KOVÁCS KATALIN
BOGÁRKA Minden az időzítésen múlik: kezdet s vég. A sebesen zuhanó fapapucs balfélről súrolta a sarkon beforduló Bezerédj Pál viaszolt bajuszát, mielőtt hangos koppanással a járdaszegélynek csapódott. A meghökkent gróf megfontolt lassúsággal nyúlt az elgurult cipőért, majd igen aprólékosan, ujjaival tapintva vizsgálgatta a papucsot s a rajta keletkezett hosszanti repedést. Sűrűn tűzött a nap, egy kövér verejtékcsepp indult meg deresedő homlokán. Francia sálját megoldotta, és finom mozdulatokkal legyezni kezdte kipirult arcát. Csak ezután tekintett fel a tető irányába - kellő időt és esélyt adva ezzel a bűnjel tulajdonosának az észrevétlen távozásra. Delet harangoztak. Sietősen, ruganyos léptekkel indult meg a nőotthon bejárata felé kezében egy váratlan égi áldás sokat sejtető bizonyítékával. Milos Ikónia, riadtan bújt meg az Orfelinát dupla kéményének kegyes takarásában. Egy szárnysuhintás választotta el az örökkévalóságtól: pár pillanattal ezelőtt még kitárt karokkal és eltökélt szívvel állt az északi szárny tetőzetének kiugró peremén. Lendülő bal lábát épp, hogy csak vissza tudta rántani, mikor a gróf úr tekintélyt parancsoló alakja hirtelen felbukkant az épület közeli szegleténél. Elkésett. Mit képzeltél? Csak úgy egyszerűen leugrasz és vége mindennek? – fonták körbe azon nyomban apja dorgáló szavai. Összetörten roskadt a téglafal tövébe. A szederfák felé tekintett. Ahol a mező véget ér, és lágyan olvad az arany a szélekbe, ott szokta várni őt. Három hete semmi híre Jóska felől. Nem engedték a szülei, csakis az lehet, egy ilyen árva lányt, mint én… Nem megmondtam, hogy nem fogsz kelleni senkinek? Apám, most már hallgasson végre kérem! Mit vétettem, hogy holtában sem hagy nyugtot nékem?! Puszta létezésem tette ily kegyetlenné? Hát tehet róla az ember, hogy világra jön? Mondok én valamit magának! Tíz évvel ezelőtt se tudott eltiporni. Most se fog. Pillanatnyi megingás volt csupán ez a tetőtéri színdarab. A lopás híre felbolygatta az egész lányneveldét. Rigó Viktória az esti fürdés után a vízből kilépve, csöpögő hajjal, rezignáltan vette tudomásul, hogy takaros fapapucsa, amire különös gondot viselt, szőrén szálán eltűnt a medence lépcsője mellől. A rendhez és fegyelemhez szokott leányok értetlenül álltak e súlyos bűntett ténye előtt. Az állását féltő felügyelőnő az esti jelentés alkalmával csak futólag említette az esetet Bezerédj úrnak. Nemtetszésének csak az elsózott vacsorát, valamint egyes leányok engedetlen viselkedését illetően adott hangot. Szerelem lehet a levegőben, vélte az úr, csakis az bolondítja a női szíveket. Ikónia egy hét elteltével kezdett el gyanakodni. Mért nem keresik a tolvajt? Úgy érezte, mindenki teszi a dolgát, csak őt felejtették el. Kipp – te voltál – kopp – mit loptál. Hol 144 CsPM
