eötvös József

író, vallás és közoktatásügyi miniszter, az MtA elnöke

Buda, 1813. szeptember 3. – Pest, 1871. február 2.

Ifj. báró Eötvös Ignác későbbi alkancellár és gróf Lilien Anna gyermekeként katolikus, udvarhű családba született. Apja a család felemelkedésének és az udvari karriernek a továbbvivőjét látta benne, és ennek szellemében egyengette pályáját. 1826–1829-ig a pesti egyetem hallgatója volt. Az 1832–1836-os pozsonyi országgyűlés elején távollevő

főrend követeként vett részt. Ugyanitt tett ügyvédi vizsgát 1833. június 27-én. 1833. július 5. és 1835. április 24. között tiszteletbeli aljegyző volt Fejér megye közgyűlésében. 1835. március 21-től 1836 nyaráig gyakornokként dolgozott a bécsi Magyar Udvari Kancellárián. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki költői és drámaírói (A házasulók,

1833; Boszú, 1834) fejlődése. 1835-ben a Magyar Tudós Társaság tagjává választották. 1836. július 1-től 1837 késő nyaráig utazást tett Svájc, Itália, Franciaország, Nagy-Britannia és Írország érintésével. Élményei érlelték meg benne a hazájáért elkötelezett írót és politikai gondolkodót. Hazatérvén táblabíróvá választották Bor-

sod megyében is, ahol nagyapja, id. báró Eötvös Ignác halála után elfoglalta a családi birtokot, és Sáros megyében is, ahol apja főispánként előmozdította kinevezését tiszteletbeli ülnöknek az

eperjesi székhelyű Tiszán inneni kerületi táblára. 1838 és 1841 közötti sályi éveinek legfőbb alkotása A karthausi című regénye. A család anyagi csődje és vele apja politikai bukása véget vetett nagybirtokos életformájának és megyei politikai terveinek. Pestre költözött, házasságot kötött a Békés megyei birtokos családból származó Rosty Ágnessel, és a centralista csoport vezetőjeként bekapcsolódott a liberális reformellenzék politikai küzdelmeibe. Ekkoriban írta A falu jegyzője (1845) és a Magyarország 1514ben (1847) című regényeit. 1848-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát kapta gróf Batthyány Lajos kormányában. 1848. szeptember 29-én elhagyta Magyarországot, és két évig tartó önkéntes emigrációba vonult Bajorországba, megalkotva államelméleti fő művét A 19. század uralkodó eszméinek befolyása az államra címmel (1851). A Bach-korszakban a Fejér megyei Velencén élt, és megírta az Uralkodó eszmék II. kötetét (1854), majd A nővérek című regényét (1857). 1855-től a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke. Részt vállalt az osztrák–magyar kiegyezés előkészítésében. 1867-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter lett gróf Andrássy Gyula kormányában. Az

1867‑ben vallás‑ és közoktatásügyi miniszter lett gróf Andrássy Gyula kormányában. Az ő nevéhez fűződik a nemzetiségi és a közoktatási törvény megalkotása.

ő nevéhez fűződik a nemzetiségi és a közoktatási törvény megalkotása. Ezeknek talaján kiépítette a dualizmuskori magyar iskolarendszer alapjait. A felekezeti autonómia megteremtésére irányuló valláspolitikája és ennek részeként az 1868/69-es magyar zsidó kongresszus megszervezése nem váltotta valóra reményeit. Eötvös József négy gyermekével, köztük a későbbi fizikus és miniszter báró Eötvös Loránddal

együtt a természetjárás lelkes híve volt. Másik szenvedélye, a szivarozás hozzájárult utolsó éveinek betegeskedéséhez és 1871. február 2-án bekövetkezett halálához.

Gángó Gábor