goldziher ignác

arabista, iszlámkutató, a Budapesti tudományegyetem tanára, az MtA tagja Székesfehérvár, 1850. június 22. – Budapest, 1921. november 13.

Az iszlám világának modern, tudományos kutatásának megalapítója és máig legnagyobb alakja. Neki köszönhetjük a „Prófétai hagyományok” (hadíszok) mérvadó elemzését. Ez a terjedelmes gyűjtemény tartalmazza Mohamed próféta különböző szituációkban tett kijelentéseit, valamint

az arról szóló elbeszéléseket, hogy adott alkalommal mit csinált, hogyan viselkedett. Ezek képezik az iszlám vallás, kiváltképpen a vallásjog egyik fő alapját, mert a Próféta példája mérvadó a hívek számára. Goldziher azt mutatta ki meggyőzően, hogy ezek nemritkán későbbi eredetűek. Az iszlám valamennyi aspektusa érdekelte, így például irányzatai, modern alakulásai, a misztika, a Koránmagyarázatok, vagy akár a buddhizmushoz fűződő kapcsolata. Goldziher hívő zsidó tudós volt, aki vallását jól ismerte, ám alapos ismeretekkel bírt a kereszténységről, az ókori és a keleti vallá-

Műveinek jelentős részét nem muzeális jelentőségűként tisztelik, hanem aktuális, modern szakirodalomként forgatják a mai tudósok.

sokról is. Többek között ez tette lehetővé, hogy a zsidóság és a kereszténység talaján kisarjadt iszlám mélyére hatoljon. Foglalkozott az arab-iszlám kultúra számos más kérdésével is, így például az arab irodalom és az iszlám filozófia történe-

tével, az építészet és az iszlám viszonyával, népszokásokkal, valamint nemzetiségi kérdésekkel, s már fiatalon megírta az arab nyelvtudomány történetét. Fontos írásokat köszönhetünk neki

a zsidó vallásra vonatkozóan is.

Goldzihert a tudomány mélységes tisztelete, a határtalan kíváncsiság, érdeklődésének tág köre, egyben szorgalom, fegyelmezettség és kitartás jellemezte, míg a sors éles ésszel, páratlan tehetséggel áldotta meg. Jól ismerte korának tudományos elméleteit, ám ő maga alapvetően filológus alkat volt, azaz a megfelelő szövegeket tanulmányozta roppant nagy mennyiségben, kiváló nyelvi ismereteire támaszkodva, majd az így nyert konkrét adatokból építkezett. Még legkisebb írásaiban is érdekes és fontos adatokra lel a mai

olvasó. Sem kortársai, sem utódai között nem

akadt, sőt ma sem akad senki, aki akárcsak távolról megközelítené olvasottság terén. Így állhatott

elő az a párját ritkító eset, hogy egy mintegy másfél évszázaddal ezelőtt alkotó tudós műveinek

jelentős részét nem muzeális jelentőségűként tisztelik, hanem aktuális, modern szakirodalom-

ként forgatják a mai tudósok, még akkor is, ha egyes részletkérdéseket másként látunk ma már. A tudományok előrehaladása ugyanis alapvetően úgy történik, hogy az egymást követő generációk elődeik eredményeire építenek, egyben szükségszerűen meg is haladván elavulttá téve azokat. Egyre nagyobb figyelem övezi ma Goldzihert, az embert szerte a világon. Hatalmas jelentőségű az MTA Könyvtárában őrzött több mint 13 ezer tételt felölelő levelezése; ennek feldolgozása alig kezdődött el. Goldzihert kortársai kedves, segítőkész embernek ismerték, ám naplójának hozzáférhetővé válása óta tudjuk, hogy a napfényes felszín bonyolult lelkivilágot rejtett.

Ormos István