Mi történt veled, bűnszervezet?

Furcsa történet (I. rész) Mi történt veled, bűnszervezet?

Valamely bűncselekmény bűnszervezetben elkövetésének megállapításához a Büntető törvénykönyv rendkívül súlyos jogkövetkezményeket kapcsol, ezért a terheltek és a védők a rendes és rendkívüli jogorvoslatokkal rendszeresen támadják. A tanulmány – amelynek most az első részét közöljük - a bűnszervezettel kapcsolatos meghatározás és az abból fakadó jogalkalmazási gyakorlat jelen helyzetét elemzi.

Dr. Molnár Gábor Miklós bíró, tanácselnök, Kúria

1. A bűnszervezetben elkövetés megállapítása a Kúria gyakorlatában Egy, a Kúria előtt folyamatban volt büntetőügyben a felülvizsgálattal érintett két terhelt védői felülvizsgálati indítványaikban – egyebek mellett – a bűnszervezetben elkövetés megállapítását sérelmezték arra hivatkozással, hogy nem valósultak meg a bűnszervezet fogalmi elemei: nem állapítható meg a hosszabb időre szervezettség. A tényállás nem tartalmazza, hogy mikortól működött a szervezet, továbbá hogy ahhoz – abba homályosan megfogalmazott „idővel” – mikor kapcsolódott be a felülvizsgálattal érintett 6. rendű és 7. rendű terhelt, akiknek pedig „semmi köze nem volt” az előkészítéshez és a szervezéshez. A szervezet legfeljebb három hónapig működött, amelyből a 6. rendű és 7. rendű terhelt két hónapig vett részt.

Nem állapítható meg az összehangolt működés. A bűnszervezet meglétéhez magasabb szintű koordináció szükséges, amely magában foglalja a szervezeten belüli hierarchikus viszonyokat, az egyes tevékenységi szintek elkülönülését, a parancsok kiadásának rendszerét, a kapcsolattartás nyílt és konspirált módszereit, a juttatásokat, a kifelé történő egységes fellépést. Minderre nincs adat a tényállásban.

A bíróság nem határozta meg, hogy kikből állt a bűnszervezet. Az csak abból derül ki, hogy kit ítélt el mint bűnszervezetben elkövetőt.

Ellentmondás, hogy az elsőfokú bíróság irányítónak az 1. rendű terheltet, középső szinten a 4. rendű, 5. rendű és 13. rendű terheltet, majd ezután a 6. rendű és 7. rendű terheltet nevezte meg. Ugyanakkor a másodfokú bíróság – azon túl, hogy az 1. rendű terhelt az irányító – középirányítónak jelöli meg a 6. rendű és 7. rendű terheltet, míg a hierarchia aljára teszi a végrehajtókat, „különösen” a 4. rendű és 5. rendű terheltet.

A bűnszervezet célja sem valósult meg. A folytatólagosan elkövetett csalások ugyan törvényi egységet képeznek, de a 6. rendű és 7. rendű terhelt nem volt tisztában azzal, hogy a „bűnszervezet” célja a folytatólagos elkövetés jogi konstrukciója folytán ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmények elkövetése. Ők csak a részvételükkel érintett részcselekményekből vonhattak következtetést erre a célra, ezért esetükben a bűnszervezetben elkövetés nem állapítható meg.

A terheltek releváns tudattartalma is hiányzott. A 4/2005. BJE jogegységi határozat szerinti vizsgálódás elmaradt, a tényállásban nem szerepel, hogy a 6. rendű és 7. rendű terhelt tudott arról, hogy tevékenységükkel bűnszervezet működéséhez nyújtanak segítséget. Hivatkozott ugyan az elsőfokú ítélet 152. oldal 2. bekezdésében foglaltakra („mindezen ismérveket a bűnszervezetben elkövetéssel érintett vádlottak tudata a cselekmények elkövetésekor átfogta […] mind a végrehajtó, így 4. r. és 5. r. vádlottak, mind a közbenső vezetők, azaz a 6. r. és 7. r. vádlottak ismerték a csoport működését, annak felépítését, illetőleg tisztában voltak egymás tevékenységének mintegy láncolatos jellegével is”), ennek kapcsán mégis azt vitatta, hogy másokat (például a 13. rendű terheltet) miért nem tekintették a bíróságok bűnszervezetben elkövetőnek.

A Kúria a végzésében a védők érvelését nem találta alaposnak. A védők valamennyi észrevételével kapcsolatos álláspontját részletesen kifejtette.

Ez a döntés is jól szemléltetheti, hogy a Kúria milyen igényességgel és szakmai tisztelettel vizsgálja azokat a védői érveléseket, amelyekre adott válaszokat egyébként a gyakorlatában már kimunkálta.

2. Az alkotmányjogi panasz A Kúria ismertetett ítélete ellen a 6. és 7. rendű terhelt közös védője alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amely 2019. március 27-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. Azt sérelmezi, hogy a Kúria a bűnszerve-

zet-fogalom elemeit – a tagok számát, a szervezettség kérdését, az elkövetők tudattartalmát, a bűnszervezet célját – kiterjesztő módon értelmezte, és ezzel a bűnszervezet-fogalmat minden lehetséges ponton tágította. Nézete szerint az elmúlt évek kúriai gyakorlata alapján megállapítható, hogy számos, önmagukban közepes, illetve csekélyebb súlyú bűncselekmények körébe tartozó tényállások kapcsán is jelentkeznek azok a hátrányok, amelyeket a bűnszervezeti elkövetés megállapítása maga után von. Kimutatható, hogy a Kúria értelmezése a jogalkotói célon is túlmutat. Mindez az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének, ezen belül az arányosság követelményének, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jognak, valamint a XVIII. cikk (4) bekezdése szerinti nullum crimen sine lege elve sérelmével jár. Az indítványozó továbbá az emberi méltósághoz fűződő joga sérelmét is állítja.

A Kúria gyakorlatának eredményeként a hazai bűnszervezet-fogalom nemcsak a bűnszervezet köznapi és kriminológiai fogalmától távolodik, hanem azoktól a nemzetközi instrumentumoktól is, amelyek a bűnszervezet-fogalom módosítását szükségessé tették. Több ponton kimutatható, hogy a Kúria értelmezése messze túlmutat a jogalkotói célon is.

Az alkotmányjogi panasz benyújtását követően megjelent egy tudományos cikk a védő tollából, amely ugyanezeket a gondolatokat tartalmazza azonos megfogalmazásban. Kifejti, hogy a Kúria gyakorlata folytán számos, önmagukban közepes, sőt a joggyakorlat szerint a közepeset sem elérő, tehát csekélyebb súlyú bűncselekmények körébe tartozó tényállások kapcsán is jelentkeznek azok a hátrányok, amelyeket a bűnszervezeti elkövetés megállapítása maga után von. Ennek eredményeként a hazai bűnszervezetfogalom nemcsak a bűnszervezet köznapi és kriminológiai fogalmától távolodik, hanem azoktól a nemzetközi instrumentumoktól is, amelyek a bűnszervezet-fogalom módosítását szükségesség tették. Több ponton kimutatható, hogy a Kúria értelmezése messze túlmutat a jogalkotói célon is.

Ezt az érvelést (tehát az alkotmányjogi panasz és a tudományos cikk egyező érvelését) – amint alább részletesen bemutatásra kerül – a jogalkotó a bűnszervezetfogalom átalakítása során maradéktalanul magáévá tette.

Mindezek előrebocsátása után a jogászgyűlésen elhangzott előadás célja az (volt), hogy feltárja a jogszabályalkotás indokát és az új norma lényeges valódi tartalmát. Nem több. Tehát nem kívánt értelmezést adni az új normának. A Kúria Büntető Kollégiuma ugyan már foglalkozott a kérdéssel, de még nem alakította ki egyeztetett álláspontját.

3. A bűnszervezet fogalom alakulása a bevezetésétől napjainkig 3.1. A bűnszervezet-fogalom 1997. szeptember 15. napján került a magyar jogrendszerbe a következő megfogalmazással: bűnszervezet: bűncselekmények folyamatos elkövetésére létrejött olyan – munkamegosztáson alapuló – bűnszövetség, amelynek célja a rendszeres haszonszerzés.

A törvényjavaslat indokolása szerint a törvény a bűnszervezet tartalmi ismérveinek három elemét emeli ki: – a bűnelkövetés folyamatosságát, – a szervezet strukturáltságát, – a profitszerzést.

A kriminológia ezen túlmenően több ismérvet is felsorol (a szervezet módszerei között szerepel a félelemkeltés, az, hogy beépül a legális gazdaságba, hogy konspirált szervezet, tagjai nem ismerik egymást és a szervezet működését illetően hallga-

tásra kötelezettek, céljaik eléréséhez felhasználják a konspirációt). A törvény azonban – más államok megoldásához hasonlóan – nem jelenítette meg a Btk.ban valamennyi ismérvet. Abból indult ki, hogy valamennyi bűnszervezet egyben bűnszövetség is. Olyan bűnszövetség, amely nem néhány bűncselekmény elkövetésére jön létre, hanem mintegy bűnöző vállalkozásként folyamatosan folytatja ezt a tevékenységet, tagjai között – előre meghatározott – munkamegosztás van, és tevékenységük célja a minél nagyobb haszon elérése.

3.2. Az új fogalom nem volt túl hoszszú életű. A törvényhozó hamarosan – 1999. március 1. napjától kezdődő hatálylyal – módosította. Aszerint: bűnszervezet: bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-fölé rendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul.

A törvényjavaslat indokolása szerint: a törvény, fenntartva a jelenlegi konstrukciót, amely a bűnszervezetet a bűnszövetségre visszavezetve definiálja, további ismérveket határozott meg. E szerint a bűnszervezet külsőleg felismerhető tulajdonsága az, hogy bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett jött létre, másfelől a bűnszervezet belső tulajdonsága az, hogy feladatmegosztáson, alá-fölé rendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul.

A bűnszervezet átalakított fogalma hangsúlyt helyezett arra a körülményre, amely a magatartás szervezeti keretben való kifejtése iránti igényt mutatja, és ebből adódóan minőségileg más, mint pusztán egyének együtt cselekvése. Másrészt a törvény szerinti fogalomban megjelent a személyi kapcsolatok szerepe, illetve a bűnszervezetben való léttel szükségképpen együtt járó (akár absztrakt) személyi szerepvállalás jelentősége.

3.3. Végül a törvényhozó 2002. április 1. napjától kezdődő hatállyal ismét módosította. E szerint a bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.

A törvényjavaslat indokolása szerint az akkor hatályos jogi szabályozás jellemzője az volt, hogy a törvény a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetségre alapozta. A bűnszervezet ennélfogva szükségképpen feltételezett legalább egy befejezett vagy kísérleti szakban maradt bűncselekményt.

A módosított fogalomban a hosszabb időre utalás azt juttatta kifejezésre, hogy egy vagy két bűncselekmény alkalmi jelle-

A bűnszervezet magatartás szervezeti keretben való kifejtése iránti igény szerint átalakított fogalma minőségileg más, mint pusztán egyének együtt cselekvése.

gű elkövetése esetén nem állapítható meg a bűnszervezetben elkövetés. A bűnszervezet létrejöhet akként is, hogy a bűnszervezetben tevékenykedő személyek egymás cselekményéről tudnak, adott esetben közösen valósítják meg a bűncselekményeket, de létrejöhet a bűnszervezet akként is, hogy a keretében elkövetett bűncselekményeket irányító vagy vezető személy hangolja össze azoknak az elkövetőknek a magatartását, akik egymás tevékenységéről esetleg nem is tudnak.

A bűnszervezetben elkövetés megállapítható akkor, ha három vagy több személy hosszabb időre abból a célból szerveződött, hogy ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntetteket összehangoltan kövessen el, és egy személy egy bűntettet (vagy annak a kísérletét) elkövet. A csoport azon tagjai, akik más bűntettet nem követtek el, bűnszervezetben részvétel (a törvény 52. §-a) miatt lesznek büntetendők.

Nem kétséges, hogy a bűnszervezetfogalom átalakítása annak alkalmazhatóvá tételét szolgálta. A fogalom alkalmazását szűkítő feltételek – alapvetően a haszonszerzési célzat és az alá-fölé rendeltségi rendszeren nyugvó szervezett együttműködés – kiiktatásával a törvényhozó mintegy akadálymentesítette a bűnszervezet legális fogalmát. Ezzel a lényegesen szigorított szabályozással egyúttal megkönnyítette alkalmazását, bizonyítását. Ennek eredményeként – a bevezetésétől eltelt több év után – lendületet vehetett a bűnszervezetben elkövetett bűncselekményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazása a napi jogalkalmazói gyakorlatban is.

Ez a fogalommeghatározás, valamint a 2005-ben elfogadott jogegységi határozat által adott iránymutatás és az ezek alapján kialakult – inkább alakuló – gyakorlat olyan sikeres és eredményes volt, annyira összhangban állt a 2010-ben működését megkezdő második Orbán-kormányzat büntetőpolitikájával is, hogy az új Btk.ban változatlan szöveggel vették át. 3.4. A 2013. július 1. napjával hatályba lépő Btk. nemcsak a bűnszervezet korábbi fogalmát vette át változatlan szövegezéssel, hanem egyúttal mindazokat a járulékos rendelkezéseket is fenntartotta, amelyeket a korábbi törvény a bűnszervezetben elkövetéshez kapcsolt.

4. A bűnszervezetben elkövetés megállapításának jogalkalmazó gyakorlata A Kúriához számtalan észrevétel, kifogás érkezett konkrét ügyekben arra vonatkozóan, hogy hazai szabályozásunk nem feleltethető meg a nemzetközi dokumentumokban foglalt fogalmi ismérveknek, mert azok csak az ott meghatározott feltételek szerint írják elő a bűnszervezetben elkövetés megállapítását. Ilyen esetekben a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) mindig rámutatott arra, hogy a nemzetközi szerződések az államot kötelezik. Magyarország a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeit teljesítette. Ennek a vizsgálata azonban nem feladata a jogalkalmazóknak. Az a körülmény pedig, hogy az általánosabb megfogalmazás folytán hazai jogunkban szélesebb körben alkalmazhatók a bűnszervezetben elkövetőkre megállapított súlyos jogkövetkezmények, az állam mint szuverén döntése. Kizárólag az állam határozhatja meg, hogy milyen cselekmények miatt és milyen jogkövetkezményeket kell alkalmazni.

Figyelemmel a nagyon súlyos jogkövetkezményekre, a jogalkalmazók mindig körültekintően vizsgálták, hogy a bűnszervezetben elkövetés feltételei megállapíthatók-e.

Az is természetes, hogy az új és nagyon szigorú szabályok alkalmazása csak lépésről lépésre bontakozott ki. Nagyon nehéz helyzetet teremt a jogalkalmazás számára, ha egyik napról a másikra ugyanolyan cselekmény miatt esetleg kétszeres büntetést kell kiszabni.

A bűnszervezetben elkövetés szabályozásának új alapokra helyezése – 2002 – óta eltelt tizenhét év alatt jelentős mértékben kicserélődött a bírói kar is. Nagyobb részét már olyan bírák alkotják, akinél ez a beidegződés nem alakulhatott ki.

Az új fogalom bevezetését követő három év után a Legfelsőbb Bíróság átfogó jogegységi határozatban komplexen értelmezte a bűnszervezet fogalmát, ezzel is elősegítve az egységes gyakorlat kialakítását. Részben ennek segítségével az első tíz évben kialakult a gyakorlata, és az utóbbi hét évben már következetesnek mondható.

Lehetséges, hogy az alsó bíróságok gyakorlatában elő-előfordulhatott némi bizonytalanság, ám a bűnszervezetben elkövetés feltételeinek megállapítása körében a felsőbíróságok gyakorlata legalább az új Btk. hatálybalépése óta kiegyensúlyozott, következetes és egységes (volt). Ebben a helyzetben értékelte úgy a törvényhozás, hogy jogalkotással kell átalakítani a bűnszervezet fogalmát.

Tizenhét év után történt valami, de nem tudjuk, mi. A döntés valódi hátterét a szakma nem ismerhette meg. A büntetőtörvény módosítása nem a büntető jogalkotás szakmai rendjében történt.

Amikor új szabályozás lép életbe az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása körében, a Kúria mindig áttekinti, milyen eszközök állnak a rendelkezésére, és azokból melyeket miként vehet igénybe.

A Kúria gondolkodását jól tükrözi, hogy amikor 2013 nyarán új Btk. lépett hatályba, az élet és a testi épség védelméről szóló, 15. számú irányelv helyébe megalkotta a 3/2013 és a 4/2013 BJE-határozatot (az élet és a testi épség védelméről, valamint a jogos védelem kérdéseiről).

Különösen az utóbbi tükrözi szemléletesen, hogy azokkal a kérdésekkel kívánt foglalkozni, amelyek gyakorlatát a részben megváltozott jogi környezetben is kialakultnak képzelte. Általában nem adott részletes iránymutatást az új jogszabály által bevezetett vadonatúj intézmények értelmezésére, mert nem az a feladata, hogy felülről kvázi előre megszabja az új jogszabály egységes értelmezésének szempontjait.

Amikor pedig valamely kérdésben a bíróságok gyakorlata divergált – például a feltételes szabadság és a Btk. időbeli hatályára vonatkozó kérdéskörben –, azonnal beavatkozott, még 2013-ban (lásd 4/2013. [X. 14.] BK-vélemény a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről).

5. Az új bűnszervezet-fogalom bevezetésének indokai

Tizenhét éve a jogalkotónak kettős célja volt. Egyrészről akadálymentesíteni a bűnszervezet fogalmát mindazoktól az elemeitől, amelyek a gyakorlatban (értsd: jogalkalmazásban) történő hatékony alkalmazását gátolhatták. A másik célja, hogy markánsan megkülönböztetetten szigorúbb büntetőjogi rezsimbe helyezze a bűnszervezetben elkövetőket. Ennek érdekében, mint a legsúlyosabb többes elkövetői alakzathoz, tulajdonképpen önálló büntetési rendszert kapcsolt. A büntetési tételkeret kétszeresére emelése mellett a vádlottakat lényegében

megfosztotta a büntetési rendszerünk valamennyi kedvezményétől (például végrehajtás felfüggesztése, feltételes szabadságra bocsátás stb.).

A Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 107. §-a módosította a Btk. bűnszervezet-fogalmát 2019. július 10. napjától kezdődő hatállyal. A bíró mint jogalkalmazó feladata az új jogszabályi környezetben kettős: 1. feltárni, mi volt a módosítás indoka; 2. miben módosult és miben nem a törvényi fogalom.

5.1. A jogszabály-módosítás indokai:

A törvénymódosító javaslat végső előterjesztői indokolása tizenhét év joggyakorlat után azt állapította meg, hogy a jogalkotó túllőtt a célon, mondván: „Az így megemelt büntetési tétel, a büntetéskiszabás során alkalmazott középmértékszabály és a kedvezmények alkalmazásának tilalma még a közepesen súlyos bűncselekmények esetén is az indokoltnál hosszabb végrehajtandó szabadságvesztéshez vezet.”

Ez a megfogalmazás világos. Nem hagy kétséget a tekintetben, hogy ezen a téren megváltozott a büntetőpolitika, és a jogalkotó eltúlzottnak tartja azt a szigort, amelyet korábban létrehozott.

Indokolt azonban megvizsgálni, hogy ez volt-e a jogszabálymódosítás egyetlen motívuma, avagy volt más is. Ha volt, vajon ragsorolhatók-e az indokok?

A hivatkozott indokolás világossá teszi, hogy a jogszabály módosításának volt másik és legalább ennyire nyomatékos indoka is

Az indokolás ugyanis utalt arra, hogy a 2002. április 1. óta hatályos szöveget 2005-ben értelmezte jogegységi határozatában a Legfelsőbb Bíróság, majd a következőket rögzítette:

A Legfelsőbb bíróság kiemelte, hogy a bűnszervezet hierarchikus jellegének nincs jelentősége, az összehangolt működés pedig csak a cselekvő személyek egymást erősítő hatásában nyilvánul meg. A BH 2016.9.234. számon közzétett eseti döntésében a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hierarchikus kapcsolat 2002. április 1. óta nem eleme a bűnszervezet fogalmának.

A tényszerűség érdekében ezzel az érveléssel kapcsolatban világossá kell tenni, hogy nem az ítélőtábla és nem a Kúria helyezkedett arra az álláspontra, hogy a hierarchikus kapcsolat 2002. április 1. óta nem feltétele a bűnszervezet megállapíthatóságának, hanem a jogalkotó.

Az is elsikkadt a törvénymódosító javaslat indokolásban, hogy a jogegységi határozat meghozatala óta tizennégy év eltelt.

Közben ugyanaz a politikai kurzus (értsd: a második Orbán-kormány) egy új büntetőkódexet alkotott, amelyben maradéktalanul fenntartotta az általa korábban kialakított szabályozást, és elfogadta az annak alapján – a jogegységi határozat értelmezése szerint – kialakított napi gyakorlatot.

Talán ezért is kellett valami további („ütősebb”) magyarázatot adni a változtatásra. Íme: az indokolás úgy fogalmaz, hogy „a bűnszervezeti formában történő elkövetés megállapításához a jelenlegi egyszerűsítő gyakorlat szerint elegendő, hogy három személy legalább kettő, legalább ötévi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követ el, már fél-egy éves időtávon. Az ítélkezési gyakorlat szerint ezzel kimeríthetik a bűnszervezet hatályos fogalmának azon fogalmi összetevőit, hogy legalább három személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport jöjjön létre. A fentiekben ismertetett joggyakorlat törvényrontó, ugyanis nem tükrözi vissza a jogalkotó szándékát a szervezett bűnelkövetői alakzatok közötti különbségtétel tekintetében, így a módosítás szükségessé válik.”

Az előterjesztőnek a magyar Országgyűlés által elfogadott érvelése szerint tehát a Legfelsőbb Bíróság és a Kúria contra legem ítélkező tevékenységet folytatott, és ezzel megsértette a legalapvetőbb büntetőjogi szabályokat, így a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege követelményét. Ez a jogalkotó ítélete.

Itt, ezen a ponton szembesíthető ez az indokolás a 2001. évi LXXI. törvény miniszteri indokolásában írtakkal (ezért került sor fentebb az indokolások ismertetésére), amelyet itt most a nyomatékosítása érdekében indokolt megismételnünk. E szerint: „Figyelemmel a bűnszervezetnek a törvényben szereplő meghatározására, a bűnszervezetben elkövetés megállapítható akkor, ha három vagy több személy hosszabb időre abból a célból szerveződött, hogy ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntetteket összehangoltan kövessen el, és egy személy egy bűntettet (vagy annak a kísérletét) elkövet.”

Az új norma további indokolása szerint „a jelenlegi törvényrontó joggyakorlatnak az a nem kívánt hatása, hogy a bűnszervezet és a bűnszövetség fogalma között nem tesz tartalmi különbséget. A bűnszervezet jogkövetkezményeit alkalmazza azon esetekre is, amelyek a jogalkotó szándéka szerint bűnszövetségben elkövetett bűncselekményként lennének büntetendők. Ezzel egyúttal kiüresítette a bűnszövetség fogalmát.”

Végül pedig azt tartalmazza a végső előterjesztői indokolás, hogy „az elkövetők közötti olyan szervezett elkövetésre, amely több bűncselekmény elkövetésére irányul, de a szervezett bűnözésre jellemző alá-fölé rendeltségi viszonyt, munkamegosztást és konspiratív kapcsolatrendszert nem tartalmaz, a hatályos törvény nem a bűnszervezet, hanem a bűnszövetség fogalmát rendeli alkalmazni, nem a bűnszervezetet, ahogyan azt a Kúria törvényrontóan alkalmazza”. Ezért „a jelen módosítás célja, hogy reagálva a jelenlegi, nem megfelelő joggyakorlatra, élesebben határolja el a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmától, egyúttal támpontot adjon a jogalkalmazás számára a bűnszervezetben történő elkövetés megállapíthatósága tekintetében”.

Az új fogalom tehát ilyen indokokkal született. A hallagató (olvasó) az ismertetettek alapján állást tud foglalni az előterjesztői indokolás szakmai megalapozottsága és szakmai hitelessége kérdésében. Az indokolás megfogalmazása pedig nem hagy kétséget a tekintetben, hogy ugyanazokat a gondolatokat és ugyanolyan megfogalmazásban tartalmazza, mint a fenti alkotmányjog panaszban és az ismertetett cikkben megfogalmazott kifogások.  (A tanulmány II., befejező részét lapunk következő számában adjuk közre.)

A jelenlegi törvényrontó joggyakorlatnak az a nem kívánt hatása, hogy a bűnszervezet és a bűnszövetség fogalma között nem tesz tartalmi különbséget…