a nyolcvan felett járó mesternek. Jancsó új, lendü-
viszonyát firtató parabolisztikus történetmesé-
letes stílusában rögtön egy egész ciklust alkotott
lés, a koreografált mozgások, a kamera állandó
(Anyád, a szúnyogok, Az utolsó szivar az Arabs szür-
mozgása paradigmaváltó alkotásának, a Szegény-
kénél, Ede megevé ebédem stb.), melyben két komi-
legényeknek a hozadéka. A bemutatása idején az
kus figura csetlik-botlik a mai Budapest kulisszái
1956‑os forradalom leverésének allegóriájaként
között, s közben folyamatosan hangosan vitat-
értelmezett film az elnyomás és a terror der-
koznak egymással és ugratják társukat. A humo-
mesztő légkörének mélyen átélhetővé tételével
ros, improvizált párbeszédek, a hátborzongatón
és a láthatatlan centrumból irányított, sajátos
komikus szituációk, a kortárs könnyűzene (Lovasi
térbeli koreográfiát öltő hatalmi játszmáknak a kí-
András, Sub Bass Monster) élvezetes szórakozást
sértetiességével mindenkor érvényes és erőteljes
kínálnak a nézőnek, miközben Jancsó a felszínes,
hatású mű marad. A következő években a kidol-
újkapitalista gazdasági-hatalmi elitet és az annak
gozott megközelítés mentén még sokat gazdagí-
kiszolgáltatott, nem kevésbé műveletlen társada-
totta és egyre komplexebbé tette stílusát, állandó
lom képét rajzolja meg szatirikus éllel.
motívumkészletet alakított ki, amelyben meztele-
Az olvasottság, a kulturális tudás nem öncél
nek és egyenruhások, köröző lovasok és gyalogo-
Jancsónál. Minden ismétlődik a történelemben,
san menekülők önálló jelentésrendszert alkottak,
vallja, s ha a szabadságszerető ember felismeri
miközben egyre árnyalta a hatalom működésé-
az állandó hatalmi mintázatokat, akkor fel tud
nek mozgóképes értelmezését.
készülni az elnyomás technikáira, és képes lehet
Jancsó formalitásokat mellőző közvetlensége
ellenállni nekik. Utolsó nagyjátékfilmjében, az
és a konvenciókra fittyet hányó attitűdje legen-
Oda az igazságban búcsúüzenetként el is hang-
dás volt. Bár az 1960‑as évek végétől a nemzetközi
zanak a Prédikátor könyvének híres mondatai:
filmvilág körülrajongott mestere volt, magatartá-
„Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik
sán ez mit sem érződött. Hatalmas műveltsége,
megint: semmi sem új a nap alatt… Nem törőd-
nyitottsága az újdonságokra, emberek iránti
nek az emberek a régiekkel.” Ha nem törődünk
őszinte érdeklődése, pózoktól mentes viselke-
a régiekkel, ha nem okulunk a történelmünkből,
dése vonzotta hozzá a mindenkori fiatalokat
akkor a múlt ezerszer lejátszódott játszmáinak
még túl a nyolcvanon is. Jancsó örök szellemi
leszünk ismét áldozatai, szól Jancsó Miklós élet-
fiatalsága miatt azon kevés filmrendező közé tar-
művének fő tanulsága.
tozik, akik időskorukban is képesek voltak megújulni. 1999-ben készült el a Nekem lámpást adott
Stőhr Lóránt
az Úr kezembe Pesten, amely a kritikai sikeren túl a fiatalok körében is népszerűséget szerzett
13
Jancsó Miklós
A szabadság és elnyomás, egyén és hatalom
