Az emlékezés hasznáról

Ha Nicolás Gómez Dávila egyik aforizmáját egy kicsit átigazítjuk, akkor megkapjuk a mostanság megélt folyamatos jelenidejűség alapképletét: ma a média szállítja a hősöket, akiket a történelem megtagad tőlünk. Vagy Ady zseniális megfogalmazásában: „Most perc-emberkék dáridója tart.” Ezekkel a médiacsinálmányokkal nem az a legnagyobb probléma, hogy nevetségesek (a köpenyes igazságosztókat sem neveti ki senki azért, mert kívül hordják az alsónadrágjukat), hanem az, hogy a folyamatos tiszta lap ígéretét hordozzák magukban. Az üzenet, amit képviselnek, így hangzik: ne értéket hozz létre, hanem inkább érdekes légy – és ha ma nem vagy érdekes, akkor holnap az lehetsz. Valameddig. Majd újra és újra, mindennap érdekesnek kell lenned, rettenetes erőfeszítést

teszel azért, hogy begyűjtsd a napi figyelemadagot. Ma már nem az a mérce, hogy ki mit tesz, hanem az, hogy ki meddig tudja fenntartani a rá irányuló érdeklődést. Ez olyan egyirányú utca, amiben nem állhatsz meg, folyamatosan menni kell előre – és amelyről minden este kiderül, hogy tulajdonképpen körfolyosó, ennek ellenére minden reggel újraindulunk, hogy hátha vezet valahová, Örkény már csak legyint. Érdekes időkben élünk. A kínaiak ezt átokként

értették, és lassan igazat kell adnunk nekik. Hát lépjünk hátra kettőt. Voltak és vannak igazi hőseink, akikre példaként tekinthetünk, gazdag történelmünk kiemelkedő eseményei eligazíthatnak a széttartó jelenben. Ha másban nem, abban segíthetnek, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Ez a kiadvány nem törekszik a teljességre, nem is lehet mindent számba venni. De ha már arra

emlékezteti a kedves Olvasót, hogy volt tegnap, és a tegnapnak is volt előttje, akkor talán lesz holnapunk, és a holnapunknak is lesz utánja.

Demeter Szilárd

a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója