A szent Jobbereklye az angolkisasszo nyokhoz kerül megőrzésre

A Szent Jobb-ereklye az angolkisasszonyokhoz kerül megőrzésre

1771. július 21.

Az első magyar király, Szent István kézereklyéje viharos múltra tekinthet vissza, és története sok

ponton még ma sem világos. A jobb kéz hiányára akkor figyeltek fel, amikor 1083-ban ünnepélyes keretek között felnyitották István király koporsóját. A kar leválasztása valószínűleg az István halála utáni zűrzavaros időkben történt. Az ereklye

később egy Mercurius nevű szerzetes birtokába került, aki azt saját Bihar megyei birtokára mentette. Itt épült fel később a Szentjobb nevet viselő monostor. A mai ember számára furcsa tett hát-

terében a középkori embernek az ereklyék csodatévő voltába vetett hite állt. Az ereklye valamikor a 15. század folyamán kerülhetett vissza Fehérvárra, a királyi bazilikába. Ekkorra már valószínűleg elválasztották a felkart és a kézfejet, előbbi részei Lembergbe (ma: Lviv, Ukrajna) és Bécsbe kerültek. A kézfej, a Szent Jobb osztozott a fehérvári királysírok sorsában, amelyeket a város elfoglalása (1543) után az oszmán törökök feldúltak. Az újabb kutatások azt valószínűsítik, hogy az oszmán hódítók nyomában járó raguzai (dubrovniki) kereskedők, akiknek egyik jövedelemforrása a hadizsákmány felvásárlása volt, szerezhették meg az ereklyét. 1590-ben már egészen biztosan Raguzában, a domonkosok templomában őrizték a Szent Jobbot. Az eltűntnek hitt ereklye visszaszerzésére I. Lipót tett először kísérletet 1684-ben. A szándék megvalósítása azonban csak nyolcvan év elteltével sikerült Mária Teréziának, aki Szent István

emlékezetét erőteljesen ápolta. Az uralkodónő 1768-ban tette meg az első lépéseket az ereklye megszerzésére, de újabb három évnek kellett eltelnie, míg azt a raguzaiak átadták. A kezdeti ellenkezés legyőzéséhez döntően hozzájárult, hogy a városköztársaságnak szüksége lett a Habsburg uralkodó védelmére, s az elnyert pártfogásért cserébe lemondtak az ereklyéről. Mária Terézia először Bécsbe hozatta azt (1771. május), majd őrzési helyéül a budai várat, őrzőjéül pedig az angolkisasszonyokat jelölte ki, akik 1771. július 21-én

Az ereklye őrzési helyéül 1945‑ig a várbeli Szent Zsigmond‑kápolna szolgált, 1945 után pedig a Szent István‑bazilikába került, ma is ott őrzik.

vehették át a becses ereklyét. Az angolkisasszonyok Vácra költözését követően (1777) többször változott az ereklye gondozója, míg végül 1865-től az esztergomi főegyházmegye papsága látta el a feladatot. Az ereklye őrzési helyéül 1945-ig a várbeli Szent Zsigmond-kápolna szolgált, 1945 után pedig a Szent István-bazilikába került, ma is ott őrzik. Mária Terézia még 1771-ben országos ünneppé nyilvánította augusztus 20-át. A Szent Jobb tisztelete és az augusztus 20-i ünnepnap azonban csak néhány évtizeddel később, József nádor kezdeményezésére kapcsolódott össze. 1818. július 14-én a Helytartótanács körmenet tartását rendelte el augusztus 20-án, amelyen a szent ereklyét is vitték, és amelyen a helyi polgári és katonai hatóságoknak is részt kellett venniük. Egészen addig május 30-án, a Szent Jobb megtalálásának napján és november 5-én, Szent Imre napján tartották a kézereklyéhez kapcsolódó áhítatosságokat. A Szent Jobb körmenetben való hordozása ezt követően vált gyakorlattá, és folytatódott egészen 1947-ig, hogy azután 1989-től újra felújításra kerüljön.

Fazekas István