10
Vélemények a Be.-ről
Az új büntetőeljárási törvény alkotmányos kihívásai Eltelt egy év a leghosszabb törvényünk hatályba lépése óta. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy megálljunk, visszatekintsünk az eltelt egy évre, összegezzük a tapasztalatokat, és azokkal felvértezve tekintsünk a jövőbe, majd lássunk neki az új törvény további alkalmazásának. Meg kell állni azért, hogy egyfajta színes kaleidoszkópot kapjunk arról, hogy a hivatásrendek és a tudomány képviselői miként alkalmazzák a mindennapjaikban vagy értelmezik elméleti síkon az új eljárási törvényt, annak vívmányait, újdonságait. Dr. Czine Ágnes PhD egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, alkotmánybíró
Az első Büntető perrendtartást, az 1896. évi XXXIII. törvénycikket 1891-ben kezdték előkészíteni. A törvény 1896. december 4-én nyert szentesítést, majd az Országos Törvénytárban 1896. december 22-én hirdették ki. A Bánffy-kormány 1897 tavaszán nyújtotta be „a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről” szóló törvényjavaslatát a képviselőháznak. A törvényjavaslat azonban az ellenzék nem várt ellenállását váltotta ki. Erre legfőképpen az adott okot, hogy az előterjesztés 16. §-a értelmében a „nyomtatvány” útján elkövetett rágalmazást és becsületsértést kivették az esküdtbíróságok hatásköréből, és azok a hivatásos bíróságokhoz kerültek. Ezen ún. sajtószakaszt a fővárosi sajtó zöme és a parlamenti ellenzék elutasította, mert abban a sajtószabadság eltiprását vélték felfedezni.1 Milyen lesz egy büntetőeljárási törvény és hogyan tölti be szerepét a mindennapokban? Mennyiben határozza meg a törvényalkotással a jogalkotó, hogy miként értelmezi majd a szabályokat a jogalkalmazó? Az Alaptörvény 28. cikke2 egyértelmű kötelezettséget ró a bíróságokra ebben a tekintetben. Az Alaptörvény hetedik módosítása értelmében a jogszabályok szövegének értelmezésekor figyelembe kell venniük azok célját, de ezen felül vizsgálni szükséges a jogalkotó célját is, amennyiben felmerül az alkotmány-konformitás követelménye. A jogalkotó ezáltal az objektív mellett a szubjektív teleológiai értelmezési módot is
alkotmányos rangra emelte.3 Ez a megközelítés a jogalkotási törekvésekkel összhangban álló jogalkalmazást szolgálja. Számos esetben ugyanakkor az eljárási törvényeket mindennapi tevékenységük során értelmező és használó jogalkalmazók: az ügyészek, a bírák, az ügyvédek és a tudomány képviselői, vagyis a jogtudósok alakítják egy-egy jogintézmény sorsát, és sokszor meghatározzák a jövőjét is. Köztudomású, hogy az 1998. évi XIX. törvényben rögzített vádalku intézményét alig alkalmazták a mindennapokban. Ezzel szemben a hatályos büntetőeljárási törvényben rögzített egyezség, a tárgyalásról lemondás intézménye – habár megfogalmazhatók kétségek is – jó esél�lyel a büntetőeljárás fontos részévé válik.5 Elképzelhető tehát, hogy a törvényalkotó az eljárási törvény megalkotásakor azt szeretné, ha valamely jogintézmény előtérbe kerülne, de a gyakorlatban az azon is múlik, hogy a mindennapok jogalkalmazói az adott jogintézményt előnyben részesítik-e. A törvényszöveg értelmezését tehát a jogalkalmazók, így a büntetőeljárás esetében a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság, a védelem képviselői együttesen alakítják. Az első büntető perrendtartási kódexünk, amely aztán a többi eljárási kódexünk alapja lett, az akkori jogtudósoktól nem csak dicséretet, hanem számos kritikát is kapott. Ennek ellenére igen hosszú ideig, 1900-tól 1952-ig, vagyis több mint fél évszázadon keresztül volt hatályban.6
Az új kódexben7 nem a terjedelmi, hanem a koncepcionális változás bír a legnagyobb jelentőséggel. Ilyen módosítást testesít meg az új feladatokat ellátó, aktívabb ügyész,8 aki a tárgyalásról lemondás esetén és a büntetés kiszabása tekintetében is alakító szerepet lát el. Hasonló a megváltozott feladatokat ellátó, – így például a tárgyalásról lemondás esetén már kevésbé aktív, mégis – a törvényesség legfőbb őreként funkcionáló, de részben már „ellenőrző” szerepet betöltő, és az ügyben az ítéletet, a verdiktet hozó bíró,9 akinek a szerepe a bizonyítás terén is jelentősen megváltozott.10 Végül, de nem utolsó sorban itt említendő a hatékonyabb védelem megvalósítása érdekében sokkal összetettebb és nehezebb feladatokat ellátó védő.11 A büntetőeljárási törvény hatályba lépését követően annak rendelkezéseit érintően elsőként egy bírói tanács fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Abtv 25. cikke alapján bírói kezdeményezés keretében kérte az új Be. egyik rendelkezésének a megsemmisítését. Ezen alkotmánybírósági eljárás eredményeként született meg a 20/2019. (VI. 26.) AB határozat, amely döntés jelentősége tehát abból faÜgyvédek Lapja 2020 | 1
