6 minute read
A bántalmazás lélektanának nyomában - A kéregető effektus II. / I.
PÁLI PATRÍCIA
A bárányok hallgatnak! Pedig tudnotok kéne, hogy nem a ti hibátok!
A bántalmazás lélektanának nyomában - A kéregető effektus II. / I.
Hogy mit hívok én kéregető effektusnak és szerintem miért írja le ez legjobban a hétköznapi bántalmazások jelenségét?
Mi történik, amikor egy kéregető egyszer csak utadat állva ott terem előtted és ha akarod, ha nem elkezdi mondani a mondanivalóját?
Hát kedves lesz és behízelgő, minden kedves és jószívű embernek felmagasztal, egy nemes léleknek, akiben ott rejlik az adakozás természeténél fogva megadatott jellemzője.
Megy és tapad és mondja szívhez szólóan az igét, amire a kéregető reménye szerint a te szíved meglágyul és pénztárcád adakozásra feltárul.
És újabb és újabb hullámokat indít, ha meginogni lát, ha még puhítható pontot detektál.
És alád megy és megalázkodik, könyörög közben áldást kér rád onnan fentről, csak hogy érezd univerzális megtámogatást kapsz jó tettedért cserébe.
És hogy meddig tart ez a folyamat? Pontosan addig, amíg te benne maradsz és hagyod, hogy a kéregető kéretlenül benyomulva személyes teredbe uralhassa az életedet és rendelkezzen feletted.
Addig marad fent ez a folyamat amíg a kéregető nyitott rést talál személyes határaid felületén, pontosan addig marad fent és fut bele a két opciós lezárás valamelyikébe.
Az egyik lehetőség, hogy meghajolva a kéregető akarata előtt megnyílik a pénztárcád és adakozásra hajtod fejedet - ami egyébként egy újabb és nagyobb sebezhető felületet nyit meg rajtad, s lesz egy nagyobb bőrfelületet rólad lenyúzható préda.
Mert a kéregető, ha a kisujjadat nyújtod az egész karod kell elv alapján még tovább fog menni és még többet akar majd kapni.
Mert ha egyet adtál, neki kettő fog kelleni és ez így fog a végtelenségig menni.
A játékszabály pedig egyszerű lesz, ameddig a kéregető akarata szerint cselekszel, jó ember leszel, de abban a pillanatban, ha ellentmondasz, te leszel a világ legrosszabb alakja.
És van a másik megoldási mód, amikor, mint árvízvédelmi mobilgát rögtön felhúzod a védelmi vonaladat, amikor a kéregető első behízelgő szavait hallod ezzel felgyorsítva a kéregető metamorfózisát a mézédesből az alpárian közönségesen fenyegetőzőbe.
Csak akkor legalább néhány a védőfalon átfröccsenő szenny cseppen kívül nem ér több kár téged.
Mert valljuk be őszintén, bármit is lépj te, ez a kéregető történet ebbe a végpontba fog kifutni - mármint a szenny fröcskölős, átok szórós, verbális bántalmazó helyzetbe. A kérdés csak annyi, hogy neked mennyibe és mibe fog fájni, hogy megtudd, nagyon rossz ember vagy, akire egy pillanat alatt a világ összes átka zúdul az énhatár húzással párhuzamosan.
A kéregető lép be a te privát teredbe. Ő sérti meg az énhatárokat. Ő nyit egy tolakodó antréval és alakít ki egy kiegyensúlyozatlan emberi dinamikát, aminek a lényege színtisztán az egyoldalú haszonszerzés bármi áron, a másik félen, azaz rajtad való átgázolással.
Tekintet nélkül a másik félre megszerezni, amit én akarok és ahogy én akarom és ha nem tudom ezt megtenni, akkor jogom van a másikat a földdel egyenlővé tenni, porig zúzni és megalázni pusztán azon egyszerű oknál fogva, mert nem volt partnere és eszköze vágyam beteljesítésének - ez a kéregető effektus lényege.
Vajon tudunk egymással jól bánni a hétköznapokban?
Mennyire hatja át mindennapi emberi kapcsolatainkat a kéregető effektus típusú egymáshoz való viszonyulás?
Mennyire tudunk egymással kölcsönös és egymást ember számba vevő emberi kapcsolatokat fenntartani és működtetni?
Mesélek 3 olyan jelenségről, amiből kiderül az az elgondolkodtató tény, hogy bizony láthatatlanul átszövi hétköznapjainkat a bántalmazó kapcsolati dinamika!
1) Fast fashion lifestyle
Vesz - kiszipolyoz – eldob Vesz - kiszipolyoz - eldob Vesz - kiszipolyoz - eldob Használ - kihasznál - elhasznál - eldob, Használ - kihasznál - elhasznál - eldob Használ - kihasznál - elhasznál - eldob Jön - átmenetileg van - eltűnik Jön - átmenetileg van - eltűnik Jön - átmenetileg van - eltűnik Akarom - markolom – eldobom Akarom - markolom – eldobom Akarom - markolom - eldobom Nekem - enyém - én Nekem - enyém - én Nekem - enyém - én
A fogyasztói társadalom pontosan egy dologra tanít meg, pontosan egy dologra edukál és égeti alapértelmezésként a tényt az ember sejtjeibe, hogy minden eldobható és pont arra a rövid időre hivatott minket szolgálni, ameddig az a mi hasznunkat szolgálja. Ameddig az a mi kényelmünkért van, ameddig az erőfeszítés és problémamentesen használható, ameddig mi kiszipolyozhatjuk olyan egyoldalú nyugalommal, hogy teljes biztonságban lehetünk, hogy nekünk a kooperáció semmi energiabefektetésbe nem kerül!
Mikor varrtál fel utoljára egy gombot?
Mikor vigyáztál azzal a tudatossággal ruhádra, hogy túl ezen a szezonon, következő majd következő és a rákövetkező szezonban is hordani szeretnéd?
Vagy mennyire gondolkodtál sokkal inkább úgy, hogy: ”Ah meg sem kísérlem kimosni ezt a foltot a ruhából, mert drágább lenne a víz meg a speciális folttisztító, mint venni egy újat a mindjárt jövő leárazáson?”
Mennyire gondoltad, hogy a szezon menő darabja égő lenne a következő fall/winter etapban?
A fast fashion megtanított minket, hogy vegyük, hiszen annyi van! Hogy hordd, mert mindjárt cserélheted az újra! Hogy olcsóbb újra és újra újat venni és használni míg problémamentes és eldobni mert drágább lenne megjavítani, helyre hozni, drágább mint újat venni.
A fast fashion hangosan hirdeti, hogy néhány hét, míg bármi értéket képvisel, utána egyszerű ipari szemét lesz, amit le kell cserélni, ha lépést akarsz tartani a trendekkel.
A fast fashion megtanított akarni az újat. A fast fashion megtanított kiszipolyozni a pillanatot.
És pontosan így működik ez az emberi kapcsolatok szintjén is.
Pontosan ez az eldobhatóság, a rövid időre szóló jelleg kezd el dominálni, ahol az önös érdekek és igények mindenek felett álló hatása érvényesül.
Ahol pontosan egy lényeg van, hogy az egyén megkapjon mindent amire vágyik, de cserébe neki ne kelljen áldozatot hozni, ne kelljen olyan energiát befektetni, amiből a másik fél profitál.
Ezért a problémamentes sávban való haladásért azonban egy nagyon nagy árat kell megfizetni, ami nem más, mint a kötődés hiánya, a mély és tartalmas emberi viszonyok megélése.
Hiszen, ha alapvetően úgy áll az ember egy „kapcsolathoz”, hogy mindent akar csak kapcsolódni nem, akkor már az elvi esélyét sem adja meg annak, hogy a felszínnél mélyebbre jusson.
Ha a problémáktól és megoldandó helyzetektől mentes kapcsolat a fókusz, ott az ember tudatosan egy falat és gátat épít, ami megakadályozza az elmélyülést, valódi kapcsolódási pontok kialakulását.
Minden és mindenki lecserélhető lesz.
Minden és mindenki arctalan marad. Az együtt töltött közös pillanatokat nem a kölcsönösség, hanem az egyoldalú haszonszerzés hajtja, ahol a másik fél személye nem lényeges, hiszen ő csak egy felület lesz a vágyott javak megszerzésre!
