Mélység nélkül nincs magasság

Mé ység c m

Minden krízis magában rejti a növekedés lehetőségét. Milyen kapaszkodóink lehetnek a magány, a bezártságérzés vagy a távmunka nehézségeiben? Miként vihet a járványidőszak Istenhez közelebb? Kérdéseinkre Berényi-Jerebák Anikó pszichológus, a gazdagréti református gyülekezet tagja válaszolt.

g sság

Hogyan oldjuk saját szorongásunkat?

Aggódunk a megbetegedés kockázata miatt, féltjük a hozzátartozóinkat, tartunk attól, hogy nem lesz munkánk vagy hogy hazacipelhetjük a vírust az otthonunkba. Mit kezdjünk a félelmeinkkel? – tettük fel a kérdést a szakembernek. „Először is: nézzünk szembe velük, hiszen úgyis ott dolgoznak a mélyben: hol feltörnek, hol a háttérből irányítanak. Néhány gyakorlati lépés segíthet leküzdésükben: • Mondjuk ki: ez a helyzet próbára tesz minket! Éljük meg a fájdalmát, a vele járó szorongást! • Ha még nem tettük meg: alakítsunk ki napi rutint! • A fizikai stressz levezetésére és az álmatlanság leküzdésére tornázzunk napi 20-40 percet, akár reggel-este, vagy végezzünk egyszerűbb légzőgyakorlatokat!

A parttalan tévébámulás, telefonnyomkodás az értelmetlenség és az elveszettség érzését erősítheti. Szánjunk időt inkább olyan szabadidős tevékenységekre, amelyek ellazítanak, örömet szereznek, megmozgatják kreativitásunkat, segítenek otthonosabbá tenni környezetünket! A megfelelő biztonsági lépéseket megtartva menjünk ki a természetbe, ha van rá lehetőségünk! Tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel legalább online vagy telefonon! Elintéznivalóinkat interneten oldjuk meg, ha egyedül nem megy, kérjünk hozzá segítséget!

Ha úgy érezzük, csökkent a szorongásunk, csak akkor kezdjünk el előretekinteni és a megoldókulcsokon gondolkodni. A napi vagy heti időbeosztásunkban szenteljünk külön sávot annak, amikor teljes elánnal belevethetjük magunkat a tervezgetésbe, de azon kívül éljünk a jelenben!

Segítőtársaink a bajban

Mi az én felelősségem, és mi nem? – ez alapkérdés most. „Nem tudjuk, meddig fog tartani a járvány, és nem tudjuk befolyásolni mások viselkedését sem. De mi tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ne kapjuk el és ne is terjesszük a vírust, ugyanakkor tudatosítsuk, hogy Isten kezében vagyunk. Arra nincs ráhatásunk, milyen hírek jelennek meg a járvány kapcsán, de arra igen, mennyi hírt olvasunk, és teret engedünk-e a szívderítő üzeneteknek is, például arról, mennyi összefogás jött létre, vagy hogyan igyekeznek az emberek humorral felfogni az otthoni karantént. Sokaknak segítség lehet, ha forgatókönyvet készítenek arra, mi történne, ha kórházba kerülnének, akár meg is beszélhetik ezt a családtagjaikkal, és ha az ad biztonságot, pakoljanak be egy sporttáskába.” Ha valakin mégis elhatalmasodna a félelem, esetleg irracionális gondolatai támadnának, például ellenségként kezdene tekinteni mindenkire, aki potenciális vírushordozó lehet, ne féljen segítséget kérni – biztat a szakember. Több pszichológus, lelkigondozó is felajánlott a járványidőszakban ingyenes segítő beszélgetést.

A csillagos égből vissza a földre

A felelősségvállalás megtanulása össztársadalmi szinten nehéz és intenzív folyamat. „Társadalmunk életét egészen a rendszerváltásig erős külső kontroll szabályozta. Nem kellett, nem lehetett sok mindenről dönteni. Mára nagyon rövid idő alatt eljutottunk oda, hogy a lehetőségek, a fogyasztás, a mozgástér tekintetében a határ a csillagos ég! A kontroll egészen a mi kezünkben van, noha

nincs előttünk példa arra, hogyan tudjuk előnyösen alkalmazni. A járványhelyzetben viszont épp azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy a hétköznapi életünk majdnem minden területén ismét kívülről kényszerülnek kontrollálni bennünket. Ebből születnek a szélsőséges reakciók: a pánikszerű vásárlás jelensége, vagy hogy mindenáron ki akarunk törni a lakásunk falai közül. Ha igazodunk az új helyzethez, és rugalmasan kezeljük, most mire van ráhatásunk, és valóban azzal törődünk, akkor megküzdhetünk a helyzet okozta streszszel, és növekedve kerülhetünk ki ebből a krízishelyzetből.”

Legyünk őszinték egymáshoz!

A megváltozott körülmények könynyebben elviselhetők családban. Végre teljesülhetett sokunk álma: több időt tölthetünk szeretteinkkel, az összezártság azonban ki is élezheti a konfliktusokat (e helyt nem is beszélve a családon belüli erőszak elszenvedőiről). A kommunikáció és a kapcsolódás a legrövidebb út két ember között – állítja BerényiJerebák Anikó. „A félreértések, a véleménykülönbségek, egymás véletlen vagy szándékos megbántása sokkal hamarabb feldolgozható, ha megbeszéljük, mi is történt. Fontos, hogy ne söpörjük a szőnyeg alá ezeket, mint egy ’rendes család’, mert ha megéljük ezeket, előbb túllehetünk rajtuk.”

Szerethetők vagyunk most is

A szeretet a másik megismerése által bővül és mélyül – ugyanez igaz ránk is. „Ebben a helyzetben talán több időm, lehetőségem van rálátni: adott helyzetben miért így reagálok, mitől van diszkomfortérzetem, mivel lépi át valaki a határaimat. Önmagunk megismeréséből hosszú távon is profitálhatunk. Keresztyénekként pedig van egy óriási előnyünk: tudjuk, hogy aki minket megteremtett, már előbb szeretett, mint mi, emberek szerethettük volna magunkat vagy máso-

kat. Az evangélium azt üzeni: minden hibánkkal, minden töredezettségünkkel, sebünkkel együtt szerethetők vagyunk.”

Hogyan nyugtassuk meg a hozzátartozóinkat?

Ha ebben megerősödünk, akkor tudunk jól – akár biztató szóval – szeretni másokat is. „Az első és legfontosabb – a legtöbben itt rontjuk el –, hogy egyszerűen hallgassuk meg a másikat. Ne akarjunk válaszokat adni, ne akarjuk megoldani helyette a problémáját, még csak megvigasztalni sem. Egyszerűen teremtsünk megértő légkört a számára. Hadd érezze, hogy fontos nekünk, és mellette akarunk lenni ebben a nehéz helyzetben. A többi jön magától.”

Hogyan beszélgessünk a gyerekekkel?

Amikor gyerekekkel beszélgetünk a járványhelyzetről, két dolgot fontos szem előtt tartanunk: teremtsünk biztonságos közeget, és adjunk nekik az életkoruknak megfelelő tájékoztatást. „Kimutathatjuk, hogy ez nekünk is nehéz helyzet, de biztosítsuk őket afelől, hogy minden rendben lesz, el fog múlni a járvány, addig pedig mellettünk biztonságban lehetnek. Nem jó hozzáállás, hogy ebből nem láthat meg semmit a gyerek, ez a fajta elbástyázás fallá válhat közöttünk. De az nagyon fontos, hogy igyekezzünk az életkorának megfelelő mennyiségű és mélységű információt megosztani vele. Ez annyira nehéz, hogy ha kisebb gyerekről van szó, valószínűleg elsőre többet is fogunk mondani, mint szükséges. Ilyenkor a gyerek sokat kérdez, kijátssza magából, amit hallott, ezzel álmodik. Ez nem baj, legközelebb ügyesebbek leszünk.”

Heves érzelmek és kezelésük

A gyerekeket kézen fogva vezethetjük azon az úton, míg megtanulják kezelni saját szorongásukat, dühü

ket. „Az első lépés, hogy megpróbáljuk megtalálni, mit éreznek. Tegyünk fel egyszerű kérdő mondatokat: mit érzek most, mi bánt most, mi fáj most. Ezután elmondhatjuk, hogy meg szabad ezeket élni, viszont azzal, amit eközben teszünk vagy mondunk, se magunkat, se másokat, se a körülöttünk lévő tárgyakat ne bántsuk.”

Hogy figyeljek egyszerre ennyi mindenre?

Ha megteheti is, hogy otthonról dolgozik, sok szülő szenved attól, hogy frusztráltan szól a gyermekéhez, nem tud rá figyelni vagy eleget segíteni neki az otthontanulásban – éppen azért, mert neki is dolgoznia kell. „Ne kapkodjunk, próbáljunk lehiggadni, tudatosítani, mi okoz nehézséget. A napirendünkben igyekezzünk külön időt szentelni a munkának és a gyermekünknek. Ha vele vagyunk, ne kapkodjunk bele a munkába, és ha dolgozunk, próbáljunk teljes figyelmünkkel arra koncentrálni. Kísérletezzünk, és ha valami nem vált be, változtassunk rajta! Osszuk fel a házimunkát is, hogy a pároknak ne csak az egyik tagjára háruljon minden. Az irracionális elvárásokat pedig engedjük el.”

Felnőtt hitre jutni

Sokan megtapasztalhattuk, hogy Istenhez bármikor fordulhatunk, a bajban is. A pszichológus szerint azonban ez a hosszabb időszak lehetőség arra, hogy felnőtté váljunk mind az Istennel, mind az embertársainkkal való kapcsolatainkban. „Gyakorolhatjuk, hogy ami a mi felelősségünk, az elől nem menekülünk tovább, hanem fölvesszük, ami viszont nem, azt átadjuk – akár Istennek. Nem látunk most bele a miértekbe, de abban biztos vagyok, hogy Isten minden traumatikus helyzetet arra használ, hogy gyarapodjunk általa, hogy Ő közeledjen hozzánk, és hogy meg tudjuk nyitni a szívünket az összetörtségünkben. De ahelyett, hogy fölszólítanánk az embereket, hogy most már forduljanak Istenhez, egy halk kérdés most sokkal hangosabb tud lenni: hogy vagy, mi van veled, mit tehetek érted?”

Mélység nélkül nincs magasság

Az igazán nagy dolgok krízisek eredményeként születhetnek meg, hiszen a krízisben ott rejlik a változás lehetősége – összegezte Berényi-Jerebák Anikó. „A nehézségek ellenére rengeteg pozitívuma van ennek a helyzetnek: a családok és a párok több időt tudnak együtt tölteni, kicsit lelassult az életünk, és ez a károsanyag-kibocsátást is jelentősen lecsökkentette. A kényszerhelyzet sok mindent kihoz belőlünk: újra elkezdtünk olyan tevékenységekkel foglalkozni, amelyeket időhiány miatt nem végezhettünk el. Ha annyi hozadéka lesz ennek a krízisnek, hogy elkezdjük másként szemlélni a lehetőségeinket, az időnkkel jobban bánni és a szűkebb környezetünkre korlátozni az életünket, azaz visszafalusiasodni, akkor már óriási lépést tettünk afelé, hogy mindannyiunk számára élhetőbb legyen ez a bolygó. Bár korábban a munka uralta az életünket, most pedig a visszafogottság, talán a szélsőségek felé való kibillenés után létrejöhet egy kiegyensúlyozottabb állapot. Mi magunk dönthetünk erről.”

Jakus Ágnes