2
Álláspont
Ferenc pápa beszéde a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület XX. világkongresszusának résztvevői előtt
Ahol csak lehetséges, álljanak helyre a bűncselekmény során megsérült kötelékek, és orvosolni lehessen az okozott kárt Sala Regia, Vatikánváros, 2019. november 15.
A Nemzetközi Büntetőjogász Egyesület (Association Internationale de Droit Pénal) a büntetőjogi szakemberek legrégebbi tudományos szövetsége, több mint háromezer tagot számlál. Ötévente tart kongresszust. A 2019. évi római nemzetközi kongresszus a büntető igazságszolgáltatás és a a vállalati üzleti összefüggéseket vizsgálta, tekintettel a nemzeti jogalkotási intézkedésekre, amelyek célja a vállalkozások bevonása a bűnmegelőzésbe. A kongresszus ezért a nemzetközi viták szempontjából is különös jelentőséggel bíró témákra összpontosított. Ezek már régóta szerepelnek a kormányok napirendjén is, mint a valóban fenntartható fejlődés megteremtésének lényeges céljai: egyebek mellett az élelmiszerjogon, a korrupció elleni küzdelmen át a nemzetek feletti üzleti büntetőjog kidolgozásáig a tisztességes verseny fejlesztésének érdekében. A kongresszus témáinak súlyára tekintettel Ferenc pápa vatikáni látogatásra hívta meg a tanácskozás résztvevőit, s beszédben összegezte előttük a büntetőjoggal kapcsolatos álláspontját. A jelentős véleményformálásról az Ügyvédek Lapja két kommentárt is kért büntetőügyekkel foglalkozó magyarországi szaktekintélyektől: dr. Bárándy Pétertől és dr. Fenyvesi Csabától. Jegyzeteiket a pápa beszéde után közöljük. A Ferenc pápa beszédében foglaltak hátteréhez az első oldalon található szerkesztőségi jegyzetünkben próbáltunk rövid hátteret felrajzolni. Tisztelt uraim és hölgyeim!
Kérem, fogadják szívélyes üdvözletemet, és akárcsak előző találkozásunk alkalmával, hadd juttassam kifejezésre elismerésemet a társadalom érdekében végzett szolgálatukért, ahogy mindazért, amit az ember méltóságát és jogait tiszteletben tartó igazságszolgáltatás kibontakozásáért tesznek. Szeretnék megosztani önökkel néhány gondolatot olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel az egyház is szembesül evangelizációs tevékenysége, valamint az igazságosság és a béke érdekében végzett szolgálata kapcsán. Hadd mondjak itt köszönetet Paola Severino professzor asszony (a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület soros elnöke, aki a pápa beszéde előtt tájékoztatta a katolikus egyházfőt a konferencia tanácskozásáról – a szerk.) szavaiért. A büntetőjog mai helyzetéről
A büntetőjog az elmúlt évtizedekben – elsősorban más tudományágak hozzájárulásának köszönhetően – számos új ismerettel gazdagodott a maga szankcio-
náló funkciójának gyakorlásával kapcsolatban. Előző találkozónkon utaltam már némelyikre.1 Mindazonáltal a büntetőjog ennek az ismeretelméleti nyitásnak ellenére sem tudta megóvni magát azoktól a veszélyektől, amelyek napjainkban a demokráciát és a jogállam teljes körű működését fenyegetik. A büntetőjog másfelől gyakran elsiklik a valóság tényei felett, és ily módon egyfajta merőben spekulatív tudás képét ölti magára. Vegyük szemügyre a mai helyzet két fontos szempontját. 1. A piac idealizálása, bálványozása
A törékeny, sebezhető személyiség védtelenül áll az istenített és abszolút szabállyá váló piac érdekeivel szemben. (vö. Evangelii gaudium, 56; Laudato si’, 56). Manapság némely gazdasági tényezők az államnál is nagyobb hatalmat gyakorolnak (vö. Laudato si’, 196). A spekulatív tőke globalizációjának korában ez a jelenség a korábbinál is szembeszökőbb. A profitmaximalizálás minden más megfontolás-
tól lecsupaszított elve modellszerűen – automatikus! – kirekesztést von maga után. Ez a jelenben nagy erővel sújtja azokat, akik e folyamat társadalmi és gazdasági terhét viselik, a jövendő nemzedékeket pedig arra ítéli, hogy ők fizessék meg mindennek környezeti árát. A jogászoknak ma mindenekelőtt azt a kérdést kellene feltenniük, miképp tudnák tudásukat arra fordítani, hogy feltartóztassák e jelenséget, amely veszélybe sodorja a demokratikus intézményeket és az egész emberiség fejlődését. Minden büntetőjogász azzal a kihívással néz szembe, hogy miképp lehet korlátok közé szorítani a büntető irracionalitást, amely egyebek között a tömeges elzárásokban, a börtönökben tapasztalható zsúfoltságban és kínzásokban, az őrök önkényeskedésében és visszaéléseiben, a büntetés hatályának kiterjesztésében, a társadalmi tiltakozás kriminalizálásában, az előzetes letartóztatás visszaélésszerű alkalmazásában és a legelemibb büntetőés eljárásjogi garanciák megtagadásában nyilvánul meg. Ügyvédek Lapja 2020 | 1
