iV. Károly visszatérési kísérletei

1921. március 26. |  1921. október 20.

IV. Károly magyar király 1918. november 13-án az eckartsaui nyilatkozatban felfüggesztette uralkodói jogainak gyakorlását, egyúttal hazánk államformájának kérdését népszavazásra kívánta bocsátani. 1919. március 24-én kénytelen volt elhagyni Ausztriát, Svájcban telepedett le. A következő két évben rendszeres kapcsolatban állt a magyar politikai vezetéssel, és többször jelezte, hogy vissza kíván térni a trónra. Ezzel szemben a magyar ellenforradalmi rendszer mindig hangsúlyozta, hogy jelen körülmények között ennek nincs realitása. Magyarországon az 1920. évi I. törvénycikk kimondta, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. november 13-án megszűnt, egyben lefektette a kormányzói jogkör alapjait. Horthy Miklós fővezért 1920. március 1-jén a magyar nemzetgyűlés kormányzóvá választotta. A király 1921. március 26-án váratlanul Magyarországra érkezett. Az utat – inkognitóban – vonattal tette meg Bécsig, majd személygépkocsival jutott el Szombathelyig. Másnap – húsvétvasárnap – Budapestre utazott, ahol Horthyval tárgyalt. A kormányzó megtagadta, hogy átadja a hatalmat. Ezt látva Károly visszatért a vasi megyeszékhelyre, de az antant nyomására április 5-én elhagyta Magyarországot. Hosszas előkészületek után a király 1921. október 20-án repülőgéppel érkezett Nyugat-Magyarországra. Az útra elkísérte felesége, Zita királyné is. Az uralkodó 21-én kormányt alakított, és proklamálta, hogy ő a magyar államfő. Fegyveres erőivel másnap Budapest felé vette az irányt,

azonban nagyon lassan haladt, aminek hátterében a dunántúli helységekben szervezett fogadások, valamint Károly miselátogatásai álltak. Ennek következtében október 23-ára Horthy erői – köztük sebtében toborzott egyetemi zászlóaljak – is felvonultak. A király, látva az ellenállást, meghátrált, és hogy a vérontást elkerülje, végül nem került sor ütközetre. Másnap Tatán a királyi párt letartóztatták, majd a tihanyi apátság épületébe internálták. November 1-jén egy angol monitor

Magyarországon az 1920. évi I. törvénycikk kimondta, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. november 13‑án megszűnt, egyben lefektette a kormányzói jogkör alapjait.

fedélzetén a Fekete-tengerhez szállították, majd Madeira szigetén őrizet alá helyezték őket. Ismételt antant nyomásra a magyar nemzetgyűlés november 6-án kimondta a Habsburg–Lotaringiai-dinasztia trónfosztását, egyúttal Károly kormányát is hatályon kívül helyezték, a király által adományozott címekkel és előléptetésekkel együtt. Mindemellett azonban általános amnesztiát is

hirdettek. A bizonytalan politikai helyzetet végül Károly korai halála oldotta meg 1922. április 1-jén. A király visszatérési kísérleteit a korabeli sajtó gyakran „királypuccsoknak” nevezte, ezt a terminológiát pedig az államszocialista korszak is átvette. Az 1921. évi történések az egész Horthy-korszak egyik legválságosabb periódusát jelentették. Az első kísérlet után megbukott Teleki Pál kormánya, és 1921. április 14-én Bethlen István alakított kabinetet. Az új miniszterelnök sikerrel konszolidálta a helyzetet.

Ligeti Dávid