8
Kommentár
Dr. Fenyvesi Csaba jegyzete
Az ártatlanság vélelmének jelentősége Ferenc pápa széles látókörű, nagy ívű, morális iránytűként is használható beszédéből – az ügyvédi célközönségre és a terjedelmi korlátokra is gondolva – kommentálásom tárgyaként azt a részt, azt a kardinális jogelvet emelem ki, amely a büntetőügyekben eljáró védőügyvédeknek, egyben a jogalkalmazó hatóságok tagjainak is üzen. Ez pedig nem más, mint az ártatlanság vélelme. Az Alaptörvényünkben is kinyilvánított elvet az 1789-es francia Emberi és polgári jogok nyilatkozata (Déclaration des Droits de l’Homme et du Citoyen) rögzítette legelsőként alapelvi szinten: „Minden embert ártatlannak kell vélelmezni addig, amíg a bűnösségét meg nem állapították” (présomption de l’innocence). Az ENSZ által kiadott Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata szerint az ártatlanság vélelmében megjelenik már a védelemhez való jog is: „Mindenkit ártatlannak kell tekinteni, amíg olyan eljárás során, amelyben a védelmét biztosíthatja, el nem ítélik.” Az Alaptörvényen kívül a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényünk (Be.) is tartalmazza az alapelvet, amely megjelenik az Emberi jogok európai egyezménye (EJEE) 6. cikkének, a tisztességes (fair) eljárás keretében szabályozott 2. pontjában is: mindenkit ártatlannak kell vélelmezni, amíg a bűnösségét az érintett bíróság végső fokon, tisztességes tárgyalást követően meghozott ítéletében egyértelműen meg nem állapítja. Az ártatlanság vélelme követelménye – ahogyan Szikinger István is megállapítja1 – az egész büntetőeljárásra érvényes. Ugyanakkor az is elfogadott szakirodalmi álláspont, hogy a nem korrekt határozatok és kezelésük veszélye sokkal nagyobb, valójában sokkal „természetesebb” a büntető nyomozás nem kellően szem előtt lévő és siettetett menetében, mint a nyugodt léptékben és nyilvánosan lefolytatott kétoldalú (kontradiktórius) bírósági eljárás végén. Az ártatlanság vélelmének három összetevője ismert nemzetközi (egyúttal magyar jogelméleti) szinten. Konkrétan ezek: a) a jogok jóhiszemű gyakorlása (praesumptio boni viri), b) a bizonyítási teher (onus probandi) kérdése és az
c) a kétségben a javára (in dubio pro reo) elve. Az ártatlanság vélelmével, azon belül is a jogok jóhiszemű gyakorlásával szinte szemben áll a gyakorlatban a hatóság körében (nem ritkán) tapasztalható, a Farkas Ákos által találóan megfogalmazott „rejtett bűnösségi vélelem”.2 Ez legfőképpen abból adódik, hogy az egyes szervezeti struktúrákon belül a terheltével, annak ártatlanságával ellentétes érdekek működnek. Nevezetesen: – a nyomozó szerveket (rendőrséget, vámhatóságot stb.) a felderítési mutatók javítása, növelése; – az ügyészséget a minél nagyobb váderedményesség; – a bíróságot a minél több befejezett ügy és a minél kevesebb sikeres fellebbezés; - a büntetés-végrehajtást a büntetés minél problémamentesebb kitöltése iránti törekvés vezérli. E törekvések egymással és sok esetben a törvényi célkitűzésekkel is ütköznek. A hatóságok a célok érdekében igyekeznek az egyéni jogokba minél mélyebb beavatkozási lehetőséget teremteni maguknak, amire Jézus földi helytartója is utalt üzenetcsokrában. Világjelenség, hogy a nyomozó hatóságok szemüvegén keresztül eredményesnek azon ügyek minősülnek, amelyek a nyo-
mozásban vádemelési javaslattal, illetve váddal, a bírósági eljárásban pedig felelős ségrevonással végződnek. Ennek szellemében a bizonyítékok beszerzése is egyoldalúságot mutat(hat), a terhelő, súlyosító körülmények javára. Az alapos nyomozás során keletkezett, zömében terhelő adatokat tartalmazó iratot, a váddal (vádirattal) együtt kapja meg a pártatlanságra kötelezett elbíráló. Bíró legyen a talpán, aki ki tudja vonni magát az elébe tárt terhelő bizonyítékok súlya alól, és kétkedve, azokat megkérdőjelezve tud objektív vizsgálatot, bizonyítást lefolytatni. Az aktából sugárzó bűnösítési vélelmet legfőképpen a hatékony védelem, azon belül a hivatásos, szakszerű védő gyengítheti, egyúttal erősítheti a nem bűnösség vélelmét. Indítványaival, észrevételeivel, bizonyí tékbeszerzéseivel, vádirataival, jogorvoslataival tudathatja és tudatnia is kell (mert kötelessége) az eljárás minden szakaszában a hatósággal a másik, az esetleges hatóságival (nyomozó, vádhatósággal) szembeni álláspontját, érveit. Rejtett bűnösségi vélelemre utalhat, hogy a tárgyaláson a bíróság gyakorta pusztán a nyomozás anyagának reprodukálására törekszik. Például a vádlottnak az akkoritól eltérő Ügyvédek Lapja 2020 | 1
