Ahol elkezdődik

Egy kávéház, ahol a krisztusi szeretet forradalmával találkoztunk: a gazdagréti Start Caféban nemcsak a napjaikat kezdhetik el a fiatalok, de bizonyos értelemben az életüket is.

Zsilip

Itt a kávézó, itt van Dóra, akkor helyén van a világ, mehetünk a suliba – az ébredező diákokban reggelente valami hasonló érzést kelthet az az öt perc, amikor beugranak a Start Caféba meginni egy forró italt. A gazdagréti református gyülekezet működtette ifjúsági klub hét éve nyílt meg azzal a céllal, hogy a szemközti Mechatronikai Technikum diákjainak legyen biztonságos, drog- és alkoholmentes találkozóhelye. A kávézó reggel hétkor nyit, és két óra múlva bezár egészen a délutáni újranyitásig – tudtuk meg. „A kávézó összeköti az otthoni világot és az iskolát, segíti az átlépést egyik világból a másikba oda és vissza. Legtöbbünknek nincs lehetőségünk zsilipelni, kicsit feldolgozni a feszültségeket, áthangolódni. Kiesünk-beesünk a különböző programokba, és ezt már a mostani tizenévesek is tapasztalják. Ezért jelent sokat, hogy van egy hely, ahol akár csak tíz percre is, de megállhatnak. A reggeli, gyors találkozás közben egy hogy vagy kérdésre is jut idő, akikkel pedig már régebbi a kapcsolat, a válasz egy történet folytatása lehet” – avat be kávéfőzés közben Votin Dóra festőművész, a gyülekezeti ifjúsági munkása.

Arcok

A diákoknak az iskolából eljövet is jólesik kicsit kiengedni a gőzt, mielőtt hazaindulnának. Ott létünkkor már délután fél 2-kor újranyit a kávézó – Dóra tudja, hogy sokan most jönnek ki az utolsó órájukról. Az iskola arculata miatt főként fiúk járnak ide, így nekik is fel kell mutatniuk valamilyen arcot – mondja. A keménység azonban nem csak álca. „Sokan messzebbről járnak be, van, aki hajnali fél hatkor kezdi a napot, és este addigra ér haza. És akkor még nem készült másnapra, nem ment edzésre, nem csinált semmit. Ezek a srácok felnőttektől elvárható munkát végeznek.”

Kapaszkodó

Háromszorosan is nehéz helyzetben vannak Dóra szerint. A szétesőben lévő családok miatt, a kamaszkor miatt, amikor óriási belső viharok tombolnak bennük, és azért is, mert a mai kultúrában számukra nincsenek kapaszkodók. Ma mindent szabad, de ez nyomasztó a fiataloknak – állítja a szolgálatvezető. „A nevelésükben két szélsőség látszik: vagy elhanyagolják, vagy keményen fogják őket. Kevés a kiegyensúlyozott család.” A járvány ráadásul még a legnagyobb önuralommal bíró diákokat is megviselte. Mivel hosszú ideig online oktatás zajlott, a kávézó bezárt. Népszerűsége azonban töretlen maradt: a tanítási szünetben a fiúk is eljöttek, hogy segítsenek a felújításában. „Pakoltak, bandáztak, játszottak. Nagyon kellett nekik az újranyitás, sokan úgy érezték, mintha a fiatal éveik a kukában landoltak volna.”

Függésben

A krízishelyzet, a fiatalokra nehezedő nyomás, az öröklött minták és a rossz megoldási stratégiák könnyen utat nyithatnak a függőségeknek is. Dóra nyomatékosítja: ha akar, ma már minden középiskolás könnyen hozzájuthat tudatmódosító szerekhez, hiszen a drogdílerek vagy az iskolában vannak, vagy annak a közelében. „A függőség mögött valami nagyon komoly hiány van, alapvető szükség, amit nem tud hogyan pótolni a fiatal, ezért pótszert, örömforrást keres. Fontos, hogy bizalmi kapcsolat épüljön fel közöttünk, és tudják: itt őszintén beszélhetek, mert ez a felnőtt nem fog sem megvetni, sem elutasítani, nem akar azonnal megváltoztatni, hanem megpróbálja megérteni, hogy mi a csudát csinálok, és miért. Nincs olyan nagyon jó helyzetben az, aki naponta több mint tíz órát videójátékozik, és nem tud éjszaka aludni, másnap meg ezért nem tud tanulni, sőt, egy idő után emberi kapcsolatokat is képtelen létesíteni. Izgalmas, amikor a diákok ki merik mondani, hogy nem tudják akármikor letenni a szert, főleg, ha az is kiderül, mennyi zűr van az életükben. Ilyenkor már belátják azt is, hogy a drog erre nem megoldás, bár fogalmuk sincs, mi lenne az. Vagy tudják, de képtelenek megtenni. Ez életformaváltással jár, amiben nagyon komoly lelki folyamatok kell hogy lejátszódjanak. Ebben a hosszú távú küzdelemben fontos, hogy ítélkezés nélkül legyen mellettük valaki. Sokszor ők maguk állnak egymás mellé. Egyszer, amikor már csak hárman-négyen maradtunk itt, szóba került a füvezés. Egy alsóbb éves srác elmondta, hogy egyszer-kétszer szív. Mire egy felsőbb

éves, aki komolyan küzdött a saját függőségével, szólt neki, hogy figyelj, ezt ne csináld, tedd le! Nagyon szép volt, ahogy erről elkezdtek beszélgetni. Mindkettejüknél elég komoly családi problémák voltak a háttérben, és egyidősek is, ezért sokkal erőteljesebb az ő beszélgetésük, mint amikor én mondom el ugyanezt.”

Tisztelet

Manapság sok szó esik az elfogadásról és a toleranciáról, de kevesebb az önzetlen szeretetről és a tiszteletről – magyarázza, hogy egyáltalán miért hallgatnának rá a diákok. „Ezeket a gyerekeket nemcsak szeretem, hanem tisztelem is, és ők ezt érzik. Lehet, hogy az egyik ADHD-s, a másik egy kicsit aspergeres, a harmadik lassú, a negyedik meg szuperintelligens és mindent átlát két perc alatt – mindannyian érzik, hogy tisztelettel beszélek velük.

Nincs bennem megvetés, értékelem őket, és ők erre reagálnak. Mint ahogy az is válaszreakció, amikor roszszak, szemtelenek. Ők maguk is elmondják, hogy sokszor hiányolják a szülőtől vagy a tanároktól a tiszteletet. Panaszkodhatunk, hogy a gyerek nem tiszteli a tanárt, de volt olyan beszélgetésem nem egy, amelyben azt kérdezték: hogyan tiszteljünk valakit, ha ő sem tisztel minket, hanem gyaláz?”

Az asztal körül

Ahogy Dóra beszél, egyre inkább kirajzolódik előttem, hogy a Start Café nemcsak egy-egy napnak ad jó kezdetet, hanem akár a diákok életének is. Csütörtökönként együtt főznek, ez és a közös étkezés az egyik legjobb közösségformáló erő mindannyiuk szerint. „Eleinte egyegy csocsóbajnokság mellé sütöttünk palacsintát, gofrit, de a kamaszok mindig éhesek, olyan nincs, hogy megebédelnek a suliban, és egy óra múlva ne tudnának enni” – mosolyog. Korábban havonta egyszer étkeztek együtt, mostanra már hetente. Volt olyan diák, akinek új volt, hogy egyszerre ültek le az asztalhoz. „Az, hogy lelkileg, mentálisan most mennyire egészségesek, meghatározza, hogy milyen férfiak, milyen apák lesznek, hogyan lesznek jelen a társadalomban, mernek-e vezetni, visszalépni, tudnak-e nyerni vagy veszíteni” – sorolja Votin Dóra. Mindezt itt most kicsiben, egy-egy társasjáték körül gyakorolják. „Megtanulják, hogy lehet problémát megoldani, hogy lehet valamit megosztani, hogy lehet a többiekkel együttműködni. Csomó olyan dolgot, amit ma már sok család nem képes megtanítani a gyerekeknek, a diszfunkcióik miatt, vagy csak mert mindenki rohan. Játék közben néhányan azt is elfelejtik, hogy utálják egymást. Persze, később újra eszükbe jut – nyilván folytatni kell a suliban kialakult játszmákat. Néha jót mosolygok ezen.”

Kérdések és válaszok

A fiúk a legkülönfélébb családi háttérből jönnek a munkanélküli szülők gyermekétől a magánrepülővel közlekedőig. A kávézót fenntartó gazdagréti református gyülekezet ezen a szolgálaton keresztül így azokat is

eléri, akiket korábban nem tudott. A fiatalokat nehéz az utcáról behívni a templomba, egy kávézóba azonban szívesen jönnek – magyarázza a szolgálatvezető. „A gyülekezeti koncepciónk része, hogy legyünk jelen ebben a világban. Elérhetők szeretnénk lenni, nem pedig idegenek attól a közegtől, amelyben a hétköznapi életünk zajlik. Ezt a missziót szívesen végzi a gyülekezet, a presbitérium teljes mellszélességgel mögötte áll. Azzal is, hogy becsületkasszával működünk, amiből általában nem térül meg a kávézóra fordított összeg. Nekünk azonban fontos, hogy a fiatalok tudják, bejöhetnek, ehetnek, ihatnak akkor is, ha nincs pénzük.”

Bár a Start Caféban nem hangoznak el vallásos énekek vagy előadások, mégis szóba kerülhet akár az istenhit is. „Volt olyan közös étkezés, amikor az asztal körül komoly filozófiai-világnézeti vita zajlott a fiatalok között. Volt, aki azért maradt itt utolsónak, hogy az Isten létéről, nemlétéről szóló kérdést meg tudja vitatni. Elmondta: ő látja, hogy itt többről van szó, az egész világ nem a véletlen műve. Másvalaki vitt haza Bibliát, és el is kezdte olvasni. Volt, aki néhányszor eljött istentiszteletre. Két hétig arról beszélt, amit ott hallott, még a lelkészt is megszólította a kérdéseivel. Egy krízishelyzetben ajánlottam neki egy zsoltárt, az is sokáig vele maradt, máskor annyit mondtam: imádkozom érted. Egy másik fiú bekapcsolódott a nyári gyermektáborba önkéntes segítőként. Talán ők is látják, hogy ez az ifjúsági klub nemcsak annyi, hogy jófejek vagyunk meg szeretjük őket, hanem nagyon erősen ott vagyunk mögöttük. Hiszem, hogy ami itt történik, az Isten jelenlétében történik, és Ő örül ennek – ha tudják ezt a fiatalok, ha nem. És, mivel Istenhez tartoznak, alapvetően Isten dolga, hogy magához vonzza őket. Amikor kell, beszélünk róla is, de én nem oktatom ki őket. Inkább az a fontos, hogy amit gondolok, meg tudom-e fogalmazni egy jó kérdéssel, amire ők kereshetik a választ – olyan irányba terelve a gondolkodást, amerre ők maguktól nem mennének. Előfordul, hogy nekem kell kimondani a választ, mert már ott tartanak, máskor nekik kell ezt kiküzdeni, és akkor az az övék lesz. Hiszem, hogy aki keresi Istent, meg is fogja találni.”

Otthon lenni

„Rablórömi?” – csörtet be Alex. Bár még nem ismerjük egymást, ő otthon van itt, így kisvártatva én is otthon érzem magam. Tizenkettedikes, elektromechanikai osztályba jár, de a fotózás és a grafika érdekli – meséli. Nem csoda, hogy hamar a rajzfilmekre terelődik a szó. Kortársaihoz hasonlóan ő is sok időt tölt filmnézéssel, de az alatt a néhány óra alatt, amíg itt vagyunk, egyszer sem látom, hogy hosszasan nézegetné a telefonját, ahogy mások sem. Szívesen játszik a jól bevált, régi játékokkal, kártyapartiba kezdenek egy barátjával. Ránézésre ki mondaná meg, hogy örömüket lelik a klasszikus játékokban? „Érden lakom, óránként indulnak a vonatok, általában későn indulok haza. A suliból minden kilencedikes osztályt áthoznak ide, megmutatják nekik a kávézót.

Itt jó a kávé, és mindig van valaki, akivel lehet beszélgetni, ezért járok ide.” Elárulja, hogy szereti a közös zenéléseket, gitár és cajon is előkerülnek ilyenkor. Alex azt mondja, nem hiányzik neki az alkohol, e nélkül is nagy vihogásokba torkollnak a délutánok. „Amikor fáradtan idejövünk, már szórakozottabbak vagyunk, rettenetesen jó szokott lenni a hangulat.” Jó ideig nem tudta, hogy a Start Café egy gyülekezet része. Ő nem vallásos, azért is szereti ezt a helyet, mert nem érződik rajta az egyháziasság – árulja el. Ráadásul összehozza az embereket. „A suliban az osztályok nagyon szeparáltak, akik másokkal is kapcsolódnak, azok mind a Start Caféból ismerik egymást.”

Példakép

Közben befut Kevin is, akinek a nevét egy róla elnevezett kávé viseli az itallapon. Miközben megmelegíti az ebédjét, elújságolja, hogy éppen ma sikerült megterveznie egy vasúti sorompót. Hamarosan a kilencedikesek is befutnak, és bár itt Kevin a legidősebb, kezet ráznak vele. Amikor arról kérdezem, miért szeret ide járni, máris mély vizekre evez. „Az életemből sok minden kimaradt, sokat edzettem, röplabdáztam, közben magamra nem volt időm. Itt újra megtanulok kapcsolódni emberekhez, közben már egyfajta felnőtt példaképet is mutatok nekik. Tudom, milyen a rossz lelkivilág, és ahogy látom, hogy mások ezzel küzdenek, valamilyen szintű érzelmi támogatást tudok nekik nyújtani. Még ha van is, amin nem tudnak változtatni, biztatom őket, hogy tegyenek meg egyetlen lépést azért, amin viszont igen.” Neki olyan a kávézó, mint amikor egy víztisztító folyamatosan tisztítja a folyó piszkos vizét – árulja el.

Ahol elkezdődik

Közben egyre többen gyülekeznek: rockerek, rapperek, visszafogott, jól öltözött srácok és sportosak is. Előkerül a sakk, a kártya, a háttérben csocsómeccs zajlik, innenonnan nevetés harsan fel. A sakkozó tizenkettedikesektől megtudom: itt jó a kávé, de a suliban vizezik. Szóba kerül a becsületkassza, aminek van, aki azért örül, mert nem kell azonnal fizetnie. Ez kifejezi számukra, hogy megbíznak bennük – mondják.

Az külön jó pont, hogy ide nem jöhet be sem tanár, sem más felnőtt. A Start Café biztonságos hely számukra, és hiánypótló is: az iskolában nincsenek játékok és hangszerek, vagy kanapé, ahová leülhetnének. Néha persze ide is betévednek hangosabb, problémásabb diákok, de Dóra kedves és türelmes azokhoz, akiknek erre van szükségük, hiszen éppen azért járnak ide, mert ez a hely befogadó – magyarázzák.

Eközben Dóra a pult mögött főzi a kávét az utolsó óráikról érkező diákoknak. Valaki arról panaszkodik neki, hogy a járvány miatt lemaradtak, a tanáruk nemigen vette komolyan az online oktatást, most pedig rajtuk hajtja be azt, amit meg sem tanított. Az az érzésem, a fiúk várják, hogy könnyíthessenek a lelkükön, és tudják, Dórához jöhetnek, ő bármikor meghallgatja őket, nyomassza őket bármi. Egyszer sem hangzik el a kérdés, mi volt a suliban. Csak annyi: „Kész a kapucsínó!”

Jakus Ágnes Képek: Füle Tamás