A magyar ügyvédség méltán lehet büszke elért eredményeire

Az ünnep hangulatában A magyar ügyvédség méltán lehet büszke elért eredményeire

Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a honi hivatásrend nyolc tartópilléréről

Az ügyvédek napját ünnepeljük, ami alkalmat adhat arra, hogy kivételesen ne a feladatokat, gondjainkat vegyük sorra, hanem az elért eredmények felé fordítsuk tekintetünket, és említsünk meg néhányat azokból, amelyekre jogászként, ügyvédként büszkék lehetünk, a világot és Európát, országunkat fenyegető gazdasági veszélyeket, hivatásunk napi gondjait pedig hagyjuk az ünnepet követő hétköznapokra.

Ma a választási ciklusunkat lezáró ügyvédnapi ünnepségen engedtessék meg tehát, hogy elfogultan csak arról szóljak, mire lehetünk büszkék, mivel lehetünk elégedettek.

1. Büszkék lehetünk a hivatásunk kereteit adó jog történelmi múltjára: elég, ha említem a római jogot, amely két évezrede máig hatóan meghatározza sok ország civilisztikáját. Hazai jogtörténelmünkből az évforduló okán értelemszerűen az Aranybullát említem, amely a magyar jogtörténelem szimbóluma. 2. Hazai jogi hagyományinkon belül büszkék lehetünk az ügyvédség hagyományira is. Engedtessék meg, hogy ebből is kiemelten szóljak a kamara történelméről, hiszen az 1875. évi törvény által létrehozott Ügyvédi Kamara az egyedüli, amely köztestületként közelít 150 éves folyamatos működéséhez, amelyen persze a történelem ugyan ejtett sebeket, okozott szégyenkezésre is okot adó mozzanatokat, de hivatásrendünk összességében még a legrosszabb történelmi korszakokból is kilábalt, visszatért hagyományaihoz. Főként pedig sikerült megőriznie függetlenségét, ideértve a szervezeti függetlenséget, az állami költségvetéstől való anyagi függetlenséget. Mindezen alapokon tudjuk ma is betölteni alkotmányos szerepünket a jogállamban, legyen szó akár a jogügyletek törvényes, biztonságos lebonyolításában való közreműködésről, a polgári, munkajogi jogviták törvényes megoldásának elősegítéséről vagy a közigazgatásban és a büntetőeljárásban meglévő állami túlhatalommal szemben az állampolgárok megsegítéséről. 3. Büszkék lehetünk arra, hogy mindezt szabad foglalkozás keretében tesszük, nem mesterségesen megszabott létszámkeretek között. Így hivatásunk, karunk befogadó hivatás, legyen szó a végzett joghallgatók pályára kerüléséről, akár átszervezés vagy a nyugdíjazási szabályok miatt állást vesztő jogászkollégákról. 4. Ez a befogadó szemlélet teszi sokszínűen érdekessé karunkat, ettől vált sikertörténetté harminc évvel ezelőtt a jogtanácsosi munkaközösségek befogadása, és ezért lesz várakozásaink szerint sikertörténet a jogtanácsosok kamarai taggá válása is. 5. Méltán lehetünk büszkék arra is, hogy a szabadpiaci keretek között dolgozó ügyvédség a rászorulók jogi segítségét is ellátja kirendelt védőként, párfogó ügyvédként, jogi segítségnyújtóként, pro bono jogi tanácsadóként. 6. Méltán lehetünk büszkék karunk tagjainak tudományos, szakirodalmi és oktatói munkásságára és arra, hogy a sokszínű ügyvédi kar kiemelkedő aktivitást mutat a közéletben, így például motorja a jogászi hivatásokat összefogó Magyar Jogász Egyletnek. 7. Büszkék és elégedettek lehetünk azzal, hogy helytálltunk az informatikai robbanás okozta helyzetben, megbirkózunk azzal a néha túlzott sokszínűséggel, amely arra kényszerít bennünket, hogy szinte minden kialakított rendszerhez külön-külön biztosítsuk a hozzáférést. Ez az alkalmazkodóképességünk teszi lehetővé, hogy a jogalkotó bizalmából a jövőben aktív szereplői legyünk az ingatlan- és a cégnyilvántartás elektronikus változatának. 8. Mindezt értelemszerűen csak az állandó továbbképzéssel lehetett elérni. Ezért büszkék lehetünk a kötelező továbbképzés megszervezésére és tagságunk részére hozzáférhetővé tételére. Az ügyvédi kar méltán lehet büszke arra, hogy az évente megrendezett ünnepi ülését a magyar közélet, az igazságszolgáltatás vezetői megtisztelik jelenlétükkel. Felkérem dr. Varga Judit igazságügy miniszter asszonyt ünnepi köszöntőjének elmondására. 