Éljük, amit hirdetünk! Tudatosság és hitelesség: elengedhetetlenek a gyülekezetépítésben – erről beszélt Hajdú Zoltán Levente szóládi református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Mis�sziói Szolgálatának stratégiai főigazgató-helyettese a baranyai lelkészek és főgondnokok február végi balatonszárszói találkozóján. Előadását változtatás nélkül közöljük. Rövid bemutatkozással szeretném kezdeni: lelkészcsaládban nőttem fel a Dunántúlon, egy picike faluban, Igaron, majd később Enyingen. Kicsi gyermekkori egyházképem (1970–1979 között) és benne a lelkészképem is az volt, hogy a lelkésznek a közösségben magától értetődően vezető, központi szerepe van. Emellett a faluban az emberi kapcsolatokat közvetlennek és biztonságosnak éltem meg, a gyülekezeti élet természetes életközeg volt a faluban. Ehhez képest elég nagy váltás volt, amikor édesapám Enyingre került, ahol azt éltük meg, hogy a lelkész közegidegen zárvány lett a településen, az emberi kapcsolatok felületesek és változók voltak, a gyülekezeti életben erőteljesen csökkenő tendencia volt megfigyelhető. Ezek a tapasztalatok csak úgy értelmezhetők reálisan, ha a megfelelő egyházszociológiai kontextusba helyezzük őket – figyelembe vesszük a kis falu, a nagyközség, a helyi társadalom közéleti sajátosságait, a földrajzi elhelyezkedést, az 1970-es és 80-as évek általános társadalmi és egyház-társadalmi változásait, és, nem mellékesen, ahogy mindezt kisgyermekként, kamaszként, majd felnőttként láttam és megéltem! Gyülekezetépítés elméletben A gyülekezetépítésben nincsenek általános igazságok, vagy ha vannak is, azok csak a helyi viszonyok sokrétű ismeretében adaptálhatók és illeszthetők a helyi viszonyokra (adottságokra és lehetőségekre) kidolgozott helyi gyülekezetépítési koncepcióba, amit értelemszerűen, egyedül ti tudtok hitelesen megfogalmazni, emiatt ez a ti felelősségetek is! Ha tehát én vagy bárki azt akarná elmagyarázni, hogy mit kell csinálni Baranyában, vagy konkrétan a te gyülekezetedben, gyülekezeteidben, az ezzel egyrészt az érzéketlenségéről, másrészt a szakszerűtlenségéről tenne tanúbizonyságot.
38 • Karakter • parokia.hu
Akkor mi értelme van a gyülekezetépítési szakkönyveknek, szakmai anyagoknak, előadásoknak? Kifejezetten sok! Hármat említek: 1. Tartalmaznak általános alapelveket, ahogy egyébként maga a Biblia szövege is (ApCsel 2) tartalmaz ilyeneket. 2. A helyi viszonyok (legyen az metropolisz vagy kis falu) feltérképezése után az arra adott misszióiközösségépítési válasszal rámutatnak arra, hogy a jó metódus mindig konkrét és lokális tervekre épül. 3. A helyi gyülekezetépítési koncepció – nem mellékes módon – ebből fakadóan: olyan, mint egy részletes és tartalmas „útibeszámoló” vagy mint egy magával ragadó „élménybeszámoló”. Néhány szót mondok tehát – a fentiek figyelembevétele mellett – a saját utammal és élményeimmel kapcsolatban. 1998-ban, tehát 24 éve végeztem a KGRE Hittudományi Karán, ahol szenior voltam, amikor komoly reformfolyamatokat indítottunk el és képviseltünk, nem ritkán meglehetős ellenszélben. Köztársasági ösztöndíjas voltam, amiből némelyek arra következtettek, sőt biztattak is, hogy valamilyen tudományos egyházi pályára kötelezzem el magam. Én viszont – körülbelül harmadéves koromtól – egyre konkrétabban érdeklődtem a gyülekezetépítés mint teológiai diszciplína iránt, de leginkább abban a vonatkozásban, hogy a rendelkezésre álló észak-amerikai és nyugat-európai szakirodalom meglátásait, felismeréseit hogyan a lehet a magyar református egyházi valóságra alkalmazni, amely valóság többségében vidéki, jelentős részben kisgyülekezeti közeget jelent. Azt is engedte az Úristen felismernem, hogy a magyar és vidéki gyülekezeti
