GÓDOR ANITA
Befőzési szezON Horatius két évezredes mottója: carpe diem!
Filozófiájának jelmondatát magyarul úgy ismerjük, hogy „élj a mának”, pedig ez egy helytelen interpretáció. A helyes fordítás szó szerint: ragadd meg a napot, vagyis ÉLJ A MÁBAN! Kis különbségnek tűnhet, de így a mondat teljesen új értelmet kap… mert ugye nem mindegy, hogy élvezed a halmazokat vagy halmozod az élvezeteket. Igen, fontos, hogy a mában élj, de ez nem jelenti azt, hogy nincsen holnap! A carpe diem lényege, hogy ne rágódj a múlton, a miérteken, mert úgyse tudsz változtatni rajta. Engedd el. ...igen, és az is fontos, hogy ne halogass semmit, mert lehet, hogy holnap már nem lesz lehetőséged megtenni! Mint például az eperlekvár főzést... mert annak idénre már lőttek, de, hogy ne csak a halvány lila 118 CsPM
menjen a dunsztba, erre a hónapra is kifőztem valamit. Vagyis be, de az igekötők helyes (vagy éppen helytelen) használatát hagyjuk Grétsy Lászlóra, az nem az én szakterületem. Bezzeg a lekvárfőzés… Ha valamire, akkor erre hatványozottan igaz az „ahány ház, annyi szokás...”, így nem esküszöm, hogy ez a világ legeslegjobb receptje, de mi így szeretjük. Pláne én, akire a megevésen kívül a meló része is hárul, ugye… Nem, nem tudom, hogy hova tűnik mindenki, amikor a rekesz alja megérinti a konyhapultot, de egy biztos, elő sem kerülnek, amíg a cucc palackba zárva veszélytelennek minősül rájuk nézve. A házi lekvárokkal kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim: sok legyen és finom!
