SELYEM-BOGÁR-KA

KOVÁCS KATALIN

SELYEM-BOGÁR-KA

Ahogy Halasi Ivett, a Selyemgyár Alapítvány elnöke is mondja: „Bezerédj Pál egy kiváló férfiú önzetlen hozzáállással, megalapozott tudással és mérhetetlen szorgalommal, aki egy halódó ügyből tudott európai nívódíjas, kiválóan működtetett ipari birodalmat létrehozni.”

Bezerédj Pál mezőgazdász, a magyar selyemhernyó-tenyésztés és selyemgyártás mentora, aki élete során nemcsak felvirágoztatta, de világhíressé is tette a hazai ipar eme ágazatát. Mindemellett olyan puritánság, szerénység és szociális érzék jellemezte, ami a mai világban alig fellelhető. Tevékenységének minden méltatója külön fejezetben foglalkozik a fonodák mellett létrehozott munkásnőotthonokkal, az ún. orfelinátokkal, melyek létrehozásával a legszegényebb rétegek gyermekeinek felkarolását tűzte ki célul. Mivel az akkori törvények szerint a gyermekek az árvaházakban csak tizenharmadik életévük betöltéséig maradhattak, hozzávetőlegesen évente 4000 gyermek hagyta el az intézeteket. Az otthon egyik célja volt eme intézetekből kikerülő leányok elkallódásának megakadályozása. Bezerédj ezekben a létesítményekben olyan családi környezetet alakított ki számukra, ahol rendet, fegyelmet, pontos munkavégzést tanulhattak, szakmát adott a kezükbe, hogy később önállóan is boldogulhassanak. A mentor ezzel is egy új élet kezdését kívánta biztosítani. A lányok egyforma öltözködésükről voltak felismerhetők, karszalagot viseltek és fapapucsban jártak. A puritánság és tisztaság kiemelt szerepet kapott, a lányok reggel és este is mosakodtak, nyáron naponta, télen hetente fürödtek. A fürdés az alagsorban épített medencében történt. A lányokra felügyelőnők vigyáztak, akik naponta jelentették vannak-e gyengélkedők, milyen az általános kedv, kinek voltak látogatói, sőt még azt is, hogy a szakácsnéval meg vannak-e elégedve. A lakók a napi háromszori étkezésnek és a rendszeres orvosi ellenőrzéseknek köszönhetően sokkal egészségesebbek voltak, mint kortársaik. Vasárnap délután a 17-18 éves lányok elhagyhatták az otthont a községben teendő sétára, kísérettel még bálba is mehettek. A kimenők alkalmával a lányok megismerkedtek a falu lakóival, többek közt a nőtlen legényekkel is, az ily mód létrejött kapcsolatok némelyike házasságban végződött. Ilyen esküvő jött létre Mosbacher József borbély és Milos Ilona között 1919. június 5-én. Milos Ilona eredeti neve Milos Ikónia volt, de azt Bezerédj nehezen megjegyezhetőnek titulálta ezért Ilonára „könnyítette”.

Az egykori selyemgyár

Ezen a ponton találkozik az Alapítvány szépirodalmi pályázata - amire Bezerédj Pál személyéhez és munkásságához kapcsolódó verseket, novellákat vártak -, valamint a győztes novella, melynek főszereplője az „árvalány-otthon” fent említett lakója, Milos Ikónia.

A novellát lapunk hasábjain most önök is elolvashatják.