34
Jog és nyelv
A polgári eljárások mostohagyermeke: az igazságügyi nyelvész szakértő
A különféle polgári és büntető eljárásokban igen gyakran kerül sor igazságügyi szakértő kirendelésére vagy felek általi bevonására. Nagy eljárásjogi kódexeink rendre meghatározzák, hogy a bíróságok és az eljáró hatóságok mikor vehetnek igénybe igazságügyi szakértőt. Jellemzően akkor kerülhet erre sor, ha az eljárásban olyan bizonyítandó tény merül fel, amelynek megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. Olykor előfordul, hogy a felek a bizonyítási teher alakulására vonatkozó bírói kioktatás körében írásbeli tájékoztatást kapnak arról, hogy valamely kérdésben a bíróságnak nincs se ismerete, se szaktudása. A bizonyításban érdekelt fél számára ebből az következik, hogy igazságügyi szakértő kirendelését kell indítványoznia, ha eleget kíván tenni az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek. Dr. Arató Balázs PhD, ügyvéd, egyetemi docens, Kereskedelmi Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszék, Károli Gáspár Református Egyetem
Álláspontom szerint a bíróságok gyakran rendelnek ki igazságügyi szakértőt, illetve adnak helyt ilyen indítványnak akkor is, amikor erre valójában nem is lenne szükség, mert a per alapvetően a bíróság által eldöntendő jogkérdésre korlátozódik. Ez a gyakorlat abból eredhet, hogy a másodfokú bíróságok sokszor nem kellően részletes vagy alapos bizonyítás miatt utalják vissza első fokra az ügyeket, amit az első fokon
eljáró bíróságok ilyen módon próbálnak elkerülni. Az elmúlt években arra is volt példa, hogy a bíróság a közjegyzői nemperes eljárásban beszerzett igazságügyi szakvélemény ellenére maga is szakértőt rendelt ki ugyanazon szakkérdésre nézve, jóllehet a régi Pp. hatálya alatt a közjegyzői nemperes eljárásban készült szakvéleményt a bíróság által kirendelt szakértő véleményével kellett egyenértékűnek tekinteni. Végül meg kell
említeni azt az esetkört is, amikor a bíróság nem kívánja egyedül felvállalni az ítélkezés felelősségét, hanem azt részben vagy egészben az igazságügyi szakértőre igyekszik hárítani, és ezért ad helyt egyik vagy másik fél szakértő kirendelésére irányuló újabb és újabb indítványának. E tanulmány szerzője ezt a gyakorlatot rendkívüli mértékben helyteleníti, mert az igazságszolgáltatásban betöltött szerepkörök súlyos torzulásához vezet és alapjogi aggályokat vet fel. Különösen akkor veszélyes ez, amikor a bíróság túlzott mértékben alapoz olyan – esetleg állandóan változó, a tudomány mai állását tükröző – szakterületre, amelynek nincs kiforrott módszertana és ahol nem garantált a szakértői eljárás folyamatos ellenőrzése. A közelmúlt egyik példátlan esete volt, amikor a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértőtől eltűnt a per tárgyát képező végrendelet, a szakértő azonban – bírói felhívásra – mégis benyújtotta ellenőrizhetetlenné vált véleményét az eljárásban. Az okirat eltűnése miatt hátrányos helyzetbe került fél segélykiáltásai az igazságszolgáltatás gépezetének teljes tétlenségével, tehetetlenségével találkoztak. Ez a per még folyamatban van, és a sérelmet szenvedő fél csak abban reménykedhet, hogy az ügy új bírája jogállami ítélettel fogja helyreállítani a megbomlott rendet, a szakértői kamara pedig levonja a megfelelő konzekvenciát a rábízott okirattal elszámolni nem tudó szakértőre nézve. A polgári peres eljárásokban a szakértő kirendelésére és magánszakértő alkalmazására vonatkozó szabályokat az új Pp. jelentős mértékben átalakította. Jelen tanulmány célja azonban nem a mindenki által megismerhető jogi háttér bemutatása, hanem sokkal inkább az igazságügyi nyelvész szakértőkkel kapcsolatos gyakorlat és szemléletmód ismertetése. Álljunk meg egy szóra tehát a nyelvész szakértőknél! Igazságügyi nyelvész szakértő a büntetőeljárásokban
Összességében elmondható, hogy a büntetőügyekben eljáró hatóságok és bíróságok gyakorta vesznek igénybe igazságügyi nyelÜgyvédek Lapja 2020 | 1
