Örökbefogadás – Amikor megcsörren a telefon

RÉMÁN IZABELLA

Örökbefogadás – Amikor megcsörren a telefon

Teendők és kihívások nyílt és titkos örökbefogadás esetén

Az örökbefogadási irodalomban már szinte közhelynek számít a kifejezés: „amikor megcsörren az a bizonyos telefon”. Ezt a hívást akár évekig tartó várakozás előzheti meg, amely minden örökbefogadásra várakozó pár vagy egyedülálló életében másképp telik. Vannak, akik rendszeresen, szinte naponta foglalkoznak a témával, és aktívan keresik a lehetőségeket, készülnek.

Másoknál a várakozás alatt esetleg háttérbe szorul a téma, vagy időszakosan váltogatják egymást az aktívabb és passzívabb időszakok. Hasonló ez a vér szerinti gyermek születéséhez, abban az értelemben, hogy lehet rá készülődni, az Élet azonban mindig az elrendelt forgatókönyv szerint rendezi az eseményeket. Itt további meglepetés faktor, hogy a gyermek(ek) érkezése még nagyjából sem vetíthető előre.

Biztos alapokat nyújthat a várakozás időszakában az, ha az örökbefogadásra várakozó(k) a személyes sorsszerű miértek (Örökbefogadás – sorsszerű miértek) megértése után hozták meg, és amennyiben tudatosan foglalkoznak a felkészüléssel, a megfelelő emberi szövetségek kialakításával, ápolásával (Örökbefogadás – egyedül nem megy!). Amikor ugyanis megcsörren az a bizonyos telefon, végérvényesen megváltozik minden és az örökbefogadó párnak vagy egyedülállónak minden fókuszra és erőre szüksége lesz, aztán ideális esetben néhány jó szövetségessel tud belevágni a születendő/párnapos gyermek fogadásába (újszülött esetén), vagy az ún. „ismerkedés” folyamatába (nagyobb gyermek esetén).

Ebben és a következő részben néhány fontos szempontot mutatok, amelyek jelentősen befolyásolják a legelső lépéseket.

Az örökbefogadás módja, amely lehet nyílt vagy titkos.

Nyílt örökbefogadás esetén az örökbefogadó szülők megismerkednek a vér szerinti szülőkkel – legtöbbször csak a szülőanyával, de amennyiben ismert, és részt vesz az örökbeadási folyamatban, úgy a vér szerinti apával is. Születendő gyermek esetén még a születés előtt lehetőség nyílhat arra, hogy a vér szerinti anya megismerje a potenciális örökbefogadókat, és maga döntsön arról, hogy kinek szeretné örökbe adni születendő gyermekét. Ez a találkozás nagyon fontos és meghatározó – ugyanakkor minden érintett fél számára jelentős pszichológiai terheléssel jár. Minden esetben hatósági/alapítványi szakember is részt vesz a folyamatban, akinek feladata lenne a pszichológiai támogatás és a felek közötti szakszerű mediáció biztosítása. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok (szakemberek felkészültsége, rendelkezésre állásra, egyéni helyzetek speciális aspektusai, fizikai szülés körüli számos változó tényező) azt mutatják, hogy bizonyos esetekben a kirendelt személyek kiváló támogatást képesek biztosítani, sok esetben azonban szükséges – és életbevágóan fontos – külső szakembert bevonni – többnyire az örökbefogadók részéről. Nehéz – mondhatni lehetetlen – erre a helyzetre készülni, de nem árt, ha van olyan szakember az örökbefogadó szülő(k) körül, akivel nem ebben a helyzetben „ismerkednek”, hanem megfelelő közös felkészülési munka áll mögöttük és az örökbefogadó(k) erős, ám szakmai (mentálhigiénés) szövetségeseként tudnak bekapcsolódni a folyamatba.

Titkos örökbefogadás esetén a vér szerinti szülő(k) és az örökbefogadó szülő(k) nem találkoznak, nem ismerhetik egymást, és a később kapcsolatfelvétel módját, lehetőségeit is szigorúan szabályozza a törvény. (Ezeket ebben a cikkben nem részletezem). Ebben az esetben más típusú terheléssel nézhetnek szembe az örökbefogadó szülő(k) a telefonhívás, majd az azt követő ún. „iratismertetés” során, ami röviden a rendelkezésre álló információk rendkívül korlátozott mértékében és megbízhatóságában foglalható össze.

Személyes történetemben ez a rövid, ám rendkívül intenzív krízist így éltem meg:

December második felében, többszöri telefonos megkeresés után megérkezik az iratanyag. A postázóból hív az ügyintézőm: itt van az anyag, azonnal egyeztessünk időpontot az utolsó előtti munkanapra. Nem olvasta még az anyagot, de csak másfél oldal, fáradjak be, majd személyesen megbeszéljük.

Másfél oldal? Újabb önkívületi állapotban töltött hétvége. Ez a két szó kattog bennem: másfél oldal. Másfél oldal? Másfél oldal! Mégis hogyan képzelik, hogy másfél oldal anyagot bocsátanak rendelkezésre egy életre szóló döntés előtt? Személyzeti tanácsadóként 3-4 oldalt írtam minden jelöltemről a potenciális munkáltatóknak. Egy fontos, de nem megmásíthatatlan döntéshez.

Másfél oldal? Másfél oldal! Újabb félelmek egész serege sorakozik fel két nap alatt bennem. Újra ott tartok, hogy kilépek az egészből. Ez egy embertelen procedúra, csinálja az, akinek van gyomra ehhez. Egy örökbefogadó ismerősöm mondata térít magamhoz:

- Ha gyereket szülnél, hány oldal leírást kapnál hozzá?

Bennem akad a szó. Zokogok. Eddig is sokszor éreztem, de most mindennél egyértelműbb: életem legnagyobb döntése vár rám, s pár percem lesz dönteni. Nem lesz más eszközöm, mint a legbelső hangom. Nincs más dolgom, mint olyan állapotba hozni, olyan állapotban tartani magam, hogy abban a pár percben tiszta iránymutatást kaphassak – önmagamtól.

(Részlet az Álomból valóság – Egy örökbefogadás igaz története című e-könyvből)

A cikksorozat következő részében az örökbefogadás első lépéseit meghatározó további szempontokat (életkor, előzmények, egészségi állapot stb.) nézzük meg. Addig is ajánlom a cikk végén szereplő irodalomlistában hozott könyveket, amely válogatást ezúttal kifejezetten úgy állítottam össze, hogy az örökbefogadási háromszögben résztvevő szereplők – örökbeadó, örökbeadott, örökbefogadó – szempontjait, megéléseit (traumáit) és az őket segítő szakemberek tapasztalatait járjuk körbe nagyon sok szögből, a legszemélyesebb valós történeteken keresztül.

Történetem megosztását követően sok, nagyon személyes és megindító levelet kaptam ismerősöktől és ismeretlenektől, akik beszámoltak saját, életkoruknál fogva már elmulasztottnak gondolt, vagy még megvalósításra váró vállalásaikról örökbefogadás, vagy gyermekekről való gondoskodás számos más formájának témakörében. Ha Önnek is van ezzel kapcsolatban személyes története, amit megosztana, írja meg nekünk – névvel vagy név nélkül –, hogy másoknak is inspirációval szolgálhasson. Hiszem, hogy minden gyermek személyes életfeladattal, és ennek megfelelő képességekkel és kísérőkkel születik – legyen minden találkozás egy lépés a beteljesülés felé. E-mail: hello@cspm.hu

A szerzőről: egyedülálló örökbefogadó anya. Szívügyei, amelyeket fordítóként, szerkesztőként, könyvkiadóként könyvek, kiadványok és előadások formájában képvisel: egyszerű gyermekkor (szelíd születés, örökbefogadás, kötődő nevelés, szabad tanulás, szabad játék), zero waste – hulladékcsökkentés, vegán szemlélet- és életmód, alternatív társadalmi modellek.

Ajánlott olvasmányok: Bogár Zsuzsa: Az örökbefogadás lélektana Joyce Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge Mártonffy Zsuzsa: Akinek két anyja van Sue Wells: Veled, nélküled