ferenc József jóváhagyja a Műegyetem új szervezeti szabályzatát

1871. július 10.

A 19. század elején fellendülő hazai ipari fejlődés olyan szakemberigényt támasztott, amelyet a kizárólag földmérő és vízépítő mérnököket képző Mérnöki Intézet (1782) már nem tudott kielégíteni. Szükségessé vált a magyar műszaki felsőoktatás átalakítása, az önálló magyar műegyetem létrehozása. Az egyre növekvő hallgatói létszám újabb

épületeket igényelt, a gazdaságfejlődés pedig a technikai oktatás differenciálódását vonta maga után. Ugyanakkor a Mérnöki Intézet megszüntetése után, 1856-ban alapított Joseph Polytechnicum – bár felsőfokú képzést nyújtott, 1860-tól pedig a Műegyetem elnevezést is használta – továbbra sem adhatott ki mérnöki oklevelet. Fordulópontot jelentett a kiegyezés, amikor az új kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere Eötvös József lett, aki régóta pártolta a műszaki egyetem létrehozását. Erről szóló törvényjavaslatát 1870. április 7-én terjesztette a képviselőház elé, amelyet az országgyűlés elfogadott. 1871. július 10-én Ferenc József is jóváhagyta a Királyi József Műegyetem új szervezeti szabályzatát. Ezzel a világon az első olyan műszaki felsőoktatási intézmény lett, amely nevében az egyetem szót viselte. Az 1871/72-es tanévet 448 hallgatóval nyitották meg. Az új szabályzat szerint az intézmény élén az Egyetemi Tanács által választott és a kultuszminiszter által megerősített rektor állt. A Műegyetem első rektorává az addigi igazgatót, Sztoczek József mérnököt választották meg. Az eredetileg tervezett öt szakosztályból (karból) ekkor csak az egyetemes, a mérnöki és a gépészmérnöki kezdte meg működését (az építészi és vegyész szakosztály hely- és tanerőhiány miatt csak az 1873/74-es tanévben tudott megalakulni). A szakosztályok élén a szintén választott és a minisztérium által megerősített dékánok álltak. Az egyetemes szakosztály első dékánja id. Szily Kálmán, a mérnökié Kruspér István, a gépészmérnökié Bielek Miksa volt. A szabályzatban előírt tanulmányi rend szerint a középiskolai érettségivel felvett hallgatók az

Az új szervezeti szabályzatot az országgyűlés elfogadta, Ferenc József jóváhagyta, ezzel a világon az első olyan műszaki felsőoktatási intézmény lett, amely nevében az egyetem szót viselte.

egyetemes szakosztályban kezdték meg tanulmányaikat, ahol természettudományi és más általános tárgyakat hallgattak, majd ezután léphettek át a választott hároméves technikai szakosztályba. A szigorlatok eredményes letétele után mérnöki, gépészmérnöki, építészi (1923-tól építészmérnöki), illetve vegyészi (1907-től vegyészmérnöki) oklevelet kaptak. Az oktatás ekkor még a teljes tanszabadság alapján történt, azonban már néhány tanév múlva ajánlott tanrendeket készítettek, 1882-ben pedig kötelezővé is tették ezeket. Az 1871-es országgyűlési határozat azt is tartalmazta, hogy az intézményt Pesten kell elhelyezni (1854-től a budai várban működött, bérelt házakban), amit az 1882-ben átadott Múzeum körúti,

mai ELTE-épületek sem oldott meg, mivel a hely szinte már a beköltözéskor szűknek bizonyult. Az intézmény végül 1904-től költözhetett mai, lágymányosi campusára. Ekkorra már az egyetemi jogok teljességét birtokolta, mivel 1901-ben megkapta a doktori cím adományozásának jogát is. Az 1909-ben Habsburg József hercegtől kapott ún. kormányzati jelvények (rektori és dékáni láncok) pedig az első hazai műszaki egyetem választott rektorának és dékánjainak az egyetem kormányzására feljogosító hatalmát szimbolizálták.

Batalka Krisztina