A nikolsburgi béke megkötése

1621. december 31.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619 augusztusában indította meg hadseregét a Habsburg magyar király ellen, az európai protestáns országokkal szövetségben. A hadjárat kezdeti sikereit követően, a cseh rendek veresége, a fehérhegyi csata (1620. november 8.) után Bethlen magyarországi támogatói megrendültek, sokan visszatértek a Habsburgok hűségére. 1621 februárjában, Hainburgban indultak meg a béketárgyalások

A nikolsburgi megállapodás hallgató‑ lagosan ugyan, de elismerte a fejedelemség önálló államiságát.

II. Ferdinánddal, amelyek ekkor még nem vezettek sikerre. Közben Buquoi (teljes nevén: Charles Bonaventure de Longueval, Bucquoy grófja) császári hadvezér megtámadta Bethlen felvidéki állomásait, aki keletre, Kassára kényszerült vonulni, ahova magával vitte a magyar Szent Koronát is. A Habsburg hadak elfoglalták Pozsonyt, a bányavárosokat, és Érsekújvárat kezdték ostromolni, sikertelenül. Bethlen eközben Felső-Magyarországon újjászervezte seregét, és ellentámadásba kezdve a mintegy hat hétig tartó harc után szétverte Buquoi seregét, maga a tábornok is elesett. Pozsonyt azonban már nem tudta visszafoglalni, és tisztában volt katonai ereje korlátaival is, ezért 1621 szeptemberében tárgyalásokat kezdeményezett a morvaországi Nikolsburgban (ma: Mikulov, Csehország). A megállapodás szövegét 1621 utolsó napján véglegesítették; Bethlen 1622. január 6-án, II. Ferdinánd pedig 7-én írta alá. A békekötés főbb pontjai a következők voltak: Bethlen Gábor lemondott a magyar királyi címről, és ígéretet tett arra, hogy a Szent Koronát visszaszállíttatja Pozsonyba. Ugyancsak lemondott alsó-magyarországi hódításairól, a várakat, városokat és véghelyeket visszaadta a magyar király fennhatósága alá. Bethlen megkapta cserébe a német birodalmi hercegi címet, a szokásos Oppeln és Ratibor hercegségekkel együtt. Továbbá a következő feltételekkel élete végéig megkapta a Magyar Királyság hét vármegyéjét (Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén), hogy azokat az Erdélyi Fejedelemséghez kapcsolja: a katolikus vallás gyakorlása nem szenved sérelmet ezekben a vármegyékben; a Tiszán inneni részek tizedjövedelmei továbbra is megmaradnak az ottani katolikus egyháznak, a tiszántúliak viszont a fejedelem kezéhez jutnak; az említett megyék rendjei továbbra is a pozsonyi országgyűlésen vesznek részt, és peres ügyeik a nádor joghatósága alá tartoznak. II. Ferdinánd Munkács várát háromszázezer forintért zálogba adta Bethlennek, ezenfelül Tokaj, Tarcal, Ecsed várakat úgyszintén elzálogosította a fejedelemnek.

A magyar király megígérte továbbá, hogy az átengedett megyékben lévő végvárak fenntartására évi ötvenezer rénes (rajnai) forintot fog szolgáltatni a fejedelemnek a német birodalmi rendek adójából. Kimondták továbbá, hogy közlekedés és a kereskedés, valamint a szolgálatvállalás a két országrész között szabadon folyik. Az erdélyi rendi országgyűlés 1622 májusában cikkelyezte be a békét, kijelentve egyúttal, hogy az Erdélynek átengedett vármegyékre a fejedelem halála után nem tartanak igényt. A békekötés után kiadott királyi diplomák amnesztiát adtak a Bethlen mellett harcolóknak. Összessé-

gében a nikolsburgi megállapodás hallgatólagosan ugyan, de elismerte a fejedelemség önálló államiságát.

Oborni Teréz