A Gondolat ereje…

ÚJVÁRI GYÖRGY

A Gondolat ereje…

Elcsépeltnek tűnik, mégis a részletekben rejlik az ördög… miért? Egyre többször találkozom olyan írásokkal, jellemzően bizonytalan, útkereső gondolatokat megfogalmazó kommentelőkkel, akik keresnek. Megoldást, mankót, segítséget, kivezető utat…

Most állj meg egy pillanatra. Négy szót írtam le, lehet, hogy átsiklottál felette… állj meg és olvasd el még egyszer. Meg még egyszer…

Írd le magadnak, hogy az a négy szó, mit jelent Neked? Milyen értelemmel bír számodra?

Nézzük egyenként az én olvasatomban. (lehet kritizálni, az én olvasatom, az én gondolatom…)

MEGOLDÁS

Egy valamilyen (élet)helyzet eredményre vezető tevékenységének eredménye, vagyis a helyzet rendben van… (nem biztos, hogy igaz, vagy jó értelmezés, saját vélemény…)

MANKÓ

Ez az egyik legveszélyesebb valami… Valaki „segítséget“ kér. Mond meg mit csináljak, nem tudom mi a jó lépés? Megmondod. Megcsinálja, bejön. Eljátsszuk többször, több alkalommal, aztán egyszer nem jön be… reakció(?): TE MONDTAD!!!!! Mit üzen ez a példa? Ha ÉN elmondom, hogy én mit tennék, az az én gondolatom! Semmi köze a másik fejében lévő gondolatoknak.

Ha én, ÉN mondom a megoldást, az MANKÓ. Hóna alá rakok valamit, ami átmenetileg megtartja, sőt, látszólag egyensúlyba tartja… Ha vizuális vagy, képzeld el, hogy ezt a mankót valaki vagy valami elveszi, kirúgja alólad…

FELBORULSZ, MINT A BÜDÖS BOGÁR!

SEGÍTSÉG

A segítség is egy nagy önámító csapda - lehet.

Drága Barátom, segíts! Meghallgatod, elmondja, megválaszolod, megy minden a maga útján. Aztán történik valami. Nem jön be… Nem ez a veszély, hanem az, ha túl sokat adsz „tanácsot“ ugyanannak az embernek hasonló vagy ugyanabban a kérdésben, az illető leszokik a gondolkodásról. Készpénznek veszi a TE megoldásaidat és bele sem gondol, hogy neki is lehet saját, önálló véleménye, ami a saját életében kompatibilisabb, mint a Te megmondó tutid…

Miért veszélyes az ehhez hasonló megoldások „elfogadása“ és hogyan lehet egy egészségesnek mondott úton maradni?! (Ha tudnám próféta lennék, de ehhez van egy sokkal jobb és hitelesebb „prófétám“, Thorwald Dethlefsen – Rüdiger Dahlke)

Ők sajátos módon - a maguk módján közelítik meg a gondolat erejét és ezzel nehéz vitatkozni. A lényeg, hogy a fejben nem rendben lévő dolog előbb-utóbb betegséget okoz… (erről tudnék beszélni… 15 éve vagyok túl egy hasnyálmirigy rákon, aminek túlélési aránya pár hónap)

Út a teljességhez című könyvében azt mondja a szerző páros, hogy:

„Foglaljuk össze még egyszer: a betegség olyan emberi állapot, amely arra utal, hogy az érintett személy tudatában valami nincs rendben, illetve nem harmonizál. A belső egyensúly elvesztése a testben tünetként manifesztálódik. A tünet ezáltal jelzés s információhordozó, amely fellépésével életünk addigi folyását megakasztja, s arra kényszerít bennünket, hogy figyelmet szenteljünk neki.

A tünet tudatja velünk, hogy valamire szükségünk van. „Mire van szüksége?” – kérdezték régebben a beteget, de az mindig azzal válaszolt, amije volt: „Fájdalmaim vannak.”

Manapság már áttértek arra, hogy rögtön azt kérdezik: „Mi a baja?” Ha közelebbről megvizsgáljuk, ez a kétféle kérdésfeltevés – egyszer, hogy „Mire van szüksége?”, másodjára, hogy „Mi a baja?” – igen tanulságos. Mindkettő találó a beteg esetében. A betegnek ugyanis mindig szüksége van valamire, méghozzá tudati szinten – ha nem lenne szüksége semmire, egészséges lenne, azaz egész és teljes. Ha azonban boldogulásához szüksége van valamire, akkor nem teljes, tehát beteg. E betegség a testben abban a tünetben mutatkozik meg, amellyel a páciens bír. Így az, amivel valaki bír, kifejezi azt, amire szükség lenne, amivel tehát nem bír. A tudatosság hiánya tünetet termel.

Ha valaki felfogta a betegség és a tünet közötti különbséget, egy csapásra megváltozik a betegséggel kapcsolatos alapállása, viszonya a betegséghez. A tünetben többé nem esküdt ellenségét látja, melynek legyőzése, megsemmisítése elsődleges célja, hanem felfedezi benne a partnert, aki segítségére lehet abban, hogy megtalálja azt, amire szüksége van, s így a betegséget mint állapotot győzze le. A tünet egyfajta tanító, aki segítségünkre van abban, hogy saját fejlődésünkkel, tudatossá válásunkkal törődjünk, ugyanakkor szigorú s könyörtelen, ha e fenti törvényt figyelmen kívül hagyjuk. A betegségnek egyetlen célja van: hogy egészségessé váljunk.“

Ennyi az idézet. Amire érdemes odafigyelni és tudatosan szétválasztani, az az ÉRZELEM és a RACIONALITÁS!!!

Döntéseink döntő része érzelmi alapú. Ha érzelem van, felejtsd el, hogy tények vagy egyebek, ha érzelem van, az mindent felülír!

Kell egy kis idő vagy az élet nagy tanítása ahhoz, hogy adott esetben legyen szemünk és fülünk ahhoz, hogy ezeket észrevegyük, meglássuk. Ha nem sikerül vagy nem időben, az sem baj. A lényeg: tudjuk, hogy hol tartunk, lássunk rá vagy törekedjünk, hogy a belső hangra hallgassunk időnként és ne a tanult reflexek legyenek a vezércsillagaink.