Az örök pártfogó „Életem
tevőleges
segítője
volt,
de
nem csak az enyémnek: bölcsességével, kedvességével és Isten-hitével minden hozzá fordulónak segített. Mély,
meghitt
tulajdonképpen
kapcsolatunk ő
volt
az
volt, én
pótnagymamám” – fogalmaz Dizseri Eszter, akit Zsindelyné Tüdős Klára életéről és örökségéről kérdeztünk.
Különleges találkozás „Ült a Gyulai Pál utcai református templom első sorában egy fekete kontyos, fehér bottal járó idős hölgy, művészasszony, nyugdíjas jelmeztervező. A barátaim biztatására odaléptem hozzá és bemutatkoztam, mert bölcs tanácsadóra volt szükségem. Klára néni pedig elővette a noteszét, és vastag betűkkel beleírta: Eszter, kedd 17 óra” – eleveníti fel megismerkedésük történetét Dizseri Eszter, a Pannónia Filmstúdió egykori rajzfilmtervezője, aki ekkor még nem sejtette, hogy majdani menyének nagymamájával fűződik össze örökre az élete. Őszinte szeretete, tisztelete és hálája – ahogyan ő hívja – Klára néni iránt egész beszélgetésünket áthatja. Egyúttal bepillantást enged élete talán legnehezebb időszakába, amelyből Zsindelyné Tüdős Klára okos vezetésével lábalt ki: boldogtalan volt, két kisgyerekkel, frissen elváltként nem találta a helyét a világban. „Klára néni mindig nagyon életszerű, előremutató, felemelő és megtartó, egzisztenciát építő, családpárti tanácsokkal látott el” – idézi fel emlékeit, finoman rajzolja elénk az idős Zsindelyné Tüdős Klára alakját, akinek bizonytalan lába és rossz szeme miatt sokszor lett kísérő-
22 • Karakter • parokia.hu
je. „Egyrészt lecsendesedett, nem beszélt sokat, annál többet imádkozott, és szinte rongyosra olvasta a Bibliáját. Másrészt változatlan érdeklődéssel figyelte a művészet alakulását, magát az életet.” Azt is megtudjuk, hogy nem az idősek szokott mindennapjait élte, az utolsó percig határozott elképzelése volt az időbeosztásáról, az igényeiről, élete vezetését sosem adta ki a kezéből. A fekete bárány De ki is volt Tüdős Klára? Debreceni cíviscsalád gyermekeként neves angol és francia leánynevelő intézetekben tanul idegen nyelvet és művészetet, azonban hazatérve
szembesülnie kell az I. világháborúban elszegényedett családja akaratával: férjhez kell mennie a számára már kinézett vagyonos katonatiszthez. „Önálló életszemlélete azonban harcol az álmaiért, a függetlenségért és a boldogulásért: felszökik Budapestre, és sikeresen felvételizik az Iparművészeti Főiskolára” – mutat rá Dizseri Eszter. Kopott diákszobákban él, minden munkát elvállal, hogy fenn tudja tartani magát: volt kendőfestő és utcai árus is. Családjában fekete bárányként emlegetik, és nem nyugszanak bele döntésébe: férjhez kényszerítik. Így lett Tüdős Klárából egy évre nagybirtokosné a határszélen, a gazdálkodáshoz azonban nem ért, és az is pillanatok alatt nyilvánvalóvá válik, hogy férjével mennyire nem illenek össze. „Közben terhes lesz, és a válásuk után egy darabig ő neveli lányukat, Juditot, azonban tudomásul veszi, hogy albérleteiben nem tudja kislányának a megfelelő nevelést megadni. Így gyermektelen nagynénjére bízza őt, aki rajongásig szerette Juditot. A fiatal lány kollégista évei után rögtön férjhez ment, Ausztráliába disszidált. Kapcsolata az édesanyjával sosem lett teljesen felhőtlen” – meséli Dizseri Eszter. Juditnak hat gyermeke született, az egyikük éppen az ő menye.
