Az életünk ajándék Istennel kötött fogadást élete szerelmére, és mindhárman nyertek vele. Magyar László szőlősgazda és Magyarné Balogh Erzsébet református lelkipásztor éppen negyven éve fogadtak életre szóló hűséget egymásnak. Ma is vallják: életük akkor terem gyümölcsöt, ha Krisztusban marad – akár a szőlővessző a tőkén. Már az óvodai kiscsoportban is egymás mellett ültek, hiszen mindketten ugyanazon a Bács-Kiskun megyei településen születtek. Még nem is volt lelkész, de az első ember, akit Erzsébet Istenhez vezetett, majdani férje volt. „A konfirmáció-előkészítőn Bogdán Gyula bácsi, a lelkészünk azt mondta, hogy ha valamit nagyon akartok, kérjétek az Úrtól, és Ő megadja nektek a szívetek kéréseit. Üzleti alapon fogtam föl ezt: ha megkapom Erzsit – puszival –, akkor odaadom az életem Istennek” – idézi föl László a rá jellemző csintalansággal.
„A buszon mindenki a házastársa mellett kapott helyet, ez már a névsorolvasáskor egyértelműen kitűnt. Amikor az én nevemet keresték, Laci megszólalt: Magyar Lászlóné. Itt elvágta magát” – nevet Erzsébet.
Sokáig semmi jele nem volt annak, hogy imádsága meghallgattatott volna. Már végzős gimnazisták voltak, amikor a helyi téesztagok buszos kirándulásra indultak az olaszországi Velencébe. Csupán két házaspár vitte magával csemetéjét: éppen Lacit és Erzsit.
Erzsébet azonban később mégis behúzta a kéziféket, ahogy Laci mondja. Mindketten egyetemre kerültek, a lány a budapesti református teológiai akadémia lelkész hallgatója lett, a fiú pedig elnyert egy ötéves ösztöndíjat a szófiai kertészeti egyetemre. Nem bírta sokáig szerel-
78 • Karakter • parokia.hu
Hosszú órákon át nem szóltak egymáshoz, ám amikor megpillantották a sosem látott épületeket, László rögtönzött művészettörténeti előadást tartott, ami már megenyhítette a mellette ülő lányt is. A Szent Márk térre már kézen fogva érkeztek.
