Dudich endre 1

zenei élete legyen” – írta Ágyúk és virágok címmel megjelent önéletrajzi könyvében. Ezzel egyidejűleg újra a pesti éjszakák virtuóza lett: „Meggörbítvén gerincemet, ismét visszasüllyedtem az éjszaka világába.” A Kedves presszó, a Savoy és egyéb kultikus bárok, mulatók legendás és ünnepelt csillaga volt, a pesti művész- és sportolóvilág lokálról lokálra követte. Mezey Mária színésznő nemes egyszerűséggel „zongoracsodának” nevezte. 1950-ben feleségével és kisfiával együtt megpróbált disszidálni, de az ÁVH emberei még a határ átlépése előtt elfogták őket, kényszermunkatáborba kerültek. Tizennyolc hónapnyi kényszermunkája során egy kőfaragó vállalat munkásainak szállította „a 150 kilós kőhasábokat”, valamint a miskolci

Telt házas nézőterek előtt szerepelt a világ nagy koncerttermeiben és fesztiváljain, hatalmas sikereket aratva például a londoni Royal Albert Hallban, a New York‑i Carnegie Hallban.

Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésén kellett dolgoznia. Rabtársainak sokszor koncertet is adott. 1953-ban szabadult, és bár keze a durva munkát megsínylette, újra a zongorázással próbálkozott – ismét a pesti éjszakában. Ferenczi György biztatására 1954-ben elhatározta, hogy befejezi a bárzongorázást, és kizárólag a komolyzene felé orientálódik. Kodály, Weiner és Zathureczky is támogatták Cziffra György pódiumra lépését. Miután otthagyta az éjszakai életet, radikálisan életmódot váltott, és rendkívül keményen és kitartóan kezdett el dolgozni, gyakorolni. Munkaerkölcse példás volt. Ahogy fokozódtak sikerei, egyre inkább megosztotta a szakmát. Főleg az akkori zenei vezetés köreiben talált ellenségekre, de a zongoraművészek között is akadt riválisa. Cziffra idegen sejt volt az akkori zenei élet szövetében, nem tudták befo-

gadni. Féltékenyek voltak a kívülről, a könnyűzenéből jött virtuózra, aki ekkora hatással van a közönségre. Kevés fellépést kapott, és külföldre is alig akarták kiengedni. Az ’56-os forradalom előestéjén, október 22-én Bartók Béla II. zongoraversenyét játszotta Mario Rossi vezényletével az Erkel Színházban, amit eredetileg egy kínai zongoraművész adott volna elő, de miután lemondta, Cziffrát kér-

ték fel. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták később a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-ai hangulat alakításában. A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva családjával elhagyta Magyarországot. Bécsbe menekültek, ahol nagy várakozás előzte meg debütáló hangversenyét a Brahms Saalban, amelyről még a The New Yorkerben is kritika jelent meg. További koncertjein, többek között Párizsban és Londonban különleges virtuozitásáról adott számot, műsorán olyan nehézségű művek szerepeltek, mint Balakirev Islamey-fantáziája, Liszt transzcendens etűdjei és magyar rapszódiái. Telt házas nézőterek előtt szerepelt a világ nagy koncerttermeiben és fesztiváljain, hatalmas sikereket aratva például a londoni Royal Albert Hallban, a New York-i Carnegie Hallban. 1957-ben