Vendéglátás Másképp Blogi módra 7.

BLOGI

Vendéglátás Másképp Blogi módra 7.

Előző havi „Kész átverés” című írásomban meséltem róla, milyen kihívásokkal nézek szembe éppen a munkahelyemen. Kerestem a megoldást és megígértem bármire is jutok a folytatás kapcsán, mindenképpen megosztom Önökkel, kedves Olvasók.

Volt szó kitartásról szemben a „fel-adással” és megemlítettem, hogy egy dologban vagyok biztos: abban, hogy a szívemre hallgatva hozok döntést ismét, mert a szívem eddig még soha nem vert át.

Akkor sem, mikor annak idején elhatároztam, hogy vállalkozást indítok és megmutatom, hogyan működhet másképp a vendéglátás. Tudom, hogy mindennek eljön az ideje és ez az álmom is megvalósul, ha egyelőre még várat is magára. Addig pedig mindössze annyi a dolgom, hogy türelemmel várok a soromra, miközben gyűjtöm mindazokat a tapasztalatokat, melyeket a következő nekifutáskor már kamatoztatni is tudok.

És hogy vajon miért határoztam így? Részben, mert van nekem egy nagyon kedves kommunikációs tréner barátom, Kreutz Zsolt, Vele következő havi számunkban riportot is olvashatnak. A Páromon, Misin kívül (akit ebben a számban interjúvolok meg), Zsolt egy másik olyan Ember, aki minden egyes beszélgetésünk alkalmával tud mutatni nekem egy másik nézőpontot. Mely az adott pillanatnyi helyzetet egészen új színben képes feltüntetni számomra. Így történt ez most is.

Mivel Zsolt korábban hosszú évekig nagyon sikeres értékesítőként dolgozott és tréningeket is tartott a témában, jelenlegi helyzetemben azt láttam a leginkább célravezetőnek, ha hozzá fordulok tanácsért. S miután Ő néhány jól irányzott kérdéssel feltárta a helyzetet és kielemezte azt, már tudtam is, mi a legjobb megoldás az előttem álló hónapokra, hogy meg tudjam tartani a munkahelyem anélkül, hogy tovább amortizálnám magamat a napi szintű elutasítások miatt.

Rájöttem, hogy az eddig hátrányosnak érzett helyzetemet hogyan tudom a javamra fordítani és úgy dolgozni, hogy folyamatosan érezzem, ami mindennél fontosabb számomra: hogy értékes és hasznos információkat adok az ügyfelekkel folytatott beszélgetéseim során.

És lássunk csodát, amint elhatároztam, hogy más szemüvegen keresztül nézek az előttem álló feladatra, már az első nap azt vettem észre, hogy sokkal könnyedebben és lazábban tudom kezelni a munkámmal természetesen együtt járó „NEM”-eket. Ráadásul úgy, hogy ezek már nem is a telefon rám csapásában nyilvánultak meg, hanem olyan őszinte tapasztalat megosztásokban, melyekkel már tudok mit kezdeni. Mikor valaki értelmesen, ész érvekkel alátámasztva indokolja meg, hogy mi oka van arra, hogy ott és akkor esze ágában se legyen velem távértékesítésben biztosítást kötni.

Ennek köszönhetően most már el tudom fogadni, megérteni és tiszteletben tartani ezeket a visszajelzéseket, sőt úgy kezelni, hogy minden egyes „NEM” közelebb visz egy jól megalapozott „IGEN”-hez. Melynek a vége mindkét fél részéről elégedettség és nyereség lehet. Mert az ügyfél ár-érték arányban a számára legmegfelelőbb szolgáltatást kapja, én pedig jóleső elégedettséggel zárhatom azt a napomat, hiszen tudom, hogy segítettem valakinek abban, hogy egy váratlan esemény kapcsán elkerülhesse, hogy nehéz anyagi helyzetbe kerüljön.

Hát így leszek néhai felszolgálóból lassan, de biztosan olyan pénzügyi tanácsadó, aki legjobb tudásom szerint szolgálom az ügyfeleket egy, a korábbi hivatásomtól egészen eltérő területen. Az út még hosszú tudom jól, de napról napra érzem, hogy egyre közelebb kerülök az általam vágyott cél eléréséhez. És már nem az számít, hogy néha sírva és anyázva haladtam egy nagyon keskeny ösvényt vágva a pályamódosítás dzsungelében, hanem hogy egyetlen pillanatra sem álltam meg és mindig a megoldást kerestem. S mint tudjuk, aki keres, az talál. Kívánom Önöknek is, hogy találják meg a maguk útját és haladjanak rajta hozzám hasonlóan töretlen hittel és mindig megújulni képes lelkesedéssel.