Semmilyen körülmények között

DUDÁS DIÁNA

Semmilyen körülmények között

Kedves Olvasó!

Dudás Diána vagyok. Mi az üzenetem és miért vagyok itt? Miért írok? Szeretek írni, szeretem megosztani a tapasztalataimat a világról. Úgy gondolom, hogy ha leírom a történetem – mint ahogy azt tettem anno az első könyvem megjelenésekor – nem csak önmagam terápiájaként szolgál, hanem mások is okulhatnak és új információkat kaphatnak belőle. Rájöttem, hogy felelősséggel tartozom, hogy ne maradjak csendben, és ne hagyjam az elnyomás megnyilvánulásait és kezelését mindenki másra. Véleményem szerint a tudás, az információ az, ami végső soron megmenthet minket attól, hogy veszélyes környezetbe, veszélyes emberek közé keveredjünk.

Tapasztalatot ezen a téren sajnos (vagy nem sajnos), de bőven szereztem eddigi életem során. Kijelenthetem, hogy az elnyomás különböző formáit átéltem, megtapasztaltam, megszenvedtem, és saját erőből mindig találtam valamilyen megoldást, amelynek köszönhetően felül tudtam kerekedni, és végső soron megmenekültem.

A legnagyobb kihívást az az öt év jelentette, amelyet szcientológusként 2012 és 2018 között a magát egyháznak nevező szervezetnél töltöttem. Ennek az lett a vége, hogy ebbe a kapcsolatba majdnem belehaltam. Fizikailag, anyagilag és mentálisan a padlóra kerültem. Minek mentél oda? – kaptam meg gyakran a kérdést vadidegenektől kommentben; és bár elsőre sértőnek tűnhet a feltevés, úgy gondolom, hogy bizonyos tekintetben még jogos is lehet.

Gyakran felteszik a kérdést, hogy egy szektába csak bizonyos típusú és hátterű embereket tudnak-e beszervezni, és a válaszom az, hogy nem. A szekták tagjai általában magasan képzett emberek. Sokan jó családi háttérrel rendelkeznek, és általában nem küzdenek pszichológiai problémákkal. A szekták nem magányos, különc embereket keresnek, hanem olyan rátermett tagokat, akik segítenek fenntartani a közösséget.

A szigorú szabályok és a szenvedés (kiváltképp a közös szenvedés tudata) szoros köteléket hoz létre, ezért a tagok családként ragaszkodnak a csoporthoz. Ez éveken keresztül folytatódik, és ezért olyan nehéz kilépni egy ilyen közösségből. A közösség jelenti számukra a világot. Az emberek gyakran nem értik, mit jelent elhagyni egy szektát. Az egész világodat hátra hagyod, és nem tudod mi vár rád odakint; ráadásul tele vagy rettegéssel, mivel teletömték a fejedet mindenféle tévképzettel a világról.

Van egy jelenség, ami a hit, illetve a kapcsolataink területén rendkívüli erővel bír, és komoly akadályát képezi annak, hogy kívülről valakit logikus érveléssel kihozzunk a szektából. Ezt kognitív disszonanciának hívják. Erről akkor beszélünk, ha olyan dolog történik vagy olyan új információt kapunk, amely látszólag teljesen aláássa a korábbi nézeteinket. Ilyenkor disszonanciát, azaz belső feszültséget élünk át. Ez egy szorongással teli állapot, melyet igyekszünk csökkenteni. Úgy próbálunk meg kikerülni ebből a lelkileg megterhelő helyzetből, hogy továbbra is ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, és ahhoz próbáljuk hozzáigazítani a tényeket.

Miért? Egyszerű a válasz: az ember következetességre törekszik a hitében és a viselkedésében. Amikor két ismeret ellentmond egymásnak, akkor van egy erőteljes késztetésünk, hogy fenntartsuk a harmóniát. Sőt, a kognitív disszonanciáról szóló elmélet szerint az ember hajlamos lehet úgy megváltoztatni a gondolkodásmódját ilyen esetben, hogy az az ő cselekedetei helyességét igazolja (akkor is, ha irracionális vagy logikátlan a magyarázat).

A szektatagok az érzelmi manipuláció hatása alatt tehát legtöbbször úgy csökkentik ezt a disszonanciát, hogy irracionális módon továbbra is ragaszkodnak a szekta (és így saját maguk) igazához, és abba próbálják beilleszteni az új információt, azzal magyarázni azt.

Ha már szó esett az érzelmi manipulációról: az intézményesített bántalmazó rendszereknél az egyik legfontosabb tagtoborzó és értékesítési módszer az érzelmi manipuláción alapuló meggyőzés. Nem nyíltan és őszintén a tényeket tálalják és ész érveket sorakoztatnak fel, hanem megpróbálják elérni, hogy ne gondolkozz, és az (általuk manipulált) érzelmeidre hallgass a döntéseknél.

Bizonyítékok helyett anekdoták és sztorik hangzanak el. Tudományosnak tűnő módszerekkel (pl. tesztek) megkeresik a félelmeid, a gondjaid, a problémáid, és gátlástalanul rájátszanak azokra. Belenyomnak ezekbe és azt sugallják, hogy a mostani helyzeted csak rosszabbodni fog magától, de náluk (és csak náluk) természetesen ott van ezekre a megoldás. Szóval erre kell odafigyelni minden ilyen kísérletnél – az érzelmeimre kívánnak-e hatni, vagy ész érveket hallok, tényeket, számokat?

A másik, ami segíthet, az a belső hang: éppúgy, mint egy bántalmazó kapcsolatban, az ember újra és újra ösztönösen érzi, hogy valami nem stimmel, valami mélyről azt súgja, hogy nem vagy jó helyen, menekülj. Ez valahol talán belénk van kódolva és sejtszinten a túlélésünk irányába terel minket, azonban hajlamosak vagyunk ezt látszólag logikus érveléssel felülírni.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy nagyon figyeljünk erre a kis belső hangra, ezekre az ösztönös megérzésekre, amikor elindulunk az önfejlesztés és az önmegvalósítás útján, hogy elkerüljük azokat a csoportokat, coachokat, tanácsadókat és eszméket, ahol végül egy bántalmazó kapcsolatba kerülnénk. Ha úgy érezzük, valami nincs a helyén, a szavak és a tettek között eltérés van, nem tiszták és őszinték a szándékok, akkor hallgassunk ezekre a megérzésekre. Próbáljuk meg tiszta fejjel és gyakorlatiasan megnézni, hogy egész pontosan hová készülünk vagy hová kerültünk, mit adott vagy adhat tényszerűen nekünk az a rendszer vagy kapcsolat, illetve minden sallang nélkül mit tett vagy tettek eddig.

Bántalmazó környezetben és kapcsolatban az életem minden területén egy idő után megtanultam eljutni egy nagyon fontos szintre (és véleményem szerint sokan eljutnak ide), bár sajnos néha igen nagy árat fizettem érte. Ebben az esetben viszont nem elcsépelt az a mondás, hogy jobb később, mint soha.

Ma már nem hagyom, hogy bántsanak, hogy kizsákmányoljanak anyagilag vagy lelkileg, nem hagyom, hogy elnyomjanak az életem bármely területén és nem hagyom, hogy helyettem hozzanak döntést – semmilyen körülmények között.