Kovács i. imre 1

A szabadság és elnyomás, egyén és hatalom viszonyát firtató parabolisztikus történetmesélés, a koreografált mozgások, a kamera állandó mozgása paradigmaváltó alkotásának, a Szegénylegényeknek a hozadéka. A bemutatása idején az 1956-os forradalom leverésének allegóriájaként értelmezett film az elnyomás és a terror dermesztő légkörének mélyen átélhetővé tételével és a láthatatlan centrumból irányított, sajátos térbeli koreográfiát öltő hatalmi játszmáknak a kísértetiességével mindenkor érvényes és erőteljes hatású mű marad. A következő években a kidol-

gozott megközelítés mentén még sokat gazdagította és egyre komplexebbé tette stílusát, állandó motívumkészletet alakított ki, amelyben meztelenek és egyenruhások, köröző lovasok és gyalogosan menekülők önálló jelentésrendszert alkottak, miközben egyre árnyalta a hatalom működésének mozgóképes értelmezését. Jancsó formalitásokat mellőző közvetlensége és a konvenciókra fittyet hányó attitűdje legendás volt. Bár az 1960-as évek végétől a nemzetközi filmvilág körülrajongott mestere volt, magatartásán ez mit sem érződött. Hatalmas műveltsége, nyitottsága az újdonságokra, emberek iránti őszinte érdeklődése, pózoktól mentes viselkedése vonzotta hozzá a mindenkori fiatalokat

még túl a nyolcvanon is. Jancsó örök szellemi fiatalsága miatt azon kevés filmrendező közé tartozik, akik időskorukban is képesek voltak megújulni. 1999-ben készült el a Nekem lámpást adott az Úr kezembe Pesten, amely a kritikai sikeren túl a fiatalok körében is népszerűséget szerzett a nyolcvan felett járó mesternek. Jancsó új, lendületes stílusában rögtön egy egész ciklust alkotott (Anyád, a szúnyogok, Az utolsó szivar az Arabs szürkénél, Ede megevé ebédem stb.), melyben két komikus figura csetlik-botlik a mai Budapest kulisszái között, s közben folyamatosan hangosan vitatkoznak egymással és ugratják társukat. A humoros, improvizált párbeszédek, a hátborzongatón komikus szituációk, a kortárs könnyűzene (Lovasi András, Sub Bass Monster) élvezetes szórakozást

kínálnak a nézőnek, miközben Jancsó a felszínes, újkapitalista gazdasági-hatalmi elitet és az annak kiszolgáltatott, nem kevésbé műveletlen társadalom képét rajzolja meg szatirikus éllel. Az olvasottság, a kulturális tudás nem öncél Jancsónál. Minden ismétlődik a történelemben, vallja, s ha a szabadságszerető ember felismeri az állandó hatalmi mintázatokat, akkor fel tud

készülni az elnyomás technikáira, és képes lehet ellenállni nekik. Utolsó nagyjátékfilmjében, az Oda az igazságban búcsúüzenetként el is hangzanak a Prédikátor könyvének híres mondatai: „Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt… Nem törődnek az emberek a régiekkel.” Ha nem törődünk a régiekkel, ha nem okulunk a történelmünkből, akkor a múlt ezerszer lejátszódott játszmáinak leszünk ismét áldozatai, szól Jancsó Miklós életművének fő tanulsága.

Stőhr Lóránt