2. törvényerejű rendelet ültette át a magyar joganyagba, amely szerint olyan tárgyak tekintendők kulturális javaknak, amelyeket az egyes államok egyházi vagy világi okból kifejezetten úgy jelölnek meg, hogy régészeti, őstörténeti, történeti, irodalmi, művészeti vagy tudományos szempontból fontosak és a meghatározott kategóriákba tartoztak, amelyek között a régészeti leletek és történelmi vonatkozású tárgyak mellett a több mint százéves régiségek –

így feliratok, fémpénzek és vésett pecsétnyomók – is megtalálhatók voltak.8 Az 1995. évi UNIDROIT-egyezmény megerősítette e tárgyi kört.9 Az érték mellet a műkincsfogalom másik meghatározó eleme a régiség, ami kormeghatározást feltételezne a jogalkotó részéről, azonban a XX. századig ennek nem találjuk nyomát. A XIX. században a magyar jogszabályok csak régiségi tárgyakról szólnak, amelyek értéke „leginkább csak óságukban áll, és a gyüjtésen kivül semmi más czélra és használatra nem alkalmasak”10, majd a század végén a régiségeket a műtárgyak közé sorolja a jogalkotó11. Az 1929. évi múzeumi törvény bevezeti az ingó műemlékek fogalmát a tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési szempontból jelentős tárgyakra, továbbá régészeti emlékekről és muzeális tárgyakról is rendelkezik, azonban ezek fogalmát nem adja meg.12 Pontos kormeghatározást elsőként az 1/1967. (VI. 18.)

MM-rendelet tartalmaz, amely középkori, 1600 előtti, 1711 előtti és 1800 előtti határvonalat jelöl meg a kódexek és könyvek esetén.13 Ezt követően az 1997. évi CXL. törvény a régészeti örökség elemeinek fogalmánál száz évben határozta meg14, majd a rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett a 2001. évi LXIV. törvény szűÜgyvédek Lapja 2024 | 5

Terra incognita

kítette az időhatárt, és a régészeti örökség tekintetében az 1711. évben jelölte meg a választóvonalat.15 A Magyarországon is alkalmazandó uniós normák értelmezésével megállapítható, hogy a régiségek körébe tartoznak azok az ingó javak, amelyek kora tárgycsoporttól függően ötven, száz vagy kétszáz évnél magasabb, ennek megfelelően műkincsnek is az e régiségi kritériumoknak megfelelő kulturális javakat tekinthetjük függetlenül attól, hogy a magyar szabályozás szerint koruknál fogva régészeti korú tárgynak is minősülhetnek, mivel az örökségvédelmi törvény szerint 1711 előtt keletkeztek.

A műkincsek forgalmára vonatkozó jogi szabályozás áttekintése

A műkincsek forgalmára vonatkozó jogi szabályok megjelenését – ahogy a kincs fogalmánál ismertettük – elsőként a XVII. századi Erdélyben láthatjuk a kincsre vonatkozó kiviteli tilalom révén. XIX. század jogi normákban a műtárgyak házaló kereskedelmét tiltó16, a vasúti építkezéseken előkerülő régészeti leleteket elidegenítéstől védő17, a régiségi tárgyak vámtarifájára vonatkozó18, a fémbeszolgáltatási kötelezettség alóli mentesített régészeti és művészeti tárgyakra19 vonatkozó szabályokat találunk.

A korábban tisztán a polgári jog szabályai szerint működő műkincsforgalomra vonatkozó speciális jogi szabályozók Magyarországon a bolsevik diktatúra és az azt követő román, kisebb részben szerb megszállás következtében kialakult műkincskrízis következtében jelentek meg, amelyek az illegális műkincs-kereskedelem elleni küzdelem első emlékei is. Egy héttel a diktatúra bukása után, 1919. augusztus 9-én kiadták az 1919. évi 3.923. M. E. számú rendelet, amely hat hónapig terjedő elzárás, pénzbüntetés és elkobzás terhe mellett megtiltotta az ország területéről a műtárgyak kivitelét. A tilalom alól a vallásés közoktatási ügyi miniszter kivételt engedhetett. A rendelet a műtárgyak közé sorolta a nem élő művészek képzőművészeti alkotásait (festmények, grafikai művek, szobrok), régiségeket, ideszámítva a régi fegyvereket is, földből kikerült leleteket, régi iparművészeti és szépművészeti tárgyakat, továbbá régi kéziratokat, nyomtatványokat és okleveleket.20 Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Az 52.800/1923. VKM-rendelet a műtárgyak kivitelét szabályozva szakmai vizsgálat után múzeumokra bízta a kiviteli bizonylat kiállítását. A kiviteli engedélyt ezután a pénzügyminisztérium adta meg. A becsomagolt árut a vámfőhivatal és a múzeum aláírásával zár alá helyezték. A rendelet tovább részletezte a műtárgyak körét, ezek közé sorolta egyebek között a nem élő művészek képzőművészeti alkotásait (festmények, grafikai művek, szobrok), magyar művelődéstörténeti emlékeket (egyházi és világi bútorzat, ruházat, faragvány, ötvösmű és felszerelési tárgyak); továbbá a régészeti emlékeket (leletek, érmek és pénzek), a nemesfémekből való szerelésekkel ellátott bármilyen árut, a művészet és tudomány muzeális értékű tárgyi emlékeit és a hamvvedreket.21 Az 1621-28/1949. (XI. 16.) VKM-rendelet engedélyhez kötötte a kulturális ér-

gyakorlását, amennyiben miniszteri engedélyhez, illetve az állam elővásárlási jogához kötötte a védett muzeális tárgyak, emlékek és védett gyűjtemények tulajdonának átruházását, kivitelét, továbbá egyéb kötelezettségeket írt elő.27 Nem volt szükség engedélyre a védett muzeális emlék múzeumok általi és az öröklés útján történő tulajdonszerzése esetén, továbbá ha a védett tárgy átruházása házastársak, egyenes ágbeli rokonok vagy testvérek között ellenérték nélkül, belföldön lakó magyar állampolgár javára történt. Szintén engedély nélkül lehetett megszerezni a védett tárgy tulajdonjogát árverés, illetve hatósági értékesítés útján, értesítve az elővásárlási jog gyakorlására jogosult múzeumot.28 A 2001. augusztus 18-ig hatályos 3/1977.

(III. 29.) KM-rendelet a kulturális értékű tárgyak ország területéről való kivitelét

A régiségek és – részben – a műkincsek körébe tartoznak azok az ingó javak, amelyek kora tárgycsoporttól függően ötven, száz vagy kétszáz évnél magasabb. tékű tárgyak kivitelét, amit tárgycsoportok szerint különböző múzeumok adhattak meg. A kulturális értékű tárgyak fogalma egybeesett a korábbi rendeletekben szereplő műtárgyfogalommal.22 A szocialista Magyarországon elsőként az 1957. évi 14. törvényerejű rendelet foglalkozott ismét a műkincsforgalommal, amikor a második világháborút követő műtárgykrízissel összefüggésben ratifikálta a kulturális javak fegyveres ös�szeütközés esetén való védelme tárgyában született 1954. évi hágai egyezményt, amely a kulturális javak védelmét kívánta elérni a lopás, fosztogatás, zsákmányolás, megrongálás és megsemmisítés megakadályozása révén.23 Az 1963. évi 9. törvényerejű rendelet bevezette a védett muzeális emlék, védett magángyűjtemény, védett tárgy és védett gyűjtemény24, majd 1981-es módosítása a védelem alatt álló muzeális emlék fogalmát25, amelyet tovább részletezett a 2002. február 22. napjáig hatályos 2/1965. (I. 8.) MM-rendelet26. E fogalmak közé a műkincsek is besorolhatók, amelyek tekintetében a jogszabály korlátozta a tulajdonjog részjogosítványainak

továbbra is engedélyhez kötötte, annyiban szűkítve a korábbi szabályozást, hogy megtiltotta a muzeális értékű és védett ingóságok kivitelét, továbbá azokét, amelyek kivitele nemzeti kulturális érdeket sértene. A jogszabályban meghatározott műtárgyfogalomba a műkincsek továbbra is besorolhatók. 29 A 2/1965. (I. 8.) MM-rendelet előírta – egészen 2002. évi hatályvesztéséig –, hogy az állampolgároknak is be kell jelenteniük 1965. évi július hó 1. napjáig, ha védett muzeális tárgy volt a birtokukban.

A bejelentési kötelezettség ezt követően is terhelte az állampolgárokat, amennyiben az ingóságok később kerültek a birtokukba. Példálózó jelleggel az alábbi tárgyakat sorolta fel a jogszabály a védett muzeális tárgyak között, amelyeket műkincseknek tekinthetünk: régészeti jellegű emlékek és numizmatikai tárgyak (pénzek, érmék, jelvények stb.), történelmi emlékek, hadtörténeti emlékek, muzeális értékű könyvek, zeneművek, térképek és egyéb nyomtatványok, valamint kéziratok.30 A nemzetközi örökségvédelmi törekvésekkel összhangban az 1979. évi 2. törvényerejű rendelet a magyar joganyag részévé

15

16

Terra incognita

tette az 1970. évi UNESCO-egyezményt, amelyben a részes államok vállalták, hogy a jogszabályban meghatározott kulturális javak kivitelét engedélyező tanúsítványt vezetnek be, továbbá olyan törvények és más jogszabályok tervezeteinek megszövegezésében működnek közre, amelyek rendeltetése a kulturális örökség megóvása, különösen a jelentős kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdonátruházásának megakadályozása.31 Ugyanebben az évben ratifikálta az 1979. évi 12. törvényerejű rendelet az UNESCO 1950. évi egyezményét, amely megkönnyítette a műtárgyak és a százévesnél régibb antik tárgyak behozatalát a kulturális célú csere megkönnyítése céljából.

A jogszabály a kulturális javak között sorolta fel többek között a művészeti alkotásokat, kéziratokat, könyveket és más művészeti, történeti vagy régészeti érdekkel bíró tárgyakat.32 Az 1997. évi CXL. törvény bevezette a kulturális javak fogalmát a muzeális emlék és a muzeális érték kifejezés helyett,33 amely fogalmat pontosan a 2001. évi LXIV. törvény definiálta,34 és ezt követően a műkincsekre vonatkozó jogi szabályozókat is e körben találjuk. A jogszabály lazított a védetté nyilvánított kulturális javak elidegenítésére vonatkozó szabályokon, amen�nyiben ezekre csak írásbeli szerződési kötelezettséget és állami elővásárlási jogot írt elő, hatósági hozzájárulást csak a védetté nyilvánított gyűjteményekhez tartozó tárgyak és tárgyegyüttesek esetében. 2006-tól az állam elővásárlási jogára vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezték35.

A jogszabály 2001. évi hatálybalépésekor néhány speciális kivétellel csak az ötven évnél nem régebbi kulturális javakat lehetett kivinni az országból kiviteli engedély nélkül. A végleges kivitelkizárás többek között a régészeti leletek, múzeumi gyűjtemények darabjai és a kulturális javak alkotórészei tekintetében állt fenn. 2009től a kulturális javak kivitelét a 116/2009/ EK-rendelet is szabályozta, amely kor és értékhatár együttes figyelembevételével tette lehetővé a kivitelüket.

A magyar jogi szabályozás ezzel egy időben lazult, amennyiben az általános jogszabályi tilalmak elhagyásával csak hatósági engedélyhez kötötte a védett kulturális javak kivitelét, majd 2014-től szigorodott a szabályozás, amennyiben a

védetté nyilvánított vagy általános védelem alatt álló védett kulturális javak (régészeti lelet, múzeumi, könyvtári nyilvántartásban szereplő ingó) a hatóság ideiglenes kiviteli engedélyével – visszahozatali kötelezettség mellett – lettek kivihetők az országból.36 A 2019/880 európai parlamenti és tanácsi rendelet minden európai uniós tagállam számára megtiltotta a harmadik ország védett nemzeti kincsei körébe tartozó és onnan jogellenesen kivitt természettudományos, történelmi, régészeti és művészeti emlékek bejuttatását az EU területére, egyéb javak tekintetében pedig engedélyeztetési eljárást írt elő. Nemzeti úton 2022-ben került sor a kulturális javak behozatalának korlátozására, amikor a jogalkotó megtiltotta azon kulturális javak behozatalát az országba, amelyeket származási országukból a szükséges kiviteli engedélyek nélkül vagy a kiviteli engedély kereteit túllépve juttattak külföldre.37 A restitúciós eljárásokat az 1995. évi UNIDROIT-egyezmény magyarországi kihirdetése alapozta meg 2001-ben. A jogszabály alapján az egyezmény hatálybalépését követően lopott (ideértve a

jogellenesen kiásott) kulturális javakat a birtokosa köteles visszaadni a jóhiszemű birtokos kárpótlása mellett. Az eljárás megindítására ötvenéves objektív és hároméves szubjektív határidőt szab meg a jogosult számára, amitől a részes államok eltérhetnek speciális kulturális javak esetén (közgyűjtemények, régészeti lelőhelyek, műemlékek szerves részei). Magyarország e javakra vonatkozó igénye nem évül el.38 Jogellenesen külföldre vitt tárgyak esetén a részes állam kérheti ezen ingó javak visszaadását a másik részes államtól, alapesetben ötvenéves elévülési időn belül, amennyiben ennél hosszabb elévülési időt az adott ország nem határoz meg. Időközben bekövetkező tulajdonjog-változás esetén a jóhiszemű tulajdonost kárpótlás illeti meg, illetve megállapodás alapján a tulajdonjogot megtarthatja vagy az ingó javat átruházhatja.39 2013-ban törvényi szinten szabályozták a közgyűjteményben őrzött kulturális javak visszaadásával kapcsolatos kérdéseket, ami alapján – abban az esetben, ha az állam tulajdonjogának fennállása minden kétséget kizáró módon nem igazolható – Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Terra incognita

a kulturális javakat igény esetén annak kell kiadni, aki megfelelően valószínűsíti a tulajdonjogát. Ezt a jogosult valószínű öröklési jogcím igazolására irányuló eljárásban teheti meg közjegyző előtt.40 Időközben elfogadták a 2014/60/EU-irányelvet, amely az 1993. január 1-jén vagy azt követően a tagállamok területéről jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatására vonatkozó jogszabályok kidolgozását tette kötelezővé a tagállamok számára.41 A magyar részletszabályokat kormányrendeletben határozták meg még 2013-ban42, amely a jogszabály alkotmányellenesség miatt 2019-ben hatályon kívül került.43 2017-ben a kollíziós magánjog területén ismét kitért a jogalkotó a jogellenesen kivitt kulturális javak kérdésére, amikor az e körben alkalmazandó állami joghatóságot szabályozta.44 A talált kincsek tulajdonjogának szabályozása is a műkincsforgalom részét képezi. A szabályok szerint 1929-ig a találó és egyéb szervek a kincsek harmadrészére tarthattak igényt, majd 1949-ig a magánszemélyhez kártalanítási összeg helyébe lépve vagy a muzeális szerv lemondása útján kerülhetett régészeti korú tárgy. 1949 után kivételes esetben engedély alapján megszerezhette magánszemély – régész vagy a találó, illetve ingatlantulajdonos – a régészeti leletet. 1959től abban az esetben lehetett régészeti lelet tulajdonosa magánszemély, amen�nyiben a talált leletre az állam nem tartott igényt. 1975-től az előkerült muzeális vagy műemléki értékű tárgyak az állam tulajdonát képezték45, 1978-tól muzeális vagy műemléki értékű lelet tulajdonjoga kizárólag az államot illette. Ez 1997-ben annyiban változott, hogy az állam lemondhatott a leletekről régészeti gyűjtőkörrel rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára.

Megállapítható, hogy – 1949-től csökkenő mértékben – 1975-ig legálisan kerülhettek régészeti leletek magántulajdonba, míg az 1975 után előkerült leletek esetén a forgalmuk kívül esik a legalitás határain.

Műkincsek eredeti szerzésmódjának jogi keretei

Azért is lényeges az ingó javak eredeti szerzésmódjainak áttekintése, mivel az ezek során elkövetett jogszabálysértés hatással lehet a későbbi származékos tuÜgyvédek Lapja 2024 | 5

lajdonszerzésekre, másfelől e szerzésmód tehermentes tulajdont hoz létre. Az eredeti szerzésmódok közül műkincsek tekintetében a találás, a gazdátlan javakon való tulajdonszerzés, az elbirtoklás, valamint a hatósági határozat és hatósági árverés útján történő tulajdonszerzés vizsgálata szükséges.

A találás A találás szerzésmódja esetén a találó a találástól számított egy év elteltével szerzi meg a tulajdonjogot, amennyiben a tulajdonos nem jelentkezik, feltéve, hogy az egyéb jogszabályi feltételek teljesülnek; a találó mindent megtett, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa. Ha a talált érté-

lajdonjogát, akkor a tulajdonosi minőség megállapítása különös körültekintést igényel, mivel adott esetben bizonyítani kell, hogy a talált tárgy nem minősül régészeti leletnek, tehát nem ásatás során került elő, továbbá nem szerepel múzeumi és könyvtári nyilvántartásban, illetve egyéb, védettséget tanúsító nyilvántartásban. Ezenkívül bizonyítást igényelhet az is, hogy a találó mindent megtett annak érdekében, hogy az eredeti tulajdonos a dolgot visszakaphassa, és ennek keretében az illetékes szervnek átadta a talált műkincset. Azt is bizonyítani kell, hogy a műkincs nem tartozik a kincsnek minősülő értékes dolgok közé, és nem közönség számára nyitva

A műkincsekre vonatkozó szabályozás időbeli hatálya is hatással van a talált műkincsek jogszerű tulajdonlásának megítélésére. kes tárgy kincsnek minősül, és felajánlás után az állam nem tart igényt rá, a tulajdonjogát a találó szerzi meg. A tulajdonszerzést találással kizárja, ha a tárgyat közönség számára nyitva álló helyen találták (épület, közlekedési és szállítási eszköz).46 A fenti feltételek betartása mellett a jelenleg hatályos jogszabályok szerint műkincs tulajdonjogát akkor lehet legálisan megszerezni találás útján, ha nem tartozik a védett kulturális javak körébe, mivel ez esetben az állam szerez tulajdont rajtuk.

Az örökségvédelmi törvény két módon állapít meg védettséget az ingókra: a műkincsek között hatósági aktussal védetté nyilvánított kulturális javak, továbbá általános védelem alatt álló védett kulturális javak szerepelhetnek mint régészeti leletek, továbbá a múzeumi és könyvtári nyilvántartásban szereplő ingóságok. Általános kötőerővel nem rendelkező kúriai döntés szerint a régészeti örökség részét képező – 1711 előtt keletkezett és nem műgyűjteményben elhelyezett – lelet régészeti lelet, ekként állami tulajdon akkor is, ha elmozdították az eredeti helyéről, és a másodlagos feltalálási helyéről kerül elő.47Az örökségvédelmi törvényben megfogalmazott régészeti lelet fogalmának grammatikai és teleológiai értelmezéséből is ez a következtetés vezethető le.

A fent írtakból kitűnik, hogy amennyiben valaki találásra alapítja a műkincs tu-

álló helyen találták. A műkincsekre vonatkozó szabályozás időbeli hatálya is hatással van a talált műkincsek jogszerű tulajdonlásának megítélésére, tekintettel arra, hogy 1975-ig a régészeti leletek tulajdonjogát az államon kívüli jogalanyok, így magánszemélyek is megszerezhették. Amen�nyiben bármelyik fenti ténnyel, körülménnyel szemben kétség merül fel, úgy az magával vonhatja a találó tulajdonosi minőségének megdőlését.

Gazdátlan javakon való tulajdonszerzés A gazdátlan javakon való tulajdonszerzés szintén eredeti szerzésmód, amellyel a műkincsek forgalma esetén számolni kell, amennyiben bizonyos ingó dolgok tulajdonával a tulajdonos felhagy (derelictio).

Ennek tipikus esete, amikor a tulajdonos a dolgot kidobja.48 A 2013-ban hatályba lépett hulladékgazdálkodási törvény hatálybalépéséig e dolgokon birtokbavétellel bárki szerezhetett tulajdont, ezután csak a közterületen elhelyezett hulladéktároló edényen és lomtalanításon kívül kidobott tárgyakon lehet ily módon tulajdont szerezni, mivel ellenkező esetben a jogszabályban meghatározott szervek tulajdonába kerülnek az elhelyezéssel.49 Itt kell megemlíteni, hogy 2015-ig a múzeumokban őrzött tárgyak is válhattak gazdátlan javakká, mégpedig selejtezés útján. A múzeumok által leselejtezett mű-

17

18

Terra incognita

kincsek esetén az állam részéről megtörténik a derelictio, így jogilag elképzelhető az ezeken való tulajdonszerzés. A kulturális javak selejtezését 2015-től kötötte a jogalkotó miniszteri engedélyhez.50 Az eljárást részletező rendelet a kulturális javak három csoportjának selejtezését engedi, így azok tekintetében van erre lehetőség, amelyek állagukat tekintve oly mértékben megrongálódtak, hogy restaurálás útján sem menthetők meg; az egészséget veszélyeztetik; illetve amelyek súlyosan veszélyeztetnek más kulturális javakat. A jogszabály kimondta, hogy az intézmény nem adhatja más birtokába vagy tulajdonába a selejtezésre kijelölt vagy leselejtezett kulturális javakat, meg kell őket semmisíteni.51 Ki kell térni arra is, hogy a régészeti

Elbirtoklás Az elbirtoklással való tulajdonszerzés esetén a dolog, jelen esetben műtárgy érvényes jogcím nélkül kerül a birtokoshoz, aki tíz évig tartó birtoklás után a tulajdonjogát nem gyakorló tulajdonostól megszerzi, feltéve, hogy az eredeti tulajdonos valamilyen korlátozottsága vagy cselekménye, illetve a tárgy birtoklásában bekövetkező változás miatt ez az idő nem nyugszik vagy nem szakad meg. Nem szerez tulajdonjogot elbirtoklással, aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához.

Elbirtoklás esete áll fenn, amikor egy ingóságot tároló személy birtokolja el valaki más műkincsét, vagy örökösei nem is tudnak arról, hogy bizonyos tárgy nem

A jogi szabályozásból kitűnik, hogy 2012-ig akár korábban múzeumi nyilvántartásban szereplő műkincsek, régészeti leletek is kerülhettek a gazdátlan javak körébe. leletek 2012-től nemzeti vagyonba kerültek, így forgalomképességük megszűnt ezen eredeti szerzésmódon keresztül is.52 Az örökségvédelmi törvény 2015-től tiltotta meg a régészeti leletek kereskedelmi forgalomba hozatalát.53 E jogi szabályozásból kitűnik, hogy 2012ig akár korábban múzeumi nyilvántartásban szereplő műkincsek, így régészeti leletek is kerülhettek a gazdátlan javak körébe. A múzeumi selejtezéssel kapcsolatban elképzelhető, hogy a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatra szorul, mivel a sérült kulturális javakat, illetve az olyan leleteket, amelyek a tudományos vizsgálatok számára már feleslegessé válnak (ásatásokból előkerülő nagyszámú cserép és kődarab) az intézmények gazdasági finanszírozására lehetne felhasználni, amennyiben a múzeum szuvenírboltjába kerülnének megsemmisítés helyett. Természetesen e kérdéskörben mérlegelni kell a műtárgyak, leletek későbbi másodlagos lelőhelyre kerülésének tudományos kockázatát.

Jelenleg a régészeti leletek forgalomképtelensége ezt a lehetőséget kizárja.

A fentiekből következik, hogy a műkincsek tulajdonjogának vizsgálatakor eredményesen hivatkozhat arra a tulajdonos, hogy már gazdátlanok voltak, jóllehet az ilyen módon történő tulajdonszerzés 2013-től megnehezült.

képezte az örökhagyó tulajdonát, vagy jogellenesen, például illegális feltárásból származik. Más a helyzet, amennyiben felmerül valamilyen jogcím az elhelyezést illetően, mivel a bírósági gyakorlatban műkincs-visszaszolgáltatási ügyben elbirtoklást megakadályozó jogcímként jelenik meg a letéti szerződés.54 Örökség esetén előfordulhat, hogy bizonyos műtárgyakat nem tüntetnek fel a hagyatéki leltárban, az örökösök egyértelműen nem rendelkeznek róluk, és valamelyiküknél kerül elhelyezésre, így a hosszú, békés birtoklás megszünteti a többi örökös tulajdonjogát.

Az elbirtoklás azért is érdemel figyelmet, mivel a korábbiakban említett egyéb eredeti szerzésmóddal történő tulajdonszerzéskor (találással, gazdátlan javak megszerzése) esetlegesen fennálló jogi bizonytalanságot is eloszlatja, mivel eredeti szerzésmód esetén az új tulajdonjogviszony tartalmára nincs befolyással az előzőleg fennálló tulajdonjogviszony tartalma, így általában nem érvényesülnek az azt érintő esetleges korlátozások, terhek sem.55 Tehát ha a korábbi tulajdonos a szerzéskor hatályos jogszabályi rendelkezések be nem tartása miatt nem is volt valójában tulajdonos, és így a valódi tulajdonosnak tulajdoni igényei is keletkezhettek,

az elbirtoklással tulajdont szerző mégis jogosan szerzi meg egy műkincs tulajdonjogát. Kivételt képeznek 2012 óta a régészeti leletek, mivel azóta ezeket a jogszabály forgalomképtelennek nyilvánította mint nemzeti vagyonba tartozó dolgokat, amelyek elidegenítéséhez az ekkor hatályos Polgári törvénykönyv módosítása a semmisség jogkövetkezményét fűzte.56 Ahogy láthattuk, 1975-ig kerülhettek magánkézbe régészeti leletek, így ezeken elbirtoklással tulajdont lehet szerezni.

Hatósági határozat és hatósági árverés útján történő tulajdonszerzés Hatósági határozattal műkincseken csak az állam szerezhet tulajdonjogot, minthogy a büntetőeljárásban elkobzott dolog tulajdonjogát – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az állam szerzi meg,57 amiről a bíróság hoz határozatot.58 E bírósági határozatoktól meg kell különböztetni azokat a polgári jogi döntéseket, amelyek tulajdonjogot állapítanak meg vagy közös tulajdont szüntetnek meg. Ilyen esetben nem eredeti szerzésmód valósul meg59, jóllehet a bíróság rendelkezik egyes vagyonelemek, így műkincsek tulajdonjogának kérdésében is, azonban ez esetben nem valósulhat meg a tehermentes tulajdonszerzés.

A hatósági árverés útján történő tulajdonszerzés révén a jogalanyok szintén tehermentes tulajdont szerezhetnek. Az árverés az értékesítés versenyeztetés elvén alapuló módja, ahol a dolog tulajdonjogát a legmagasabb ajánlati árat kínáló jóhiszemű személy szerzi meg. Hatósági árverésre (állami) kényszer eredményeként kerül sor, lebonyolítója hatósági tevékenységet folytató szerv. A magyar jogban klasszikusan a hatósági árverések közé tartozik a bírósági végrehajtás során és a felszámolási eljárás keretében lefolytatott árverés.

Idesorolható továbbá az adóvégrehajtás során alkalmazott árverés, valamint az elkobzott vagy büntetőeljárás során lefoglalt dolog árverése.60 Kulturális javak, így műkincsek bírósági és adóhatósági árverésére nem kerülhet sor, ameddig kölcsönzött kulturális javakként védelemben részesülnek.61 E szabályozás az eredeti tulajdonosok esetlegesen felmerülő visszaszolgáltatási igényétől védi a kölcsönzött műkincseket oly módon, hogy megakadályozza a másik országban tartózkodó visszaigénylőre kedÜgyvédek Lapja 2024 | 5

Terra incognita

vezőbb külföldi, a kölcsönzés helye szerinti jog alkalmazásának lehetőségét.62 A felszámolási eljárásban lefolytatott árverés nem határoz meg korlátozást a kulturális javak tekintetében, csak a műemlékek esetén biztosít elővásárlási jogot a hatáskörrel rendelkező szervnek.63 A büntetőeljárásban elkobzott vagy ismeretlen tulajdonosú lefoglalt kulturális javak értékesítésére nem kerül sor, mivel állami tulajdonba kerülnek,64 és egyéb hatóságoknál és szervezeteknél helyezik el őket.65 Eredeti szerzésmódok jogszerűségének vizsgálata

A fentiek alapján megállapítható, hogy eredeti szerzésmód esetén a műkincsforgalom jogszerűségét is számos tény megkérdőjelezheti. Találás esetén a tulajdonszerzést megakadályozza, amennyiben a találó nem tesz eleget tulajdonoskutatási kötelezettségének, vagy az értékes tárgyat (kincs) nem ajánlotta fel az államnak, a tárgyat közönség számára nyitva álló helyen találja, továbbá ha védett kulturális javaknak minősülnek.

Találás esetén a jogirodalom és a joggyakorlat által még nem tárgyalt kérdés az az esetkör, amikor bűncselekmény (például lopás) alapozza meg az eredeti tulajdonos birtokának elvesztését, és a talált dolog ezután kerül a jóhiszemű találóhoz. Kérdésként merül föl, hogy ez esetben a találó a tulajdonoskutatás érdekében tett intézkedéseket követően tulajdonossá válhat-e.

Amennyiben a Ptk. a találás fogalmánál említett elveszett dolog fogalma mögött csak a tulajdonos magatartása (saját maga elveszíti valamijét) értelmezendő, akkor a lopást követően elvesztett ingókon a találó valószínűleg nem szerezhet tulajdonjogot találás útján. Abban az esetben, ha az elveszett dolog fogalma mögött a tulajdonostól független cselekvést is értjük, amely elvezet a tulajdonos birtokának polgári jogi elvesztéséhez, akkor a tolvajon kívüli találó bizon�nyal tulajdont szerezhet találással. Ez utóbbi álláspontot erősíti a szakirodalom is, amely szerint az elvesztés, elhagyás lényege, hogy a tulajdonos birtokából akaratán kívül kerül ki.66 Szintén ezt erősíti a találás jogintézményének lényege, amely „azt a célt szolgálja, hogy adott dolog vonatkozásában a tulajdonos kiléte hosszabb ideig ne legyen bizonytalan”.

A fenti bizonytalanság ellenére megállapítható, hogy amennyiben az ilyen bűncseÜgyvédek Lapja 2024 | 5

lekmény útján elvesztett talált tárgy a hatóság által kerül árverés útján értékesítésre, az árverési vevő tulajdonjogot szerez.

A gazdátlan javakon való tulajdonszerzést megakadályozza, ha lomtalanításról vagy hulladéktároló edényből kerültek a birtokoshoz.

Elbirtoklás esetén megakadályozza a tulajdonszerzést, ha a műkincs bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a birtokoshoz.

Amennyiben az elbirtokló örökhagyó nem felelt meg az elbirtoklást megalapozó jogszabályi feltételeknek, ettől még az örökösök tulajdont szerezhetnek az így birtokukba kerülő tárgyakon, ha megfelelnek a jogszabályi feltételeknek.67 Megakadályozza a hatósági árverésen történő tulajdonszerzést, ha az árverési vevő nem volt jóhiszemű harmadik személy megalapozott igénye tekintetében, például ha az illető tudja, hogy az adott műkincs bűncselekmény útján került ki az eredeti tulajdonos birtokából.

Jóhiszeműség esetén azonban bűncselekményből származó dolgokon jogszerűen tulajdont szerez az, aki a közigazgatási végrehajtás keretében lefoglalt vagy zár alá vett vagyontárgyak értékesítésére vonatkozó rendelkezések szerint szerez tulajdont.68 Műkincsek származékos szerzésmódjának jogi keretei

Az ingó javak származékos szerzésmódja esetén a jogelőd tulajdonjogából származik az új tulajdonjog, amely a fennálló esetleges terhekkel, korlátozásokkal száll át a jogutódra. A származékos szerzésmódok közül műkincsek tekintetében az öröklés, valamint az átruházás útján történő tulajdonjogszerzés vizsgálata szükséges. Öröklés Öröklés esetén az örökhagyó halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre, így az örökhagyó vagyonában bekövetkező egyetemes jogutódlásra kerül sor, aminek keretében az örökös a hagyatékot mint egészet szerzi meg, és annak erejéig az örökhagyó tartozásait is. A hagyaték az örökhagyó vagyonából halála esetén az örökösre átszálló vagyontárgyak (dolgok, jogok, követelések, terhek és kötelezettségek) összessége.69 Ebből következik, hogy megörökölt műkincs esetén az örökös rendelkezési jo-

gát korlátozhatja a műkincset érintő valamely korábbi igény vagy az örökhagyó szerzésének jogszerűtlensége. Érintheti az örökös tulajdonjogát, ha a végrendelet vagy az öröklési szerződés kerül per alá, vagy az öröklésből kimaradt örökös perben érvényesíti tulajdoni igényét, továbbá, ha az örökösök között öröklési jogi vita van, ami miatt a hagyaték ideiglenes hatályú átadására kerül sor, amelynek ideje alatt a jóhiszemű örökös mint birtokos nem idegenítheti el a dolgot.

Az örökséggel kapcsolatos viták azt eredményezhetik, hogy az adott esetben műkinccsel rendelkező személyt csak álörökösnek tekinti a joggyakorlat, aki tulajdonosként nem rendelkezhet az örökségként birtokában tartott dolgokkal, így harmadik személy csak kereskedelmi forgalomban szerezhet tulajdont azokon az átruházásra vonatkozó, jelenleg hatályban lévő speciális szabály értelmében, hasonlóan a XX. század első felében megfogalmazott állásponthoz.70 Átruházás Az átruházás a leggyakrabban előforduló származékos tulajdonszerzési mód, jogszerű megvalósulásához rendszerint négy együttes feltétel szükséges. Elsőként a feleknek meg kell egyezniük a tulajdonátruházásban; ennek érvényes jogcím vagy szerződés alapján kell megtörténnie, ami leggyakrabban adásvétel, ajándékozás, adott esetben csere; a dolog birtokát a tulajdonátruházás szándékával át kell adni a tulajdonszerzőnek; végül pedig az átruházónak kell a dolog tulajdonosának lennie.71 Ez utóbbi feltétel alól kivételt enged a jogi szabályozás, amikor megengedi a nem tulajdonostól történő szerzést kereskedelmi forgalomban a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző fél javára. Ez esetben akkor beszél a jogalkotó kereskedelmi forgalomról, ha a vevő olyan eladótól vásárol, aki jogszerűen folytatott üzletszerű gazdasági tevékenysége körében, saját nevében köti meg az adásvételi szerződést. Az ilyen átruházás esetén az új tulajdonos tehermentes tulajdont szerez. 72 Kereskedelmi forgalomban tehát bűncselekményből származó dolog, így műkincs tulajdonjogának jogszerű megszerzésére is sor kerülhet. Ilyen esetben az eredeti, meglopott tulajdonos a kereskedőtől követelhet kártérítést.

19

20

Terra incognita

Kereskedelmi forgalmon kívül jóhiszeműség és az ellenérték megfizetése esetén sem lehet tulajdonjogot szerezni nem tulajdonostól, ilyen esetben az eredeti tulajdonos a vevőtől követelheti a dolog kiadását.73 Az átruházási ügylet érvényességét, így a további átruházások jogszerűségét a fentiek szerint befolyásolja az átruházás négy feltételének megléte, amelyek közül valamelyiknek a hibája megakadályozza az adott műkincs legális forgalmát. A védett kulturális javak elidegenítése esetében például a jelenleg hatályban lévő szabályozás szerint kötelező a szerződés írásba foglalása74, aminek elmaradása a szerződés érvénytelenségéhez, így a tulajdonosváltozás elmaradásához vezet, ami kihat a további átruházások érvényességére.

Az illegális műkincs-kereskedelem és az egyes polgári jogi intézmények kollíziója

Az illegális műkincs-kereskedelemmel foglalkozó szakirodalomban több módja ismert a jogellenes úton szerzett műkincsek jogi kifehérítésének, többek között a régi gyűjtemények közötti feltüntetés, továbbá a hamis iratokkal ellátás.

Ezen illegális módszereken túl azonban – a korábbiakban kifejtettek alapján – a polgári jogi intézmények is képesek kifehéríteni az illegálisan szerzett javakat, amelyek ennek következtében legalizálódnak.

A polgári jogintézmények közül e tekintetben legnagyobb súllyal a kereskedelmi forgalomban történő átruházás, a hatósági árverés és az elbirtoklás jogintézménye jelentkezik, ugyanis ezek kívánják biztosítani a javak forgalmának jogi biztonságát. A cél elérése érdekében a jogalkotó a műkincsek jogi előéletének már nem tulajdonít jelentőséget.

Kereskedelmi forgalomban történő szerzés, valamint hatósági árverés esetén a tulajdonszerzés korlátját képezi a szerző jóhiszeműsége, azonban elbirtoklás esetén ez a követelmény nem áll fenn. E ténnyel állhat összefüggésben az illegális műkincsek pihentetése, amivel összefüggésben Hudák Krisztina megállapítja, hogy az átlagos gyűjtési idő a befektetési gyűjtőknél tizenhárom év volt; a kereskedelemben harminc-negyven évig is pihenhetnek a műkincsek.75 A különböző országokban eltérő az elbirtoklási idő, ezért valószínűsíthető, hogy azon országokban jelentősebb a kifehérítés

e módszere, ahol rövidebb ideig biztosítják az eredeti tulajdoni állapot helyreállításának lehetőségét. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy az egyik legrövidebb elbirtoklási idővel rendelkező Nagy-Britanniában alapították a három legnagyobb aukciósházat: a Christie’s, a Sotheby’s és Bonhams uralja a műkincspiacot.

Az elbirtoklással kapcsolatban kell szót ejteni az öröklésről. Ez esetben az örökség tárgyai egyben szállnak át az örökö-

Jegyzetek 1

2001. évi LXIV. tv. 7. § 10. pont; 1979. évi 2. tv. 1. és 6. cikk; 2001. évi XXVIII. tv. 2. cikk; 149/2000. (VIII. 31.) Korm. rendelet 1. cikk.

2 Szily K.: A magyar nyelvújítás szótára.

1902. 228. o.

3 Dulházy M.: Felső Magyar Országi Minerva. 7. 1831. 26. o.

4 Czuczor G: A magyar nyelv szótára, IV. kötet. 1867. 671. o.

5 Bárczi G.: A magyar nyelv értelmező szótára, 5. 1961. 82. o.

6 Kálmán O.: A műkincsrejtegetésről és üzérkedésről. 1956. 646–647. o.

7 Kiss Z.: A vizuális művészetek és a jog.

2019. 147. o.

8 1979. évi 2. tv. 1. cikk a)–k) pont.

9 2001. évi XXVIII. tv. Függelék.

10 1878. évi XXI. t. cz. VII. czikk 11. pont.

11 1892 . XXV. t. cz. 1. § 2. pont.

12 1929. évi XI. tc. 45. §, III. fejezetcím, 24. §.

13 1/1967. (VI. 18.) MM-rendelet 3. § b)–c) pont.

14 1997. évi CXL. tv. 1. számú melléklet zs) pont.

15 2001. évi LXIV. tv. 7. § 32, 37. pont.

16 1868. MKF r. 3. bekezdés.

17 1868. évi BM-r. 1. bekezdés; 38, 782.

KKM-r. 16. §.

18 1878. évi XXI. t. cz. VII. czikk 11. pont.

19 1917. évi 22. 137. HM-r. III. rész 7. pont.

20 1919. évi 3.923. M. E. r. 1–2. §.

21 52.800/1923. VKM-r., Preambulum, 1. §, 3. §, 4. §.

22 1621-28/1949. (XI. 16.) VKM-r. 1. §.

23 1957. évi 14. tvr. 1. cikk a) pont, 4. cikk 1., 3. pont, 11. §.

24 1963. évi 9. tvr. 1. §.

25 1981. évi 19. tvr. 1. §.

26 2/1965. (I. 8.) MM-r. 1. §.

27 1963. évi 9. tvr. 13. §.

28 2/1965. (I. 8.) MM-r. 27. § (2)–(3) bek.

29 3/1977. (III. 29.) KM-r. 1. §, 3. §.

30 2/1965. (I. 8.) MM-r. 3. § (1) bek., 4. §.

31 1979. évi 2. tvr. 5. cikk a) pont, 6. cikk a) pont.

32 1979. évi 12. tvr. II. cikk 2. pont, IV. cikk b. pont, B melléklet.

33 1997. évi CXL. tv. 98. § (1) bekezdés.

34 2001. évi LXIV. tv. 7. § 4. pont.

sökre, azokat az örökösök rendszerint az elbirtoklási időn túl jóhiszeműen birtokolják, ami szintén önmagától legalizálja a műkincsek tulajdonjogát.

Az itt említett jogintézmények kétségtelenül biztosítják a gazdaság biztonságos működését, ami azonban azt is jelenti, hogy mindig lesz jogi lehetőség az illegálisan szerzett műkincsek legalizálására, továbbá ezeket a lehetőségeket az illegális műkincskereskedők is kihasználhatják.  35 2016. évi XCII. tv. 37. § i) pont.

36 2001. évi LXIV. tv. 55. § (1) bekezdés, 2001.10.08, 2009.11.11, 2014.01.12. napi hatályos szövege.

37 2021. évi CXXXIV. tv. 30. §.

38 2001. évi XXVIII. tv. 3. cikk, Nyilatkozat.

39 2001. évi XXVIII. tv. 6. cikk.

40 2013. évi CXCV. tv. 2. §, 3. §.

41 2014/60/EU 17. cikk.

42 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet.

43 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet; 23/2022. (X. 19.) AB-határozat.

44 2017. évi XXVIII. tv. 46. §.

45 1975. évi 6. tvr. 1. §.

46 2013. évi V. tv. 5:54–5:64. §.

47 BH2014. 330.

48 2013. évi V. tv. 5:52. §.

49 2012. évi CLXXXV. tv. 43. §.

50 2014. évi CVI. tv. 6. §.

51 51/2015. (XI. 13.) Emmi-r. 8. § (1) bek., 10. § (3) bek.

52 2011 évi CXCVI. tv. 1. § (2) bek. h) pont.

53 2001. évi LXIV. törvény 8. § (3) bek.

54 Pf. 20.130/2022/16.

55 Lenkovics B.: A polgári jog vázlata.

2001. 81. o.

56 2011 évi CXCVI. tv. 1. § (2) bek. , 21. § (2). (Hatályos: 2012.01.01.)

57 Btk. 72. § (6) bekezdés.

58 Be. 824. § (1) bekezdés.

59 PKv. 2008.1.

60 Barzó T.: Civilisztika 2. 2019. 111. o.

61 Vht. 90. § (1) bek. n) pont; Art. 103. § (4) bek.

62 Vadász V: Értékek, érdekek és jogok viadala. 2021. 155. o.

63 Cstv. 49. § (1) bek.

64 Be. 321. § (5) bek., Btk. 72. § (6).

65 11/2003. (V. 8.) IM–BM–PM-r. 94. §.

66 Barzó im. 128. o.

67 Barzó im. 2019. 123. o.

68 Ákr. 110. §; Vht. 118. §.

69 Lenkovics im. 168. o.

70 Szladits K. (szerk.): Magyar magánjog 5–6. 1939. 566. o.

71 Lenkovics im. 83. o.; Barzó im. 107. o.

72 2013. évi V. tv. 5:39. § (2)–(4) bek.

73 Barzó im. 109. o.

74 2001. évi LXIV. tv. 51. § (1) bek.

75 Hudák K.: Régészeti leletek illegális feltá­ rásának és kereskedelmének megaka­ dályozása. 2022. 51., 67., 82., 102. o.

Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Jog és gyakorlat

Adózói magatartások azonosítása a büntetőeljárásban A költségvetési csalás bűncselekménye kerettényállás, azaz az adózásra és az egyes adókra vonatkozó jogsza­ bályok alapján ítélhető meg, hogy az egyes adózói magatartások ütköznek-e a büntetőjogi tényállásban.1 Az áfalevonási jog gyakorlásával kapcsolatos magatartások mind az adóperek, mind a költségvetési csalás bűn­ tette miatt indult büntetőeljárások jelentős részét képezik. A költségvetési csalás kerettényállásának speciali­ tása, hogy az áfalevonási jog gyakorlásának jogszerűsége körében a közigazgatási jogi értelemben vett jogelle­ nes és közigazgatási jogi jogkövetkezménnyel járó cselekmény, valamint a büntetőjog-ellenes cselekmény részben átfedésben van egymással. Mindebből okszerűen következik, hogy az egyes, áfa adónemmel összefüg­ gésben kifejtett magatartások büntetőjogi megítéléséhez nemcsak a háttérjogszabályokat kell figyelembe venni, hanem a háttérjogszabályokat értelmező bírósági gyakorlatot, elvi tartalommal bíró bírói döntéseket is.

Dr. Tóth Attila Tas LL.M. ügyvéd, pénzügyi jogi szakjogász, Budapest

Az adóperekben a Kúria – reflektálva az Európai Unió Bíróságának folyamatosan bővülő esetjogára is – elvi tartalommal bíró, adott esetben precedensképes döntéseiben fektette le azt a többszintű vizsgálati metódust, amely alapján az áfalevonási jog gyakorlásának jogszerűsége megítélhető.

1. Aktív vagy passzív magatartás

Ennek első szintje annak vizsgálata, hogy az adózó aktív vagy passzív szerepet játszott az adókijátszásban.

Az aktív adókijátszás megvalósulásának vizsgálatára irányuló háromlépcsős tesztet első ízben a Halifax-ügyben állította fel az Európai Unió Bírósága.

A háromlépcsős teszt lényege annak megállapítása, hogy – a jogügylet csupán formális, valós gazdasági tartalma nincsen; – az ügyletek elsődleges célja az adóelőny megszerzése; – az adóelőnynek ellentétesnek kell lennie a hozzáadottértékadó-szabályozás céljával, rendelkezéseivel.2 A bírói gyakorlat alapján aktívnak minősül az adózó magatartása, ha tevőlegesen, saját közreműködéssel lépett fel a jogellenes adóelőny megszerzése érdekében, elősegítve vagy támogatva a mesterséges ügylet kialakítását. A BH 2020.8.250 számon közzétett eseti döntés elvi tartalma, hogy a felperes aktív magatartásának megállapításához a támogatás formáját Ügyvédek Lapja 2024 | 5

öltő saját közreműködésnek kell fennállnia. Az aktív magatartás megállapítása esetén nem szükséges vizsgálni a számlabefogadó tudattartalmát, azon cselekedeteit, saját támogatását kell feltárni, amelyek bizonyítják, hogy elsődleges alakítója volt az ellenőrzés alá vont ügyletnek vagy láncnak.3 Amennyiben az adózónak a számlázási láncban betöltött aktív szerepe nem állapítható meg, csak ekkor vizsgálható az adózó tudattartalma.

Az adóperek kúriai gyakorlata egyértelműen állást foglalt abban, hogy amennyiben az adóhatóság nem állapítja meg, hogy az adólevonási jog megtagadását az adózó aktív vagy passzív magatartására alapítja, az adóhatósági határozat – és az azt helybenhagyó jogerős bírósági ítélet – felülbírálatra alkalmatlan.4 Ugyanígy felülbírálatra alkalmatlan az is, ha az adóhatóság határozata az adólevonási jog megtagadását az adózó aktív magatartására alapítja, ugyanakkor indokolásában hiányolja, hogy az adózó nem tette meg a tőle elvárható intézkedéseket az adókijátszásban való részvétel elkerülésére,5 mivel utóbbi az adózó passzív részvételének vizsgálata körében értékelendő.

Tehát az aktív és a passzív részvételre vonatkozó ténymegállapítások nem moshatók össze, ellenkező esetben az adólevonási jog megtagadása jogszerűtlen.

A büntetőeljárásban ugyanakkor gyakran tapasztalható, hogy az adózó/terhelt6 aktív

vagy passzív magatartásának elhatárolása nem történik meg ellentmondásmentesen, ami megítélésem szerint a vádelv érvényesülése szempontjából aggályos.

A Fővárosi Főügyészség KÜO.1816/ 2019/7. számú vádiratában foglalt tényállás a költségvetési csalás egyik klasszikusnak mondható elkövetési módját tartalmazza:

21

22

Jog és gyakorlat

az őrző-védő gazdasági társaság alvállalkozók bevonásával teljesítette a megbízását, az alvállalkozói lánc egyik tagja ugyanakkor elmulasztotta megfizetni a munkáltatást terhelő adókat és járulékokat, továbbá a szolgáltatásnyújtás ellenértékeként megfizetett megbízási díj áfáját is.

A vádirat egyrészt azt rója a fővállalkozó érdekében eljáró I. rendű vádlott terhére, hogy a munkavállalók valójában a fővállalkozó gazdasági társaság alkalmazásában álltak, az alvállalkozók bevonása – valós gazdasági tartalom nélkül – az adóhatóság megtévesztését szolgálta, azaz célzatosan egy álfoglalkoztatási lánc jött létre.

A vádirat ugyanakkor többször tartalmazza azt is, hogy az I. rendű vádlott tudomással bírt arról, hogy az alvállalkozói lánc egyetlen tagja sem fogja megfizetni a költségvetés felé a szolgáltatásnyújtásért fizetett megbízási díj áfatartalmát, és a munkavállalók után a közterheket sem, ugyanis az I. rendű vádlott tudomással bírt arról, hogy a szolgáltatásnyújtásért kifizetett megbízási díj a közterhek megfizetésére nem nyújt fedezetet.7 A vádirat azon állítása tehát, miszerint a fővállalkozó gazdasági társaság érdekében eljáró terhelt azért hozta létre az álfoglalkoztatási láncot, hogy megtévessze

az adóhatóságot, adójogi szempontból az adózó terheltnek az adókijátszásban való aktív magatartására utal.

A vádirat azon állítása ugyanakkor, hogy a vádlott tudomással bírt arról, hogy a közterheket egyik alvállalkozó sem fogja megfizetni, utalás a terheltnek az adókijátszásban játszott passzív szerepére.

Ugyan a hatályos Be. nem tartalmazza a törvényes vád fogalmát, a Be. 422. § (1) b) pontja a vád törvényes elemeként határozza meg a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírását, amelynek hiányában a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.

Az 1/2007. BK-vélemény foglalkozik a törvényes vád fogalmával, miszerint a vádelv akkor nem sérül, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás a tettazonosság keretén belül marad.

A vádelv és a vádhoz kötöttség gyakorlati jelentősége, hogy ez határozza meg a bíróság ténymegállapító tevékenységét,8 a terhelti garanciák szempontjából pedig ennek megfelelően a vád határozza meg a vádlott védekezésének kereteit is.

A vád és az ítélet elkövetési magatartása központi részének egyeznie kell.9 Álláspontom szerint amennyiben a vád az adózó terhelt terhére aktív magatartást

ró, ugyanakkor az ítélet a passzív magatartásban látja megállapíthatónak a terhelt bűnösségét – vagy fordítva –, nem csak az elkövetés módja kerül pontosításra (ami önmagában nem sértené a vádhoz kötöttség elvét), hanem a bűncselekmény lényege, az elkövetési magatartás központi eleme módosul a vádhoz képest, mivel a bizonyítandó tények köre is teljesen eltérő.

Amennyiben a vád nem azonosítja be, hogy az adólevonási jog megtagadásának mely esetköre áll fenn, az adókijátszás alapján induló büntetőeljárásban a bizonyítás köre bizonytalan marad, ahogy a terhelt védekezésének kerete is. Nyitott marad ugyanis, hogy a terhelt tudattartalma a bizonyítás tárgya, vagy adókijátszást elősegítő és támogató magatartásának feltárása.

Az aktív és passzív adózói magatartás elhatárolásának hiánya esetén az adóperek gyakorlatában az adóhatóság határozata – és/vagy az ezt helybenhagyó jogerős bírói döntés – hatályon kívül helyezésének van helye.

Az adóperek közigazgatási bírósági gyakorlatában az a Kúria álláspontja, hogy a bizonyítási teher és terjedelem szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy az észszerűen elvárható intézkedések megtételét kell a felperesnek adott Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Jog és gyakorlat

esetben igazolnia, vagy azt kell bizonyítania, hogy nem volt részese az adókijátszásra irányuló láncolat létrehozásának és működtetésének.10 A büntetőeljárási törvényben a vádelv és a vádhoz kötöttség elve alapelvi szintre emeli a vád pontos meghatározásának követelményét, ennélfogva aggályos, ha a büntetőeljárásban eljáró hatóságok nem tulajdonítanak jelentőséget az adózói magatartás ilyen típusú azonosításának, míg ezzel szemben ezt a közigazgatási bírósági gyakorlat az adóhatósági határozat jogszerűségének alapvető kritériumaként határozza meg azon elv alapján, hogy bizonytalan történeti tényállásra nem lehet adójogi jogkövetkezményt alkalmazni.

Nyilván büntetőjogi jogkövetkezményt sem lehetne, hiszen vitán felül áll, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására irányuló büntetőeljárás – célját, jogkövetkezményeit és alkotmányos jelentőségét figyelembe véve – magasabb fokú garanciákat igényel (vagy kellene igényelnie) minden más eljáráshoz képest.

2. A gazdasági esemény megléte vagy hiánya

Az uniós esetjog alapján a Kúria az 5/2016. KMK-véleményben kidolgozta az adózói tudattartalom vizsgálatára vonatkozó szempontrendszerét is, amelynek alapja a számlák mögötti gazdasági esemény megléte vagy hiánya.

1. Ha a számlában szereplő gazdasági esemény nem történt meg, akkor nem kell vizsgálni, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, adócsalásról.

2. Ha a gazdasági esemény megvalósult, de nem a számlában szereplő felek között, akkor – a tényállás függvényében – vizsgálni lehet, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, adócsalásról.

3. Ha a gazdasági esemény a számlában szereplő felek között megvalósult, de a számlakibocsátó (vagy az általa befogadott számla kibocsátója) csalárd magatartást valósított meg, az adóigazgatási eljárásban vizsgálni kell, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, adócsalásról.

Az adóigazgatási eljárásban és az adóperekben az is lényeges követelmény, hogy a Kúria által felállított három eset közül a bíÜgyvédek Lapja 2024 | 5

róság állást foglaljon abban, hogy konkrétan mely esetkörbe illik az adózó cselekménye. Ez a vizsgálat más típusú, mint az aktív-passzív magatartás elhatárolása, annak ellenére, hogy a vizsgálatok eredménye átfedésben állhat egymással. A gazdasági esemény hiányában történő számlabefogadás szükségszerűen egybeesik az aktív adókijátszással, azonban amennyiben az adózó aktív magatartást tanúsított a mesterséges ügylet kialakításában, a mesterséges jogügylet mögött lehet egyébként tényleges gazdasági esemény. Tehát nem minden aktív részvétel jelenti a gazdasági esemény hi-

Az ügyészség álláspontja szerint mivel a számlán feltüntetett cégekkel az I. rendű vádlott által képviselt gazdasági társaság nem állt gazdasági kapcsolatban, a befogadott számlák fiktívek.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség vádiratából az tűnik ki, hogy ugyan az ügyészség megállapítja, hogy a befogadott számlák fiktívek, abban egyáltalán nem foglal állást, hogy a számlák tartalma szerinti gazdasági esemény megvalósult-e, vagy sem. Az a megállapítás ugyanis, hogy a számlán olyan gazdasági társaság neve szerepel, amellyel a számla-

A terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására irányuló büntetőeljárás magasabb fokú garanciákat igényel minden más eljáráshoz képest. ányát, de a gazdasági esemény hiánya szükségszerűen aktív részvételt eredményez.

Mind a gazdasági esemény hiánya, mind az adókijátszásban való aktív részvétel kizárja az adózó tudattartalma vizsgálatának szükségességét.

Amennyiben az adóhatóság vagy a bíróság elmulasztja az állásfoglalást a tekintetben, hogy az 5/2016. KMK-véleményben foglalt három esetkör közül melyik eset áll fenn, vagy a három esetkör közül tévesen azonosítja a tényállást az egyikbe vagy a másikba tartozónak, a Kúria következetes gyakorlata szerint – hasonlóan az adózó aktív vagy passzív magatartása elhatárolásának hiányához – az adóhatósági döntés vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének van helye.

A büntetőítélkezés során a fenti elhatárolás szintén nem történik meg konzekvensen, minden esetben, ami szintén a vádelv sérelmén keresztül a védekezés kereteinek bizonytalanságához vezethet.

A Szolnoki Törvényszék előtt 3.B.504/2016. sz. folyamatban lévő eljárásban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 10.B.932/2014/31. sz. vádiratának lényege szerint a számlabefogadó gazdasági társaság nevében eljáró I. rendű vádlott olyan gazdasági társaságoktól fogadott be számlákat, és olyan gazdasági társaságok által kiállított számlák áfatartalmát helyezte levonásba, amelyekkel a számlabefogadó gazdasági társaság nem állt gazdasági kapcsolatban.

befogadó gazdasági társaság nem áll kapcsolatban, nem ad választ arra a kérdésre, hogy a számla azért fiktív-e, mert a számlán szereplő beszerzések és szolgáltatások nem is valósultak meg (5/2016. KMK-vélemény 1. pontja), vagy azért, mert az ügylet nem a felek között valósult meg (5/2016. KMK-vélemény 2. pontja).

A Szolnoki Törvényszék 3.B.504/2016/ 168. sz. hozott elsőfokú ítélete az egyes tényállási pontoknál ugyanazon tartalommal rögzíti, hogy az I. rendű vádlott által képviselt gazdasági társaság által befogadott számlák fiktívek, mivel nem a számlakibocsátó gazdasági társaság képviselője, hanem ismeretlen személy állította ki őket, a számlabefogadó gazdasági társaság a számlakibocsátó gazdasági társaságokkal nem állt kapcsolatban.

A törvényszék tehát tényállásában nem oldotta fel azt az ellentétet, hogy a számlák fiktivitása abból fakad-e, hogy a számlákon feltüntetett jogügyletek nem valósultak meg, vagy abból, hogy a jogügyletek nem a felek között valósultak meg.

A törvényszék a bizonytalanságot tovább fokozta az indokolásában, amikor megállapította, hogy a számlán szereplő szolgáltatások igénybevétele és az anyagbeszerzések valóságtartalma a szakértői vélemény alapján megkérdőjeleződött. Értelemszerűen a meg­ kér­dő­jeleződés egyúttal azt is jelenti, hogy a számlán szereplő gazdasági esemény megléte vagy hiánya kapcsán a bíróság nem tudott egyértelműen állást foglalni.

23

24

Jog és gyakorlat

A törvényszék végkövetkeztetése, hogy a számlabefogadó gazdasági társaság a könyvelésében hamis és valótlan tartalmú számlákat egyaránt szerepeltetett. Ilyen megkülönböztetést az adóperek gyakorlata azonban nem ismer, a törvényszék lényegében megelégedett azzal, hogy mivel a számlán szereplő gazdasági társaság nem állt gazdasági kapcsolatban a számlabefogadó társasággal, a befogadott számlák

ügyben jelentkezett is, mivel a terhelt és a védelem bizonyítási indítványai még az elsőfokú ítélet után is azt célozták, hogy a gazdasági események megvalósultak.

A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a fellebbezésben foglalt bizonyítási indítványokat elutasította, mivel álláspontja szerint a gazdasági események megvalósultak – így az ennek bizonyítását célzó indítványok irrelevánsak –, azonban a

Amennyiben az adózó passzív módon vett részt az adókijátszásban, meg kell vizsgálni, hogy az adózó tudott-e az adókijátszásról, vagy csak tudnia kellett volna. mindenképpen fiktívek, a fiktív számlák befogadása pedig tényállásszerű. A hamis és valótlan kategóriákkal feltehetően azt akarta kifejezni a törvényszék, hogy van olyan számla, amely mögött nincs valós gazdasági esemény, és van olyan, amely mögött van, de nem a számlán szereplő fél végezte el. Ez esetben ugyanakkor számlánként kellett volna megjelölni, hogy melyik számla melyik esetkörbe tartozik, és annak függvényében – gazdasági esemény hiányára vagy a pozitív tudattartalomra – lefolytatni a bizonyítást az egyes számlák vonatkozásában.

Ahogy feljebb ismertettem, a Kúria adóperekben alkalmazott gyakorlata szerint nem alkalmas az áfalevonási jog gyakorlásának megtagadására az az adóhatósági határozat, amely nem foglal állást abban, hogy a számlán szereplő gazdasági esemény megvalósult-e, vagy sem, ugyanis bizonytalan tényállásra nem lehet jogkövetkezményeket alapítani.

A hivatkozott büntetőügyben az ügyészség nem foglalt állást abban – majd a bíróság sem –, hogy a számlák mögött volt-e gazdasági esemény, ugyanakkor így a vád és a védekezés kerete is bizonytalan maradt, hiszen a terhelt számára nem volt egyértelmű, hogy mivel szemben kell védekeznie: azzal szemben, hogy nem volt gazdasági esemény, vagy azzal szemben, hogy nem tudta, hogy a gazdasági eseményt nem a számlán szereplő gazdasági társaság végzi el.

A beazonosítás hiánya a vádiratban és az ítéletben – hogy a 5/2016. KMK-vélemény mely esetköre áll fenn – garanciális deficitet eredményezhet, ami a konkrét

számlabefogadó gazdasági társaság érdekében eljáró terhelt tudta, hogy nem a számlán szereplő cég végzi.11 A bizonyítási indítványok elutasítása ezen indok alapján okszerű is, ugyanakkor a másodfokú bíróság volt az első az eljárásban, aki expressis verbis kijelentette, hogy volt gazdasági esemény a számlák mögött.

Mivel az elsőfokú bíróság ezt nem állapította meg, a másodfokú bíróság lényeges tény tekintetében vette át az elsőfokú bíróság ténymegállapító szerepét, elzárva ezzel a terheltet a hatékony védekezés lehetőségétől.

A hivatkozott ügy jól példázza, hogy milyen jogi anomáliát okozhat, hogy amíg az adóperek gyakorlata szerint az adólevonási jog megtagadása nem jogszerű abban az esetben, ha az adóhatóság nem azonosítja az adókijátszás típusát, addig a büntetőeljárásban, ahol alapelv a vádhoz kötöttség, ennek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a hatóságok, szembemenve az Európai Unió Bíróságának közigazgatási ügyekben hozott döntéseivel is.

3. Ki mit tud?

Amennyiben az adózó passzív módon vett részt az adókijátszásban, ugyanakkor a befogadott számla mögött volt gazdasági esemény, további lépcsőfokként külön kell vizsgálni, hogy az adózó tudott-e az adókijátszásról, vagy a megállapított tények alapján csak tudnia kellett volna.

A tudta vagy tudhatta volna fordulat konzekvens tartalmi elhatárolása a költségvetési csalás szubjektív oldalának vizsgálata szempontjából különösen hangsúlyos.

A tudta vagy tudhatta volna fordulat tartalma a Kúria adóperekkel kapcsolatos gyakorlatából koherensen kiolvasható.

A Kúria Kfv.I.35.362/2020. I. sz. határozatában rögzíttette, hogy a levonási jog gyakorlása csak abban az esetben tagadható meg, ha az adózó feltárt ismeretei alapján bizonyítható, hogy vagy eleve részese volt az adókijátszásnak, vagy eltűrte (tudott), illetve hanyag módon nem vett róla tudomást (tudhatott volna).

Az adóügyben született határozat fenti megállapításának fogalmi elemei párhuzamba állíthatók a büntetőjog szándékosság-gondatlanság fogalmi elemeivel. a) A Kúria a Kfv.I.35.085/2020. sz. határozatában kifejezetten rögzíti, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás célzatos magatartás, aminek adóhatósági megállapítása akkor jogszerű, amennyiben egyértelmű bizonyítékok szólnak amellett, hogy a felek megállapodása, az ügyletek bonyolítása az adótörvények kijátszására irányult.

A célzat megléte a büntetőjogban egyenes szándékot feltételez. b) Az eshetőleges szándék fogalmi meghatározása, hogy az elkövető ugyan nem kívánja cselekménye következményeit, de belenyugszik.

A Kúria Kfv.I.35.362/2020. I. sz. határozatában használt eltűrte fogalom megfeleltethető a büntetőjog belenyugszik fogalmának, azaz ha az adózó nem volt részese az adókijátszásnak, hanem tudott róla, az adókijátszáshoz fűződő tudattartalma eshetőleges szándékot feltételez. c) A Kúria Kfv.I.35.362/2020. I. sz. határozatában a tudhatott volna fogalmat akként definiálja, hogy az adózó az adókijátszásban való részvételről hanyag módon nem vett tudomást.

A hanyag gondatlanság büntetőjogi fogalma szerint az elkövető azért nem látja előre magatartásának következményeit, mert elmulasztja a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést.

Az adólevonási jog jogosulatlan gyakorlása és a költségvetési csalás bűntettének elkövetése között a tudhatta volna fordulat alapján megtagadott adólevonási jog mentén húzható éles határvonal, tekintettel arra, hogy amíg az adólevonási jog megtagadható akkor is, ha az adózó aktív részese volt az adókijátszásnak, és akkor is, ha tudta vagy ha tudhatta volna, hogy adókijátszásban vesz részt, addig költségÜgyvédek Lapja 2024 | 5

Jog és gyakorlat

vetési csalás bűntette miatt nem vonható felelősségre az, akinek a megállapított objektív tények alapján csupán tudnia kellett volna az adókijátszásban való részvételről, mivel e fordulat az adózónak a cselekményhez fűződő hanyag gondatlan tudattartalmát feltételezi.

Ahhoz, hogy a tudhatta volna fordulat alapján megtagadott adólevonási jog a költségvetési csalás gondatlan elkövetését

nösen a kúriai precedensképes döntéseknek a büntetőítélkezés során történő figyelembevétele – ugyanakkor azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert a tudnia kellett volna fordulat megállapításához szükséges észszerűen elvárható intézkedések hiánya esetén éppen a magatartás szubjektív oldalának büntetőjogi többlete hiányzik, a szándékosság, amitől a cselekmény bűncselekmény lesz.

A büntetőeljárásban felvetődhetnek az adóeljáráshoz képest többlettények, amelyek alapján a terhelt tudattartalma másként minősíthető, mint az adóeljárásban. realizálja, érdemes azt is figyelembe venni, hogy a Kúria adóperekben alkalmazott gyakorlata az adóhatóságra milyen bizonyítási terhet ró a tudhatta volna fordulat megállapításához.

A Kúria Kfv.35630/2018/5. számú precedensképes döntése alapján ez esetben az adóhatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy melyek azok az észszerűen elvárható intézkedések, amelyeket az adózónak meg kellett volna tennie annak érdekében, hogy tudjon az adókijátszásról.

Leegyszerűsítve az adójogi és büntetőjogi terminusok összekapcsolását: az adózó objektív tények alapján tudhatta volna, hogy adókijátszásban vesz részt, de nem tudta, mert hanyagul elmulasztotta az észszerűen elvárható intézkedések megételét.

4. Összefoglalás

Megítélésem szerint a büntetőítélkezés nem mellőzheti sem az uniós és hazai adóperek gyakorlata által lefektetett, az adólevonási jog megtagadása jogszerűségének vizsgálatához szükséges többlépcsős szempontrendszert, sem a kimunkált fogalommeghatározásokat.

A többlépcsős vizsgálati szempontrendszer (aktív-passzív magatartás, van/ nincs gazdasági esemény) figyelembevételének szükségszerűsége nem csupán a két eljárás formális közelítésének igényében rejlik, a magatartások pontos beazonosításának hiánya a pontosan körülírt vád követelményét sérti, bizonytalanná téve a terhelt védekezésének kereteit is.

A tudta/tudnia kellett volna fordulat következetes elhatárolása – és ennek kapcsán a közigazgatási bírói gyakorlat, külöÜgyvédek Lapja 2024 | 5

Az feltétlenül téves megközelítés a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok részéről, ha azzal igazolják a tudati oldal bűnösségét, hogy a terhelt azért tudta, hogy adókijátszásban vesz részt, mert a fennálló objektív tények alapján tudnia kellett, mivel ez gyakorlatilag a két fogalom összemosása, holott az adójogi gyakorlat különbséget tesz a két fogalom között.12 A büntető szakágban lehet találkozni ilyen megközelítéssel.

Jelen cikk azt kívánta alátámasztani az adóperek bírói gyakorlatában meghatározott elveket szem előtt tartva, hogy a büntetőeljárásokban az adózói magatartások pontos beazonosításának hiánya milyen büntetőeljárás-jogi és büntetőjogi következményekkel járhat. Külön írás tárgya lehetne, hogy a tényállás függvényében a közigazgatási bírói gyakorlat – szintén az EUB esetjogának figyelembevételével – egyes objektív tényeket mely kategóriába illő magatartásnak minősít, és a büntetőbíróság ugyanazon tények kapcsán adott esetben milyen más álláspontra helyezkedik.

Különösen ellentmondásos helyzet alakulhat ki, ha egy-egy objektív tény közigazgatási perben való minősítése kapcsán nem csak precedensképes döntés születik, hanem az adóper tárgya és a büntetőeljárás tárgya ugyanaz az ügy, és a két szakág két döntése eltérő esetkört rögzít.

A Be. 7. § (5) bekezdése alapján a büntetőbíróságot más eljárásban határozat ugyan nem köti, mégis ellentmondásos jogi helyzet alakulhat ki, ha az adóhatóság vagy az adóperben a bíróság a megállapított objektív tények alapján arra az álláspontra helyezkedik, hogy az adózónak az észszerűen elvárható

intézkedések megtétele esetén tudnia kellett volna, hogy adókijátszásban vesz részt, majd ugyanazon tényállás mellett vádemelés történik, és esetleg bűnösítő ítélet születik.

Természetesen a büntetőeljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás alapján felmerülhetnek az adóeljáráshoz képest többlettények, amelyek alapján a terhelt tudattartalma másként minősíthető, mint az adóeljárásban. Többlettények hiányában ugyanakkor nehezen magyarázható a két szakág eltérő döntése ugyanazon magatartással összefüggésben.

Nyilván alternatív szabályozással (például bűncselekmény gyanúja esetén az adóigazgatási eljárás lefolytatásának mellőzése) a tárgyalt diszkrepanciák is csökkenthetők lennének, azonban a mai jogi környezetben is teljesíthető elvárás, hogy a két szakág döntéshozatala ne feszítse szét a kiszámítható jogalkalmazás kereteit, inkább egészítsék ki egymást, zárt rendszert alkotva. 

Jegyzetek

Molnár Gábor Miklós: Az adócsalás.

Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, Pécs.

2011. 84.

2 C-255/02. sz. ügy, Halifax plc és társai kontra Commissioners of Customs & Excise, 3 BH 2020.8.250, Kúria Kfv.I.35.706/2019.

4 Kúria Kfv.35188/2020/4. számú precedensképes határozata.

5 Kúria Kfv. I.35.706/2019.

6 Az adózó ezen ügyekben jellemzően jogi személy, azonban jelen cikkben adózó alatt az adózó vezető tisztségvi­ selője is értendő, aki a büntetőeljárás­ ban terheltként jelenik meg.

7 Fővárosi Főügyészség KÜO.1816/2019/7. számú vádirata.

8 1/2007. BK-vélemény az 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezéseinek értelmezéséről.

9 Tóth Géza: A tettazonosság és a ne bis in idem elv, különös tekintettel a hazai és nemzetközi bíróságok gyakorlatára. http://acta.bibl.u-sze­ ged.hu/70859/1/forum_discipulo­ rum_2018_755-785.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2023. 05. 05.)

10 Kúria Kfv.I.35.706/2019.

11 Szegedi Ítélőtábla Bf.III.171/2020/20.

12 Fodor Balázs Gábor: Az áfacsalások büntetőjogi megítélésének elméleti és gyakorlati kérdései. In: A költségvetés büntetőjogi védelme konferencia előadásainak szerkesztett változata. Szerk.: prof. dr. Domokos Andrea. Budapest, 2017. 102.

1

25

26

Jog és gyakorlat

Rangsor és perbejegyzés A bírósági elrendelések, így a perbejegyzések elrendelése során a bírósá­ gok úgy rendelkezhetnek, hogy a bejegyzés hatálya a törvényes rangsor­ ban előzze meg a saját ranghelyét. A 2021. évi C. törvény (Inytv.) 18. § (2) bekezdése a peres képviselet és az ítélkezés körében is új feladatokat ad, de újszerű kockázatot jelent az ügyvéd ingatlanforgalommal kapcso­ latos okiratszerkesztési tevékenységében, sőt a banki hitelezésben is.

Dr. Hidasi Gábor ügyvéd, Budapest

A rangsor

Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei tíz évig voltak a Ptk.-ban, 2025. január 15-től az Inytv. alapelvekről szóló, IV. fejezetébe kerülnek. A rangsorelvet az Inytv. 18. §-a így fogalmazza meg: „(1) Az ingatlanra bejegyzett jogok és tények ingatlan-nyilvántartási sorrendjét (a továbbiakban: rangsor) és az egyes bejegyzések ebből következő rangsorban elfoglalt helyét (a továbbiakban: ranghely) a bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontok határozzák meg.

(2) A bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontnak – az azonos időpontban érkezett beadványokra vonatkozó eltéréssel – a bejegyzés iránt benyújtott kérelem, bírósági elrendelés vagy hatósági felhívás ingatlanügyi hatóság általi iktatásának az időpontját kell tekinteni, feltéve, hogy a bíróság a bírósági elrendelésben ennél korábbi időpontot nem határoz meg.”

Annak ellenére, hogy az elintézési sorrend szabálya nem az alapelvek között, hanem az Inytv. VI. fejezetében, az ingatlan-nyilvántartási eljárás általános szabályai között helyezkedik el, a törvény az elintézési sorrendet is rangsornak nevezi (Inytv. 24. §).

Az alább kifejtett összefüggések ellenére a törvény a bejegyzések sorrendjét alapelvi jellentőségűnek tekinti, míg a beadvány elintézési sorrendet csak eljárásinak.

A beadványt a beérkezés napján kell iktatni és széljegyezni (Inytv. 22. §). Az azonos időpontban beérkezett beadványokat a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok (tehát pl. a kérelem mellékletét képező szerződés) keltezésének, kiállításának vagy – ha az okirat alapján való bejegyzéshez ellenjegyzés szükséges – az ellenjegyzés kelte határozza meg. Ez következik az Inytv. 18. § (4) bekezdéséből.

Egyidejűleg érkezettnek kell tekinteni

Az összefüggések ellenére a törvény a bejegyzések sorrendjét alapelvi jellentőségűnek tekinti, míg a beadvány elintézési sorrendet csak eljárásinak.

Az idézett rendelkezések értelmében a már bejegyzett jogok és tények sorrendje a rangsor.

Mint az 1997. évi CXLI. törvény (rInytv.) is tette, az új törvény is rendelkezik egy másfajta sorrendről, nevezetesen a beadványok iktatásának és elintézésnek sorrendjéről. „A beadványokat – az e törvényben meghatározott kivételekkel – az iktatószámok sorrendjében kell elintézni” (Inytv.

23. § (1) bek.). Beadványon kérelmet, bírósági elrendelést és hatósági felhívást, valamint az ezekhez tartozó okiratokat kell érteni (Inytv. 1. § (4) bek.).

azokat a beadványokat, amelyeket az ingatlanügyi hatóság másodpercpontossággal ugyanabban az időpontban érkeztetett (Inytv. vhr. 122. § (2) bek.).

Hacsak maga az Inytv. nem enged eltérést, az iktatószámok sorrendje a beadványok elintézésének rangsora (sorrendje) is.

Az elintézési sorrend határozza meg a bejegyzések rangsorát és ranghelyét.

Mindebből következik, hogy a széljegyek rangsora, az elintézés rangsora és a bejegyzések rangsora nem térhet el egymástól. Törvényi kivételek hiányában az

iktatószám tehát szükségszerűen meghatározza a rangsort.

Az Inytv. 23. § (2)–(5) bekezdése tartalmaz néhány esetet, amelyben a rangsor eltérhet az iktatószámok sorrendjétől. A törvény az eltérés lehetőségét minden esetben úgy fogalmazza meg, hogy az ingatlanügyi hatóság „…a kérelmet, bírósági elrendelést vagy hatósági felhívást a széljegyek rangsorára tekintet nélkül teljesíti”. E megfogalmazásból nem derül ki, hogy az iktatószámok sorrendjétől eltérés azt jelenti-e, hogy az adott beadványt minden létező széljegyet megelőzően kell elintézni, vagy azt, hogy az ingatlanügyi hatóság mérlegelheti, eltér-e a széljegyek rangsorától, és ha igen, hogyan. Annyi bizonyos, hogy az eltérés nem azonos a soron kívüli elintézéssel (Inytv. vhr. 124. §), a soron kívüliség ugyanis nem jelent mentesítést a rangsor betartása alól.

A vonatkozó szabályokból az következik, hogy a törvény különbséget tesz - a beadványok elintézési rangsora (Inytv. 23. § (1) bek.) és - a már teljesített bejegyzések rangsora között (Inytv. 18. §).

A különbség abból adódik, hogy a beadványok elintézése - okszerűen megelőzi a bejegyzést; - nem mindig vezet bejegyzéshez; - az elintézés időpontja nincs hatással a bejegyzések rangsorára.

A törvény – éppen úgy, mint elődje – úgy is különbséget tesz a két sorrend között, hogy az alapelvekről szóló fejezetben és az eljárás általános szabályairól szólóÜgyvédek Lapja 2024 | 5

Jog és gyakorlat

ban külön-külön szabályozza a létező bejegyzések sorrendjének (ranghelyének) megváltoztatását és a széljegyzett beadványok elintézési sorrendjének megváltoztatását.

Az 179/2023. (V. 15.) kormányrendelet – Inytv. vhr. – csak az Inytv. 19. §-a szerinti, tehát a már teljesített bejegyzések rangsorának megváltoztatására tartalmaz szabályt (90. §), a beadványok elintézési rangsorára nem. Az Inytv. vhr. 90. §-ából az derül ki, hogy a bejegyzések ranghelyének megváltoztatását tényként kell bejegyezni a tulajdoni III. lapra. A bejegyzésben utalni kell a megváltozott ranghelyű bejegyzések sorszámára. Ez a szabály teszi egyértelművé, hogy az Inytv. vhr. 21. §-ában, a bejegyezhető tények taxációjában, annak 37. pontjában olvasható „ranghely meg-

változtatása” nem az elintézetlen beadványok ranghelyéről, hanem az Inytv. 18. §-a szerinti, már teljesített bejegyzések ranghelyének megváltoztatásáról szól. A beadványok elintézési sorrendjének megváltoztatására nincs szabály az Inytv. vhr.ben. Mivel ingatlan-nyilvántartási ténynek csak az tekinthető, aminek feljegyzését az Inytv. vhr. lehetővé teszi (Inytv. 2. § (1) bek; Inytv. vhr. 21. §.), a beadványok elintézési sorrendjének megváltoztatása, illetve az erről szóló határozat nem minősül bejegyezhető ténynek.

A rInytv. hatálya alatt is kérdésként vetődött fel, hogy függőben tartja-e a széljegy elintézését, ha a felek az okiratban a beadványok ranghelyének cseréjében állapodtak meg, valamint rendelke-

Új plug-in hibrid

27

zésre áll minden érdekelt hozzájárulása, de a cserélő széljegyek közé perbejegyzésszéljegy ékelődik. Akadályozza-e a széljegyek ranghelyének cseréjét a perbejegyzés széljegye? Ha igen, áthidalható-e ez az akadály úgy, hogy mindenekelőtt a perbejegyzés széljegyét intézik el annak érdekében, hogy utána elintézhető legyen a ranghelycsere és a cserélő széljegyek, vagy alternatívaként elintézik a cserélő széljegyeket, és utána a perbejegyzési széljegyet? Kell-e a perbejegyzést elrendelő bíróság hozzájárulása a széljegyek elintézési sorrendjének megváltoztatásához? Ez a probléma az új szabályozás mellett is megoldatlannak tűnik.

Figyelembe kell venni, hogy ha a perbejegyzésit a cserélő széljegyek előtt intézik A vadonatúj Honda CR-V e:PHEV a plug-in hibrid hajtásával, a tisztán elektromos, 81 km-es hatótávolságával és prémium kategóriás felszereltségével még magasabb szintre emeli a vezetési élményt.

Vásárolja meg minden idők legjobb CR-V-jét egyedi, ügyvédi kamarai kedvezménnyel Szolnokon.

Kombinált, súlyozott üzemanyagfogyasztás 0,8 liter / 100 km, CO2 kibocsátás 19g / 100 km (WLTP) a részletekről kérjük érdeklődjön

Ügyvédek Lapja 2024 | 5

.

A képen egy Honda CR-V e:PHEV Advance Tech 2.0 i-MMD modell látható

Minden napot különlegessé tesz

Honda Tóth

5000 Szolnok, Nagysándor József út 29.

Telefon: 70 337 3567 Galó Ferenc értékesítési vezető E-mail: ertekesites@tothauto.com www.myhonda.hu

28

Jog és gyakorlat

el, olyan bejegyzés is függő hatályú lesz, amely megelőzte a perbejegyzési széljegyet, azaz amely a törvényes ranghely okán egyébként nem válna függő hatályúvá.

Lényeges szempont, hogy a cseréhez az ingatlan-nyilvántartási érdekeltek hozzájárulása kell. De vajon ki minősül érdekeltnek? Az elrendelő bíróság ingatlan-nyilvántartási érdekeltnek minősül-e?

Szemben a 2025. január 15. előtt hatályos Ptk. ingatlan-nyilvántartási rendelkezéseivel, az Inytv. ad szabályt arra, ki minősül érdekeltnek az elintézési sorrend

mert pertársaságok esetében a perbejegyzési végzések legtöbbször csak az elsőrendű peres félre utalnak a társakra utalással. Nézetem szerint azonban az Inytv. 24. § (2) bekezdését nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, hogy az elrendelő végzésben félként olvasható (vagy abban nem, de a perben ténylegesen félként fellépő) személyek hozzájárulása is kell a széljegyek ranghelyének cseréjéhez. A perben ugyanis olyan személy is lehet fél, aki az ingatlan-nyilvántartás szempontjából nem minősül ügy-

A perben olyan személy is lehet fél, aki az ingatlan-nyilvántartás szempontjából nem minősül ügyfélnek vagy nem is érdekelt a per ingatlan-nyilvántartási vonatkozásaiban. megváltoztatásához szükséges hozzájárulások tekintetében. Az Inytv. 24. § (2) bekezdése szerint „A széljegyzett beadványok intézése sorrendjének megváltoztatásához a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokban félként szereplő valamennyi érdekelt közokiratba, ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba vagy olyan magánokiratba foglalt hozzájárulása szükséges, amelyen az érdekeltek névaláírásának valódiságát bíró vagy közjegyző tanúsítja.”

Ingatlan-nyilvántartási érdekelt tehát az, aki a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokban is érdekelt félként szerepel. Aki ennek a feltételnek nem felel meg, akkor sem lehet ingatlan-nyilvántartási érdekelt, ha egyébként az Inytv. 21. § (1) bekezdése okán ügyfélnek minősül.

Bár a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban szerepel, az elrendelő bíróságot nem lehet félnek tekinteni, ekként érdekelt félnek sem, hiszen a perben az minősül félnek, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek (Pp. 33. §). A bíróságot a perben nem a polgári jog szabályai szerint illethetnek jogok és kötelezettségek, hanem alaptörvényi és közhatalmi szabályok okán, ezért nem lehet úgy értelmezni az Inytv.-t, hogy az elrendelő bíróság hozzájárulására is szükség van az elintézési sorrend cseréjéhez.

A perbejegyzési végzést tartalmazó okirat perrendi okoknál fogva megjelöli a peres feleket, ha nem is mindegyiket,

félnek (Inytv. 21. § (1) bek.), vagy nem is érdekelt a per ingatlan-nyilvántartási vonatkozásaiban.

Kizárt, hogy az lenne a jogalkotói akarat, hogy a széljegyek ranghelyének cseréjéhez olyan személy hozzájárulása is kell, aki – bár peres fél – az ingatlan-nyilvántartás szempontjából nem minősül ügyfélnek, tehát aki az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepel jogosultként, illetve aki a bejegyzés folytán nem válik jogosulttá vagy kötelezetté, rá nézve a bejegyzés előnyt vagy terhet nem jelentene, továbbá akinek a bejegyzett joga, illetve a javára vagy terhére bejegyzett tény megváltozását vagy törlését az adott ingatlan-nyilvántartási eljárás nem eredményezi.

Az Inytv. 24. § (2) bekezdése tehát nem érthet olyan személyt érdekelten, aki nem minősül az Inytv. 21. § (1) bekezdése szerinti ügyfélnek, az ügyféli körön belül nem a széljegyek ranghelyének cseréjében érintett eljárásokban érdekelt, hanem egy peres eljárásban fél.

Mindezekből következik, hogy az elrendelő bíróság vagy a bejegyzendő per feleinek hozzájárulása nem követelhető meg annak a határozatnak a meghozatalához, amellyel az ingatlanügyi hatóság a széljegyek ranghelyének cseréjét rendeli el.

Ez azonban még nem válasz arra kérdésre, hogy elintézhető-e a perbejegyzési megkeresés, ha előtte olyan elintézetlen széljegy van, amelynek elintézésével perbejegyzési széljegyet követő ranghely cseréje jár.

Az ingatlanügyi hatóság képtelen lenne eleget tenni törvényes eljárási kötelezettségének, ha azért tekintené lehetetlennek az első ranghelyen lévő széljegy elintézését, mert a cserélő széljegyek közé perbejegyzés ékelődött, a perbejegyzést pedig azért nem tudná elintézni, mert olyan elintézetlen széljegy előzi meg, amely ranghelycserét igényel.

A bejegyzés hatálya

Az rInytv. 7. § (1) bekezdése akkor engedte meg, hogy a bejegyzés hatálya eltérjen a ranghelye által meghatározott hatálytól (a rangsortól), ha maga az rInytv. rendelkezett a hatály raghelytől eltérő időpontjáról.

Ugyanígy rendelkezik az Inytv. 23. § (2)– (5) bekezdése is.

Az Inytv.-ben azonban van egy előzmények nélküli, új rendelkezés, mégpedig a 18. § (2) bekezdésében: „A bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontnak […] a bejegyzés iránt benyújtott kérelem, bírósági elrendelés vagy hatósági felhívás ingatlanügyi hatóság általi iktatásának az időpontját kell tekinteni feltéve, hogy a bíróság a bírósági elrendelésben ennél korábbi időpontot nem határoz meg.”

Ez a szabály feljogosítja a bíróságokat arra, hogy a törvényes ranghelyet megelőző időpontban határozzák meg az elrendelt bejegyzés hatályát (a továbbiakban: eltérő hatály); a hatóságok erre nem jogosutak. Az eltérő hatály meghatározásának nézetem szerint okszerű időbeli korlátja a keresetlevél érkeztetési időpontja, hiszen a perbejegyzés a perindítás tényének ingatlan-nyilvántartási regisztrálása, miáltal az eltérő hatály a keresetlevél érkeztetését nem előzheti meg, de az sem kizárt, hogy a bíróságok a törvényt ettől eltérően fogják értelmezni, úgy, hogy az eltérő hatály ennél távolabbi időponttól is kezdődhet.

A bíróságok mindeddig nem foglalkozhattak az elrendelt bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időponttal.

Az idézett törvényi rendelkezés mindenekelőtt a peres feleknek teremt lehetőséget arra, hogy jogvitát folytassanak a bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontról, feltéve, hogy ennek bírósági meghatározása érdekében a felperes határozott és megindokolt kérelmet terjesztett elő. Eltérő hatályról hivatalból nem lehet rendelkezni. Határozott kérelem nélkül a Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Jog és gyakorlat

bíróságok akkor sem fognak határozni erről, ha az Inytv. felhatalmazza őket az eltérő hatály meghatározására.

Az Inytv. 18. § (2) bekezdése nem azt jelenti, hogy a bíróság sértheti a széljegyzési, illetve a beadványelintézési ragsort.

Az ingatlanügyi hatóság sem teheti meg, hogy bírósági elrendelésre vagy hivatalból megkerüli a széljegyzési, beadványelintézési és az ennek megfelelő bejegyzési rangsort. Az Inytv. 18. § (2) bekezdése nem erről, hanem arról szól, hogy amikor az ingatlanügyi hatóság a beadványok törvényes elintézési rangsora szerint bírálja el a bírósági elrendelést, és bejegyezésről dönt, a bírósági elrendelésnek megfelelő időpontban határozza meg a törvényes ranghelyet megelőző hatályt.

A bíróságok a perrendnek megfelelően kötelesek indokolni az eltérő hatály kezdetére irányadó időpont iránti kérelem elutasítását vagy eltérő időpont meghatározását. Ha a bíróság a hatályra irányuló kérelmet elutasítja, vagy bármely okból nem rendelkezik róla, az ingatlanügyi hatóság a törvényes hatályt alkalmazza.

Ha a bíróság az Inytv. 18. § (2) bekezdését sértően rendelkezik az eltérő hatályról (például nem korábbi, hanem későbbi hatálybalépést ír elő), az ingatlanügyi hatóság az Inytv. 58. § (3) bekezdése szerint jár el: a bírósági végzés kijavítását, kiegészítését kezdeményezi. Ha a bíróság nem reagál az ingatlanügyi hatóság jelzésére hatvan napon belül, vagy bármilyen okból megtagadja a határozat kijavítását, kiegészítését, és az ingatlanügyi hatóság megítélése szerint továbbra is fennáll az elrendelésben foglaltak bejegyzésének jogszabályi akadálya, határozatban állapítja meg, hogy a bírósági elrendelés nem végrehajtható (a bejegyzés nem teljesíthető).

Egyéb esetekben az Inytv. 17. § (1) és (3) bekezdéséből és az 58. § (2) bekezdéséből következik, hogy a hatállyal kapcsolatos bírói rendelkezés az ingatlanügyi hatóságot köti.

A perbejegyzés hatálya

Az Inytv. és a 2025. január 15-től hatályos Ptk. is különbséget tesz jogok, tények és ingatlanadatok között, de nem használja többé a feljegyzés kifejezést. A tényeket is bejegyzik.

A hatályát vesztő Ptk. 5:169. §-ához képest az Inytv. 18. § (1) bekezdése új Ügyvédek Lapja 2024 | 5

tartalomként rendelkezik arról, hogy a rangsor nemcsak a bejegyzett jogok ranghelyét határozza meg, hanem a bejegyzett tényekét is.

Az Inytv. 68–69. §-a szól a perbejegyzésről és az elrendeléséről. A 18. § (2) bekezdése és az 58. § hatálya erre az elrendelésre is kiterjed.

Az Inytv. 18. § (2) bekezdésében megjelenő új szabály okán a felperes a perbejegyzés iránti kérelmében kérheti az eltérő hatály alkalmazását. A kérelemnek is határozottnak és indokoltnak kell lennie, tehát pontosan tartalmaznia kell a hatály kezdetének időpontját. Egy ilyen kérelem – és különösen a helytadása – az ingatlannal kapcsolatban peresített jogok szempontjából kifejezetten előnyös lehet,

bejegyzések is függő hatályúvá válnak, amelyek a törvényes rend szerint nem lehetnének azok.

Egy példa: per indul. A felperes perbejegyzést kér eltérő hatállyal. A perről az ingatlantulajdonos nem tud, vagy erről más okból nem tájékoztatja a vevőt és az okiratszerkesztő ügyvédet. A tulajdonjog-átruházási szerződés létrejön, és széljegyzik. A bíróság ezt követően elrendeli a perbejegyzést, amit a szerződés széljegye mögé, de megelőző hatállyal széljegyeznek. A vevő széljegyét ezt követően úgy intézik el (úgy jegyzik be a tulajdonjogát), hogy a későbbi perbejegyzés hatálya megelőzi a bejegyzést. A bejegyzett jog tehát annak ellenére válik függő hatályúvá, hogy a széljegyét nem előzte meg perbejegyzés

A törvény nem zárja ki, hogy a bíróság úgy rendelkezzen az eltérő hatályról, hogy annak kezdő időpontja megelőzi egy vagy több korábbi széljegy hatályát. különös tekintettel arra, hogy az eltérő hatály az előzőekben vázolt eljárási nehézségek áthidalását is segítheti. A bíróság perrendszerűen köteles indokolni az eltérő hatállyal kapcsolatos kérelem elutasítását vagy a kérelemben meghatározott időponttól eltérést.

Az eltérő hatályról szóló rendelkezés esetén olyan helyzet állhat elő, hogy függő hatályúvá válik a perbejegyzés elrendelésének széljegyzésekor már létező bejegyzés vagy az elrendelés széljegyét megelőző széljegy alapján teljesített bejegyzés is.

A függő hatály azt jelenti, hogy az ingatlanügyi hatóság – a bejegyzett perben születő, ingatlan-nyilvántartási változást szükségessé tevő határozat okán – külön bírósági elrendelés nélkül, igazgatási úton törli i) a bejegyzést vagy ii) a függő hatályt (vö. Ptk. 5:166. § (4) bek.; Inytv. 68. § (9) bek.). Ha az ingatlanügyi hatóság törli a függő hatályú bejegyzést, ez úgy minősül, mintha a bejegyzési kérelmet eleve elutasította volna. A bejegyzett jog vagy tény tehát nem megszűnik, hanem olyan, mintha sohasem jött volna létre. Ügyleti kockázatot jelent, hogy a törvény nem zárja ki, hogy a bíróság úgy rendelkezzen az eltérő hatályról, hogy annak kezdő időpontja megelőzi egy vagy több korábbi széljegy hatályát. Ilyenkor olyan

vagy a széljegye. Az ellenjegyző ügyvéd és a felek azzal szembesülnek, hogy a jogszerzés a bejegyzett per kimenetelétől függ, pesszimista esetben ellehetetlenül.

Ez az ügyleti kockázat az ellenjegyző ügyvéd legnagyobb gondossága mellett, még automatikus eljárás esetében is realitás. Mindezért az ingatlan-nyilvántartási jog- vagy ténybejegyzést igénylő okirat szerkesztésekor arra is oda kell figyelni, hogy a teljesített vagy csupán széljegyzett perbejegyzésnek nincs-e olyan hatálya, ami függő hatályúvá teszi a bejegyzésre váró jogot vagy tényt. Ezt a kockázatot jogszabály-módosítás vagy olyan bírói gyakorlat szüntetheti meg, amely erre irányuló kifejezett kérelem ellenére sem engedi, hogy a bíróság az eltérő hatályt a megelőző széljegy alapjául szolgáló beadvány iktatási időpontja elé helyezze. Ekként kerülhető el, hogy az eltérő hatályú perbejegyzés sértse a megelőző széljegyek jogosultjainak jogát. Az is lehetséges azonban, hogy a bíróság éppen a megelőző széljegy elé helyezett eltérő hatállyal nyújthat megfelelő jogvédelmet a perbejegyzéssel. A bíróságoknak tehát a hatály meghatározásakor mérlegelniük kell, hogy a perben érvényesített jogot a törvényes rangsor által nyújtott jogvédelem elé helyezik-e. 

29

30

Kötelező védekezés

IT-biztonság az irodában A jogászi napi munkavégzés alapvető eszközei és részei a digitális eszközök, az informatikai rendszerek, külön­ böző általánosan használt (például szövegszerkesztő vagy levelezési) szoftverek. A jogászok munkájába folya­ matosan épülnek be a csúcstechnológiák (mint például napjainkban a kísérleti stádiumban lévő, mesterséges­ intelligencia-alapú megoldások1). Mindannyian szemtanúi vagyunk annak, hogy egyre nő a speciális informati­ kai ismeretek jelentősége a jogi munkában. Az informatikai jogi kérdések mellett már az is előfordul, hogy a jogi kérdésekre technológiai választ kell találniuk a jogászoknak2. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy ezek az eszközök és rendszerek támadhatók és sérülékenyek. Fokozottan vigyáznunk kell tehát a tárolt adatokra, a bizalmassá­ gukra, sértetlenségükre, hitelességükre, valamint a rendszerek elérhetőségére és a működésüket fenyegető veszélyekre. Ma már a haladó IT-biztonsági ismeretek elsajátítása a jogász feladata is.

Dr. Kiss Attila Balázs kamarai tag jogtanácsos, OTP

1. Bevezetés

Ahogyan a kiberbiztonsági tanúsításról és a kiberbiztonsági felügyeletről szóló 2023. évi XXIII. törvény preambuluma fogalmaz: „A társadalom gyors digitális átalakulásával és összekapcsolódásával az elektronikus információs rendszerek, valamint a digitális eszközök a mindennapi élet központi elemévé váltak. A fejlődés a digitális fenyegetettségek körének bővüléséhez is vezetett, ami akadályozhatja a gazdasági tevékenységek folytatását, pénzügyi veszteséget okozhat, és alááshatja a

felhasználók bizalmát, ezzel jelentős károkat okozva a gazdasági és társadalmi életben. Ezen túlmenően a kiberbiztonság kulcsfontosságú tényező számos kritikus ágazat számára a digitális átalakulás sikeres felkarolásához és a digitalizáció gazdasági, társadalmi és fenntartható előnyeinek teljes körű kiaknázásához.”

Ugyanez a digitális fejlődés ment végbe a jogászi munka minden területén, és ugyanezek a veszélyek fenyegetik a jogászok által használt elektronikus információs rendszereket is.

Az Európai Parlament is felhívja a figyelmet rá: „2021-ben tizenegy másodpercenként fordult elő egy zsarolóprogram-támadás, ami 2031-re várhatóan két másodpercre fog felgyorsulni, és ezek 2025-re évi 10,5 milliárd dollárnyi kárt fognak okozni. A kiberbűnözés egyre nagyobb költségeket ró a világgazdaságra a rosszindulatú szereplők egyre kifinomultabbá váló tevékenységének következtében. A Covid–19-világjárvány és a geopolitikai feszültségek által felgyorsított gyors digitális átalakulás megnövelte a

Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Kötelező védekezés

kiberbűnözők játékterét. Az ENISA 2022-es, az EU fenyegetettségéről szóló jelentése feltárta, hogy havonta tíz terabájtnyi adatot lopnak el.”3 Az információbiztonság tehát fontos, sőt egyre fontosabb téma, emiatt alapelveinek ismertetésére és a jogászok számára elengedhetetlen alapismeretek rövid bemutatására teszünk kísérletet, hogy keretrendszert adjunk az információbiztonsággal kapcsolatos gondolkodáshoz a praktikus tippek, alkalmazni javasolt megoldások bemutatása előtt.

2. Miért fontos az információbiztonság az ügyvédi munka során?

Nem nehéz belátni, hogy az ügyvédi tevékenység legfőbb alapköve a bizalom, ami nélkül ebben a szakmában valóban nem létezhet kapcsolat ügyvéd és ügyfél, jogász és jogi szolgáltatást igénybe vevő között. A bizalom elsődleges alapja pedig az, hogy a jogász az ügyfelétől kapott bármilyen és minden információt titokban tart.

A világ digitálissá válásával a jogászi munkában is – ahogy láthattuk – megtöbbszöröződött az elektronikus úton kezelt és feldolgozott adatok mennyisége, sőt azt mondhatjuk, hogy nem sok olyan adat van (ha van egyáltalán), amelyet egy jogász a munkájához kapcsolódóan használ, és nem elektronikus formában kezel.

Mindezek alapján nem véletlen, hogy a jogalkotó már 2014-ben kiterjesztette a Ügyvédek Lapja 2024 | 5

titoktartási kötelezettséget az ügyvéd alkalmazottja, illetve helyettes ügyvédje mellett az ügyvédi titok körébe eső adatot is tartalmazó, elektronikus vagy papíralapú okiratok tárolását, archiválását, őrzését vagy az abban foglalt adatok feldolgozását végző természetes és jogi személyekre is4. A rendelkezés a jelenleg hatályos Ügyvédi törvény 11. § (1) bekezdésében is megjelenik, amely az ügyvédi tevékenység gyakorlója által adatfeldolgozóként igénybe vett más közreműködőre is kiterjesztette ezt a kötelezettséget, hiszen az ügyvédi tevékenység során is nélkülözhetetlen lett olyan szolgáltatások igénybevétele, amelyek az ügyvédek életében biztosítani tudják az elektronikus munkamenetet, például az internetes adatátviteli csatornák alkalmazása vagy akár különböző felhőszolgáltatások igénybevétele, amelyek használata során az adatok védelme ugyanolyan fontosságú. Láthatjuk, hogy elkerülhetetlen és elengedhetetlen, hogy az ügyvédek is gondoskodjanak az általuk használt informatikai rendszerek, adatok, informatikai eszközök, adathordozók, hálózatok, internetes szolgáltatások biztonságáról.5 Bár elsősorban a nagyobb amerikai ügyvédi irodák számítanak a hekkerek el-

vezetek információbiztonságára is. Az információbiztonság8 tulajdonképpen egy adott szervezet erőforrásai, az eszközök, az emberek, az informatikai rendszerek és nem utolsósorban a szerződéses partnerei által kezelt információk védelmének biztosítása érdekében történő szabályozást, intézkedések megtételét jelenti. Az információbiztonság fenntartása a szervezet valamennyi munkatársának, illetve a szervezettel szerződéses kapcsolatban álló partnereinek és sok esetben a szervezet ügyfeleinek is a feladata. Nem véletlenül volt éveken keresztül az ENISA9 által szervezett európai kiberbiztonsági hónap szlogenje az, hogy Cybersecurity is a shared responsibility10 .

3. Az információbiztonsági szentháromság

Az informatikai biztonság az informatikai rendszerek azon kedvező állapota, amelyben a kezelt adatok bizalmassága (confidentiality), sértetlensége (integrity) és rendelkezésre állása (availability) a rendszer elemeinek szempontjából zárt és folyamatosan biztosított (ez az úgynevezett CIA-elv, vagy mások által használt elnevezéssel az információbiztonsági szentháromság)11. A bizalmasság azt jelenti, hogy az

Az információbiztonság fenntartása a szervezet valamennyi munkatársának, illetve a szervezet partnereinek és ügyfeleinek is a feladata. sődleges célpontjának,6 hazánkban sem ismeretlen már, hogy ügyvédek is áldozatul esnek egy-egy kibertámadásnak.7 Ebben a szektorban ugyanakkor a bizalom fenntartása érdekében kiemelt fontosságú, hogy biztonságban legyenek az ügyfelek adatai.

Az információbiztonság jóval tágabb fogalom, mint az IT-biztonság, hiszen beletartozik az információ minden (nem csak elektronikus) megjelenési formája, valamint a szervezet által az ügyfeleinek nyújtott és az általa külső partnerektől igénybe vett szolgáltatások biztonsága is.

Helyzete is sajátos, hiszen egyszerre van jelen egy adott szervezet minden területén. Jogászként egyrészt a saját irodánk információbiztonságára kell gondolnunk, másrészt az ügyféli szerepben levő szer-

adott információhoz csak az arra jogosultak férhetnek hozzá; a sértetlenség azt, hogy az információ formája és tartalma az elvárttal megegyező (hiteles), és egyértelműen azonosítható az információval kapcsolatos műveletek végzője; a rendelkezésre állás pedig az az állapot, amikor egy informatikai rendszer szolgáltatásai az arra jogosultak számára elérhetők és az abban kezelt adatok felhasználhatók.

Az adatok, információk megszerzése vagy manipulálása érdekében elkövetett támadások legtöbbször valamely fenti tulajdonság megváltoztatására irányulnak: az adatokat például ipari kémkedés során illetékteleneknek adják át, módosítják (például átírnak egy számlaszámot) vagy elérhetetlenné teszik. Az információbiz-

31

32

Kötelező védekezés

tonság azt célozza, hogy az összes védendő információra és környezetére egyaránt biztosítsa a megfelelőséget a hármas követelménynek mindazon időpillanatokban, amelyekben az információra az azt jogszerűen felhasználó személyeknek (azaz előre meghatározott „szolgáltatási szinteknek” megfelelően) szükségük van.

A támadások a korábban említett sérülékenységeket, gyenge pontokat használják ki, ezeken keresztül próbálnak hozzáférni az adatokhoz. A kockázatok megállapításához először a rendszer gyenge pontjainak feltárása, illetve az azt érő potenciális fenyegetések természetének meghatározása kell, ezt követően lehet megbecsülni e fenyegetések bekövetkezésének valószínűségét és a várható kárt. A megtalált gyenge pontokkal kapcsolatban védelmi intézkedések alkalmazására kerül(het) sor (például biztonságtudatossági képzés az alkalmazottaknak), amelyek próbálják csökkenteni az esetleges támadások sikerességét. A biztonság ezzel mérhetővé válik, mégpedig a sikeres támadások számával, illetve a védelemre fordított erőforrások és a sikeres támadások által okozott kár összehasonlításával.12 Egy szervezet akkor tekinthető biztonságtudatosnak, ha minden tagja, alkalmazottja, illetve a szervezettel szerződéses kapcsolatban álló külső felek (vevők, szállítók stb.) tisztában vannak az alapvető, illetve az esetlegesen az adott szervezet számára specifikus fenyegetettséggel, és tudják, hogy mi a teendőjük ilyen esemény bekövetkezése esetén. Az információbiztonság működtetése napjainkra jóval túlmutat a szervezeti határokon. Ezt láthatjuk azokból a jogszabályi kötelezettségekből is, amelyeket az egyes, ezzel foglalkozó jogszabályok írnak elő egyegy szervezettel szerződéses kapcsolatban álló külső partnerek teljes szerződési láncolatára vonatkozóan13.

4. Információbiztonsági felmérés

Ahhoz, hogy védelmi rendszerünk hatékony és minél teljesebb körű legyen, lehetőleg teljes körű felmérést kell végeznünk, amelynek alapján teljes képet kaphatunk az információbiztonság helyzetéről az irodában, kideríthetjük, hol lehetnek a gyenge pontjai, minden szükséges területre kiterjednek-e a belső szabályozások. Ehhez gyakorlati segítséget nyújt

az ISO 27002 szabvány14, az információbiztonság menedzsmentjének gyakorlati kézikönyve. A felmérés eredménye lesz a kiindulópont ahhoz, hogy az információbiztonsági kockázatmenedzsment megkezdődhessen; a vizsgálat hiányában nem lehet sikeresen megvalósítani. A felmérésben rögzített állapot alapján határozható meg, hogy milyen további lépéseket kell megtenni, milyen feladatokat kell teljesíteni a biztonság megteremtéséhez, egy, a kockázatokkal arányos informati-

amelyek bekövetkezése az adott szervezetet fenyegeti az adatok és a használt informatikai ökoszisztéma tekintetében.

Ennek során az egyes vagyonelemek értékét is meg kell határozni, ami azon károk alapul vételével történik meg, amely az egyes vagyonelemek sérülése (azaz bizalmasságuk, sértetlenségük vagy rendelkezésre állásuk sérülése) esetén következményként érné a szervezetet, ügyvédi irodát, illetve ügyfeleit vagy más külső partnereit. Ehhez – ahogy láttuk – a ke-

Biztonságtudatos egy szervezet, ha minden tagja, alkalmazottja és a külső felek is tisztában vannak a fenyegetettséggel és tudják, hogy baj esetén mi a teendőjük... kai biztonsági, információbiztonsági működés kialakításához, azaz a felmérés eredménye alapján lehet akciótervet, stratégiát kialakítani.15 A modell tulajdonképpen ciklikusságra épül, amelyben az első lépés a kockázatok azonosítása, ezt követően az értékelésük, majd minimalizálásuk, a meglevő kockázatok felügyelete egymás után. Ezután (meghatározott periodicitás mellett) a folyamatot elölről kell kezdeni.

4.1. Adatvagyonleltár A felmérés egyik legfontosabb része az úgynevezett adatvagyonleltár elkészítése.

Ennek keretében naprakész nyilvántartást kell kialakítani az iroda védendő vagyonelemeiről, azaz arról, hogy melyek a védendő adatok, és hol találhatók. A leltárnak az alábbiakat kell mindenképpen tartalmaznia:16 a) információvagyon (adatok, adatbázisok, nyilvántartások; illetve az úgynevezett metaadatokat is fel kell térképezni, amelyek az adatokról szóló, az adatok tulajdonságait leíró adatok), b) szoftvervagyon (szoftverek, szolgáltatások), c) fizikai vagyon (hardverek, adathordozók, egyéb műszaki berendezések és az igénybe vett felhőszolgáltatások; azaz minden olyan [tár]helyet fel kell térképeznünk, ahol a szervezet által kezelt adatokat tároljuk).

Leltárkészítés nélkül nem lehet megállapítani azokat a konkrét kockázatokat,

zelt adatokat, tárolási eszközeiket és azokat a folyamatokat kell feltérképezni, amelyek ezen adatokat használják, azaz a szervezet teljes működési folyamatát végig kell követni. Javasolt ehhez akár egy folyamatábra felrajzolása is, ami nagyban segítheti annak tisztázását, hogy az adatok melyik időpillanatban melyik rendszerben vannak, és hogyan lehet megvédeni őket. A kárértékek szintjét előre meghatározott kategóriák alapján kell megadni (például elhanyagolható, kicsi, nagy stb.), aminek során figyelembe kell venni minden releváns lehetséges kárt (dologi kár, személyi kár, jogszabályi meg nem felelés, reputációs következmények stb.). A kárértékek alapján lehet priorizálni a szervezet számára kritikus vagyonelemeket, amelyeket védeni kell.

4.2. Kockázatfelmérés A vagyonleltár felvételét követően kockázatfelmérést kell végezni. Ehhez több módszertan is létezik. Érdemes úgy kialakítani, hogy biztosítsa a kockázatfelmérések során született eredmények ös�szehasonlíthatóságát és megismételhetőségét. A kockázatfelméréshez úgynevezett sebezhetőségvizsgálatra van szükség, amelyet minden (belső és külső) infrastruktúra-elemre, illetve minden emberi erőforrásra nézve el kell végezni.

A sebezhetőségek feltérképezéséhez meg kell vizsgálni a fizikai védelem, a logikai védelem és az adminisztratív védelem területét, és humán kockázati teszteket is végezni kell. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Kötelező védekezés

4.3. Kockázatelemzés A kockázatelemzés tulajdonképpen a feltárt (a kockázatkezelésről szóló, következő pontban bemutatott fizikai, logikai vagy adminisztratív biztonság gyengeségeiből eredő) sérülékenységek és a fenyegetések egymáshoz kapcsolása, a kockázatok besorolása vállalható és nem vállalható kategóriába, illetve a fenyegetések bekövetkezési valószínűségének meghatározása. Fontos tudni, hogy százszázalékos biztonság nincs, nem érhető el, maximum a kockázatok csökkenthetők.

4.4. Kockázatkezelés A kockázatkezelés a nem elfogadható kockázatok minimalizálására vagy megszüntetésére megtett intézkedések ös�-

szességét jelenti. Ennek során tehetők biztonsági intézkedések (i) a kockázatok csökkentése, (ii) a kockázatos szolgáltatások, eszközök, folyamatok használatának elkerülése érdekében, (iii) a kockázatok áthárítására (például biztosítás megkötésével). Az elfogadható kockázatokat – azzal, hogy az elfogadható kategóriába sorolja be a szervezet – tudatosan felvállalja, ezek tekintetében további intézkedésekre nincs szükség. Mindezek mellett fontos, hogy legyenek olyan gyakorlatok is, amelyek szimulálják a kockázatok bekövetkeztét, hogy valóban felkészültek legyünk a tényleges bekövetkeztére, a megteendő intézkedésekre.

Fizikai védelem alatt értjük a fizikai térben megvalósuló fenyegetések elleni vé-

delem biztosítását, amelynek része például a természeti csapás elleni védelem, a mechanikai védelem, az elektronikai jelzőrendszer, az élőerős védelem, a beléptetőrendszer, a megfigyelőrendszer, a tápáramellátás, a sugárzott és vezetett zavarvédelem, illetve a digitális léthez nélkülözhetetlen hírközlési szolgáltatások biztonsága, amelyek közül a legfontosabb az internet. A fizikai biztonság vizsgálatakor feltárt lehetséges kockázatokat kell csökkenteni megfelelő kontrollokkal, például védelmi intézkedésekkel a hardvereszközökhöz való (fizikai) hozzáférés megakadályozásával (zárt helyiség, billentyűzárolás), a (jogosultságon alapuló) hozzáférés regisztrálásával, naplózásával.

A logikai (vagy más néven műszaki) védelem az információtechnológiai eszközökkel és eljárásokkal kialakított védelem biztosítása, ami történhet akár szoftveres (például vírusirtó programok), akár hardveres eszközökkel (például hardveres tűzfal). A logikai biztonsággal kapcsolatban a legfontosabb alapelv az úgynevezett triple A elve17, amelynek alkalmazásával tudhatjuk, ki fér hozzá a védett adatokhoz (itt biztosítani kell, hogy megfelelő jogosultságkezelés mellett csak meghatározott felhasználók férjenek hozzá ezekhez), milyen műveleteket végez velük, és a műveleteket rögzítsük naplóállományokban.

Az adminisztratív védelem nem más, mint a védelem érdekében hozott szervezési, szabályozási, ellenőrzési intézkedések, továbbá a védelemre vonatkozó oktatás. Az adminisztratív védelem tekintetében vizsgálni kell, hogy a hatályos belső információbiztonsági szabályok mindenre kiterjednek-e, illetve hogyan érvényesülnek (mennyire tartják be a címzettek) a szervezetben.

5. A védelem megközelítései

A szakirodalom és a vonatkozó jogszabályok18 különbséget tesznek a teljes körű védelem és a zárt védelem között. A két szemléletmód máshonnan közelíti meg a szükséges védelmi intézkedéseket: míg a teljes körű védelem koncepciója alapján a védelemnek az elektronikus információs rendszer valamennyi elemére ki kell terjednie, a zárt védelem alapgondolata szerint az összes, számba vehető fenyegetést figyelembe kell venni a védelem kialakítása során. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

33

34

Kötelező védekezés

5.1. Teljes körű védelem Ebben az esetben a védelem az elektronikus információs rendszer elemeire, vagyis az adatok, információk kezelésére használt eszközök, eljárások, valamint az ezeket kezelő személyek együttesére irányul, ami egy ügyvédi iroda esetében például az alábbi intézkedéseket jelentheti: a) Az eszközök között a védelem irányulhat: (i) az infrastruktúrára, a hardverre (szerver vagy szerverek, irodai számítógépek esetében például az elmozdíthatatlanságuk biztosítása, egyéb fizikai védelmi intézkedések alkalmazása, például a szerver, számítógép[ek] tárolására használt helyiségek zárhatósága, tűzjelző alkalmazása), a működésükhöz szükséges tápellátásra (például legyen működőképes tartalék áramforrás); (ii) az adathálózatra (például titkosított csatornán történjen a kommunikáció, a router védelme legyen biztosított); (iii) az adathordozókra (például ne lehessen jogosulatlanul hozzáférni az irodai adatkezelés megvalósításához szükséges szerverekhez, adathordozókhoz). b) Az irodai eljárások tekintetében a védelem irányulhat: (i) a szabályozásra (például az irodai rendszer[ek] használatához szükséges jogosultságok beállítása azonosításhoz kötött hozzáféréssel, például felhasználónév és jelszó megadásának előírásával és kikényszerítésével); (ii) a szoftverekre (például ne legyen rendszergazdai jogosultsága minden felhasználónak, hogy ne tudjanak telepíteni különböző jogsértő vagy jogellenes programokat); (iii) a kapcsolódó folyamatokra (például az irodai adatkezelések archiválásának folyamatára). c) Az ezeket használó személyekre (például az iroda alkalmazottjaira, ideértve az ügyvédeket, alkalmazott ügyvédeket vagy ügyvédjelölteket, adminisztratív feladatokat végző asszisztens kollégákat, illetve az esetlegesen kívülről, az ügyfelek által is elérhető rendszerek esetén az ügyfelekre is).

5.2. Zárt védelem Ebben az esetben nem az információs rendszer elemei, hanem az azokat veszélyeztető fenyegetések jelentik a kiinduló-

pontot. Ahogy láttuk, a kockázatok azonosítását, értékelését és priorizálását követően lehetséges az azonosított kockázatokat (fenyegetéseket) minimalizálni, azonban a megfelelő felügyeletüket is biztosítani kell.

Az azonosított fenyegetések alapján például az alábbi intézkedések tehetők egy ügyvédi irodában:

ben támadási módszereik is egyre kifinomultabbak, egyre személyre szabottak lettek az idők során, így az ellenük való védekezés is egyre nehezebbé válik.19 Sokszor hallott alapigazság, hogy a védelmi rendszer leggyengébb pontja minden esetben az ember. Amennyiben felismerjük ennek fontosságát, és biztonságtudatos magatartást tanúsítunk,

Értékük miatt ezek a digitálisan kezelt adatok a támadók elsődleges célpontjai, módszereik is egyre kifinomultabbak.

Egyre nehezebb az védekezés is ellenük. a) adminisztratív intézkedések: megfelelő információbiztonsági szabályok kialakítása és betartatása az alkalmazottakkal, például bármilyen szokatlan esemény vagy jelenség jelzésének kötelezettsége, a használt szoftverek naprakész nyilvántartásának vezetése; b) fizikai intézkedések: tűz- és vagyonvédelmi előírásoknak megfelelő helyiség kialakítása az adathordozók tárolására, megfelelő zárak, fizikai behatolásvédelmi rendszer, riasztó alkalmazása; c) logikai intézkedések: tűzfalrendszer kialakítása a külső hálózat felé, vírusvédelem biztosítása, SPAM-szűrés kialakítása.

Ahogy a fentiekből is látszik, a teljes körű védelem elvéből, illetve a zárt védelem elvéből nagyjából ugyanazok a védelmi intézkedések származnak, pusztán a két megközelítés kiindulási pontja tér el egymástól.

6. Gyakorlati tippek ügyvédek számára az információbiztonság fejlesztéséhez

6.1. A biztonságtudatosság fejlesztése Információs rendszereink és hálózataink – azok közül is elsősorban azok, amelyek működése elengedhetetlen a társadalom és a gazdaság zavartalan működéséhez – egyre gyakrabban szembesülnek az igen sokféle forrásból származó biztonsági fenyegetéssel. A digitalizáció megjelenése óta megfigyelhető, hogy a digitálisan kezelt adatok értéke miatt ezek a támadók elsődleges célpontjai, amelyek megszerzése vagy az ezzel való zsarolás lehetősége érdeké-

és biztosítjuk, hogy az ügyvédi iroda minden munkatársa megfelelő szintű biztonságtudatossággal rendelkezzen az iroda által kezelt adatok és rendszerek kapcsán, megtettük a legfontosabb lépést a biztonság kialakítása felé. Ehhez segítségünkre lehet, ha – akár évente – információbiztonsági oktatást szervezünk a munkatársak számára.

6.2. Figyeljünk a jelszavainkra!

A fentieken túl olyan apróságokat is tehetünk az információbiztonság érdekében, mint például megfelelően erős jelszavak használata, illetve minden szolgáltatáshoz külön jelszó használata. A használt jelszó erősségét ellenőrizhetjük például a https://nki.gov.hu/it-biztonsag/tartalom/eszkoztar/jelszo-ellenorzo/ oldalon, ahol megtudhatjuk, hogy egy felkészült hekker mennyi idő alatt szerezheti meg. Nem jó ötlet az sem, ha jelszavainkat a böngészőben mentjük el, hiszen onnan könnyen meg lehet szerezni. Ha nem szeretnénk megjegyezni a jelszavakat, javasolt inkább egy külön, titkosítást is tartalmazó programban, úgynevezett jelszószéfben tárolni. Természetesen ezek alkalmazása sem kockázatmentes, de ezekből jóval nehezebb megszerezni a jelszavakat, mintha a böngészőben tárolnánk.

6.3. A rendszeres adatmentés fontossága Szintén sokat tehetünk adataink biztonságáért, ha biztonsági mentést készítünk róluk. A legjobb, ha rendszeresen megtesszük minden általunk használt eszközön és szolgáltatásban (igen, akár a felhőben is) kezelt adat tekintetében. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Kötelező védekezés

6.4. Titkosítsuk az adatainkat!

Szenzitív adatokat a felhőben tárolni ugyanakkor a legkevésbé sem ideális. Rohanó világunkban előfordulhat viszont, hogy szükséges gyorsan és bárhonnan, bármilyen eszközről hozzáférni az adott információhoz. Ha olyan (ingyenes) platformot választunk a fájlok tárolásához, amely nem az úgynevezett zero-knowledge elve alapján működik (például Google Drive, iCloud, OneDrive), sokat tehetünk adataink védelme érdekében, ha titkosítva töltjük fel a felhőbe; ehhez már a legszélesebb körben alkalmazott szövegszerkesztő programokban is lehetséges maguknak is és a dokumentumoknak is jelszavas védelmet beállítani, illetve elérhetők olyan (ingyenes) programok, amelyek tömörítik a fájlokat, és jelszóval védhetjük a tömörített állományokat. Emellett több olyan alkalmazás fellelhető, amelyek fájlok titkosítására használhatók, és kompatibilisek például a fent említett tárhelyszolgáltatásokkal is.

6.5. VPN használata az irodai hálózatra távoli csatlakozás esetén A távoli hozzáférés során az úgynevezett VPN (virtual private network, azaz virtuális magánhálózat) lehetővé teszi, hogy úgy küldjünk vagy fogadjunk adatokat egy nyilvános hálózaton keresztül, mintha az eszközeink közvetlenül a helyi (zárt) hálózathoz csatlakoznának. Javasolt ugyanakkor, hogy megfelelő szolgáltatást használjunk. Ehhez szempont lehet a szolgáltató által alkalmazott titkosítás erőssége, illetve az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelés tekintetében a szolgáltató által vállalt feltételek részletes tanulmányozása. Tekintettel arra, hogy a VPN-szolgáltatások üzemeltetése meglehetősen drága, óvakodjunk az ingyenes szolgáltatásoktól, mert könnyen lehet, hogy adatainkkal fizetünk az igénybevételért; több esetben csalók ilyen alkalmazásokon keresztül próbáltak illegálisan hozzáférni „ügyfeleik” adataihoz.20 6.6. További hasznos tanácsok A fentieken túl is számos információbiztonsági tanácsot találhatunk a Nemzeti Kibervédelmi Intézet honlapján, a https://nki.gov.hu/it-biztonsag/tanacsok/ aloldalon. Ha a fentiek alapján Ügyvédek Lapja 2024 | 5

már felmértük az adatvagyonunkat, azonosítottuk és elemeztük a kockázatokat, és tudjuk, hogy melyeket kell kezelnünk,

Jegyzetek 1

DR. HORVÁTH Kristóf: A generatív mesterséges intelligencia jogi munka­ végzés során történő felhasználásáról. Ügyvédek Lapja, 2024/2. 43–48. o.

2 DR. UNGVÁRY Botond: Így dolgozunk mi. Ügyvédek Lapja, 2023/6. 33–38. o.

3 Lásd: Ten issues to watch in 2023, European Parliamentary Research Service,7. Cyber-resilience in the EU, https://www.europarl.europa.eu/Reg­ Data/etudes/IDAN/2023/739280/ EPRS_IDA(2023)739280_EN.pdf (Hoz­ záférés napja: 2024. március 30.)

4 Lásd az egyes törvényeknek az új Pol­ gári Törvénykönyv törvénykönyv hatály­ balépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 100. § (30) bekezdés a) pontját.

5 Ezzel kapcsolatban részletes tippeket kaphatunk a következő cikkből is: DR. HOMOKI PÉTER: Útmutató az ügyvédi információbiztonság javításához. Forrás: https://adoc.pub/utmutato-az-gyve­ di-informaciobiztonsag-javitasahoz.html (Hozzáférés napja: 2024. március 17.)

6 Lásd például a dr. Homoki Péter által idézett eseteket itt: DR. HOMOKI PÉTER: Útmutató az ügyvédi informáci­ óbiztonság javításához. Forrás: https:// adoc.pub/utmutato-az-gyvedi-informa­ ciobiztonsag-javitasahoz.html (Hozzáfé­ rés napja: 2024. március 17.)

7 Lásd: https://168.hu/itthon/hacker­ tamadas-ert-a-telekomhoz-is-kapcso­ lodo-e-mail-fiokokat-ugyvedek-jelsza­ vai-kerultek-ki-143910 (Hozzáférés napja: 2024. március 30.)

8 Lásd: https://lexikon.uni-nke.hu/szo­ cikk/informaciobiztonsag/ (Hozzáférés napja: 2024. március 17.)

9 The European Union Agency for Cybersecurity, korábbi nevén, amelyből a mozaikszó származik: European Net­ work and Information Security Agency.

Lásd: https://www.enisa.europa.eu/ (Hozzáférés napja: 2024. március 30.)

10 Lásd például: https://www.fiiapp.org/ en/blog_fiiapp/cybersecurity-is-a-sha­ red-responsibility/ (Hozzáférés napja: 2024. március 30.)

11 sLásd pl. itt: MUHA Lajos – KRASZ­ NAY Csaba: Az elektronikus infor­ mációs rendszerek biztonságának menedzselése. https://nkerepo. uni-nke.hu/xmlui/bitstream/hand­ le/123456789/7135/Az%20 elektronikus%20inform%C3%A­ 1ci%C3%B3s%20rendszerek%20 biztons%C3%A1g%C3%A1nak%20 menedzsel%C3%A9sej%C3%B3. pdf?sequence=5&isAllowed=y (Hozzá­ férés napja: 2024. március 30.)

akkor például itt is találhatunk javaslatokat a kockázatok elfogadható szintre csökkentéséhez.  12 Részletesen lásd: ERDŐSI Péter Máté – SOLYMOSI Ákos: IT-biztonság közérthetően. Neumann János Szá­ mítógép-tudományi Társaság (NJSZT).

Forrás: https://nki.gov.hu/wp-content/ uploads/2019/03/NJSZT_IT_Bizton­ sag_kozerthetoen_v3.pdf (Hozzáférés napja: 2024. március 17.)

13 Lásd pl. a pénzügyi ágazat digitális mű­ ködési rezilienciájáról szóló, ún. DORA rendelet ezzel kapcsolatos rendelkezé­ seit: Az Európai Parlament és a tanács (EU) 2022/2554 rendelete (2022. de­ cember 14.) a pénzügyi ágazat digitális működési rezilienciájáról, valamint az 1060/2009/EK, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 909/2014/EU és az (EU) 2016/1011 rendelet módo­ sításáról: https://eur-lex.europa.eu/ legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CE­ LEX:32022R2554 (Hozzáférés napja: 2024. március 30.)

14 ISO/ IEC 27002:2022. https://www. iso.org/standard/75652.html. (Hozzá­ férés napja: 2024. március 24.)

15 Részletesen lásd: BERKES Zoltán – DÉRI Zoltán – KRASZNAY Csaba – MUHA Lajos: Informatikai Biztonsági Irányítási Rendszer. https://www.re­ searchgate.net/profile/Lajos-Muha-2/ publication/281712386_Informatikai_ Biztonsagi_Iranyitasi_Rendszer_IBIR/ links/5b601b04aca272a2d67699d9/ Informatikai-Biztonsagi-Iranyitasi-Rend­ szer-IBIR.pdf. (Hozzáférés napja: 2024. március 24.)

16 Lásd: MUHA Lajos – SZÁDECZKY Tamás: Irányítási rendszerek (egyetemi jegyzet). https://kti.uni-nke.hu/docu­ ment/vtkk-uni-nke-hu/iranyitasi-rend­ szerek.original.pdf. (Hozzáférés napja: 2024. március 24.)

17 Lásd például: https://www.techtarget. com/searchsecurity/definition/authen­ tication-authorization-and-accounting.

(Hozzáférés napja: 2024. március 30.)

18 Lásd az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbizton­ ságáról szóló 2013. évi L. törvényben szereplő értelmező rendelkezéseket az 1. § (1) bekezdés 44. és 48. pontjában.

19 Ennek részleteit lásd: Az emberi tényező a biztonságban. Hogyan dolgoznak a social engineer-ek? Szűcs Kata Rebeka. Óbudai Egyetem, Budapest, https:// www.societyresearch.net/tarstud­ 2020junius/23SzucsKataRebeka.pdf.

(Hozzáférés napja: 2024. március 17.)

20 Forrás: https://velvet.hu/en­ ter/2024/04/01/applikacio-alkalma­ zas-torles-veszely-telefon-mobil-illeg­ alis-tevekenyseg/. (Hozzáférés napja: 2024. április 10.)

35

36

Példaképeink

Sárközy Tamás életműve

Előre látta a folyamatokat, összefüggéseket Színes, sokoldalú jogtudós ember volt, páratlan humorral

A néhai Sárközy Tamás jogtudós életét és munkásságát idézi fel ez a beszélgetés, amit dr. Gerő Tamás, az ÜDE elnöke folytatott dr. Pázmándi Kinga gazdasági jogásszal, a ELTE Gazdaságtudományi Karának tanszék­ vezetőjével, a Magyar Jogász Egylet elnökségi tagjával, a Kereskedelmi és Üzleti Jogi Szakosztály elnökével., aki a Miskolci Egyetem Jogi Karán szerzett doktori fokozatot, szakterülete a magánjog, az üzleti élet speciális szakjogterületei, valamint dr. Verebics János gazdasági jogásszal, aki az ELTE Jogi Karán végzett, 2001-ben szerzett doktori fokozatot, s aki jelenleg az ELTE Gazdaságtudományi Karának kommunikációs vezetője, a Menedzsment és Üzleti Jog Tanszék egyetemi docense.

Dr. Gerő Tamás

Gerő Tamás: Amikor más polgári jogászok­ kal beszéltem, mindenki a XXI. század ki­ emelkedő zsenijének tartotta Sárközy Ta­ mást. Miért számított különlegesnek?

Pázmándi Kinga: Sárközy Tamás óriási energiájú alkotó ember volt, emellett színes és sokoldalú egyéniség páratlan humorral. Több mint harminc évig dolgoztam mellette, de a személyes kapcsolódásom joghallgatóként kezdődött. A rendszerváltó időkben jártam egyetemre, amikor éppen nagy lépésekkel váltott a gazdaság, minden mozgásban volt. A nyolcvanas évek végén a miskolci jogi karon a Sárközy-féle társasági jogot szamizdatként, stencilezett anyagokból tanultuk, Sárközy Tamás neve maga volt a progres�szió. Így aztán amikor a mai Corvinus egyetem általa vezetett Gazdasági Jog Tanszékére pályáztam, egészen hihetetlen

Dr. Pázmándi Kinga

érzés volt, hogy ott ült velem szemben maga a legenda. Zavarba ejtő volt, alig tudtam a szituációval mit kezdeni, de olyan átütő humorral oldotta meg a helyzetet, hogy egy pillanat alatt feloldódtam.

Ez mindvégig így maradt. A „sárközységhez”, úgy hiszem, ez is szorosan hozzátartozik. Ritka, amikor nagy hatású alkotók, közéleti aktorok, élő legendák egy pillanat alatt olyan közeget tudnak teremteni, amiben komfortosan érzi magát sok és sokféle ember.

G. T.: És te mikor találkoztál először a professzor úrral?

Verebics János: Kingának köszönhetően találkoztam vele, körülbelül 1999-ben. Felfigyelt arra, hogy sokat foglalkoztam az akkori elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos dolgokkal. Tamás figyelmébe ajánlotta a

Dr. Verebics János

tanulmányaimat, így kerültem a körébe. Azután Tamás felkérésére Kinga mellé, a BME jogi tanszékére kerültem. Csodálatos dolgokat csináltunk együtt, kutatásokat végeztünk, rengeteget publikáltunk, kodifikáltunk és persze tanítottunk is. Fontos megjegyezni, hogy ő volt az egyik legnagyobb és legtehetségesebb kutatásszervező, akit valaha a magyar tudomány – és nem csak a jogtudomány – ismert. Elképesztően kreatív módon talált forrásokat, amelyek lehetővé tették, hogy tudományos kutatásokat folytassunk, és az eredmények meg is jelenjenek.

Zseniális előadó volt, amit kollégaként is volt szerencsénk megtapasztalni. A hallgatóknak igényük volt arra, hogy legyen az előadásokról diasor, de Tamás erre azt felelte, hogy ha rajta múlik, az bizony nem lesz. Így hát beültünk az óráira, illegálisan jegyzetelni kezdtünk, megcsináltuk a diákat, de Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Példaképeink

Dr. Sárközy Tamás, ahogy emlékezetünkben él...

kedvesen kidobott bennünket, mert az elv az elv. A hallgatók imádták Tamást a diák nélkül is, de a diasorhoz is ragaszkodtak, így végül megcsináltuk, de „szamizdatban” kellett terjeszteni. Sárközy Tamás nem csak nagyszerű előadó; termékeny szerző és tudománynépszerűsítő volt. Publikációinak száma ezer fölött van, ami nagyon magas.

Ráadásul a munkáinak nagyon jelentős része idegen nyelven, külföldi folyóiratokban jelent meg. Az, hogy a magyar jogtudomány a nyolcvanas években Nyugat-Európában erőteljesen jegyzett volt, nem kis részben Tamásnak köszönhető.

G. T.: Ha már összehasonlító jogról beszé­ lünk: az életrajzából kitűnt nekem, hogy 1969-ben került a jogtudományi intézet­ be, amelyet Eörsi Gyula vezetett, aki Vilá­ gi Miklóssal együtt alkotta meg az 1959. évi IV. törvényt, a nagy Ptk.-kódexet, ami 2014-ig hatályban volt. Ez olyan csapat volt a jogtudományi intézetben, mint mondjuk a fociban a Real Madrid galakti­ kusai. Sorolom a neveket: Eörsi Gyula volt a főnök, Mádl Ferenc, Sólyom László, Vörös Imre, Sándor Tamás, Harmati Atti­ la, Sajó András és még sokan mások. Ez egy olyan alkotói közösség volt, ami az egész magyar polgári jogot fémjelezte.

P. K. : Ez egy fontos irány, Tamás életében nagyon fontos vezérfonal volt. Mindig nagy szeretettel emlékezett Eörsire, és nem csak Eörsi szakmai, szellemi nagysága miatt. Sokat beszélgettünk erről. Tamás azt mesélte, hogy Eörsi szigorú volt, de hitt benne, kitartott mellette akkor is, amikor Tamásban még nem állt össze világoÜgyvédek Lapja 2024 | 5

san, hogy mi az útja, amiért végtelenül hálás volt neki. Ez a szoros kötődés nagyon erősen élt benne mindvégig. Csak Eörsit emlegette főnökként, a munkamódszerén is tetten érhető volt ennek hatása, a munkában a szigorú, tervezett fegyelem. A jogtudományi intézet minden értelemben meghatározó indulás, aztán sokáig meghatározó közeg volt számára.

G. T.: Sárközy Tamás életművét lenyűgö­ ző, már publikációinak széles tárgyköre és száma is meghökkentően impresszív...

V. J.: Összeszámoltam, szerintem Sárközy Tamás könyveinek és közleményeinek száma jóval ezer fölött van. Még most is kerülnek elő a hagyatékából a titkárnője, Fogarasi Amarill által lelkiismeretesen vezetett publikációs listán nem szereplő mű-

neves folyóiratban. A magyar jogról, jogfejlődésről szóló könyvei közül is több megjelent idegen nyelven, ezek a német nyelvterületen mindig nagy eseménynek számítottak, a legnagyobb jogászok szemlézték. Neve végül elválaszthatatlanul ös�szeforrott a magyar gazdasági joggal, amit diszciplínaként Sárközy Tamás teremtett meg. Eörsi Gyula 1977-ig az egyik legnagyobb ellenzője volt a gazdasági jogi szemléletnek Magyarországon, és hogy végül elfogadta, az kizárólag Tamás munkásságának köszönhető. Kiemelten néhány fő területtel foglalkozott. Az első persze a társasági jog volt, a második a szívéhez közel álló sportjog, a harmadik pedig a kilencvenes évek privatizációs joga; ő volt a főszerkesztője a nagykommentárnak, miközben önálló monográfiát is írt róla. Ehhez tenném még hozzá a tudománytörténetet, a magyar társasági és konszernjogról szóló történeti nagymonográfiáját, a magyar gazdasági civiljog történetét és az általa vezetett kutatásokat, amelyek nyomán Tamás olyan forrásokat tett hozzáférhetővé, amelyekkel a következő generációk is dolgozni fognak.

G. T.: Mik voltak a hallgatók visszajelzé­ sei a professzor úrral kapcsolatban?

P. K.: Igazi performer volt. A pulpitusnál állva vagy egy széken üldögélve is tudott nagyobb show-t csinálni, mint mások színes diákkal, prezentációk vetítésével, videóbevágásokkal. A katedrán valódi legendának számított. Azt lehet mondani, hogy a Sárközy-iskola leginkább a köz-

A magyar jogi sinológia megalapítója volt, ő ismertette behatóan a kínai gazdasági reform jogi hátterét; azóta sem foglalkozott senki a kínai gazdasági joggal. vek – a Kínával kapcsolatos, kínai nyelvű tanulmányai most kerültek elő. Kevesen tudják, de Sárközy Tamás volt a magyar jogi sinológia megalapítója, először ő ismertette behatóan a kínai gazdasági reform jogát; azóta sem foglalkozott rajta kívül senki a kínai gazdasági joggal Magyarországon. A nyolcvanas években többször járt Kínában, közreműködött az ottani jogalkotási folyamatokban, több külföldi publikációja e kérdésről Németországban, Svájcban is megjelent, számos

gazdasági felsőoktatásba látványosan bevitt szerves üzleti jogi szemlélet meghonosítója, ami a hallgatók sokaságában hagyott igen erős nyomot. A környezetemben alig van olyan közgazdász kolléga, akit vagy ne tanított volna Sárközy Tamás, vagy ne hallott volna valakitől olyan anekdotát, ami az ő oktatói habitusához kötődik. Tamás evidensnek gondolta, hogy a kapcsolódó közgazdaságtudományi kérdésekben minden gazdasági jogásznak jártasságot kell szereznie.

37

38

Példaképeink

Ő maga is művelt volt ezen a területen, ami érződött az oktatói, kutatói, alkotói pályáján is, és kétségkívül átragadt a közvetlen kollégákra, így ránk is.

Egyébként soha nem állította magáról, hogy remek oktató. Mindig azt mondta, hogy ez egyrészt egy szakma, amit meg lehet és meg is kell tanulni, másrészt vallotta, hogy ezeket ő maga alkalmazza is. Mindig szigorúan tartotta magát például az időkerethez. Lecsatolta a karjáról az óráját, kitette maga elé, és

G. T.: A szocialista vállalat jogát is szinte ő alkotta meg, gyakorlatilag két-három hét alatt összerakták a 1988. évi VI. tör­ vényt. A professzor úr nagy művének te­ kintette a Gt.-t?

V. J.: Igen, de ez tulajdonképpen egy köztes állomás volt a pályáján, egy szükségszerű állomás, amihez el kellett jutnia.

Már a hetvenes évek elejétől, ifjú kutatóként bevonták különböző korabeli jogalkotási, jogszabály-előkészítési folyamatokba. Neki megadatott az, hogy ne csak

Szerette a pódiumot, szeretett tanítani, és nagyon komolyan vette az oktatói és a kutatói munkát is, de egyértelműen a kodifikáció volt a másik élete. ha tíz percet kellett beszélni, tíz percet beszélt, ha másfél órát, akkor annyit.

Akármiről beszélt, mindig tudta tartani a kontaktust a hallgatósággal, és bár bátran alkalmazta a humort – és olykor a kizökkentés technikáját is –, soha nem lépett ki a megkívánt stílusból vagy a mondanivaló logikai ívéből. Lendületes volt, ami sokszor az utána következő előadókra is hatott. Gyakran említették, hogy hálátlan feladat Sárközy Tamás után „színpadra lépni”, és ez tényleg így volt. Engem például sokat kínzott azzal, hogy ha kellett, én voltam a beugró helyettes az előadásain. Ilyenkor Sárközy Tamást várták, és az ember megérkezett Sárközy Tamás halvány magyar hangjaként. Mit mondjak, nem volt népszerű feladat. Komoly kihívás volt, de kétségtelenül sokat tanultam belőle.

Az utolsó kurzus, amit megtartott az ELTE-n, egy kormányzástankurzus volt. Úgy alakult, hogy ez alkalommal kísérőként ismét az összes előadását végig hallgattam. Közel nyolcvanéves volt már, de nagyon feszesen, koncentráltan adott elő.

Komolyan figyelt a szünetre, a hatásokra, nem csak mentálisan, láthatóan fizikálisan is felkészült. A modern időkben is kitartott a technofóbiája mellett, nem használt prezentációs diákat, de mindig volt nála egy papírlap, amire kézzel felskiccelte a gondolatmenetét. Az utolsó kormányzástankurzusa is komoly visszhangot keltett az ELTE MBA-képzésben, pedig nehéz műfaj ez, és az egyetemi hallgatóság is sokat változott.

beszéljen a jogról, ne csak művelje, hanem kodifikátorként fejlessze is. Ez óriási felelősség és lehetőség volt az akkori pártállami keretek között, hiszen a gazdaság folyamatos megreformálása, működésének jobbá tétele volt a cél. Kényszerpályán mozogtak, de muszáj volt haladni, mert az állami tulajdon akkori működtetési rendszere életképtelen volt. Ezt belátták a jogászok, belátták a távlatokban gondolkodó korabeli politikusok is, de persze így kimondani nyilvánosan nem lehetett, csak dolgozni a hatékonyabbá tételén, a piacosításon.

Ennek egy nagyon fontos eszköze volt az 1977-es vállalati törvény, amely csírájában már megjelenítette a kvázi piaci alapú szemléletet. A társadalom is felkészült a változásra: jött a kisvállalkozási reform, a gmk-k, a vgmk-k ideje, mindenki vállalkozni akart, sokan pedig befektetni szerettek volna. Ehhez már új jogi keretek kellettek. A társasági törvény 1988-ban azt a kényszert testesítette meg, hogy a külföldi tőkét valamilyen formában be kell engedni, és akkor már nagyon fontos volt, hogy mielőbb megalkossák. Sárközy Tamás akkor már majdnem húsz éve foglalkozott ezzel a kérdéssel, és nem csak a szocialista jog összefüggésében, hanem összehasonlító jogi szemlélettel, nemzetközi kitekintéssel. Hatalmas volumenű alapkutatásokat végzett, megírta a jogi személy elméletének modern feldolgozását, naprakész volt az európai joganyagban, mindenről mindent tudott, ami a gazdaság jogával függött össze.

Munkatársaival rekordidő, szó szerint néhány hét alatt készítették elő a társasági törvényt, ami keretet adott az átalakulásnak, de elvégezte a politikai rendszerváltás gazdasági megalapozását is. Tamás élete végig azt tartotta: a társasági törvény soha nem lehet lezárt, hat-nyolc évenként felül kell vizsgálni, modernizálni kell. Ez történt 1997-ben és 2006-ban. Fegyelmezetten elfogadta a 2013-as Ptk.-t és azt, hogy a társasági jog kodifikációs önállósága megszűnt, de addig mindannyian azt vallottuk, akik a gazdasági joggal foglalkoztunk, amit ő: hogy időszakonként meg kell újítani a törvényt, és ez egy hosszú évtizedekre szánt polgári jogi kódex keretei között többé már nem lesz lehetséges. A társasági törvény, a magyar társasági jog volt Tamás életének főműve. Attól, hogy ma már nincs külön kodifikált társasági jog, jogterület kiválóan el lehetne, és hatalmas jövő várhat még rá.

P. K.: A 1997-es és a 2006-os társasági törvény kodifikációs munkálatait testközelből figyelhettem, részt vehettem a munkában.

Nagyon izgalmas és érdekes volt, hogy a 1988. évi társasági törvény tényleg dzsungelviszonyok között keletkezett, idegen közegben kellett utat nyitni a gazdasági szereplők számára. Időközben aztán kinyílt a gazdaság, felépült a cégbírósági szervezetrendszer, modernizálódott a cégnyilvántartás, megjelent az elektronikus cégeljárás, beléptünk a digitalizáció korszakába. Izgalmas és felemelő volt látni, hogy akik a kezdeti viszonyokat próbálták konszolidálni európai hangú társasági jogi szabályozást meghonosítva, később is gond nélkül, rugalmasan veszik az akadályokat, a sok esetben radikális fordulatokat is. Tamás mindig azt mondogatta, hogy a kodifikáció a jogi munka csúcsa. Szerette a pódiumot, szeretett tanítani, és nagyon komolyan vette az oktatói és a kutatói munkát is, de egyértelműen a kodifikáció volt a másik élete.

Rendkívül fegyelmezetten, energikusan dolgozott, hihetetlen szellemi állóképességgel kodifikált, lenyűgöző volt látni.

A problémamegoldásra szocializálódott, ez motiválta, ha lehet ilyet mondani, szinte kizárólag az. Mindenről volt véleménye. Emlékszem, hogy sokszor mondtam neki, hogy már alig várom, hogy egy kicsit lassuljon, mert néha képtelenek vagyunk követni az általa diktált tempót. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

40

Példaképeink

G. T.: Tíz évig volt a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke. Ez honnan jött, miért éppen a jégkorong?

V. J.: Sportjogi tevékenysége miatt örök vita volt köztünk, sosem értettem, hogy „komoly ember” létére, hogy foglalkozhat olyan kérdésekkel, mint a sportegyesületek vitái vagy a sportfegyelmi ügyek.

Az ok prózaian egyszerű volt: imádta csinálni. Sárközy Tamás jóval előbb foglalkozott a sport gyakorlati jogi oldalával, mint ahogy publikált volna róla. Hosszú éveken keresztül elkötelezetten dolgozott különböző sportterületeken, amit német hátterű modern jogi problémák iránti érdeklődése támogatott. Különös hangsúlyt fektetett a versenysport különböző témáira, foglalkozott a sport mint tömegszórakozás és a média jogi vonatkozásainak összefüggéseivel, a sportszervezetek jogával. A sportegyesületek és a tevékenységükkel kapcsolatos, nagyon átfogó jogi problémák komplex kezelése vitte el odáig, hogy elkezdett gondolkodni a korabeli igényeknek megfelelő kodifikáción – ebből lett az első sporttörvény A második sportjogi törvény előkészítésében és az első modern sportjogi könyv előkészítésében is nagy szerepe volt. Nagyon szeretett sportfegyelmi ügyekkel foglalkozni, hiszen aktív gyakorló ügyvéd is volt, nem csupán kodifikált. A jogi szakma gyakorlati oldalát is napi szinten művelte, tulajdonképpen így lett belőle a legnagyobb magyar sportjogász. Emlékét őrzi a Sárközy Tamás Sportjogi Konferencia.

P. K.: Imádta a hokit. Rendszeresen járt meccsre, sokszor ehhez kellett igazítani a programját, néha a hétvégi órarendet is.

Emellett persze a jó fociért is rajongott.

A német bajnokság jobb meccseit például a külföldi szakmai, kutatóutakon is rendszeresen nézte, gyakran a hamburgi kutatóintézeti tartózkodás esti vacsoráit is szigorúan sportkocsmákban töltöttük, ha úgy jött ki a lépés.

G. T.: A hamburgi Max Planck Intézetről mit lehet tudni?

V. J.: Sárközy Tamásnak köszönhetően Kingával alkalmunk volt a hamburgi Max Planckban kutatni. Az intézetről tudni kell, hogy már a két világháború között is világhírű volt, akkor még Kaiser-Wilhelm-Ge-

sellschaft volt a neve, számos területen ez volt a német tudományos kutatás központja, tizennégy Nobel-díjas tudóssal. A jogban is vezető kutatóhelynek számított.

Olyan műhely, ahol a szó szoros értelmében minden megvan, amit a világ jogtudománya az elmúlt száz évben fel tudott mutatni, és minden jogi folyóirat hozzáférhető. Valamennyi elektronikus adatbázisra

hosszabb időt töltött ösztöndíjasként.

Ott éltek egy évig a családjával. Szenvedélyesen szerette a családját, elképzelhetetlen lett volna, hogy hosszabb időre nélkülük mozduljon. Ildikó, a felesége vitte a hátán a hétköznapokat a gyerekekkel, ahogy általában, Sárközy Tamás pedig dolgozott, kutatott. Ez a meghatározó, szoros kapcsolat az intézettel

Megvolt benne a képesség, hogy egyensúly teremtő képességével, szellemi eleganciával és humorral összeková­ csolja a sokrétű jogászi hivatásrendi közösséget. előfizettek, illetve ott vannak a legkiválóbb német jogászok is. Olyan legendás jogászok vezették, mint a most, 97 éves korában elhunyt Ernst-Joachim Mestmäcker, Ulrich Drobnig, Jürgen Basedow, Reinhard Zimmermann, Hein Kötz, Klaus J. Hopt.

Közülük többen – ahogy a jelenlegi igazgató, Holger Fleischer is – társasági jogászok voltak, mind Tamás közvetlen baráti köréhez számítottak.

Rendkívül nagy megtiszteltetés, amikor magyar kutatók elmehetnek oda, és ott dolgozhatnak. Bár ma már van internet, és a világ jogirodalmának egy része már online is elérhető, de azt az érzést, hangulatot, amit ez a kívülről egyszerű panelépületnek tűnő csoda tartogat a tudományos kutatónak, semmilyen formában nem lehet visszaadni. Tamás egyik nagy titka mindig az volt, hogy kiment, és végtelen szorgalommal felszívta a legmodernebb tudást mindenféle nyelven a csak ott hozzáférhető folyóiratokból. Nagyon jól tudott németül, angolul, oroszul, de más forrásokkal is elboldogult. Egyszer mesélte, hogy ottani kutatói pályája kezdetén adtak neki hétfőn egy lengyel könyvet, hogy szerdára recenzálja németül, mire bátortalanul megjegyezte, hogy nem tud lengyelül. Mondták, hogy semmi baj, azért van négy nap a szöveg elkészítésére, lehet nekiállni a szótárazásnak. Így működött az intézet, és így működik ma is: nagyon magas a léc, és abból, aki meg tudja ugrani, a világ legjobb jogtudományi kutatóinak egyike lesz.

P. K.: A Max Planck-hálózatnak Összehasonlító Magánjogi Intézete van Hamburgban, ahol Tamás fiatal kutatóként

innen indult. Rendszeresen, minden évben járt Hamburgban, pártoló tagként ott volt az intézet közgyűlésén. Mindkét gyermeke hordozza a Hamburg-szeretet erős lenyomatát; Kinga is, Szabolcs is nagy szeretettel gondol ezekre az időkre. Szabolcs a jogi pályán kötött ki, hasonló portfólióval, mint édesapja, tehetséges gazdasági jogász, és oktatóként is aktív.

G. T.: Mennyire volt konfliktusos? A gaz­ dasági jogászok és a magánjogászok ál­ talában kicsit másképp gondolkodtak a kodifikálással kapcsolatban. Többször jelölték a Magyar Tudományos Akadémi­ ába, de sosem választották be. Ezt ho­ gyan viselte?

P. K. : Valóban többször nekifutott, ös�szesen kétszer, és aztán elengedte az akadémikusságot. Azt gondolom, hogy az, hogy Sárközy Tamás nem lett akadémikus, nem Sárközy Tamás története, legkevésbé sem az ő kudarca. Az akadémiai közösség szegényebb maradt nélküle, sokkal inkább, mint amilyen jelentősége ennek a Sárközy-életmű megítélésében van. Ami a Ptk. kérdését illeti, valóban nagyon élénk szakmai viták folytak azzal kapcsolatban, hogy külön törvényben maradjon-e a társasági jog, majd részben a monista megoldás megvalósításának részleteiről is. Komoly pró és kontra érvek hangzottak el, feszültségtől sem mentes idők voltak, ami a publikációkon is érződik olykor. Amikor végül eldőlt, hogy a társasági jog a magánjogi kódexbe olvad, Tamás fegyelmezetten elfogadta.

Onnantól leginkább arra igyekezett koncentrálni, hogyan lehet jól csinálni, ha Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Példaképeink

kell, akár javítgatni. Nyilvánvalóan elkötelezte magát a Ptk. és a lehetséges jobbítása mellett.

V. J.: Szerintem minden alkalommal azon csúszott el, hogy túl sikeres volt az MTA-hoz. Fiatalemberként kezdett el nagyon nagy volumenű akadémiai kutatásokat vezényelni. Hozzátartozott a szocialista vállalat kutatási főirány, ami a korabeli magyar jogtudomány egyik hatalmas vállalkozása volt, a nagyobb könyvtárakban több száz oldalas, hatalmas tanulmányok, amelyek tulajdonképpen a magyar vállalati jog ellenőrzött piacgazdaság jogára való átállítását alapozták meg. Sárközy Tamás bebizonyította, hogy lehet viszonylag kevés pénzből, zseniális fiatalok bevonásával csinálni nagy kutatásokat. Mindenekelőtt azonban megalapozta a gazdasági jogi terület elfogadottságát, a társasági jog leválasztását, amit a konzervatívan gondolkodó, klasszikus civiljogászok sosem bocsátottak meg neki. Kingához képest én kevésbé pozitívan ítélem meg, hogy a Ptk. elnyelte, a jogi személyek könyvbe olvasztotta a társasági jogi kérdéseket. Sárközy Tamás hivatalosan elfogadta és kötelességtudóan hirdette is, hogy ez a legmodernebb kodifikációs irány. Az, hogy a hollandok is így csinálták, igaz, azonban a németek – akik a világon a legmagasabb színvonalon művelik a társasági jogot – a BGB-ben a jogi személyek jogát ma is csak igen vázlatosan szabályozzák, viszont megtartották egyes társasági formák részben a kereskedelmi törvényben, részben pedig az egyes társasági formák külön törvényekben való szabályozását, sőt még bővítették is a társaságiforma-választékot a gazdaság igényeihez igazodó új társulási lehetőségekkel – ez azért már kicsit ellentmond ennek. A 2009-ben elfogadott, kihirdetett, de hatályba nem lépő Ptk.-ban még nem volt benne a társasági jog, aztán bekerült, és most már jó időre ott is marad.

P. K.: Ha már így alakult, szerintem jó, hogy a társasági jog ezen a rangon működhet. A Ptk. harmadik könyve egy tekintélyes, önálló könyv, a társasági jog a helyén van a jelenlegi magánjogi szabályozási modellben. Egyébként Sárközy Tamás maga is így gondolta, ezt képviselte végül. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

G. T.: Említettétek, hogy úgy dolgozott, hogy kézzel leírta, majd valaki begépel­ te a szöveget. Ez a hatvanas évektől így történt?

V. J.: Igen, ez végig így történt. Amen�nyire tudom, a papírjaihoz nagyon ragaszkodott, óriási rend volt mindig az iratai között, mindig tudta, hogy mi hol van, évtizedekre visszamenőleg is. Amikor már valamivel nem akart foglalkozni, vagy elajándékozta, vagy kidobta az adott témáról szóló anyagait, de amíg dolgozott velük, addig nagy becsben tartott mindent.

P. K.: Sajátos, tudatosan konzervatív, klasszikus munkamódszert követett. Valóban mindvégig mindent kézzel írt.

A könyveit, a szövegeit, a jogszabályokat, a választottbírósági ítéleteket, szóval mindent. A Gazdaság és Jog főszerkesztőjeként is mindig mindent elolvasott, minden tanulmányt személyesen, kézírással, széljegyzetekkel, áthúzással, javításokkal véleményezett. Az is igaz, hogy a kézírását tudni kellett dekódolni. Miután kiválóan beszélt németül, kicsit „németül” is írt, nem használt ékezeteket, ha mégis, akkor vízszintesen alkalmazta.

A kézirat pedig szent volt számára. Előfordult egyszer, amikor az egyik utolsó könyvét írta, hogy a véglegesítés előtt néhány nappal eltörte a vállát. Törött vállal véglegesített, és szigorúan csak utána engedte megröntgenezni és ellátni.

G. T.: Hogyan viszonyult a választottbírás­ kodáshoz, mennyire szerette?

P. K.: Nagyon szerette a választottbírósági munkát, leginkább a problémarésze izgatta. A választottbíróság a joggyakorlat olyan szegmense, ahol nagyon sokféle kérdés kapcsolódik össze, nagy ügyek vannak, tere van a progresszív megoldásoknak. Ez egy olyan változata a bíráskodásnak, amit nagyon jól tudott művelni.

Hivatásrendi bíróként nem szívesen dolgozott volna, de a választottbírósági ítélkezés nagyon kézhez álló volt neki.

G. T.: Javorniczky István Sárközy Tamás­ sal készített interjújából valóaz idézet: „Egész világ a mienk.” Ez volt az ars poe­ ticája a professzor úrnak?

V. J.: Életében sok-sok interjút adott, többször megfogalmazta ezt a hitvallását. Vég-

letekig optimista ember volt. Történetiségében is foglalkozott a tudománnyal, de nem akarta szépíteni a múltat, nem a múltba tekintett, hanem a jövőbe – ezért volt látnok a maga módján. Úgy hitte, hogy a jövő az, amihez alapvetően alkalmazkodni kell. Ezt nagyon komolyan gondolta, és meg is tett mindent annak érdekében, hogy jobbá formálja ezt a jövőt.

P. K.: Bárhol is volt, megvolt benne a képesség, hogy összekovácsolja ezt az elég komplikált jogászi hivatásrendi közösséget. Nem véletlenül volt sokáig a Magyar Jogász Egylet sikeres elnöke is.

Hozta magával az egyensúly teremtésének képességét. Hozzáállásával nagyvonalúságot, eleganciát és humort csempészett a társalgásba, a szakmai kapcsolatokba, ahogyan a munkába is. Mindenhol jelen volt, és ezt a szellemiséget közvetítette. Kimondottan modern személyiség volt, igazi szellemi örökifjú.

Egyike azoknak, akiknek az életpályáját hosszan figyelhettem, egészen idős koráig. Mindvégig aktív „jövőember” volt, amilyet a fiatalabb korosztályokban is ritkán találni. Nagy élmény volt mellette dolgozni. 

41

42

Nagyító alatt

A választottbíráskodásról – két fejezetben Két részben foglaljuk össze a választottbíráskodással kapcsolatos idő­ szerű, fontosabb fejleményeket. Egy jelentős konferencia tanulságait vesszük először sorra, majd a TSZSZ-szakvélemény mint érvénytelenítési ok ügyét az építőpari választottbírósági eljárásokban tekintjük át.

Dr. Schmidt Richárd LL.M, ügyvéd, választottbíró, Budapest

I. Bizalmasság vs. átláthatóság Úttörőként a közép-kelet-európai régióból a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (MKIK VB) a közelmúltban partnerségi megállapodást kötött a párizsi Jus Mundi jogi technológiai céggel, ami lehetővé teszi hazai anonimizált választottbírósági határozatok globális elérését angolul. Mivel a választottbírósági döntések közzétételének kérdése megosztja a választottbíráskodással foglalkozó elméleti és gyakorló jogászokat, az együttműködési megállapodást kötő felek a Magyar Választottbírósági Egyesülettel (MVbE) nemzetközi konferencia szervezését határozták el a bizalmasság kontra átláthatóság kérdésében a választottbíráskodás területén. A Budapesten a közelmúltban megtartott konferencia fő megállapításait foglaljuk össze az első fejezetben.

Fő a bizalom

A konferenciát Korom Veronika (ESSEC Business School) ügyvéd, választottbíró, a MVbE elnöke nyitotta meg, aki kulcsszerepet játszott az MKIK VB és a Jus Mundi közötti együttműködés létrehozásában.

Ez úttörő kezdeményezés a közép-kelet-európai régióban.

Az MVbE elnöke megnyitó beszédében kiemelte, hogy szemben a befektetési választottbíráskodással, ahol fő szabály a választottbírósági határozatok közzététele, a kereskedelmi választottbíráskodás területén ez eddig inkább kivételnek számított. Ennek fő oka a választottbírósági eljárás bizalmasságának elve, amely ezen alternatív vitarendezési mód egyik alapvető megkülönböztető jegye a rendes bírósági eljárásokkal szemben. Ennek ellenére az utóbbi években ezen a területen változni látszik az eddig uralkodó trend.

Hazai felfogás – a transzparencia felé

A konferencia első beszédét Burai-Kovács János (BPSS), az MKIK VB elnöke tartotta, aki kiemelte, hogy szemben számos más országgal, ahol a jogalkotó kifejezetten nem szabályozta a kérdést, a hazai választottbírósági törvény (Vbt.) 2018 óta kifejezetten progresszív szabályozást tartalmaz.

A Vbt. 62. § (2) bekezdése ugyanis előírja, hogy az MKIK VB keretében eljáró választottbírósági tanács által meghozott ítélet, pozitív, illetve negatív hatásköri döntés, illetve eljárást megszüntető végzés anonimizált és a felek felismerésének lehetőségét kizáró kivonata a határozat meghozatalától számított hat hónap elteltével a választottbíróság honlapján kereshető formában megjelenjen és fellelhető legyen.

Az MKIK VB elnöke kiemelte, hogy a választottbíróság olyan kiemelten kezeli a fenti közzétételi kötelezettséget, hogy maga az elnökség allokál erőforrást erre a feladatra, ami fontos szerepet játszik a hazai választottbíráskodás fejlődése szempontjából. Az MKIK VB és a Jus Mundi közötti együttműködésnek köszönhetően a hazai anonimizált választottbírósági ítéletek angol nyelven is közzétételre kerülhetnek egy globális online platformon, ami remélhetőleg további lendületet fog adni a fejlődésnek.

Globális perspektíva – a transzparencia felé

Jean-Rémi de Maistre, a Jus Mundi társalapítója és ügyvezetője hangsúlyozta: startupvállalkozásuk célja, hogy jogi és technológiai szakértelmük segítségével tevékenyen részt vegyenek a jog uralmának globális építésében azáltal, hogy világszerte hozzáférhetővé teszik a választottbíráskodással kapcsolatos, nem bizalmas jellegű információkat.

Ami a bizalmasság vs. transzparencia elméleti vitát illeti, a Jus Mundi ügyvezetője ebben semleges álláspontot foglalt el, kiemelve, hogy a maguk részéről megpróbálják összeegyeztetni e két elvet úgy, hogy együttműködési megállapodást kötnek választottbírósági intézményekkel, illetve egyéb iparági szereplőkkel.

Néhány alapvető statisztikát bemutatva a Jus Mundi ügyvezetője felhívta a figyelmet arra, hogy platformjukon exponenciálisan növekszik a közzétett kereskedelmi választottbírósági döntések száma.

Annak ellenére hogy a platformot 2019-ben indították, és kezdetben a nemzetközi közjogi választottbíráskodásra, illetve a befektetési választottbíráskodásra koncentráltak, a 2020 utáni időszakban több mint tízszer annyi kereskedelmi választottbírósági határozat került közzétételre, így a Jus Mundin elérhető kereskedelmi választottbírósági döntések messze meghaladják a fenti két kategóriában fellelhető határozatok számát.

Bizalmasság vs. transzparencia

A fenti beszédeket követően Georgios Andriotis, a Jus Mundi jogi publikációs igazgatója nyitotta meg moderátorként az első panelt, amelynek tárgya a választottbírósági határozatok nyilvános közzétételének kérdése volt. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Nagyító alatt

Reinmar Wolff (Marburgi Egyetem) emlékeztetett a transzparencia melletti három fő érvre: egyrészt a választottbíráskodási jog fejlődése, másrészt a választottbírósági határozatok minőségének javulása, harmadrészt a választottbíráskodás mint alternatív vitarendezési mód népszerűsítése. Álláspontja szerint a választottbírósági eljárás bizalmas jellege mellett a választottbírósági határozatok közzététele ellen a fő érv a közzététel költsége, mivel az anonimizálás emberierőforrás-igénye jelentős lehet.

Rienmar Wolff a Német Választottbírósági Intézet (DIS) elnökhelyetteseként a DIS álláspontját is röviden összefoglalta, amely a tradicionális felfogást követi. Ennek alapján a választottbírósági határozatok közzététele csak valamennyi, az adott választottbírósági eljárásban részes fél hozzájárulásával lehetséges.

Philippe Cavalieros (Simmons & Simmons) hangsúlyozta, hogy nincs a transzparencia ellen, de erős fenntartásokat fogalmazott meg a kereskedelmi választottbírósági ítéletek közzététele kapcsán.

Vitatta, hogy a közzététel hatékonyan hozzájárulna a jogfejlődéshez, mivel egyrészt már viszonylag kiterjedt bírói gyakorlat és jogirodalom áll rendelkezésre a választottbíráskodás területén, így a választottbírósági határozatok közzétételének már nincs lényeges hozzáadott értéke, másrészt a különböző választottbírósági intézmények eltérő álláspontot foglalnak el a közzététel kérdésében, így a teljes transzparencia elérése véleménye szerint távol áll a realitástól.

Szerinte a kereskedelmi választottbíráskodás már nem küzd legitimációs deficittel, így e területen inkább kockázatokat lát a választottbírósági határozatok közzétételében.

Alma Forgó (Airbus) kiemelte, hogy a választottbíráskodás felhasználói éppen a bizalmasság miatt választják ezen alternatív vitarendezési módot az állami bíróság előtti pereskedés helyett. Jóllehet bizonyos felmérések azt mutatják, hogy a bizalmasság nem annyira fontos a felek számára, álláspontja szerint e felmérésekre sokszor nem maguk a felek, hanem jogászaik adják a válaszokat, akik előzetesen nem szükségszerűen egyeztetik álláspontjukat ügyfeleikkel.

Hangsúlyozta, hogy szemben a befektetési választottbíráskodással, ahol a transzparencia az adófizetők érdekeivel igazolható, a kereskedelmi választottbíráskodás területén a felek finanszírozzák a vitarendezést, akik Ügyvédek Lapja 2024 | 5

ugyanakkor nem feltétlenül érdekeltek a jogfejlődésben.

Véleménye szerint kompromisszumos megoldás lehetne, ha a transzparencia elve eljárásjogi kérdésekre korlátozódna, így elkerülhető lenne, hogy közzétegyenek a felek jogvitájával kapcsolatos érdemi információt.

lönvélemény közzététele sérti a választottbírói tanácskozás titkosságát, emiatt a választottbírósági határozat érvénytelenítésére adhat okot a fórum eljárási közrendjébe (procedural public policy) való ütközés jogcímén, figyelemmel többek között arra, hogy a felek egyike sem támadta a választottbírói ítéletet ezen ok miatt.

Különvélemények

Ezt követően Berzeviczi Attila ügyvéd, választottbíró nyitotta meg a konferencia második panelét, amely a választottbírói különvélemények kérdésével foglalkozott.

Patrizia Netal (KNOETZL) kiemelte, hogy a választottbírói tanács többségi álláspontjával egyet nem értő választottbíró jogosult arra, hogy kifejtse eltérő véleményét, így a fő kérdés az, hogy erre hogyan kerüljön sor.

Ennek ellenére a választottbíráskodást szabályozó nemzeti jogszabályok, illetve eljárási szabályzatok sokszor nem szabályozzák kifejezetten e kérdést, amely kiemelkedően fontos lehet a választottbírósági eljárás integritása szempontjából. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a különvélemény nem valósíthat meg joggal való visszaélést, így a választottbírói tanács belső tanácskozásának titkosságát tiszteletben kell tartani.

Paul Kinninmont (Freeths) emlékeztetett rá, hogy az angolszász jogban gyökerezik a bírói különvélemény jogintézménye, amely lehetőséget ad a kisebbségben lévő bírónak arra, hogy fontos jogkérdésben kifejtse eltérő álláspontját, ami hozzájárulhat az egész jogrendszer fejlődéséhez.

Véleménye szerint extrém helyzetekben, például amikor a többségben lévő választottbírók szakmaiatlan módon vagy egyébként nem megfelelően járnak el (például ultra petita döntés), a különvélemény a választottbírók tanácskozásának bizonyos részleteit is felfedheti.

Davor Babić (Zágrábi Egyetem) felhívta a figyelmet rá, hogy a választottbíró abban az esetben gyakorolhatja a különvélemény adásának jogát, amennyiben aláírja a többségi álláspontot tartalmazó választottbírói ítéletet. E körben utalt az MKIK VB 2023 januárjától hatályos eljárási szabályzatára, amely kifejezetten szabályozza e kérdést. Álláspontja szerint ugyanakkor nem helyes az a közelmúltbeli német rendes bírósági döntés, amely egy választottbírósági határozat hatályon kívül helyezése kapcsán obiter dicta megjegyezte, hogy a választottbírói kü-

Marketing és választottbíráskodás

A konferencia harmadik paneljét – amelynek fő témáját az ügyvédi marketing és a választottbíráskodás összefüggése képezte – Schmidt Richárd (Smartlegal) ügyvéd, választottbíró, az MVbE elnökségi tagja moderálta.

A panel meghívott előadója Beata Gessel-Kalinowska vel Kalisz (GESSEL) és Köves Péter (LKT) több évtizedes ügyvédi és választottbírói gyakorlattal rendelkező jogász mellett Sneha Ashtikar Roy, a Jus Mundi marketingigazgatója volt.

A választottbíráskodást Közép-Kelet-Európában övező általános gazdasági klíma megvitatását követően a panel az ügyvédi marketinget korlátozó nemzeti szabályok választottbírói tevékenységre való alkalmazásának kérdésére tért át.

Köves Péter hangsúlyozta, hogy a választottbírókra általánosságban nem vonatkoznak az ügyvédi marketingre vonatkozó szabályok, azonban amennyiben ügyvéd lát el választottbírói tevékenységet, ez értelemszerűen nem mentesíti az ügyvédekre vonatkozó szabályok betartása alól. Beata Gessel ugyanezen elvet erősítette meg a lengyel jog perspektívájából.

Ezt követően Sneha Ashtikar-Roy bemutatta, hogy a Jus Mundi és kapcsolt platformja, a Jus Connect hogyan segítheti a jogi képviselők, választottbírók marketingtevékenységét, kapcsolatépítését.

Ezután a panel résztvevői a jogi marketing örökzöld kérdéseit vitatták meg a választottbíráskodás kontextusában. Beata Gessel e körben kiemelte az adott jogterületen lévő speciális szaktudás, valamint a tartalommarketing fontosságát, utóbbi körben cikkek, tanulmányok, könyvek publikálását.

Köves Péter hangsúlyozta, hogy jogi képviselőként vagy választottbíróként a marketingstratégia kialakításához elengedhetetlen a személyes erősségek felmérése.

Sneha Ashtikar-Roy szakmai szempontból megerősítette a panel két másik résztvevőjének azon személyes tapasztalatát, hogy

43

44

Nagyító alatt

az ügyvédi irodára vonatkozó, illetve a választottbíró személyével kapcsolatos párhuzamos marketingtevékenységek jellemzően nem kioltják, inkább erősítik egymást.

A panel mindhárom résztvevője egyetértett abban, hogy – köszönhetően az internetnek, a közösségi médiának és a technológiai fejlődésnek – manapság jóval könnyebb

az ügyvédi, illetve választottbírói marketing, mint a kilencvenes években.

A konferencián részt vevők visszajelzései alapján a program érdekes és tartalmas volt, emellett kiváló alkalmat nyújtott a választottbíráskodással foglalkozó hazai ügyvéd, illetve jogtanácsos kollégák számára, hogy személyesen is találkozhassanak és eszmét cse-

réljenek e jogi terület jeles külföldi képviselőivel. Az eseményen részt vevők és az MVbE nevében ezúton is köszönetet szeretnénk mondani az MKIK VB titkárságvezetőjének, dr. Lukács Józsefnének és a titkárság munkatársainak a konferencia szervezésében és lebonyolításában nyújtott nagyszerű közreműködésükért.

II. Vihar egy pohár vízben

TSZSZ-szakvélemény mint érvénytelenítési ok építőpari választottbírósági eljárásokban

Egy szerencsésnek aligha nevezhető lépéssel a jogalkotó 2023. június 5. napjától új érvénytelenítési okot vezetett be az építőipari választottbírósági eljárásokban hozott választottbírói ítéletekkel szemben, amely a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv által kiadott szakvélemény mérlegelésének elmulasztását szankcionálja. Míg számos kommentátor a visszaható hatály és a választottbíráskodás nemzetközi jog kereteivel való diszharmónia okán kritizálta az új jogszabályt, jelen cikk amellett érvel, hogy a fenti kritikák részben nem megalapozottak, és az új szabály – paradox módon – várhatóan inkább erősíteni fogja a választottbíráskodás mint alternatív jogvitarendezési mód státuszát az állami bíráskodással szemben.

A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ)

A hazai építőiparban a 2008-as gazdasági világválság után tapasztalható késedelmes fizetések, illetve lánctartozások elleni küzdelem jegyében a jogalkotó 2013-ban felállította a Teljesítésigazolási Szakértői Szervet (TSZSZ) mint a Magyar Kereskedelmi Iparkamara (MKIK) mellett működő, azonban attól független apparátust, amely jogosult használni a kamarai infrastruktúrát.1 A TSZSZ igazságügyi szakértőket és építési ellenőröket tömörít, akiket az építésgazdaságért felelős miniszter az igazságügyért felelős miniszter egyetértésével nevez ki azután, hogy megfeleltek egy különböző szakmai kamarákból – MKIK, Magyar Mérnöki Kamara, Magyar Építész Kamara, Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara – álló bizottság által kidolgozott pályázati követelményrendszernek.

A TSZSZ tagjai nem utasíthatók, független szakértőként járnak el, és ugyana-

zon összeférhetetlenségi szabályoknak vannak alávetve, mint a polgári perben eljáró szakértők.2 A TSZSZ két vagy három főből álló szakértői tanácsban jár el, és szakértői véleményt ad a vállalkozási szerződés szerint a vállalkozót terhelő munkák leírása, a teljes bizonyossággal megállapíthatóan teljesített, illetve el nem végzett munkák mennyiségi, minőségi meghatározása, illetve utóbbiak értéke tárgyában. TSZSZ-vélemény kérhető vállalkozási szerződést biztosító mellékkötelezettség érvényesítésének műszaki indokoltságával kapcsolatban is.

A TSZSZ-szakvéleményre alapított jogvita – aszimmetrikus rezsim

2018. január 1-jén az új Polgári perrendtartással3 (Pp.) és az új Választottbírósági törvénnyel4 (Vbt.) a jogalkotó különös rendelkezéseket vezetett be a TSZSZ-szakvéleményre alapított polgári peres és választottbírósági eljárások kapcsán.

A TSZSZ-szakvéleményre alapított per vonatkozásában számos speciális szabályt állapítottak meg: a pert a TSZSZ-szakvélemény kibocsátásától számított hatvan napon belül kell megindítani, a kereskedelmi peres eljárásokban megszokott határidőkhöz képest jelentősen rövidebb határidőket állapítottak meg, a TSZSZ-szakvélemény bizonyító ereje magasabb, mint a fél által beszerzett magánszakértői vélemény, az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható stb.

A fentiekkel szemben a TSZSZ-szakvélemény-alapú választottbírósági eljárásokban a jogalkotó kevésbé volt ambiciózus: mindössze annyit írt elő, hogy a TSZSZ-szakvéleményt a választottbíráknak a többi bizonyítékkal együtt kell mérlegelnie, és szükség esetén meg kell hallgatniuk az azt kiadó szakértőket.

Az új érvénytelenítési ok – a Vbt. módosítása 2023 nyarától

A jogalkotó 2023. június 5-től a választottbírósági határozat érvénytelenítésének új okát vezette be: a Vbt. 47. § (2) bekezdés bc) pontja alapján a választottbírósági határozat érvényteleníthető, amennyiben a választottbíróság ítéletében érdemben nem értékelte a felek bármelyike által becsatolt Teljesítésigazolási Szakértői Szerv által készített szakvélemény tartalmát a bizonyítékként történő értékelés vagy mellőzés okaira kiterjedően.

Szemben az eljárásújítással az új érvénytelenítési ok alkalmazásáról a felek érvényesen nem mondhatnak le, a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

Továbbá – szemben egyéb érvénytelenítési okokkal, amelyeket az állami bíróság csak kérelemre alkalmazhat – az új érvénytelenítési okot a közrend sérelméhez és az objektív arbitrabilitás hiányához hasonlóan az állami bíróságnak ex officio alkalmaznia kell.

Visszaható hatály kérdése

Többen kiemelték az új szabályozás lehetséges visszaható hatályát, mivel a Vbt. záró rendelkezései szerint „a hatálybalépés napján folyamatban lévő ügyekben” is alkalmazni kell.5 Igaz, hogy a fenti jogszabály puszta nyelvi értelmezése szélesre tárja a kaput egy olyan kiterjesztő értelmezés előtt, amely alapján az új szabálynak visszaható hatálya van.

Ugyanakkor a logikai és rendszertani értelmezés alapján helyesebbnek tűnik az a megoldás, hogy egy 2023. június 5-ét megelőzően hozott választottbírósági ítéletet nem lehet érvényteleníteni azon az alapon, hogy nem felel meg az ezen a napon hatályba lépő törvény rendelkezéseinek. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Nagyító alatt

Diszharmónia a nemzetközi jogi keretekkel – az európai egyezmény szerepe

Mivel a választottbírósági ítélet érvénytelenítési okait a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló UNCITRAL-modelltörvény (modelltörvény) gondosan harmonizálta a New York-i választottbírósági egyezmény6 V. cikkével, egy olyan országban, mint hazánk – amely a választottbíráskodás 1994-es és 2017-es szabályozásakor is csaknem szó szerint követte a modelltörvény rendelkezéseit – a fenti nemzetközi jogi keretektől való eltérés aligha nevezhető szerencsés jogalkotói lépésnek.

Ugyanakkor ami a magyar választottbírósági ítéletek külföldi elismerését és végrehajtását illeti, a kép szerencsére nem annyira lehangoló, mint amilyennek elsőre tűnik.

Az Európai választottbírósági egyezmény7 IX. (1) cikke ugyanis lényegesen leszűkíti azokat az okokat, amelyek miatt a származás országában érvénytelenített választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása megtagadható.

Az Európai választottbírósági egyezmény szerint azok az okok, amelyeket az állami bíróság az elismerési, illetve végrehajtási szakaszban a külföldi választottbírósági határozat érvénytelenítésének alapjaként figyelembe vehet, alapvetően megegyeznek a New York-i egyezmény V. cikk (1) bekezdésében felsorolt okokkal. Természetesen a TSZSZ-szakvélemény választottbírói mérlegelésének hiánya nem szerepel a listán.

Emellett az Európai választottbírósági egyezmény IX. cikk (2) bekezdése a New York-i egyezmény V. cikk (1) bekezdés e) pontjának alkalmazását az Európai választottbírósági egyezmény IX. cikk (1) bekezdésében lévő okokra korlátozza azon államok vonatkozásában, amelyek mindkét egyezmény részesei.

A fentiek alapján amennyiben egy választottbírósági ítéletet a TSZSZ-szakvélemény mérlegelésének hiánya miatt érvénytelenítenének itthon, egy olyan bíróság, amelynek állama részese az Európai választottbírósági egyezménynek, egy New York-i egyezményen alapuló elismerési, illetve végrehajtási eljárásban továbbra is köteles lenne az érvénytelenített magyar választottbírósági határozat elismerésére, illetve végrehajtására a fenti rendelkezések alapján. Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnerei az Európai választottbírósági egyezményben részes államok, melyekben a Vbt. új szabálya miatti érvénytelenítés tehát nem képezheti akadályát a határozat elismerésének, illetve végrehajtásának.

Kevesebb meglepetésítélet

Ahogy a fentiekben említettük, a 2018. január 1-jétől hatályos Pp.- és Vbt.-szabályok aszimmetrikus rezsimet hoztak létre a TSZSZ-szakvéleményre alapított építőipari jogviták kapcsán.

Egyrészt a jogszabályi környezet lehetővé tette a választottbírói tanácsok számára, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a felek által becsatolt TSZSZ-szakvéleményt, anélkül hogy akár csak megemlítenék az ítéletben.

Másrészt egy TSZSZ-szakvéleményre alapított perben az elsőfokú állami bíróság ugyanezen cselekménye nagy eséllyel lényeges eljárási szabálysértésnek minősült, ami indokolta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését.

A választottbíráskodásra nézve egyértelműek a fenti aszimmetrikus jogszabályi környezet negatív hatásai. A jogvitarendezési szolgáltatást igénybe vevő felhasználó oldaláról szemlélve könnyen belátható, hogy a korábbi szabályozás alapján magasabb volt a TSZSZ-szakvéleményre alapított választottbírósági eljárásban a meglepetésítéletek előfordulási esélye, mint TSZSZ-szakvéleményre alapított polgári perben.

Ha van olyan ok, amely a feleket elriaszthatja a választottbíráskodástól, akkor az nagy valószínűséggel egy olyan meglepetés választottbírósági ítélet, amelyet olyan ügyben hoztak, amelyet a felperes egy támogató TSZSZ-vélemény alapján kezdeményezett, végül – számára ismeretlen okok miatt – mégis elvesztett.

Szemben a polgári perrel, a Vbt. korábbi szabályozása alapján reális elvi esély volt a fenti helyzet kialakulására választottbírósági eljárásban, míg a 2023 nyarán hatályba lépő új szabály csökkentette ezt a kockázatot.

Mivel a felhasználó szempontjából a választottbíráskodás mindig az állami peres eljárás alternatívája, a Vbt. legutóbbi módosításának köszönhetően a meglepetésítéletek kockázatának csökkenése okán a választottbíráskodás státusza várhatóan erősödni fog.

Több alaposan megindokolt ítélet

Egy leendő választottbírósági tanács szempontjából a 2023 nyarán hatályba lépő módosítás nem tűnik túl problematikusnak. Gondos választottbírák, akik azzal szembesülnek, hogy valamelyik fél TSZSZ-szakvéleményt csatolt be, vélhetően fognak néhány bekezdést szentelni az ítéletben annak, hogy milyen okból fogadták el vagy miért mellőzték a megállapításait.

Mivel a választottbírósági tanács által adott indokok – akár logikusak, akár nem – az állam bírósága által érdemben nem felülvizsgálhatók, a Vbt. új rendelkezése nem valós fenyegetés azon választottbírák számára, akik megtalálják az időt arra, hogy alaposan megindokolják az ítéletet. Összegzés

Jóllehet egy olyan országban, amely közel három évtizede tekinti az UNCITRAL-modelltörvényt szabályozási mintának, a választottbírósági ítéletek érvénytelenítését lehetővé tévő új Vbt.-rendelkezés aligha nevezhető szerencsés jogalkotói lépésnek, a törvénymódosítás feltehetően nem fog problémát okozni a folyamatban lévő érvénytelenítési ügyekben. Ráadásul a Vbt. új szabálya nem fogja akadályozni a hazai építőipari választottbírósági ítéletek elismerését és végrehajtását azon államokban, amelyek tagjai az Európai választottbírósági egyezménynek.

Ami a lehetséges pozitív hatásokat illeti, a Vbt.-módosításnak köszönhetően feltehetően csökkenni fog a meglepetés választottbírósági ítéletek száma, az alaposan megindokolt választottbírói ítéletek száma pedig várhatóan nőni. Olyan nagy probléma lenne ez? Szerintem egyáltalán nem. 

Jegyzetek 1 2 3 4 5 6

7

2013. évi XXXIV. törvény (TSZSZ tv.); 236/2013. (VI. 30.) kormányrendelet.

TSZSZ tv. 3. § (3) bek.; 5. § (1) bek.

2016. évi CXXX. törvény.

2017. évi LX. törvény.

Vbt. 68. §.

A külföldi választottbírósági határoza­ tok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-én New Yorkban kelt egyezmény.

A nemzetközi kereskedelmi választott­ bíráskodásról szóló, 1961. április 21én Genfben kelt európai egyezmény.

45

46

Könyvszemle

Limcsi­ügyvédsztori

A fecni A napokban jelent meg Sándor István ügyvéd, jogászprofesszor első regénye, amelyről dr. Méhes Dávid ügyvéd beszélgetett a szerzővel. Az alábbiakban a beszélgetésből közlünk egy rövid szerkesztett részletet, a teljes beszélgetés elérhető az Ügyvéd Podcast honlapján.

derül, hogy az eladó nemzetközi szélhámos lehet, akit keresnek Franciaországban, és ennek megfelelően a magyar hatóságokat is bevonják az ügybe. Utána színre lépnek egyéb szereplők, az egyik egy angol–latin szakos tanár, aki hirtelen nagy vagyonhoz jut, és érdekes módon éppen az egyik főhős, Pocak nővérébe lesz szeMéhes­Dávid:­Írtál­egy­regényt­Limcsi­ M.­D.:­Maga­a­könyv­úgy­indul,­hogy­egy­ relmes. A megbízót, akinek az érdekében ügyvédsztori­címmel,­ami­arra­enged­kö­ volt­bíró­a­nyugdíjas­éveiben­feleleveníti­ eljárnak, Sámsonnak hívják, építőipari válvetkeztetni,­ hogy­ ez­ egy­ sorozat­ lesz,­ és­ a­régi­dolgokat,­mesél,­sztorizgat­a­múlt­ lalkozó. A barátnője úgy gondolja, hogy az­ első­ történet­ A­ fecni.­ Ha­ beülök­ egy­ járól,­de­úgy,­hogy­kiegészíti­a­saját­fan­ önállósítja magát, és a háttérben különbökávézóba,­ vagy­ bárhol­ vagyok,­ mindig­ táziájából.­Megkérdezhetem,­hogy­mi­az­ ző cselszövéseket eszel ki, ami tovább előveszem,­ könnyű­ olvasni,­ amit­ nem­ a­limcsi? fogja bonyolítani a történetet. A lényeg az, szoktam­ meg.­ Olvastam­ a­ könyveidet,­ S. I.: A limcsi a limonádénak napjainkban hogy a sztori végén mindenki hozzájut elég­ bonyolult­ dolgokról­ írsz,­ igazi­ jogá­ elterjedni látszó becézett alakja, ami arra ahhoz, amit valójában szeretne, de egészi,­ jogtudósi­ szinten­ fogalmazol,­ úgy­ utal, hogy a könyv limonádé. Ez egy hu- szen másként, mint ahogy történnie kellehogy­arra­számítottam,­hogy­ez­is­hason­ moros, könnyed olvasmány, ahogy te is ne, ha annak idején nem veszítik el a cetlit. ló­lesz,­de­azt­látom,­hogy­egy­jó,­könnyed­ említetted. A cél az volt, hogy ne száraz Rámutat arra, hogy az emberi életben sztori,­ amit­ bárhol­ lehet­ olvasni,­ akár­ jogi szöveg legyen, hanem lássuk, milyen, mennyire váratlan apró dolgok tudnak nanyáron­is­jó­kikapcsolódás­lehet. a mindennapokban leképződő és érzékel- gyon jelentős változást eredményezni.

Sándor István: Az volt a cél, hogy köny- hető emberi vonatkozása és megjelenése Ugyanakkor összességében ez természenyed, olvasmányos legyen, de ugyanakkor van az ügyvédi tevékenységnek. A könyv tes igazsága az életnek, valamilyen szinten legyen mondanivalója, és legyen egyfajta nem kizárólag jogászoknak íródott, ha- előbb-utóbb mindenki ahhoz jut hozzá és betekintést engedő jellege is. A könyv alap- nem bárkinek, aki kíváncsi egy történetre, abban a jutalomban – vagy adott esetben vetően két fiatal ügyvédről szól, akik a pá- ami egy idő után bonyolulttá válik, komp- büntetésben – részesül, amit a cselekedelyájuk kezdetén járnak, és egy komoly nem- likálódik, van benne rejtély, szerelem, és tei alapján megérdemel, amire rászolgált. zetközi tranzakcióban vesznek részt, azon- élményt ad. ban vétenek egy apró hibát: elveszítenek M.­D.:­Tetszett­a­könyvben­–­szembeötlő­ volt­ –,­ hogy­ minden­ szereplőről­ leírod,­ egy fecnit egy kaland során. Ez jellemző M.­D.:­Hogyan­bonyolódik­a­történet? lehet erre a korosztályra, hiszen fiatalok, S. I.: Egy idő után előkerül egy cetli. Át- mi­jellemzi.­Olyan­személyleírások­van­ még szeretnék habzsolni, élvezni az életet, utalják a vételárat az eladónak, ugyanak- nak­benne,­amiből­jobban­el­tudjuk­kép­ kikapcsolódni, szórakozni, sokszor nem kor hamarosan kiderül, hogy azóta elhalá- zelni­az­attitűdjét,­a­hozzáállását­a­dol­ mérik fel, hogy egy-egy döntésnek milyen lozott, és nem tudják, hova került a pénz. gokhoz,­el­tudjuk­képzelni,­milyen­gon­ komoly konzekvenciái lehetnek.

Bonyolítja a történetet egy másik szál: ki- dolatvilága­lehet.­Az­is­tetszett,­hogy­az­ Ügyvédek Lapja 2024 | 5

Könyvszemle

ügyvédi iroda is úgy van leírva, ami tény­ leg elképzelhető egy klasszikus ügyvédi irodaként, és több ügyfélfogadást is lá­ tok a könyvben. Az is úgy van leírva, ahogy elképzelem, vagy ahogy magam is leírtam volna. Maga a bonyodalom és a történet olyan, hogy ezt csak egy ügyvéd találhatja így ki.

S. I.: Az volt a szándékom, hogy kétféle aspektusból mutassam be az ügyvédek tevékenységét. A különböző jelenetekben, amikor a hivatásukat gyakorolják, az ő szubjektív gondolatvilágukat láttassam: mit gondolnak az ügyfelekről, mit gondolnak a megbízási díjról, mit gondolnak adott esetben egy-egy üggyel kapcsolatban.

M. D.: Illetve hogy hogyan beszélnek egy­ mással az ügyekről és az ügyfelekről.

S. I.: Igen, hogy ezt hogyan kezelik, tehát hogy néz ki a belső világuk. Ugyanakkor megpróbálok olyan jellegű gondolatokat, véleményeket is megmutatni, hogy az ügyfelek hogyan gondolkodnak róluk.

Például amikor a latintanár elmondja, hogy már több ügyvédi irodát végigjárt a problémájával, és jellemzi az ügyvédeket – az ügyfelekben is ilyenek fogalmazódnak meg. Vagy amikor elmegy a bíróságra, és azt mondja, hogy nem kell neki ügyvéd, interneten már utánanézett rengeteg dolognak, de ahogy belép az épületbe, rögtön lefagy, mert észreveszi, hogy ez egy egészen más világ. Egy orvos sem tud az internetről szerzett ismeretek alapján műteni. Éppen azt mutatja meg, hogy az ügyfelek sokszor egészen másként látják az ügyvédeket, sokszor úgy gondolják, hogy nem veszik komolyan az ügyüket, de ez nem igaz. Mert attól még, hogy az ügyvédek sokszor a már bevett rutinjukat gyakorolják, és annak megfelelően járnak el, az nem azt jelenti, hogy nem foglalkoznak kellőképpen az ügyekkel. Próbálok egy, a közvéleményben elterjedt rossz sztereotípiát megjeleníteni karikírozva, nehogy azt higgyék az átlagemberek, hogy az ügyvédek nem felelősségteljes hivatást gyakorolnak. Ezt viccesen, humorosan, túlzásokkal megjelenítve próbálom megmutatni.

M. D.: És mindezt könnyeden. Olyan a re­ gény, amit magammal tudok vinni, be tu­ dok ülni egy kávézóba. Lehet egy új, jó Ügyvédek Lapja 2024 | 5

szokás, hogy az ember nem a telefonját bújja ebéd után vagy kávézás közben, ha­ nem könyvet visz magával. Miért kezdted el írni? Hogyan jött az ötlet?

S. I.: Nagyon sok jogi, szakmai munkát írtam. Időnként, amikor egy nagyobb művön van túl az ember, leereszt, és szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Én nagyon szeretek írni, ezért esténként hobbiként elkezdtem írogatni, amiben az adott jelentős inspirációt, hogy nagyon kedvelem az ügyvédi témájú filmeket és könyveket; lehetne sorolni a Grisham-regényektől kezdve. Gondoltam, hogy megpróbálok egy ilyen tárgyú történetet írni, de hazai viszonylatban. Már csak azért is, mert magyar ügyvédi tárgyú, regényszerű, tehát nem valamilyen dokumentumkötet vagy szociológiai elemzés vagy egyéb jogi szakmunka nincs igazán.

Kíváncsi voltam rá, hogy erre vajon figyelni fognak-e az emberek. Sorban mennek az amerikai ügyvédes sorozatok a különböző csatornákon, az emberek szeretik, beszélnek róluk. De vajon magyar közegben miért nincs ilyen? Nagyon közel áll hozzám a könnyebb műfajban például Rejtő Jenő, Wodehouse, Heltai vagy George Mikes stílusa, akiket nagyon kedvelek. Kellemes humort csempésznek az írásaikba, mintha nem lenne komoly a történet, és ettől olvasmányos lesz. Ez a könyv egy jó kétéves írás volt, ami azt jelentette, hogy időnként, amikor kedvem volt, esténként leültem a gép elé, és szórakoztam az írással. Amikor összeállt a történet, akkor szembesültem azzal, hogy egészen más jogi szöveget írni, mint regényt. Nádasi Krisz író lektorálta, a csapata nagyon sokat segített abban, hogy ilyenné álljon össze.

M. D.: Ahogy olvastam a könyvet, szem­ beötlő volt, hogy ismered az ügyvédet. Azt gondoltam rólad, hogy jogtudós vagy, egy nagy ügyvédi irodában dolgozol komoly, nagy ügyfelekkel, teljesen más világban élsz, mint ahol mondjuk én. Én klasszikus ügyvéd vagyok kisebb ügyfelekkel, renge­ teg ügyünk van, és van egy ügyvédvilág, amiben élünk, reggeltől estig peres ügyekkel foglalkozunk, és kisebb irodák­ ban dolgozunk. Te ezt a világot, ezt az ügy­ védtípust is nagyon jól ismered és meg is jeleníted a könyvedben. Visszaköszönnek a könyvben ezek a karakterek.

S. I.: Amikor elkezdtem az ügyvédjelölti karriert, heti hat-nyolc tárgyalásra jártam, ugyanebben a világban voltam benne. A mai napig járok bíróságokra, és érzem, hogy ennek van egy különös világa. Az ügyvédnek hivatása van, még akkor is, ha napi 10-14 órát dolgozik, és az irodája a vára, de egyúttal a börtöne is.

M. D.: Igen, adott esetben hajnalig dolgo­ zunk a határidős munkákon.

S. I.: Ez annyira szép világ, hogy életérzéssé formálja az emberben. Úgy gondolom, ezért szokták azt mondani, hogy az ügyvédi tevékenység egy életre szóló hivatás, aminek a szerelmesévé válnak az emberek.

M. D.: Az ügyvédeknek van egy többletta­ pasztalatuk más foglalkozásokhoz ké­ pest, mert mi mindig a dolgok problema­ tikus oldalát látjuk, amiből rengeteget tanulunk, tapasztalunk, és ezeket persze az ügyfelek érdekében használjuk fel.

S. I.: Pontosan, ezért nagyon szép az ügyvédek világa. A közvéleményben sokszor találkozunk azzal, hogy a jogászok csak bemagolják a paragrafusokat, és egy kaptafára intézik az ügyeket, amikor eljárnak a perekben vagy megírják a szerződéseket. Ez nem igaz, mert az ügyvéd az, aki az élet legkülönbözőbb területeivel találkozik. Egészen más adott esetben egy kellékszavatossági ügy, ahol egy statikailag hibás épület készült el, és az ügyvédnek egy kicsit át kell változnia tervezővé vagy adott esetben mérnökké, és olyan szemmel is látnia kell az ügyet, meg kell tanulnia az ottani szakkifejezéseket, az alapvető logikai szabályokat, és egészen más, ha mondjuk egy családjogi üggyel találkozik: akkor egy kicsit pszichológusnak kell lennie. Ha egy startup készül, akkor meg kell ismernie az adott iparágat. Éppen az a szép az ügyvédek világában, hogy egyfolytában emberekkel és a problémáikkal találkozunk, ami részben jogi, szakmai kihívás, de jelentősen összefügg az adott személynek az egyéni, társadalmi, szociális problémájával is, és az ügyvédnek ezt is meg kell értenie, át kell látnia. Hiába tudja valaki a jogszabályokat, az önmagában kevés.

M. D.: Ehhez kell hozzáadnia a saját ta­ pasztalatát, gyakorlatát, jogi szaktudá­ sát, és mindezt egyszerre, illetve felvált­ va alkalmazni. Kíváncsian várjuk a soro­ zat folytatását. 

47

JOGA VAN AZ EGÉSZSÉGÉHEZ! Ismeri a RadiVert MR Diagnosztikai Központot, az MR-vizsgálatok szakértőjét? Az MRI

központban csúcskategóriás MRI berendezés biztosítja a teljes testre kiterjedő kompromisszum nélküli és nagypontosságú vizsgálatokat, beleértve a speciális célzott diagnosztikai vizsgálatokat is. Foglaljon időpontot még ma, vegye át a vizsgálat felvételét akár már holnap. Ne feledje! A korai diagnózis életet ment.

PONTOS DIAGNÓZIS, KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜL. KIEMELT PROGRAMJAINK:

RadiVert Lady

A RadiVert Lady egy hatékony MR-szűrőprogram a emlődaganat korai felismerésére. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a teljesen biztonságos, és többször is ismételhető vizsgáltnak köszönhetően a mellrák szempontjából magas rizikójú csoportba tartozó nők korai halálozása megelőzhető lehet.

Bővebb információ és időpontfoglalás: www.radivert.hu/radivert-lady

RADIVERT GENTLEMAN A RadiVert Gentleman egy hatékony MR program a prosztatarák korai felismerésére. A teljesen biztonságos, fájdalmaktól és kellemetlenségektől mentes vizsgálatnak köszönhetően a férfiak prosztatarák okozta halálozása megelőzhető lehet.

Bővebb információ és időpontfoglalás: www.radivert.hu/radivertgentleman

1047 Budapest, Baross utca 99. +3630 241 49 60 radivert@radivert.hu www.radivert.hu

Azonnali online időpontfoglaláshoz fotózza le a QRkódot!

AZ ÜGYVÉDEK BIZTOSÍTÓJA.

BALESET? BETEGSÉG?

VAN KÉT JÓ VÁLASZUNK

Praetor A baj bárkivel megtörténhet, ezt mi pontosan tudjuk.

Akár velünk vagy családtagjainkkal is.

A MÜBSE PERFEKT PRO Ügyvédi Balesetbiztosítás nem előzi meg a bajt, de nagyon nagy segítséget jelent.

Otthoni, közelekedési vagy sportbaleset? A biztosítás választható csomagokat (gyermek csomaggal is), széleskörű fedezetet és magas szolgáltatási összegeket kínál, rendkívül kedvező díj ellenében.

Még többet szeretne?

Válassza az exkluzív MÜBSE PERFEKT PRO MED Ügyvédi Egészségbiztosítást, amellyel járóbeteg-szakorvosi ellátásokat, labor- és diagnosztikai vizsgálatokat, ambuláns és egynapos műtéteket, nagyértékű diagnosztikai eljárásokat vehet igénybe – hosszú várakozás nélkül. És ha ez nem elég, non-stop orvosi tanácsadást nyújtunk és prevenciós kiegészítő szolgáltatásokat is választhat.

Részletek: www.mubse.hu

A biztosítás szolgáltatója az UNION Vienna Insurance Group Biztosító Zrt.

Egy szoftverben minden, amire egy ügyvédnek szüksége van A Praetor egy olyan praxismenedzsment szoftver, amit kifejezetten ügyvédi irodák számára fejlesztettek. Úgy alkották meg, hogy a nagyobb, komplexebb működésű ügyvédi irodák számára is hatékony segítséget jelentsen az adminisztrációs feladatok ellátásában.

Kíváncsi a szoftver működésére?

Kollégáink örömmel tartanak személyre szabott, online bemutatót Önnek és munkatársainak.

• Egy virtuális túra keretében megnézheti a szoftver működését.

• Megismerheti a személyre/irodára szabható funkciókat.

• Felteheti kérdéseit és egyeztethet egyedi igényekről.

Kipróbálná a Praetor Ügyvédi Ügyviteli rendszert?

Kérjen bemutatót! ↓ https://www.wolterskluwer.com/hu-hu/ solutions/praetor-hu/kerjen-bemutatot

LXIII. évfolyam 5. szám

Dr. Kiss Attila Balázs:

2024 szeptember–október

Az ügyvédi irodák különleges célpontjai lehetnek az informatikai adathalász támadásoknak.

Védekezni ez ellen ma már az egyik legfontosabb feladat.

Hogyan kapunk az információbiztonsághoz segítséget?