Mindszenty József elhagyja Magyarországot

1971. szeptember 28.

Az újdonsült szövetséges nagyhatalmak újjárendezték, s a párizsi békeszerződéssel évtizedekre véglegesítették az európai határokat. Minden ezzel ellentétes kísérlet bukásra volt ítélve az Elbá-

tól keletre eső térségben: Plzeň és Prága (1953), Kelet-Berlin (1953), valamint Poznań (1956) felkelői elvéreztek, Magyarországra pedig újabb csapatokkal vonult be a Vörös Hadsereg 1956 őszén.

A tárgyalássorozat és a Pro Memoria mellett Mindszenty Józsefet az a megfontolás bírta rá végül a távozásra, hogy „a történe‑ lemben elfoglalt helye” ne a hamis vádak alapján rögzüljön.

A térség szovjetizálását az érintett államok kollaboráns politikusai valósították meg. Az emberi szabadságjogokért küzdőket eltiporták, koholt büntetőperekben elítélték. A forradalom idején rövid időre szabaddá lett Mindszenty József bíboros november 4-én az Amerikai Egyesült Államok követéségére menekült. Az itt töltött 5437 nap alatt nélkülözte ugyan a működéséhez szükséges szabadságot, ám nem kellett teljes mértékben osztania népének sorsát, kivételezett helyzetben volt.

Távozásának előkészítése Alfred Puhan

nagykövet érkezésével kezdődött, aki buzdította feletteseit: sürgessék a Vatikánt és a magyarokat, hogy a bíboros olyan helyre költözve hagyhassa el a nagykövetséget, „ahol megfelelően el tudják látni”. Mindeközben a korosodó és egyre nyugtalanabbá váló bíboros – közeledő halálára gondolva – kéziratai biztonságba helyezésére és emlékiratai kiadásának biztosítására törekedett.

Ennek érdekében külső kapcsolatokat létesített, amivel megszegte menedékének feltételeit. Törekvései kellemetlen helyzetbe hozták VI. Pál pápát, aki 1971. április 16-án megtette az első lépést: fogadva a magyar külügyminisztert, felvetette a bíboros ügyét. Ezt követően Mindszenty már nem maradhatott a nagykövetségen. Június 27-i feljegyzése szerint két pápai kiküldött érkezett hozzá, akik közölték vele a pápa kisegítési tervét, a nagykövetség elhagyásának részleteit: „US hosszallja az időt, szorítja Vatikánt, maradás Magyarországon vagy kijövetel bárhova, ahová akarok. […] A Vasfüggöny legutolsója még

rosszabb helyzetbe jut. Népem puszta mozdulatomra elveszti a remény utolsó foszlányát. […] De az Egyház fejével szemben az engedelmesség.” Az egyik pápai kiküldött, Zágon József pápai prelátus ezekben a napokban készített Pro Memoriája leszögezte, hogy a bíboros megtarthatja esztergomi érseki, egyúttal a Magyarország Prímása címét, és bizonyos feltételekkel, de szabadon nyilatkozhat Nyugaton. Emlékiratait szabadon publikálhatja, csak egynémely módosításra lesz szükség. Ezt azonban a felek félreértették. Az emlékiratok a bíboros számára az 1971 decemberéig írt és mindmáig kéziratban maradt történeti munkáinak köteteit jelentette. Zágon álláspontja szerint azonban az emlékiratok 1974-ben megjelenő kötete szorult volna átdolgozásra a megjelenés előtt. A bíboros megtagadta a Pro

Memoria aláírását, mégis szerződésként tartotta számon, amelynek pontjait a Vatikán szerinte nem tartotta be.

Mindszenty Nixon elnöknek írt június 27-i levelében megköszönte a vendéglátást, majd másnap azt írta a pápának, hogy: „magamra veszem életem legnagyobb keresztjét és elhagyom hazámat”. VI. Pál pápa július 10-i levelében tudomásul vette Mindszenty távozási szándékát: „eddig Krisztus bajnokaként és az Egyház szolgájaként fáradoztál, ezentúl új lakóhelyeden, amelyet választani fogsz, az Egyháznak erényességed, tanácsod, munkád és tanításod példájával használhatsz”. Szeptember 17-én újabb üzenetet kapott a pápától, amely szerint szeptember 30-án a püspöki szinódus előtt várja Rómában. Így tűzték ki a távozás dátumát 1971. szeptember 28-ára. A tárgyalássorozat és a Pro Memoria mellett Mindszenty Józsefet az a megfontolás bírta rá végül a távozásra, hogy „a történelemben elfoglalt helye” ne a hamis vádak alapján rögzüljön. A Vatikánba érkezve új periódus kezdődött életében.

Zinner Tibor