Erő volt, élet volt Döbrőssy Lajos rákkutató professzorral a tavaly száz éve alapított Soli Deo Gloria Református Diákszövetség történetéről és szellemi örökségéről beszélgettünk. Emléktábla-avató ünnepséget tartottak 2021. november 19-én a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség (SDG) megalapításának 100. évfordulójának alkalmából. A megemlékezés a Budapest-Kálvin téri templomban kezdődött, majd a mellette álló Kálvin tér 8. számú épület előtt folytatódott az emléktábla leleplezésével. Az SDG ugyanis ebben az épületben működött 1921-es megalapításától kezdve egészen az 1949-es betiltásáig. Az ötletgazda és hivatalos magánkezdeményező dr. Döbrőssy Lajos rákkutató professzor maga is tagja volt az SDG-nek annak idején – a megemlékezés apropóján személyes emlékeiről és a diákszövetség történetéről mesélt nekünk. „Jársz még a kútba?” Döbrőssy Lajos az alapítók történetét felidézve Sebestyén Jenőt emelve ki elsőként, aki a történelmi kálvinizmus felfogását képviselte. A másik kulcsfigura a miskolci születésű Töltéssy Zoltán, Ravasz László személyi titkára volt.
46 • Karakter • parokia.hu
„Átlagot meghaladó intelligenciája és rendszerező gondolkodásmódja volt. Nyughatatlan emberként mindenben a jobbat akarta. Ő vált a rugójává a kezdeményezésnek a teológusok között” – mesélte. „Társaival, például Dobos Károllyal együtt kezdetben gúnyolódások céltáblái voltak. Az egyház akkor elég siralmas helyzetben volt. Morvay István nagyon szellemesen, de nem éppen hízelgően úgy fogalmazott, hogy a református lelkész hat napon át láthatatlan, a hetediken érthetetlen. Ez a mondása fennmaradt, és ma is gyakran emlegetik itt-ott.” Az SDG számára meghatározó volt, hogy 1921-ben alapították. „Amikor Trianonban megszégyenült a nemzet, a közös sokktól más akusztikája volt a prédikációknak. Kiutat mutattak, kapaszkodót a megalázottságban, lelki ébredéshez vezettek. Az SDG először a teológusok között munkálkodott, majd 1925-ben kezdett nyitni, először a főiskolások, majd a középiskolások felé.
