Utcagyerekből Isten gyermeke

Utca gyerekből Isten gyermeke

Hogyan lett az egykori bandatag Krisztus követője? Nyolc dolog, amit Nicky Cruz történetéből meríthetünk.

Paradicsom helyett földi pokol

Tengerpart, déligyümölcsöket termő fák, színes ruhákban járó emberek… Nicky Cruz a karibi szigetországban, Puerto Ricóban nőtt fel. Ám ez számára korántsem a földi Paradicsomot jelentette, épp ellenkezőleg. Apja sátánista pap volt, anyja boszorkány, házukban gyakorta tartottak spiritiszta szeánszokat. Nickyt pici kora óta bántalmazták testileg-lelkileg. Tizennyolc fiú és egy leánygyermek között – amikor épp nem elhanyagolták – anyja valamiért éppen őt pécézte ki válogatott kegyetlenségeinek, talán sebezhetősége miatt. Még a napot is elátkozta, amikor világra hozta a fiát, emellett azt is belésulykolta, hogy az ördög gyermeke.

„Anyám elvetett magától, elvette tőlem a gyermeki ártatlanságot, és teletöltötte a szívem gyűlölettel. Nem volt erőm szembeszállni ekkora sötétséggel” – idézte fel gyermekkora fájdalmas éveit a 83. életévében is jó egészségnek örvendő férfi budapesti látogatásakor idén tavasszal. Azt is elárulta: kilencévesen kötéllel a nyakában egy mangófára mászva próbálta megölni magát, erről a szándékáról egyik testvére kérlelésére tett le. „A testvérem meglátta, mire készülök, és úgy sírt, hogy alig tudott megszólalni. Valahogy felmászott hozzám. ’Ne csináld’ – suttogta. Átölelt, és velem együtt sírt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy megcsókoltam őt, mert aznap este megfogadtam, hogy soha többé nem ejtek könnyeket, és senkit sem fogok szeretni.” Az ötvenes évek közepén Nicky bátyjai után New Yorkba utazott. Könnyed, nyári öltözékben csöppent a fagyos, ismeretlen nagyváros utcáira, ahol farkastörvények uralkodtak. Nem sok időbe telt, míg a fiúbandák erőszakos közegében találta magát – a félelmet nem ismerő és a fájdalomra is látszólag érzéketlenül reagáló suhanc csakhamar a hírhedt Mau Mau banda hadvezéri posztjára került. „Istentelen közegből jöttem, és életben akartam maradni. A kezemet vérrel szennyeztem be. Nem féltem sem a haláltól, sem a villamosszéktől. Eközben folyton kísértett az anyám hangja. Gyakran kábítószer hatása alatt voltam, és hiába tettem úgy, mintha jól érezném magam, amikor hazamentem a kis szobámba, körülvett a sötétség, és a magány emésztette a szívem.”

Egy védtelen ember, akit fűtött a szeretet

Egy nap viszont váratlanul valami meglepő történt, ami kizökkentette élete addigi kerékvágásából. Saját világa kellős közepén megjelent egy idegen. Egy vékony, szódásüvegtalp

szemüveget viselő prédikátor érkezett Brooklyn szinte háborús övezetnek számító utcáira. A furcsa, vidékies öltözékű és beszédű embert David Wilkersonnak hívták. „Felfigyeltem a csődületre az egyik utcasarkon, megragadtam a barátnőm kezét, és odafutottunk. Csodálkoztam, hogyan mert ez az ember egyáltalán idejönni! Később megtudtam, hogy a rendőrkapitány is figyelmeztette őt, hogy be ne tegye a lábát a mi területünkre, de ő csak annyit mondott: Isten vele lesz. Az első, amit hallottam tőle, az a kijelentés volt, hogy Isten meg tudja váltani az életed itt és most. Azt kiáltottam: Fogd be a pofád, nincs Isten, te viszont halott vagy! Mire rám nézett és azt mondta: Azért jöttem, hogy megosszam veled a menny üzenetét: Nicky, Jézus szeret téged. Erre leköptem, és újra megfenyegettem. Láttam, hogy fél, védtelen volt, mégis azt mondta: Nicky, megölhetsz és ezer darabra vághatsz engem, de a testem minden egyes darabja azt fogja kiáltani, hogy Jézus szeret téged! Ahogy elfutottam onnan, utánam kiáltott, hogy megismételje: Jézus szeret téged!” Ettől valami megváltozott a színfalak mögött. Amikor aludni próbált, már nem az anyja arca jelent meg Nicky lelki szemei előtt, hanem a prédikátoré. Azé az emberé, aki néhány héttel később ismét Isten Igéjét hirdette egy olyan összejövetelen, ahová valamennyi hírhedt bandát meghívta. El is mentek, igazi bandaháború volt kilátásban. De ahelyett, hogy összecsaptak volna, valami más forgatta fel a szíveket. „Aznap este először hallottam a keresztről, méghozzá nagyon érzékletesen. David Wilkerson két percben elmondta az evangéliumot. Erőszakos eseményről hallottam, arról, hogy Jézus maga lett átokká, mégsem átkozódott, nem panaszkodott, sőt, a kivégzőiért imádkozott. Az járt a fejemben: ez nem igazság, ez az ember igaz volt, a bűnös én vagyok!” „Aznap este leszállt a Szentlélek közénk” – folytatta a visszaemlékezést az idős férfi. Fiatal férfiak és nők zokogtak: lányok, akiket gyermekkorukban molesztáltak, és fiúk, akiknek addigra vér tapadt a kezéhez. „Rájöttünk, mennyire elveszettek vagyunk, mekkora szükségünk van szabadításra az életünkben.” És ekkor Nicky Cruz ráébredt, mennyire fél. „Két hang viaskodott a lelkemben: anyámé, ahogy gyermekkoromban azt mondta, én egy senki vagyok, és David Wilkersoné, aki viszont azt kiáltotta, Jézus szeret engem, Ő szabaddá tud tenni, nem kell, hogy megkötözötten éljek. Nehéz volt elhinnem, hogy Jézus képes lenne nekem megbocsátani. Mégis feltettem neki a kérdést: Jézus Krisztus, te szeretsz engem? Ekkor megnyílt bennem a menny, éreztem a megbocsátás csókját, ami meggyógyította a sebeimet. Jézus Krisztus áttört az elmém akadályán, új szívet adott nekem, és átjárt a békesség.”

Mit üzen Nicky Cruz és David Wilkerson élete? • Nincs reménytelen eset.

Azon az estén, amelyen lelkében eldőlt, hogy kihez tartozik, ez a fiatalember, akit sokan gengszternek, börtöntölteléknek vagy sodródó huligánnak láttak, a szerető Istennel találkozott, elfogadta a Krisztusban felkínált kegyelmet, és megszabadult. Fegyvereit Bibliára cserélte, és azonnal vitte a hírt barátainak, hogy ők is megtudják: Krisztus meg akarja és meg is tudja őket szabadítani. Sokan meg is tértek közülük.

• Légy sebezhető!

A sebezhetőség evangéliumában hiszünk. Jézus „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel” (Filippiekhez írt levél 2. rész: 6. vers), ezért otthagyta a mennyet, hogy megváltson minket. Sebezhetővé vált, és ebbe bele is halt, hogy mi élhessünk. David Wilkerson Krisztus nyomdo-

kaiba lépett, amikor nem tekintette zsákmánynak, hogy középosztálybeli férfi, aki élhetne normális gyülekezeti életet, családja pedig éppen gyarapodik, így érthető lenne, ha csak róluk viselne gondot. Ehelyett elment oda, ahova senki be nem tette a lábát, azokhoz, akikről mindenki lemondott, akiktől mindenki félt. Tette gyümölcseként a kemény fiú látszatát keltő Nicky Cruz maga is sebezhetővé vált, és ezt vállalta mások előtt is. Nemcsak azért dönthetett így, mert a Szentlélek munkálkodott benne, hanem mert egy ember megharcolt döntése előzte ezt meg: David Wilkersoné, aki legyőzte a saját félelmét, mert annál is nagyobb volt a szeretete az elveszettek iránt.

• Isten veled van!

Számos történelmi példa bizonyítja, hogy aki misszióra szánja el magát, az letette az életét. Sokan mártírhalált haltak, mert nem állította meg őket semmi abban, hogy a sötétség által uralt helyekre merészkedjenek, és odavigyék a világosságot. Életük és haláluk magvetés volt, és ha csak rövid ideig szolgálhattak is, az evangélium nélkülük is szárba szökkent, és új termést hozott azon a helyen. Valamennyien megtapasztalhatták, hogy Isten velük van, ahogy ígérte. David Wilkerson 79 évet kapott, ez idő alatt rengeteg alkohol- és kábítószerfüggő tinédzserrel oszthatta meg az evangéliumot. Ők pedig továbbadták azt másoknak.

• Zárd le a múltat!

Mindannyiunk felelőssége, meddig igazítja a régi hazugságokhoz a gondolkodását, az életét, vagy éppen ezekkel takarózva meddig hárítja el a rá háruló felelősséget. Isten számon tart, és számításba is vesz, vagyis: önálló lényként kezel. Igen, a gyógyuláshoz idő kell, és küzdelembe telik. Nem áll helyre minden azonnal, ezért ki kell tartanunk.

Nicky Cruz szívből gyűlölte az édesanyját, de Jézus képessé tette a megbocsátásra. Lezárta a múltat. Később, ennek gyümölcseként az édesanyja és az édesapja is megtért, ahogy Nicky testvérei közül is tizenhárman, hárman ráadásul az evangélium szolgálói lettek. A család és az otthon, amely démonok szálláshelye volt, az imádság háza lett. „Isten megtörte az átkot Jézus Krisztusban. Nem számít, mióta vagy mennyire vagy megkötözve, Ő szabaddá tesz” – osztotta meg hitét.

• A szolgálat a szeretet gyümölcse

A helyreállás hosszú folyamata mindig valakinek az áldozatvállalásával kezdődik, de úgy is mondhatnánk: az áldozatvállalás a szeretet továbbadásának kényszeréből fakad. David Wilkerson és Nicky Cruz példája ugyanazt a kérdést veti fel nekünk: vajon előbb missziózunk, mint hogy Istent szeretnénk? Vagy Isten jelenlétében töltekezünk fel olyan szeretetre, amely túlcsordul, kirobban – éppen úgy, ahogy ez a világ is létrejött?

• Isten nagyobb!

A dualista gondolkodás az egyik legtipikusabb jele annak, hogy nem ismerjük a teljes igazságot, ezzel azt feltételezzük, hogy Isten és a Gonosz egyenlő erőt képviselnek. Isten azonban nem egyszerűen helyreállítja az édeni állapotot, hanem meg is haladja azt. A bűn szolgaságából kivezető út ugyanis nem a függetlenedésen át vezet. Az Istenhez tartozás vezet ki abból. Nicky Cruz pontosan tudta, hogy nem lehet független. Az ember nem független. Az a kérdés, kihez tartozik.

• Számít a bizonyságtételünk!

Üzenetünk, hogy van remény – és azért van, mert a megváltás elvégeztetett. Istennek fontosak vagyunk, ahogy azok az emberek is – legyenek azok bárkik —, akikhez szólhat rajtunk keresztül. Jézus maga is emberré lett, és az emberekhez küldetett. Feltámadása után az Atya elküldte a Szentlelket, hogy erővel és bátorsággal felruházva nemzedékeken és kontinenseken átívelően tehessünk bizonyságot Isten szeretetéről és a megváltásról a létszámban is gyarapodó emberi közösségekben. Isten terve rajzolódik ki ezzel: megsokszorozta erőit, de térhódítását nem erővel és hatalommal, hanem az Ő Lelkével végzi az emberi szívekben (vö. Zakariás próféta könyve 4. rész: 6. vers). Nem vagyunk mind segítő szakemberek, de a mi hangunk és tekintetünk lehet az igazság és a szeretet tükre és hangja – akár azt a hazugságot és szeretetlenséget is meghaladva, amit testi atyák és anyák közvetítettek gyermekeiknek. A Lélek kiáradásával emberek újjászülethetnek.

• A szó: tett, a tett: szó

Isten Igéje nemcsak szó, hanem tett is. Így mi magunk is akkor vagyunk az Ige hiteles képviselői, ha beszédünk a Lélek cselekménye, szavaink mellett pedig minden tettünk is arról tesz vallást, akiben reménykedünk. Ha Nicky Cruz hatalmas összejöveteleken főleg keresztények előtt beszélne csupán az életéről, abból sokan nyernének megerősödést, ám szervezetével az utcai evangelizációkon túl ifjúságnevelő programot is indított, mert valóban elkötelezett a jövő nemzedékek felkarolása mellett. Már csak az a kérdés, megmaradunk-e az ilyen emberek csodálatánál, meghallgatva nagyszerű bizonyságtételeiket az elsősorban nem is nekünk meghirdetett összejöveteleken, vagy pedig mi is letesszük az életünket, és követjük az Urat. Leszünk-e igazságot szóló hang, áldozatot hozó Istengyermek, szerető tekintet, segítő kéz ott, ahol szükség van ránk?

Jakus Ágnes Képek: Győrfi-Bátori Péter

1092 Budapest, Ráday u. 28.

H-P: 10:00–18:00 Sz: 10:00–17:00 Vasárnap: zárva