Az örök pártfogó

„Életem tevőleges segítője volt, de nem csak az enyémnek: bölcsességével, kedvességével és Isten-hitével minden hozzá fordulónak segített. Mély, meghitt kapcsolatunk volt, tulajdonképpen ő volt az én pótnagymamám” – fogalmaz Dizseri Eszter, akit Zsindelyné Tüdős Klára életéről és örökségéről kérdeztünk.

Különleges találkozás

„Ült a Gyulai Pál utcai református templom első sorában egy fekete kontyos, fehér bottal járó idős hölgy, művészasszony, nyugdíjas jelmeztervező. A barátaim biztatására odaléptem hozzá és bemutatkoztam, mert bölcs tanácsadóra volt szükségem. Klára néni pedig elővette a noteszét, és vastag betűkkel beleírta: Eszter, kedd 17 óra” – eleveníti fel megismerkedésük történetét Dizseri Eszter, a Pannónia Filmstúdió egykori rajzfilmtervezője, aki ekkor még nem sejtette, hogy majdani menyének nagymamájával fűződik össze örökre az élete. Őszinte szeretete, tisztelete és hálája – ahogyan ő hívja – Klára néni iránt egész beszélgetésünket áthatja. Egyúttal bepillantást enged élete talán legnehezebb időszakába, amelyből Zsindelyné Tüdős Klára okos vezetésével lábalt ki: boldogtalan volt, két kisgyerekkel, frissen elváltként nem találta a helyét a világban. „Klára néni mindig nagyon életszerű, előremutató, felemelő és megtartó, egzisztenciát építő, családpárti tanácsokkal látott el” – idézi fel emlékeit, finoman rajzolja elénk az idős Zsindelyné Tüdős Klára alakját, akinek bizonytalan lába és rossz szeme miatt sokszor lett kísérője. „Egyrészt lecsendesedett, nem beszélt sokat, annál többet imádkozott, és szinte rongyosra olvasta a Bibliáját. Másrészt változatlan érdeklődéssel figyelte a művészet alakulását, magát az életet.” Azt is megtudjuk, hogy nem az idősek szokott mindennapjait élte, az utolsó percig határozott elképzelése volt az időbeosztásáról, az igényeiről, élete vezetését sosem adta ki a kezéből.

A fekete bárány

De ki is volt Tüdős Klára? Debreceni cíviscsalád gyermekeként neves angol és francia leánynevelő intézetekben tanul idegen nyelvet és művészetet, azonban hazatérve

szembesülnie kell az I. világháborúban elszegényedett családja akaratával: férjhez kell mennie a számára már kinézett vagyonos katonatiszthez. „Önálló életszemlélete azonban harcol az álmaiért, a függetlenségért és a boldogulásért: felszökik Budapestre, és sikeresen felvételizik az Iparművészeti Főiskolára” – mutat rá Dizseri Eszter. Kopott diákszobákban él, minden munkát elvállal, hogy fenn tudja tartani magát: volt kendőfestő és utcai árus is. Családjában fekete bárányként emlegetik, és nem nyugszanak bele döntésébe: férjhez kényszerítik. Így lett Tüdős Klárából egy évre nagybirtokosné a határszélen, a gazdálkodáshoz azonban nem ért, és az is pillanatok alatt nyilvánvalóvá válik, hogy férjével mennyire nem illenek össze. „Közben terhes lesz, és a válásuk után egy darabig ő neveli lányukat, Juditot, azonban tudomásul veszi, hogy albérleteiben nem tudja kislányának a megfelelő nevelést megadni. Így gyermektelen nagynénjére bízza őt, aki rajongásig szerette Juditot. A fiatal lány kollégista évei után rögtön férjhez ment, Ausztráliába disszidált. Kapcsolata az édesanyjával sosem lett teljesen felhőtlen” – meséli Dizseri Eszter. Juditnak hat gyermeke született, az egyikük éppen az ő menye.

Legendás szerelem

Tüdős Klára végül Zsindely Ferenc államtitkár személyében találja meg az igaz szerelmet. Tiszteletbeli unokája így fogalmaz erről: legendás szerelem volt az övék, Feri bácsi csupaszív, csupa humor ember volt, Klára néni pedig odaadó, nagyon jó feleség. Viszonylag későn, a negyvenes éveikben házasodtak össze, így bár lemondtak a családalapításról, meghitt, szeretetteljes házasságban éltek. „A család kisgyermekeit kitelepítésük tizenkét évében Balatonlellén nyaranta vendégül látták, a háborút viselt gyermekek pedig kivirultak a társaságukban” – idézi fel Dizseri Eszter. Mint mondja, Zsindelyné Tüdős Klárának nem lett több gyermeke, azonban sokkal többen gondoltak rá és kiterjedtebb levelezése volt, mint egy sokgyermekes nagymamának: a lelkigondozottjai, a bibliaköréhez tartozó lányok, asszonyok voltak az ő nagy családja.

Háborúban, nőszövetségben

Tüdős Klára önerejéből megteremtett egzisztenciájának, divattervezőként befutott karrierjének a II. világháború vetett véget. Ehhez fűződik emberfeletti missziója is: a tényleges embermentés. „Klára néni ezt sem úgy fogta fel, hogy férjével esendő idősekként titokban el kellene menekülniük egy autóban nyugatra. Neki arra volt gondja, hogy minél több embert megmentsen és pártfogoljon” – hangsúlyozza Dizseri Eszter. Zsindelyné Tüdős Kláráék budai villájában hetvenketten vészelték át az ostromot, köztük sok kisgyerek. „Csodálatos a gyermeki lélek, nincs még veszélytudata. Persze, a kicsik is hallották a lövöldözéseket, a robbanásokat, de gondoskodtak róluk, játszottak velük, s eközben Klára néni védőszárnyai alatt túlélték a megszállást.” Dizseri Eszter egyik kedvenc történetét is megosztja velünk példaképéről: Budapest ostroma alatt az Istenhegyi úti villában már nem dolgozott fűtő, így Zsindely Ferenc és felesége fűtötte a házat. Klára hajnalban vette át férjétől az ügyeletet, Dizseri Eszter érzékletesen írja le, milyen „Anzugot” tervezett a kazánpucoláshoz: ócska spárgával kötözött bakancshoz ócska vadásznadrágot, csupa rongy sportos férfipulóvert. Feje rongyokkal van bekötözve, arca szénportól feketéllik. „Mindennek két funkciója volt: egyrészt, hogy minél melegebb legyen, másrészt, hogy a cirkáló szovjet katonák elől elrejtse csinos termetét.” Zsindelyné Tüdős Klára másik fő élethivatása a Református Nőszövetség megalapítása volt. „Klára néni hajlamos volt a csipkelődésre, így a korábbi nőszövetségről is gúnyos képet festett: nem volt más, mint úri hölgyek társasági összejövetele, ahol vörös bársonnyal borított asztalon filigrán kis csészékből szürcsölték a teát, néha csengettek, és akkor verset szavalt valaki” – jegyzi meg Dizseri Eszter. Ennek a gyakorlatnak a megreformálása volt Ravasz László püspök célja, amikor felkérte Zsindelyné Tüdős Klárát és Pilder Máriát egy evangéliumi alapú református nőszövetség megszervezésére. „Így váltotta fel a teázgatást a komoly női munka és az evangelizálás. E két nő együttese komoly és mérhető sikereket ért el, a legjobb alapot adták a Nőszövetségnek.”

Hagyaték

Amikor Klára néni személyiségéről kérdezzük tiszteletbeli unokáját,

hangja ellágyul, és szavaiból árad a szeretet: bölcs asszony és komoly hívő ember volt, akinek az érveléseire érdemes volt odafigyelni. Energikus és határozott alaptermészettel megáldva, amely biztosította a muníciót élete nagy harcaihoz, ám az akaratérvényesítést sosem vitte túlzásba. A világért sem ugrasztott volna össze embereket, és senki felett sem ítélkezett. „Egész lényét az az átütő erejű szeretet határozta meg, amellyel felkarolta a hozzá forduló elesetteket. Nemes volt a kapcsolata az emberekkel.” Zsindelyné Tüdős Klára halála után megkezdődött életének és szellemi örökségének a feltárása, ebből született 1994-ben Dizseri Eszter könyve szeretett példaképéről. „Rájöttem, hogy milyen fontos ennek az értékes embernek az életművét, a hagyatékát megőrizni és megmenteni a következő nemzedéknek. Már csak azért is, mert Klára néniék generációja nagyon sokat küzdött, hogy gyermekeink, unokáink, dédunokáink ma békességben, háborúk nélkül éljenek.”

Népszerű könyvét szinte azonnal elkapkodták, így saját példányát is féltve őrzött kincsként mutatja nekünk. Mint mondja, még annyit sikerült megszereznie, hogy mind a három unokájának juttathatott belőle. Így ők a világ másik felén is magyarul olvasnak dédnagyanyjuk mesébe illő életéről. Mert az nagyon fontos, hogy tudják, ki volt ő, Zsindelyné Tüdős Klára.

Szoták Orsolya Képek: Füle Tamás