„Ha lekapcsolnánk a rádiót, pánik törne ki Kárpátalján” Reklámok helyett épp légvédelmi riadóra figyelmeztető szpotot gyártanak a kárpátaljai Pulzus Rádió stúdiójában. Az orosz agresszió, a háború ugyan Kárpátalját (még) nem érte el, de a szerkesztőség élete így is felfordult. A munkatársak nagy része elmenekült, a műsorrács átalakult, de a műsorvezetők mosolyogva köszöntik a hallgatókat. Megnéztük, hogy a háború árnyékában milyen nehézségekkel kell megküzdenie Kárpátalja egyetlen magyarul is sugárzó rádiójának, amelyet a helyi reformátusok indítottak és üzemeltetnek. Az orosz agresszió hatására lapzártánkkor már több mint ötmillió ember menekült el Ukrajnából. A beregszászi kétnyelvű rádió munkatársainak döntő többsége is így tett. Nyolcvan százalékuk a háború kitörésének első napjaiban elhagyta Kárpátalját, Magyarországra menekült. Van, aki Budapesten vagy épp Tatabányán, más a határhoz közelebbi Kisvárdán talált menedéket. Volt olyan, aki délután 1 órakor még beolvasta a legfrissebb híreket a Pulzus stúdiójában, majd útnak indult, és négy órával később már a határ túloldalán, a laptopján szerkesztett.
Az egyik hírszerkesztő és a technikus pedig egy menekültszállón – ahol 14-en voltak akkor, köztük sok zsibongó gyerek –, egy padon ülve folytatták a munkát. „Ezek az emberek szeretik a munkájukat, és elkötelezettek a rádió iránt” – mondja róluk Birta Zoltán főszerkesztő. Hogy mennyire, azt az mutatja leginkább: kollégái hetek óta távmunkában rádióznak. Nem haragszik rájuk, ő úgy fogalmaz: „Örülök, hogy elmentek, akik úgy érezték, el kell menniük, mert így őket biztonságban tudom. Bennem békesség van.”
Karakter • parokia.hu • 27
